2014. március 16., vasárnap

Nőnapi Holiday

Mikorra kész lettem a Valentin napi Barba buli beszámolójával, már megvolt a következő esemény terve a naptáramban. Ez pedig nem volt más, mint a Nőnapi Holiday Crüe buli március 6-án, a Rocktogonban. Szerencsére sikerült mindent úgy alakítanom, hogy ott legyek, így már nem is volt más dolgom, csak készülni a bulira. Például egy hajfestéssel, mert már rám fért. Ja és kipróbáltam Viki barátnőm módszerét, aminek a lényeg: Hajmosás után egy marék hajhab, beszárítás, majd másnap tupír. Szóval szerda este beszárítottam, majd kivasaltam a hajam és korán lefeküdtem.
6-án reggel sikerült jó korán kelnem. Nem is baj, legalább nem a rohanásból álltam ki. Reggel nyolctól délig elücsörögtem a suliban, de elütöttem az időt azzal, hogy kifestettem a körmöm. Méghozzá felváltva feketével és pinkkel, illetve utóbbira még dobtam némi ezüstcsillámot. Délben hazasiettem, és villámgyorsan nekiálltam készülődni. Pár cuccot bedobtam a hátizsákomba, aztán átöltöztem. Előkerestem az egyik kedvenc fekete felsőmet, hozzá a kockás miniszoknyámat, cicanadrágot és a tornacipőmet. Na jó, meg még egy pulcsit hozzá, majd fésű elő és tupírozás. Egész jól sikerült megcsinálni, szóval jól bebetonoztam hajlakkal és már indultam is. Negyed háromkor indult a buszom a főtérről és fél óra alatt Csabán voltam a jó alaposan kibelezett vasútállomásnál. Az üzletsort leköltöztették a buszpályaudvar aluljárójába, de azért a Fornettist megtaláltam. A kaja mellé még szereztem be energiaitalt és rágót, aztán tűnés vissza. Sikerült megint egy IC-t kifognom, de nem baj, felszálltam és negyed négykor indultunk. Útközben egyszerre letudtam az ebédet és a vacsit és Szolnok után elővettem az ékszereimet. Ja meg sikerült elkapnom a naplementét.
Hat előtt tíz perccel szálltam le a Keletiben, aztán megindultam "torony iránt". Első útcél: Europeum. A mosdóban gyorsan átöltöztem, azaz levettem a cicanadrágot, a pulcsit és a kabátot. Felkaptam a bőrdzsekimet, majd beálltam a tükör elé sminkelni. Amint kész lettem, tovább indultam a Rcktogonhoz. Persze gyalog, hiszen ráértem. Bá igaz, kicsit fáztam a miniszoknyában-harisnyában és bőrdzsekiben, de akkor valahogy nem érdekelt. Legfeljebb kicsit sietősebben mentem. Útközben szembejött velem két életnagyságú Barbie baba és azon röhencseltek, hogy nézek ki. Hát majd pont bekaphatják.
Még hét óra sem volt szinte, ahogy odaértem a Rocktogonhoz. Konkrétan még senkit nem láttam, akiről úgy gondoltam, oda jött, ahova én. Na jó, mégis. Ugyanis akkor érkezett meg Pocky és Wank, a Hooli stábból már ismerős Zsül és Janika társaságában és elkezdtek bepakolni. Odaköszöntem nekik, aztán idő, mint a tenger alapon kóvályogtam tovább ott a környéken. Aztán ledobtam magam egy padra, kihalásztam a hátizsákból azt, amire szükségem volt odabent is és átraktam a táskámba. Például a kézfertőtlenítő gélt, a kis fésűmet és a zsebhajlakkot. Kezdtem megint fázni, így keringtem ott tovább, majd beszélgetni kezdtem két sráccal, Kikivel és Szabival. Meglepődtek, mikor mondtam, hogy honnan keveredtem oda, de egyébként jól elvoltunk. Közben megérkezett Endi is, aki ezúttal meglepett, mert egyből ölelés, puszi... Bár mondjuk tudtam, hogy ilyenkor Holidayen még lazább, mint Hoolin. Ő is lement, mi pedig ott maradtunk az "Endi hajú" Kikivel és Szabival. Aztán nyolc óra után valahogy lementünk mi is.
Lent beadtam a hátizsákomat a ruhatárba, utána becéloztam a pultot. Az estét egy vodkanaranccsal és egy Somersbyvel indítottam. Beültem Kiki és Szabi mellé, és amíg vártuk a kezdést, beszélgettünk - hülyéskedtünk. Közben a szmem sarkából láttam, hogy megérkezett Sidd, de gyorsan eltűnt hátra. Aztán már csak a hangját hallottam beálláskor. Fél tíz környékére megittam a Somersbyt is, így kénytelen voltam újra feltankolni. Ezúttal a Jack-kóla párosa mellett döntöttem a Somersby mellett, de még gyorsan lefényképeztem, amit ittam, mielőtt bementem a színpadhoz.
Épp jókor, ugyanis már hallatszott valami intro szerűség, ami a kezdést jelezte. Beálltam a színpad elé, valahogy a Sidd és Pocky közti részre. Pont jó hely, bulizás, de fotózás szempontból is. Utóbbi persze mindig úgy végződik, hogy tele van a memóriakártyám béna képekkel, de vagy tombolok, vagy fotózom... Itt végre volt már egy ismerős is, Judit, akit ugye Hooliról már ismerek. Az első dal (Amire már nem emlékszem, mi volt) után oda is köszöntem neki. Aztán visszatértem a tomboláshoz, mert a második dal a Live Wire volt, utána meg az egyik személyes kedvencem, a Too Fast for Love. Ez és persze a menet közben elnyalogatott Jack-kóla meg Somersby pont elég volt ahhoz, hogy elveszítsem a maradék józan eszem is. De azért jókat nevettem, mikor Sidd és Pocky hülyéskedtek. A dalsorrend szintén homály, de az tuti, hogy volt a Same Ol’ Situation, a Don't Go Away Mad (Just Go Away), a Wild Side, a Dr. Feelgood, a Saints of Los Angeles, a Girls, Girls, Girls, a Too Young to Fall in Love, a Kickstart my Heart és persze a Home Sweet Home is, aminél a mellettem lévő két-három csajszival összekapaszkodva lötyögtünk. A végén volt még a Smokin' in the Boy's Room is, amire persze legalább úgy tomboltunk, mint előtte a többire. Ami a fotókat illeti: Megpróbáltam párat összehozni, A nagy része elég béna lett, bár van közte, ami egy-két részletében nagyon is jó. Például Siddről a legjobb kép úgy sikerült. Wankről mondjuk sikerült két nagyon is jó képet csinálnom. Pockyról nem volt olyan könnyű, de azért sikerült legalább egy épkézláb kép. Ja és végre sikerült jó képet csinálnom Endiről dobolás közben. :D Hoolin ugye magas a színpad és elég messze van, itt meg közel volt, csak állandóan takarásban. De rajtam nem lehet kifogni :P
Koncert után összeszedtem a színpad elé bedobott kistáskámat és a bőrdzsekimet, magamra kaptam és kifelé vettem az irányt. Ami ezután történt, az már eléggé kusza, hála a menet közben elnyalogatott, addigra már kb. egy Jack-kólának, két vodkanarancsnak és három vagy négy Somersbynek. A naplómat meg a hátizsákomban hagytam, ami ugye a ruhatárban ült. Na, a lényeg az, hogy valahogy beszélgetésbe elegyedtem két glam sráccal, Yeah Tee-vel és Norbival, akikről villámgyorsan kiderült, hogy az Atomic Playboyz tagjai. A Magyar Glam Rockerek Közösségének és Vuknak hála, már korábban volt szerencsém egy videójukhoz és eléggé elnyerte a tetszésem. Szóba került, hogy áprilisban lesz két (Vagy három?) fellépésük is, szóval megígértem nekik, hogy ha össze tudom hozni a dolgot, akkor tuti megnézem őket. Na meg csábítom Vukot, azaz Vikit is. A többi már tényleg káosz, csak néhány emlékfoszlányom van. Pl. koccintás Endivel, akit mikor elment, búcsúzóul megölelgettem, akárcsak egy párszor körülöttem mindenkit, "Free Hugs" címszóval. A végén már csak arra emlékszem, hogy Norbi, Yeah Tee, Zsombor, én, meg még egy csajszi, azt hiszem Doda, kint a Rocktogon előtt hülyéskedünk és pózolunk. Hogy a képek milyenek, azt hagyjuk... Aztán bent a pultnál ücsörögtünk, beszélgettünk, elvoltunk, de addigra már kb. a kinyúlás határán álltunk.
Valahogy hajnal négy után kivettem a hátizsákomat a ruhatárból és átöltöztem. Felvettem a fekete hosszúnadrágom, meg a pulcsim, mert már eléggé fáztam. Ja meg elővettem a kabátom is. Negyed öt és fél öt közt valahogy összevakartuk magunkat és átmásztunk a Mekihez. Csak a kiadó volt nyitva, de azért beálltam a sorba, mert éhes voltam. De mert akkora szívem van, mint egy sztriptíztáncosnő valaga, gondoskodtam a többieknek is kajáról. 20 db-os McNuggets. Nem nagy durranás, de tűzoltásnak elég. Aztán hogy, vagy hogy nem, de felkeveredtünk a villamosra. Igaz, én csak pár megállót mentem, a Blahánál leszálltam. Előtte még "Free Hugs" és egy nem biztos ígéret. De a reményhal még él.
Ahogy leestem a villamosról, leszaladtam az aluljáróba a Fornettishez reggeliért, aztán fel a buszmegállóhoz. Busz is volt hamarosan, így még fél hat előtt a Keletiben voltam. A vonatom már bent állt, de egy kávé még belefért. És ezúttal nem is volt olyan bűn rossz... Vagy csak jól megborítottam a cukortartót... :D Kávé után aztán mégis felszálltam. Az indulásra már szinte nem is emlékszem, utána nem sokkal végigdőltem az ülésen és elaludtam. Majdnem egy órával később ébredtem fel, aztán átnéztem a képeimet, meg elpakoltam az ékszereim.
A megszokott időben szálltam le Csabán. Húztam volna ki a buszhoz, csak az a kurva vonat pont az átkelő közepén állt meg. Szóval szobrozhattam ott mellette még vagy 3 percig, mire elhúzott. Persze, hogy addigra pont elment egy buszom, a következő meg csak 9.20-kor volt. Na mindegy, gyalog irány a Center, ott kuksoltam buszindulásig. Fél óra múlva meg már otthon is voltam. Bevertem még egy kávét, lezuhanyoztam és ledőltem. Beszámolót meg azt hiszem, csak másnap kezdtem el.
Most jön az, hogy összegezzünk. Három szó: Eldobtam Az Agyam! Másodjára is. Meg még egy párszor el fogom, csak jöjjön össze. Na meg előbb az április, ha már megígértem az Atomic Playboyznak. És természetesen meg is írom majd.

Az a néhány kép, aminek csak egy töredéke tényleg vállalható, de elmegy:

Naplemente

Indulhat az este:
Jack-kóla...

... és Somersby

Véletlenül sikerült lefotózni a dallistát.

Wank. Meglepett, milyen jól sikerült ez a kép

Siddről ez lett a legjobb, igaz részlet

Pockyról ez a "legjobb". Mindegy, jó az...

Endiről ez a legjobb kép, amit valaha készítettem.

Ez meg a szemfülességem eredménye.

Holiday Crüe egyik fél...

...másik fél. Ez csak így sikerült.

I'm very happy to met you. See ya in April :)

Következő hónapra két tervem is van. Az egyik tuti az, hogy megnézem az Atomic Playboyzt. Meg még egyéb. Ja és egy találkozás Vikimmel. Nyár? Elvileg Hooliturné, meg egyéb tervek, majd meglátom. De mindenekelőtt: Leadni 1-2 kilót, hogy rám jöjjenek a nyári cuccok.

2014. március 9., vasárnap

Symbol "Másik szemmel"

Ha tavasz, akkor szinte már hagyományosnak mondható a Hooligans "unplugged" koncert a Symbol klubban. Nos, én eddig egyszer voltam, de többször már nincs igazán kedvem menni, ugyanis eléggé sznob helynek tartom. Ám Baranyi Ági, akiről már többször említést tettem a tavalyi és az idei Barba Negra Valentin bulik kapcsán, ott volt Annamarival együtt és írt belőle egy beszámolót. Én pedig megosztom veletek. Íme:

Most is hozták a formájukat kedvenc huligánjaink. Meg Pulius Tamást, a RockSuli egyik billentyűs tanárát a szintetizátor mögé és 2 vokalistát, Péter Barbit és Óvári Évit.

Ezen a koncerten Tibcsi énekelte az Illúzió-nak a „non-radio-edit” verzióját. Illetve azt a bizonyos részt, amit annyira imádunk ebben a formában. Nekem is személyes kedvencem, mert nem érzem magam ilyen lánynak, inkább olyannak, akiről a másik (Katával közös) kedvenc zenekarom számában esik szó: „Miért adjam el a lelkem?… Sosem volt eladó!” Szóval az Illúzió-csajok magasról lenézve. De ne szaladjunk ennyire előre, ez már a koncert vége felé volt.

Kezdésnek „Legyen Valami”, aztán néhány újabb dal (Mindörökké, Egyformán, Idegen).

Szülinapi ajándékként elénekelte Csipa a „Királylány”-t egy rajongónak majd jött a „Küzdj az álmodért”, „Másik szemmel”, aztán megint régebbi kedvencek: „Játszom”, „Nem szól semmiről”, „Ringass el”, „Eljátszott gyémánt”, „Szex és kávé”, „Áldatlan múlt”, „Szabadon”, „Szépnek tűnik”.

Aztán Enditől egy meglepi nekünk: a Vér nem válik vízzé alatt előre jött énekelni.

Majd a koncert vége felé ismét felbukkant 2 új szám, a Szárnyas lázadó és a Tavalyi hó.

Visszataps, de ugye erre nem szoktak még visszajönni - kéretik magukat, mert tudják, hogy benne vagyunk a játékban. Arra se hallgatnak, hogy „vissza, vissza”, hanem arra, hogy „Hu-li-gensz, Hu-li-gensz”… ahogy jól nevelt Hooligans-tagokhoz illik. Aztán természetesen jött Endi, de nem sok ideje maradt segíteni nekünk a lábdobbal, mert nagyon gyorsan jöttek utána a többiek is és velük együtt a „Nőben a boldogság”, az „Illúzió”, a „Félember”, aztán „segíts fel, mert távoznék”

Ami extra volt még ezek mellé a mostani koncerten, hogy Csipa játszott Zsoltika gitárján. Szóval próbálkozott, de mindent Tibitől lesett. Aki kimaradt sajnálhatja… a fotóimon is rajta a lényeg, de átélni, amit ők ott nonverbálisan kommunikáltak… kb. ez látszott rajtuk:

- Tibi: Így kell, vágod?
- Csipa: Rohadtul nem, de én tök jól elvagyok ezzel a gitárral így is.
Természetesen a koncert utáni fotózkodás se maradhatott el.

Képek:











Remélem tetszett. Néhány nap és olvashatjátok az ígért Holiday beszámolót, aztán még nem tudom, mi jön, de valami biztosan. Tartsatok velem!

Másik szemmel

Sziasztok!
Ismét megleplek titeket egy kis újdonsággal. Úgy látszik, ez az év erről fog szólni. :D Nemrég kaptam egy beszámolót a Symbol buliról, így gondoltam, indítok egy új témakört, amit Másik szemmel névre kereszteltem. Úgy tervezem, ide majd néhány olyan szöveges és/vagy képes beszámoló kerül, amit Ti alkottatok. Kezdetnek íme mindjárt egy régi beszámoló és két blog.

Ezt a beszámolót az Ikertesóm, Barbi írta a három évvel ezelőtti találkozásunkról és a közös csövezésünkről Békéscsabán.

Ahogy Hoolibuli látta, avagy az együtt csövezés


Ez pedig egy komplett blog, amit Gyöngyvirág Kolleganőm vezet és hasonló az Annyi minden vár - hoz. Tavaly sikerült két buliról mindkettőnknek beszámolót írnunk, szóval, ha érdekel titeket A 4. Sörfesztivál és a Strandbuli Hooligán módra "Másik szemmel" kattintsatok! :)

Nincs két életem csak egy és ez KELL!


Végül pedig íme Nati Kolléganő koncertfotós blogja. Vele is van már közös beszámoló, méghozzá a Syma Nagykoncertről, csak ugye az enyém szöveges, az övé meg képes. Meg még van a blogján egyéb más is, de ha odakattintotok, úgyis meglátjátok.

Menj, küzdj az álmodért, minden vágyadért, mi benned él.


Egyelőre ennyi. Hamarosan jön a vendégbeszámoló a március 1-i Symbol buliról, illetve saját beszámolóm Holiday Crüe témában. Ha van ambíciótok összedobni egy-egy szöveges vagy képes beszámolót, esetleg van blogotok ebben a témában, írjatok üzenetet a Facebook oldalamon.