2014. február 22., szombat

Barbavalentin

A 2013-as évet záró őrületes nagykoncert után a január a pihenésről, illetve az új szezonra való készülődésről szólt. Magam részéről ebbe beiktattam egy alapos stílusváltást is. Bár szerintem ez nem volt nagy meglepetés, mert már kb. a tavaly szeptemberi méhkeréki bulival elkezdtem a dolgot. Lényege a tépett - tupírozott szőke haj, erős smink, vörös rúzs és őrült szerkók. Aztán ahogy kikerültek Facebookra az első koncertdátumok, már beindult a tervezgetés is. Például rögtön az első dátummal, ami a Barba Negra Valentin bulija volt február 15-én. Kb. egy hétig gondolkoztam rajta, hogy menjek - e, de végül kiütéssel győzött a Hooligánság. Szerencsére sikerült Csabán elővételes jegyet vennem, így már tűkön ülve vártam a bulit.
Aztán csak eljött a buli napja. Aznap is elég korán keltem, olyan fél hat körül, zuhany, reggeli, kávé, stb. majd öltözés. A választásom ezúttal egy fekete miniruhára esett, amihez fekete cicanadrágot és a lapos csizmámat választottam. Mivel reggel még elég hideg volt, így magamra kaptam egy farmert és egy pulcsit is hozzá, majd a már előző este feltupírozott hajamat igazítottam ki. Ahogy az megvolt, a hajlakkot elsüllyesztettem a táskámban a Hooligánnaplók és a multivitamin löttyöm mellé, majd kabát és indulás. Az első utam anyum munkahelyére vitt, még beszéltünk pár szót, aztán elbúcsúztam tőle és irány a buszállomás. Pont volt egy busz Debrecenből Szeged felé 9.12-kor. Nagyon sokat nem kellett rá várni, amint befutott felugrottam és irány Csaba.
Alig negyedóra buszozás után fél tíz körül már a vasútállomáson voltam. Mivel még egy kis időm volt vonatindulásig, átszaladtam a Pennybe energiaitalért, meg rágóért. Ez a kettő majdnem olyan fontos, mint a ruha meg a koncertjegy. Szerencsére gyorsan végeztem, de mert nem volt kedvem ácsorogni és már a vonat is bent állt, így felszálltam. Először még egyedül ücsörögtem a kabinban, aztán útitársam is lett. Pontban 10.20-kor indultunk. Ezúttal gondoskodtam magamnak unaloműzőről, ugyanis magammal vittem "A Bibliát" azaz a Mötley Crüe történetét feldolgozó The Dirtöt. Úgy belemerültem az olvasásba, hogy már csak fél egy után eszméltem fel, hogy mindjárt megérkezünk. Akkor elraktam a könyvet. Hozzáteszem, útközben kisütött a nap és annyira jó idő lett, hogy napszemüvegben olvastam és a kabát alól levettem a pulcsit.
Gond nélkül, 12.50-kor befutottunk a Keletibe. Ahogy leugrottam a vonatról, a szememmel azonnal keresni kezdtem Alexát, ugyanis megbeszéltük, hogy elém jön és együtt csavargunk délután, aztán együtt megyünk a Barbába este. Ám ő nem volt ott és mint utóbb kiderült, később ért oda. Mivel nem találtam a megbeszélt helyen, így fogtam magam és egyedül indultam neki a városnak. Első utam az Europeumig vezetett, mert ott legalább normális a mosdó. Miután onnan kijöttem, megint nyakamba vettem a várost minden különösebb úticél nélkül. Illetve előbb még az aluljáróban becéloztam a Fornettist, valami ehetőért. Ahogy feljöttem, csak mentem, mentem, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve lefordultam az Akácfa utcára. És ha már ott voltam, elmentem egész az Old Man's - ig. Ha úgy adódna, már simán odatalálnék. Aztán eszembe jutott még, hogy hova akarok eltalálni, így néhány kis utcán át kilyukadtam a Dob utcában, a Lokál bár és a BP Ink Tattoo előtt. Legközelebb ez se okoz gondot. Csak legyen legközelebb. Aztán eszembe jutott, mit is akarok még megnézni. A Hard Rock Café. Korábban valamiért már megnéztem Google térképen, így nagyjából tudtam, merre kell mennem. Némi kacskaringózás után meg is találtam. És ha már ott voltam, pózoltam is. Utána megint csak a fejem után indultam, aminek az lett a vége, hogy a Március 15. téren kötöttem ki. Addigra már kezdtem elfáradni, szóval úgy döntöttem, megállok és pihenek. Gyorsan elrágcsáltam a bolognais Fornettimet "ebéd" címszóval, aztán elücsörögtem ott egy padon.
Mikor eluntam az ücsörgést, felálltam és körbesétáltam a teret. Hogy körbe, az túlzás, mert csak a rakpartig jutottam. :D De legalább újabb bulihelyszínt fedeztem fel, méghozzá a Blue River Pubot. Ha olyan program lesz, ott a helyem. :) Akkor már délután négy felé járt, szóval jobbnak láttam útnak indulni. Csakhogy menet közben megint lőtt az agyam, meg hát ráértem még, így a séta vég hegymászás lett. :D Mert kb. csak annyira vagyok hülye, hogy képes vagyok felmászni a Gellért - hegyre egy egész éjszakás buli előtt. Na jó, nem teljesen, csak oldalt a keresztig. Épp elég volt, így is kinyúltam, mire odáig felértem. De nem bántam, mert a kilátás még onnan is szép. Két olasz lány ücsörgött még ott, megkértek, hogy csináljak róluk egy képet, utána ők is csináltak rólam. Innen is nagy "Grazie" nekik. Majd én is lőttem még két képet.
Ahogy lemásztam a hegyről, a villamosmegálló felé vettem az irányt, mert mégiscsak jobb, ha pihentetem a lábam, míg eljutok az Allee - ig. Még akkor is, ha a villamoson sem ültem. Mindegy, leszálltam és irány az Allee. Bent kerültem egyet körülnézés címén, aztán megkerestem a mosdót. Átöltöztem, azaz levettem a farmert, csak a cicanadrág és a miniruha maradt rajtam, majd nekiálltam sminkelni. Ezúttal elő sem vettem a szinte már védjegyemmé vált pink csillámos szájfényt, helyette a vörös rúzst. Smink után még tupíroztam a hajamon és fújtam rá egy kis lakkot, és máris borulásra készen álltam. Még a tükörben lőttem egy selfie - t és elindultam a Barba Negra felé.
Legszívesebben végigfutottam volna a Fehérvári úton, annyira elkapott valami hülye érzés, de mégis inkább sétáltam a szinte tavaszi naplementében. Na meg közben megittam az energiaitalom, és "imádkoztam" hogy ne kenődjön el tőle a rúzsom. Szerencsére a helyén maradt. Fél hat felé járt, de még világos volt, mikor odaértem a Barba bejáratához. Összvissz öten voltak ott. Egy csaj, akinek most nem jut eszembe a neve, Bogyó Ildiék, és persze Heni és Ari. Őket egyből megöleltem, de puszit nem kaptak a rúzs miatt. A viszontlátás öröme után Heni mondta, hogy épp előtte beszélt Répyvel, aki akkor már az Allee - ban volt. Sikerült vele is jól elkerülni egymást. Na nem baj, most Heni megcsörgette Répyt, aztán átadta nekem a telefont, hogy igazítsam útba. Elmondtam neki, merre induljon, majd úgy döntöttem, elé megyek, mert így egyszerűbb, mint elmagyarázni. Visszaadtam Heninek a telefont és sietősen elindultam visszafelé. Útközben folyamatosan járt a szemem, hátha meglátom Répyt. Végül a távolban megpillantottam egy ismerős fehér kabátot. Ahogy közeledett, a kabát tulajdonosa egyre ismerősebb lett és tudtam, nem lehet más, mint Répy. Megálltam, levettem a hátizsákomat és elővettem a neki szánt ajándékomat. Mikor odaért, megöleltük egymást és együtt mentünk vissza a Barbához. Addigra már majdnem besötétedett és a bejárathoz is gyűltek. Na persze ez nem volt akadály, beálltunk Heniék mellé. Közben egyre többen lettünk. Megérkezett Dorina, Mesi, Anna, Flora és Niki, Gina és Balázs, és Alexa is, akit erre az estére unokatesómmá fogadtam, hogy beengedjék minden különösebb fennforgás nélkül. Már csak egy valaki volt, akit hiányoltam magam mellé: Barby Ikertesómat. Mikor végre megláttam őt a sor vége felé, nagyon megörültem, azonnal mondtam is neki, hogy jöjjön mellém. Ahogy ő is ott volt, teljes lett a csapat. Neki is készültem egy kis ajándékkal, majd miután átadtam, beszélgetni kezdtünk. Közben persze előástuk a jegyeket is, mert közeledett a nyolc óra, a kapunyitás.
Végül valamivel nyolc előtt nyílt a bejárati ajtó és megindultunk befelé. Közben persze kicsit elkavarodtunk egymás mellől, de pont arra figyeltem, hogy végre rám tegyék a karszalagot. Mikor megvolt, futni kezdtem és szerencsére találtam a Zsolti felőli sarokban egy üres helyet, amit azonnal befoglaltam. A többiek kicsit messzebb kerültek tőlem, de az első sor mindenkinek meglett. Aztán odajött mellém Alexa, aki rögtön befoglalta mellettem a helyet a sarokban, majd előkerült Ikertesó is, akinek meg a másik oldalamon szorítottam helyet. Mivel még lazásan álltunk, kihasználtam az alkalmat és elszaladtam a pulthoz ásványvízért, de aztán sehova a jó helyről. Közben felbukkant még néhány ismerős, így például Ági és Annamari, akiket pont egy éve ismertem meg. Jó volt újra találkozni velük. De odajött még Feri is, akivel Symában találkoztam utoljára. Illetve sor került egy újabb első találkozásra is Sovány Zsuzsi személyében. Facebookról korábban tudtam már nagyjából, ki ő, csak ugye nálam az a szabály, hogy találkozásig - beszélgetésig nem jelölök vagy igazolok vissza senkit. Kihasználva, hogy még "gyerek az idő" és nem vagyunk szorosan, csináltunk pár képet, majd vártuk a borulást.
Kilenc óra körül kezdett az előzenekar, a 6test. Bevallom, korábban csak annyit tudtam róluk, hogy Zsolti valamikor ott is játszott. Meg azt, hogy metálban utaznak. Őszintén szólva, nem az én világom, bár az énekesnőnek egész jó hangja van. Nem tartott sokáig a koncertjük, kb. háromnegyed tízig lehettek a színpadon. utána viszont már egyre türelmetlenebbül vártuk a Hooligánokat.
Este tíz után végre ismét sötétségbe borult a színpad és megszólalt a História Intro. A függöny elhúzódott, a fiúk megjelentek a színpadon és belecsaptak a Mindörökké - be, amit az Egyformán és a Van az úgy követett. Mi meg "egyformán" vagy nem egyformán, de ugrálni, tombolni és énekelni kezdtünk. Természetesen most sem maradt ki az Idegen, a Másik szemmel, a Királylány és a legkedvencebb kedvencem, a Várok rád sem. Ám ez most tényleg különleges volt, számomra legalábbis, merthogy ekkor lépett színpadra Talán Attila, aki együtt énekelte ezt a dalt a fiúkkal. Amúgy is őrültként szoktam tombolni ennél a dalnál, de most szerintem megdupláztam a teljesítményem. És bár ekkor még nem szoktam elővenni a fényképezőgépet, most kivételt tettem és csináltam pár képet, míg Ati a színpadon volt. Bár inkább már a Szabadon közben. Meg később, a vége felé, mikor már kezdtem fáradni. D addig szigorúan tombolás: Szex és KV, Szárnyas lázadó, Játszom, Küzdj, Nőben a boldogság, Tavalyi hó, Szépnek tűnik. És ugye a vége hármas: Illúzió, Félember, Hotel Mámor. Utóbbinál nem bírtam ki, hogy ne hülyéskedjem el az "akad, aki térdel" sort. De ha jól láttam, Répy se.
Koncert után rögtön indult a rockdisco, mi pedig összeszedtük a cuccunkat, és odasoroltunk a színpad mellé, a backstage ajtóhoz, hátha kijönnek a mi Hooligánjaink. Ott kicsit újra összerázódott a csapat. Ami engem illet, maradtam szorosan Ikertesóval, meg Répyvel és Heniékkel. Egy dologban biztosak voltunk: Endit, Zsoltit és Atit nem engedjük el közös kép és anélkül, hogy beszélnénk velük pár szót. Ahogy ott szobroztunk, egyszercsak Tibi előbújt a backstageből és a pult felé vette az irányt. Persze egyből megrohamozták őt, mi is beálltunk a sorba, ám mielőtt sorra kerültünk, elszaladt. Na nem baj, majd később. Aztán észrevettük Atit is, akire Ikertesóval lecsaptunk. Előbb Barby csinált vele közös fotót, aztán én. Na igen ám, de pont mikor magyaráztam valamit Atinak, Ikertesó közben kattintott. Nem baj, csináltunk másodikat is. Ott meg Ati hunyorított. Mindegy, jó kép lett. Utána visszamentünk a sorba. Vagy csak a pultig valahogy, már nem nagyon emlékszem, de a lényeg az, hogy ott valahol volt Tb. És ha már ő ott volt, közös fotó nem maradt ki. Aztán vissza a sorba, vártuk Endit és Zsoltit. Közben felbukkant Gerri Sixx is és ha már ott volt, csináltunk közös képet. Egy év után újra, még egyszer köszi! :) Aztán végre előkerült Endi is. Miközben fotózkodtam vele, elmondtam neki azt, amit október 18-án nem tudtam. Hogy az a Holiday buli óriási volt, csak akkor én nem voltam magamnál. :D Meg azt is, hogy lehet ott leszek március 6-án a Rocktogonban. Akkor máe előbújt Zsolti is, csak őt meg teljesen körülvették, de nem baj, vártunk. Már csak azért is, mert Zsolti éppen egy beteg fiúval beszélgetett és fotózkodott. Ezt meg azért csak megvártuk. De végre sorra kerültünk és lett közös kép.
Miután kifotózkodtuk magunkat, becéloztuk a pultot, valami alkoholtartalmúért. Hogy el ne felejtsem, míg Endiékre vártunk, találkoztam a kiscsaládommal, azaz Betsyvel és Petivel, akik magukkal hozták Móritz Norbit. Azt a Norbit, aki 11 évig volt a Hooligans basszusgitárosa. Mondanom se kell, mennyire örültem, hogy ott van és természetesen a fényképezkedést nem hagytam ki. Meg később, mikor már a Strongbow is a kezemben volt, a koccintást sem. A pulthoz közeli asztalhoz gyűltünk, ahol Böbe, Csilla és Margit is tartotta a bázisát. Bár Csilla, hol ott volt, hol a "parketten" mint általában. Ikertesó, Répy, Heni, Ari meg én pedig odapakoltunk az asztalhoz. Magam részéről hol ültem, hol álltam, hol elkapott a bulihangulat és csatlakoztam Csillához. Innentől kezdve már kissé homályosak az emlékeim, de arra még emlékszem, hogy koccintottam Atival és mikor arra tévedt, Endivel is. És mert olyan ritkán találkozunk, fotózkodtam a "Kiscsaládommal" is. Előbb együtt, majd külön - külön. Ott volt még velünk Mihalik Niki is, akivel a Symában találkoztunk először. Akkor nem fotózkodtunk, de most pótoltuk a hiányosságot. Mondtam neki, hogy így már tuti benne lesz a beszámolóban. Nos Niki,remélem tetszik eddig. :)
Kb. hajnal négyig maradtunk ott, aztán elindultunk. Gina, Balázs, Heni, Ari, Répy, Ikertesó és én együtt indultunk el, de utána Gináék taxival mentek vissza a Keletibe, Heniék a saroktól a Nyugati felé mentek, mi pedig hárman a másik irányba, a Kelenföldi pályaudvarhoz. Ekkor már kezdett előjönni a "minden bajom van" szindróma, amit a fáradtság és a józanodás okoz. Bár istenigazából be se voltam karmolva. :P Csak dögfáradtan még az a két és fél km is duplaannyinak tűnik, azt hittük, sose érünk oda. Mikor odaértünk, lehuppantunk egy padra pihenni. Répy ekkor nézte meg, mit is kapott tőlem. Egy kis plüsstigris volt, mancsában egy szívvel. Megláttam és ő jutott róla eszembe. Barby pedig egy zöld bögrét kapott tőlem, amire arany üvegfestékkel írtam rá, hogy "Ikertesó". Illetve még egy - egy képeslapot is mellékeltem hozzá nekik. Negyed hat körül Barby elindult a vonathoz, én meg kikísértem. Előtte még elbúcsúztam Répytől, mert úgy voltam vele, hogy visszafelé megnézem a buszt és ha egy - két percen belül megy, már nem megyek vissza. Kint a peronon elbúcsúztam Ikertesótól, aztán az aluljárón át visszamentem. Ahogy közeledtem a buszmegállóhoz, láttam, hogy bent áll a 7E, ami pont arra ment, amerre én is akartam. A sajgó talpam ellenére futottam egy rövidet, de nem számított, elértem a buszt. Felszálltam és abban a pillanatban indultunk.
Háromnegyed hat körül szálltam le a Keletinél. Befelé menet még ránéztrm a táblára, honnan indul a vonatom. 6-os vágány, pont bent állt már. Sokat nem vacakoltam, felszálltam és beültem egy kabinba. Mivel lassan világosodott és iszonyú hideg volt a cicanadrágban, így felvettem a farmert és levettem az ékszereimet. 6.10-kor indultunk pontban. Útközben párszor elpilledtem, de próbáltam nem bealudni. Késés nélkül, 8.40-k leugrottam Csabán. Meg se néztem, mikor van buszom, csak mentem fel a Centerhez. Na igen ám, csak mikor a Centerben megnéztem a buszmenetrendet, jött a pofáraesés: Ugyanis amelyik buszra számítottam, hogy jön, az vasárnap nincs. Csak a távolsági, az meg nem áll meg a Centernél. Legközelebb meg csak tízkor volt. Na, ha már így jártam, gondoltam, megyek tovább. Seggbe rugdostam magam, és felsétáltam az Evangélikus Gimiig, hogy teljen az idő. Ott már nem kellett annyit várni a buszra, jött, felszálltam, Békésen meg leszálltam. Otthon meg lerúgtam a csizmát, bedobtam egy kávét, lemostam a sminket, letusoltam, még kiírtam Facere, hogy hazaértem és bevágódtam az ágyba. Még felraktam a képeket, aztán úgy döntöttem, lepihenek. Ebből aztán hétfő reggelig alvás lett. De suli után nekiálltam a beszámolónak. ;)
Azt hiszem, ez a szezon jobban nem is kezdődhetett volna. Minden megvolt, ami egy jó kis boruláshoz kell. Jó helyszín, a barátaim, Hooligánok, jó hangulat, móka, borulás. Csak a folytatás is hasonlóan jó legyen!

És az elmaradhatatlan képek:

Útközben

Az Old Man’s. Már idetalálok :D

És ide is, a Hard Rock Caféhoz :D

A Hard Rock gitárja...

… amivel pózolnom is kellett :D

A Blue River Pub. Ha úgy adódik, majd belülről is megnézem

Még a hegymászás is belefért. Igaz, kinyúltam, mire felértem…

… de megérte, mert a kilátás csodaszép


Cat Glamdoll, azaz én az Allee-ban smink és hajbelövés után

Alexa erre az estére az unokatesóm lett, de szerencsére beengedték :D

Ferivel két hónap után újra :)

Zsuzsi és egy első találkozás

Ikertesóval <3 Mint két tojás :D

Fények a függöny mögött

6test, az előzenekar

A Hooligans, kiegészülve Talán Attilával és a fejnélküli Csipával XD

Csipa és Ati

Endi a dobogón túlról

Ati énekel

Ezt az egy képet sikerült úgy, hogy „felénk” nézett :P

Csipa

Zsolti megint új hajjal

Tibiről ez sikerült legjobban

Már kezdtek hiányozni. De most végre újra borult minden

Zsolti dobogója miatt alig tudtam fotózni Endit. Na de ennyi rajtam nem fog ki :P

Éppen magyaráztam Atinak...

…ő meg a 2. képnél hunyorított. Nem baj, jó kép lett :D

Tibit is elkaptuk

Ha már ott volt, Gerrit sem hagytuk ki. Egy év után újra :)

Még Norbi is eljött *.*

Endi ki nem maradhatott

És persze Zsolti sem

Kiscsaládom <3

Betsy…

…és Peti

Nikivel a Symában már találkoztunk, de kép csak most lett

Henivel és Répyvel hajnalban, fáradtan, de boldogan <3
Fotó by Heni

Hogy mi lesz legközelebb? Remélem a nőnapi Holiday március 6 - án. Szurkoljatok, hogy összejöjjön!