Gyászhír :'(

Ma kora délután felnéztem Facebookra és a Hooligans Fórumra, ahol egy szörnyű hír fogadott. Tegnap este tragikus hirtelenséggel elhunyt a Hooligans menedzsere, Sipos Tibor, vagy ahogy szinte mindenki ismerte őt, Cápa. Még mindig felfoghatatlan, hogy mi történt. És pont most, mikor annyi tennivalója volt. :(
Ezúton is őszinte részvétem a családnak és a barátoknak. A fiúknak pedig sok sok erőt és kitartást kívánok a folytatáshoz.

A fiúk közleménye, forrás: http://hooligansweb.hu/

Isten veled Cápa! Zenéljenek neked az égi rockerek!

A 10. Hooligans koncert

A Körösladányban elmulasztott közös kép és az eső miatt nem bánkódtam sokat, hiszen két hétre rá, július 16-án ismét sor került egy Hooligans koncertre. A helyszín ezúttal Gyomaendrőd volt, a Bowling Treff Étterem és Söröző udvara, ami minden évben helyt ad a PartneRock Fesztiválnak. A Hooligánok pedig már visszatérő vendégei a három napos bulinak, ezúttal a második napon léptek fel.
Mónival és Katival ismét telefonon és Facebookon keresztül egyeztettem a dolgokat. Móni eleinte azt szerette volna, ha busszal megyünk, mert az valahol a Treff környékén tett volna le minket, a vasútállomásról meg hosszú a gyalogút a Treffig. De végül meggyőztem őt, hogy inkább vonattal menjünk, mert az korábban indul vissza, így csövezni sem kell annyit.
Végre eljött a buli napja. Arra szombatra dögmeleg ígérkezett, így ezúttal egy laza nyári ruha mellett döntöttem, amihez kedvenc nyári szandálom párosult ismét. Délután kettő körül pedig bicajra pattantam és bemelegítés címén bicajjal mentem át Csabára. Amilyen lökött vagyok, pont a legnagyobb melegben, így éppen hogy nem szédültem le a bicajról, így sajnos nem túl pontosan érkeztem Katiékhoz, mivel megbeszéltük, hogy ott hagyom a bicajt. Katiéknál még aztán egy gyors sminkelés, összekészülődés és elindultunk gyalogosan a vasútállomás felé. Háromnegyed négy körül oda is értünk, jegyet vettünk, majd leültünk bent a csarnokban és vártuk a vonatot, ami be is futott 16:12-kor. Mi meg majdnem lemaradtunk róla, mert benéztük, hogy melyik vágányról megy, azt hittük, a hatosról, de közben a hármasról ment. Azért odamentünk és felugrottunk rá, rögtön az első kocsi legelső kabinjába, majd irány Gyomaendrőd.
A vonatút sima volt, semmi késés, így pontban háromnegyed ötkor le is ugrottunk Gyomán a vonatról. A vasútállomáson ott várt minket Kati egyik ismerőse, aki segített nekünk levágni az utat a Treffig. Konkrétan ez annyi volt, hogy a Fő útig a vasút mellett gyalogoltunk a jó kis bokatörős terepen. De aztán kiértünk az útra, és onnan tovább gyalogoltunk még egy jó kis távot, majd a Lidl környékén lefordultunk a Selyem út felé ugyanis arról volt a közönségbejárat. Elsők közt érkeztünk meg, megkaptuk a kis pecsétet, majd bementünk, lepakoltunk és kicsit felderítettük a terepet. Aztán pár perc múlva megérkezett Heni és Ari is akiket egyből 4 puszival és egy hatalmas öleléssel fogadtam. Egy kis beszélgetés után Heni megcsörgette Dorináékat akik szintén jöttek Gyomára, csak ők kocsival. Dorina, a szülei és Vani. Végül ők is sikeresen megérkeztek, kaptunk is tőlük ajándékot. Méghozzá egy-egy Mr. Szerencs csokit. Majd bejöttek, lepakoltak ők is és a megbeszéltek szerint összeálltunk egy közös képre.
Kicsit később észrevettem, hogy Dorina, Vani és Heni ott állnak a kordon mellett és vártak valakit. Én pedig mint a jó cserkész (ahol tud, segít) odaszaladtam hozzájuk, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy Zsült akarták odahívni, csak hát kicsit szégyellősek voltak, meg nem elég hangosak. De én is beálltam közéjük, így aztán együtt már hangosabbak voltunk. Odahívtuk Zsült, majd kértünk néhány közös fotót. Ő belement, de csak azzal a feltétellel, hogy nem tesszük ki Facebookra. Cserkészbecsszóra megfogadtuk, hogy nem. És ha már ott volt, elcsíptük egy-egy képre kedvenc bazárosunkat, Gábort is. Majd odacsalogattuk Szaszát, hogy ő se maradjon ki a jóból. Ekkor már ott volt Tóth Gabi is, aki ezen a napon az Abrakazabra zenekarral lépett fel és bemelegített minket Hooligansre.
A fotózkodás után mi is bepakoltunk az első sorba, ahol most szerencsére nem volt kordon a színpad előtt. Móni és Kati ezúttal Tibi elé álltak be, én maradtam Zsoltika előtt Dorináékkal. És még mielőtt Tóth Gabi kezdett volna, betankoltam némi meggysörrel, amit megkóstoltattam a lányokkal is. Persze ízlett nekik. Közben megérkezett Marcsi is, akinek természetesen foglaltam a helyet elöl. Mivel még este hétkor is dögmeleg volt, így elég gyorsan fejembe szállt a meggysör, egészen annyira, hogy mikor az Abrakazabra basszusgitárosa megkérdezte hogy ki(k)re várunk, mi meg a lányokkal beleordibáltuk, hogy HOOLIGANS!! Mindezt úgy, hogy én meg közben nekiálltam sminkelni is, így erre is kaptam egy beszólást, hogy akkor ide se jönnek. Én meg bekiabáltam, hogy azért meghallgatjuk Gabit is. Erre megtapsoltattak, de akkor már tökmindegy volt, hogy mennyire csináltam hülyét magamból, én is csak röhögtem az egészen. A bemelegítés egész jól sikerült viszont, a dalok legtöbbjét együtt énekeltük-csápoltuk végig. Közben megérkeztek a Hooligánok is, akiknek lelkesen integettünk, hátha észre vesznek minket. Endi ismét visszaintegetett nekünk mikor látott minket. Persze azért még én is feltankoltam két-három meggysörrel Hooligasre.
Végre eljött az este kilenc és kezdődött a Hooligans koncert. Persze mi már az intronál őrjöngtünk, és közben a partifotósnak is bizonyítottuk, hogy mi jó Hooligánok módjára nem playbackről bulizunk. A koncert most is tartogatott egy kis meglepetést, ugyanis a Játszom közben visszajött Tóth Gabi a színpadra és együtt énekeltek Csipával. Persze mindenki kitett magáért ismét, bolondozásból sem volt hiány, erre a legjobb példa az, mikor Tibi Zsoltika hátán tért vissza a színpadra. És mivel nem volt kordon, így a koncert vége felé, talán az Illúzió közben, Tibi annyira előre jött, hogy elértem a szép fehér gitárját és meg is érintettem.
Az őrületes tombolás után pedig összeszedtük egymást és irány a színpad mellé dedikára. Most is viszonylag sokat vártunk a fiúkra, míg kijöttek, de talán csak mi éreztük így. Csipa megint gyorsan letudta a dolgot, bár most legalább elé tudtam tenni a 8szemközt borítót, hogy írja alá. Így teljes lett a borítóm, ő pedig odébb állt. A második aki odaért hozzánk, Endi volt, akinek Móni és Kati átadott egy kis névnapi ajándékot és fel is köszöntöttük. Majd Zsoltika is előkerült, igaz ő pont a másik sarokban kezdte az aláírás osztogatást és a fotózkodást, minket pedig kis híján megint ott hagyott, de azért visszacsalogattuk valahogy. Így én is aláírathattam a két héttel korábban zsákmányolt pengetőt és két közös fotó is sikerült. Az egyik egy hármas kép Mónival. Tibi eközben kijött az egyik sarokba, egy ideig ott időzött, majd bement, ahol már akkor kezdődött a buli. Kicsit elszomorodtunk, hogy Tibi nem jött oda hozzánk, így Móni és én odamentünk Szaszához, aki akkor már Tibi helyén volt és megkértük, hogy kerítse elő nekünk Tibit, mert "megette őt a tehén". Na, ezen Dorina és Vani megint nagyot nevettek, hiszen egész délután és este, ha valaki vagy valami eltűnt azt "megette a tehén". Mikor Szasza bement még neki is utánaszóltam, hogy vigyázzon, nehogy őt is megegye a tehén. Ebből aztán megint lett nagy nevetés. De azért Tibi mégis kidugta az orrát, így vele is sikerült csinálni néhány képet és aláfirkantotta a pengetőt, majd ismét "megette őt a tehén" illetve akkor feltűnt még Déneske is, akit szintén próbáltunk rávenni egy képre, de ő nem akart fotózkodni. Nem sokkal később le is lépett a szállásra aludni.
Miután Tibi elment, Heniék és Dorináék is elmentek, így szinte csak Kati, Marcsi, Móni és én maradtunk ott. Kicsivel később Szasza kijött hozzánk és konkrétan szinte az egész éjszakát átbeszélgettük vele. A fiúk és akik még a VIP-ben voltak, meg közben egész jól érezték magukat. Egyszer kiszédelgett hozzánk Mariann is, aki ezen a bulin a szerencsések között volt, és láthatóan ő is jól érezte magát. Illetve egyszer Endi is, aki szintén nagyon jól érezte már magát. Egészen hajnal háromig ott maradtunk, majd elindultunk vissza a vasútállomásra. Jó hosszú gyalogút volt, hiszen most a sötétben nem vágtuk le a gyalogutat a vasút mellett, hanem a kerülőúton mentünk.
Hajnali négy és negyed öt között értünk oda a vasútállomásra, szerencsére a váró már nyitva volt, így beültünk, de már elég álmosan. A mi vonatunk 4.46-kor indult, így előtte pár perccel elbúcsúztunk Marcsitól és felültünk. Egy jó fél óra múlva le is szálltunk Csabán, majd mentünk Katiékhoz. Én elővettem a bicajomat, majd elbúcsúztam a lányoktól és tekertem haza. Útközben azért velem is történtek érdekes dolgok, de ezt aki kíváncsi rá, annak elmesélem. De azért szerencsésen hazaértem, pizsibe bújtam és megint átaludtam a délelőttöt.
Ezt a "tehén" dolgot pedig Dorináék azóta is emlegetik. A jubileumi 10 Hooligans koncertem remekül sikerült, ugyanúgy, mint totálisan hülyét csinálni magamból. De nem baj, mert a legszebb az az egészben, hogy én magam is csak nevettem rajta.

A jubileumi buli képei:

Együtt a Hoolilányok

Gábor, aki a bazárosok gyöngye

Móni, Szasza és én

Amikor még Tóth Gabi nyomatta a mókát

Nem fogtuk vissza magunkat

Végre ismét egy normális kép Zsoltikával

És végül Tibi akit szerencsére nem evett meg a tehén :P

Hamarosan jönnek a medgyesegyházi koncert emlékei.

Egy Hooligánt az eső nem tarthat vissza!

Egy előre eltervezett fergetegesnek ígérkező bulitól semmiképpen! Mikor ki lettek téve a koncert dátumok, tudtam, hogy a Sörfeszt utáni buli mindenképpen a következő Hooligánkodás július 2-án lesz Körösladányban, a Körösladányi Napok második napján. Előtte egy héttel június 25-re is volt egy tervezett buli, a Disco Express búcsúkoncertje a Club 202-ben (volt Wigwam), de az sajnos meghiúsult, ami rettenetesen elszomorított, már csak azért is, mert a Hooligans mellett a kettes számú kedvenc banda számomra 15 éves korom óta a Disco Express volt, így azon az estén könnyes szemmel hallgattam végig minden egyes dalukat.
De a szomorú nap után inkább minden egyes porcikámmal elkezdtem ráhangolódni a körösladányi bulira. Mónival telefonon  és Facebookon keresztül szerveztem a dolgokat. Ezúttal velünk tartott Móni unokatesója, Kati is, tervek szerint az ő egyik ismerősénél aludtunk volna. Aztán egy nap Móni egy borzalmas hírrel hívott fel: Kati egyik osztálytársa meghalt egy autóbalesetben Békéscsaba és Gyula között. emiatt egy ideig úgy nézett ki, hogy Kati nem jön, tehát csövezünk. Persze nekem ez sem jelentett akadályt soha, és Móninak sem lett volna gond. De végül Kati mégis úgy döntött, velünk jön. Megbeszéltük, hogy a 14:20-as debreceni busszal megyünk, én pedig ismét Békésen szállok fel.
Végül eljött július 2. a buli napja. Erre a napra sajnos nem kegyelmeztek az égiek, így én ismét búcsút mondhattam miniszoknyás terveimnek. Így maradt a legszűkebb farmerem, az egyik kedvenc fekete felsőm, amihez jött még a rózsaszín cipzáras pulcsim és a kedvenc nyári fekete vastag talpú szandálom. Gyors készülődés és smink után célba vettem a buszpályaudvart. Útközben még beugrottam a Pennybe is egy kis ásványvízért meg egy energiaitalért, hogy bírjam az éjszakázást. Majd rendes időben, kb. háromnegyed háromkor meg is érkezett a busz, én pedig felültem. Kevesen voltak rajta, így egyből megláttam, hol ül Móni és Kati. Én pedig melléjük huppantam majd irány Körösladány.
A város közepén, a gyógyszertárnál szálltunk le, ahonnan nem volt már messze a park és a buli helyszíne. Amint odaértünk, körbesétáltunk a terepen, majd leültünk az egyik sörsátorban. Nem sokkal később pedig befutott Kati ismerőse is. Utána már jobban vele kószáltunk a környéken, néztük a táncosok műsorát és mivel láttuk, hogy van meggysör, abból is szereztünk be egy korsóval. Aztán olyan délután öt óra körül megláttuk a kék stábbuszt betolatni a színpad mögé. Persze lelkesen üdvözöltük távolabbról a szorgos stábtagokat, majd tűztünk vissza színpad elé, ahová akkor már megérkezett Heni és Ari is, így beálltunk melléjük a szokott helyre, első sor, Zsoltika felől. Nem sokkal később megérkezett Marcsi is, akinek természetesen helyet szorítottunk az első sorban. Majd szépen lassan gyűlt a tömeg, én pedig azért még kimentem még két meggysörért, majd vissza a helyemre. Ahogy ott várakoztunk Heni Facebookra is kiírta, hogy befoglaltuk a placcot velem és a meggysöreimmel együtt :D. Ami nekem akkor már kezdett kissé a fejembe szállni, szóval itatni akartam őt is. Közben mögém befutott Betty és Mariann is. Betty bicajjal jött át Dévaványáról így ő nem piált, ám Mariann azért meghúzta a meggysört.
Közben be is sötétedett, mi pedig egyre hangosabban követeltük: HOO-LI-GANS!!! HOO-LI-GANS!!!
Majd este kilenc körül el is kezdődött a koncert. Mindenki hozta a szokásos formáját, a fiúk rengeteget bolondoztak megint a dalok közben és alatt, mi pedig szokás szerint őrületesen tomboltunk. Hozzáteszem, akkor először nem leengedett hajjal tomboltam, ugyanis tapasztalat, hogy koncert után általában úgy áll a hajam, mint a szénás szekér. Közben fényképeztek minket, így hát beleadtunk mindent a tombolásba már csak ezért is. A koncert végén pedig sikerült elkapnom Tibi és Zsoltika egy-egy pengetőjét is. Rácsaptam és ki nem eresztettem volna a kezemből soha semmi pénzért.
Koncert után természetesen azonnal soroltunk a sátorhoz, én pedig előhalásztam a táskámból a dedikálásra szánt Nyolcszemközt albumborítót. Végül kijöttek a fiúk a tűzijáték idejére. Csipa megint szokás szerint végigrohant a soron aztán elbújt hátul. Közben mi erősen kapaszkodtunk a kordonba, de még így is kiszorítottak minket elölről, így Tibi, Endi és Zsoltika  elé is éppen oda tudtam tartani az albumborítót, hogy aláírhassák. A közös kép sajnos nem sikerült, pont emiatt, hogy kidúrtak minket, így hátramentünk inkább a színpad mögé, hátha ott még elcsípjük a fiúkat. El is csíptük őket. Éppen szálltak be a kisbuszba, mi emeltük a Hooiligans logós szalagot, hogy Dénes kiállhasson. Majd a szalag a földön végezte, a fiúk pedig elindultak. Mi  megint addig integettünk nekik, amíg el nem tűntek a sötétben.
Mi pedig elindultunk visszafelé négyen, Kati, én, Móni és az a bizonyos ismerős. Aztán útközben valahogy beszédültünk az ottani discoba is, egy kicsit ott melegedtünk, ám közben a gyerek egyszerűen eltűnt. Persze mindannyian kiakadtunk, Kati a legjobban. Így aztán visszasétáltunk a színpad előtti placcra ahol utcabál volt, így ott ücsörögtünk és csöveztünk, egészen hajnal háromig, mikor ott is véget ért a móka, onnantól pedig ott kószáltunk a főutcán a hidegben, majd visszaszédelegtünk a discoba ha másért nem, hát melegedni.
Aztán reggel hatkor ott is bezárt a bazár, mi pedig kisétáltunk a buszmegállóba, ugyanis fél hétkor indult a buszunk vissza Csabára. Sajnos nem Békésen át ment, így volt még egy plusz köröm haza. Olyan nagyon jó volt ez még, főleg úgy, hogy fáradt voltam nem sikerült a közös kép sem és még a busz se állt meg csak a buszpályaudvaron, vagyis gyalogtúra haza. Nem csoda, hogy otthon csak bedőltem az ágyba és aludtam délután kettőig.
De azért végső soron mégiscsak nagyon jó buli volt, megérte az esőben várakozás a buszra, majd az éjszakai fagyoskodás, hiszen ismét egy fergeteges koncertben volt részem és hát zsákmányoltam két pengetőt. Ez azért kárpótolt a kép miatt.

És néhány hangulatkép:

A sakál-vokál szekció

Pengető vadászat

A fiúk megérdemlik a tapsot

Hamarosan jönnek a jubileumi Treff buli emlékei.