2013. július 25., csütörtök

Strandbuli Hooligán módra

Sörfeszt utánra tervben volt még a június 29-i Hooligánkodás Füzesgyarmaton, de abba a technika ördöge beleszólt. Ugyanis tönkrement a gépem töltője és kénytelen voltam újat rendelni, ami persze elvitte a füzesgyarmati bulira szánt pénzemet. Így a következő dátum a koncertnaptárban július 14. vasárnap volt, a helyszín pedig Orosháza-Gyopárosfürdő. Mivel a buli a fürdő területén volt, így a csajokkal (Niki és Klau, ki más?) eldöntöttük, hogy akkor ezt egybekötjük egy jó kis strandolással, vagyis már délelőtt vagy kora délutánra odamegyünk, napközben elvagyunk a vízben, este pedig tombolás.
Miután a tervek megvoltak, izgatottan vártam ezt a bulit, hiszen még sosem voltam Gyopárosfürdőn, de már sok jót hallottam róla. Előtte egy héttel még Csabára is átmentem fodrászhoz. A hajam ismét kapott egy festést és vágattam is belőle. Ezért persze kaptam hideget-meleget Facebookon, de őszintén szólva nem nagyon stresszeltem magam a negatív vélemények miatt. Nekem tetszik így a hajam és ez a lényeg.
Végre eljött a buli napja, július 14. Elég korán keltem aznap, kb. negyed hétkor. Reggeli, kávé és készülődés után fogtam a hátizsákomat és elmentem anyukám munkahelyére, ugyanis ha ő vasalja a hajam, mégiscsak szebb a végeredmény. Most is szép egyenesre húzta, majd rakott egy kis üveg ásványvizet a táskámba, én pedig fél kilenckor már szaladtam is a buszhoz. Pont a debreceni távolsági volt, amit elértem, így viszonylag gyorsan át is értem Csabára, olyan 9 óra körül. Bementem a vasútállomásra, jegyet vettem, majd megnéztem, honnan indul a vonatom. Egész leghátulról, a 7. vágányról. De mivel még volt több, mint fél óra az indulásig, így inkább pótreggeliként megettem egy mini pizzát. Aztán kiültem és vártam, mikor mondják be a vonatomat. Olyan fél 10 körül mondták be a szegedit, amivel én is mentem, így én is fogtam magam és kisétáltam a vonathoz, majd felültem. A kiírt 9.47-es induláshoz képest kicsit késtünk, de csak egy-két percet.
Az út elég eseménytelen volt, minden fennakadás nélkül befutottunk Orosházára. Leugrottam a vonatról, majd irány ki az állomás elé, mert Klauék elmondása szerint ott valahol lehet elcsípni a helyi járatos buszt, ami Gyopásrofürdő felé megy. Na, itt pont nem volt semmi ilyesmi, így fogtam magam és elindultam abba az irányba, ami a térkép szerint el lehet jutni odáig.
Mentem, mentem, aztán végül eljutottam a buszállomásig. Némi informálódás után megtudtam, honnan indul a helyijárat Gyopárosfürdő felé, illetve azt is, hogy az információnál lehet vonaljegyet venni, így beszereztem egyet, majd visszasétáltam a buszállomás másik végébe, ahonnan 11-kor indult a busz. A sofőrnél kellett "lyukasztani" de aztán betámadtam egy ülőhelyet, nehogy már ácsorognom kelljen. Jól is tettem, ugyanis a busz körjárat volt, így jókora kerülővel tettük meg az utat Gyopárosfürdőig, olyan utcákon át, amin még nappal sem szívesen mennék keresztül egyedül.
De aztán nagy nehezen csak odaért a busz. Leszálltam és elindultam be a fürdőhöz. A bejáraton belépve egy tök modern, pofás wellnessközpont fogadott. Odasoroltam én is a jegypénztárhoz és akkor láttam, hogy itt márpedig nem tudok majd diákjeggyel belógni, ugyanis kérték a diákigazolványt. Na mindegy, ha felnőtt, akkor felnőtt. Megkaptam a karszalagomat és befelé vettem az irányt.
Első körben a medencék környékén néztem szét, hátha meglátom a csajokat, meg ugye feltérképeztem a helyet. Aztán összetalálkoztam Katiékkal, akik mondták, hogy már itt vannak Nikiék is. Így hát fogtam magam én is és az öltözők felé vettem az irányt. Bepakoltam egy szekrénybe, csak a naptejet, a törölközőmet és a napszemcsimet hagytam magamnál, a többit bezártam és jött a csajok keresése hadművelet. Vagy kétszer-háromszor oda-vissza körbeszaladtam a kint és a benti medencéket is, de sehol nem találtam őket. Aztán úgy döntöttem, leparkolok az egyik medence mellett és legkésőbb estefelé a színpadnál úgyis találkozom a többiekkel. Ám alig pakoltam le a cuccomat, megláttam Nikit, Klaut és Szilvit arra sétálni. Rájuk köszöntem és a nagy összeborulás után csatlakoztam hozzájuk. A cuccomat odavittem, ahol az övék is volt és együtt céloztuk meg újból a vizet.
Eleinte csak egyik-másik medence szélén ücsörögtünk, beszélgettünk, aztán már lubickoltunk is. Ezúttal nem tettem a fejem a vízbe, mert féltettem a hajam. Csak aztán a csajok rábeszéltek a csúszdára. Először féltem, meg nem annyira akartam csúszni, de mikor már csak ketten vártak előttem, nem volt visszaút. Ahogy előttem lecsúsztak, beültem a rajthoz, megkapaszkodtam és vártam, hogy zöldre váltson mellettem a lámpa. Ahogy szabad volt az út elengedtem a korlátot és háton fekve csúsztam lefelé. Viszont sajnos későn vettem levegőt, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit jobban köhögtem, mikor feljöttem a víz felszínére. A hajamnak meg annyi lett.
A csúszdázás után kezdtem kicsit nem jól érezni magam, meg éhes is lettem, így mondtam a csajoknak, hogy elmegyek kajanézőbe. Niki velem tartott, először az öltözőhöz mentünk, kivenni a pénztárcánkat, utána megnéztük a főépületben lévő gyorskajáldát. Ott elég nagy sor volt, kaja meg nem sok, így inkább a torony környéki büfésor kínálatát vettük szemügyre. A terepfelmérő kör után úgy döntöttünk Nikivel, hogy egy-egy pulykatálat eszünk. Én kértem még hozzá egy Sprite-ot is, mert az ilyesmi kajára mindig szomjas vagyok, a vizem meg kell estére. Miközben vártuk a kicsit késő ebédünket, Nikivel lőttünk egy fotót Facebookra. Közben kész lett a kajánk, ami sajttal töltött pulykamellből, sült krumpliból és némi salátából állt. Nem egy emberes adag volt, de pont elég. Utána még vettem egy mandulás Magnumot, mert már rég ettem és nagyon szeretem. Nikit is meg akartam hívni egy jégkrémre, de ő nem kért.
Alig láttam neki a jégkrémnek, két csajszi leszólított minket. Először csak néztem ki a fejemből, hogy kik azok, de aztán felismertem Gyöngyi Kolleganőt és Petrát. Nikivel mindketten nagyot néztünk, hogy hogy kerülnek ide Miskolcról, de aztán elmondták, hogy meglepetésként érkeztek ide. Miután végeztünk az ebéddel, visszavittük a pénztárcánkat a szekrénybe és újra a hullámok közé vetettük magunkat. Ekkor már én sem fogtam vissza magam,  mert a hajamnak úgyis mindegy volt, szóval fejest ugrottam én is a mókába, bár nem szó szerint, mert azt nem lehetett. Helyette volt, kézenállás bemutató a víz alatt, siklás, víz alatt úszás és persze csúszda is. Kipróbáltuk a sárba zárt csőcsúszdát is, ami a benti medencébe vitt. Na itt már jobban odafigyeltem és befogtam az orromat, mielőtt csobbantam. Ja és nem bírtuk kihagyni az örvényt sem a nagy medencében, nem is tudom hányszor végigmentünk rajta. Meg is lett az eredménye, mert vagy nekiütköztünk valakinek, vagy a medence falát kóstoltuk meg. Aztán mikor már fájt mindenünk és tele voltunk plezúrokkal inkább a medence nyugis részén lazítottunk.
Olyan öt óra körül már úgy gondoltam, áztam eleget, így kiszálltam a medencéből. Mondtam a csajoknak, hogy ha keresnek, majd a színpadnál leszek. Odamentem a cuccunkhoz, kicsit megtörölköztem és ücsörögtem ott, hogy száradjak, aztán bementem az öltözőbe a cuccaimért. Elraktam a töröközőt és a naptejet, majd magamra kaptam a direkt bekészített fehér, "Courtney Love" miniruhámat. Persze a fekete-pink fürdőruci maradt. Átöltözés után leadtam a szekrény kártyáját, majd kifésültem és megszárítottam a hajam. Így nem lett az a vastagon göndör, csak kicsit hullámos.
Ahogy sétáltam le a színpadhoz, felfedeztem hol lehet lehet meggysört kapni. A színpad előtti sátorban, pedig megpillantottam, azt a két ismerőst, akik reméltem, hogy ott lesznek. Henryt és Arit. Természetesen odamentem hozzájuk egy ölelésre és puszira, illetve Henrynek átadtam még a meglepetésként készített ajándékomat. Legjobb fotóinkat mixeltem össze egy képre, majd azt kidolgoztattam és vadásztam hozzá egy keretet. Amolyan utószülinapi-névnapi-ballagási-érettségi ajándék volt. Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Henry egyből rákezdte, hogy nem kellett volna, de azért mégis örült neki. Egy ideig ott voltam velük, aztán megláttuk Dorinát, ahogy a színpad felé közelített. Odamentem hozzá és mondtam neki, hogy már itt vannak Henryék. Dorina is csatlakozott a kis csapathoz, én meg fogtam magam és beálltam a színpad elé. Mert ugye a placcot időben be kell foglalni.
Közben kezdődött valami karaoke. Korábban megfordult a fejemben hogy jelentkezem énekelni, de a pancsi jobb mókának tűnt. Ahogy a karaoke elkezdődött, Henryék is beálltak mellém és együtt énekeltük egyik-másik dalt. Megkockáztatom, jobban, mint a bátor jelentkezők. Elég vegyes dalválogatás volt, pl. Desperado-Gyere és álmodj, Republic-16 tonna, Ha itt lennél velem, Fluor-Mizu, amibe képes voltam belekornyikálni a Mirigy változatot. És persze a majdnem kihagyhatatlan Bikini-Ki visz haza?. Ezt Henry is velem énekelte.
Aztán végre befutottak a többiek is, akik még annyira se öltöztek fel, mint én, ugyanis magukra kaptak egy rövidnacit, de felül maradt csak a bikinifelső. Ha már strandparty... Ácsorgás közben befutott mellém Mariann, akit utoljára a csabai bulin láttam, de most helyet is szorítottam neki magam mellett. Ezúttal lőttünk egy tisztességes közös fotót is és az első sor kiegészülve várta a Hooligánokat. De előtte még végig kellett hallgatnunk Bunyós Pityu mulatozását. Na ehhez viszont kellett valami, aminek alkoholtartalma is van. Így miután tettem egy kétbetűs kitérőt (WC) és megejtettem a sminkelést arra vettem az irányt, ahol láttam a meggysört. Rögtön két korsóval is kértem és ahogy evickéltem vissza az első sorba, azt ismételgettem, hogy "nem vagyok alkoholista". :D És még szín józan voltam.
Nagy nehezen visszaértem az első sorba, és a meggysörrel a kezemben hallgattam tovább Bunyós Pityut. Az egyik korsóval sikerült is elfogyasztanom a mulatozás alatt, igaz, Gyöngyi Kolleganő is besegített. Illetve kérésemre még csinált is képet rólam amin látszódik a ruhám teljes egészében. Mivel sajnos a kordonon nem hajtották fel azokat kis táblákat, amikre amúgy a táskákat és egyebeket szoktuk pakolni, így sajnos kénytelen voltam a lábamhoz letenni a meggysört. Aztán meg aggódhattam, nehogy valaki tombolás közben véletlen felrúgja. Szerencsére Bunyós Pityu csak egy órát mulatozott ott nekünk, majd lement a színpadról és onnantól ténylegesen a Hooligánoké lett a placc.
Este fél kilenckor aztán végre elsötétült a színpad és felhangzott a már ismerős és várva várt Bohémélet Intro. Majd felbukkant szokás szerint először Endi, majd Tibi és Zsoltika és végül Csipa is megjelent és belecsaptak a Nőben a boldogságba. Mi meg persze csak erre a pillanatra vártunk és azonnal tombolni kezdtünk. Főleg én. Ugyanis kiszámoltam és ez volt szám szerint a 20. Hooligánkodásom. Persze volt minden, ami nem hiányozhat egy Hooligans koncertről: Legyen valami, Van az úgy, Szex és KV és Egyformán is. Bevallom, most kicsit nem esett jól a lelkemnek hallgatni ezt a dalt, mert úgy éreztem, mintha tőlem is azt várnák el, hogy egyformán éljek. Hogy ne olyan legyek, amilyen én akarok. Példa rá, amit azért kaptam, mert szőke hajra váltottam. De emiatt nem depiztem be, mert úgysem hagyom, hogy beledumáljanak abba, hogyan nézek ki. És hát ki nem maradhatott a bolondozás, a Játszom beénekléssel, Csipa balettozása, a kergetőzés Zsoltikával a Keresd a lányt elején, a Szabadon összekapaszkodva és részemről a a lehető legagyamentebb tombolás a Várok rád közben. Ja és Csőri, az én állandó útitársam, aki ezúttal a halálfejes kendőmet viselte. Mondjuk úgy, alkalomhoz illően öltözött. Gyöngyi Kolleganő is alakított, ugyanis egy lapra felírta Csipának, hogy vegye le a pólóját, amiért ő mondta nekünk, mennyire sajnálja, hogy a fürdőrucira felvettük a Hooligans pólókat és egyéb ruhadarabokat. Csak a feliratot Zsé is meglátta és egy perverz vigyorral honorálta.
Én meg olyan jól elvoltam, hogy mire észhez tértem, már a koncert vége felé jártunk a Szépnek tűniknél. Mivel eddigre már kissé kifáradtam, így elővettem a fényképezőgépet. Persze most sem sikerült tökéletes koncertfotókat csinálnom, de nem is azért mentem, hogy fotózzak. Viszont a kis pihi jót tett, mert így maradt energiám még a ráadásra is, Illúzió, Félember (Jégember, ahogy néha elferdítem) és persze a Hotel Mámor. Utána meg még egy laza kis párbaj Tibitől és Zsoltikától. A végén Endi megint bedobta a dobverőket, és megint nem kaptam el egyiket se. Ellenben Klau megkaparintotta az egyiket, amit persze rögtön ki is akartak csavarni a kezéből. De ahhoz nekünk is volt egy-két szavunk, így végül mégiscsak az övé maradt.
Miután a fúk lementek a színpadról, kifújtuk magunkat és vártuk a dedikálást. Addig még kentem fel egy kis szájfényt. Igaz, sikeresen el is kenődött, de kicsit ez is volt a cél. Igazodjunk a ruci stílusához. Aztán végre megláttuk kijönni Csipát aki persze pont a sor másik végéből indult. De reménykedtem benne, hogy idáig is eljut. Zsoltika valahol középtájon állt meg, míg Endi és Tibi nálunk kezdtek. Először Endi jött oda hozzánk, akivel aláírattam a még tavaly decemberben a Tetoválók Éjszakáján beszerzett pólómat és a szintén ugyanott vele készült közös fotónkat. Meg még egyet itt is csináltunk.
Endi után rögtön jött Tibi. Mikor odatartottam neki a szintén a Tetoválók Éjszakáján készült közös fotónkat aláírásra, ránézett a képre, és azt kérdezte: "Neked nem fekete hajad volt?" Hát nem, csak nagyon sötét barna. De a szőkét jobban szeretem. Azét aláírta a fotót és egy újabb vele is készült itt. Közben egész hátul Csipa már elhúzta a csíkot és középtájt Zsoltika is menni készült, így gyorsan odaszaladtunk hozzá, hogy még elcsíphessük. Pont sikerült is. Mikoe odanyújtottam a pólómat aláírásra, ő egyből rácsapott egy "Köszönöm szépen" kíséretében. Lükebóka Szöszi... De aztán aláírta a pólót, majd az egy hónappal korábban Csabán készült közös fotónkat is, amiről azt mondta, hogy "nagyon szépek vagyunk". Ja és ezúttal is mindenki "Bocika" volt neki. Még én is. Aztán én már szabadultam is ki a sorból, bár sajnáltam, hogy Csipa így elhúzta a csíkot már megint. Bár már megszoktam.
Amint kievickéltem a sorból, összepakoltam a cuccaimat, majd elbúcsúztam a távozóban lévő Dorinától és Mesitől, akiknek a lelkére kötöttem ismét, hogy útközben vigyázzanak a tehenekkel, mint két éve szinte mindig. Mivel már Klauék és Gyöngyiék is indultak, így tőlük is elbúcsúztunk. A Kolleganővel megígértük egymásnak, hogy még valahol idén valamikor biztosan tombolunk együtt. Klauékkal pedig még vár egy buli augusztusban.
Ezután csatlakoztam Henryhez és Arihoz, akikkel várt ránk a közös éjszakai csövezés. Csak előbb még a WC-ben átöltöztem. A kis miniruhát egy laza nadrágra és mellényre cseréltem, mert éjszaka már hűvös volt. Meg még gyorsan letöröltem a sminkemet is. Aztán hármasban útnak indultunk az orosházi éjszakába. A gyopárosfürdői vasútállomástól Ari elővette a térképet, mert azon be volt jelölve az útvonal a nagy vasútállomásig. Egy darabon a sínek mellett mentünk, az jó útiránynak bizonyult. Aztán ahogy beértünk a városba, már jobban hagyatkoztunk a térképre. Útközben persze beszélgettünk, storyztunk, meg én néha cikáztam az úton utcanévtáblákat keresve.
Végül szerencsésen eljutottunk a buszállomásra, ahonnan én emlékeztem az útra a vasútállomás felé. Az egy dolog, hogy eljutottunk odáig, ám a nyitvatartást csúnyán benéztem, ugyanis nm 0-24 volt, hanem 4-24. Szerencsére oldalt be lehetett lógin, így belül leültünk egy padra. A csövezés elég jó hangulatban telt, beszélgettünk, storyztunk, nevettünk, főleg mert a fáradtság jeleként kezdett dőlni belőlem a hülyeség. Na meg ugye előjött az összes együtt vagy külön áttombolt buli emléke. Aztán hajnal négykor, mikor végre kinyitották a várót, egyből besoroltunk. Henryvel el akartunk menni WC-re, csak elriasztottak minket az ott uralkodó állapotok. Inkább megvettem a hazafelé tartó jegyet. És mivel már bemondták a csabai és a szegedi vonatot is, hogy 4.30-kor és 4.32-kor indulnak, így kisétáltunk a peronra és elbúcsúztunk egymástól. Hogy hol találkozunk legközelebb? Rejtély. De még az idén valahol biztosan.
Ahogy kényelembe helyeztem magam a vonaton, éreztem, hogy kezdek elálmosodni, de még meg akartam várni a kalauzt. Fél ötkor aztán el is indult a vonat Csabára. Miután csekkolták a jegyemet, tényleg elpilledtem egy rövid időre, de úgy Csorvás környékén felébredtem. 5.10 körül értünk be Csabára, leugrottam a vonatról és siettem ki a buszállomásra, hogy elérjem a reggeli első buszt haza. Szerencsém volt, mert már bent állt a busz, így felugrottam rá és irány haza Békésre. Amint hazaértem, zuhany után csak bedőltem az ágyba.
Ha néhány szóban kéne összefoglalnom a 20. Hooligánkodásomat, ezeket tudnám mondani: Nyár, napfény, élményfürdő, csúszda, strandolás, meggysör, őrületes tombolás és persze azok, akiket nagyon szeretek <3 Ja és egy jó hangulatú csövezés levezetőnek. Azt hiszem, sikerült megadni a módját ennek a szép kerek számnak.

És a képek. Nem sok lett, de legalább van.

Nikivel várjuk az ebédünket

Pancsi. Jobb alsó sarokban világít a szőkeségem :P

Gyöngyi Kolleganő és Petra a gomba alatt.

Henrym és amt tőlem kapott <3 

Mariann <3

"Best Sunday Dress"

Bunyós Pityu. Meggysörrel egész elviselhető volt... Vagy mégsem? :P

Ez egész jól sikerült

Csipa és Tibi

Művszúr külön

Endiről csak így sikerült

Elmosódott, de legalább mind a négyen rajta vannak

Endivel koncert után

Tibi és a "Barátok közt" sapi :D

"Bocika"

Kolleganővel nem utoljára

Az aláírt fotók és a póló. Ezután már fel is veszem :P

Augusztusra is megvannak már a terveim, de hogy mik azok és mi valósul meg belőle, az majd még kiderül.

2 megjegyzés:

  1. Hát igen veletek tényleg egy élmyén tombolni!;D És am ne törödj a névnélküli ****kal mert szegények unalmukban nem tudnak mit csinálni-.- mi így szeretünk;) <3 az idei közöstombolásról meg még nem tudom, hogy fog alakulni:/ viszont megigérhetem hogy minden évben kerítünk rá sort!;)

    VálaszTörlés
  2. Ha beleszámolod a válogatott hülyüléseinket, akkor meg főleg :D Legalább Ti elfogadtok olyannak, amilyen vagyok. És úgysem élek majd egyformán, mert "én vagyok a lány, aki annak akar látszani, ami" azaz Vadvirág. A Syma nekem majdnem biztos, a többit még nem tudom... De majd csak lesz valahogy.

    VálaszTörlés