2014. augusztus 11., hétfő

A Nyughatatlan

Dévaványa után igazából nem terveztem koncertet a Dinnyefesztiválig, de Facebookon találtam egy eseményt, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet. Méghozzá A Nyughatatlan zenekar koncertje Csabán. Korábban már szintén Facen találtam rá a bandára, bele is hallgattam. Tetszett ez az 50-es évek Amerika és Johnny Cash feeling, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Viszont ha már ők lesznek a Barba Negra Trackben augusztus 23-án a Hooligans előzenekara, így gondoltam, megnézem őket és megosztom élményeimet veletek, hogy mire számítsatok.
De ugorjunk is a koncert napjára, július 25-re. Nagyjából a szokásos rutin: Felkelés, reggeli, kávé, zuhany, hajmosás, még egy kávé, bepakolás, busz, suliban beszélgetés a csoporttársakkal, pénzügy óra, szünetben még egy kávé, pénzügy tovább és próbálni nem bealudni. De fél hatkor szerencsére el lettünk engedve. Gyorsan beszabadultam a mosdóba, feldobtam magamra az ékszereimet, sminkeltem, és tupíroztam. Utóbbi nem lett túl jó, talán a kevés hab, vagy amiatt, hogy siettem. Mindegy, amint végeztem, húztam a Meki elé. Ugyanis Katival oda beszéltünk meg találkát.
Nem siettem, de így is gyorsan odaértem a megbeszélt helyre. Kati egy padon ülve várt. Míg nem volt rajtam rúzs, adtam neki egy puszit, majd leültem mellé és beszélgettünk. Természetesen a téma a dévaványai buli volt, meg még egy-két közös borulásunk. Na meg ugye A Nyughatatlan zenekar. Olyan hat óra felé odaálltunk a színpadhoz. Negyed hét körül valahogy kezdett az este első fellépője, a helyi Keserédes. Elég hallgatható zenét játszottak, bár túlzottam nem maradt meg a fejemben. De talán csak mert nem rájuk koncentráltam. Egyébként nem sokan voltak a placcon, inkább a hátrébb felállított székeken ültek.
Nagyjából a kiírt időpontban, este hét körül végre színpadra lépett A Nyughatatlan. Olyan nagy tombolást most nem adtunk elő Katival, inkább csak álltunk oldalt és hallgattuk az amúgy igencsak kellemes muzsikát. Felváltva játszottak saját számokat és Johnny Cash dalokat, sőt időnként a lányok vették át az énekes szerepét. Külön csemegének számított Michael Jackson Black And White című számának Nyughatatlan-féle feldolgozása. Időnként elmentem Kati mellől, de csak azért, hogy szemből is készítsek fotókat a zenekarról. A kb. egy (vagy másfél? - már nem igazán emlékszem) órás műsor végén persze megtapsoltuk őket.
Koncert után még egy darabig ott álltunk és beszélgettünk Katival, majd őhozzá jött a bátyja és egy-két barátjuk. Ők ugyanis már a Kiscsillag koncertre jöttek. Én pedig elbúcsúztam Katitól és lesétáltam a Centerig. Nem kellett sokat várnom a buszra, este fél kilencre már otthon is voltam.
És hogy összefoglaljam az élményeimet: Abszolút megérte suli után nem egyből hazarohanni, hanem ott maradni és megnézni a koncertet. Kellemes, hallgatható muzsika, ami egy fárasztó nap után ellazít, de ugyanakkor remek bemelegítő is egy fergeteges tomboláshoz. Szóval Hooligánok, ha mentek 23-án a Barba Negra Trackbe, szánjatok figyelmet az előzenekarra, nem fogjátok megbánni!
Ami pedig engem illet: Sajnos kénytelen voltam lemondani a medgyesegyházi bulit, mivel vasárnapra esett, hétfőn meg ugye suli... A Barba Negra Track szintén nem esélyes, ezért is az ajánlás. Ami tervben van? Augusztus 30-án a Redlight Slipper nyárzáró bulija a Rocktogonban. A tanulás mellett minden erőmmel azon vagyok, hogy az a buli sikerüljön, mert már eléggé rám fér. Meg amúgy is. Ja és ha összejön, természetesen lesz beszámoló.

Képek a koncertről:

Bébikeselyű, vagy kopasznyakú galamb?

Keserédes zenekar

Katival. Köszi, hogy ott voltál velem :)

A Nyughatatlan






A következő beszámoló ismét egy vendégbeszámoló lesz, méghozzá állandó vendégem, Ági szigligeti élményeiből. Egy-két nap és fent lesz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése