2013. július 25., csütörtök

Nyárindító videók

A tavaszi kényszerpihenő és a májusi utószülinapozás után új hajszínnel és újult erővel vetettem bele magam a  Hooligán életbe. A visszatérő bulim nem volt más, mint a szinte már hagyományosnak mondható júniusi borulás a Csabai Sörfesztiválon. A videó zenéje a Holnapunk a tegnapunk lett, mert "bár néha eltűnünk, de itt vagyunk". És most újra itt vagyok én is.

A csabai borulást újabb egy hónap szünet követte, de így legalább rá tudtam készülni a jubileumi 20. Hooligans koncertemre, amit Orosháza-Gyopárosfürdőn ünnepeltem egy fergeteges strandpartyval. Sajnos nem sikerült annyi képen megörökíteni a bulit, mint ideális lenne egy jó videóhoz, de próbáltam kihozni belőle a legjobbat. Zenének pedig egy régi Hooligans dalt, a Münchausent választottam.

Hogy mi lesz legközelebb? Babonából egyelőre nem árulnám el, de akárhol borulok, annak úgyis nyoma marad itt.

Strandbuli Hooligán módra

Sörfeszt utánra tervben volt még a június 29-i Hooligánkodás Füzesgyarmaton, de abba a technika ördöge beleszólt. Ugyanis tönkrement a gépem töltője és kénytelen voltam újat rendelni, ami persze elvitte a füzesgyarmati bulira szánt pénzemet. Így a következő dátum a koncertnaptárban július 14. vasárnap volt, a helyszín pedig Orosháza-Gyopárosfürdő. Mivel a buli a fürdő területén volt, így a csajokkal (Niki és Klau, ki más?) eldöntöttük, hogy akkor ezt egybekötjük egy jó kis strandolással, vagyis már délelőtt vagy kora délutánra odamegyünk, napközben elvagyunk a vízben, este pedig tombolás.
Miután a tervek megvoltak, izgatottan vártam ezt a bulit, hiszen még sosem voltam Gyopárosfürdőn, de már sok jót hallottam róla. Előtte egy héttel még Csabára is átmentem fodrászhoz. A hajam ismét kapott egy festést és vágattam is belőle. Ezért persze kaptam hideget-meleget Facebookon, de őszintén szólva nem nagyon stresszeltem magam a negatív vélemények miatt. Nekem tetszik így a hajam és ez a lényeg.
Végre eljött a buli napja, július 14. Elég korán keltem aznap, kb. negyed hétkor. Reggeli, kávé és készülődés után fogtam a hátizsákomat és elmentem anyukám munkahelyére, ugyanis ha ő vasalja a hajam, mégiscsak szebb a végeredmény. Most is szép egyenesre húzta, majd rakott egy kis üveg ásványvizet a táskámba, én pedig fél kilenckor már szaladtam is a buszhoz. Pont a debreceni távolsági volt, amit elértem, így viszonylag gyorsan át is értem Csabára, olyan 9 óra körül. Bementem a vasútállomásra, jegyet vettem, majd megnéztem, honnan indul a vonatom. Egész leghátulról, a 7. vágányról. De mivel még volt több, mint fél óra az indulásig, így inkább pótreggeliként megettem egy mini pizzát. Aztán kiültem és vártam, mikor mondják be a vonatomat. Olyan fél 10 körül mondták be a szegedit, amivel én is mentem, így én is fogtam magam és kisétáltam a vonathoz, majd felültem. A kiírt 9.47-es induláshoz képest kicsit késtünk, de csak egy-két percet.
Az út elég eseménytelen volt, minden fennakadás nélkül befutottunk Orosházára. Leugrottam a vonatról, majd irány ki az állomás elé, mert Klauék elmondása szerint ott valahol lehet elcsípni a helyi járatos buszt, ami Gyopásrofürdő felé megy. Na, itt pont nem volt semmi ilyesmi, így fogtam magam és elindultam abba az irányba, ami a térkép szerint el lehet jutni odáig.
Mentem, mentem, aztán végül eljutottam a buszállomásig. Némi informálódás után megtudtam, honnan indul a helyijárat Gyopárosfürdő felé, illetve azt is, hogy az információnál lehet vonaljegyet venni, így beszereztem egyet, majd visszasétáltam a buszállomás másik végébe, ahonnan 11-kor indult a busz. A sofőrnél kellett "lyukasztani" de aztán betámadtam egy ülőhelyet, nehogy már ácsorognom kelljen. Jól is tettem, ugyanis a busz körjárat volt, így jókora kerülővel tettük meg az utat Gyopárosfürdőig, olyan utcákon át, amin még nappal sem szívesen mennék keresztül egyedül.
De aztán nagy nehezen csak odaért a busz. Leszálltam és elindultam be a fürdőhöz. A bejáraton belépve egy tök modern, pofás wellnessközpont fogadott. Odasoroltam én is a jegypénztárhoz és akkor láttam, hogy itt márpedig nem tudok majd diákjeggyel belógni, ugyanis kérték a diákigazolványt. Na mindegy, ha felnőtt, akkor felnőtt. Megkaptam a karszalagomat és befelé vettem az irányt.
Első körben a medencék környékén néztem szét, hátha meglátom a csajokat, meg ugye feltérképeztem a helyet. Aztán összetalálkoztam Katiékkal, akik mondták, hogy már itt vannak Nikiék is. Így hát fogtam magam én is és az öltözők felé vettem az irányt. Bepakoltam egy szekrénybe, csak a naptejet, a törölközőmet és a napszemcsimet hagytam magamnál, a többit bezártam és jött a csajok keresése hadművelet. Vagy kétszer-háromszor oda-vissza körbeszaladtam a kint és a benti medencéket is, de sehol nem találtam őket. Aztán úgy döntöttem, leparkolok az egyik medence mellett és legkésőbb estefelé a színpadnál úgyis találkozom a többiekkel. Ám alig pakoltam le a cuccomat, megláttam Nikit, Klaut és Szilvit arra sétálni. Rájuk köszöntem és a nagy összeborulás után csatlakoztam hozzájuk. A cuccomat odavittem, ahol az övék is volt és együtt céloztuk meg újból a vizet.
Eleinte csak egyik-másik medence szélén ücsörögtünk, beszélgettünk, aztán már lubickoltunk is. Ezúttal nem tettem a fejem a vízbe, mert féltettem a hajam. Csak aztán a csajok rábeszéltek a csúszdára. Először féltem, meg nem annyira akartam csúszni, de mikor már csak ketten vártak előttem, nem volt visszaút. Ahogy előttem lecsúsztak, beültem a rajthoz, megkapaszkodtam és vártam, hogy zöldre váltson mellettem a lámpa. Ahogy szabad volt az út elengedtem a korlátot és háton fekve csúsztam lefelé. Viszont sajnos későn vettem levegőt, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit jobban köhögtem, mikor feljöttem a víz felszínére. A hajamnak meg annyi lett.
A csúszdázás után kezdtem kicsit nem jól érezni magam, meg éhes is lettem, így mondtam a csajoknak, hogy elmegyek kajanézőbe. Niki velem tartott, először az öltözőhöz mentünk, kivenni a pénztárcánkat, utána megnéztük a főépületben lévő gyorskajáldát. Ott elég nagy sor volt, kaja meg nem sok, így inkább a torony környéki büfésor kínálatát vettük szemügyre. A terepfelmérő kör után úgy döntöttünk Nikivel, hogy egy-egy pulykatálat eszünk. Én kértem még hozzá egy Sprite-ot is, mert az ilyesmi kajára mindig szomjas vagyok, a vizem meg kell estére. Miközben vártuk a kicsit késő ebédünket, Nikivel lőttünk egy fotót Facebookra. Közben kész lett a kajánk, ami sajttal töltött pulykamellből, sült krumpliból és némi salátából állt. Nem egy emberes adag volt, de pont elég. Utána még vettem egy mandulás Magnumot, mert már rég ettem és nagyon szeretem. Nikit is meg akartam hívni egy jégkrémre, de ő nem kért.
Alig láttam neki a jégkrémnek, két csajszi leszólított minket. Először csak néztem ki a fejemből, hogy kik azok, de aztán felismertem Gyöngyi Kolleganőt és Petrát. Nikivel mindketten nagyot néztünk, hogy hogy kerülnek ide Miskolcról, de aztán elmondták, hogy meglepetésként érkeztek ide. Miután végeztünk az ebéddel, visszavittük a pénztárcánkat a szekrénybe és újra a hullámok közé vetettük magunkat. Ekkor már én sem fogtam vissza magam,  mert a hajamnak úgyis mindegy volt, szóval fejest ugrottam én is a mókába, bár nem szó szerint, mert azt nem lehetett. Helyette volt, kézenállás bemutató a víz alatt, siklás, víz alatt úszás és persze csúszda is. Kipróbáltuk a sárba zárt csőcsúszdát is, ami a benti medencébe vitt. Na itt már jobban odafigyeltem és befogtam az orromat, mielőtt csobbantam. Ja és nem bírtuk kihagyni az örvényt sem a nagy medencében, nem is tudom hányszor végigmentünk rajta. Meg is lett az eredménye, mert vagy nekiütköztünk valakinek, vagy a medence falát kóstoltuk meg. Aztán mikor már fájt mindenünk és tele voltunk plezúrokkal inkább a medence nyugis részén lazítottunk.
Olyan öt óra körül már úgy gondoltam, áztam eleget, így kiszálltam a medencéből. Mondtam a csajoknak, hogy ha keresnek, majd a színpadnál leszek. Odamentem a cuccunkhoz, kicsit megtörölköztem és ücsörögtem ott, hogy száradjak, aztán bementem az öltözőbe a cuccaimért. Elraktam a töröközőt és a naptejet, majd magamra kaptam a direkt bekészített fehér, "Courtney Love" miniruhámat. Persze a fekete-pink fürdőruci maradt. Átöltözés után leadtam a szekrény kártyáját, majd kifésültem és megszárítottam a hajam. Így nem lett az a vastagon göndör, csak kicsit hullámos.
Ahogy sétáltam le a színpadhoz, felfedeztem hol lehet lehet meggysört kapni. A színpad előtti sátorban, pedig megpillantottam, azt a két ismerőst, akik reméltem, hogy ott lesznek. Henryt és Arit. Természetesen odamentem hozzájuk egy ölelésre és puszira, illetve Henrynek átadtam még a meglepetésként készített ajándékomat. Legjobb fotóinkat mixeltem össze egy képre, majd azt kidolgoztattam és vadásztam hozzá egy keretet. Amolyan utószülinapi-névnapi-ballagási-érettségi ajándék volt. Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Henry egyből rákezdte, hogy nem kellett volna, de azért mégis örült neki. Egy ideig ott voltam velük, aztán megláttuk Dorinát, ahogy a színpad felé közelített. Odamentem hozzá és mondtam neki, hogy már itt vannak Henryék. Dorina is csatlakozott a kis csapathoz, én meg fogtam magam és beálltam a színpad elé. Mert ugye a placcot időben be kell foglalni.
Közben kezdődött valami karaoke. Korábban megfordult a fejemben hogy jelentkezem énekelni, de a pancsi jobb mókának tűnt. Ahogy a karaoke elkezdődött, Henryék is beálltak mellém és együtt énekeltük egyik-másik dalt. Megkockáztatom, jobban, mint a bátor jelentkezők. Elég vegyes dalválogatás volt, pl. Desperado-Gyere és álmodj, Republic-16 tonna, Ha itt lennél velem, Fluor-Mizu, amibe képes voltam belekornyikálni a Mirigy változatot. És persze a majdnem kihagyhatatlan Bikini-Ki visz haza?. Ezt Henry is velem énekelte.
Aztán végre befutottak a többiek is, akik még annyira se öltöztek fel, mint én, ugyanis magukra kaptak egy rövidnacit, de felül maradt csak a bikinifelső. Ha már strandparty... Ácsorgás közben befutott mellém Mariann, akit utoljára a csabai bulin láttam, de most helyet is szorítottam neki magam mellett. Ezúttal lőttünk egy tisztességes közös fotót is és az első sor kiegészülve várta a Hooligánokat. De előtte még végig kellett hallgatnunk Bunyós Pityu mulatozását. Na ehhez viszont kellett valami, aminek alkoholtartalma is van. Így miután tettem egy kétbetűs kitérőt (WC) és megejtettem a sminkelést arra vettem az irányt, ahol láttam a meggysört. Rögtön két korsóval is kértem és ahogy evickéltem vissza az első sorba, azt ismételgettem, hogy "nem vagyok alkoholista". :D És még szín józan voltam.
Nagy nehezen visszaértem az első sorba, és a meggysörrel a kezemben hallgattam tovább Bunyós Pityut. Az egyik korsóval sikerült is elfogyasztanom a mulatozás alatt, igaz, Gyöngyi Kolleganő is besegített. Illetve kérésemre még csinált is képet rólam amin látszódik a ruhám teljes egészében. Mivel sajnos a kordonon nem hajtották fel azokat kis táblákat, amikre amúgy a táskákat és egyebeket szoktuk pakolni, így sajnos kénytelen voltam a lábamhoz letenni a meggysört. Aztán meg aggódhattam, nehogy valaki tombolás közben véletlen felrúgja. Szerencsére Bunyós Pityu csak egy órát mulatozott ott nekünk, majd lement a színpadról és onnantól ténylegesen a Hooligánoké lett a placc.
Este fél kilenckor aztán végre elsötétült a színpad és felhangzott a már ismerős és várva várt Bohémélet Intro. Majd felbukkant szokás szerint először Endi, majd Tibi és Zsoltika és végül Csipa is megjelent és belecsaptak a Nőben a boldogságba. Mi meg persze csak erre a pillanatra vártunk és azonnal tombolni kezdtünk. Főleg én. Ugyanis kiszámoltam és ez volt szám szerint a 20. Hooligánkodásom. Persze volt minden, ami nem hiányozhat egy Hooligans koncertről: Legyen valami, Van az úgy, Szex és KV és Egyformán is. Bevallom, most kicsit nem esett jól a lelkemnek hallgatni ezt a dalt, mert úgy éreztem, mintha tőlem is azt várnák el, hogy egyformán éljek. Hogy ne olyan legyek, amilyen én akarok. Példa rá, amit azért kaptam, mert szőke hajra váltottam. De emiatt nem depiztem be, mert úgysem hagyom, hogy beledumáljanak abba, hogyan nézek ki. És hát ki nem maradhatott a bolondozás, a Játszom beénekléssel, Csipa balettozása, a kergetőzés Zsoltikával a Keresd a lányt elején, a Szabadon összekapaszkodva és részemről a a lehető legagyamentebb tombolás a Várok rád közben. Ja és Csőri, az én állandó útitársam, aki ezúttal a halálfejes kendőmet viselte. Mondjuk úgy, alkalomhoz illően öltözött. Gyöngyi Kolleganő is alakított, ugyanis egy lapra felírta Csipának, hogy vegye le a pólóját, amiért ő mondta nekünk, mennyire sajnálja, hogy a fürdőrucira felvettük a Hooligans pólókat és egyéb ruhadarabokat. Csak a feliratot Zsé is meglátta és egy perverz vigyorral honorálta.
Én meg olyan jól elvoltam, hogy mire észhez tértem, már a koncert vége felé jártunk a Szépnek tűniknél. Mivel eddigre már kissé kifáradtam, így elővettem a fényképezőgépet. Persze most sem sikerült tökéletes koncertfotókat csinálnom, de nem is azért mentem, hogy fotózzak. Viszont a kis pihi jót tett, mert így maradt energiám még a ráadásra is, Illúzió, Félember (Jégember, ahogy néha elferdítem) és persze a Hotel Mámor. Utána meg még egy laza kis párbaj Tibitől és Zsoltikától. A végén Endi megint bedobta a dobverőket, és megint nem kaptam el egyiket se. Ellenben Klau megkaparintotta az egyiket, amit persze rögtön ki is akartak csavarni a kezéből. De ahhoz nekünk is volt egy-két szavunk, így végül mégiscsak az övé maradt.
Miután a fúk lementek a színpadról, kifújtuk magunkat és vártuk a dedikálást. Addig még kentem fel egy kis szájfényt. Igaz, sikeresen el is kenődött, de kicsit ez is volt a cél. Igazodjunk a ruci stílusához. Aztán végre megláttuk kijönni Csipát aki persze pont a sor másik végéből indult. De reménykedtem benne, hogy idáig is eljut. Zsoltika valahol középtájon állt meg, míg Endi és Tibi nálunk kezdtek. Először Endi jött oda hozzánk, akivel aláírattam a még tavaly decemberben a Tetoválók Éjszakáján beszerzett pólómat és a szintén ugyanott vele készült közös fotónkat. Meg még egyet itt is csináltunk.
Endi után rögtön jött Tibi. Mikor odatartottam neki a szintén a Tetoválók Éjszakáján készült közös fotónkat aláírásra, ránézett a képre, és azt kérdezte: "Neked nem fekete hajad volt?" Hát nem, csak nagyon sötét barna. De a szőkét jobban szeretem. Azét aláírta a fotót és egy újabb vele is készült itt. Közben egész hátul Csipa már elhúzta a csíkot és középtájt Zsoltika is menni készült, így gyorsan odaszaladtunk hozzá, hogy még elcsíphessük. Pont sikerült is. Mikoe odanyújtottam a pólómat aláírásra, ő egyből rácsapott egy "Köszönöm szépen" kíséretében. Lükebóka Szöszi... De aztán aláírta a pólót, majd az egy hónappal korábban Csabán készült közös fotónkat is, amiről azt mondta, hogy "nagyon szépek vagyunk". Ja és ezúttal is mindenki "Bocika" volt neki. Még én is. Aztán én már szabadultam is ki a sorból, bár sajnáltam, hogy Csipa így elhúzta a csíkot már megint. Bár már megszoktam.
Amint kievickéltem a sorból, összepakoltam a cuccaimat, majd elbúcsúztam a távozóban lévő Dorinától és Mesitől, akiknek a lelkére kötöttem ismét, hogy útközben vigyázzanak a tehenekkel, mint két éve szinte mindig. Mivel már Klauék és Gyöngyiék is indultak, így tőlük is elbúcsúztunk. A Kolleganővel megígértük egymásnak, hogy még valahol idén valamikor biztosan tombolunk együtt. Klauékkal pedig még vár egy buli augusztusban.
Ezután csatlakoztam Henryhez és Arihoz, akikkel várt ránk a közös éjszakai csövezés. Csak előbb még a WC-ben átöltöztem. A kis miniruhát egy laza nadrágra és mellényre cseréltem, mert éjszaka már hűvös volt. Meg még gyorsan letöröltem a sminkemet is. Aztán hármasban útnak indultunk az orosházi éjszakába. A gyopárosfürdői vasútállomástól Ari elővette a térképet, mert azon be volt jelölve az útvonal a nagy vasútállomásig. Egy darabon a sínek mellett mentünk, az jó útiránynak bizonyult. Aztán ahogy beértünk a városba, már jobban hagyatkoztunk a térképre. Útközben persze beszélgettünk, storyztunk, meg én néha cikáztam az úton utcanévtáblákat keresve.
Végül szerencsésen eljutottunk a buszállomásra, ahonnan én emlékeztem az útra a vasútállomás felé. Az egy dolog, hogy eljutottunk odáig, ám a nyitvatartást csúnyán benéztem, ugyanis nm 0-24 volt, hanem 4-24. Szerencsére oldalt be lehetett lógin, így belül leültünk egy padra. A csövezés elég jó hangulatban telt, beszélgettünk, storyztunk, nevettünk, főleg mert a fáradtság jeleként kezdett dőlni belőlem a hülyeség. Na meg ugye előjött az összes együtt vagy külön áttombolt buli emléke. Aztán hajnal négykor, mikor végre kinyitották a várót, egyből besoroltunk. Henryvel el akartunk menni WC-re, csak elriasztottak minket az ott uralkodó állapotok. Inkább megvettem a hazafelé tartó jegyet. És mivel már bemondták a csabai és a szegedi vonatot is, hogy 4.30-kor és 4.32-kor indulnak, így kisétáltunk a peronra és elbúcsúztunk egymástól. Hogy hol találkozunk legközelebb? Rejtély. De még az idén valahol biztosan.
Ahogy kényelembe helyeztem magam a vonaton, éreztem, hogy kezdek elálmosodni, de még meg akartam várni a kalauzt. Fél ötkor aztán el is indult a vonat Csabára. Miután csekkolták a jegyemet, tényleg elpilledtem egy rövid időre, de úgy Csorvás környékén felébredtem. 5.10 körül értünk be Csabára, leugrottam a vonatról és siettem ki a buszállomásra, hogy elérjem a reggeli első buszt haza. Szerencsém volt, mert már bent állt a busz, így felugrottam rá és irány haza Békésre. Amint hazaértem, zuhany után csak bedőltem az ágyba.
Ha néhány szóban kéne összefoglalnom a 20. Hooligánkodásomat, ezeket tudnám mondani: Nyár, napfény, élményfürdő, csúszda, strandolás, meggysör, őrületes tombolás és persze azok, akiket nagyon szeretek <3 Ja és egy jó hangulatú csövezés levezetőnek. Azt hiszem, sikerült megadni a módját ennek a szép kerek számnak.

És a képek. Nem sok lett, de legalább van.

Nikivel várjuk az ebédünket

Pancsi. Jobb alsó sarokban világít a szőkeségem :P

Gyöngyi Kolleganő és Petra a gomba alatt.

Henrym és amt tőlem kapott <3 

Mariann <3

"Best Sunday Dress"

Bunyós Pityu. Meggysörrel egész elviselhető volt... Vagy mégsem? :P

Ez egész jól sikerült

Csipa és Tibi

Művszúr külön

Endiről csak így sikerült

Elmosódott, de legalább mind a négyen rajta vannak

Endivel koncert után

Tibi és a "Barátok közt" sapi :D

"Bocika"

Kolleganővel nem utoljára

Az aláírt fotók és a póló. Ezután már fel is veszem :P

Augusztusra is megvannak már a terveim, de hogy mik azok és mi valósul meg belőle, az majd még kiderül.

2013. július 19., péntek

A negyedik Sörfesztivál

A májusi Fight Club buli után már alig vártam a júniust, ugyanis már tavasszal tudtuk, hogy a júniusi Sörfesztivál és Csülökparádé keretein belül ismét jönnek a Hooligánok Békéscsabára. Klau, Niki és én már akkor tudtuk, hogy ott a helyünk. Mivel egy ideig úgy volt, hogy utána másnap Szegeden is lesz egy Hooligánkodás, gondoltunk rá, hogy másnap is megyünk és Répy is tervezte, hogy jön. De aztán május végén kiderült, hogy Szeged helyett Egerben lesz az a buli, így sajnos neki ugrott a dolog, és nekünk is maradt a Sörfeszt.
Mivel a koncert csütörtöki napra esett, így kénytelen voltam szabadnapot kivenni péntekre, ugyanis idén nem állt szándékomban biciklivel átmenni, főleg, hogy dögmeleget jósoltak aznapra is. Busz meg ugye csak másnap reggel negyed hatkor van hazafelé. A buli előtti napon összekészítettem a cuccaimat, majd ismét kezelésbe vettem a hajamat ezúttal Palette Mousse Colorral. Az eredmény kb. egy árnyalattal szőkébb lett, mint elsőre. Nem baj, alakul ez.
Végre eljött a csütörtök, a buli napja. Aznap is délután kettőig dolgoztam, majd siettem haza. Gyors ebéd, kávé, átöltözés, készülődés. A csini lila fűzőmet vettem fel, hozzá az egyik kedvenc farmeromat és egyik kedvenc nyári papucsomat. Még a hajvasalót is beleeresztettem a hajamba, úgy-ahogy sikerült is kiegyenesíteni, majd az tóbbi időben eléggé megnőtt frufrumat megtűztem egy csattal, a kék táskába beledobtam a bődzsekimet a kacsák mellé és már indultam is a buszmegállóba. Jött is a buszom háromnegyed négy körül, felszálltam és irány Csaba.
Mivel előzőleg írtam Nikiéknek, hogy találkozzunk a Csaba Centernél, így ott szálltam le. Először is bementem a Centerben a Sparba kicsit feltankolni (energiaital, ásványvíz) aztán kimentem a főbejárat elé és vártam a csajokat. Ám ők nem jöttek, így fél öt körül aztán elindultam inkább ki a csarnokhoz. Jó kis gyalogtúra volt, mit ne mondjak, kicsit el is fáradtam, mire odaértem. Persze jó korán, még talán háromnegyed hat sem volt. Kerestem egy árnyékos helyet és ott leültem. Jó darabig nem jött senki, de aztán felbukkant Kati és Móni. Köszöntem nekik, Katival váltottam is pár szót, majd "hűsöltem" tovább.
Aztán mikor már kényelmetlen volt a beton, inkább felálltam és sétáltam pár lépést. Közben megláttam egy, majd két ismerős. arcot. Persze azonnal felismertem Dorináékat, akik ezt a bulit sem hagyták ki. Oda is mentem hozzájuk és velük sétáltam vissza a bejárathoz. Közben egyre többen lettünk, mert közeledett a hat óra, a kapunyitás. Ahogy beálltunk a sorba, még váltottam pár szót Dorinával, pl. arról, hogy milyen volt a májusi Green Day koncert Bécsben. Elmondása szerint nagyon jó.
Hatkor aztán ki is nyitották a kapukat, így mi is besoroltunk. Közben elkeveredtünk egymás mellől Dorinával, de mindketten arra figyeltünk, hogy mielőbb bejussunk. Megkaptam én is a karszalagomat, utána nagy léptekkel a színpad felé vettem az irány, persze levágva az utat a nagy sörsátoron át. Ahogy közeledtem a színpad felé, megláttam ott Dorinát és még Katit is az első sorban. És még egy valakit felismertem: Gyöngyvirág Kolleganőt, aki apukájával és barátnőjével egészen Miskolcról vonatozott idáig. Eredetileg ők Szegedre jöttek volna, de mivel az ugye meghiúsult, így maradt Csaba. A találkozás végül sikerült és ők is kaptak egy-egy kacsapuszit a kicsit még vizes Csőritől és Sápitól. Utána beálltunk az első sorba.
Rövidesen megérkezett Niki, Klau és Szilvi is, akik szintén bepakoltak mellénk. Mivel a színpadon még semmi nem volt, így inkább a sörsátrak felé bambultam. És akkor a kisebbik sátorból láttam kisétálni két ismerőst. Persze azonnal felismertem Henit és Arit, akik igazi meglepetésként jöttek el. Én meg mint valami hülye, rohantam oda hozzájuk és jól megölelgettem őket. Mikor odajöttek ők is mellém, Gyöngyvirág Kolleganő azonnal rákezdett, hogy "utállak titeket" de persze megölelte-megpuszilta őket. Mivel még mindig dögmeleg volt, így leültünk a kordon tövébe, mert ott legalább árnyék is volt, így hallgattuk a Csík Zenekar beállását. Közben egyszer még elszaladtam WC-re, majd visszafelé menet megnéztem a kisebbik sörsátor kínálatát. Ott láttam, hogy van almasör is, így abból tankoltam fel egy korsónyit, így evickéltem vissza az első sorba. És mivel utolsó találkozásunk, azaz a Barba Negra buli óta Heni is nagykorú lett, így az első korty joga ezúttal őt illette. És még ízlett is neki.
Visszaültem a csajokhoz és persze előkerültek a fényképezőgépek is, hogy megörökítsük a találkozást. Na meg ugye ide is kellenek a képek. Közben Gyöngy Kolleganő és én rázendítettünk másik közös kedvencünk, a Disco Express pár dalára. Elég  sok dalt tud már ő is, pl. Szaladó férfi, Pláza angyal, Nyalóka dal, SzerLM, de azért rendszeresen mutatok neki újabbakat :D
Este hétkor kezdődött a Csík Zenekar koncertje, ekkor már felálltunk mi is. Persze nem nagyon mozdultunk rá erre a népzenés témára, de azért elhallgattuk. Színpadra lépett vendégként Lovasi András is, aki még egy Kispál és a Borz dalt is elénekelt, a Csillag vagy fecskét. Közben volt néhány helycserés támadás, Klau mellém került. Illetve előbb én mögé, mert átadtam a helyem egy kerekesszékes lánynak, aki csak a Csík zenekart szerette volna megnézni. Legyünk angyalkák, bár nem vagyok az, de miért ne... Két óra hosszát csak kibírtunk így. Koncert felénél aztán befutottak a fiúk, majd mindannyian, a stábtagok is, kaptak egy-egy História logós pólót illetve pulcsit.
Este kilenckor aztán elsötétül a színpad és megszólalt a várva várt Bohémélet Intro. A fiúk egyenként felbukkantak a színpadon és belecsaptak a Nőben a boldogságba. Ezúttal is extra energiával tomboltam, hiszen kb. fél évet kihagytam a Hooligánkodásból. Természetesen volt Egyformán és nagy örömömre visszatért a koncertekre a Várok rád is. Na, annál a dalnál tényleg eldobtam az agyam jó Hooligán módjára. Nem mintha amúgy nem szoktam volna. Ezúttal volt még A vér nem válik vízzé is, aminél eszembe jutott Répy, hiszen ez a kedvenc dala és sajnáltam, hogy ő nem tombolhat rá élőben. Mivel addigra kicsit elfáradtam, így pihenésképpen készítettem néhány fotót. Mert "kell a blogra" :P A koncert további részében persze maradt az ugrálás, tombolás, mókázás, egészen a Hotel Mámor végéig. A buli végén Endi, mint mindig, most is bedobta a dobverőit, és persze most se én kaptam el. Nem baj, nem adom fel, egyszer az egyik úgyis az enyém lesz :P
Miután a fiúk lementek a színpadról, megittam az utolsó korty almasörömet és nagyjából összeszedtem a cuccaimat. Reméltük, hogy lesz dedikálás, csak azt nem tudtuk, hogy hol. A színpad elé jönnek ki a fiúk, vagy oldalra? Utóbbi a magas kordon miatt nem igazán nyerő, ráadásul a rács még a vaku fényét is visszaveri. Míg vártunk, készítettünk pár képet, aztán oldalra mentünk, hátha könnyebben előcsaljuk a fiúkat.
Elsőnek Zsoltika jött oda hozzánk és már kezdett volna neki, de szerencsénkre rájött, hogy a színpad előtt több a fény, így arra vette az irányt, mi pedig követtük. Mikor odaért hozzám, az otthon felejtett póló helyett a söröspoharat tartottam oda neki aláírásra. Persze már megint olyan kutyafasza filccel írta alá, ami szinte nem is látszódott. :P Én meg, kapva az alkalmon, bemutattam a mi Szöszinknek a kisebbik hápogóst, Sápit is. Mosolyogva fogadta őt, sőt kérte, hogy a képhez tartsam oda. A végeredmény egy igazi szupi-cuki kép lett. Ezután Sápinak irány a táska, és jött Tibi. Az ő filce már sokkal jobban fogott a pohárra és természetesen megvolt a közös kép is. Klau még mondott neki még valamit, amire már nem emlékszem, csak arra, hogy megemlítette Szabit (Sugarloaf) meg minket, mint a Vadvirág lányokat. De többre tényleg nem emlékszem, és gyanítom, Tibi sem. Meg Klau sem... :D
Csipa már megint nem jött ki sajnos, de Endi igen. A söröspohár az ő aláírásával is gazdagodott, és természetesen készült közös kép is, ami szerintem tök aranyos lett, már csak Endi nagy mosolya miatt is. Aztán odakeveredett valami hülyegyerek, aki bekérdezett Endinek hogy "te vagy az énekes?". Na én azt se tudtam, sírjak e vagy nevessek, inkább nagy levegőt vettem és ahogy Endi továbbment, én is kiálltam a sorból.
Miután mindannyiunknak meglett amit akartunk, sajnos eljött a búcsúzkodás ideje. Először Nikiéktől vettünk "könnyes" búcsút, de megígértük egymásnak, hogy Orosházán újra borulunk. Aztán Gyöngyi Kolleganőtől is elbúcsúztam, hogy remélem találkozunk még idén valahol és ott is lesz Szaladó szőke meg Nyalóka dal ;) Mivel már elég hűvös volt, így elővadásztam a táskából a bőrdzsekimet és felvettem. Hogy hogyan keveredtem megint Henryékhez, nem tudom, de velük beszélgettem, míg várták, hogy jöjjenek értük. Búcsúzóul pedig Heni lelkére kötöttem, hogy ügyes legyen a szóbeli érettségin és még elláttam néhány jó tanáccsal is.
Miután ők elmentek, kódorogtam tovább egyedül. Gondoltam, keresek valami kajás részleget, mert időközben megéheztem. Aztán az egyik hot-dogos mellett ismét összetalálkoztam Gyöngyiékkel. Ahogy ott beszélgettünk, felajánlották, hogy éjszakára tartsak velük a szállásukra. Megköszöntem a kedvességüket, de ezt most nem fogadtam el. Ahogy ők is elmentek, én még ott ücsörögtem egy ideig, közben a nálam lévő sminkletörlő kendővel eltávolítottam magamról a vakolatot.
Ahogy ott bóklásztam a sátrak környékén, még volt egy kajálda, ami nyitva volt. Ettem egy gyrost, aztán beültem a nagy sörsátorba. Igaz, hogy valamit mulatós meg hasonló zenék mentek, de ott elücsörögtem kb. éjjel egy óráig. Aztán meguntam az egészet és eljöttem. Lassan sétáltam le a vasútállomáshoz, útközben megálltam a szépen átalakított főtéren és a Centernél is. Mindkét helyen elücsörögtem egy ideig, mert iszonyúan fájt a talpam. Aztán nagy nehezen mégis leértem a a vasútállomásra. Még jó, hogy a csarnok éjjel-nappal nyitva van, így oda bekucorodtam egy padra és próbáltam nem elaludni. Olyan hajnal négy felé, mikor már tényleg azt éreztem, hogy ott fogok bealudni, inkább megittam a megmaradt energiaitalomat és bambultam tovább magam elé.
Miután elment az éjszakai vonat (Bécs-Bukarest gyors, késett vagy három óra hosszát az árvíz miatt) én is fogtam magam és kisétáltam a buszállomásra. A rendes időben, 5.10 körül be is állt az első busz, felszálltam és negyed hatkor irány Békés. Röpke félóra alatt haza is értem. Otthon még gyors zuhany, aztán bedőltem az ágyba.
Mindent összefoglalva, a Hooligánok ismét óriási bulit csaptak a Sörfeszten. Itt volt majdnem mindenki, akikkel mindig élmény együtt borulni, illetve összejött egy újabb első találkozás. Azt hiszem, úgy sikerült a visszatérésem, ahogy elterveztem..

És a képek:

Kezdetnek beültünk



Nikim <3

Gyöngyvirág Kolleganővel. Jó sokat utaztak

Heni <3 Úgy örültem, hogy mégis jött

Csík zenekar

Az új zászló

Képek A vér nem válik vízzé közben:




A 4 Főhooligán

Várva a dedikálást

Ritka szupi-cuki kép

Tibivel

Endi nagyon mosolygós volt :)

Búcsúfotók. Nem ez volt az utolsó találkozás.



Hamarosan jön az orosházi strandbuli beszámolója.

2013 első videói

Az idei évben a nyár kezdetéig mindössze két koncerten voltam ott, így ennek a félévnek az eredménye ez a két videó. Az első a február 16-i Barba Negra Valentin buli legjobb pillanatiból készült, a zene pedig a Hooligans egyik régi dala, az Őrangyal, mert ezt is játszották.


A második pedig a májusi utószülinapozást örökíti meg, benne az Első Fight Club koncertélményemmel. Ez a videó, talán kicsit visszalépés az eddigiekhez képest, de sajnos úgy alakult, hogy kevés kép készült. Akarom mondani, kevés a tényleg vállalható. Azért amit lehetett, megpróbáltam kihozni belőle. A zene hozzá a Fight Clubtól az egyik kedvencem, a Csak egy perc

Remélem tetszenek ezek a videóim is. Természetesen, amit kész lesznek, hozom a nyáriakat is. Kezdetnek a csabait, illetve az orosházit. Hogy mi lesz még? Azt az idő eldönti. De tudjátok: Annyi minden vár! :)

2013. július 8., hétfő

Első Fight Club koncert

Mint azt legutóbb írtam, a munka miatt az elmúlt kb. két hónapban eléggé csendben voltam. Áprilisban ugye sajnos kihagyni kényszerültem a gyulai Hooligans koncertet, májusban meg nem találtam semmi olyat, ami érdekelt volna. Aztán Barby egy beszélgetésünk alkalmával felhozta, hogy május 19-én Fight Club koncert lesz Pesten a Rocktogonban. Persze egyből megtetszett az ötlet, főleg úgy, hogy előtte se a Rocktogonban nem voltam még, se Fight Club koncerten, pedig már egy jó ideje hallgatom a dalaikat és kifejezetten tetszenek. Néhány hét alatt sikerült is leszervezni a dolgokat, így a szülinapomon, május 13-án már tűkön ülve vártam a nagy napot. Szombaton pedig még úgy szülinapra megajándékoztam magam egy hajfestéssel. Régóta dédelgetett álmom, hogy szőke hajra váltok, amit most el is kezdtem megvalósítani. Az eredmény végül valami vörösesszőke árnyalat lett, na de egy fecske nem csinál nyarat...
Végre eljött a vasárnap, a buli napja. Viszonylag korán, kilenckor felkeltem, kávé, készülődés, ebéd, majd újabb kávé. Mivel szép napos idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy egy lazább fehér felsőt veszek fel cicanadrággal, hozzá egy fekete övet és a nemrég beújított fehér sarut. Persze minden eshetőségre felkészültem, így a táskámba bedobtam még néhány tartalék cuccot meg a bőrdzsekimet. Különben is, éjszakára esőt mondtak. A hajvasalás most is anyukámra jutott, ő szépen meg is csinálta. Aztán háromnegyed egy körül kisétáltam a buszmegállóba, mert 12.50-kor jött a buszom.
Viszonylag gyorsan, alig húsz perc alatt át is értem Csabára. Bementem a vasútállomásra, de ismét sikerült egy órával korábban odaérnem, ugyanis még a 13.15-ös sem ment el. Beálltam a pénztár elé, ahol most sem voltam túl sokan, jegyet vettem, majd leültem kint egy padon. Közben a már említett vonat is elment, persze így jóval többnek tűnt egy óránál a várakozás. De szerencsémre úgy két óra előtt nem sokkal már beállt a vonat az 5. vágányra, így inkább felszálltam. A vonaton valahogy gyorsabban telik az idő. Gyorsan találtam is egy kabint, amiben egy idősebb nő üldögélt egyedül. Megkérdeztem, szabad lesz e, aztán beültem én is, persze az ablak mellé. Mint kiderült, alkalmi útitársam is Pestre megy, így örültem, hogy nem fogok unatkozni az úton. Aztán a rendes időben 14.15-kor el is indult a vonatunk. Az út egész jól telt, aztán Gyomán még csatlakozott hozzánk egy idősebb házaspár és velük beszélgettük át azt a két órát. Közben sikerült készítenem egy egész jó tájképet is.
A vonat ezúttal is késés nélkül futott be a Keletibe, pontban 16.50-kor. Ahogy leugrottam a vonatról, el is indultam a kijárat felé. Aztán a peronon megláttam Ferit, akivel előzetesen megbeszéltük, hogy a koncert előtt csavargunk egy kicsit. A délután további részében aztán elsétáltunk a Westendig és ott kóvályogtunk, majd kiültünk a tetőkertbe. Jól kibeszélgettük magunkat, de őrá is ráfért, mert nekem is jó volt kicsit pszichológust játszani. Aztán kitaláltuk, hogy kéne egy-két kép a vízesésnél. Előtte még persze sminkeltem is, mert a fotózkodás után már sétáltunk visszafelé az Oktogonhoz.
Úgy beszéltük meg a lányokkal, hogy a villamosmegállóban találkozunk, ám a megállóhoz vezető zebránál megállt mellettünk Evi, aki kivételesen most nem késett. Az üdvözléspuszi és a viszontlátás öröme után Evi mondta, hogy vegyünk valahol pezsgőt. Némi keresgélés után találtunk is egy piaboltot, ami még nyitva is volt, így oda bementünk pezsgőért. Mivel megláttam, hogy van orosz pezsgő is, így meggyőztem a többieket, hogy az jó, így végül azt vettünk. Utána becéloztuk a park eldugottabb padjait, hogy kényelmesen megigyuk a pezsgőt.
Aki ezúttal késett, az Barby volt, Evi párszor meg is csörgette. A pezsgőbontás végül rám hárult, ám amint elkezdtem lecsavarni róla a drótot vagy mit, a dugó jó nagy pukkanással elrepült persze a frászt hozva ránk. Aztán ahogy magunkhoz tértünk az első sokkból, ittunk is egyet a nagy riadalomra, persze csak óvatosan, mert arra kószáltak a rendőrök is és egy bünti nem hiányzott. És persze ki más is nyithatta a sort ivásban, mint én, a "szülinapos" de Evi névnapjára is ittunk egyet. Közben sikeresen befutott Barby is, aki meglepivel készült nekünk . Evi egy pici dobozkát kapott, amiben nem tudom mi volt, míg én egy képet, amin együtt van az összes eddigi közös fotónk (legalábbis a legjobban sikerültek). Természetesen ő is beszállt az ivásba, aminek már csak azért is örültem, mert lassan kezdtem telítődni a pezsgővel. D azét négyen csak megiszogattuk a pezsit, igaz, ennek az lett a vége, hogy enyhén becsípett állapotban sétáltam oda a Rocktogonhoz.
Ahogy beléptünk, először csak leültünk ott az előtérben, ami már csak azért is jó volt, mert már abban az állapotban voltam, mikor Hole dalokat dúdolgatok és a szépségről hadoválok. De jót tett az a kis ücsörgés, valamennyire kitisztult a fejem. Végül csak lementünk a ruhatárhoz, beadtuk a cuccunkat és kaptunk karszalagot is, amihez elkérték még a személyinket is, az nem számítson, hogy már rég elmúltam 18. :P Közben befutott Meli is, aki a napját Szegeden töltötte egy kiránduláson, ami elég jól sikerült neki, így mikor a pulthoz keveredtünk, már csak sört kért. Mivel még nálam is tartott a pezsgő hatása, így a Somersby mellé most befigyelt egy ásványvíz is. Mire azt megittam, valamennyire kijózanodtam a pezsgőtől, így jöhetett a Somersby.
Közben befutott még Zsuzsi is, akit a Tetoválók Éjszakája óta nem láttam, de most váltottunk pár szót. Szóba került például a hajfestés is, hogy neki is többszöri nekifutásra sikerült szőkére, feketére vagy épp barnára váltania. Illetve az is, hogy hogyhogy nem Kistarcsán vagyok Hooligans koncerten. Mondjuk azért az meglepett, miért olyan furcsa, hogy nem Hoolin vagyok, hanem Fight Clubon. Néha jó egy kis változatosság. Végül megérkezett Nati is, akit szintén a Hooligans kapcsán ismertem meg, de gyakori vendég Fight Club koncerteken is. Erre az estére Barby is bevállalt egy lightosabb simnket, amit Evi megcsinált neki. Én maradtam a szokásos fekete-csillám-rikító pink szájfény kombónál, ami szinte már az ismertetőjegyem. Meg a kacsával tombolás is, ám most Csőri helyett annak "kishúga" Sápi volt útitársam, akit egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam és a táskám cipzárjára kötöttem, így ő ott lógva bulizott. Sápiról még annyit tudni kell, hogy őt Barbytól kaptam még februárban.
Kilenc óra körül aztán odamentünk a színpad elé, mert akkor valahogy kellett volna kezdődnie a koncertnek. Igaz, volt egy picike csúszás, de a Fighterek kárpótoltak minket azzal, hogy már az első dallal, ami pont az egyik kedvencem, a B terv volt, fergeteges hangulatot teremtettek. Aztán jött sorba a többi dal is az Underground King albumról, amit annyit túráztattam a bulit megelőző két hétben, meg már előtte is, hogy megtanultam őket: Nem vagyok a legjobb, Csak egy perc, Gyilkolj meg, Nem szeretem, Nem tudom, Szerettem őt, stb. Illetve volt még két dal, amit nem ismertem, mert ugye az albumon nincs rajta és YouTube-on se található. Ráadásul csak az egyiknek a címére emlékszem, Magány party, ami amúgy nagyon is jó dal. Ami engem illet, az egész koncertet végigtomboltam-énekeltem-ugráltam.
Koncert után visszamentünk ahhoz az asztalhoz, ahol előtte voltunk, de aztán inkább kimentünk mi is a többiekkel. Szerencsére addigra már elállt az eső is. Páran rágyújtottak, mi pedig megejtettük Natival az előre megbeszélt közös fotót. Közel három év után épp ideje volt. : És persze nem maradhatott el a közös kép Barbyval sem. Utána még visszaültünk és némi itóka (részemről vodkanarancs) kíséretében eldumcsiztunk. Ekkor készült még Melivel is közös kép, ám sajnos nem sikerült túl jól, így az nem kerül nyilvánosságra.
Nem rémlik annyira már, hogy kb. meddig ücsörögtünk ott, de aztán Barby mondta, hogy nézzünk át az Oktogonnál lévő Mekibe kajálni. Belementem, már csak azért is, hátha az egészségesnek pont nem nevezhető korai reggeli kicsit közömbösíti a piát, így elkerülve a másnaposságot. Bár úgy ténylegesen nem is voltam berúgva... Akkor már... Mindenesetre azért jól jött az a Big Mac meg a többi...
Aztán úgy hajnal felé útnak is indultunk. Egy darabon együtt mentünk Evivel és Barbyval, akik folyamatosan storyztak és mindig az lett a vége, hogy Evi nem iszik. Soha. A baj csak az, hogy én ezt valamiért soha nem hiszem el. :P Aztán eljött a búcsú perce is és az ígéret fogadott tesóimnak, hogy majd még az idén valamikor találkozunk. Legalábbis remélem. Barby elindult gondolom én a Délibe, a vonathoz, Evi pedig vele tartott. Ám én sem maradtam magamra, Feri velem volt és egy darabon elkísért visszautamon a Keletibe.
Megint sikerült reggel hat előtt jóval odaérni a Keletibe, de legalább belefért a reggeli kávé, amiről mg ilyenkor sem mondok le. Aztán mikor már bemondták a vonatomat, inkább odamentem és felszálltam. Elhelyezkedtem egy kabinban és pontban 6.10-kor indultunk is. Hazafelé a tájbámulás mellett a képeimet is átnéztem. A vonat rendes időben beért Csabára. Leugrottam, majd mivel még viszonylag soká jött a buszom, így felsétáltam a Csaba Centerig. Aztán végül befutott a buszom is, ami hazavitt Békésre. Otthon aztán zuhany és irány az ágy, majd nekiláttam a beszámolónak.
Összességében ismét egy remek bulinak voltam részese. Sok jó ember, kicsi helyen, csodás hangulat és egy remek banda. Minden ami kell. Ezek után csak azt tudom mondani, hogy szerintem Csordás Tibi jól tette, mikor visszatért a rockhoz. Ez sokkal inkább passzol hozzá, mint a Fiesta. Egy biztos: Az első Fight Club koncertet biztosan követni fogja még jó néhány!
Ezúton is szeretnék újfent bocsánatot kérni a kb. msfél hóna csúszásért, de sajns a meló miatt nem mindig volt időm és energiám írni, emellett az otthoni gépem sem működött közel három hétig. Mivel időközben megvolt még a csabai Hooligans koncert is júniusban, így pár napon belül igyekszem azt is szállítani, mivel már belekezdtem, csak be kell fejeznem.

És jöjjenek a képek:

Valahol Mende környékén a vonaton
Westend, vízesés, Feri. Jó volt ez a délután

A Fight Club. Nagy nehezen, de összejött...

Natival végre megejtettük a közös képet

Barbyval meg ki sem maradhatott

A kicsi Sápi is élvezte a bulit :D

És végül az ajándék

Hamarosan jövök újra a Sörfeszt beszámolóval.