Sugarloaf koncert

A medgyesegyházi Hooligans koncert után beállt a nagy csend számomra koncertek terén. Már csak azért is, mert szeptember második  felét és az októbert is végigdolgoztam, hála a népszámlálásnak. Viszont november közepére kilátásba került egy buli, méghozzá a Csaba Center tizedik születésnapja november 19-én. A tavalyi is nagyon különleges volt, hiszen akkor a Hooligans volt az este fő attrakciója. Az idei fellépők közül viszont csupán egy volt olyan, amire azt mondtam, hogy érdemes átmenni, a Sugarloaf. Korai tinikorom kedvenc bandája, 14 éves koromban odavoltam értük és egy dalukért különösen: Ez a Vadvirág, mert pont a legjobbkor fogott meg és húzott a rockzene felé, mikor nem találtam a helyem utat mutatott. A lázadás, vadság, őrület és a rock 'n roll útját. Ezért jelent nekem mind a mai napig rengeteget ez a dal. Igaz, azóta változott a Sugarloaf zenekar és én is, de reméltem, hogy ezt a dalt is eljátsszák.
Elég sokáig hezitáltam rajta menjek-e vagy sem, végül Klau és Niki, akiket még a medgyesegyházi Hooligans koncerten ismertem meg, rávettek, hogy menjek. A buli előtt két nappal még egyszer átmentem Csabára, ugyanis egy kedves fodrász ismerősöm felvételizett a Csaba Center harmadik emeletén lévő szépségszalonba és engem kért fel modellnek. Így búcsút vettem eddigi hosszú hajzuhatagomtól, és beköszöntött a rövid tépett séró időszaka.
A buli napján szombaton kicsit korábban keltem, mint szoktam, olyan nyolc óra körül. Még ezt-azt megcsináltam, majd dél körül nekiláttam készülődni. Mivel rémesen hideg volt aznap, így kicsit gondolkoztam, mint is vegyek fel, végül kitaláltam: harisnya, fekete cicanadrág, fekete lazább felső, a kockás miniszoknyám és cipzáros pulcsi és a fekete csizmám.
Miután elkészültem kisétáltam buszmegállóba, majd irány Csaba. Háromnegyed három körül ugrottam le a buszról a Csaba Center megállóban, majd futás át a zebrán, be a Centerbe és fel a másodikra a mozihoz, mert a Facebookon megbeszéltek szerint Klauék ott vártak. Így is volt, mikor megláttuk egymást, egyből egy-egy nagy ölelés és négy puszi járt mindenkinek, majd elindultunk a Centerben, közben dumáltunk. Nem sokkal később Niki és Szilvi bementek a moziba Twilight-ot nézni, mi pedig Klauval grasszáltunk tovább a Centerben.
Először a mosdót vettük célba, ahol megejtettünk egy sminkelést, majd kicsit tükörpózerkedtünk. Utána lementünk a színpad előtti tömeg mögé, ahol akkor már VV Béci csinálta a hangulatot. Mi pedig hátul a tömeg mögött elkezdtünk Hooligans dalokat énekelni :D. Amikor meguntuk Bécit, elléptünk az egyik liftbe, ahol a tükörben pózoltunk, bár az így készült fényképek nem sikerültek jól, így megkértünk egy a liftbe beszálló csajt, hogy csináljon rólunk képet. Persze meg is kaptuk, hogy nem vagyunk normálisak. Aztán, ahogy leért a földszintre a lift, mi is kiszálltunk és elindultunk a színpad felé, mikor is megláttuk, hogy jön velünk szembe Béci, mi pedig, mint a fanatikus rajongók, elkezdtünk szaladni utána, hogy "BÉCIIIIII Légyszíves és egy képet!!!!" majd az egykori villahős beszállt az egyik liftbe, pont abba, ahol mi is voltunk előtte egy perccel és megette őt a tehén.
Miután Béci elment, mi Klauval felmentünk a másodikra a mozihoz, mivel akkor már Nikiék is kijöttek, így együtt mentünk le a színpadhoz, ahol akkor már Király Viktor énekelt. Közben csatlakozott hozzánk Móni is, így együtt nekiindultunk a tömegnek és kissé előre dúródtunk, hogy legyen helyünk az első sorban. illetve akkor még a másodikban, ahol is találkoztunk másik Hooligán társunkkal, Messyvel. Majd miután Viktor lenyomta a műsorát bevettük magunkat az első sorba. Ott aztán ismét előjött belőlünk az őrültebbik énünk, a lányokkal elkezdtünk fotózkodni és a képeket Facebookra tenni. Majd énekelni kezdtem, a kedvenc dalomat, amibe egy idő után mindenki bekapcsolódott, még a műsorvezető, Orosz Barbara is odajött hozzánk, elém tartotta a mikrofont, hogy énekeljek abba és utána mondott valami olyasmit is, hogy jelentkezzek az X-faktorba, mert lehet, hogy jövőre már én leszek ott a Center színpadán. Hahahaa... De azért aranyos volt, csinált velünk egy közös képet.
Közben megérkeztek a Sugarloaf zenekar tagjai is, legelőször Szabi bukkant fel előttünk, neki el is sütöttem a régi, még a Vadvirág klipjéből ismert dumát, hogy "Zenés terápia lesz. Öltönyben."Persze ő egyből értette, miről beszélek, később hangoláskor pedig telefonnal felvette ahogy Niki, Klau és én a Vadvirágot énekeljük. Szóval már jó hangulatban voltunk a koncert előtt is.
Majd eljött a fél nyolc, Ati, Balázs, Szabi és Heni pedig kirobbantak a színpadra és egy fergeteges buli vette kezdetét. Sorra jöttek a jobbnál jobb dalok, igaz, eleinte az újabbak, amiket én már nem annyira ismerek, de a régebbiekre, mint pl. Szingli lány és Tánc megazene, nagyokat buliztam. Illetve az új dalok közül, ami a legjobban bejött, a Szervusztok celebek! volt. Aztán felcsendült egy másik kedvenc dalom is, a Barbie, amit teli torokból énekeltem és közben ugráltam rá, ugyanúgy mint a Neoton-feldolgozás Nyár van-ra. És persze Henivel is sikerült közben lepacsizni. Majd következett a levonulás színpadról és az elég erőteljes visszataps, amit a nagy-nagy kedvenc dal, a Vadvirág. Na itt nem volt mese, őrültként tomboltam, mint ahogy velem együtt Klau és Niki is. Szilvi és Móni visszafogottabban, de Móni közben még a kérésemre fel is vette a Vadvirágot. A koncertet pedig a Luftballon zárta, ami ugyebár Nena 99 Luftballon című '84-es slágerének feldolgozása. Azt pedig majdnem mindegy milyen verzióban tálalják elém, imádom.
Koncert után, mint Barbitól megtudtuk az első emeleten volt a dedikálás így soroltunk is a mozgólépcsőhöz, hogy minél hamarabb feljussunk. Ez sikerük is, így első vonalból vártuk a bandát. Először mindenki kapott egy-egy autogramkártyát, amit mind a négyen aláírtak, én pedig elmondtam Heninek, hogy nagyon örülök, amiért eljátszották a Vadvirágot, nekem még mindig az a kedvencem. Az aláírás osztogatás után pedig jött a fényképezkedés, mindenki fotózkodott mindenkivel. Először külön-külön a tagokkal, majd csoportos képek is lettek. És mert nagyon tetszett nekünk Heni cipője, Klau már a koncert alatt is le akarta fényképezni, csak akkor nem sikerült, így két közös kép közt kértük meg őt, hadd fényképezzük le azt a bizonyos lábbelit.
Miután mindenkinek lett mindenkivel közös képe, még Messyvel is fotózkodtunk kicsit, majd magunkra kaptuk a kabátot és kicsit grasszáltunk tovább, illetve beugrottunk az egyik üvegfalú liftbe nézni a Bikini koncertet. Aztán hirtelen megváltunk egy alakot a hátán Hooligans Crew feliratú pulóverben és már ettől totál bezsongtunk. Ennek örömére ki is léptünk a liftből és a Jankay kávézó mellett néztük tovább a koncertet, illetve nosztalgiáztunk. Aztán Niki, Klau és Szilvi elindultak a kocsihoz, ami hazavitte őket, mivel nekem még sok idő volt a busz indulásáig, így Mónival ketten tettünk egy kört Csabán a sétálón, majd mivel ő már fázott, így hazament, én pedig a buszhoz, ami nemsokára jött is, így már este tizenegykor otthon is voltam. Még átöltöztem, majd egy forró teával leültem Facebookozni. Közben Klauék is hazatértek így rögtön ki is beszéltük az élményt, másnap pedig már mentek a képek Facebookra. Mint ahogy később a videó is, amit Szabi vett fel rólunk.
Egy szó, mint száz, nagyon jó kis buli volt, nem bántam meg, hogy elmentem. Már csak azért sem, mert élőben tombolhattam az örök kedvenc dalomra. Ja és azóta mi lettünk a "Vadvirág Fanok Békéscsabán". Klauval és Nikivel azóta is téma minden aznap elkövetett őrültségünk. Ha jövőre is lesz valahol Sugarloaf koncert a közelben, tuti ott a helyünk!

És a buli képei:

Klauval a liftben

Nikivel

Befoglaltuk a placcot

Orosz Barbi volt a műsorvezető

"Vadvirág Fanok Békéscsabán"-a videó

A koncert

Atival

Balázs és én

Szabival

Két Vadvirág

Heni cipője

A csajok és a Sugarloaf

Klauval és Messyvel

Niki és Mess

Hazaindulás előtt

És mint már írtam, legközelebb az óévbúcsúztató emlékeit hozom el nektek. Addig is rock 'n roll!

Dinnyézés Hooligánosan

A gyomaendrődi koncert után még egy dátum volt ami mindenképpen szerepelt még az idei terveim között. Ez a medgyesegyházi Dinnyefesztivált záró Hooligans koncert volt, augusztus 7-én. Július második felében már el is kezdtem a tervezés-szervezést, persze Mónival és Katival együtt, szokás szerint telefonon és Facebookon. És hát mivel ez volt a 11. koncertem és mert mindegyiken sikerült rárántanom valamit az előzőre abból a szempontból, hogy teljesen hülyét csináltam magamból, így ezúttal már egy kis tudatosságot is vittem a dologba. Elsődleges tervem az volt, hogy a koncert előtt elkezdem énekelni a Barbie girl-t, persze pár meggysör után, hogy ne tűnjek totál őrültnek, csak maximum részegnek. A másik az volt, hogy a délután folyamán valami közeli dinnyeföldről lopunk egy méretes példányt és azt dedikáltatjuk a fiúkkal. Aztán Facebookon jött egy fogadás, miszerint ha a posztomra összejön 6 lájk, plüssel mászkálok mindenfelé. Én ezt megváltoztattam arra, hogy ha összejön 10 lájk, plüssel megyek a Hooligans koncertre. Össze is jött 16, szóval elkezdhettem gondolkodni, hogy ugyan melyik plüsst vigyem. Először a barna plüssnyuszkómat, Musz-Muszt akartam, ám őt sajnos megette a tehén, így a választásom a tesóm sárga plüsskacsájára, Csőrire esett.
A buli délelőttjén aztán belegyömöszöltem őt a hátizsákomba, majd készülődés után bicajra pattantam és irány Csaba, mert megint megbeszéltem Katival, hogy ott hagyom náluk a bicót és onnan megyünk vonattal Medgyesegyházára. Persze Hooligans koncertek előtt egy fél nappal általában már elvesztem a józan eszem, és ismét a legnagyobb melegben indultam neki a faszányos kis 12 km-es bicajtúrának, aminek az lett a vége, hogy majdnem rosszul lettem félúton, meg kellett álljak pihenőt tartani. Emiatt aztán sajnos nem megbeszélt időpontban értem be Csabára, hanem valamivel később. Éppen csak letettem a bicajt, kifújtam magam és már indultunk is a vasútállomásra. Mikor kiértünk, még volt időnk a vonat indulásáig, így jegyet vettünk, majd leültünk bent a csarnokban hűsölni, majd kisétáltunk a 4. vágányhoz, mert onnan indult a vonatunk Medgyesegyházára 15:44-kor.
Kb. 45 perc múlva le is szálltunk Medgyesegyházán. Szerencsére a helyszín rögtön ott volt egy percre a vasútállomástól, nem kellett keresgélni. Kezdetnek szokás szerint felmértük a terepet, megkerestük a wc-ket, ahol át is öltöztem a zöld rövidgatyóból és fekete topból a kedvenc fekete miniruhámba. Az a ruha, amit még a szülinapomra vettem. Átöltözés után leültünk a sörsátorban sminket igazítani, majd körbejártuk ismét a terepet. Közben a színpadon valami csaj énekelt, mikor sétáltunk el a színpadtól, éppen a Mizu címet viselő borzalmat. Mi pedig ahogy sétáltunk énekeltük az Irigy Hónaljmirigy verziót. Séta közben még beugrottunk a helyi Coop-ba is, némi energiaitalért meg jégkrémért, majd grasszáltunk tovább. Közben megcsörgettem Dorinát is, aki szintén jött szüleivel és Vanival együtt. Azt mondta, olyan fél hét körül jönnek, én pedig mondtam neki, hogy vigyázzanak a tehénnel.
Közben mi visszatértünk a színpad elé befoglalni a placcot. Természetesen Zsoltika felől ismét. Ahogy ott álltunk, befutott a kék stábbusz is, mi pedig lelkesen üdvözöltük őket. Pár perc múlva megláttuk oldalt a színpad mellett kijönni kedvenc shoposunkat, Gábort. Integettünk neki, erre odajött hozzánk és kicsit beszélgettünk. Miután elment, mi figyeltük a színpadon szorgoskodó többieket. Közben befutottak Dorináék is, illetve mezőkovácsházáról a Balázs tesók, Klaudia és Niki, illetve még Szilvi, így beálltak ők is mellénk a placcra.
Közben a színpadon már a mezőkovácsházi Duma's Színház műsora ment, ami nekem is tetszett kicsit, mert van egy-két olyan musical amit szeretek. Bár az egyik srác kicsit jobban megragadta a figyelmemet, mert szó ami szó, elég helyes pasi volt. Utána pedig amíg szünet volt elléptem meggysörért és mikor visszatértem, elővettem Csőrit és énekelni kezdtem, amibe Kati is bekapcsolódott, hiszen vele is megszerettettem időközben a Disco Express SzerLM című dalát, amit én személy szerint imádok. Aztán Dorináék is bekapcsolódtak, mikor a Mirigy Mizu került sorra.
A színpadon pedig közben az ABBA Sisters, három csaj, akik ABBA dalokat énekeltek. Akkorra már olyan jó lett a hangulatom hála a meggysörnek, hogy elkezdtem táncolni. Mivel a szandálom közben feltörte a sarkam, így mezítláb. közben még befutott az első sorba Mariann és Kitti is. A színpad mögé pedig a fiúk. Az ABBA dalok után pedig ismét mi énekeltünk, persze az én vezetésemmel, volt ott minden: Mirigy Mizu, Sugarloaf Vadvirág (tudjátok miért), de nagy többségében Disco Express: Szaladó Férfi, Pláza angyal, Rekettyés és persze SzerLM.
Majd végre olyan tíz óra körül jött a Hooligans. Zsoltika amikor meglátta Csőrit elvigyorodott, mert hitte, neki vittem. De én meg elkezdtem mutogatni, hogy nem, az enyém. erre ő azt válaszolta, hogy aranyos. Koncert közben aztán ahogy tomboltam én, úgy tombolt a kezemben velem együtt Csőri is. A buli legnagyobb meglepetése az volt, mikor a Királylány előtt kerestek valakit a közönség soraiból, aki elgitározza a dalt. A választás végül egy Rák Dani nevű srácra esett, aki nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. Hozzáteszem, Zsoltikának itt is volt egy elszólása, amin nagyot nevettem, szó szerint "majd a kacsa elgitározza". Ezután folytatódott tovább a fergeteges buli, mi tomboltunk minden dalnál és énekeltünk. Zsoltika pedig egész koncert alatt próbálta tőlem elkunyerálni a sárga hápogóst. Aztán az Illúziónál annyira előre jött, hogy megragadta Csőrit a feje búbjánál, ám én erősebben fogtam, így nálam maradt.
A Hotel Mámor után pedig amint le tudtam egy picit is hajolni, felkaptam a szandálomat és már soroltunk is a dedikálásra. Miközben ott várakoztunk egy lány, Aletta, vagyis Letti megkért minket, hogy csináljunk majd egy közös fotót, mi így négyen csajok. Mivel dinnyét nem sikerült szereznem, így elővettem a szájfényemet, hogy azt íratom alá. Elsőnek Csipa jött ki ismét, mikor odaért hozzánk, odatartottam elé a szájfényemet, amit ő furán nézett, de aláírta. Majd lett egy kép is, amin Csőri puszit ad neki. A második a sorban Endi volt, ő is aláirkált, vele pedig egy csoportos kép lett, illetve kértem őt, szorítson, hogy utána való szerdán eljussak Holiday Crüe bulira. Sajnos az nem jött össze. Harmadjára Tibi ért oda hozzánk, vele is természetesen aláírás, kép kacsapuszi, amitől ő mintha megijedt volna. Végül már csak Zsoltika maradt, őt hívtuk nagyon, még azt is mondtuk neki, hogy a kacsa várja. Erre azt felelte, hogy a kacsát süssük ki neki, mire odaér. Ebből megint röhögés lett. De aztán csak odaért hozzánk. Mikor neki is az orra alá dugtam a szájfényemet, ő is furán méregette, de volt még hely aláírni. Majd jött egy kép egy nagy-nagy kacsapuszival. Amikor pedig már mindenkitől volt aláírás és kép, először Klauékkal álltunk össze egy képre, majd Lettivel.
A fotózkodások után leültünk kicsit kifújni magunkat, majd úgy voltunk vele, hogy csövezünk ott, miközben várjuk a vonatot. Aztán hirtelen kapcsoltunk: Egykor indul visszafelé egy mentesítő járat. ami akkor már pont bent is állt, szóval szaladtunk és felugrottunk rá, majd irány Csaba. Mivel a világításom nem volt túl jó, így pár órára ott maradtam Katiéknál, majd reggel fél ötkor bicajra pattantam és irány haza. Szerencsére most semmi gond nem volt az úton, csak annyi, hogy lassan tekertem, mert hulla fáradt voltam. Így amint hazaértem, pizsibe bújtam és irány az ágy.
Összefoglalva, a nyár számomra utolsó Hooligán bulija is fantasztikus lett. Megvolt benne minden amitől egy ilyen buli jó lehet. délutáni grasszálás, színpad előtt a placcon éneklés, meggysör és valahogy ismét sikerült teljesen hülyét is csinálni magamból. Ja és azóta Klau és Niki rákaptak a DE dalokra.

És jöjjenek a képek:

Katival és Csőrivel koncert előtt 

Csipa kivételesen normálisan mosolygott

Endivel a csoportos kép

Tibi mintha megijedt volna Csőritől...

És az a bizonyos kacsapuszi Zsoltikának

"Álljunk össze, mint a kéthetes gatyó"

És végül Lettivel

Viszlát az óévbúcsúztatón Hooligánok!

Gyászhír :'(

Ma kora délután felnéztem Facebookra és a Hooligans Fórumra, ahol egy szörnyű hír fogadott. Tegnap este tragikus hirtelenséggel elhunyt a Hooligans menedzsere, Sipos Tibor, vagy ahogy szinte mindenki ismerte őt, Cápa. Még mindig felfoghatatlan, hogy mi történt. És pont most, mikor annyi tennivalója volt. :(
Ezúton is őszinte részvétem a családnak és a barátoknak. A fiúknak pedig sok sok erőt és kitartást kívánok a folytatáshoz.

A fiúk közleménye, forrás: http://hooligansweb.hu/

Isten veled Cápa! Zenéljenek neked az égi rockerek!

A 10. Hooligans koncert

A Körösladányban elmulasztott közös kép és az eső miatt nem bánkódtam sokat, hiszen két hétre rá, július 16-án ismét sor került egy Hooligans koncertre. A helyszín ezúttal Gyomaendrőd volt, a Bowling Treff Étterem és Söröző udvara, ami minden évben helyt ad a PartneRock Fesztiválnak. A Hooligánok pedig már visszatérő vendégei a három napos bulinak, ezúttal a második napon léptek fel.
Mónival és Katival ismét telefonon és Facebookon keresztül egyeztettem a dolgokat. Móni eleinte azt szerette volna, ha busszal megyünk, mert az valahol a Treff környékén tett volna le minket, a vasútállomásról meg hosszú a gyalogút a Treffig. De végül meggyőztem őt, hogy inkább vonattal menjünk, mert az korábban indul vissza, így csövezni sem kell annyit.
Végre eljött a buli napja. Arra szombatra dögmeleg ígérkezett, így ezúttal egy laza nyári ruha mellett döntöttem, amihez kedvenc nyári szandálom párosult ismét. Délután kettő körül pedig bicajra pattantam és bemelegítés címén bicajjal mentem át Csabára. Amilyen lökött vagyok, pont a legnagyobb melegben, így éppen hogy nem szédültem le a bicajról, így sajnos nem túl pontosan érkeztem Katiékhoz, mivel megbeszéltük, hogy ott hagyom a bicajt. Katiéknál még aztán egy gyors sminkelés, összekészülődés és elindultunk gyalogosan a vasútállomás felé. Háromnegyed négy körül oda is értünk, jegyet vettünk, majd leültünk bent a csarnokban és vártuk a vonatot, ami be is futott 16:12-kor. Mi meg majdnem lemaradtunk róla, mert benéztük, hogy melyik vágányról megy, azt hittük, a hatosról, de közben a hármasról ment. Azért odamentünk és felugrottunk rá, rögtön az első kocsi legelső kabinjába, majd irány Gyomaendrőd.
A vonatút sima volt, semmi késés, így pontban háromnegyed ötkor le is ugrottunk Gyomán a vonatról. A vasútállomáson ott várt minket Kati egyik ismerőse, aki segített nekünk levágni az utat a Treffig. Konkrétan ez annyi volt, hogy a Fő útig a vasút mellett gyalogoltunk a jó kis bokatörős terepen. De aztán kiértünk az útra, és onnan tovább gyalogoltunk még egy jó kis távot, majd a Lidl környékén lefordultunk a Selyem út felé ugyanis arról volt a közönségbejárat. Elsők közt érkeztünk meg, megkaptuk a kis pecsétet, majd bementünk, lepakoltunk és kicsit felderítettük a terepet. Aztán pár perc múlva megérkezett Heni és Ari is akiket egyből 4 puszival és egy hatalmas öleléssel fogadtam. Egy kis beszélgetés után Heni megcsörgette Dorináékat akik szintén jöttek Gyomára, csak ők kocsival. Dorina, a szülei és Vani. Végül ők is sikeresen megérkeztek, kaptunk is tőlük ajándékot. Méghozzá egy-egy Mr. Szerencs csokit. Majd bejöttek, lepakoltak ők is és a megbeszéltek szerint összeálltunk egy közös képre.
Kicsit később észrevettem, hogy Dorina, Vani és Heni ott állnak a kordon mellett és vártak valakit. Én pedig mint a jó cserkész (ahol tud, segít) odaszaladtam hozzájuk, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy Zsült akarták odahívni, csak hát kicsit szégyellősek voltak, meg nem elég hangosak. De én is beálltam közéjük, így aztán együtt már hangosabbak voltunk. Odahívtuk Zsült, majd kértünk néhány közös fotót. Ő belement, de csak azzal a feltétellel, hogy nem tesszük ki Facebookra. Cserkészbecsszóra megfogadtuk, hogy nem. És ha már ott volt, elcsíptük egy-egy képre kedvenc bazárosunkat, Gábort is. Majd odacsalogattuk Szaszát, hogy ő se maradjon ki a jóból. Ekkor már ott volt Tóth Gabi is, aki ezen a napon az Abrakazabra zenekarral lépett fel és bemelegített minket Hooligansre.
A fotózkodás után mi is bepakoltunk az első sorba, ahol most szerencsére nem volt kordon a színpad előtt. Móni és Kati ezúttal Tibi elé álltak be, én maradtam Zsoltika előtt Dorináékkal. És még mielőtt Tóth Gabi kezdett volna, betankoltam némi meggysörrel, amit megkóstoltattam a lányokkal is. Persze ízlett nekik. Közben megérkezett Marcsi is, akinek természetesen foglaltam a helyet elöl. Mivel még este hétkor is dögmeleg volt, így elég gyorsan fejembe szállt a meggysör, egészen annyira, hogy mikor az Abrakazabra basszusgitárosa megkérdezte hogy ki(k)re várunk, mi meg a lányokkal beleordibáltuk, hogy HOOLIGANS!! Mindezt úgy, hogy én meg közben nekiálltam sminkelni is, így erre is kaptam egy beszólást, hogy akkor ide se jönnek. Én meg bekiabáltam, hogy azért meghallgatjuk Gabit is. Erre megtapsoltattak, de akkor már tökmindegy volt, hogy mennyire csináltam hülyét magamból, én is csak röhögtem az egészen. A bemelegítés egész jól sikerült viszont, a dalok legtöbbjét együtt énekeltük-csápoltuk végig. Közben megérkeztek a Hooligánok is, akiknek lelkesen integettünk, hátha észre vesznek minket. Endi ismét visszaintegetett nekünk mikor látott minket. Persze azért még én is feltankoltam két-három meggysörrel Hooligasre.
Végre eljött az este kilenc és kezdődött a Hooligans koncert. Persze mi már az intronál őrjöngtünk, és közben a partifotósnak is bizonyítottuk, hogy mi jó Hooligánok módjára nem playbackről bulizunk. A koncert most is tartogatott egy kis meglepetést, ugyanis a Játszom közben visszajött Tóth Gabi a színpadra és együtt énekeltek Csipával. Persze mindenki kitett magáért ismét, bolondozásból sem volt hiány, erre a legjobb példa az, mikor Tibi Zsoltika hátán tért vissza a színpadra. És mivel nem volt kordon, így a koncert vége felé, talán az Illúzió közben, Tibi annyira előre jött, hogy elértem a szép fehér gitárját és meg is érintettem.
Az őrületes tombolás után pedig összeszedtük egymást és irány a színpad mellé dedikára. Most is viszonylag sokat vártunk a fiúkra, míg kijöttek, de talán csak mi éreztük így. Csipa megint gyorsan letudta a dolgot, bár most legalább elé tudtam tenni a 8szemközt borítót, hogy írja alá. Így teljes lett a borítóm, ő pedig odébb állt. A második aki odaért hozzánk, Endi volt, akinek Móni és Kati átadott egy kis névnapi ajándékot és fel is köszöntöttük. Majd Zsoltika is előkerült, igaz ő pont a másik sarokban kezdte az aláírás osztogatást és a fotózkodást, minket pedig kis híján megint ott hagyott, de azért visszacsalogattuk valahogy. Így én is aláírathattam a két héttel korábban zsákmányolt pengetőt és két közös fotó is sikerült. Az egyik egy hármas kép Mónival. Tibi eközben kijött az egyik sarokba, egy ideig ott időzött, majd bement, ahol már akkor kezdődött a buli. Kicsit elszomorodtunk, hogy Tibi nem jött oda hozzánk, így Móni és én odamentünk Szaszához, aki akkor már Tibi helyén volt és megkértük, hogy kerítse elő nekünk Tibit, mert "megette őt a tehén". Na, ezen Dorina és Vani megint nagyot nevettek, hiszen egész délután és este, ha valaki vagy valami eltűnt azt "megette a tehén". Mikor Szasza bement még neki is utánaszóltam, hogy vigyázzon, nehogy őt is megegye a tehén. Ebből aztán megint lett nagy nevetés. De azért Tibi mégis kidugta az orrát, így vele is sikerült csinálni néhány képet és aláfirkantotta a pengetőt, majd ismét "megette őt a tehén" illetve akkor feltűnt még Déneske is, akit szintén próbáltunk rávenni egy képre, de ő nem akart fotózkodni. Nem sokkal később le is lépett a szállásra aludni.
Miután Tibi elment, Heniék és Dorináék is elmentek, így szinte csak Kati, Marcsi, Móni és én maradtunk ott. Kicsivel később Szasza kijött hozzánk és konkrétan szinte az egész éjszakát átbeszélgettük vele. A fiúk és akik még a VIP-ben voltak, meg közben egész jól érezték magukat. Egyszer kiszédelgett hozzánk Mariann is, aki ezen a bulin a szerencsések között volt, és láthatóan ő is jól érezte magát. Illetve egyszer Endi is, aki szintén nagyon jól érezte már magát. Egészen hajnal háromig ott maradtunk, majd elindultunk vissza a vasútállomásra. Jó hosszú gyalogút volt, hiszen most a sötétben nem vágtuk le a gyalogutat a vasút mellett, hanem a kerülőúton mentünk.
Hajnali négy és negyed öt között értünk oda a vasútállomásra, szerencsére a váró már nyitva volt, így beültünk, de már elég álmosan. A mi vonatunk 4.46-kor indult, így előtte pár perccel elbúcsúztunk Marcsitól és felültünk. Egy jó fél óra múlva le is szálltunk Csabán, majd mentünk Katiékhoz. Én elővettem a bicajomat, majd elbúcsúztam a lányoktól és tekertem haza. Útközben azért velem is történtek érdekes dolgok, de ezt aki kíváncsi rá, annak elmesélem. De azért szerencsésen hazaértem, pizsibe bújtam és megint átaludtam a délelőttöt.
Ezt a "tehén" dolgot pedig Dorináék azóta is emlegetik. A jubileumi 10 Hooligans koncertem remekül sikerült, ugyanúgy, mint totálisan hülyét csinálni magamból. De nem baj, mert a legszebb az az egészben, hogy én magam is csak nevettem rajta.

A jubileumi buli képei:

Együtt a Hoolilányok

Gábor, aki a bazárosok gyöngye

Móni, Szasza és én

Amikor még Tóth Gabi nyomatta a mókát

Nem fogtuk vissza magunkat

Végre ismét egy normális kép Zsoltikával

És végül Tibi akit szerencsére nem evett meg a tehén :P

Hamarosan jönnek a medgyesegyházi koncert emlékei.

Egy Hooligánt az eső nem tarthat vissza!

Egy előre eltervezett fergetegesnek ígérkező bulitól semmiképpen! Mikor ki lettek téve a koncert dátumok, tudtam, hogy a Sörfeszt utáni buli mindenképpen a következő Hooligánkodás július 2-án lesz Körösladányban, a Körösladányi Napok második napján. Előtte egy héttel június 25-re is volt egy tervezett buli, a Disco Express búcsúkoncertje a Club 202-ben (volt Wigwam), de az sajnos meghiúsult, ami rettenetesen elszomorított, már csak azért is, mert a Hooligans mellett a kettes számú kedvenc banda számomra 15 éves korom óta a Disco Express volt, így azon az estén könnyes szemmel hallgattam végig minden egyes dalukat.
De a szomorú nap után inkább minden egyes porcikámmal elkezdtem ráhangolódni a körösladányi bulira. Mónival telefonon  és Facebookon keresztül szerveztem a dolgokat. Ezúttal velünk tartott Móni unokatesója, Kati is, tervek szerint az ő egyik ismerősénél aludtunk volna. Aztán egy nap Móni egy borzalmas hírrel hívott fel: Kati egyik osztálytársa meghalt egy autóbalesetben Békéscsaba és Gyula között. emiatt egy ideig úgy nézett ki, hogy Kati nem jön, tehát csövezünk. Persze nekem ez sem jelentett akadályt soha, és Móninak sem lett volna gond. De végül Kati mégis úgy döntött, velünk jön. Megbeszéltük, hogy a 14:20-as debreceni busszal megyünk, én pedig ismét Békésen szállok fel.
Végül eljött július 2. a buli napja. Erre a napra sajnos nem kegyelmeztek az égiek, így én ismét búcsút mondhattam miniszoknyás terveimnek. Így maradt a legszűkebb farmerem, az egyik kedvenc fekete felsőm, amihez jött még a rózsaszín cipzáras pulcsim és a kedvenc nyári fekete vastag talpú szandálom. Gyors készülődés és smink után célba vettem a buszpályaudvart. Útközben még beugrottam a Pennybe is egy kis ásványvízért meg egy energiaitalért, hogy bírjam az éjszakázást. Majd rendes időben, kb. háromnegyed háromkor meg is érkezett a busz, én pedig felültem. Kevesen voltak rajta, így egyből megláttam, hol ül Móni és Kati. Én pedig melléjük huppantam majd irány Körösladány.
A város közepén, a gyógyszertárnál szálltunk le, ahonnan nem volt már messze a park és a buli helyszíne. Amint odaértünk, körbesétáltunk a terepen, majd leültünk az egyik sörsátorban. Nem sokkal később pedig befutott Kati ismerőse is. Utána már jobban vele kószáltunk a környéken, néztük a táncosok műsorát és mivel láttuk, hogy van meggysör, abból is szereztünk be egy korsóval. Aztán olyan délután öt óra körül megláttuk a kék stábbuszt betolatni a színpad mögé. Persze lelkesen üdvözöltük távolabbról a szorgos stábtagokat, majd tűztünk vissza színpad elé, ahová akkor már megérkezett Heni és Ari is, így beálltunk melléjük a szokott helyre, első sor, Zsoltika felől. Nem sokkal később megérkezett Marcsi is, akinek természetesen helyet szorítottunk az első sorban. Majd szépen lassan gyűlt a tömeg, én pedig azért még kimentem még két meggysörért, majd vissza a helyemre. Ahogy ott várakoztunk Heni Facebookra is kiírta, hogy befoglaltuk a placcot velem és a meggysöreimmel együtt :D. Ami nekem akkor már kezdett kissé a fejembe szállni, szóval itatni akartam őt is. Közben mögém befutott Betty és Mariann is. Betty bicajjal jött át Dévaványáról így ő nem piált, ám Mariann azért meghúzta a meggysört.
Közben be is sötétedett, mi pedig egyre hangosabban követeltük: HOO-LI-GANS!!! HOO-LI-GANS!!!
Majd este kilenc körül el is kezdődött a koncert. Mindenki hozta a szokásos formáját, a fiúk rengeteget bolondoztak megint a dalok közben és alatt, mi pedig szokás szerint őrületesen tomboltunk. Hozzáteszem, akkor először nem leengedett hajjal tomboltam, ugyanis tapasztalat, hogy koncert után általában úgy áll a hajam, mint a szénás szekér. Közben fényképeztek minket, így hát beleadtunk mindent a tombolásba már csak ezért is. A koncert végén pedig sikerült elkapnom Tibi és Zsoltika egy-egy pengetőjét is. Rácsaptam és ki nem eresztettem volna a kezemből soha semmi pénzért.
Koncert után természetesen azonnal soroltunk a sátorhoz, én pedig előhalásztam a táskámból a dedikálásra szánt Nyolcszemközt albumborítót. Végül kijöttek a fiúk a tűzijáték idejére. Csipa megint szokás szerint végigrohant a soron aztán elbújt hátul. Közben mi erősen kapaszkodtunk a kordonba, de még így is kiszorítottak minket elölről, így Tibi, Endi és Zsoltika  elé is éppen oda tudtam tartani az albumborítót, hogy aláírhassák. A közös kép sajnos nem sikerült, pont emiatt, hogy kidúrtak minket, így hátramentünk inkább a színpad mögé, hátha ott még elcsípjük a fiúkat. El is csíptük őket. Éppen szálltak be a kisbuszba, mi emeltük a Hooiligans logós szalagot, hogy Dénes kiállhasson. Majd a szalag a földön végezte, a fiúk pedig elindultak. Mi  megint addig integettünk nekik, amíg el nem tűntek a sötétben.
Mi pedig elindultunk visszafelé négyen, Kati, én, Móni és az a bizonyos ismerős. Aztán útközben valahogy beszédültünk az ottani discoba is, egy kicsit ott melegedtünk, ám közben a gyerek egyszerűen eltűnt. Persze mindannyian kiakadtunk, Kati a legjobban. Így aztán visszasétáltunk a színpad előtti placcra ahol utcabál volt, így ott ücsörögtünk és csöveztünk, egészen hajnal háromig, mikor ott is véget ért a móka, onnantól pedig ott kószáltunk a főutcán a hidegben, majd visszaszédelegtünk a discoba ha másért nem, hát melegedni.
Aztán reggel hatkor ott is bezárt a bazár, mi pedig kisétáltunk a buszmegállóba, ugyanis fél hétkor indult a buszunk vissza Csabára. Sajnos nem Békésen át ment, így volt még egy plusz köröm haza. Olyan nagyon jó volt ez még, főleg úgy, hogy fáradt voltam nem sikerült a közös kép sem és még a busz se állt meg csak a buszpályaudvaron, vagyis gyalogtúra haza. Nem csoda, hogy otthon csak bedőltem az ágyba és aludtam délután kettőig.
De azért végső soron mégiscsak nagyon jó buli volt, megérte az esőben várakozás a buszra, majd az éjszakai fagyoskodás, hiszen ismét egy fergeteges koncertben volt részem és hát zsákmányoltam két pengetőt. Ez azért kárpótolt a kép miatt.

És néhány hangulatkép:

A sakál-vokál szekció

Pengető vadászat

A fiúk megérdemlik a tapsot

Hamarosan jönnek a jubileumi Treff buli emlékei.