Sörfeszt után az elkövetkező egy hónapot komoly agymunkával töltöttem. De a bérügyes képzés már csak ilyen. Szerencsére a július 12-re betervezett dévaványai Hooligans bulit nem ütötte a dolog, mivel szombatra esett, így nem kellett azon aggódni, eljutok-e, vagy sem. Tiszta sor volt, hogy ott leszek.
A buli szombatján úgy reggel kilenckor keltem. Kb. délre elkészültem, majd még beugrottam anyum munkahelyére. Váltottunk néhány szót, aztán kimentem a buszállomásra. Háromnegyed kettőkor jött a debreceni busz, de én csak Mezőberényig mentem. Ott még volt fél órám a következő buszig, szóval addig beszereztem egy kis útravalót. Szokásos: Valami Fornetti (többnyire sajtos), energiaital, rágó. Meg ha már ráértem, elővettem és magamra aggattam a kesztyűmet, meg az ékszereimet. :D A kiírt időpontban megérkezett a busz, felugrottam, kényelembe helyeztem magam és Dévaványáig a tájat bámultam.
Negyed négykor szálltam le a dévaványai buszállomáson. Első dolgom az volt, hogy megnézzem, mikor nyit a váró reggel. 4.30, azzal nincs gond. Úgyhogy indulás a Városnapok helyszínére. Csak néhány száz métert kellett gyalogolni és már ott is voltam. Gyorsan feltérképeztem a terepet, mert még sehol nem volt semmi, akkor pakoltak ki a bazárosok. Én meg fogtam magam és visszamentem a Kék tevéig (pizzéria és söröző), ahol ráérősen megittam egy vodka-narancsot, meg a mosdóban megejtettem a sminkelést és a tupírozást. Smink persze még rúzs nélkül, azt későbbre halasztottam.
Mikor végeztem, visszasétáltam a helyszínre, ahol elkezdődött a napi program, a művészeti iskolások bemutatójával. Az első egy népdalcsokor volt, amit táncbemutató követett. A program alatt nagyjából ez a kettő váltotta egymást. Közben néha idegesen néztem szét, mert még sehol nem láttam Heniéket. Se egyéb ismerősöket. Egy darabig. Aztán megláttam Lettit, akivel már kb. 3 éve ismerjük egymást, de utoljára a Likefesten találkoztunk. Csatlakoztam hozzá és a barátnőihez, együtt kerültünk egyet a terepen. Aztán ő hazament készülődni, én pedig ott maradtam a már befoglalt helyemen. Miközben néztem a táncbemutatókat, megláttam oldalt a szintén helybeli Mariannt. Róla már többször tettem említést itt, de konkrétan utoljára tavaly Gyopárosfürdőn találkoztunk. És alaposan meglepett, hogy immár gömbölyödő pocival láttam. Épp emiatt óvatosan öleltem meg és megsimogattam a pociját. Váltottunk pár szót, majd ő tovább ment, én meg maradtam a helyemen. Közben Kónya Éviéktől megtudtam, hogy Heniék majd később érkeznek és hogy ezúttal nem csöveznek. Így viszont gyorsan ki kellett találnom egy B tervet. Nem sokat törpöltem a dolgon, úgy gondoltam, majd elleszek hajnalig a Vadkacsában, ami étterem és disco egy épületben, de azért elszeparálva egymástól.
A művészeti sulisok műsora után egy kis technikai átállás jött a színpadon. Amíg vártam, megérkezett mellém Letti és magával hozta Anit is. Vele tavaly Gyopárosfürdőn találkoztam először, és most másodjára. Találkozásunk örömére most csináltunk egy képet, amit Ani egyből feltett Facere. Közben még befutott Mesi és Dorináék, illetve Katiék. Este hét körül valahogy kezdett a színpadon az Abrakazabra zenekar, akikhez egyszer már volt szerencsém három éve Gyomaendrődön a Bowling Treffben. Ezúttal énekesként csatlakozott hozzájuk Bebe, a Back II Black énekese, és Fedor Kira, aki az Eurovízión lett ismert, mikor Kállay-Saunders Andás mellett vokálozott. Meg annak idején gyerekként láttam őt a Kifutó című „tehetségkutatóban”, ahol a Hopelessly Devoted To You című dalt énekelte a Grease-ből. Most meg jó néhány ismert slágert felváltva Bebével. Mi meg jót buliztunk rá a csajokkal. Azt hiszem, már elkezdődött a buli, mikor végre befutottak Heniék. Ezúttal velük jött Anna és Markó Niki is, akiket utoljára februárban láttam, a Barba Negrában. Szóval egy keménymagos első sort sikerült összehoznunk. A koncert második órájában pedig egy másik énekessel kiegészülve Demjén tribute volt. Jó kis összeállítás volt: A szabadság vándorai, Ha elindul vonat, Szerelemvonat, Hogyan tudnék élni nélküled, Darabokra törted a szívem, és a végén a Kell még egy szó. Bevallom, én azért hiányoltam a Fekszem az ágyont. Mi meg jókedvűen énekeltünk, de azért már a Hooligánokat vártuk.
Este kilenc után végre sötétségbe borult a színpad és felhangzott az Intro, amit a mi sikításunk kísért. Majd megjelentek a színpadon a fiúk és egyből a dolgok közepébe vágtak szokás szerint a Mindörökkével, amit az Egyformán és a Van az úgy követett. Most nem nagyon mertem ugrálni, ugyanis annyira rozoga volt előttünk a kordon, hogy szerintem tök felesleges volt. Ani meg mellettem azért, mert magas sarkú cipőben volt. Mariann a kordonon belül állt, de oldalt. A pici már most jó zenét hallgat, néhány év múlva meg szívesen látjuk magunk között. :) Aztán az Idegen előtt megkérdezte Csipa, hogy ki látta a klipet. Naná, hogy az első sor egy emberként visított igent. Meg igencsak mindenki nyúlik a röhögéstől, mikor nézi, akárcsak én. A dalt meg természetesen végigugráltam. Nem maradt el a csemegék sorából a Királylány Metallicás verziója sem, na meg a felpörgetett Játszom, az eredeti után. :D De számomra az igazi meglepetés mégis az a kis részlet volt a Mötley Crüe Shout At The Devil-jéből. Csipa talán még a szokásosnál is bolondabb volt, értem ezt a táncára. Meg arra, mikor Tibivel poénkodtak azon, hogy is íródott a Várok rád. ("Emlékszel, mikor együtt feküdtünk?" - Hahaha) A nevetést meg részemről egy jó nagy tombolás követte. Ki kell még emelnem azt is, mikor felköszöntéskor Csipa és Endi hangszert cserélt, na meg mikor felköszöntötték Mesit névnapja alkalmából. Egy Hoolis tangával. :D A végén a Hotel Mámornál még elpoénkodtam a nálam lévő "utazós" hajlakkal is.
A koncert után egy darabig gondolkodtunk, maradjunk -e a helyünkön, vagy menjünk hátra. Aztán végül maradtunk. Úgy tűnt, elég sokáig vártunk, mire végre előkerült Zsolti. Ezúttal nem írattam vele alá semmit, most csak közös képet kértem. És kaptam. A második a sorban nagy meglepetésemre Csipa volt. Ugyanis mint tudjuk, nála elég hangulatfüggő, hogy kibújik -e, vagy sem. De most úgy tűnik, elég jó kedve volt. A fotóhoz is. Ja és a Sörfeszten rám ragasztott "Cyndi Lauper" után ezúttal "CC Catch" lettem. :D Mi lesz még idén? :D Aztán végre előkerült Endi is. Mielőtt vele készült a fotó, mondtam neki, mennyire örültem a Shout At The Devil-nek. Erre ő valami olyasmit válaszolt, hogy "Gondoltam". Ja és vele sosem marad el az ölelés. Miután meglett vele is a kép, már csak Tb volt hátra. Vártunk, vártunk, de csak nem jött. Ha nem hát nem. Aztán eljött a búcsú ideje Heniéktől. Sajnos amit megbeszéltünk, a 100. koncertjük alkalmából készített interjúmat velük nem tudtuk ott helyben megcsinálni, de a Facebook nagy segítség volt most is. Az eredményt néhány napon belül láthatjátok.
Ahogy eljöttem a színpad elől, csatlakoztam Lettihez és Anihoz, mert még az első sorban megbeszéltük, hogy velük maradok éjszakára. Velük és a barátaikkal elindultunk a dévaványai éjszakában. Közben beszélgettünk. Először benéztünk a Vadkacsába, aztán továbbmentünk. Valami csehóban kötöttünk ki, már nem emlékszem a nevére, de oda beültünk. Én vodkanarancsot ittam, Ani a Bombát javította fel vodkával. Közben storyztunk tovább, meséltem neki a Holidayes megőrüléseimről, amik kb. a Hoolis teljesítményeim szorozva néggyel. :P Ani említette, hogy ő is menne majd Holidayre. Ám legyen, én vinném is. Nem tudom, mennyi időt ültünk ott, de még gyerek volt az idő, így irány a Vadkacsa, ahol retro disco volt. Nekünk meg jó kedvünk és jó sok időnk, úgyhogy irány a parkett széle. Egy biztos helyre letettem a táskámat és indult az afterparty. Nem nagyon volt már időérzékem, szóval gőzöm se volt róla hány óra lehet, de az tuti, hogy valamilyen rejtélyes miden a többiek eltűntek mellőlem. Szóval úgy negyed négy táján, mikor eluntam az egészet, meg már fáradt is voltam, fogtam magam és eljöttem a "Kacsából."
Két- háromszáz méter séta után ismét a buszállomáson voltam. Leültem egy padon és elrágcsáltam a megmaradt Fornetti pogimat. Nem volt olyan jó, mint frissen, de jobb, mint a semmi. Utána levettem az ékszereim és a bőrdzsekim fölé még felvettem egy mellényt. Fáztam, na... 4.30-k végre kinyitott a váró, aminek már csak azért is örültem, mert ott legalább normális volt a mosdó. És ha már ott voltam, a sminkemet is letöröltem. Úgy fél hat felé megittam a dugi energiaitalom, bár sokat nem segített rajtam. Arra jó volt, hogy reggel hétig ébren tartson. Na jó, még egy automatás kávéval rásegítettem. Lényeg az volt, hogy ne aludjak be. Mégis egy örökkévalóságnak tűnt, mire eljött a bűvös időpont és befutott a buszom Szarvas felől. Felszálltam, lekuporodtam egy helyre az ajtóhoz közel és irány Körösladány. Ott leszálltam a gyógyszertárnál és átsétáltam a másik oldalra. Negyed óra múlva jött a debreceni busz, ami egészen Békésig vitt. A buszállomáson leszálltam, még bementem Anyuhoz Diófába (Békés legjobb csehója), köszönni neki, hogy egyben épségben megérkeztem, aztán hazasétáltam. Otthon meg a szokásos dolgok: Zuhany, pizsi és irány az ágy. Kora délután valahogy keltem fel és feltettem a képeket. A beszámolónak csak hétfőn láttam neki.
Mindent összevetve, ez a borulás is megért mindent. Bár tartottam tőle, hogy az eső betesz, de szerencsére nem így történt. A buli ismét fantasztikus volt, én pedig örültem, hogy egy kicsit megint kiszakadhattam a megszokott mókuskerékből. Ja és hogy találkoztam néhány régen látott ismerőssel.
Néhány elkapott pillanat:
Művészeti iskolások műsora:
Egy kis népzene...
... majd táncbemutaók
Egy kis operett
Fedor Kira, Bebe és az Abrakazabra zenekar. Jó hangulatot csináltak :)
Balról jobbra: Kat, Ani és Letti :)
Demjén tribute by Abrakazabra
Endi és egy fél Zsolti :D
A fél Zsolti egész lett :D
Tibi
Endi és Zsolti :)
Csipa
Még mindig a kedvenc Hooligánjaim :)
"Na gyere rúzsos" Hahaha... :D Zsolti...
Csipával
És végül Endivel :) Ez lett a legjobb
Augusztusi tervek: Nos, meghívásom van három. Medgyesegyháza: Dinnyefesztivál, Budakalász: Atomic Playboyz (ez tényleg jó lenne már), illetve Szolnok: C+ Fesztivál (többnapos buli). Meg még sorolhatnám. Csak sok idő, meg még több lóvé kéne. Szóval Dinnyefeszt eddig tuti, aztán majd meglátom. De egy biztos, itt nyoma marad.
