2014. október 11., szombat

Barbahalloween, kicsit előrébb hozva

A sikeres modulzáró vizsga és a Center Divatnapok Mirigy bulija után már tényleg zizegve vártam a Barba Negra bulit. Több szempontból is nagyborulásnak szántam a dolgot, ugyanis július óta nem voltam Hoolin, szóval már nagyon hiányoztak. Másodsorban előrehozott Halloween bulinak is szántam a dolgot, épp ezért kissé jelmezszerűnek szántam aznapi öltözetemet. Na meg előre hoztuk Répy szülinapját is. Szóval egy hónappal előtte már beindult a tervezés.
Végül csak eljött a nagy nap, október 25. Jó korán, kb. hajnal fél ötkor keltem, majd a szokásos dolog jött. Kávé, reggeli (újabb kávé) és készülődés. Mivel elég hideg volt, a cicanadrág és a miniruha fölé még vettem egy farmert és pulcsit is. Illetve a vadiúj fűzős csizmámat, amit az egyik csoporttársamtól vettem. Úgy gondoltam, ez a buli jó alkalom lesz felavatni. :D Fél hat felé aztán fogtam a táskámat és kabátomat és kimentem a buszhoz. Anyukám kikísért, míg jött a busz, beszélgettünk. Fél hat után két perccel jött, felugrottam és irány Csaba.
A Centernél szálltam le, mivel még rengeteg időm volt. Menet közben még beugrottam kajáért a Cakajba (pékség Csabán), aztán tovább sétáltam le a vasúthoz. Mikor végeztem a pénztárban, kb. akkor érkezett meg az éjszakai vonat Bukarestből, ami ment tovább Pestre. Csak én nem azzal mentem. Szóval volt még egy óra hosszám. Addig irány vissza a Reálba, sebtapaszért. Mégiscsak új csizma volt rajtam és nehogy már ne tudjak ugrálni, ha feltöri a sarkam. Mikor visszaértem, még feltankoltam két Hell-t, egyet délelőttre, egyet meg kora estére, hogy bírjam a pörgést. Meg még beszereztem egy rejtvényújságot is az útra. Háromnegyed hét körül aztán már leültem az állomáson és vártam a vonatot. Negyed nyolc körül futott be, felszálltam és bekuporodtam egy kabinba. Még vagy ketten beültek, de mire istenigazából elhelyezkedtünk, már indultunk is. Útközben megfejtettem a rejtvény első oldalát, de másodikhoz már nem fogott az agyam. Így maradt a tájbámulás. Na meg kellett egy kép a vonaton. :D
Aggódtam kicsit amiatt, hogy késni fogunk, de szerencsére negyed tizenegykor befutottunk a Keletibe. Pont, ahogy leugrottam a vonatról, meghallottam, hogy bemondják a pécsi IC-t, amivel Répynek és Gabi Maminak kellett érkeznie. Odaszaladtam, hátha elcsípem őket. Szerencsére megláttam őket a tömegben, szóval integetni kezdtem, hátha meglátnak. Mikor odaértem, alap dolog volt, hogy megöleltem és megpusziltam mindkettejüket. Ja és összeismerkedtem Gabi barátnőjével, Adrival is, bár azt hiszem, vele már három éve találkoztunk Kaposváron. Csak nem nagyon emlékeztünk egymásra. Én közben kiszőkültem, Adri meg Pestre költözött. Ja és ha már ott voltunk, átadtam Réypnek a szülinapi ajándékát, ami egy fekete nyaklánc volt gitár medállal. Saját készítésű, az alapot Csabán szereztem a Vár-Játékban. Már csak Alexa hiányzott a csapatból, így a lépcsőnél Répy megcsörgette őt, merre jár. Ő sem volt már messze, pár percen belül megérkezett és persze neki is járt az ölelés meg a puszi.
Mikor végre együtt volt a csapat, tanakodni kezdtünk, merre tovább. Elsőnek is összedobtuk a pénzünket és a BKK irodában beszereztünk egy csoportos napijegyet. Aztán Adri vezényletével trolira szálltunk, majd később buszra (villamospótló). Lényeg, hogy a Westendbe akartunk menni, de végül megragadtunk a Nyugatinál az aluljáróban a bazároknál. Ugyanis Gabi és Adri elvesztek a ruhák közt. Közben persze mi is nézelődtünk azért. Végül Gabi megtalálta a felsőt, amit keresett, szóval indultunk tovább. Következő úticél: Hard Rock Café. Alexa és én tudtuk az utat, így a Deák tértől mi vezettük a többieket. És ha már ott voltunk, szinte kötelező volt pózolni egyet a gitárral. Miután ott kifotózkdtuk magunkat, átsétáltunk a Budapest Eye-hoz, ahol elsősorban Répy és én fotózkodtunk. Aztán irány a korzó, majd villamossal a Boráros tér. Töredelmesen bevallom, nem csípem a tömegközlekedést. Még Békés meg Csaba közt se túlzottan. Általában Pesten ha egyedül vagyok, gyalogolni szoktam, kivéve, ha sietek, nem akarok lefáradni buliig, vagy hajnalban. Lényeg az, hogy leértünk a Boráros térre, ahol elméletileg találkoznunk kellett volna Nati Kolléganővel. Alexa megcsörgette őt, ám rövid időn belül kiderült, hogy elkerültük egymást. Némi telefonálgatás után viszont sikeresen egymásra találtunk és Gabi Mami is megismerkedett Natival. Na meg az ölelés és a puszi neki is járt.
Az egymásra találás után szétváltunk, mert Adri és Gabi Mami külön mentek ketten valamerre, míg Alexa, Répy, Nati és én a Shark 'n Roll felé vettük az irányt, hogy még zárás előtt beszerezzünk egy-két Hoolis cuccot. Na igen, de mikor odaértünk, jött a cumi: Zárva volt. Pedig még nem volt egy óra. Lehet, hogy most a hosszú hétvége miatt is. Mindegy. Ha már így jártunk, úgy döntöttünk, irány a következő célállmás, az Allee. Bevártuk a 4-es villamost, mert annak úgyis ott a végállmása. Fél kettő körül járhatott, mikor bent az Alleeban lekuporodtunk egy kanapén. És ha már ott voltunk, csináltunk ár képet magunkról. Meg még arra jött egy csaj is, aki csinált rólunk képet. Egy darabig ücsörögtünk, aztán Alexa és Nati elmentek, kerültek egyet, mi addig Répyvel ott maradtunk, beszélgettünk, képeket néztünk. Mikor a csajok visszajöttek, már én is kezdtem éhes lenni, úgyhogy bedobtam az ötletet, hogy menjünk kajanézőbe. Az első utunk az alagsori Intersparba vezetett, ahol beszereztünk némi kaját. Igen ám, csak Répy "normális" kajára volt éhes, úgyhogy közelebbről megnéztük a második emeleti kajálda részleget. Répy és Nati egy darabig tanakodtak, mit válasszanak, de aztán valami gyros tálhoz hasonlót választottak. Miután megkajáltunk, még kóvályogtunk az Alleeban. Ja, még hozzáteszem, ont valami filmes kiállítás is volt, szóval csináltam pár képet a Vissza a jövőbe autóról (I <3 80's) és Répy "szomszédjának" Krisztának egy képet Brad Pittről. Három és fél négy között valahogy visszamentünk az Interspar elé, mert oda beszéltünk meg találkát Gabival és Adrival. Vártuk őket, vártuk, de nem voltak sehol. Végül aztán megláttuk őket, ahogy mentek fel a mozgólépcsőn a földszintre. Utánuk mentünk és mire felértünk, mondták, hogy a földszinten keressünk mosdót, ahol megejthetjük az átöltözést, hajbelövést és sminket. Megtaláltuk, és bevettük magunkat a tükör elé. Kezdetnek én is nekiálltam sminkelni, igaz, ez most is csak az alapozás meg a szemfestés volt, a rúzs még ráért. Ami fontosabb volt, megcsinálni a hajam. A tupír egy dolog, az se lett tökéletes, de most még bele kellett hogy tegyem a tiarát is. Hála a kis fésűs megoldásnak a végén, megmaradt a hajamban. Aztán jöhetett az átöltözés, vagyis annyi, hogy levettem a farmert, csak a cicanadrág maradt rajtam, meg a miniruha a kabát alatt. Éppen csak össze tudtam pakolni a cuccomat, máris indultunk a Barbába.
A nagy sietségbe azért még belefért, hogy Gabi csináljon rólam egy képet. Aztán futás a villamosmegállóba, mert a csajok annyira siettek, hogy még egy megállót is villamossal mentünk. Ám legyen. Leszállás után irány a Barba Negra recepciójának bejárata. Tényleg mi voltunk még az elsők és meglepő módon a recepciónál volt egy kordon. Ebből sejthető volt, hogy onnan kell majd befutni a bejárathoz. Eléggé a szívás kategória, de reméltük, hogy mégis inkább a bejáratnál várhatjuk a kapunyitást. Egy ideig csak mi voltunk ott, aztán megjelent még két csaj, ha jól emlékszem, Bokor Fanni és Horváth Mesi. Ők kicsit messzebb tőlünk álltak meg és szemmel láthatóan egész jól elvoltak. Egy kicsit csatlakoztam hozzájuk és beszélgetés közben kiderült, hogy ismerik a blogot, valószínűleg olvassák is. Amíg ott vártunk, egyszer csak kijött Zsolti. Most is hozta a formáját, Répyvel meg különösen aranyos volt. Rövid időre jött csak ki, aztán bement. Várakozás közben megosztottam Répyvel a másik energiaitalomat is, hogy bírjuk a pörgést. Fél hét körül valahogy érkezett meg Barbi Ikertesóm, talán neki örültem a legjobban. Ő is csatlakozott hozzánk, és együtt türelmetlenkedtünk tovább. Közben megérkezett Endi, Tibi és Csipa is. Fanniék fel is köszöntötték Tibit egy tábla csokival, aztán Tibi bement. Csipa meg szokás szerint csak köszönt nekünk és beviharzott. Egyszer még Endi kijött rágyújtani, arra biztosan emlékszem. Ahogy telt az idő, úgy gyűltünk. Megérkezett Dorina, Mesi, Annáék, Judit és még Marcsi is, akit április óta nem láttam. Ja és még Mihalik Niki és Koseczki Gabi is. Gabit egyébként azóta visszagazoltam Facebookon, ő pedig Twitteren is követ. Tudjátok, a találkozás-visszaigazolás dolog. És a szereplés itt. Remélem tetszik majd.
Fél nyolc után valahogy a biztonságiak mindenkit a kordon mögé tereltek és mondták, hogy készítsük elő a jegyünket. Ott szorongtunk és azt hiszem, addigra már minden türelmünk elfogyott. Mikor nyolckor végre átengedtek minket, azonnal futásnak eredtünk. Akkor kissé szétszakadt a csapat, mindenki arra figyelt, hogy minél hamarabb bejusson. Gyorsan megkaptam én is karszalagomat, így szabad volt az utam az első sorig. Egy pici hely volt még Zsolti oldalon a sarokban, így oda bevágtam magam. Ikertesó nem sokkal később követett. Igaz, ő még elment ledobni a kabátját a ruhatárba, addig foglaltam neki a helyet. Míg vártam, körbenéztem. Ahogy láttam, az első-második sor mindenkinek összejött. Mikor Barbi visszajött, én mentem el, először a mosdóba, ahol összetalálkoztam Ágival. Váltottunk néhány szót arról, hogy lesz a buliról "Másik szemmel" is beszámoló és kaptam tőle két tök formájú gyertyát, ha már Halloween. Visszafelé menet még beszereztem egy ásványvizet, mert számítottam rá, hogy kelleni fog és mikor visszatértem, már sehova a jó helyről.
Kilenc óra körül kezdett az előzenekar, a The Rockforce. Ők egy 12-13 éves gyerekekből álló banda, valószínűleg a Rocksuli diákja. Nagyrészt feldolgozásokat játszottak (külön plusz pont P!nk Funhouse című daláért), meg vagy két saját dalt. Nem rossz banda, bár az énekes srác teljesítménye nekem annyira nem jött be. De a két énekes-vokalista lány annál inkább. Szentem végig nekik kellett volna énekelniük. Ettől függetlenül azért jól bemelegítettek minket Hoolira.
Fél óra csúszással ugyan, de este fél tizenegykor végre elhúzódott a függöny, és megszólalt a História Intro. Majd megjelent Endi, Tibi, Zsolti és végül Csipa. Rögtön ébresztőnek megkaptuk szokás szerint a Mindörökkét és az Egyformánt, hogy aztán még nagyobbat tomboljunk az Idegenre. És mint már megszoktuk, ez még csak a kezdet volt. Hiszen jött a többi: Királylány (Metallicásan is), Szex és KV, Játszom (közönségénekeltetéssel), Várok rád (részemről a legnagyobb tombolással), Nem szól semmiről, Szabadon, Legyen valami, Szárnyas lázadó, Másik szemmel, csak ami eszembe jut. Külön kiemelném még a hangszercserés támadást, mikor Csipa a dobok mögé bújt, Endi meg előjött énekelni. A Led Zeppelin Whole Lotta Love-ját egyébként. Na, az kész volt, nagyot nevettem rajta. De a legnagyobb sikítást szerintem az váltotta ki, hogy Csipa ledobta a pólóját. :D Felköszöntések most is voltak, most csak azt emelném ki, amire biztosan emlékszem: Répyt az egész első-második sor nevében, na meg ugye Tibit és Csipát is előre. A ráadás meg ezúttal négy dalból állt. Elsőnek a Paradicsom, full vörös fényben, majd Illúzió, Félember és Hotel Mámor. Aminél ismét előkerült az utazós hajlakk, mert "akad, aki térdel". Csak ezúttal senki nem látta. A végén persze megint repültek a dobverők, csak megint nem kaptam el. De nem adom fel.
Mikor lazulni kezdett körülöttünk a tömeg, én is összeszedtem a cuccomat és Barbival együtt a backstage bejárata felé vettük az irányt, várva a fiúkat. Ami meg ezután történt, arra töredelmesen bevallom, hogy csak halványan emlékszem. Annyi biztos, hogy amíg vártunk, megláttam Yeah Tee-t (Atomic Playboyz). Ráköszöntem, erre odajött egy ölelésre és egy puszira. Aztán vártunk tovább, közben készült egy kép Nati Kolléganővel, mert ő már nem sokáig maradt. Az első, akit elcsíptünk, Zsolti volt, persze mindenki körülvette őt. Répy vállalta, hogy mindenkiről csinál képet. Többek közt rólam is csinált, köszi szépen! Ehhez még hozzátartozik, hogy a kép elkészülte után még annyit mondtam neki: "Gratulálok, Vőlegény...". Igaz, még a nyáron online gratuláltam, de élőben csak most sikerült. Ja és az ölelés sem maradt el. Utána arra emlékszem még, hogy odamentem a pulthoz innivalóért (általában Strongbow), és ott még két ismerősbe botlottam. Az egyik Doda volt (Holiday kapcsán beszéltem már róla), a másik csajnak meg most nem jut eszembe a neve, de vele is tavasszal, Holidayen találkoztam az fix. De a poén az, hogy ő felismert. Mindegy, a lényeg az, hogy kicsit leálltam vele dumálni, talán táncolni is, de abban már nem vagyok biztos. Az fix, hogy valahogy visszakeveredtem Répyékhez. Épp jókor, ugyanis előkerült Endi, vele meg mindenképpen akartam képet. Ám előtte még egy okom volt az örömre, hiszen találkoztam Krisztával, akit három éve nem láttam. Örültem is nagyon, remélem mostantól kicsit többször fogunk találkozni. Mikor végre sorra kerültem Endinél, ő egyből öleléssel fogadott. A közös kép sem maradt ám el. Tibi sajnos már korábban lelécelt, Csipa meg szokás szerint megszökött.
Miközben kikecmeregtem a tömegből, újabb ismerősbe botlottam. Méghozzá Feribe, aki ezúttal barátnőjével, Adrival volt. És ha már találkoztunk, Feri kapott egy ölelést és összeismerkedtem Adrival. Szerintem fogunk mi még találkozni. Ismét becéloztam a pultot egy Strongbowért, de közben megláttam Fanniékat, amint épp Eszterrel, Zsolti menyasszonyával beszélgettek. Gondoltam, váltok vele én is pár szót és a közös kép dologból őt se hagyom ki. Eszti nagyon kedves volt, meglepő módon még a közös képtől sem zárkózott el. Zsoltival együtt meg amúgy is szeretnivaló páros. Borsó, meg a héja, más szóval zsák a foltját. Legközelebb azért majd valószínűleg Fanniékkal is csinálok képet. :D Az utolsó fotóm tán beszereztem a második Strongbow-mat és visszatértem a glamster kiscsapathoz is. Az éjszaka további részében kb. felváltva ittam, táncoltam, hülyültem, hasonlók. De a legemlékezetesebb az volt, mikor éppen a Mötley Wild Side című dalára tomboltunk, Endi kijött hozzánk és együtt ugrált velünk. Komolyan mondom, videózni kellett volna, bár azt hiszem, az elvette volna a varázsát. Aki ott volt, látta, kész.
Hajnal három, vagy inkább négy körül é kint kuporogtunk szöszi „barátnőmmel” a bejárat előtt és próbáltunk józanodni, mikor kijött Barbi, Répy, és Gabi Mami azzal, hogy mennek. Megölelgettük egymást, mivel én még maradtam és Répy megígértette velem, hogy ha hazaérek, értesítem őt. Miután ők elmentek, mi még egy ideig ott kuporogtunk, utána hogyan, vagy hogyan nem, de az Oktogonnál lévő Mekiben kötöttünk ki. Kajálás után az tuti, hogy felvettem a farmeromat, mert cicanadrágban már rohadtul fáztam, de mikor visszatértem, szem elől vesztettem a csajszit. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy egyáltalán gondolkodni tudjak. Csak fogtam magam és kibotorkáltam a buszmegállóba, elkaptam egy villamospótlót, aztán a Blahán ácsorogtam még egy ideig a Keletihez tartó buszra várva. Az óraállítás miatt gőzöm se volt, ténylegesen hány óra, és baromira jól esett volna egy cigi (pedig nem is dohányzom), szóval mikor végre odaértem a Keletibe, eléggé megkönnyebbültem. Beültem a váróba és elpakoltam az ékszeremet. Sajnos a sminklemosóm nem volt nálam, úgyhogy inkább nem akartam tükörbe nézni. Inkább eldőltem a padon és majdnem bealudtam.
Háromnegyed hat körül mégis megerőltettem magam és kimásztam táblákhoz, hátha már kiírták a vonatomat. Hát persze, hogy az első vágánya. Legalább mire odaértem, a vonat is bent állt. Felszálltam és elbújtam egy üres kabinban. Szerencsére fűtötték egy picit, de azért magamon hagytam a kabátot. Miután a kaller végzett, eldőltem az ülésen és bealudtam. Mondjuk Szolnokon azért felébredtem. Háromnegyed kilenc körül szálltam le Csabán, de vasárnap lévén még várhattam vagy 9.20-ig a távolsági buszra, ami csak a buszállomáson áll meg, vagy a tízórásira, ami megáll fent is. Úgy voltam vele, nem érdekel, megyek a korábbival. Úgyhogy még sétálhattam egyet hazáig, égő talppal. Otthon meg, amint tudtam, ledöglöttem, csak este kezdtem hozzá a beszámolónak.
Azt hiszem, ez volt az, ami már nagyon hiányzott az életemből. Erre is csak azt tudom mondani, hogy megérte minden egyes másodpercét. A találkozás a csajokkal már mindenképpen. Na meg ugye hozzátesz az is, hogy nyár óta csak most jutottam el Hooligans koncertre. Valószínűleg idén már nem lesz több, de talán még Holiday, vagy valami más összejön. Csak előbb még vár rám egy pénzügy-számvitel vizsga november 10-én. Szurkoljatok, légyszi! *.*

Egy őrületes nap képei:

Úton Hoolilandbe...

Februárban már voltam itt, igaz, akkor egyedül. De most a csajok is velem voltak :D

Ugyanitt, csak Répy gépével :)

Budapest Eye *.*

És szemből

Vissza a jövőbe (?)

És szemből. Csak mert I <3 80s.

Brad. Csak Krisztának :D

Alexa, Nati, Kat, Réy

Girls just wanna have rest :D

Úton a Barbába. Még rúzs nélkül :D

Ikertesóval az első sorban <3

Fények a függöny mögött októberben is

The Rockforce, az előzenekar

Na végre, egy jól elkapott kép Zsoltiról :D

Endi felállt

Zsolti mosoly :)

Legjobb képem Csipáról :D

Tibi

Három hónapot kellett várnom a borulásra. De most végre megvolt :D

Koncert közben én :D Fotó by Gabi Mami

Khmmm… Hölgyeim? :D

Endi. Bocs, de a Barbában sose tudok róla jó képet csinálni :P

Paradicsom, pirosban ülve

Kivéve Csipa, mert ő állva énekelt

Nati Kolléganővel

Zsolti, mosoly, sör. Mert ennyi jár koncert után :) A képet egyébként Répy készítette

Endivel. Mert neki is mindig jut egy ölelés

És végül Eszti. Köszönöm még egyszer :)

Hogy mi lesz legközelebb? Most tényleg nem tudom… Hooli szerintem idén már nem, de valami más még lehetséges. Egy a lényeg, TI olvasni fogjátok. Ugye? :D

Mirigy a Centerben

A kis szeptember eleji kimoccanás után igazából nem sok tervem volt, inkább a tanulásra koncentráltam. Na meg ugye ott volt a nyűg a töltővel. Aztán szeptember közepén kaptam egy meghívást Répytől: Hooligans koncert, Barba Negra, október 25. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ott leszek. Azon mondjuk még nyűglődtem, hogy hogyan tudok elővételes jegyet venni, de hála a Ticketportal hálózatnak, Csabán a Tourinformban ezt is letudtam. Ja, mondjuk 6-án még várt rám egy vállalkozásgazdálkodás modulzáró vizsga. A vizsgán elvileg átmentem, szóval úgy voltam vele, hogy némi szórakozás igazán kijár. Aztán egyik nap a Csaba Centerben megláttam az idei Őszi Divatnapok és Akciók Éjszakája programját. Meg péntek esti fellépőként az Irigy Hónaljmirigyet. Hát igen… Szerintem nem sokan vannak, akik ne ismernék-szeretnék a bandát. Én konkrétan rajtuk nőttem fel. Elég régen láttam már őket élőben, szóval úgy voltam vele, hogy ha már itt a lehetőség, nem hagyom ki.
A buli napján, október 11-én, pénteken is olyan kilenc körül keltem. Szokásos napi rutin, majd négy és fél óra a suliban. Ráadásul új anyag, de nem mennék most bele. Este negyed hatkor szabadultam ki, utána siettem haza. otthon aztán vacsi közben megkérdeztem tesómat, van-e kedve velem jönni. Persze neki se kellett kétszer mondani a dolgot, úgyhogy vacsi után gyorsan elkészültünk és irány a buszhoz. Na igen, d busz csak 19.50-kor volt. Szóval séta a buszállomáshoz. Az út vég felé aztán Csabán felszállt két ellenőr. Ráadásul az egyik pont az, aki állandóan kukacoskodik. Még jó, hogy minket nem ő, hanem a másik csekkolt. De azért így s kaptam beszólást, mikor egy kanyarban elvesztettem az egyensúlyomat. Bár kapaszkodtam. Kapja be…
Krisztivel (tesóm) a Centernél szálltunk le, és hátul mentünk be. Az első utunk a Sparba vitt, mert bár volt nálunk ásványvíz, én számítottam rá, hogy az nem lesz elég. A Centerben ugyanis ilyenkor általában dögmeleg van, én s csak egy trikót viseltem a kabát alatt. Aztán Kriszti mondta, hogy éhes. Ám legyen, irány a második emelet és a Pizza King. Ezúttal tortilláztunk mindketten. A pótvacsora tán visszamentünk a színpadhoz, ahol épp akkor kezdett Takács Nicolas. Kicsit hátrébb álltunk meg, onnan néztük. Nem nagy kedvencem Nicolas, d szódával elment. Aztán egyre közelebb haladtunk a színpadhoz. Mikor Nicolas lejött a színpadról, leürült a nézőtér, így odamentünk a meghosszabbított színpad elejéhez. A lépcsőre dobtuk a kabátot és a táskánkat és ott maradtunk. Akkor valahogy láttam meg a mozgólépcsőn az egyik csoporttársamat, Diát. Köszöntünk egymásnak, majd ő eltűnt a szemem elől.
A szünet tán újabb divatbemutató következett, méghozzá a CCC cipőbolt és az Avanglion bemutatója. Közben, mikor oldalra fordultunk, láttuk, hogy megérkeztek Mirigyék s. Legalábbis Győző, Feri és Uszi. De inkább a bemutatókat néztük. Ja, meg amit tudtam, fotóztam. Nem mondom, volt a cipők közt egy-két elég szép darab. Na jó, a táskák is jók voltak, és az Avanglionos cuccok is tetszettek. Egy-két sál, meg kesztyű legalábbis.
Fél tizenegy után nem sokkal a műsorvezető felkonferálta Mirigyéket. Egy rövidke intro után megjelent a színpadon Tomi és Uszi, akik a jó hangulatot megalapozandó, egyből a Numerakirállyal nyitottak. Mi meg Krisztivel naná, hogy tapsoltunk, énekeltünk, nevettünk. És ez még csak a kezdet volt, mert jöttek sorban a közönségkedvencek. Volt a Modern Talking paródia, a Tik vagytok parasztok (Győzike paródia), A ByeAlex paródia (külön plusz pont az „anorexiás Bud Spencer” kifejezésért, szakadtam), A Mondd, ez hogy lett sztár? (Gangnam Style), a Világít a számban a Negro, és még a Bugázott réz (Bódi Guszti paródia) is. Utána a fiúk lementek, de még egy dalra visszajöttek: Ez volt a Rajzfilmslágerek Mirigy módra. Meg még a végén Tomi kampányolt egy kicsit Peti mellett is, hogy szavazzunk rá a Sztárban Sztár műsorban. :D
Mikor Mirigyék lementek a színpadról, Krisztivel mi is szedelőzködni kezdtünk. Ekkor odajött hozzánk Dia és megkérdezte, hogy megyünk-e velük haza. Ugyanis ő és árja, Sanyi kocsival voltak, és felajánlották, hogy hazarepítenek minket. Megköszöntük és elfogadtuk, így legalább nekünk se kellett csövezni reggel negyed hatig. A zeneiskolánál kiszálltunk Krisztivel és hazasétáltunk. Otthon meg amilyen gyorsan csak tudtunk, bevágódtunk az ágyba. Magam részéről persze egyből hozzáláttam a beszámolónak. És még az éjszaka meg is lett.
Ami azt illeti, jól jött ez a kis kimozdulás. Igazából a Divatnapokra csak a Mirigy matt mentem át, akikben most sem csalódtam. Kár, hogy csak a fél csapat (Tomi, Feri, Uszi és Győző) volt itt, de csak így négyen is nagyon jó hangulatot csináltak. Könnyesre nevettem magam. Azét remélem, legközelebb már mind a nyolcan jönnek. :D

Néhány kép az estéről:

Nicolas énekel

Cipőbemutató. Ez a piros tűsarkú nagyon is tetszett

Numerakirály, rögtön indításnak

Feri, a „medve”

 „Győzike” vagyis Győző

„Az anorexiás Bud Spencer” vagyis Feri, mint ByeAlex :D

„Világít a számban a Negro” by „Vili a suttyó” :D

„Mondd, ez hogy lett sztár?” És a tánckar :D

Még Bódi Gusztit is megidézték

Feri és a „vándorkeblek” xDD

És ráadásként néhány átértelmezett rajzfilmsláger. Meg a fél Mirigy.

Viszlát a Barba Nergában!