2013. október 9., szerda

Méhkeréki Szezonzáró

A Park buli utánra volt még egy augusztusi tervem, a mezőkovácsházi Sugarloaf koncert, ám azt sajnos lemondani kényszerültem. Szeptemberre így konkrét tervem nem volt, egészen addig, míg a Hooligans Facebook oldalán meg nem láttam az események közt a szeptember 21-i méhkeréki koncertet. Egyből tudtam, hogy oda menni kell, már csak a dátum miatt is, hiszen Endi szülinapja és azt meg kell ünnepleni. Persze ez némi rákészülést is igényelt, egy ideig gondolkoztam, vajon mit is kéne adnom Endinek ajándékba. Végül kitaláltam: Kerestem egy koncertfotót mindkettőnk nagy kedvencéről, Tommy Leeről és mellé montázsoltam Endit. A képet kidolgoztattam és vettem hozzá keretet, illetve még egy filcet is dobtam mellé az ajándékos tasakba. Két héttel a buli előtt még egy hajfestést is megejtettem, mert már nagyon le volt nőve. Természetesen maradtam szőke, csak kicsit változtattam az árnyalaton, amivel végre sikerült elérni az ideális színt.
Végre eljött a buli szombatja. Mivel úgy terveztem, hogy csak később indulok, így nem is keltem túl korán, olyan 8 körül, majd reggeli után nekiláttam készülődni. Nem kapkodtam el a dolgot, jó munkához idő kell. Főleg úgy, hogy most a sminkre is több időt szántam, mert beújítottam egy világos alapozót, amit ki kellett kísérleteznem. Végül egész jó eredmény született. Az öltözködést nem vittem túlzásba, Hoolipóló, az egyik kedvenc farmerom, szegecses öv és az új tornacipőm. Most a hajammal is többet foglalkoztam, szárítás és vasalás után a felső tincseket betupíroztam, majd megkoronáztam extra mennyiségű hajlakkal. Frizura után szemfestés és már indultam is a buszhoz. Korábbi busszal menetem Csabára, olyan három körül, mert még előtte beugrottam a Sparba némi útravalóért. Ez alatt általában az ásványvíz-energiaital-narancsos Soproni hármast kell érteni.
Mikor ez megvolt, lesétáltam a vasútállomásra. Direkt úgy időzítettem, hogy ne kelljen sietni és kényelmesen odaértem vonatindulás előtt kb. fél órával. Mivel láttam, hogy Méhkeréken nincs jegykiadás, így Csabán vettem meg visszafelé is a jegyet. De szerintem amúgy is úgy vettem volna. Mikor a jegy megvolt, fogtam magam és kimentem. A vonatom már bent állt, de még nem ültem fel, csak úgy indulás előtt negyed órával. Azt viszont jól tettem, mert elkezdett esni. Reménykedtem, hogy Méhkeréken nem lesz eső, ha már annyit germóztam a hajammal. Közben hallgattam, ahogy bemondják a késéseket. A pesti IC már megint késve jött, hogy ezért e vagy sem, de minket is késve indítottak. Majdnem 10 perc várakozás után délután négy körül végre elindult a vonatunk. Útközben már elővettem a fényképezőgépet, mert le akartam fotózni azt a helyet, ahol kicsi gyerekkoromban sokszor nyaraltunk. Ez nem más, mint Gyula Városerdő. Igaz, nem teljesen olyan, mint amire emlékezetem, vagy pont a vonat nem arra jár, amerre mi voltunk annak idején. Na meg hát azóta eltelt laza 18 év. Aztán elértük Sarkadot és én is inkább eltettem a fényképezőgépet. Kötegyánnál kicsit többet álltunk, mivel ott konkrétan visszafordul a vonat, így kanyarodik el Méhkerék, Okány, majd Vésztő felé. De mert a következő megálló már Méhkerék volt, így felálltam és kimentem az előtérbe.
Háromnegyed öt körül járt, mikor leugrottam a vonatról Méhkeréken. Előzőleg Google térképen nagyjából kinéztem, merre kell menni, így a vasúttól egyből a főutca felé vettem az irányt. A Sport Sörözőig tudtam az utat, meg igazából nem is lehetett eltéveszteni, csak végig a főutcán. A falu elég csendes volt, csak 1-2 ember lézengett. Ahogy odaértem a már említett kocsmához, nem nagyon láttam sehol senkit-semmit, de messzebbről zenét hallottam, így elindultam a hang irányába.
Ahogy haladtam tovább a főutcán, egyre erősödött a hang és mivel alig láttam embereket, így az út szélén sétáltam. Na jó, mikor rendőrautót láttam, azért bementem a járdára. Végül a központban, a templomnál kötöttem ki, ahol láttam az ilyenkor megszokott bazársor egyik végét. Innen tudtam, megérkeztem. Egyből nekiindultam megkeresni a színpadot. Sokat nem kellett keresgélni, mert a teletömött sörsátor másik végén volt, csak odajutni tűnt lehetetlennek, ugyanis szinte a sörsátor másik végében valami népdalénekes csaj énekelt románul. Románul? Igen, ugyanis a falu kb. háromnegyed része román anyanyelvű, így konkrétan minden magyarul és románul is ki van írva. Láttam, hogy itt egyhamar nem lesz placcfoglalás, úgyhogy inkább körbenéztem kicsit. Nem egy nagy hely volt az egész, a színpad előtt a nagy sörsátor, benne két nagy pulttal, egyik oldalt kajás részleg, kijjebb a bazársor. Megnéztem azt is, mi minden van, ám ahogy ott bambultam a járdán, valaki odajött hozzám. Illetve ketten voltak, méghozzá Henry és Ari, akik a legkorábban értek oda. Nagyon megörültem, hogy legalább már ők ott vannak, így nem telik unalmasan a várakozás. Először behúzódtunk a sörsátorba beszélgetni, mert elkezdett szüttyögni az eső, de aztán inkább kimentünk a templom elé egy padra. Ott Heni sminkelt, én pedig felraktam az ékszereim, illetve megnéztem, kell e igazítani az én vakolatomon. Szerencsére jól tartott, csak itt-ott kellett kiigazítani. Közben beszélgettünk, hogy a fiúk már biztosan nagyban zenélnek Mogyoródon, a Hungaroringen.
Mikor a sminkelés megvolt, megint nekiindultunk felderíteni a terepet, főleg a kajáldás részleget, mert időközben megéheztünk. A sátorban a kajás részleg eléggé le volt rabolva, de a templom közelében láttunk egy molinót, ami egy pizzázó felé terelt. Megkerestük a helyet és mert nyitva volt, úgy döntöttünk, beülünk pizzázni. Bent kissé tumultus volt a pultnál, így először az étlapot tanulmányoztuk át. Egy ideig törpöltünk, mit hogyan, de végül sikerült dönteni. Heni és Ari egy gombás-sonkás-kukoricás pizzát választott, én pedig sonkásat. Leadtuk a rendelést, aztán leültünk és vártuk a vacsoránkat. Várhattuk is, mert a konyhát egy ember vitte, a rendelések meg csak jöttek. Beszéltük is, hogy ez így hülyeség, mert ha már rendezvény van és tudvalevő, hogy sokan lesznek, igazán beállhatna még valaki segíteni. De végül azét mégis megérkezett a frissen készített, forró pizzánk és azt kell mondjam, megérte várni rá, mert isteni finom volt. Ezúttal kivételesen engem sem érdekelt a fogyózás, megettem az egész pizzát. Na de kellett is az energia.
Vacsora után Heni elment átöltözni Hoolipólóba, aztán visszamentünk a színpadhoz. Akkor már szabad volt az út előttünk, így le is ültünk a színpad előtt a padra. Kis idő múlva bővült a csapat, ugyanis megérkezett a mezőkovácsházi különítmény, azaz Klau, Niki és Szilvi. A viszontlátás öröme után ők is mellénk ültek. Közben a színpadon végre olyan program kezdődött, ami kedvünkre való volt. Ugyanis este nyolckor Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar hozott nekünk egy kis klasszikus rock 'n roll-t, ami annyira bejött, hogy a második számnál Niki, Klau és én felugrottunk táncolni. Meg énekelni. Meg is lett az eredménye, négy szám után le kellett ülnöm, mert fájt az oldalam. A pihenést kihasználtam arra, hogy csináljak egy-két képet, de aztán megint felálltam és buliztunk tovább a többiekkel.
A kb. 45 perces retro buli után visszaültünk a padra kipihenni magunkat. A színpad előtt ekkor a 25 éves házasokat köszöntötték, illetve kitüntetéseket adtak át. Minket meg megcsörgetett Kati, akik Mónival jöttek borulni, de a vasúttól eltévedtek. Niki ideadta nekem a telefont, így én beszéltem vele és mondtam neki, hogy forduljanak vissza a vasúthoz és onnan balra forduljanak a főutcára és onnan végig a templomhoz, onnan már látják a bazársort. Az útbaigazítás sikerrel járt, a telefon után kb. 10 perccel oda is értek. A kitüntetések átadása után úgy döntöttünk, beállunk a színpad elé. Konkrétan mi voltunk csak "Keménymag", ki is töltöttük az első sort. Kati és Móni Tibi felől, mellettük Szilvi, Klau, Niki, Ari, Heni, az időközben (megint késve) befutott Mesi és én.
Este kilenckor egy gyulai zenekar, a Baldes lépett színpadra, akik különböző rock feldolgozásokat játszottak, pl. Republic, Edda, Bikini, Beatrice, stb. Bemelegítésnek hatásos volt, jókat buliztunk az ismert dalokra. Közben én megittam az energiaitalomat, biztos, ami biztos, nehogy bealudjak, bár Hooligans koncerten ez alapból ki van csukva. Külön jó pont, hogy nem volt kordon, ám a színpad előtt ott hagytak egy asztalt, amire rápakoltuk a cuccainkat. A színpad szélén meg néhány virágcserép és zöldséges kosár, amiben volt paradicsom, káposzta, cukkini és persze uborka, ha már Uborkafesztivál és ha már az egész falu uborkatermesztésből él. A Blades kb. két órát zúzott a színpadon, mi pedig azt hiszem, jól felkészültünk a Hooligánkodásra. A koncert után el kellett állnunk a színpad elől, mert három tűzzsonglőr srác tartott bemutatót. Őszintén szólva nem igazán kötött le minket a dolog, de legalább nem fáztunk annyira, ha a közelünkben hadonásztak. Közben beszélgettünk, hogy amint vége a tüzeskedésnek, azonnal visszarohanunk az első sorba, azt el nem veszik tőlünk. Meg arról is, hogy mikor Csipa az első két-három dal után beszélni kezd, Endinek énekeljük, hogy "Boldog Szülinapot". Amikor végre vége lett a tűzzsonglőrök bemutatójának, gond nélkül visszavettük a helyünket az első sorban és türelmetlenül vártuk a Hooligánokat. Közben persze magam mellé készítettem a fényképezőgépet és a Csőröst.
Éjfél után pár perccel aztán elsötétült a színpad és végre megszólalt a várva várt Bohémélet Intro. Méhkerék központját a mi sikításunk rázta meg, ahogy a fiúk egyenként színpadra léptek, majd belecsaptak a Nőben a boldogságba. Mi meg, ahogy szoktunk, azonnal ugrálni, tombolni és énekelni kezdtünk. Majd mikor a Szex és KV után Csipa köszöntött minket, kicsit a szavába vágtunk. Vagyis énekeltünk, mert a megbeszéltek szerint rákezdtünk, hogy "Boldog Szülinapot..." Először mindenki csak nézett, de aztán a végén még Csipa is biztatott minket. Endi mosolyogva köszönte meg, hogy eszébe jutottnk, majd Csipa vezényletével még kétszer elénekeltük. A szülinapi köszöntő után folytatódott a Hooligánkodás a megszokott módon. Illetve annyira nem teljesen a megszokott módon, mert ezúttal sem igazán tomboltattam a Csőröst, hanem ott csücsült előttem a színpad szélén és néha megsimiztem. Na jó, a Küzdj az álmodért közben azért néha megölelgettem, pl. a "mégis menj tovább és álmodj még" sornál. Meg a Játszom közben az "ahogy fenn a sok madár" sornál mutogattam a kis hápogósra. Zsoltika meg erre elkezdte, hogy az nem madár. Erre én: De igen! Ő: De nem... Végül ráhagytam.
A fotózást megint kb. a Szépnek tűnikre hagytam, ám hiába nem volt kordon és könnyebb volt Endit fotózni, mégis meg kellett küzdenem egy jó képért, ugyanis hol Csipa, hol Zsoltika állandóan belesétáltak a képbe. Na de rajtam nem lehetett kifogni. Mikor a fiúk lementek a színpadról a ráadás előtt, hogy, vagy hogy nem a kezünkbe akadt egy cukkini. Szép nagy hosszúkás, vastag darab. :D Niki kitalálta, hogy Hotel Mámor közben ezzel kéne mutogatni, hogy "akad, aki térdel". A főbolond, vagyis én, meg rögtön benne voltam. Közben a fiúk is visszatértek a színpadra az utolsó három dallal. Mikor eljött a Hotel Mámor, már kézközelben volt előttem a cukkini, és mikor Csipa odaért, hogy "akad, aki térdel" hát én pont "úgy" fogtam a kezembe. Mondanom se kell, hogy Csipa elröhögte magát, de úgy, hogy alig tudta folytatni az éneklést. Én meg azon röhögtem, hogy ő röhögött. Meg körülöttem mindenki. Hotel Mámor után még jött a kis levezető párbaj, majd mielőtt lement, Endi bedobta a dobverőket. Az egyiket pont Henry kapta el.
Koncert után, ahogy lazult a tömeg mögöttünk, magamra kaptam a kabátomat és soroltunk is be az egy szál Hoolis kordonszalag elé, várni a fiúkat. Amíg ott várakoztunk, Szilvi gépével lőttünk két csoportos képet, majd előástam a táskámból Endi ajándékát, hogy ha kijön, átadom neki. Ám a fiúk nem jöttek. Csak aztán észrevettük, hogy a bokor mellett szabad az út hátra, egészen a fiúk buszáig, szóval célirányosan odamentünk. Már csak Zsoltika és Csipa volt kint, de ők lelkesen osztogatták az aláírásokat és fotózkodtak. Először természetesen Zsoltikához mentem oda, most aláírás nem kellett, mert már van egy rakattal, de közös fotót mégiscsak szerettem volna. Ez meg is lett, ő pedig cserébe kapott a kicsi Sápitól egy apró kacsapuszit. Utána Csipához is odamentem, aki meglepően jó kedvében volt. Egészen annyira, hogy még a fotózkodás közben is a cukkinis esettel cukkolt. De mi csak nevettünk a dolgon. Mivel úgy volt, hogy Tibi és Endi már nem jönnek ki, mert fáradtak, így megkértük Sanyit (Biztonságos), hogy vigye be az Endinek szánt ajándékokat. Kati egy sört vitt neki, én meg ugye a képet, meg mellé egy filcet. Igaz, előtte még gyors ráírtam a tasakra, hogy Endinek Vadvirágtól, úgy adtam oda. Aztán Zsoltika is bement, Csipa pedig beült Maszi kocsijába és elmentek. Utána Klau, Niki és Szilvi is elbúcsúztak tőlünk, mert értük is jöttek. Csak Heni, Ari, Móni, Kati és én maradtunk ott. Mert egyrészt ráértünk, másrészt csak meg akartuk várni, míg elmennek a fiúk. Pár perc múlva ki is jöttek. Endit persze el is kaptuk, mert olyan nincs, hogy a szülinapossal ne fotózkodjunk. Legalábbis részemről. Mint kiderült, nagyon örült az ajándéknak, megkérdezte, hogy én montázsoltam e össze és mondta, hogy ügyes vagyok. Fotózkodás közben még mondtam neki, hogy október 18-án is ott leszek. Ő pedig helyeselt. Mivel ott volt még Mesi is, róla is csináltam egy képet Endivel, aztán elcsíptük még búcsúzóul Tibit is. Miután mindenki kifotózkodta magát, jó utat, jó pihenést kívántunk a fúknak, majd útjukra engedtük őket. Persze azért megvártuk, míg elnyeli őket az éjszaka.
Miután a Hooligánok elmentek, mi is elindultunk, ám előtte még a bokornál összeszedtük a kordonszalag ott maradt darabjait emlékbe. A sörsátorban még megálltunk az egyik pultnál, ahol Ari vett egy kávét. A színpadon közben valami román bulizenekar húzta az utcabálhoz a talpalávalót, ám ez minket már nem érdekelt, így elmentünk. Az utca másik oldalán egy nagy bábu mellett találtunk még egy kosarat tele zöldségekkel. Kati meg is evett belőle egy paradicsomot. De aztán lassan elindultunk vissza a vasút felé. Útközben beszélgettünk, nevetgéltünk, storyztunk, főleg arról, hogy Henit, meg néha engem is megtalálnak olyan valakik, akikről kiderül, hogy úgymond "őrült rajongók", szóval hogy agyament dolgokat képzelnek el és egyik-másiknak olyan vad fantáziája van, hogy még én, aki tapasztalt fanfiction olvasó-író vagyok, is elképedek. Na meg ugye téma volt ez a kis cukkinis akció is, és az, hogy ismét bebizonyítottam, lökött vagyok. De nem baj, mert akik szeretnek, azok ilyennek szeretnek. Egy darabig a falu szélén a buszmegállóban ücsörögtünk, de olyan 4 óra után odasétáltunk a vasúti megállóhoz. A vonatunkat 4.24-re írta a menetrend és meglepő módon tök pontosan jött. Ráadásul egy egész pofás vonat, gombnyomásra működő ajtó, kényelmes ülések és szép tiszta belső. Felszálltunk, leültünk, úticél Békéscsaba. Én úgy kb. Kötegyánig képben voltam, de utána valószínűleg elpilledtem. Gyula környékén ébredtem fel és onnan már figyeltem, hogy ha kell, szóljak a többieknek. De nagyon nem kellett, felébredtek ők maguktól is.
A vonat negyed hat körül befutott Csabára, leszálltunk, majd elbúcsúztunk Heniéktől és Kati, Móni meg én kimentünk a buszállomáshoz. Mikor meg akartam nézni, pontosan honnan megy a buszom, elég kellemetlen meglepetés ért: Kiderült, hogy csúnyán benéztem a menetrendet, mert 5.20-kor nem volt buszom, csak 6.00-kor. Szívás, de így jártam. Mindenesetre elbúcsúztam Katiéktól és visszamentem a vasútállomásra megkeresni Heniéket, ha már így jártam. Gyorsan megtaláltam őket és amíg ők is vártak a szegedi vonatra, beszélgettünk. Végül mikor bemondták az ő vonatukat is, újra búcsút vettem tőlük. Még kikísértem őket a vonathoz, de ahogy felszálltak, én is kimentem a buszállomásra. Még mindig volt majdnem egy negyed óra indulásig, nekem meg már minden bajom volt. És még valami hülyegyerek is belém kötött. Illetve csak a szája járt, tuti be volt szívva. Aztán végre beállt a buszom, ami hazavitt Békésre. Hazaérkezés után csak ledobtam a táskámat, még letusoltam, aztán lefeküdtem aludni, majd délután nekiláttam a beszámolónak.
A 22. Hooligans koncertem végül ugyan nem lett duplabuli (vagy mégis? - nézőpont kérdése) de az biztos, hogy semmiben sem maradt el az előzőektől. A "hogyan csináljunk magunkból hülyét" hagyományt is sikerült továbbvinni, a cukkini dolgot azóta is emlegetjük. Külön jó pont, hogy nem volt kordon, mi kemény magosok töltöttük ki az első sort és még Endit is sikerült felköszönteni. És ahogy ígértem neki, október 18-án ott leszek a Barba Negrában a Holiday Crüe és KISS Forever Band koncerten. Ütős estének ígérkezek.

Sajnos megint nem sok kép lett, de legalább van.

Endi ajándéka


"Napfény a felhők mögül..."

Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar nagyon jó hangulatot csinált


De a gyulai Blades is remekül bemelegített minket

Tibről így sikerült

Ugrabugra Zsolti módra

Csipa is elemében volt

Mindig belesétáltak, ha Endit akartam fotózni...

De végül csak sikerült

Hooligirls

A méhkeréki 1. sor

"Szőkék tartsunk össze"

Csipa nemcsak mosolygós volt, minket is nevettetett

A Szülinapossal :)

Tibivel indulás előtt

Barba Negra, jövök! :)