Symbol "Másik szemmel"

Ha tavasz, akkor szinte már hagyományosnak mondható a Hooligans "unplugged" koncert a Symbol klubban. Nos, én eddig egyszer voltam, de többször már nincs igazán kedvem menni, ugyanis eléggé sznob helynek tartom. Ám Baranyi Ági, akiről már többször említést tettem a tavalyi és az idei Barba Negra Valentin bulik kapcsán, ott volt Annamarival együtt és írt belőle egy beszámolót. Én pedig megosztom veletek. Íme:

Most is hozták a formájukat kedvenc huligánjaink. Meg Pulius Tamást, a RockSuli egyik billentyűs tanárát a szintetizátor mögé és 2 vokalistát, Péter Barbit és Óvári Évit.

Ezen a koncerten Tibcsi énekelte az Illúzió-nak a „non-radio-edit” verzióját. Illetve azt a bizonyos részt, amit annyira imádunk ebben a formában. Nekem is személyes kedvencem, mert nem érzem magam ilyen lánynak, inkább olyannak, akiről a másik (Katával közös) kedvenc zenekarom számában esik szó: „Miért adjam el a lelkem?… Sosem volt eladó!” Szóval az Illúzió-csajok magasról lenézve. De ne szaladjunk ennyire előre, ez már a koncert vége felé volt.

Kezdésnek „Legyen Valami”, aztán néhány újabb dal (Mindörökké, Egyformán, Idegen).

Szülinapi ajándékként elénekelte Csipa a „Királylány”-t egy rajongónak majd jött a „Küzdj az álmodért”, „Másik szemmel”, aztán megint régebbi kedvencek: „Játszom”, „Nem szól semmiről”, „Ringass el”, „Eljátszott gyémánt”, „Szex és kávé”, „Áldatlan múlt”, „Szabadon”, „Szépnek tűnik”.

Aztán Enditől egy meglepi nekünk: a Vér nem válik vízzé alatt előre jött énekelni.

Majd a koncert vége felé ismét felbukkant 2 új szám, a Szárnyas lázadó és a Tavalyi hó.

Visszataps, de ugye erre nem szoktak még visszajönni - kéretik magukat, mert tudják, hogy benne vagyunk a játékban. Arra se hallgatnak, hogy „vissza, vissza”, hanem arra, hogy „Hu-li-gensz, Hu-li-gensz”… ahogy jól nevelt Hooligans-tagokhoz illik. Aztán természetesen jött Endi, de nem sok ideje maradt segíteni nekünk a lábdobbal, mert nagyon gyorsan jöttek utána a többiek is és velük együtt a „Nőben a boldogság”, az „Illúzió”, a „Félember”, aztán „segíts fel, mert távoznék”

Ami extra volt még ezek mellé a mostani koncerten, hogy Csipa játszott Zsoltika gitárján. Szóval próbálkozott, de mindent Tibitől lesett. Aki kimaradt sajnálhatja… a fotóimon is rajta a lényeg, de átélni, amit ők ott nonverbálisan kommunikáltak… kb. ez látszott rajtuk:

- Tibi: Így kell, vágod?
- Csipa: Rohadtul nem, de én tök jól elvagyok ezzel a gitárral így is.
Természetesen a koncert utáni fotózkodás se maradhatott el.

Képek:

Remélem tetszett. Néhány nap és olvashatjátok az ígért Holiday beszámolót, aztán még nem tudom, mi jön, de valami biztosan. Tartsatok velem!