Évkezdet videókkal

A 2014-évet úgy kezdtem, ahogy a 2013-ast zártam, azaz Hooligánkodással. Erre jó alkalom volt a Barbavalentin, azaz Barba Negra Valentin napi bulija. A videó zenéje az egyik kedvenc Hooligans dalom, a Minden szép lett, mert ott, akkor tényleg minden szép volt.

Márciusban és áprilisban egy kicsit vadabb vizekre eveztem és jó nagyot buliztam két Holiday Crüe koncerten. Mivel sajnos kevés vállalható képet tudtam csinálni mindkét bulin, így a két alkalom képeiből egy videót raktam össze. A zene pedig hozzá a Mötley Crüe Same Ol' Situation-je lett.

Remélem, ezek a videóim is tetszenek. Viszlát a Sörfesztiválon!

Felhívás!

Sziasztok!
Mint azt már korábban jeleztem itt, az Annyi minden vár blog márciusban kibővült egy "Másik szemmel" rovattal. Ide, úgy terveztem, hogy a ti beszámolóitok kerülnek. Ha van szöveges, vagy fényképes beszámolótok, vagy akár ilyen jellegű blogotok van, dobjatok egy emailt a hooligirl.blogjai@gmail.com címre és megbeszéljük a részleteket.
Szöveges beszámoló esetén legalább egy gépelt oldal legyen.
Fényképek: Legalább öt kép. Fontos: A képekre írjátok rá logóként a neveteket! Előny, ha a képeknek külön adtok címeket.
Megjegyzés: Elsősorban olyan eseményekről várom a beszámolókat, ahol én is részt vettem!

"Nézd meg az életed egy másik szemmel

Mondd el, hogy tetszik-e úgy az, amit látsz..."

Back to Hooliland

Még kb. március elején, mikor kijöttek az idei Hooligans koncertdátumok, akkor terveztem be, hogy május 1 - én Sarkadon borulunk egy nagyot a megyei keménymaggal. Na meg Heniékkel, ha jönnek. Aztán a tavasz nálam a Holiday Crüe, a glam rock és vadulás jegyében telt, de már nagyon vártam, hogy újra együtt Hooligánkodjak a csajokkal.
Aztán végre eljött május 1, a borulás napja. Reggel hét körül keltem, mert szeretem kényelmesen meginni a kávémat. A hétköznapok életmentője után bezárkóztam a fürdőszobába. Zuhany, hajmosás, öltözés. Mivel nem mondtak nagy meleget aznapra, így ezúttal kiszaggatott farmert választottam, hozzá az egyik kedvenc zöld felsőmet. Meg tornacipőt. Öltözés után hajszárítás, hajvasalás, gyors ebéd, aztán felkaptam a bőrdzsekimet és irány a buszmegállóba. 12. 52-kor jött a buszom, és fél óra múlva már Csabán voltam. A vasútállomáson meg nagy szerencsém volt, főleg mert a nő a jegypénztárban közölte, hogy egész hétvégén érvényes a 33%-os kedvezmény, még pénteken is, így visszafelé is olcsóbban megúsztam. A vonat egy kis késéssel indult, gondolom az építkezések miatt, de az a két-három perc nem oszt, nem szoroz. Az út ismét olvasással telt, ha már a hátizsákomban maradt a Dirt.
Úgy három óra után valahogy szálltam le Sarkadon. Korábban megnéztem Google térképen, merre kell menni a Vásártérre, a buli helyszínére, ám ott akkor úgy döntöttem, hogy a régi módszert, meg a templomtornyot követem, mert az mindig jó viszonyítási pont. Na, ennek az lett a vége, hogy majdnem sikerült eltévednem, mert párszor szem elől tévesztettem a templomtornyot. De aztán csak odataláltam, és a főutcán tovább sétálva mentem a helyszínre. Arra gyorsan rájöttem, hogy kibasztam magammal, mert ez így rohadt nagy kerülő volt. De akkor már nem érdekelt. Miután átverekedtem magam az úton a benzinkútnál, végül megtaláltam a piacteret, ahol már célirányosan a színpad felé mentem. Illetve előtte még keresztülvágtam magam a sörsátoron, hátha meglátom Henit és Arit. Aztán az egyik sörpadnál két ismerőst láttam. Aztán, ahogy közelebb értem, megláttam a História logós pulcsit és tudtam, hogy csakis ők lehetnek azok. Odamentem hozzájuk és az ölelés mellé most puszi is járt, mivel még nem voltam kirúzsozva. Ja meg Heninek átadtam a szülinapi-névnapi késői ajándékát, egy mágneses karkötőt. Utána lecuccoltam melléjük és egy darabig ott beszélgettünk, sztoriztunk. Ők a Memories Garden (Zsolti másik bandája) koncertekről, én meg a Holiday bulikról. Valószínűleg kicsit megijedtek attól, ami meséltem, mert hát ott mégiscsak vadulás megy, amiből ugye én is kiveszem a részem.
Amíg ott beszélgettünk, elővettem és felraktam az ékszereimet. Ja meg ezúttal azt találtam ki, hogy jó sok övet teszek magamra. Na igen… Akárhogy variáltam, sehogy nem volt jó. Végül csak három maradt rajtam, az is épp elég volt. Utána jöhetett a smink. Igaz, egyelőre még csak az alapozó meg a szemfestés. Aztán úgy döntöttünk, becélozzuk a mosdót még mielőtt beállunk a színpadhoz. Végül ott ejtettem meg a tupírozást is. Heni is segített a hajlakkal. Mikor ott végeztünk, befoglaltuk jól megszokott helyünket a színpad előtt. Első sor, Zsolti oldal. Akkor már állt az idén beújított LED fal, meg a kismillió fénytechnika. Elég pöpec, olyan, mint a ami a Symában volt, csak kicsiben. Közben elkezdtek gyűlni körülöttünk, mert elvileg ötkor kezdett volna a 3+2, csak csúsztak vagy félórát. Addig Heniékkel csináltunk egy képet a kordonnál, majd igazítottam a tupíromon, és feldobtam a rúzst is. Aztán fél hat környékén valahogy kezdett a 3+2 mulatósdija. Heni már a fejét fogta, hogy folytatódik a tavalyi mulatós széria. Azaz, hogy majd’ minden bulin egy ilyet ki kell bírni Hooligans előtt. De egy jó borulásért ezt is vállaljuk. Épp ekkor valahogy futott be a mezőkovácsházi különítmény. Klau egyből bekérdezett, hogy „Téged meg megtéptek?”. Hát nem, csak a tupír. Aztán beálltak mögénk és úgy végighülyéskedtük a mulatósdit. Persze én se bírom az ilyen „zenét”, főleg józanon nem, de így legalább elment az idő.
Szerencsére, csak kb. háromnegyed hétig kellett elviselnünk a mulatósdit, aztán egy kis technikai szünet jött, majd este hétkor egy megyei zenekar, a Kenton. A szünetben kicsit igazítottam a hajamon, aztán felbontottam az energiaitalom. Mögöttünk lazult valamennyit a tömeg, így nem messze tőlem észrevettem egyik békési ismerősömet, Brigit. Odaköszöntem neki, ő meg odajött. Váltottunk pár szót, majd ő elment másfelé. Aztán észrevettem Dorinát és Mesit, szóval gyorsan odaszaladtam őket is üdvözölni. Aztán vissza Heni mellé. Hozzánk meg Kati jött oda, akinek persze boldog névnapot kívántam. :D Visszatérve a Kentonra: Egész jó, húzós rockzenét nyomtak, vegyesen klasszikusokat és a nemrég megjelent albumukról saját dalokat. Tökéletes bemelegítés volt a Hooligans előtt. Kenton után egy hosszabb szünet jött, míg a stáb összerakta a Hooligánjanik cuccát, addig mi meg pihentünk. Nálam ez kb. azt jelentette, hogy hajigazítás, rúzsigazítás, és elővettem a málnás Borsodimat. A 2%-os, természetesen, a Zero névre keresztelt lónyálat meg nem iszom. Közben még megjelent mögöttem egy régi Facebook ismerős, Barna Roberta. Ő és az anyukája, Carmen Nagyváradról jöttek borulni. Mondjuk előre figyelmeztettem őket, hogy elég vadul szoktam tombolni.
Este kilenckor végre elsötétült a színpad és megszólalt a História Intro. Majd megjelent először Endi, aztán Zsolti, Tibi és végül Csipa. Rögtön a Mindörökké indította a bulit, majd Egyformán és a História albumról a kedvencem, az Idegen. Az első két-három sort sikerült is beindítaniuk, legalábbis amíg elláttam. De nem nagyon törődtem azzal, ami körülöttem volt, csak tomboltam. A fiúk meg tettek róla. Van az úgy, Királylány, Tavalyi hó, Szárnyas lázadó, Küzdj, Játszom, a nagy kedvenc, a Várok rád (a legnagyobb tombolást mindig erre a dalra követem el), Legyen valami, Éltem voltam, Keresd a lányt, Nőben a boldogság, Nem szól semmiről, csak ami eszembe jut. Amit sajnáltam, hogy nem volt egy másik nagy koncertes kedvencem, a Szex és KV. Bár a forgatókönyvet lassan már betéve tudjuk, mégsem unjuk, mert a fiúk mindig bealkotnak valami egyedit. Például Csipa tánca, vagy Zsolti mutogatása, amit sosem lehet megállni nevetés nélkül. A koncert szokásos záró hármasa az Illúzió volt a „Hol van az a kurva?” sorral, a Félember, amit permanensen „Jégembernek” ferdítek, és a Hotel Mámor, aminél majdnem megismételtem a tavalyi méhkeréki akciómat. Aztán mégis. Na meg a végén a levezető párbaj, de akkor már csak a maradék málnás Borsodimat nyalogattam és felvettem a bőrdzsekim. A dobverőt meg megint elszalasztottam sajna, de nem adom fel, egyszer úgyis az enyém lesz az egyik
Koncert után lazult körülöttünk a tömeg, mi viszont maradtunk a helyünkön, mert arra számítottunk, hogy ha kijönnek a fiúk, eljönnek odáig. Addig gyorsan hajat és rúzst igazítottam, majd előkaptam a táskámból a Hooligánnaplókat. Aztán láttam, hogy a shopnál elég sokan gyűltek össze. Mondtam Heniéknek, hogy megnézzem, van-e hely a shopnál, majd odaszaladtam. Szerencsére nem volt óriási tömegnyomor, így vettem egy História logós öngyújtót, majd szóltam Heniéknek, hogy jöjjenek oda. Ahogy ott ácsorogtunk, láttuk, hogy Zsolti kijött rágyújtani. Aztán mellettünk egyre többen lépték át a kordonszalagot és mentek be a backstagebe. Mi meg úgy voltunk vele, hogy ha már ők is, mi is. Természetesen egyből elkaptuk Zsoltit. Egészen meglepett, milyen kedves volt most. Egyből ölelés… Meg mondta, hogy adjak neki egy puszit. Nem adtam, mert nem akartam összerúzsozni. :D De aláírattam vele a naplót és közös kép is lett. Aztán még csináltam közöst Robival, Carmennel és Csillával is, mert nekik lemerült a gépük. Ja meg Nikivel is, ha már ott volt. Utána átmentem Endihez, aki időközben szintén kijött. Vele alap volt az ölelés, főleg a két hónap Holidayzés után. A naplót ő is aláírta és mert Holidayen nem csináltunk képet (mindig mire odajutottunk volna, már nem voltam beszámítható), most ezt is megejtettük. Meg még csináltam egy-egy képet Robiékkal és Szilvivel. Aztán az ajtó közelébe húzódtam, mert Tibi még bent volt és vártuk őt. Amíg vártunk, első találkozásunk emlékére egy közös képet is csináltunk Robival. Közben Zsolti is be akart menni, csak először az ablakon próbálkozott, ami elég vicces volt. Végül nagy sokára csak előbújt Tibi is, és ő sem menekült az aláírás meg a kép elől. Mikor Tibi is megvolt (Ezt de hülyén fogalmaztam… Nem félreérteni! :D ), kiálltam a sorból, elraktam a naplót, aztán váltottam még néhány szót Mesivel és Dorinával, majd bevártam Heniéket. Úgy gondoltuk, elnézünk valahová kajáért, mert már kezdtünk éhesek lenni és még messze volt a reggel. De előbb búcsúzóul még megöleltem Zsoltit és Endit, akik félrehúzódva cigiztek. Mondtam nekik, hogy „Csabán találkozunk”. Erre Zsolti: „Milyen Csabán?” Na, ezt nem bírtam röhögés nélkül. Utólag rájöttem, ez hiányzott az életemből… Zsolti agymenései.
Ahogy eljöttünk a színpad elől, elindultunk kajáldanézőbe, ám csalódottan láttuk, hogy az összes ilyen bezárt. Elindultunk visszafelé az úton, ahol láttunk még egy lángosost, de már az sem volt nyitva. Csalódottan ballagtunk vissza a benzinkút felé, ami szintén zárva volt. Közben megálltam, hogy felvegyem a pulcsimat is, mert éjszaka már elég hideg volt. Aztán a tónál valami vendéglátó hely fényeit láttam, így arrafelé vettük az irányt, de kajálda ott sem volt, csak piálda. Így éjfél körül fogtuk magunkat és elindultunk a Cukorgyár vasútállomás, vagyis inkább megálló felé. Útközben sztoriztunk tovább, de mert már én is éhes voltam, nagyrészt arról beszéltem, hogy másnap nekem kell majd főzni. Ez persze egy kicsit sem segített rajtunk, főleg azon nem, hogy fáradtak voltunk, meg éhesek. Végül odaértünk a vasúthoz. Időnk volt, mint a tenger, szerencsére eresz is volt, ha véletlenül eleredt volna az eső. Az éjszaka nagy része sztorizással telt, na meg azzal, hogy Heni Facebookon keresztül tájékoztatta Répyt a csövezésünkről. Illetve megismertette néhány általam elkotyogott kifejezéssel, úgy mint "banyatank" és "bánatos lófasz". :D Utóbbin jó nagyot nevettek. Már világosodott, mikor hajnal 4.43-kor befutott a vonatunk Vésztőről. Gyorsan felszálltunk és irány Csaba. Útközben Heni és Ari elpilledtek, talán én is egy kicsit, de úgy emlékszem, nem. Az viszont tuti, hogy letöröltem a sminkem és levettem az ékszereimet.
Negyed hat körül értünk be Csabára. Ahogy leszálltunk a vonatról, először megnéztük, mikor megy Szegedre a vonat. 5.47, addig még volt egy fél óra. Én sem aggódtam, mert az én buszom csak hatkor indult. Szóval lementünk az aluljáróba a Fornettishez, és feltankoltunk a friss, még meleg finomságokból. Mondanom se kell, olyan éhesek voltunk, hogy pár perc alatt befaltuk a reggelit. Utána még beszélgettünk egy kicsit, majd kikísértem Henit és Arit a vonathoz. Ott elbúcsúztunk egymástól (ezúttal puszit is kaptak, hiszen a rúzst már letöröltem), majd ők felszálltak a vonatra, én meg beültem kicsit a váróba. Aztán háromnegyed hat körül kisétáltam a buszhoz. Hál’ istennek időben jött, úgyhogy még fél hét előtt otthon voltam. Kávé, zuhany, pizsi és csatt be az ágyba. Ennyit a főzésről, még jó, hogy apum otthon volt. :) Délután valahogy keltem fel, és felugrottam Facebookra. Kiírtam, hogy minden oké, meg elküldtem a képeket a csajoknak. Ja, meg megszerkesztettem azokat, amik ide kerülnek, de csak másnap kezdtem el írni.
Mindent összevetve, sikerült egy fergeteges borulással visszatérnem Hoolilandbe. Oké, volt az a két hónap Holiday, meg a vadulás, szóval ezt most vehetem amolyan lazulásnak is. Persze ez csak nálam lazulás, Hoolisok közt még mindig elég extrémnek és őrültnek számítok. De nem baj, ilyennek is lenni kell.

A visszatérés képei:

Heni és Ari. Már nagyon hiányoztatok <3

Két hónap Holiday után nem bírok leállni a tupírral :D

3+2. Nehezen, de elviseltük :P

Kenton. Na, ők már jobbak voltak

A megújult színpad. Szerintem meg Syma kicsiben :P

Zsolti rózsaszín lett…

…Endi meg kék :D

Közelkép Csipáról

Tibiről eddig ez a legjobb, amit koncert közben csináltam

Pillanatkép by Hooligans

Eddig legjobb koncertfotóm Zsoltiról

Szőkék, ha találkoznak :D

Endi és egy nagy mosoly :)

Roberta és egy újabb első találkozás :)

És végül Tibi :)

Legközelebbi tervek? Nos, eddig még úgy néz ki, hogy június 13, Csaba, Sörfeszt, Hooligans. De utána való napra is van már egy meghívásom máshova. Meg már nem is tartom észben, mikor hova lenne jó eltolni a képes felem, annyi eseményem van Facebookon Mindegy, majd úgyis lesz valami, ezen a nyáron sem maradok őrületes bulik nélkül.

"It's the same ol', same ol' situation..."

Már a Nőnapi Holidaykor is tudtam, hogy áprilisban ismétlés, csak akkor még eléggé többesélyes volt a dolog. Végül Barby Ikertesóm szava volt a döntő és az, hogy sikerült összehoznia a Holiday Crüe bulit. Onnantól kezdve már én is úgy intéztem a dolgaimat, hogy ott lehessek.
De ugorjunk is a buli napjára, április 9-re. Nem keltem túl korán, olyan reggel nyolc körül. Kávé, "reggeli" (ami nálam általában multivitaminos lötty és újabb kávé), miegyéb után nekiláttam készülődni. Eredetileg a nemrég beszerzett fekete necc combfixet akartam felvenni a fekete miniruhámhoz, csak az időjárás közbeszólt. Szóval a miniruha a táskámban landolt, és maradtam a farmer - top - pulcsi kombónál. Ja és ha már találtam egy picit magasabb sarkú csizmát a cipőkupacban, akkor abba ugrottam bele. Mivel szakadt az eső, a tupírozást is hanyagoltam most. Mivel még nagyon ráértem, odaültem az ablakhoz és véglegesítettem a körmömet. Felváltva fekete és pink lett, utóbbira még húztam néhány fekete csíkot. Végül délután egykor nem bírtam tovább, kabátot vettem és kimentem a buszmegállóba. Ja, tegyem hozzá, épp elállt az eső. Úgy tíz perc múlva jött a busz, szóval irány Csaba. A Centernél szálltam le, aztán irány a Sparba útravalóért. Szokásos keksz - energiaital - rágó variáció. Nem egy nagy valami, de amúgy is fogyásra vagyok fogva. :D Ahogy megvoltam, séta le az alaposan kibelezett vasútállomáshoz. Látszott, hogy káosz van, de azért megtaláltam mindent. Ja és ismét sikerült olyan faszán érkeznem, hogy egy órával a vonatindulás előtt... Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Elővettem a hátizsákból "A Bibliát" azaz a Dirtöt és újra belekezdtem. Az elejétől. Na, nem baj, telt vele az idő. Aztán beérkezett a vonatom is, úgyhogy felszállás után ott folytattam az olvasást. Mert hát egy Mötley Crüe tribute bulira a Dirtöt olvasva a legjobb alapozni. Na, jó, a Heroinnaplók lehet, még jobb lenne, de idővel azt is beszerzem majd.
Az építkezős mizéria miatt némi csúszással, de este hatra mégiscsak befutottunk a Keletibe. Innentől sietősebbre vettem, ezért úgy gondoltam, a nemrég használhatóvá tett aluljárón át levágom az utat. Ahha... Gondoltam én, szőke fejjel. :D Majdnem sikerült eltévedni, de azért gyorsan irányba álltam. Első úticél szokásos módon: Europeum. A klotyóban átöltöztem, felvettem a miniruhát és hozzá egy cicanadrágot, aztán visszaugrottam a csizmámba és befoglaltam a helyet a tükör előtt. Sminkkel kezdtem, persze a szemfesték majdnem mindig elkenődik, de nem baj jó az úgyis. Meg mindig azt mondom, ha nagyon szétbaszódik, el lehet adni a dolgot Courtney Love stílusnak. :D Főleg, hogy vörös rúzst használok, ami időnként szintén elkenődik. Smink után a hajamon volt a sor, néhány tincset feltupíroztam, és megkoronáztam hajlakkal. A végén még előttem egy selfie - t és tovább indultam a Rocktogonhoz. Gyalog. Igen. 3 km alatt bicajra se ülök nappal. :P
Valamikor hét óra táján értem oda a Rocktgonhoz. Arra számítottam, hogy kábé sehol senki megint, max Pocky, Wank, Zsül és Janika, ám kellemesen csalódtam. A dohányzóhelynél ugyanis már ott volt Yeah Tee. Róla és az Atomic Playboyzról a legutóbbi beszámoló kapcsán ejtettem szót. Akkor még csak "bulizni" jöttek, most azonban ők voltak az előzenekar. Váltottunk pár szót, aztán lementünk. Illetve én csak a lépcsőfordulóig, ott leültem a padra. Kellett nekem minimális sarkú csizmában annyit gyalogolni... :P Mindegy. De ha már ott voltam, villámgyorsan kidekoráltam a cicanadrágomat a táskámban lévő biztosítótűkkel, aztán elővettem a naplómat és írtam bele pár sort, hogy mi volt addig, mert éltem a gyanúperrel, hogy alig fogok emlékezni valamire. Közben azért jöttek egyre többen. Például Norbi, aki az Atomic Playboyz énekese. Puszit ő se kapott, sajnáltam volna, hogy a szőke fürtjeire rúzs kerüljön. Ja meg ugye nem akartam elkenni én se. Aztán befutott még az Endi frizurájú Kiki és barátja, Szabi is. Kiki képes volt "csókolom" - ot köszönni... Erre én: Csókolnád, ha hagynám. :D De amúgy semmi vész. Amint a ruhatár kinyitott, végül lementem én is. A kabátomat és a hátizsákomat beadtam és kaptam egy szép pink karszalagot. Legalább megy a körmömhöz.
Lent persze egyből a pultot céloztam be, alapozás természetesen vodka-narancs és Somersby, mint mindig. Aztán csatlakoztam Kikiékhez és velük dumáltam. Többek közt pl. arról, hogy őt is sikerült megviccelnem április 1-én, mikor átírtam aznapra a szülinapomat. Igaz, azóta visszaírtam a rendes dátumra, ami mint jó néhányan tudjátok, május 13. Meg ugye belestem a színpadhoz is, ahol Norbi és Yeah Tee épp akkor álltak be. Most csak mint acoustic duo léptek fel, igaz van négyes változat is. De még kevesen voltak, így a kezdés is csúszott. Közben megérkezett az én Barby Ikertesóm, akinek ugye mindig jár az ölelés. Na meg rádumáltam, hogy nézze meg ő is az "Atomplayboyokat". :D Ja de még előtte tankoltam egy Jack-kólával meg még egy ciderrel.
Hogy hánykor kezdett az Atomic Playboyz, ne kérdezze senki. De szerintem nem is annyira lényeg. Inkább az, hogy tényleg egy remek showt nyomtak. Igaz, a dalok, amiket játszottak, egyik sem derengett korábbról, de nem bántam, inkább csak hallgattam őket. Ja meg fotóztam, és ha már úgyis távolabb álltam a színpadtól, egy dalt felvettem tőlük, amit lejjebb a képek közt megtaláltok. Aztán már csak álltam és Jack - kólát szopogatva élveztem a zenét. Norbi, ha ezt olvasod, innen megmondom, de szemtől szembe is, hogy cseszett jó hangod van... :) Egyébként még Barbynak is tetszett a srácok produkciója. Ha valaki kíváncsi rájuk élőben, legközelebb április 18-án játszanak Budapesten, a Yukban, a Redlight Slipper előtt, ezúttal már négyen. Sajnos én kihagyni kényszerülök ezt a bulit, de aki teheti, menjen el, nézze és hallgassa meg őket.
Ami meg ezután történt, az kissé káoszos. Az tuti, hogy a pulcsimat Barbyra bíztam és elmentem tankolni. Ezúttal két vodkanaranccsal és azt hiszem, még egy ciderrel. Meg valahogy még tudom, hogy összetalálkoztam Marcsival és Szandival is, akiket kb. szerintem az elég emlékezetesre sikeredett (azaz két napig nem tudtam, merre vagyok fejjel) október 18-i buli óta nem láttam. Nem baj, most meg lettek ölelve, Szandi már csak azért is, mert előtte való nap volt a szülinapja. Aztán visszakeveredtem Barby mellé, lepakoltam a piákat és készen álltam a bulira. Nem kellett sokat várni, színpadra lépett Sidd, Wank, Pocky és Endi és rögtön kezdésként megkaptuk a Wild Sideot meg a Shout At The Devilt, hogy előjöjjön a vad és ördögi énünk. Na jó, ezt most hülyén fogalmaztam, de mindegy. Az ütős indítást még jobb folytatás követte, dallistát most nem írok, mert sikerült lefotóznom, szóval a képek közt megtaláljátok. Amit még meg kell említsek, az az, hogy a Don't Go Away Mad előtt Sidd felköszöntötte Szandit. Hogy pontosan mit mondott, gőzöm sincs. Ami minket, Ikreket illet: Szokásos módon buliztunk, főleg a két kedvencünk, ami a Too Fast For Love és a Same Ol' Situation. Na jó, ez nálam elég őrült bulizást jelent, aminek hála vagy kétszer majdnem pofára estem. De ahogy magamat ismerem, két sziszegés és egy basszameg után röhögve buliztam volna tovább akkor is, ha eltörik az orrom. :D Ja meg a két mellettünk lévő két csajszi odahúzott magukhoz táncolni. Végül is... Egyszer élünk. Na meg ugye az összekapaszkodás a Home Sweet Home-nál.
Koncert után összekapkodtam a cuccaimat és elhúztam a színpad elől. Az elkövetkező két-három óra hossza meg elég homályos, hála annak a kb. három vodkanarinak meg két Somersbynek, amit menet közben megittam. Szóval, amire tuti emlékszem, az, hogy elöl leültünk Barbyval és a két csajszival, Alice-el és Angiey-vel, azaz az Evil Twinz-el dumálni. Hogy miről, az kiesett, de lényeg az, hogy Facebook elérhetőséget és blogcímet cseréltünk. Csajok, ha ezt olvassátok, remélem hamarosan újra találkozunk. :) Mikor a csajok kimentek rágyújtani, akkor is velük tartottunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Ja és mert arra téblábolt Endi és Pocky, velük is szóba elegyedtünk. Azt hiszem… Kb. arra emlékszem csak, hogy Barby meg én elsütöttük Pockynak az ikrek vagyunk poént, meg amit én találtam ki, hogy „Melyikünk kicsoda?” De az elég homályos, szóval vagy úgy volt, vagy nem, mindegy. Utána kb. abból álltam ki, hogy ki-be kóvályogtam, mint a Chemotoxos légy. Meg még megittam egy vodkanarancsot. Valamikor két-három óra felé szedtem össze a cuccom és átmentem a Mekibe kajálni. Egy ideig elücsörögtem ott, arra jó volt, hogy ne ájuljak be.
Valahogy négy előtt jöttem el a Mekiből. Villamosra szerencsére nem kellett sokat várni, jött, felszálltam, a Blahán meg le. Onnan busszal tovább a Keletibe. Öt óra előtt valahogy értem oda, szóval volt idő egy kávéra. Hát igen, mindenkinek van valami „káros” szenvedélye, nekem ez. Amikor már beállt a vonat, felszálltam és befészkeltem magam egy üres kabinba. Indulás után nem sokkal elaludtam, szóval kb. semmire nem emlékszem. Ja de, arra igen, hogy reggel hétkor ébresztett a telefon. Háromnegyed kilenc felé valahogy szálltam le Csabán. Szokás szerint első dolgom volt buszt nézni és minő csoda, ott volt a nem távolsági 9.20-as. Szóval megerőltettem magam és felsétáltam a Centerhez, hogy teljen az idő. Aztán az is befutott, szóval fél tíz után nem sokkal otthon voltam. Ledobtam a hátizsákot, lerúgtam a csizmát, zuhany és bevágódtam az ágyba. Aztán valamikor estefelé nekiálltam beszámolót írni.
Na meg megfogadtam, hogy többet sosem iszom. De kevesebbet se. :P :D Mégis azt mondom, hogy megérte minden. Már csak azért is, mert sikerült teljesítenem egy ígéretet. Ugyanis megígértem Vikimnek, hogy helyette is elcsípem az Atomic Playboyzt élőben és megírom beszámolóban, hogy tetszett. Na meg ugye nekik is. És az én Barby Ikertesómmal is végre újra találkoztunk és buliztunk egy nagyot. Amint tudok, visszatérek a glam világba, tervek már vannak.

Az elkapott pillanatok:

Energiaital és „A Biblia”

Kicsit homályos, de én vagyok :D

Atomic Playboyz acoustic duo

Norbi Ramone…

… és Yeah Tee

Egy kis videó

Imádtam a műsorukat :)

Pocky

Endi

Sidd

Wank

Setlist

Girls, Girls, Girls

Legközelebb visszatérek Hoolilandbe, méghozzá hazai terepen, Sarkadon. Tartsatok velem!

Nőnapi Holiday

Mikorra kész lettem a Valentin napi Barba buli beszámolójával, már megvolt a következő esemény terve a naptáramban. Ez pedig nem volt más, mint a Nőnapi Holiday Crüe buli március 6-án, a Rocktogonban. Szerencsére sikerült mindent úgy alakítanom, hogy ott legyek, így már nem is volt más dolgom, csak készülni a bulira. Például egy hajfestéssel, mert már rám fért. Ja és kipróbáltam Viki barátnőm módszerét, aminek a lényeg: Hajmosás után egy marék hajhab, beszárítás, majd másnap tupír. Szóval szerda este beszárítottam, majd kivasaltam a hajam és korán lefeküdtem.
6-án reggel sikerült jó korán kelnem. Nem is baj, legalább nem a rohanásból álltam ki. Reggel nyolctól délig elücsörögtem a suliban, de elütöttem az időt azzal, hogy kifestettem a körmöm. Méghozzá felváltva feketével és pinkkel, illetve utóbbira még dobtam némi ezüstcsillámot. Délben hazasiettem, és villámgyorsan nekiálltam készülődni. Pár cuccot bedobtam a hátizsákomba, aztán átöltöztem. Előkerestem az egyik kedvenc fekete felsőmet, hozzá a kockás miniszoknyámat, cicanadrágot és a tornacipőmet. Na jó, meg még egy pulcsit hozzá, majd fésű elő és tupírozás. Egész jól sikerült megcsinálni, szóval jól bebetonoztam hajlakkal és már indultam is. Negyed háromkor indult a buszom a főtérről és fél óra alatt Csabán voltam a jó alaposan kibelezett vasútállomásnál. Az üzletsort leköltöztették a buszpályaudvar aluljárójába, de azért a Fornettist megtaláltam. A kaja mellé még szereztem be energiaitalt és rágót, aztán tűnés vissza. Sikerült megint egy IC-t kifognom, de nem baj, felszálltam és negyed négykor indultunk. Útközben egyszerre letudtam az ebédet és a vacsit és Szolnok után elővettem az ékszereimet. Ja meg sikerült elkapnom a naplementét.
Hat előtt tíz perccel szálltam le a Keletiben, aztán megindultam "torony iránt". Első útcél: Europeum. A mosdóban gyorsan átöltöztem, azaz levettem a cicanadrágot, a pulcsit és a kabátot. Felkaptam a bőrdzsekimet, majd beálltam a tükör elé sminkelni. Amint kész lettem, tovább indultam a Rcktogonhoz. Persze gyalog, hiszen ráértem. Bá igaz, kicsit fáztam a miniszoknyában-harisnyában és bőrdzsekiben, de akkor valahogy nem érdekelt. Legfeljebb kicsit sietősebben mentem. Útközben szembejött velem két életnagyságú Barbie baba és azon röhencseltek, hogy nézek ki. Hát majd pont bekaphatják.
Még hét óra sem volt szinte, ahogy odaértem a Rocktogonhoz. Konkrétan még senkit nem láttam, akiről úgy gondoltam, oda jött, ahova én. Na jó, mégis. Ugyanis akkor érkezett meg Pocky és Wank, a Hooli stábból már ismerős Zsül és Janika társaságában és elkezdtek bepakolni. Odaköszöntem nekik, aztán idő, mint a tenger alapon kóvályogtam tovább ott a környéken. Aztán ledobtam magam egy padra, kihalásztam a hátizsákból azt, amire szükségem volt odabent is és átraktam a táskámba. Például a kézfertőtlenítő gélt, a kis fésűmet és a zsebhajlakkot. Kezdtem megint fázni, így keringtem ott tovább, majd beszélgetni kezdtem két sráccal, Kikivel és Szabival. Meglepődtek, mikor mondtam, hogy honnan keveredtem oda, de egyébként jól elvoltunk. Közben megérkezett Endi is, aki ezúttal meglepett, mert egyből ölelés, puszi... Bár mondjuk tudtam, hogy ilyenkor Holidayen még lazább, mint Hoolin. Ő is lement, mi pedig ott maradtunk az "Endi hajú" Kikivel és Szabival. Aztán nyolc óra után valahogy lementünk mi is.
Lent beadtam a hátizsákomat a ruhatárba, utána becéloztam a pultot. Az estét egy vodkanaranccsal és egy Somersbyvel indítottam. Beültem Kiki és Szabi mellé, és amíg vártuk a kezdést, beszélgettünk - hülyéskedtünk. Közben a szmem sarkából láttam, hogy megérkezett Sidd, de gyorsan eltűnt hátra. Aztán már csak a hangját hallottam beálláskor. Fél tíz környékére megittam a Somersbyt is, így kénytelen voltam újra feltankolni. Ezúttal a Jack-kóla párosa mellett döntöttem a Somersby mellett, de még gyorsan lefényképeztem, amit ittam, mielőtt bementem a színpadhoz.
Épp jókor, ugyanis már hallatszott valami intro szerűség, ami a kezdést jelezte. Beálltam a színpad elé, valahogy a Sidd és Pocky közti részre. Pont jó hely, bulizás, de fotózás szempontból is. Utóbbi persze mindig úgy végződik, hogy tele van a memóriakártyám béna képekkel, de vagy tombolok, vagy fotózom... Itt végre volt már egy ismerős is, Judit, akit ugye Hooliról már ismerek. Az első dal (Amire már nem emlékszem, mi volt) után oda is köszöntem neki. Aztán visszatértem a tomboláshoz, mert a második dal a Live Wire volt, utána meg az egyik személyes kedvencem, a Too Fast for Love. Ez és persze a menet közben elnyalogatott Jack-kóla meg Somersby pont elég volt ahhoz, hogy elveszítsem a maradék józan eszem is. De azért jókat nevettem, mikor Sidd és Pocky hülyéskedtek. A dalsorrend szintén homály, de az tuti, hogy volt a Same Ol’ Situation, a Don't Go Away Mad (Just Go Away), a Wild Side, a Dr. Feelgood, a Saints of Los Angeles, a Girls, Girls, Girls, a Too Young to Fall in Love, a Kickstart my Heart és persze a Home Sweet Home is, aminél a mellettem lévő két-három csajszival összekapaszkodva lötyögtünk. A végén volt még a Smokin' in the Boy's Room is, amire persze legalább úgy tomboltunk, mint előtte a többire. Ami a fotókat illeti: Megpróbáltam párat összehozni, A nagy része elég béna lett, bár van közte, ami egy-két részletében nagyon is jó. Például Siddről a legjobb kép úgy sikerült. Wankről mondjuk sikerült két nagyon is jó képet csinálnom. Pockyról nem volt olyan könnyű, de azért sikerült legalább egy épkézláb kép. Ja és végre sikerült jó képet csinálnom Endiről dobolás közben. :D Hoolin ugye magas a színpad és elég messze van, itt meg közel volt, csak állandóan takarásban. De rajtam nem lehet kifogni :P
Koncert után összeszedtem a színpad elé bedobott kistáskámat és a bőrdzsekimet, magamra kaptam és kifelé vettem az irányt. Ami ezután történt, az már eléggé kusza, hála a menet közben elnyalogatott, addigra már kb. egy Jack-kólának, két vodkanarancsnak és három vagy négy Somersbynek. A naplómat meg a hátizsákomban hagytam, ami ugye a ruhatárban ült. Na, a lényeg az, hogy valahogy beszélgetésbe elegyedtem két glam sráccal, Yeah Tee-vel és Norbival, akikről villámgyorsan kiderült, hogy az Atomic Playboyz tagjai. A Magyar Glam Rockerek Közösségének és Vuknak hála, már korábban volt szerencsém egy videójukhoz és eléggé elnyerte a tetszésem. Szóba került, hogy áprilisban lesz két (Vagy három?) fellépésük is, szóval megígértem nekik, hogy ha össze tudom hozni a dolgot, akkor tuti megnézem őket. Na meg csábítom Vukot, azaz Vikit is. A többi már tényleg káosz, csak néhány emlékfoszlányom van. Pl. koccintás Endivel, akit mikor elment, búcsúzóul megölelgettem, akárcsak egy párszor körülöttem mindenkit, "Free Hugs" címszóval. A végén már csak arra emlékszem, hogy Norbi, Yeah Tee, Zsombor, én, meg még egy csajszi, azt hiszem Doda, kint a Rocktogon előtt hülyéskedünk és pózolunk. Hogy a képek milyenek, azt hagyjuk... Aztán bent a pultnál ücsörögtünk, beszélgettünk, elvoltunk, de addigra már kb. a kinyúlás határán álltunk.
Valahogy hajnal négy után kivettem a hátizsákomat a ruhatárból és átöltöztem. Felvettem a fekete hosszúnadrágom, meg a pulcsim, mert már eléggé fáztam. Ja meg elővettem a kabátom is. Negyed öt és fél öt közt valahogy összevakartuk magunkat és átmásztunk a Mekihez. Csak a kiadó volt nyitva, de azért beálltam a sorba, mert éhes voltam. De mert akkora szívem van, mint egy sztriptíztáncosnő valaga, gondoskodtam a többieknek is kajáról. 20 db-os McNuggets. Nem nagy durranás, de tűzoltásnak elég. Aztán hogy, vagy hogy nem, de felkeveredtünk a villamosra. Igaz, én csak pár megállót mentem, a Blahánál leszálltam. Előtte még "Free Hugs" és egy nem biztos ígéret. De a reményhal még él.
Ahogy leestem a villamosról, leszaladtam az aluljáróba a Fornettishez reggeliért, aztán fel a buszmegállóhoz. Busz is volt hamarosan, így még fél hat előtt a Keletiben voltam. A vonatom már bent állt, de egy kávé még belefért. És ezúttal nem is volt olyan bűn rossz... Vagy csak jól megborítottam a cukortartót... :D Kávé után aztán mégis felszálltam. Az indulásra már szinte nem is emlékszem, utána nem sokkal végigdőltem az ülésen és elaludtam. Majdnem egy órával később ébredtem fel, aztán átnéztem a képeimet, meg elpakoltam az ékszereim.
A megszokott időben szálltam le Csabán. Húztam volna ki a buszhoz, csak az a kurva vonat pont az átkelő közepén állt meg. Szóval szobrozhattam ott mellette még vagy 3 percig, mire elhúzott. Persze, hogy addigra pont elment egy buszom, a következő meg csak 9.20-kor volt. Na mindegy, gyalog irány a Center, ott kuksoltam buszindulásig. Fél óra múlva meg már otthon is voltam. Bevertem még egy kávét, lezuhanyoztam és ledőltem. Beszámolót meg azt hiszem, csak másnap kezdtem el.
Most jön az, hogy összegezzünk. Három szó: Eldobtam Az Agyam! Másodjára is. Meg még egy párszor el fogom, csak jöjjön össze. Na meg előbb az április, ha már megígértem az Atomic Playboyznak. És természetesen meg is írom majd.

Az a néhány kép, aminek csak egy töredéke tényleg vállalható, de elmegy:

Naplemente

Indulhat az este:

Jack-kóla...

... és Somersby

Véletlenül sikerült lefotózni a dallistát.

Wank. Meglepett, milyen jól sikerült ez a kép

Siddről ez lett a legjobb, igaz részlet

Pockyról ez a "legjobb". Mindegy, jó az...

Endiről ez a legjobb kép, amit valaha készítettem.

Ez meg a szemfülességem eredménye.

Holiday Crüe egyik fél...

...másik fél. Ez csak így sikerült.

I'm very happy to met you. See ya in April :)

Következő hónapra két tervem is van. Az egyik tuti az, hogy megnézem az Atomic Playboyzt. Meg még egyéb. Ja és egy találkozás Vikimmel. Nyár? Elvileg Hooliturné, meg egyéb tervek, majd meglátom. De mindenekelőtt: Leadni 1-2 kilót, hogy rám jöjjenek a nyári cuccok.