3. Házibuli hétvége Niki szülinapján

Még az októberi Kolbászfesztiválon szóba került Niki születésnapja, hogy jó lenne együtt ünnepelni. Aztán ahogy telt az idő, úgy kezdtük tervezni-szervezni a november 17-ét. Szerencsére szombati napra esett, így melótól függetlenül is el tudtam menni. Niki ajándékának nem gondolkoztam sokat, összeszerkesztettem néhány közös fotónkat egy képre és melléírtam egy idézetet kedvenc dobosunktól Enditől, ami így hangzik:  "Mert a barátság nem egy lófasz". Úgy terveztem, hogy kidolgoztatom a képet és egy szép borítékban adom át neki. És mert a napokban vettem egy új fényképezőgépet, megoldottam úgy a dolgot, hogy a kidolgozandó képet rámentettem a memóriakártyára.
Végre eljött a szombat, a buli napja. Jó korán keltem, olyan hat óra körül, reggeli, készülődés és kávé után pedig már indultam volna Csabára, mert 9.56-kor indult a vonatom, ám a család közbeszólt már megint... Emiatt aztán nem tudtam azzal a busszal menni, amivel akartam és a vonatot se értem el, így marad felesleges egy órám. Addig telefonáltam Nikinek, hogy sajnos csak a későbbi vonattal tudok menni, illetve vettem egy szép kihajtható képeslapot borítékkal együtt az egyik papírboltban.
Aztán visszasétáltam a buszmegállóba, ahol vártam a 10.02-es buszt, ami be is futott, így felugrottam rá és irány Csaba. Annyiból szerencsém volt a késéssel, hogy mire beértem, már kinyitott a Media Markt, így a Centernél szálltam le és bementem. Gyorsan megtaláltam a fotóautomatát, így kipiszkáltam a memóriakártyámat a gépből és betettem az atomatába. Egy kis nehézség után végül sikerült kiigazodnom rajta, így két példányban is kidolgoztattam az ajándéknak szánt képet. Mikor meglettem, irány a kassza, fizettem és már tűntem is el a Centerből.
Legyalogoltam a vasútállomásra, ahol először jegyet vettem, aztán a Fornettinél egy pizza szeletet ebéd gyanánt. Amíg vártam a vonatot, készítettem pár képet ott a vasúállomáson és megkértem egy lányt, hogy csináljon rólam is egy képet. Aztán fél tizenkettő körül már betolták a 4. vágányra a vonatomat, de én vártam kb. háromnegyedig, csak aztán ültem fel. Közben hallgattam, ahogy bemondják a Pannonia IC késését. "Csak" fél órát késett, kicsit el is mosolyodtam, gondolva, hogy egész jó teljesítmény. A Maros IC egyszer négy óra hosszát késett. A vicces az, hogy a belföldi vonatok meg egész pontosak. A vonat, amin ültem, persze most tele volt, mondtam is a velem szemben ülőnek, hogy tényleg tele van "észlényekkel" a MÁV, mert nem igaz, hogy nem tudnak még egy kocsit hozzákapcsolni. Máskor meg három kocsival majdnem üresen szaladgál. A vonaton aztán megebédeltem és útközben még csináltam pár képet a tájról.
Mikor megérkeztem, Niki és Dalma ott vártak az állomáson. Ahogy leugrottam, egyből futottam oda hozzájuk, Nikit pedig jól megszorongattam. Ölelés és puszi után pedig készítettünk még ott az állomáson két képet és irány Nikiékhez. Érkezésünkkor Klau éppen a haját vasalta szokás szerint, készülődött a családi ebédre, amin ott voltak Niki és Klau nagyszülei is és amire Dalma és én is hivatalosak lettünk. Hupsz... Ha ezt én előre tudom... De előtte még átadtam Nikinek az ajándékomat, a képeslapba csomagolt képet, aminek nagyon örült, én pedig kaptam névnapomra előre egy adventi naptárat, egy tábla Bocit és egy angyalkát, majd miután Klau végzett a hajvasalással, mentünk is.
Ebéd közben aztán akadt néhány vicces pillanat, rögtön az ebédindító pálinkával. Én ugyan nem ittam, mert nem szeretem, de Niki, ha jól emlékszem kettőt is leküldött, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit mellélöttyintette a levest. Ebből persze nem kis nevetés lett, mondtuk is Nikinek, hogy ma már ne igyon többet. Persze ebből nem lett semmi, de pálinka helyett inkább bort ittunk. Ebéd után természetesen a torta következett, amit Dalma aranyköpése kísért, mondta Nikinek, hogy "nem kéne felgyújtani a tortát" ennek persze megint röhögés lett a vége, de a szertartás megtörtént. A torta pedig annyira ízlett mindenkinek, hogy még Niki hajára is jutott belőle.
Ebéd és torta után visszavonultunk a csajok szobájába, ott hülyéskedtünk, felnéztünk Facebookra, hangolódtunk az estére, majd ahogy lassan besötétedett, nekiláttunk készülődni. Kezdetnek Klau átvasalta a haját és nekilátott begöndöríteni Dalma vörös sörényét, az én hajamat pedig Niki vette kezelésbe, nagyon szépen ki is vasalta. Frizurakészítés után átöltöztünk buliszerkóba, majd egy gyors vacsi után sminkelés, amit jó néhány hangulatkép követett. Csak amolyan Forrószél Lányok stílusban. Ilyen az, mikor négy lökött Hooligirl modellest játszik :D Aztán este hétkor útnak is indultunk, persze megint előjött az éneklős kedvem.
Először a Lidl felé kanyarodtunk, ahol beszereztünk egy üveg valami vodkás-vérnarancsos lőtyikét, amit persze meg is ittunk míg a Bierig értünk. Ahogy odaértünk, lepakoltuk a kabátunkat, aztán irány a pulthoz. Mindenki vodkanarival indított, illetve én még egy energiaitallal is. Egy kis alapozás után pedig természetesen a zenegépnél kötöttünk ki és válogattunk a dalok között. Indításnak rögtön kezdtünk rockkal, természetesen közte egy-két Hooligans dallal. Eleinte jobban csak ültünk és énekeltünk, például Michel Telo Ai Si Eu Ti Pego-ját, igaz amúgy mirigyesen, Szívós Szemű Márta-ként. Aztán Hotel Mámor közben elejtettem én is egy újabb hülyeséget: Az "akad, aki térdel" sort néhány kissé félreértelmezhető mozdulattal kísértem, ami Dalmának ugrott be először és hangosan nevetni kezdett. És még nem is ittunk sokat.
Aztán később sorra került még a Republic 67-es út című dala is, amivel megemlékeztünk a pontosan egy évvel azelőtt elhunyt Cápára, aki a Hooligans menedzsere volt. Bár mondogattuk egymásnak, hogy nem fogunk sírni, azért a végén mégis elpityeredtünk egy kicsit. De aztán letöröltük a könnyeinket és folytatódott tovább a buli. Persze ekkor már került a zenegépbe Sugarloaf és Magna is, illetve az egyik nagy retro kedvencem, a Carpe Diem Álomhajója. Közben a vodkanarancsot boroskóla váltotta fel, az asztalnál ücsörgést meg éneklés-táncolás-ökörködés.
Aztán Niki kitalálta, hogy felveszi videóra az én gépemmel, ahogy énekeljük neki a Halász Judit féle Boldog Születésnapot. Igaz, a produkcióval nem nyertünk volna Megasztárt, de a szándék volt a lényeg. A kis produkció után természetesen folytattuk a bolondozást, dobáltuk a százasokat a zenegépbe, táncoltunk és rekedtre kornyikáltuk magunkat. Dalma ekkor jutott el második aranyköpéshez, ami szó szerint így hangzott "G.cire fáj a torkom" Aztán mikor leesett, mindenki elkezdett röhögni. Utána az én őrült ötletem nyomán a zenegépből megszólalt a ZiZi Labortól a Honky Tonk Woman, amire Nikivel együtt bolondoztunk. Aztán mivel nagyon kevesen voltak a Bierben, Klau kitalálta, hogy menjünk át a Bowlingba.
Míg átsétáltunk a tömbök között, énrám megint rám jött az énekelhetnék, csak Klau mondta, hogy inkább halasszam későbbre, mert a Bowlingban karaoke van. Mikor odaértünk, lent a pultnál is voltak egy jó néhányan. Kértünk egy-egy itókát, majd felmentünk a felső szintre, ahol már akkor tartott a karaoke.
Eleinte csak ültünk és néztük, aztán mégis odamerészkedtünk a billiárdasztal mellé és és mikor a szánk elé rakták a mikrofont, beleénekeltünk. Aztán mi is kértünk két Hooligans számot, a Királylányt meg a Játszomot, mert az a kettő volt a gépben és amit természetesen végigénekeltünk. Utána jött még két Queen szám, azt nem mi választottuk, de azért én végigénekeltem. Négyünk közül csak én tudtam a szöveget. Miután kiénekeltük magunkat, még ott voltunk egy kicsit, de aztán eluntuk és hazasétáltunk Nikiékhez. Vacsora és fürdés után lefeküdtünk aludni, bár engem Niki macskája, Tigris ki akart dúrni az ágyból. Persze nem hagytam magam, lelöktem a szőnyegre. Aztán már hagyott aludni.
Vasárnap reggel, vagyis már inkább délelőtt kilenc után ébredtünk fel. Reggeli és a nálam szokásos kávé után lassan felöltöztünk, majd Dalma és én nekiláttunk összepakolni a cuccunkat. Miután ez megvolt, a gép elé telepedtünk, felnézett mindenki a saját facebookjára, közben beszélgettünk és feltettük az én Nikonommal készült fotókat és a videót is Klauék gépére, aztán az ő Samsungjukkal készülteket pedig átettük az én memóriakártyámra, így nem kellett küldözgetni. Persze hülyeségnek most sem voltunk ám híján, végigröhögtük az egész délelőttöt.
Aztán dél körül kajáltunk, majd Niki kikísérte Dalmát a buszhoz. Az én vonatom csak 14.13-kor indult, így amíg Niki visszaért, még egyszer átnéztem a cuccomat, nem hagytam e ott valamit. Mikor Niki is visszaért, cipő, kabát, hátizsák föl és kisétáltunk az állomásra. Még volt egy kis időnk, így csináltunk néhány búcsúfotót. Majd rendes időben befutott a vonat, így felugrottam rá, kényelembe helyeztem magam és már indultam is hazafelé. Távozóban még egy képet készítettm, majd inkább csak hátradőltem és néztem a már nem is olyan idegen tájat.
Kb. egy óra vonatozás után leszálltam Csabán, majd kisétáltam a buszhoz. Kicsit várni kellett ugyan, mert a Körös Volánnál mostanság luxus a pontosság, de azért befutott a busz, felszálltam és irány haza. Itthon aztán én is egyből gépre tettem amit összefotóztam és nekiláttam a beszámolónak. Igen tudom, hogy kicsit későn fejezem be őket mostanában, de ez van, ha az ember lánya napközben nem ér rá, mert melózik, este meg olyan fáradt, hogy max. két értelmes sort képes leírni.
És hogy összefoglaljam ezt a rövidített házibuli hétvégét, azt hiszem sikerült egy igazán emlékezetes 16. szülinapot szereznünk Nikinek. Terveink szerint Szilveszterkor folytatás, ám addig még vár rám december 29-én egy óriási buli a Tetoválók Éjszakáján.

És néhány jól elkapott pillanat:

Útra fel :)

Vártak rám <3

Welcome fotó Dalmával :D

Klau készülődik :P

Niki a tőlem kapott ajándékkal <3

Pálinka szerelme XD

Torta és bor. Tudunk élni :P

Az én frizurám már kész :D

A Forrószél Lányok amatőr modell formáció :D

Akik persze bulizni is nagyon tudnak :P

Az alapozás...

... és amikor már hatni kezd :D

A Bowling-ban kicsit fáradtan már...

Reggeli első fotó a "Picicicával"

Búcsúképek

Viszlát Mezőkovácsháza...

Viszlát a PeCsában!!!!

2. Házibuli hétvége, avagy ami a Likefest után volt

18-án reggel nyolc körül ébredtünk fel. Egy gyors reggeli után Nikivel nekiálltunk kávét főzni, mert nekem nem gyengén kívánta a szervezetem a mindennapok üzemanyagát. Végül nagy nehezen összehoztunk egy kávét, igaz, kicsit törökös lett, de nem baj, megittam, majd elkészültünk és útnak indultunk a művelődési ház felé.
Ott regisztráltunk, majd irány be a nagyterembe, ahol egészségnapot tartottak a Mezőkovácsházi Napok keretein belül. Rövid úton megtaláltuk a hennafestő csajt, akitől rendeltünk egy-egy mintát. Klau és Niki egy-egy Hooligans H betűt, én pedig egy virágot. De volt ott sok minden: Látás-és hallásvizsgálat, masszázs, egészséges táplálkozást népszerűsítő bemutató, fitness bemutató, testgyertyázás, testzsír mérés és gerincnyújtás is. Szinte mindent kipróbáltunk, majd fél egy körül hazamentünk. Ebéd után kicsit pihentünk, felnéztünk Facebookra, majd beüzemeltük a mikrofonokat, Klau betett egy karaoke DVD-t és énekeltünk pár dalt közben hülyültünk ismét egy sort. Később, már úgy estefelé a lányok filmet akartak nézni, én pedig, mivel nem volt jobb ötletem, a Grease-t ajánlottam, bízva abban, hogy nekik is bejön. A számításom bevált, mindkettejüknek bejött a film. Kiderült, hogy nagyjából már ismerik, vagyis egy-két dalt a filmből. Mozizás után vacsora, zuhany, majd korai fekvés, mert pörgős vasárnapnak néztünk elébe.
Vasárnap reggel kilenc körül sikerült felkelni, majd kint az udvaron reggeliztünk. Reggeli után lassan készülődni kezdtünk, ugyanis délutánra strandolás volt beütemezve. Mivel már előre megbeszéltük, hogy jó idő esetén strandolás is lesz a hétvégén így pakoláskor bekészítettem az egyszínű sötétkék fürdőrucimat, amit most magamra kaptam, fölé pedig egy fehér, kissé babydollra emlékeztető miniruhát, vagy ahogy én nevezem, Courtney Love-ruci. Dél körül megérkezett Szegedről Klau egyik kedves ismerőse, Sanyika, így ő is velünk ebédelt, akárcsak a macskák, bár nekem hiába másztak az ölembe, többnyire a földön kötöttek ki. Majd olyan egy óra körül két kerékre pattantunk és irány a strand. A művelődési háznál megálltunk, ott letettük a bicikliket majd gyalog mentünk tovább. Útközbn átmentünk a már lezárt temetőn is, ebből lett is egy kis csipkelődés hogy nem félünk e. De ezt elintéztük azzal, hogy nincs éjszaka, amiért be kéne legyünk szarva egy elhagyatott temetőben.
Ahogy odaértünk a strandra, bementünk, majd egy fa alá lepakoltuk a cuccunkat és szétszéledtünk. Nikivel a zuhany alá álltunk, majd irány a medence széle. A levegő hőmérsékletéhez képest persze iszonyú hideg volt a víz, Niki nem is nagyon akart eleinte belemenni. Én viszont ismét bátor voltam és lassan be is merészkedtem, majd néhány métert úsztam is. Igen ám, de mikor megálltam, hogy letegyem a lábam pihenni egy kicsit, az először még kb. egy méter mély víz már nyakig ért, ugyanis nem hosszában mélyült fokozatosan, ahogy azt hittem, hanem keresztben. A többiek inkább csak a medence szélén lógatták a lábukat a vízbe, majd Niki kitalálta, hogy kicsit üljünk át a termál medencébe, ugyanis ő kicsit fázott a hideg vízben. Így aztán időnként váltogattuk a két medencét. Mikor a meleg vízben ültünk többnyire beszélgettünk, a nagy medencében pedig úszkáltunk, lubickoltunk, hülyéskedtünk és rengeteget nevettünk, például mikor úszás közben énekeltem. Olyan jól elvoltam, hogy a végén már csak azt vettem észre, hogy sikeresen felégett a hátam.
Miután a strandon kiáztattuk a Hooligánkodás okozta izomlázat, Klauéknál átöltöztünk, gyorsan vacsoráztunk, majd készülődni kezdtünk az estére. Végre sikerült belepréselnem magam az új kiszaggatott farmeromba, amihez egy fekete pólót vettem fel, majd jött a hajvasalás. Este fél hét körül pedig már ott is voltunk a művelődési ház mögötti placcon.
Elindultunk szétnézni, közben találkoztunk Niki két ismerősével, Dalmával és Petrával, így már velük együtt bóklásztunk tovább. Miután körbejártuk a placcot, letáboroztunk a színpad előtt, ahol hamarosan kezdődött a Duma's Színház fellépése, amit természetesen végignéztünk-és tapsoltunk. A zenés-táncos produkciók után nem sokkal Dobrády Ákos koncertje következett, amit eleinte nem is akartunk megnézni, már csak a csalódás miatt sem, hogy mégsem a Sugarloaf-ot hívták meg, ahogy eredetileg lett volna. Így aztán fogtuk magunkat és benéztünk a Bierbe, ahol februárban is olyan jól elvoltunk. A lányok mind üdítőztek, ám én ismét a meggysör mellett döntöttem. A blső teremben leültünk az egyik sarokban és ott beszélgttünk, hülyültünk, majd előástunk egy kis aprót a zenegépbe, és persze, hogy nagyrészt Hooligans és Sugarloaf dalokat tettünk be. Közben befutott még Szilvi is, aki éppen egy jókora adag vattacukorral birkózott. Természetesen meg is örökítettük az ottani hülyülést.
Miután végeztem én is a meggysörömmel, ki is mentünk a Bierből vissza a placcra, ahol akkor már javában énekelt Dobrády Ákos. Aztán már csak úgy poénból is beálltunk a sokadik sorba és ott tomboltunk a jó kis régi TNT dalokra. Egyedül azt savalltam kicsit, hogy nem hallhattuk a Titkos üzenetet, amit mi szerintem úgyis Whiskyes üvegek-nek énekeltünk volna. A koncert után még az is eszébe jutott a csajoknak, hogy beállunk aláírásért és közös fotóért a sorba, ám Ákost nagyon gyorsan elvitték, így mi is inkább mentünk a tömeggel, hogy megnézzük a tűzijátékot, amit Klau ötlete nyomán videóra is vettünk, majd az égi parádé után összeálltunk négyen egy fotóra, amihez Niki kitalálta, hogy úgy pózoljunk, mint a Hooligánok a Forrószél képhez. Klau lett Endi, Niki Csipa, Dalma Tibi, én pedig Zsoltika szerepébe bújtam bele.
Miután kifotózkodtuk magunkat, irány vissza a színpadhoz, ahol a szintén helyi Mr. Shame zenekar biztosította a talpalávalót az utcabálhoz. Eleinte még kicsit távolabb a színpadtól tapsoltunk a zenekarnak, de a vége úgyis az lett, hogy a színpad előtt táncoltunk, tomboltunk a jó kis retro és újabb zenékre. Volt ott tényleg minden, a Csókkirálytól a Pálinka dalig, a What's up-tól a Barbie-ig. Egészen Éjjel kettőig buliztunk ott a színpadnál, majd holtfáradtan vánszorogtunk haza Klauékhoz. Zuhany után Niki még bekente a hátam valami kencével, hogy ne fájjon annyira, ahol leégtem, majd irány az ágy és aludtunk.
Hétfő reggel is olyan nyolc körül ébredtünk fel. Reggeli, kávé és a többi után nekiálltam összepakolni a cuccaimat, illetve Niki kérésére még összeszerkesztettem a Forrószél képünket az eredetivel, ami persze azonnal a Facebookon landolt, Forrószél vs. Forrószél Csajok címmel.
Miután kétszer is átnéztem, hogy tényleg nem maradt ott semmim, vállamra kaptam a hátizsákomat és a kék oldaltatyómat, búcsút vettem a lányok szüleitől, majd Nikivel és Klauval együtt kisétáltunk a vasútállomásra. Jegyet vettem, majd kint leültünk a lépcsőnél, várva a vonatot, ami meg is érkezett úgy 14.13 körül. Egy-egy búcsúölelés és búcsúpuszi után felugrottam a vonatra, kényelmesen elhelyezkedtem és útnak indultam Békéscsaba felé.
Útközben mosolyogva gondoltam vissza az eltelt hétvégére, és arra hogy mennyi munkám lesz a történtek megírásával. Majdnem egy órás vonatozás után végre leszálltam Csabán. Kisétáltam a buszállomásra, hogy megnézzem, mikor is megy busz hazafelé. Szerencsére megint elkaptam egy öt percen belül induló buszt, így felszálltam rá és irány haza, Békésre. Mire hazakecmeregtem, a melegtől annyira elfáradtam, hogy azonnal ledőltem az ágyra pihenni, de este már neki is láttam megírni a Likefestes élményeket.
Az egészet összefoglalva, életem második legjobb hétvégéje volt ez az Óévbúcsúztatás után. Volt itt tényleg minden jó: Hooligans koncert, őrült tombolás, lazulós egészségnap, csajos-filmnézős este, hülyéskedés a strandon és egy fergeteges utcabál. Mezőkovácsháza, még visszatérek! :D

És jöjjenek a képek:

Szombat délutáni karaoke-s hülyülés :D

Még egy nap, még egy gyönyörű vasárnap reggel...

Tigris cica, azaz a "Macs" :D

Klau pici cicája

A "Courtney-ruha"

Indulás a strandra

"Fekszem a vízen és süt rám a nap..."

Kezdődhet az este

Csajokkal bolondozás a Bierben :D

"Tudod bolond, aki józan 10 után..."

"Álljunk össze, mint a kéthetes gatyó"

Tűzijáték

Forrószél vs. Forrószél Csajok :D

Viszlát a Kolbászfesztiválon!