Annyi Minden Vár: április 2014

Már a Nőnapi Holidaykor is tudtam, hogy áprilisban ismétlés, csak akkor még eléggé többesélyes volt a dolog. Végül Barby Ikertesóm szava volt a döntő és az, hogy sikerült összehoznia a Holiday Crüe bulit. Onnantól kezdve már én is úgy intéztem a dolgaimat, hogy ott lehessek.
De ugorjunk is a buli napjára, április 9-re. Nem keltem túl korán, olyan reggel nyolc körül. Kávé, "reggeli" (ami nálam általában multivitaminos lötty és újabb kávé), miegyéb után nekiláttam készülődni. Eredetileg a nemrég beszerzett fekete necc combfixet akartam felvenni a fekete miniruhámhoz, csak az időjárás közbeszólt. Szóval a miniruha a táskámban landolt, és maradtam a farmer - top - pulcsi kombónál. Ja és ha már találtam egy picit magasabb sarkú csizmát a cipőkupacban, akkor abba ugrottam bele. Mivel szakadt az eső, a tupírozást is hanyagoltam most. Mivel még nagyon ráértem, odaültem az ablakhoz és véglegesítettem a körmömet. Felváltva fekete és pink lett, utóbbira még húztam néhány fekete csíkot. Végül délután egykor nem bírtam tovább, kabátot vettem és kimentem a buszmegállóba. Ja, tegyem hozzá, épp elállt az eső. Úgy tíz perc múlva jött a busz, szóval irány Csaba. A Centernél szálltam le, aztán irány a Sparba útravalóért. Szokásos keksz - energiaital - rágó variáció. Nem egy nagy valami, de amúgy is fogyásra vagyok fogva. :D Ahogy megvoltam, séta le az alaposan kibelezett vasútállomáshoz. Látszott, hogy káosz van, de azért megtaláltam mindent. Ja és ismét sikerült olyan faszán érkeznem, hogy egy órával a vonatindulás előtt... Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Elővettem a hátizsákból "A Bibliát" azaz a Dirtöt és újra belekezdtem. Az elejétől. Na, nem baj, telt vele az idő. Aztán beérkezett a vonatom is, úgyhogy felszállás után ott folytattam az olvasást. Mert hát egy Mötley Crüe tribute bulira a Dirtöt olvasva a legjobb alapozni. Na, jó, a Heroinnaplók lehet, még jobb lenne, de idővel azt is beszerzem majd.
Az építkezős mizéria miatt némi csúszással, de este hatra mégiscsak befutottunk a Keletibe. Innentől sietősebbre vettem, ezért úgy gondoltam, a nemrég használhatóvá tett aluljárón át levágom az utat. Ahha... Gondoltam én, szőke fejjel. :D Majdnem sikerült eltévedni, de azért gyorsan irányba álltam. Első úticél szokásos módon: Europeum. A klotyóban átöltöztem, felvettem a miniruhát és hozzá egy cicanadrágot, aztán visszaugrottam a csizmámba és befoglaltam a helyet a tükör előtt. Sminkkel kezdtem, persze a szemfesték majdnem mindig elkenődik, de nem baj jó az úgyis. Meg mindig azt mondom, ha nagyon szétbaszódik, el lehet adni a dolgot Courtney Love stílusnak. :D Főleg, hogy vörös rúzst használok, ami időnként szintén elkenődik. Smink után a hajamon volt a sor, néhány tincset feltupíroztam, és megkoronáztam hajlakkal. A végén még előttem egy selfie - t és tovább indultam a Rocktogonhoz. Gyalog. Igen. 3 km alatt bicajra se ülök nappal. :P
Valamikor hét óra táján értem oda a Rocktgonhoz. Arra számítottam, hogy kábé sehol senki megint, max Pocky, Wank, Zsül és Janika, ám kellemesen csalódtam. A dohányzóhelynél ugyanis már ott volt Yeah Tee. Róla és az Atomic Playboyzról a legutóbbi beszámoló kapcsán ejtettem szót. Akkor még csak "bulizni" jöttek, most azonban ők voltak az előzenekar. Váltottunk pár szót, aztán lementünk. Illetve én csak a lépcsőfordulóig, ott leültem a padra. Kellett nekem minimális sarkú csizmában annyit gyalogolni... :P Mindegy. De ha már ott voltam, villámgyorsan kidekoráltam a cicanadrágomat a táskámban lévő biztosítótűkkel, aztán elővettem a naplómat és írtam bele pár sort, hogy mi volt addig, mert éltem a gyanúperrel, hogy alig fogok emlékezni valamire. Közben azért jöttek egyre többen. Például Norbi, aki az Atomic Playboyz énekese. Puszit ő se kapott, sajnáltam volna, hogy a szőke fürtjeire rúzs kerüljön. Ja meg ugye nem akartam elkenni én se. Aztán befutott még az Endi frizurájú Kiki és barátja, Szabi is. Kiki képes volt "csókolom" - ot köszönni... Erre én: Csókolnád, ha hagynám. :D De amúgy semmi vész. Amint a ruhatár kinyitott, végül lementem én is. A kabátomat és a hátizsákomat beadtam és kaptam egy szép pink karszalagot. Legalább megy a körmömhöz.
Lent persze egyből a pultot céloztam be, alapozás természetesen vodka-narancs és Somersby, mint mindig. Aztán csatlakoztam Kikiékhez és velük dumáltam. Többek közt pl. arról, hogy őt is sikerült megviccelnem április 1-én, mikor átírtam aznapra a szülinapomat. Igaz, azóta visszaírtam a rendes dátumra, ami mint jó néhányan tudjátok, május 13. Meg ugye belestem a színpadhoz is, ahol Norbi és Yeah Tee épp akkor álltak be. Most csak mint acoustic duo léptek fel, igaz van négyes változat is. De még kevesen voltak, így a kezdés is csúszott. Közben megérkezett az én Barby Ikertesóm, akinek ugye mindig jár az ölelés. Na meg rádumáltam, hogy nézze meg ő is az "Atomplayboyokat". :D Ja de még előtte tankoltam egy Jack-kólával meg még egy ciderrel.
Hogy hánykor kezdett az Atomic Playboyz, ne kérdezze senki. De szerintem nem is annyira lényeg. Inkább az, hogy tényleg egy remek showt nyomtak. Igaz, a dalok, amiket játszottak, egyik sem derengett korábbról, de nem bántam, inkább csak hallgattam őket. Ja meg fotóztam, és ha már úgyis távolabb álltam a színpadtól, egy dalt felvettem tőlük, amit lejjebb a képek közt megtaláltok. Aztán már csak álltam és Jack - kólát szopogatva élveztem a zenét. Norbi, ha ezt olvasod, innen megmondom, de szemtől szembe is, hogy cseszett jó hangod van... :) Egyébként még Barbynak is tetszett a srácok produkciója. Ha valaki kíváncsi rájuk élőben, legközelebb április 18-án játszanak Budapesten, a Yukban, a Redlight Slipper előtt, ezúttal már négyen. Sajnos én kihagyni kényszerülök ezt a bulit, de aki teheti, menjen el, nézze és hallgassa meg őket.
Ami meg ezután történt, az kissé káoszos. Az tuti, hogy a pulcsimat Barbyra bíztam és elmentem tankolni. Ezúttal két vodkanaranccsal és azt hiszem, még egy ciderrel. Meg valahogy még tudom, hogy összetalálkoztam Marcsival és Szandival is, akiket kb. szerintem az elég emlékezetesre sikeredett (azaz két napig nem tudtam, merre vagyok fejjel) október 18-i buli óta nem láttam. Nem baj, most meg lettek ölelve, Szandi már csak azért is, mert előtte való nap volt a szülinapja. Aztán visszakeveredtem Barby mellé, lepakoltam a piákat és készen álltam a bulira. Nem kellett sokat várni, színpadra lépett Sidd, Wank, Pocky és Endi és rögtön kezdésként megkaptuk a Wild Sideot meg a Shout At The Devilt, hogy előjöjjön a vad és ördögi énünk. Na jó, ezt most hülyén fogalmaztam, de mindegy. Az ütős indítást még jobb folytatás követte, dallistát most nem írok, mert sikerült lefotóznom, szóval a képek közt megtaláljátok. Amit még meg kell említsek, az az, hogy a Don't Go Away Mad előtt Sidd felköszöntötte Szandit. Hogy pontosan mit mondott, gőzöm sincs. Ami minket, Ikreket illet: Szokásos módon buliztunk, főleg a két kedvencünk, ami a Too Fast For Love és a Same Ol' Situation. Na jó, ez nálam elég őrült bulizást jelent, aminek hála vagy kétszer majdnem pofára estem. De ahogy magamat ismerem, két sziszegés és egy basszameg után röhögve buliztam volna tovább akkor is, ha eltörik az orrom. :D Ja meg a két mellettünk lévő két csajszi odahúzott magukhoz táncolni. Végül is... Egyszer élünk. Na meg ugye az összekapaszkodás a Home Sweet Home-nál.
Koncert után összekapkodtam a cuccaimat és elhúztam a színpad elől. Az elkövetkező két-három óra hossza meg elég homályos, hála annak a kb. három vodkanarinak meg két Somersbynek, amit menet közben megittam. Szóval, amire tuti emlékszem, az, hogy elöl leültünk Barbyval és a két csajszival, Alice-el és Angiey-vel, azaz az Evil Twinz-el dumálni. Hogy miről, az kiesett, de lényeg az, hogy Facebook elérhetőséget és blogcímet cseréltünk. Csajok, ha ezt olvassátok, remélem hamarosan újra találkozunk. :) Mikor a csajok kimentek rágyújtani, akkor is velük tartottunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Ja és mert arra téblábolt Endi és Pocky, velük is szóba elegyedtünk. Azt hiszem… Kb. arra emlékszem csak, hogy Barby meg én elsütöttük Pockynak az ikrek vagyunk poént, meg amit én találtam ki, hogy „Melyikünk kicsoda?” De az elég homályos, szóval vagy úgy volt, vagy nem, mindegy. Utána kb. abból álltam ki, hogy ki-be kóvályogtam, mint a Chemotoxos légy. Meg még megittam egy vodkanarancsot. Valamikor két-három óra felé szedtem össze a cuccom és átmentem a Mekibe kajálni. Egy ideig elücsörögtem ott, arra jó volt, hogy ne ájuljak be.
Valahogy négy előtt jöttem el a Mekiből. Villamosra szerencsére nem kellett sokat várni, jött, felszálltam, a Blahán meg le. Onnan busszal tovább a Keletibe. Öt óra előtt valahogy értem oda, szóval volt idő egy kávéra. Hát igen, mindenkinek van valami „káros” szenvedélye, nekem ez. Amikor már beállt a vonat, felszálltam és befészkeltem magam egy üres kabinba. Indulás után nem sokkal elaludtam, szóval kb. semmire nem emlékszem. Ja de, arra igen, hogy reggel hétkor ébresztett a telefon. Háromnegyed kilenc felé valahogy szálltam le Csabán. Szokás szerint első dolgom volt buszt nézni és minő csoda, ott volt a nem távolsági 9.20-as. Szóval megerőltettem magam és felsétáltam a Centerhez, hogy teljen az idő. Aztán az is befutott, szóval fél tíz után nem sokkal otthon voltam. Ledobtam a hátizsákot, lerúgtam a csizmát, zuhany és bevágódtam az ágyba. Aztán valamikor estefelé nekiálltam beszámolót írni.
Na meg megfogadtam, hogy többet sosem iszom. De kevesebbet se. :P :D Mégis azt mondom, hogy megérte minden. Már csak azért is, mert sikerült teljesítenem egy ígéretet. Ugyanis megígértem Vikimnek, hogy helyette is elcsípem az Atomic Playboyzt élőben és megírom beszámolóban, hogy tetszett. Na meg ugye nekik is. És az én Barby Ikertesómmal is végre újra találkoztunk és buliztunk egy nagyot. Amint tudok, visszatérek a glam világba, tervek már vannak.

Az elkapott pillanatok:

Energiaital és „A Biblia”