Másik szemmel - Szerencs

Állandó beszámolós vendégem, Ági megjárta Szerencset és Csokifesztivált. Íme hát az élmény:

Hazai pályán polgármestert vetkőztetve

Ez volt életem első csokifesztiválja, de hogy nem az utolsó, az biztos. Gaál Gyöngyi megszervezte az utat és Adri, Feri, Évi, Ildi meg én már ott is voltunk. Adri aznap délelőtt varratta magára a História-logót meg a fiúk aláírását, szóval már délelőtt huligánosan indult a napja. Parás volt az idő, nagyon esőre állt, de mivel szivárvány fogadott, mikor beértünk Szerencsre… ebből rossz már nem sülhet ki. 

Ahogy odaértünk a fesztiválra, egyből megvettük Gyöngyi ajándékát, mert pont aznap (augusztus 24.) van a szülinapja. Azt mondta, mindig a Szerencsi Csokifesztiválon ünnepli (mert a csokifeszt mindig a szülinapja környékén van, de idén pont aznapra esett) jó kis szerencsi konyakmeggyel meg Hooligans koncerttel. Nekünk se kellett több (Adri, Feri meg én), vettünk neki egy kiló „jó kis szerencsi cucc”-ot… meg még azon felül magunknak is. 
A koncerten meg Csipa elénekelte a „hepi-dzsörzé-tú-jú”-t Gyöngyinek.

Koncert előtt szétnéztünk a Rákóczi várban, ahol az egész hepaj volt. Gombóc Artúrral mindenképpen akartam fotót és lett is. 

Az előzenekar (illetve Hooligans előtti fellépő) a szerencsi Ciráda zenekar volt. Kicsit más stílusban zenélnek, mint a fiúk, de legalább szerencsiek. A menetrendet már ismerjük: Intró, Mindörökké, Egyformán… Királylány után a Metallica Enter Sandman-ja… Játszom és még néhány régebbi szám, kimennek, visszajönnek. Most 2,5 órás koncert volt, nem kettő, de hát… az otthoni közönségnek minimum ennyi jár.

A koncert vége felé Csipa a színpadra hívta Koncz Ferencet, Szerencs polgármesterét megköszönve, hogy minden évben helyt ad nekik a Csokifesztivál programjában és cserébe „Tiszteletbeli huligánná fogadom a polgármester urat – a Tibi, a Csipa, az Endi és a Zsoltika nevében”, majd átadott neki egy Hooligans feliratos fekete pólót. A polgármester úr pedig elég vagány volt ahhoz, hogy több száz ember előtt a színpadon lecserélje az elegáns világoskék ingjét a laza, fekete „huligán-póló”-ra. Szinte kérés nélkül. Látszott rajta, hogy örült a dolognak és igazán büszke a „fiai”-ra. Aztán jött a tűzijáték.

Az volt az egyetlen hibája ennek a koncertnek, hogy Tibi-oldalon már nem volt hely a „két első sor”-ban, szóval Zsolti-oldala keveredtem. De a végén kiderült, hogy jobban is jártam így. A koncerten volt csoki-dobálás: Gombóc Artúr adott néhányat Zsoltikának, ő meg szétdobálta Nekünk, szóval mégis volt valami jó a „rosszban”, mégiscsak igazuk van a fiúknak: „ne legyen félig üres a félig teli pohár”

Szóval most is jót buliztunk. Azzal együtt, hogy már a koncert előtt két nappal elkezdett fájni a torkom és Szerencs előtt egy nappal a Barba Negrában is így buliztunk a fiúkkal… szóval két napot fájós torokkal „énekeltem” végig. Szerencsére Adrinál volt házi pálesz, tehát a torokfertőtlenítőm megvolt és a sofőrünk, Dezső se maradt ám ki a fotózkodásból. Nagyon jófej pasas, remélem még nagyon sokszor visz majd minket koncertekre és Csokifesztünk is sok lesz még együtt. 

Aztán pár nappal a hepaj után Adri nyert belépőt (egy kérdőív kitöltésével) a 2015-ös csokifeszt-re, szóval ő már biztosan ott lesz jövőre is – ingyen. Én is kitöltöttem, de Fortuna őt egy kicsit jobban szerette most. Gratula! Gyöngyinek köszi a szervezést, a sofőrünknek, Dezsőnek kösz a fuvart. Jövőre veletek ugyanitt.


És a képek. Ezúttal jó sokat kaptam....
A képek mindegyike Baranyi Ági tulajdona!!!

A szivárvány - Halvány, de legalább a miénk

A kis csapat

Dezső, a sofőrünk

A Csokifeszt legnagyobb sztárjával - Ági és Gombóc Artúr

Adri és Gombóc Artúr

Csokivilág...

A koncert képei:

Együtt a banda

Két Tibi

Tibi

Zsolti

Metallicásan

Ülő gitárosok

Vetkőző polgármester

Huligánná avatás: Előtte-Utána

Endi és a vendég-blogger, Ági

És ami a hepaj utózöngéje:

Adri nyert belépőt a jövő évi Csokifesztre. Gratu!

Még egyszer köszi a beszámolót, Ági! Legközelebb már egy helyen borulunk, méghozzá október 25-én a Barba Negrában. Ezzel most elárultam, mi a következő tervem. Hogy Ági készít-e beszámolót, az kérdéses, de én tuti.

Kenton

Az augusztus 20-i viharba fulladt Marót Viki koncert után már komolyan vártam a tíz nappal későbbre betervezett Redlight Slipper koncertet. Ám egy héttel előtte kiderült, hogy ez sem jött össze. Hosszú történet, hogy miért, de rohadt ideges voltam miatta. Ez az egyik része. A másik meg az, hogy a suli már annyira leamortizált fejben, hogy… Na, mindegy. időközben hozzájutottam az itthon Békésen minden év szeptember elején megrendezett Madzagfalvi Napok idei programjához. Jobban csak az esti programokat futottam át, hátha találok valamit, amiért érdemes kimenni. egyedül egyet találtam: Utolsó napon, vasárnap a sarkadi Kenton zenekart. Hozzájuk volt már szerencsém élőben, még május 1-én, Sarkadon, mikor a Hooligans előtt létek fel. Akkor eléggé tetszett a produkciójuk, szóval úgy gondoltam, most is megnézem őket.
A tervezéshez képest elég gyorsan eljött a „buli” napja, szeptember 7. Délelőtt lazsáltam, tanultam, miegyéb, aztán délután készülődni kezdtem. Hajmosás, öltözés, ékszerek. Előástam a szekrényből az egyik kedvenc nadrágomat (a szűk virágmintás) hozzá pedig ont a Mötleys póló akadt a kezembe. Annyi baj legyen… Beköltöztem a tükör elé és jöhetett a smink, majd a tupír. Közben magamban azon vigyorogtam, hogy milyen fejet fognak vágni, akik ismernek, ha meglátnak. Mert ugye nem mászkálok így mindennap. Mikor a tupír megvolt, megkoronáztam hajlakkal, a rúzs csak eztán jött. Ahogy kész voltam, fogtam a táskámat meg a bőrdzsekimet és elindultam ki a Grundra.
Néhány perc séta után már ott s voltam. A színpadon én a Városi Ifjúsági Fúvószenekar játszott, de már a vége felé tartottak. Körbesétáltam a placcot, aztán megálltam a színpadtól kicsit távolabb. Mikor a fúvósok lejöttek, teljesen leürült a színpad, ugyanis a következő műsorszám a helyi Fregolina Társastánc Klub bemutatója volt. Na, ekkor már közelebb mentem a színpadhoz, ugyanis egy kedves ismerősünk s táncolt. Gondoltam, készítek róla néhány képet. Hát, nem lettek a legjobbak, d mindegy. Közben a tömegben kiszúrtam tesómat s, de csak odaköszöntem nekik, mert a barátnőjével lófrált.
A táncbemutató után újabb technika szünet jött, mivel időközben megérkezett a Kenton zenekar és hozzáláttak összerakni a színpadot. Ekkor már lassan elkezdtek gyűlni a színpad elé, többeken láttam Edda pólót, vagy kendőt, mert ők voltak az este "fénypontja". Beálltam a kordonhoz, onnan figyeltem az eseményeket. Aztán este hat vagy hét körül, nem emlékszem már, de elkezdődött. rögtön a Born to be wild-al, amit a Halál a májra követett. Nekem éppen elég volt ennyi, a lelkes tapsoláshoz-énkeléshez. egymást váltották a saját dalok (Csókod édes, a klipes Fekete égbolt, Húzd a gázt) és a feldolgozások (Republic - Jó reggelt kívánok, Tankcsapda - Mennyország Tourist, hogy csak azt említsem, am megragadt). A koncert utolsó dala is egyébként egy feldolgozás volt, szintén Tankcsapda: Fiúk ölébe a lányok. Am engem illet: Kicsit visszafogottabban buliztam, mint mondjuk Hoolin, de azét tapsolás-éneklés és egy kis hajrázás volt. A hajamat nem féltettem, a hajlakk egyben tartotta. :D
Koncert után kicsit szétszéledt a kis csapat, am összegyűlt a színpad elé. Én pedig beszélgetésbe elegyedtem Zsolttal, aki mellettem állt koncert közben. Beszélgetés közben kiderült, hogy koncertszervező, és hogy tervei szerint hamarosan elviszi a Kentont Békéscsabára. Az is kiderült, hogy eléggé egyezik az ízlésünk zenei téren, aminek örültem, hogy végre már van valaki ebben a városban, aki nem csak bámul kukán, ha megemlítem a Reckless Love, az Atomic Playboyz, vagy épp a Mötley Crüe nevét. Beszéltem neki a blogról is (Jól van, kell némi reklám, ha már ennyi pénzt és energiát ölök bele, legyen s, aki olvassa) meg arról, hogy ezt a bulit is megörökítem. Közben besötétedett és a tömeg is gyűlt a színpad elé. Hozzánk pedig csatlakozott egyik pultos ismerősöm, Tina, és párja. Megjegyezték, hogy olyan 80-as évek hajam van. ezt akkor dicséretnek fogtam fel, és csak remélni tudom, hogy úgy is gondolták. Amíg a színpadon tartott az ifjúság díjak átadása és a napi összefoglaló, beszélgettünk. De mikor kezdődött az Edda koncert, elbúcsúztam a többektől és elindultam haza. Otthon tesóm rábeszélt, hogy csináljunk egy képet a hajamról, aztán tényleg lemostam a vakolatot és ágyba bújtam.
Igazat megvallva, ezt a bulit kicsit amolyan hiánypótlónak szántam. Úgy értem, valami, am kicsit csillapítja a kétoldali koncerthiányomat. De mégsem bántam meg, hogy elmentem, mert kis lazulásnak ont tökéletes volt. És ki tudja, lehet, hogy majd Csabán is megnézem a Kentont.
Mindemellett szeretnék bocsánatot kérni, amiért két hetet csúsztam a beszámolóval, de meghalt a gépem töltője és csak egy hete tudtam újat szerezni. Hétköznap meg sokszor olyan dögfáradt voltam, hogy egyszerűen nem állt rá az agyam. Remélem, a következőnél már tudom tartani az egy hét limitet.

És néhány kép még a kis kimoccanásról:

Fregolina Társastánc Klub bemutatója

Hajzat

Fotó by Békésmátrix

Kenton 

Este, otthon

Legközelebb mi lesz? Az események közt el van tárolva az október 25-i Hooligans koncert. És ha törik, ha szakad, én ott leszek. Tartsatok velem!