Annyi Minden Vár: A negyedik Sörfesztivál

A májusi Fight Club buli után már alig vártam a júniust, ugyanis már tavasszal tudtuk, hogy a júniusi Sörfesztivál és Csülökparádé keretein belül ismét jönnek a Hooligánok Békéscsabára. Klau, Niki és én már akkor tudtuk, hogy ott a helyünk. Mivel egy ideig úgy volt, hogy utána másnap Szegeden is lesz egy Hooligánkodás, gondoltunk rá, hogy másnap is megyünk és Répy is tervezte, hogy jön. De aztán május végén kiderült, hogy Szeged helyett Egerben lesz az a buli, így sajnos neki ugrott a dolog, és nekünk is maradt a Sörfeszt.
Mivel a koncert csütörtöki napra esett, így kénytelen voltam szabadnapot kivenni péntekre, ugyanis idén nem állt szándékomban biciklivel átmenni, főleg, hogy dögmeleget jósoltak aznapra is. Busz meg ugye csak másnap reggel negyed hatkor van hazafelé. A buli előtti napon összekészítettem a cuccaimat, majd ismét kezelésbe vettem a hajamat ezúttal Palette Mousse Colorral. Az eredmény kb. egy árnyalattal szőkébb lett, mint elsőre. Nem baj, alakul ez.
Végre eljött a csütörtök, a buli napja. Aznap is délután kettőig dolgoztam, majd siettem haza. Gyors ebéd, kávé, átöltözés, készülődés. A csini lila fűzőmet vettem fel, hozzá az egyik kedvenc farmeromat és egyik kedvenc nyári papucsomat. Még a hajvasalót is beleeresztettem a hajamba, úgy-ahogy sikerült is kiegyenesíteni, majd az tóbbi időben eléggé megnőtt frufrumat megtűztem egy csattal, a kék táskába beledobtam a bődzsekimet a kacsák mellé és már indultam is a buszmegállóba. Jött is a buszom háromnegyed négy körül, felszálltam és irány Csaba.
Mivel előzőleg írtam Nikiéknek, hogy találkozzunk a Csaba Centernél, így ott szálltam le. Először is bementem a Centerben a Sparba kicsit feltankolni (energiaital, ásványvíz) aztán kimentem a főbejárat elé és vártam a csajokat. Ám ők nem jöttek, így fél öt körül aztán elindultam inkább ki a csarnokhoz. Jó kis gyalogtúra volt, mit ne mondjak, kicsit el is fáradtam, mire odaértem. Persze jó korán, még talán háromnegyed hat sem volt. Kerestem egy árnyékos helyet és ott leültem. Jó darabig nem jött senki, de aztán felbukkant Kati és Móni. Köszöntem nekik, Katival váltottam is pár szót, majd "hűsöltem" tovább.
Aztán mikor már kényelmetlen volt a beton, inkább felálltam és sétáltam pár lépést. Közben megláttam egy, majd két ismerős. arcot. Persze azonnal felismertem Dorináékat, akik ezt a bulit sem hagyták ki. Oda is mentem hozzájuk és velük sétáltam vissza a bejárathoz. Közben egyre többen lettünk, mert közeledett a hat óra, a kapunyitás. Ahogy beálltunk a sorba, még váltottam pár szót Dorinával, pl. arról, hogy milyen volt a májusi Green Day koncert Bécsben. Elmondása szerint nagyon jó.
Hatkor aztán ki is nyitották a kapukat, így mi is besoroltunk. Közben elkeveredtünk egymás mellől Dorinával, de mindketten arra figyeltünk, hogy mielőbb bejussunk. Megkaptam én is a karszalagomat, utána nagy léptekkel a színpad felé vettem az irány, persze levágva az utat a nagy sörsátoron át. Ahogy közeledtem a színpad felé, megláttam ott Dorinát és még Katit is az első sorban. És még egy valakit felismertem: Gyöngyvirág Kolleganőt, aki apukájával és barátnőjével egészen Miskolcról vonatozott idáig. Eredetileg ők Szegedre jöttek volna, de mivel az ugye meghiúsult, így maradt Csaba. A találkozás végül sikerült és ők is kaptak egy-egy kacsapuszit a kicsit még vizes Csőritől és Sápitól. Utána beálltunk az első sorba.
Rövidesen megérkezett Niki, Klau és Szilvi is, akik szintén bepakoltak mellénk. Mivel a színpadon még semmi nem volt, így inkább a sörsátrak felé bambultam. És akkor a kisebbik sátorból láttam kisétálni két ismerőst. Persze azonnal felismertem Henit és Arit, akik igazi meglepetésként jöttek el. Én meg mint valami hülye, rohantam oda hozzájuk és jól megölelgettem őket. Mikor odajöttek ők is mellém, Gyöngyvirág Kolleganő azonnal rákezdett, hogy "utállak titeket" de persze megölelte-megpuszilta őket. Mivel még mindig dögmeleg volt, így leültünk a kordon tövébe, mert ott legalább árnyék is volt, így hallgattuk a Csík Zenekar beállását. Közben egyszer még elszaladtam WC-re, majd visszafelé menet megnéztem a kisebbik sörsátor kínálatát. Ott láttam, hogy van almasör is, így abból tankoltam fel egy korsónyit, így evickéltem vissza az első sorba. És mivel utolsó találkozásunk, azaz a Barba Negra buli óta Heni is nagykorú lett, így az első korty joga ezúttal őt illette. És még ízlett is neki.
Visszaültem a csajokhoz és persze előkerültek a fényképezőgépek is, hogy megörökítsük a találkozást. Na meg ugye ide is kellenek a képek. Közben Gyöngy Kolleganő és én rázendítettünk másik közös kedvencünk, a Disco Express pár dalára. Elég sok dalt tud már ő is, pl. Szaladó férfi, Pláza angyal, Nyalóka dal, SzerLM, de azért rendszeresen mutatok neki újabbakat :D
Este hétkor kezdődött a Csík Zenekar koncertje, ekkor már felálltunk mi is. Persze nem nagyon mozdultunk rá erre a népzenés témára, de azért elhallgattuk. Színpadra lépett vendégként Lovasi András is, aki még egy Kispál és a Borz dalt is elénekelt, a Csillag vagy fecskét. Közben volt néhány helycserés támadás, Klau mellém került. Illetve előbb én mögé, mert átadtam a helyem egy kerekesszékes lánynak, aki csak a Csík zenekart szerette volna megnézni. Legyünk angyalkák, bár nem vagyok az, de miért ne... Két óra hosszát csak kibírtunk így. Koncert felénél aztán befutottak a fiúk, majd mindannyian, a stábtagok is, kaptak egy-egy História logós pólót illetve pulcsit.
Este kilenckor aztán elsötétül a színpad és megszólalt a várva várt Bohémélet Intro. A fiúk egyenként felbukkantak a színpadon és belecsaptak a Nőben a boldogságba. Ezúttal is extra energiával tomboltam, hiszen kb. fél évet kihagytam a Hooligánkodásból. Természetesen volt Egyformán és nagy örömömre visszatért a koncertekre a Várok rád is. Na, annál a dalnál tényleg eldobtam az agyam jó Hooligán módjára. Nem mintha amúgy nem szoktam volna. Ezúttal volt még A vér nem válik vízzé is, aminél eszembe jutott Répy, hiszen ez a kedvenc dala és sajnáltam, hogy ő nem tombolhat rá élőben. Mivel addigra kicsit elfáradtam, így pihenésképpen készítettem néhány fotót. Mert "kell a blogra" :P A koncert további részében persze maradt az ugrálás, tombolás, mókázás, egészen a Hotel Mámor végéig. A buli végén Endi, mint mindig, most is bedobta a dobverőit, és persze most se én kaptam el. Nem baj, nem adom fel, egyszer az egyik úgyis az enyém lesz :P
Miután a fiúk lementek a színpadról, megittam az utolsó korty almasörömet és nagyjából összeszedtem a cuccaimat. Reméltük, hogy lesz dedikálás, csak azt nem tudtuk, hogy hol. A színpad elé jönnek ki a fiúk, vagy oldalra? Utóbbi a magas kordon miatt nem igazán nyerő, ráadásul a rács még a vaku fényét is visszaveri. Míg vártunk, készítettünk pár képet, aztán oldalra mentünk, hátha könnyebben előcsaljuk a fiúkat.
Elsőnek Zsoltika jött oda hozzánk és már kezdett volna neki, de szerencsénkre rájött, hogy a színpad előtt több a fény, így arra vette az irányt, mi pedig követtük. Mikor odaért hozzám, az otthon felejtett póló helyett a söröspoharat tartottam oda neki aláírásra. Persze már megint olyan kutyafasza filccel írta alá, ami szinte nem is látszódott. :P Én meg, kapva az alkalmon, bemutattam a mi Szöszinknek a kisebbik hápogóst, Sápit is. Mosolyogva fogadta őt, sőt kérte, hogy a képhez tartsam oda. A végeredmény egy igazi szupi-cuki kép lett. Ezután Sápinak irány a táska, és jött Tibi. Az ő filce már sokkal jobban fogott a pohárra és természetesen megvolt a közös kép is. Klau még mondott neki még valamit, amire már nem emlékszem, csak arra, hogy megemlítette Szabit (Sugarloaf) meg minket, mint a Vadvirág lányokat. De többre tényleg nem emlékszem, és gyanítom, Tibi sem. Meg Klau sem... :D
Csipa már megint nem jött ki sajnos, de Endi igen. A söröspohár az ő aláírásával is gazdagodott, és természetesen készült közös kép is, ami szerintem tök aranyos lett, már csak Endi nagy mosolya miatt is. Aztán odakeveredett valami hülyegyerek, aki bekérdezett Endinek hogy "te vagy az énekes?". Na én azt se tudtam, sírjak e vagy nevessek, inkább nagy levegőt vettem és ahogy Endi továbbment, én is kiálltam a sorból.
Miután mindannyiunknak meglett amit akartunk, sajnos eljött a búcsúzkodás ideje. Először Nikiéktől vettünk "könnyes" búcsút, de megígértük egymásnak, hogy Orosházán újra borulunk. Aztán Gyöngyi Kolleganőtől is elbúcsúztam, hogy remélem találkozunk még idén valahol és ott is lesz Szaladó szőke meg Nyalóka dal ;) Mivel már elég hűvös volt, így elővadásztam a táskából a bőrdzsekimet és felvettem. Hogy hogyan keveredtem megint Henryékhez, nem tudom, de velük beszélgettem, míg várták, hogy jöjjenek értük. Búcsúzóul pedig Heni lelkére kötöttem, hogy ügyes legyen a szóbeli érettségin és még elláttam néhány jó tanáccsal is.
Miután ők elmentek, kódorogtam tovább egyedül. Gondoltam, keresek valami kajás részleget, mert időközben megéheztem. Aztán az egyik hot-dogos mellett ismét összetalálkoztam Gyöngyiékkel. Ahogy ott beszélgettünk, felajánlották, hogy éjszakára tartsak velük a szállásukra. Megköszöntem a kedvességüket, de ezt most nem fogadtam el. Ahogy ők is elmentek, én még ott ücsörögtem egy ideig, közben a nálam lévő sminkletörlő kendővel eltávolítottam magamról a vakolatot.
Ahogy ott bóklásztam a sátrak környékén, még volt egy kajálda, ami nyitva volt. Ettem egy gyrost, aztán beültem a nagy sörsátorba. Igaz, hogy valamit mulatós meg hasonló zenék mentek, de ott elücsörögtem kb. éjjel egy óráig. Aztán meguntam az egészet és eljöttem. Lassan sétáltam le a vasútállomáshoz, útközben megálltam a szépen átalakított főtéren és a Centernél is. Mindkét helyen elücsörögtem egy ideig, mert iszonyúan fájt a talpam. Aztán nagy nehezen mégis leértem a a vasútállomásra. Még jó, hogy a csarnok éjjel-nappal nyitva van, így oda bekucorodtam egy padra és próbáltam nem elaludni. Olyan hajnal négy felé, mikor már tényleg azt éreztem, hogy ott fogok bealudni, inkább megittam a megmaradt energiaitalomat és bambultam tovább magam elé.
Miután elment az éjszakai vonat (Bécs-Bukarest gyors, késett vagy három óra hosszát az árvíz miatt) én is fogtam magam és kisétáltam a buszállomásra. A rendes időben, 5.10 körül be is állt az első busz, felszálltam és negyed hatkor irány Békés. Röpke félóra alatt haza is értem. Otthon még gyors zuhany, aztán bedőltem az ágyba.
Mindent összefoglalva, a Hooligánok ismét óriási bulit csaptak a Sörfeszten. Itt volt majdnem mindenki, akikkel mindig élmény együtt borulni, illetve összejött egy újabb első találkozás. Azt hiszem, úgy sikerült a visszatérésem, ahogy elterveztem..

És a képek:

Kezdetnek beültünk