2011. október 22., szombat

Ahogy Hoolibuli látta, avagy az együtt csövezés

Kérésemre Barby, azaz Hoolibuli megírta a június 10-i békéscsabai Hooligans koncert emlékeit, majd elküldte nekem. Én pedig most megosztom veletek. Minden, ahogy ő látta, átélte, a tervezéstől a hazatérésig. Íme:

Békéscsabás, Sörfeszkós, Hooliganses, Vadvirágos csövezős éjszaka, avagy Játszomtól és Hotel mámortól kezdve, Neue punk ist borzalommal folytatva, szőke kopaszon át, Black and Pinkig minden

Sziasztok! Módi Barbara vagyok, azaz Hoolibuli egy székesfehérvári hooligan. Leírom Nektek a 2011. június 10-i koncertélményemet.
Amikor kitették az idei év koncertjeinek dátumát rögtön tudtam, hogy Békéscsabára tuti megyek. Ez már a harmadik olyan koncertem volt, amire elszöktem. Otthon azt adagoltam be, hogy az egyik barátnőmhöz megyek házibuliba. Már nagyon vártam, hogy elérkezzen ez a nap. Reggel már korán felkeltem, mert valahogy koncert előtti és utáni napokon nem tudok sokat aludni. Szépen lassan elkészülődtem. Majd elindultam olyan 11 óra körül a vasútállomásra. Odaértem majd megvettem a jegyet és kimentem a vonatomhoz, ami 11:56-kor indult Budapest-Délibe. A vonatom 13:10-kor be is érkezett. Déli pályaudvarról metróval átmentem a Keletibe, ahonnan 14:10-kor indult Békéscsabára a vonatom. Megkérdeztem melyik vágányról megyek, majd azonnal oda is siettem. Aztán felszálltam a vonatra és eljött az indulás ideje, úticél Békéscsaba. 16:38-kor már ott is voltam, onnan meg irány a sörfeszt helyszíne. Kérdezősködtem és eljutottam odáig. Amikor odaértem még nem láttam ismerősöket és még a színpadnál sem állt szinte senki. Majd megérkezett az egyik helyi lány, Móni is, akit még a február 5-i közönségtalin ismertem meg. Aztán befutott Vadvirág is, aki Békésről tekert át Csabára. Őt már láttam korábban, február 12-én a Symbolban, ám akkor még nem beszélgettünk. Majd gyűltek az emberek egyre többen lettünk. Mi Mónival és Vadvirággal Zsoltika oldalán álltunk természetesen első sorban.
A túloldalon meg megláttuk Bettyt, akit fórumon Dodóka néven ismerhet mindenki. Őt még 2010. november 27-én ismertem meg a Club 202-ben, ahova szintén úgy szöktem el, hogy kamuztam otthon egy házibulit. Aztán eljött 19:30 és kezdődött a koncert. Tomboltunk ezerrel. A Fiúk ismét felejthetetlen bulit nyomtak le, nagyon király volt. Konci után vártuk, hogy kijöjjenek a srácok, de sajnos nem jöttek ki. Majd kikeveredtünk a tömegből és láttuk, hogy a fiúk mennek el és még integettünk nekik, amíg csak láttuk őket. Ezután elindultunk Mónival és Vadvirággal kifelé. Vadvirág még elment a bicikliért, majd sétáltunk tovább. Odaértünk a McDonald’s-hoz és fotózkodtunk egy kicsit a csajokkal, aztán Móni elment haza. Vadvirág nagyon aranyos volt, velem tartott a vasútállomásra. Útközben rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk és ő még énekelt is. Aztán odaértünk az állomásra, ahol egy ott dolgozó kedves ember beengedett minket, hogy ne keljen kint csöveznünk. Majd tovább folytatódott a hülyülés, ahol szóba került a: „Rövidhajú copfos, szőke kopasz, válligérő kékszemű, barna kócos fogú, francia akcentussal beszélő kövér japán topmodell” is. Ezen nagyot nevettem és megpróbáltam elképzelni is. Kiderült az is, hogy van egy közös ismerősünk Evelin, akit szintén a Club 202-ből ismerek. Ő mindkettőnk hugicája lett időközben. Majd jött egy kis Irigy Hónaljmirigy is, méghozzá a Neue punk is borzalom. Később pedig a Black and Pinkről is beszéltünk, ez egy történet, amit Vadvirág ír. Rendszeres olvasója vagyok a blognak, ahova írja. Aztán megérkezett a vonatom elbúcsúztam Vadvirágtól és felszálltam rá és irány Budapest és onnan meg Székesfehérvár.
Amióta megismertük egymást szinte minden nap msnezünk és nővéremmé fogadtam. Egy életre szóló barátság szövődött közöttünk és ezt a zenekarnak köszönhetjük, mert a HOOLIGANS összehozza az embereket.



Remélem tetszett. Hamarosan én is megírom a körösladányi koncert emlékeit. :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése