2014. május 19., hétfő

Évkezdet videókkal

A 2014-évet úgy kezdtem, ahogy a 2013-ast zártam, azaz Hooligánkodással. Erre jó alkalom volt a Barbavalentin, azaz Barba Negra Valentin napi bulija. A videó zenéje az egyik kedvenc Hooligans dalom, a Minden szép lett, mert ott, akkor tényleg minden szép volt.

Márciusban és áprilisban egy kicsit vadabb vizekre eveztem és jó nagyot buliztam két Holiday Crüe koncerten. Mivel sajnos kevés vállalható képet tudtam csinálni mindkét bulin, így a két alkalom képeiből egy videót raktam össze. A zene pedig hozzá a Mötley Crüe Same Ol' Situation-je lett.

Remélem, ezek a videóim is tetszenek. Viszlát a Sörfesztiválon!

2014. május 11., vasárnap

Felhívás!

Sziasztok!
Mint azt már korábban jeleztem itt, az Annyi minden vár blog márciusban kibővült egy "Másik szemmel" rovattal. Ide, úgy terveztem, hogy a ti beszámolóitok kerülnek. Ha van szöveges, vagy fényképes beszámolótok, vagy akár ilyen jellegű blogotok van, dobjatok egy emailt a hooligirl.blogjai@gmail.com címre és megbeszéljük a részleteket.
Szöveges beszámoló esetén legalább egy gépelt oldal legyen.
Fényképek: Legalább öt kép. Fontos: A képekre írjátok rá logóként a neveteket! Előny, ha a képeknek külön adtok címeket.
Megjegyzés: Elsősorban olyan eseményekről várom a beszámolókat, ahol én is részt vettem!


"Nézd meg az életed egy másik szemmel
Mondd el, hogy tetszik-e úgy az, amit látsz..."

2014. május 5., hétfő

Back to Hooliland

Még kb. március elején, mikor kijöttek az idei Hooligans koncertdátumok, akkor terveztem be, hogy május 1 - én Sarkadon borulunk egy nagyot a megyei keménymaggal. Na meg Heniékkel, ha jönnek. Aztán a tavasz nálam a Holiday Crüe, a glam rock és vadulás jegyében telt, de már nagyon vártam, hogy újra együtt Hooligánkodjak a csajokkal.
Aztán végre eljött május 1, a borulás napja. Reggel hét körül keltem, mert szeretem kényelmesen meginni a kávémat. A hétköznapok életmentője után bezárkóztam a fürdőszobába. Zuhany, hajmosás, öltözés. Mivel nem mondtak nagy meleget aznapra, így ezúttal kiszaggatott farmert választottam, hozzá az egyik kedvenc zöld felsőmet. Meg tornacipőt. Öltözés után hajszárítás, hajvasalás, gyors ebéd, aztán felkaptam a bőrdzsekimet és irány a buszmegállóba. 12. 52-kor jött a buszom, és fél óra múlva már Csabán voltam. A vasútállomáson meg nagy szerencsém volt, főleg mert a nő a jegypénztárban közölte, hogy egész hétvégén érvényes a 33%-os kedvezmény, még pénteken is, így visszafelé is olcsóbban megúsztam. A vonat egy kis késéssel indult, gondolom az építkezések miatt, de az a két-három perc nem oszt, nem szoroz. Az út ismét olvasással telt, ha már a hátizsákomban maradt a Dirt.
Úgy három óra után valahogy szálltam le Sarkadon. Korábban megnéztem Google térképen, merre kell menni a Vásártérre, a buli helyszínére, ám ott akkor úgy döntöttem, hogy a régi módszert, meg a templomtornyot követem, mert az mindig jó viszonyítási pont. Na, ennek az lett a vége, hogy majdnem sikerült eltévednem, mert párszor szem elől tévesztettem a templomtornyot. De aztán csak odataláltam, és a főutcán tovább sétálva mentem a helyszínre. Arra gyorsan rájöttem, hogy kibasztam magammal, mert ez így rohadt nagy kerülő volt. De akkor már nem érdekelt. Miután átverekedtem magam az úton a benzinkútnál, végül megtaláltam a piacteret, ahol már célirányosan a színpad felé mentem. Illetve előtte még keresztülvágtam magam a sörsátoron, hátha meglátom Henit és Arit. Aztán az egyik sörpadnál két ismerőst láttam. Aztán, ahogy közelebb értem, megláttam a História logós pulcsit és tudtam, hogy csakis ők lehetnek azok. Odamentem hozzájuk és az ölelés mellé most puszi is járt, mivel még nem voltam kirúzsozva. Ja meg Heninek átadtam a szülinapi-névnapi késői ajándékát, egy mágneses karkötőt. Utána lecuccoltam melléjük és egy darabig ott beszélgettünk, sztoriztunk. Ők a Memories Garden (Zsolti másik bandája) koncertekről, én meg a Holiday bulikról. Valószínűleg kicsit megijedtek attól, ami meséltem, mert hát ott mégiscsak vadulás megy, amiből ugye én is kiveszem a részem.
Amíg ott beszélgettünk, elővettem és felraktam az ékszereimet. Ja meg ezúttal azt találtam ki, hogy jó sok övet teszek magamra. Na igen… Akárhogy variáltam, sehogy nem volt jó. Végül csak három maradt rajtam, az is épp elég volt. Utána jöhetett a smink. Igaz, egyelőre még csak az alapozó meg a szemfestés. Aztán úgy döntöttünk, becélozzuk a mosdót még mielőtt beállunk a színpadhoz. Végül ott ejtettem meg a tupírozást is. Heni is segített a hajlakkal. Mikor ott végeztünk, befoglaltuk jól megszokott helyünket a színpad előtt. Első sor, Zsolti oldal. Akkor már állt az idén beújított LED fal, meg a kismillió fénytechnika. Elég pöpec, olyan, mint a ami a Symában volt, csak kicsiben. Közben elkezdtek gyűlni körülöttünk, mert elvileg ötkor kezdett volna a 3+2, csak csúsztak vagy félórát. Addig Heniékkel csináltunk egy képet a kordonnál, majd igazítottam a tupíromon, és feldobtam a rúzst is. Aztán fél hat környékén valahogy kezdett a 3+2 mulatósdija. Heni már a fejét fogta, hogy folytatódik a tavalyi mulatós széria. Azaz, hogy majd’ minden bulin egy ilyet ki kell bírni Hooligans előtt. De egy jó borulásért ezt is vállaljuk. Épp ekkor valahogy futott be a mezőkovácsházi különítmény. Klau egyből bekérdezett, hogy „Téged meg megtéptek?”. Hát nem, csak a tupír. Aztán beálltak mögénk és úgy végighülyéskedtük a mulatósdit. Persze én se bírom az ilyen „zenét”, főleg józanon nem, de így legalább elment az idő.
Szerencsére, csak kb. háromnegyed hétig kellett elviselnünk a mulatósdit, aztán egy kis technikai szünet jött, majd este hétkor egy megyei zenekar, a Kenton. A szünetben kicsit igazítottam a hajamon, aztán felbontottam az energiaitalom. Mögöttünk lazult valamennyit a tömeg, így nem messze tőlem észrevettem egyik békési ismerősömet, Brigit. Odaköszöntem neki, ő meg odajött. Váltottunk pár szót, majd ő elment másfelé. Aztán észrevettem Dorinát és Mesit, szóval gyorsan odaszaladtam őket is üdvözölni. Aztán vissza Heni mellé. Hozzánk meg Kati jött oda, akinek persze boldog névnapot kívántam. :D Visszatérve a Kentonra: Egész jó, húzós rockzenét nyomtak, vegyesen klasszikusokat és a nemrég megjelent albumukról saját dalokat. Tökéletes bemelegítés volt a Hooligans előtt. Kenton után egy hosszabb szünet jött, míg a stáb összerakta a Hooligánjanik cuccát, addig mi meg pihentünk. Nálam ez kb. azt jelentette, hogy hajigazítás, rúzsigazítás, és elővettem a málnás Borsodimat. A 2%-os, természetesen, a Zero névre keresztelt lónyálat meg nem iszom. Közben még megjelent mögöttem egy régi Facebook ismerős, Barna Roberta. Ő és az anyukája, Carmen Nagyváradról jöttek borulni. Mondjuk előre figyelmeztettem őket, hogy elég vadul szoktam tombolni.
Este kilenckor végre elsötétült a színpad és megszólalt a História Intro. Majd megjelent először Endi, aztán Zsolti, Tibi és végül Csipa. Rögtön a Mindörökké indította a bulit, majd Egyformán és a História albumról a kedvencem, az Idegen. Az első két-három sort sikerült is beindítaniuk, legalábbis amíg elláttam. De nem nagyon törődtem azzal, ami körülöttem volt, csak tomboltam. A fiúk meg tettek róla. Van az úgy, Királylány, Tavalyi hó, Szárnyas lázadó, Küzdj, Játszom, a nagy kedvenc, a Várok rád (a legnagyobb tombolást mindig erre a dalra követem el), Legyen valami, Éltem voltam, Keresd a lányt, Nőben a boldogság, Nem szól semmiről, csak ami eszembe jut. Amit sajnáltam, hogy nem volt egy másik nagy koncertes kedvencem, a Szex és KV. Bár a forgatókönyvet lassan már betéve tudjuk, mégsem unjuk, mert a fiúk mindig bealkotnak valami egyedit. Például Csipa tánca, vagy Zsolti mutogatása, amit sosem lehet megállni nevetés nélkül. A koncert szokásos záró hármasa az Illúzió volt a „Hol van az a kurva?” sorral, a Félember, amit permanensen „Jégembernek” ferdítek, és a Hotel Mámor, aminél majdnem megismételtem a tavalyi méhkeréki akciómat. Aztán mégis. Na meg a végén a levezető párbaj, de akkor már csak a maradék málnás Borsodimat nyalogattam és felvettem a bőrdzsekim. A dobverőt meg megint elszalasztottam sajna, de nem adom fel, egyszer úgyis az enyém lesz az egyik
Koncert után lazult körülöttünk a tömeg, mi viszont maradtunk a helyünkön, mert arra számítottunk, hogy ha kijönnek a fiúk, eljönnek odáig. Addig gyorsan hajat és rúzst igazítottam, majd előkaptam a táskámból a Hooligánnaplókat. Aztán láttam, hogy a shopnál elég sokan gyűltek össze. Mondtam Heniéknek, hogy megnézzem, van-e hely a shopnál, majd odaszaladtam. Szerencsére nem volt óriási tömegnyomor, így vettem egy História logós öngyújtót, majd szóltam Heniéknek, hogy jöjjenek oda. Ahogy ott ácsorogtunk, láttuk, hogy Zsolti kijött rágyújtani. Aztán mellettünk egyre többen lépték át a kordonszalagot és mentek be a backstagebe. Mi meg úgy voltunk vele, hogy ha már ők is, mi is. Természetesen egyből elkaptuk Zsoltit. Egészen meglepett, milyen kedves volt most. Egyből ölelés… Meg mondta, hogy adjak neki egy puszit. Nem adtam, mert nem akartam összerúzsozni. :D De aláírattam vele a naplót és közös kép is lett. Aztán még csináltam közöst Robival, Carmennel és Csillával is, mert nekik lemerült a gépük. Ja meg Nikivel is, ha már ott volt. Utána átmentem Endihez, aki időközben szintén kijött. Vele alap volt az ölelés, főleg a két hónap Holidayzés után. A naplót ő is aláírta és mert Holidayen nem csináltunk képet (mindig mire odajutottunk volna, már nem voltam beszámítható), most ezt is megejtettük. Meg még csináltam egy-egy képet Robiékkal és Szilvivel. Aztán az ajtó közelébe húzódtam, mert Tibi még bent volt és vártuk őt. Amíg vártunk, első találkozásunk emlékére egy közös képet is csináltunk Robival. Közben Zsolti is be akart menni, csak először az ablakon próbálkozott, ami elég vicces volt. Végül nagy sokára csak előbújt Tibi is, és ő sem menekült az aláírás meg a kép elől. Mikor Tibi is megvolt (Ezt de hülyén fogalmaztam… Nem félreérteni! :D ), kiálltam a sorból, elraktam a naplót, aztán váltottam még néhány szót Mesivel és Dorinával, majd bevártam Heniéket. Úgy gondoltuk, elnézünk valahová kajáért, mert már kezdtünk éhesek lenni és még messze volt a reggel. De előbb búcsúzóul még megöleltem Zsoltit és Endit, akik félrehúzódva cigiztek. Mondtam nekik, hogy „Csabán találkozunk”. Erre Zsolti: „Milyen Csabán?” Na, ezt nem bírtam röhögés nélkül. Utólag rájöttem, ez hiányzott az életemből… Zsolti agymenései.
Ahogy eljöttünk a színpad elől, elindultunk kajáldanézőbe, ám csalódottan láttuk, hogy az összes ilyen bezárt. Elindultunk visszafelé az úton, ahol láttunk még egy lángosost, de már az sem volt nyitva. Csalódottan ballagtunk vissza a benzinkút felé, ami szintén zárva volt. Közben megálltam, hogy felvegyem a pulcsimat is, mert éjszaka már elég hideg volt. Aztán a tónál valami vendéglátó hely fényeit láttam, így arrafelé vettük az irányt, de kajálda ott sem volt, csak piálda. Így éjfél körül fogtuk magunkat és elindultunk a Cukorgyár vasútállomás, vagyis inkább megálló felé. Útközben sztoriztunk tovább, de mert már én is éhes voltam, nagyrészt arról beszéltem, hogy másnap nekem kell majd főzni. Ez persze egy kicsit sem segített rajtunk, főleg azon nem, hogy fáradtak voltunk, meg éhesek. Végül odaértünk a vasúthoz. Időnk volt, mint a tenger, szerencsére eresz is volt, ha véletlenül eleredt volna az eső. Az éjszaka nagy része sztorizással telt, na meg azzal, hogy Heni Facebookon keresztül tájékoztatta Répyt a csövezésünkről. Illetve megismertette néhány általam elkotyogott kifejezéssel, úgy mint "banyatank" és "bánatos lófasz". :D Utóbbin jó nagyot nevettek. Már világosodott, mikor hajnal 4.43-kor befutott a vonatunk Vésztőről. Gyorsan felszálltunk és irány Csaba. Útközben Heni és Ari elpilledtek, talán én is egy kicsit, de úgy emlékszem, nem. Az viszont tuti, hogy letöröltem a sminkem és levettem az ékszereimet.
Negyed hat körül értünk be Csabára. Ahogy leszálltunk a vonatról, először megnéztük, mikor megy Szegedre a vonat. 5.47, addig még volt egy fél óra. Én sem aggódtam, mert az én buszom csak hatkor indult. Szóval lementünk az aluljáróba a Fornettishez, és feltankoltunk a friss, még meleg finomságokból. Mondanom se kell, olyan éhesek voltunk, hogy pár perc alatt befaltuk a reggelit. Utána még beszélgettünk egy kicsit, majd kikísértem Henit és Arit a vonathoz. Ott elbúcsúztunk egymástól (ezúttal puszit is kaptak, hiszen a rúzst már letöröltem), majd ők felszálltak a vonatra, én meg beültem kicsit a váróba. Aztán háromnegyed hat körül kisétáltam a buszhoz. Hál’ istennek időben jött, úgyhogy még fél hét előtt otthon voltam. Kávé, zuhany, pizsi és csatt be az ágyba. Ennyit a főzésről, még jó, hogy apum otthon volt. :) Délután valahogy keltem fel, és felugrottam Facebookra. Kiírtam, hogy minden oké, meg elküldtem a képeket a csajoknak. Ja, meg megszerkesztettem azokat, amik ide kerülnek, de csak másnap kezdtem el írni.
Mindent összevetve, sikerült egy fergeteges borulással visszatérnem Hoolilandbe. Oké, volt az a két hónap Holiday, meg a vadulás, szóval ezt most vehetem amolyan lazulásnak is. Persze ez csak nálam lazulás, Hoolisok közt még mindig elég extrémnek és őrültnek számítok. De nem baj, ilyennek is lenni kell.

A visszatérés képei:

Heni és Ari. Már nagyon hiányoztatok <3

Két hónap Holiday után nem bírok leállni a tupírral :D

3+2. Nehezen, de elviseltük :P

Kenton. Na, ők már jobbak voltak

A megújult színpad. Szerintem meg Syma kicsiben :P

Zsolti rózsaszín lett…

…Endi meg kék :D

Közelkép Csipáról

Tibiről eddig ez a legjobb, amit koncert közben csináltam

Pillanatkép by Hooligans

Eddig legjobb koncertfotóm Zsoltiról

Szőkék, ha találkoznak :D

Endi és egy nagy mosoly :)

Roberta és egy újabb első találkozás :)

És végül Tibi :)

Legközelebbi tervek? Nos, eddig még úgy néz ki, hogy június 13, Csaba, Sörfeszt, Hooligans. De utána való napra is van már egy meghívásom máshova. Meg már nem is tartom észben, mikor hova lenne jó eltolni a képes felem, annyi eseményem van Facebookon Mindegy, majd úgyis lesz valami, ezen a nyáron sem maradok őrületes bulik nélkül.