Holiday light (?)

Sörfeszt után a nyár totálisan koncertmentesen telt, bár tervbe vettem az augusztus 28-i klipforgatós bulit a Barba Negra Trackben. Igen ám, csakhogy közben óriási lehetőséghez és melóhoz jutottam, aminek a keretében nyár végén Pestre költözhettem. Azt még költözés előtt láttam, hogy szeptember 2-án ismét Holiday Crüe buli várható a Rocktogonban, így gondoltam, ha a Track nem jött össze, akkor majd Holidayen megünneplem a költözést. Szerencsére a heti beosztásom is úgy jött ki, hogy belefért egy kis esti kilengés.
A szerda reggel még egy kis fejtágítással kezdődött, illetve egy egész napos oktatásban volt részünk. Szerencsére olyan fél hét körül hazaértünk, szóval egy kis időm volt még elkészülni. Tudtam, hogy sietős lesz a tollászkodás, szóval még előző nap kikészítettem a cuccot, amiben menni akartam. Egy fekete miniszoknya és a Mötley Crüe-s topom. Hozzá a szokásos tupír és smink, ja meg tornacipő. A tiara sajnos eltört a költözködésben, így azt most nem tettem fel. Ahogy kész lettem, felkaptam a táskámat és három újdonsült kollégámmal együtt nekivágtunk a városnak. Először irány a sarki buszmegálló, és a 130-as busz, ami a Stadionig vitt, majd onnan metróval (Hát igen, sietősre fogtuk) Blaha, onnan meg villamos (Mikor utoljára voltam a Rockiban, még ráértem sétálni, csak most inkább siettünk).
Mikor leszálltunk a villamosról, szinte futva mentünk a Jókai tér irányába. A fiúk alig győztek követni, meg egyébként is, egyedül én tudtam, merre kell menni. Aztán a téren, ahogy mentünk a Rocki irányába, megpillantottam két régi ismerőst. Hát persze, hogy Norbi és Yeah Tee voltak azok! :D Rögtön odamentem hozzájuk megölelni őket (Norbit már csak azért is, mert előtte pár nappal volt a szülinapja). Picit le is ragadtunk ott, cidereztünk, söröztünk, cigiztünk. Aztán gondoltam, elmegyek a Rocki felé, hátha már ott van Ikrem is. Addigra már megérkezett és február után végre újra megölelhettük egymást. Még bemutatott két csajszinak, akikkel jött, aztán megpillantottuk, Endit, ahogy felénk tart. Naná, hogy megölelgettük őt, aztán útjára engedtük. Utána fogtam magam és lementem. Felrakattam a szép rózsaszín karszalagot, majd bementem megnézni, mizujs a színpadnál. Akkor már a vendég zenekar, az amerikai Lord Bishop játszott. Annyira nem érdekeltek, úgyhogy inkább feljöttem. Fent pedig kiszúrtam még egy rég kedves ismerőst, méghozzá Kikit. Tudjátok, az Endi hajút. :D Lényeg az, hogy őt is elcsíptem és megölelgettem, aztán elindultunk megkeresni Idát. Meg egy dohányboltot, mert addigra már fogyóban volt a cigim. A dohányboltot megtaláltuk, csak Idát nem. Kiki ment tovább és kereste őt, én meg visszatértem a srácokhoz. Úgy kb. kilencig vagy fél tízig... Már nem annyira emlékszem. De az tuti, hogy akkortájt viszont már tényleg lementem.
Épp jókor, mert már Sidd, Wank, Pocky és Endi voltak a színpadon és éppen a Live Wire-t játszották. Persze előrecsúsztam az első sorba Ikrem mellé és együtt tomboltunk tovább. Rögtön a Live Wire után az egyik közös kedvencünkre, a Too Fast For Love-ra. Meg a többire: Primal Scream, Don't Go Away Mad, Same Ol' Situation, Saints Of Los Angeles, Girls, Girls, Girls, és persze a végén az összekapaszkodva éneklős Home Sweet Home. Mi meg Ikremmel meg néhány csajjal szanaszét tomboltuk magunkat a színpad előtt, mint mindig. Ja és még kaptam egy pengetőt is Pockytól, ő meg egy ölelést tőlem.
Koncert után, ahogy elkecmeregtem a színpad elől, először a mosdó felé vettem az irányt és kicsit rendbe kaptam magam. Aztán kimentem a pulthoz, valami ihatóért. Ekkor végre összetalálkoztam Idával és Adrival, akiknek szintén kijárt az ölelés. Közben beindult a rockdisco is. Kb. ha jól emlékszem, két csaj táncolt bent a színpad előtt, én csak akkor csatlakoztam hozzájuk, mikor meghallottam a Hardcore Superstar We Don't Celebrate Sundays című dalát, amit én is végigtomboltam. Aztán ki is mentem volna, ha nem csapja meg a fülem a következő dal, ami a Reckless Love-tól a Hot vlt. Naná, hogy ezt sem hagyhattam ki! (Hisz tudjátok, hogy nagyon szeretem). Innentől már kicsit homályos a dolog, de az biztos, hogy utána megint kimentem a srácokhoz és ott folytattuk, ahol abbahagytuk, azaz, ittunk, dumáltunk, cigiztünk. És persze jól megünnepeltük, hogy Pestre költöztem. Aztán rájöttem, hogy meg kéne keresnem még Ikremet, meg Rolandot és Imit, a két kollégámat, akik elkísértek. Meg is találtam őket, lent. Aztán én is lent ragadtam, Zsomborral beszélgettem. Vele még tavaly a nőnapi Holidayen találkoztam először. Menet közben valahogy aztán lejött Norbi és Yeah Tee is.
Csak lassan már éjjel kettő felé járt, nekünk pedig menni kellett, ezért elbúcsúztam mindenkitől (búcsúölelés mindenkinek), majd összeszedtem Imit és Rolandot és elindultunk. Az első utunk a Mekibe vezetett, mert kellett valami, ami kicsit felszívja a piát (alapvetően nem ittam sokat, mert másnap meló volt), aztán villamosra szálltunk, a Blahán pedig buszra, ami elvitt az Örsig. Ott azonban jött a cumi: Ugyanis nem volt éjszakai busz arrafelé, ahol mi lakunk. Ott töprengtünk, hogy mi a fene legyen, végül találtunk egy taxit. Végül egész korrekt áron hazajutottunk és egy gyors zuhi után bevágódtam az ágyba, mert másnap reggel nyolcra már menni kellett dolgozni.
Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyit csúsztam a beszámolóval, de az a szitu, hogy csak ritkán jutok nethez és az is elég lassú. Emellett még a munka miatt sincs mindig időm és energiám írni. De remélem, ez hamarosan megoldódik és továbbra is zúdíthatom rátok vidám-vicces koncertes élményeimet. Ami pedig a bulit illeti: Azt hiszem, méltóképpen sikerült megünnepelnem azt, hogy egy régi álmom végre valóra vált és Pestre költöztem. Persze ez még csak az út kezdete, de előbb-utóbb csak összejön minden, ha elég kitartó maradok.

Nem sok képet csináltam, de ezek szerintem egész jók.

Lord Bishop, akik bemelegítettek a Holiday előtt.

Selfie a dohányzóhelyen

Sidd

Wank Mars

Endiről a legjobb dobolós képek valahogy mindig Holidayen sikerülnek :D

Pocky

Saints of Budapest

Legközelebb az október 17-i Hooligans buli élményeit írom meg nektek. Hogy aztán mi lesz, nem tudom még, de majd ahogy a beosztásom engedi, igyekszem jó sok koncerten ott lenni. És az is biztos, hogy megírom majd.

"It's the same ol', same ol' situation..."

Már a Nőnapi Holidaykor is tudtam, hogy áprilisban ismétlés, csak akkor még eléggé többesélyes volt a dolog. Végül Barby Ikertesóm szava volt a döntő és az, hogy sikerült összehoznia a Holiday Crüe bulit. Onnantól kezdve már én is úgy intéztem a dolgaimat, hogy ott lehessek.
De ugorjunk is a buli napjára, április 9-re. Nem keltem túl korán, olyan reggel nyolc körül. Kávé, "reggeli" (ami nálam általában multivitaminos lötty és újabb kávé), miegyéb után nekiláttam készülődni. Eredetileg a nemrég beszerzett fekete necc combfixet akartam felvenni a fekete miniruhámhoz, csak az időjárás közbeszólt. Szóval a miniruha a táskámban landolt, és maradtam a farmer - top - pulcsi kombónál. Ja és ha már találtam egy picit magasabb sarkú csizmát a cipőkupacban, akkor abba ugrottam bele. Mivel szakadt az eső, a tupírozást is hanyagoltam most. Mivel még nagyon ráértem, odaültem az ablakhoz és véglegesítettem a körmömet. Felváltva fekete és pink lett, utóbbira még húztam néhány fekete csíkot. Végül délután egykor nem bírtam tovább, kabátot vettem és kimentem a buszmegállóba. Ja, tegyem hozzá, épp elállt az eső. Úgy tíz perc múlva jött a busz, szóval irány Csaba. A Centernél szálltam le, aztán irány a Sparba útravalóért. Szokásos keksz - energiaital - rágó variáció. Nem egy nagy valami, de amúgy is fogyásra vagyok fogva. :D Ahogy megvoltam, séta le az alaposan kibelezett vasútállomáshoz. Látszott, hogy káosz van, de azért megtaláltam mindent. Ja és ismét sikerült olyan faszán érkeznem, hogy egy órával a vonatindulás előtt... Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Elővettem a hátizsákból "A Bibliát" azaz a Dirtöt és újra belekezdtem. Az elejétől. Na, nem baj, telt vele az idő. Aztán beérkezett a vonatom is, úgyhogy felszállás után ott folytattam az olvasást. Mert hát egy Mötley Crüe tribute bulira a Dirtöt olvasva a legjobb alapozni. Na, jó, a Heroinnaplók lehet, még jobb lenne, de idővel azt is beszerzem majd.
Az építkezős mizéria miatt némi csúszással, de este hatra mégiscsak befutottunk a Keletibe. Innentől sietősebbre vettem, ezért úgy gondoltam, a nemrég használhatóvá tett aluljárón át levágom az utat. Ahha... Gondoltam én, szőke fejjel. :D Majdnem sikerült eltévedni, de azért gyorsan irányba álltam. Első úticél szokásos módon: Europeum. A klotyóban átöltöztem, felvettem a miniruhát és hozzá egy cicanadrágot, aztán visszaugrottam a csizmámba és befoglaltam a helyet a tükör előtt. Sminkkel kezdtem, persze a szemfesték majdnem mindig elkenődik, de nem baj jó az úgyis. Meg mindig azt mondom, ha nagyon szétbaszódik, el lehet adni a dolgot Courtney Love stílusnak. :D Főleg, hogy vörös rúzst használok, ami időnként szintén elkenődik. Smink után a hajamon volt a sor, néhány tincset feltupíroztam, és megkoronáztam hajlakkal. A végén még előttem egy selfie - t és tovább indultam a Rocktogonhoz. Gyalog. Igen. 3 km alatt bicajra se ülök nappal. :P
Valamikor hét óra táján értem oda a Rocktgonhoz. Arra számítottam, hogy kábé sehol senki megint, max Pocky, Wank, Zsül és Janika, ám kellemesen csalódtam. A dohányzóhelynél ugyanis már ott volt Yeah Tee. Róla és az Atomic Playboyzról a legutóbbi beszámoló kapcsán ejtettem szót. Akkor még csak "bulizni" jöttek, most azonban ők voltak az előzenekar. Váltottunk pár szót, aztán lementünk. Illetve én csak a lépcsőfordulóig, ott leültem a padra. Kellett nekem minimális sarkú csizmában annyit gyalogolni... :P Mindegy. De ha már ott voltam, villámgyorsan kidekoráltam a cicanadrágomat a táskámban lévő biztosítótűkkel, aztán elővettem a naplómat és írtam bele pár sort, hogy mi volt addig, mert éltem a gyanúperrel, hogy alig fogok emlékezni valamire. Közben azért jöttek egyre többen. Például Norbi, aki az Atomic Playboyz énekese. Puszit ő se kapott, sajnáltam volna, hogy a szőke fürtjeire rúzs kerüljön. Ja meg ugye nem akartam elkenni én se. Aztán befutott még az Endi frizurájú Kiki és barátja, Szabi is. Kiki képes volt "csókolom" - ot köszönni... Erre én: Csókolnád, ha hagynám. :D De amúgy semmi vész. Amint a ruhatár kinyitott, végül lementem én is. A kabátomat és a hátizsákomat beadtam és kaptam egy szép pink karszalagot. Legalább megy a körmömhöz.
Lent persze egyből a pultot céloztam be, alapozás természetesen vodka-narancs és Somersby, mint mindig. Aztán csatlakoztam Kikiékhez és velük dumáltam. Többek közt pl. arról, hogy őt is sikerült megviccelnem április 1-én, mikor átírtam aznapra a szülinapomat. Igaz, azóta visszaírtam a rendes dátumra, ami mint jó néhányan tudjátok, május 13. Meg ugye belestem a színpadhoz is, ahol Norbi és Yeah Tee épp akkor álltak be. Most csak mint acoustic duo léptek fel, igaz van négyes változat is. De még kevesen voltak, így a kezdés is csúszott. Közben megérkezett az én Barby Ikertesóm, akinek ugye mindig jár az ölelés. Na meg rádumáltam, hogy nézze meg ő is az "Atomplayboyokat". :D Ja de még előtte tankoltam egy Jack-kólával meg még egy ciderrel.
Hogy hánykor kezdett az Atomic Playboyz, ne kérdezze senki. De szerintem nem is annyira lényeg. Inkább az, hogy tényleg egy remek showt nyomtak. Igaz, a dalok, amiket játszottak, egyik sem derengett korábbról, de nem bántam, inkább csak hallgattam őket. Ja meg fotóztam, és ha már úgyis távolabb álltam a színpadtól, egy dalt felvettem tőlük, amit lejjebb a képek közt megtaláltok. Aztán már csak álltam és Jack - kólát szopogatva élveztem a zenét. Norbi, ha ezt olvasod, innen megmondom, de szemtől szembe is, hogy cseszett jó hangod van... :) Egyébként még Barbynak is tetszett a srácok produkciója. Ha valaki kíváncsi rájuk élőben, legközelebb április 18-án játszanak Budapesten, a Yukban, a Redlight Slipper előtt, ezúttal már négyen. Sajnos én kihagyni kényszerülök ezt a bulit, de aki teheti, menjen el, nézze és hallgassa meg őket.
Ami meg ezután történt, az kissé káoszos. Az tuti, hogy a pulcsimat Barbyra bíztam és elmentem tankolni. Ezúttal két vodkanaranccsal és azt hiszem, még egy ciderrel. Meg valahogy még tudom, hogy összetalálkoztam Marcsival és Szandival is, akiket kb. szerintem az elég emlékezetesre sikeredett (azaz két napig nem tudtam, merre vagyok fejjel) október 18-i buli óta nem láttam. Nem baj, most meg lettek ölelve, Szandi már csak azért is, mert előtte való nap volt a szülinapja. Aztán visszakeveredtem Barby mellé, lepakoltam a piákat és készen álltam a bulira. Nem kellett sokat várni, színpadra lépett Sidd, Wank, Pocky és Endi és rögtön kezdésként megkaptuk a Wild Sideot meg a Shout At The Devilt, hogy előjöjjön a vad és ördögi énünk. Na jó, ezt most hülyén fogalmaztam, de mindegy. Az ütős indítást még jobb folytatás követte, dallistát most nem írok, mert sikerült lefotóznom, szóval a képek közt megtaláljátok. Amit még meg kell említsek, az az, hogy a Don't Go Away Mad előtt Sidd felköszöntötte Szandit. Hogy pontosan mit mondott, gőzöm sincs. Ami minket, Ikreket illet: Szokásos módon buliztunk, főleg a két kedvencünk, ami a Too Fast For Love és a Same Ol' Situation. Na jó, ez nálam elég őrült bulizást jelent, aminek hála vagy kétszer majdnem pofára estem. De ahogy magamat ismerem, két sziszegés és egy basszameg után röhögve buliztam volna tovább akkor is, ha eltörik az orrom. :D Ja meg a két mellettünk lévő két csajszi odahúzott magukhoz táncolni. Végül is... Egyszer élünk. Na meg ugye az összekapaszkodás a Home Sweet Home-nál.
Koncert után összekapkodtam a cuccaimat és elhúztam a színpad elől. Az elkövetkező két-három óra hossza meg elég homályos, hála annak a kb. három vodkanarinak meg két Somersbynek, amit menet közben megittam. Szóval, amire tuti emlékszem, az, hogy elöl leültünk Barbyval és a két csajszival, Alice-el és Angiey-vel, azaz az Evil Twinz-el dumálni. Hogy miről, az kiesett, de lényeg az, hogy Facebook elérhetőséget és blogcímet cseréltünk. Csajok, ha ezt olvassátok, remélem hamarosan újra találkozunk. :) Mikor a csajok kimentek rágyújtani, akkor is velük tartottunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Ja és mert arra téblábolt Endi és Pocky, velük is szóba elegyedtünk. Azt hiszem… Kb. arra emlékszem csak, hogy Barby meg én elsütöttük Pockynak az ikrek vagyunk poént, meg amit én találtam ki, hogy „Melyikünk kicsoda?” De az elég homályos, szóval vagy úgy volt, vagy nem, mindegy. Utána kb. abból álltam ki, hogy ki-be kóvályogtam, mint a Chemotoxos légy. Meg még megittam egy vodkanarancsot. Valamikor két-három óra felé szedtem össze a cuccom és átmentem a Mekibe kajálni. Egy ideig elücsörögtem ott, arra jó volt, hogy ne ájuljak be.
Valahogy négy előtt jöttem el a Mekiből. Villamosra szerencsére nem kellett sokat várni, jött, felszálltam, a Blahán meg le. Onnan busszal tovább a Keletibe. Öt óra előtt valahogy értem oda, szóval volt idő egy kávéra. Hát igen, mindenkinek van valami „káros” szenvedélye, nekem ez. Amikor már beállt a vonat, felszálltam és befészkeltem magam egy üres kabinba. Indulás után nem sokkal elaludtam, szóval kb. semmire nem emlékszem. Ja de, arra igen, hogy reggel hétkor ébresztett a telefon. Háromnegyed kilenc felé valahogy szálltam le Csabán. Szokás szerint első dolgom volt buszt nézni és minő csoda, ott volt a nem távolsági 9.20-as. Szóval megerőltettem magam és felsétáltam a Centerhez, hogy teljen az idő. Aztán az is befutott, szóval fél tíz után nem sokkal otthon voltam. Ledobtam a hátizsákot, lerúgtam a csizmát, zuhany és bevágódtam az ágyba. Aztán valamikor estefelé nekiálltam beszámolót írni.
Na meg megfogadtam, hogy többet sosem iszom. De kevesebbet se. :P :D Mégis azt mondom, hogy megérte minden. Már csak azért is, mert sikerült teljesítenem egy ígéretet. Ugyanis megígértem Vikimnek, hogy helyette is elcsípem az Atomic Playboyzt élőben és megírom beszámolóban, hogy tetszett. Na meg ugye nekik is. És az én Barby Ikertesómmal is végre újra találkoztunk és buliztunk egy nagyot. Amint tudok, visszatérek a glam világba, tervek már vannak.

Az elkapott pillanatok:

Energiaital és „A Biblia”

Kicsit homályos, de én vagyok :D

Atomic Playboyz acoustic duo

Norbi Ramone…

… és Yeah Tee

Egy kis videó

Imádtam a műsorukat :)

Pocky

Endi

Sidd

Wank

Setlist

Girls, Girls, Girls

Legközelebb visszatérek Hoolilandbe, méghozzá hazai terepen, Sarkadon. Tartsatok velem!

Nőnapi Holiday

Mikorra kész lettem a Valentin napi Barba buli beszámolójával, már megvolt a következő esemény terve a naptáramban. Ez pedig nem volt más, mint a Nőnapi Holiday Crüe buli március 6-án, a Rocktogonban. Szerencsére sikerült mindent úgy alakítanom, hogy ott legyek, így már nem is volt más dolgom, csak készülni a bulira. Például egy hajfestéssel, mert már rám fért. Ja és kipróbáltam Viki barátnőm módszerét, aminek a lényeg: Hajmosás után egy marék hajhab, beszárítás, majd másnap tupír. Szóval szerda este beszárítottam, majd kivasaltam a hajam és korán lefeküdtem.
6-án reggel sikerült jó korán kelnem. Nem is baj, legalább nem a rohanásból álltam ki. Reggel nyolctól délig elücsörögtem a suliban, de elütöttem az időt azzal, hogy kifestettem a körmöm. Méghozzá felváltva feketével és pinkkel, illetve utóbbira még dobtam némi ezüstcsillámot. Délben hazasiettem, és villámgyorsan nekiálltam készülődni. Pár cuccot bedobtam a hátizsákomba, aztán átöltöztem. Előkerestem az egyik kedvenc fekete felsőmet, hozzá a kockás miniszoknyámat, cicanadrágot és a tornacipőmet. Na jó, meg még egy pulcsit hozzá, majd fésű elő és tupírozás. Egész jól sikerült megcsinálni, szóval jól bebetonoztam hajlakkal és már indultam is. Negyed háromkor indult a buszom a főtérről és fél óra alatt Csabán voltam a jó alaposan kibelezett vasútállomásnál. Az üzletsort leköltöztették a buszpályaudvar aluljárójába, de azért a Fornettist megtaláltam. A kaja mellé még szereztem be energiaitalt és rágót, aztán tűnés vissza. Sikerült megint egy IC-t kifognom, de nem baj, felszálltam és negyed négykor indultunk. Útközben egyszerre letudtam az ebédet és a vacsit és Szolnok után elővettem az ékszereimet. Ja meg sikerült elkapnom a naplementét.
Hat előtt tíz perccel szálltam le a Keletiben, aztán megindultam "torony iránt". Első útcél: Europeum. A mosdóban gyorsan átöltöztem, azaz levettem a cicanadrágot, a pulcsit és a kabátot. Felkaptam a bőrdzsekimet, majd beálltam a tükör elé sminkelni. Amint kész lettem, tovább indultam a Rcktogonhoz. Persze gyalog, hiszen ráértem. Bá igaz, kicsit fáztam a miniszoknyában-harisnyában és bőrdzsekiben, de akkor valahogy nem érdekelt. Legfeljebb kicsit sietősebben mentem. Útközben szembejött velem két életnagyságú Barbie baba és azon röhencseltek, hogy nézek ki. Hát majd pont bekaphatják.
Még hét óra sem volt szinte, ahogy odaértem a Rocktogonhoz. Konkrétan még senkit nem láttam, akiről úgy gondoltam, oda jött, ahova én. Na jó, mégis. Ugyanis akkor érkezett meg Pocky és Wank, a Hooli stábból már ismerős Zsül és Janika társaságában és elkezdtek bepakolni. Odaköszöntem nekik, aztán idő, mint a tenger alapon kóvályogtam tovább ott a környéken. Aztán ledobtam magam egy padra, kihalásztam a hátizsákból azt, amire szükségem volt odabent is és átraktam a táskámba. Például a kézfertőtlenítő gélt, a kis fésűmet és a zsebhajlakkot. Kezdtem megint fázni, így keringtem ott tovább, majd beszélgetni kezdtem két sráccal, Kikivel és Szabival. Meglepődtek, mikor mondtam, hogy honnan keveredtem oda, de egyébként jól elvoltunk. Közben megérkezett Endi is, aki ezúttal meglepett, mert egyből ölelés, puszi... Bár mondjuk tudtam, hogy ilyenkor Holidayen még lazább, mint Hoolin. Ő is lement, mi pedig ott maradtunk az "Endi hajú" Kikivel és Szabival. Aztán nyolc óra után valahogy lementünk mi is.
Lent beadtam a hátizsákomat a ruhatárba, utána becéloztam a pultot. Az estét egy vodkanaranccsal és egy Somersbyvel indítottam. Beültem Kiki és Szabi mellé, és amíg vártuk a kezdést, beszélgettünk - hülyéskedtünk. Közben a szmem sarkából láttam, hogy megérkezett Sidd, de gyorsan eltűnt hátra. Aztán már csak a hangját hallottam beálláskor. Fél tíz környékére megittam a Somersbyt is, így kénytelen voltam újra feltankolni. Ezúttal a Jack-kóla párosa mellett döntöttem a Somersby mellett, de még gyorsan lefényképeztem, amit ittam, mielőtt bementem a színpadhoz.
Épp jókor, ugyanis már hallatszott valami intro szerűség, ami a kezdést jelezte. Beálltam a színpad elé, valahogy a Sidd és Pocky közti részre. Pont jó hely, bulizás, de fotózás szempontból is. Utóbbi persze mindig úgy végződik, hogy tele van a memóriakártyám béna képekkel, de vagy tombolok, vagy fotózom... Itt végre volt már egy ismerős is, Judit, akit ugye Hooliról már ismerek. Az első dal (Amire már nem emlékszem, mi volt) után oda is köszöntem neki. Aztán visszatértem a tomboláshoz, mert a második dal a Live Wire volt, utána meg az egyik személyes kedvencem, a Too Fast for Love. Ez és persze a menet közben elnyalogatott Jack-kóla meg Somersby pont elég volt ahhoz, hogy elveszítsem a maradék józan eszem is. De azért jókat nevettem, mikor Sidd és Pocky hülyéskedtek. A dalsorrend szintén homály, de az tuti, hogy volt a Same Ol’ Situation, a Don't Go Away Mad (Just Go Away), a Wild Side, a Dr. Feelgood, a Saints of Los Angeles, a Girls, Girls, Girls, a Too Young to Fall in Love, a Kickstart my Heart és persze a Home Sweet Home is, aminél a mellettem lévő két-három csajszival összekapaszkodva lötyögtünk. A végén volt még a Smokin' in the Boy's Room is, amire persze legalább úgy tomboltunk, mint előtte a többire. Ami a fotókat illeti: Megpróbáltam párat összehozni, A nagy része elég béna lett, bár van közte, ami egy-két részletében nagyon is jó. Például Siddről a legjobb kép úgy sikerült. Wankről mondjuk sikerült két nagyon is jó képet csinálnom. Pockyról nem volt olyan könnyű, de azért sikerült legalább egy épkézláb kép. Ja és végre sikerült jó képet csinálnom Endiről dobolás közben. :D Hoolin ugye magas a színpad és elég messze van, itt meg közel volt, csak állandóan takarásban. De rajtam nem lehet kifogni :P
Koncert után összeszedtem a színpad elé bedobott kistáskámat és a bőrdzsekimet, magamra kaptam és kifelé vettem az irányt. Ami ezután történt, az már eléggé kusza, hála a menet közben elnyalogatott, addigra már kb. egy Jack-kólának, két vodkanarancsnak és három vagy négy Somersbynek. A naplómat meg a hátizsákomban hagytam, ami ugye a ruhatárban ült. Na, a lényeg az, hogy valahogy beszélgetésbe elegyedtem két glam sráccal, Yeah Tee-vel és Norbival, akikről villámgyorsan kiderült, hogy az Atomic Playboyz tagjai. A Magyar Glam Rockerek Közösségének és Vuknak hála, már korábban volt szerencsém egy videójukhoz és eléggé elnyerte a tetszésem. Szóba került, hogy áprilisban lesz két (Vagy három?) fellépésük is, szóval megígértem nekik, hogy ha össze tudom hozni a dolgot, akkor tuti megnézem őket. Na meg csábítom Vukot, azaz Vikit is. A többi már tényleg káosz, csak néhány emlékfoszlányom van. Pl. koccintás Endivel, akit mikor elment, búcsúzóul megölelgettem, akárcsak egy párszor körülöttem mindenkit, "Free Hugs" címszóval. A végén már csak arra emlékszem, hogy Norbi, Yeah Tee, Zsombor, én, meg még egy csajszi, azt hiszem Doda, kint a Rocktogon előtt hülyéskedünk és pózolunk. Hogy a képek milyenek, azt hagyjuk... Aztán bent a pultnál ücsörögtünk, beszélgettünk, elvoltunk, de addigra már kb. a kinyúlás határán álltunk.
Valahogy hajnal négy után kivettem a hátizsákomat a ruhatárból és átöltöztem. Felvettem a fekete hosszúnadrágom, meg a pulcsim, mert már eléggé fáztam. Ja meg elővettem a kabátom is. Negyed öt és fél öt közt valahogy összevakartuk magunkat és átmásztunk a Mekihez. Csak a kiadó volt nyitva, de azért beálltam a sorba, mert éhes voltam. De mert akkora szívem van, mint egy sztriptíztáncosnő valaga, gondoskodtam a többieknek is kajáról. 20 db-os McNuggets. Nem nagy durranás, de tűzoltásnak elég. Aztán hogy, vagy hogy nem, de felkeveredtünk a villamosra. Igaz, én csak pár megállót mentem, a Blahánál leszálltam. Előtte még "Free Hugs" és egy nem biztos ígéret. De a reményhal még él.
Ahogy leestem a villamosról, leszaladtam az aluljáróba a Fornettishez reggeliért, aztán fel a buszmegállóhoz. Busz is volt hamarosan, így még fél hat előtt a Keletiben voltam. A vonatom már bent állt, de egy kávé még belefért. És ezúttal nem is volt olyan bűn rossz... Vagy csak jól megborítottam a cukortartót... :D Kávé után aztán mégis felszálltam. Az indulásra már szinte nem is emlékszem, utána nem sokkal végigdőltem az ülésen és elaludtam. Majdnem egy órával később ébredtem fel, aztán átnéztem a képeimet, meg elpakoltam az ékszereim.
A megszokott időben szálltam le Csabán. Húztam volna ki a buszhoz, csak az a kurva vonat pont az átkelő közepén állt meg. Szóval szobrozhattam ott mellette még vagy 3 percig, mire elhúzott. Persze, hogy addigra pont elment egy buszom, a következő meg csak 9.20-kor volt. Na mindegy, gyalog irány a Center, ott kuksoltam buszindulásig. Fél óra múlva meg már otthon is voltam. Bevertem még egy kávét, lezuhanyoztam és ledőltem. Beszámolót meg azt hiszem, csak másnap kezdtem el.
Most jön az, hogy összegezzünk. Három szó: Eldobtam Az Agyam! Másodjára is. Meg még egy párszor el fogom, csak jöjjön össze. Na meg előbb az április, ha már megígértem az Atomic Playboyznak. És természetesen meg is írom majd.

Az a néhány kép, aminek csak egy töredéke tényleg vállalható, de elmegy:

Naplemente

Indulhat az este:

Jack-kóla...

... és Somersby

Véletlenül sikerült lefotózni a dallistát.

Wank. Meglepett, milyen jól sikerült ez a kép

Siddről ez lett a legjobb, igaz részlet

Pockyról ez a "legjobb". Mindegy, jó az...

Endiről ez a legjobb kép, amit valaha készítettem.

Ez meg a szemfülességem eredménye.

Holiday Crüe egyik fél...

...másik fél. Ez csak így sikerült.

I'm very happy to met you. See ya in April :)

Következő hónapra két tervem is van. Az egyik tuti az, hogy megnézem az Atomic Playboyzt. Meg még egyéb. Ja és egy találkozás Vikimmel. Nyár? Elvileg Hooliturné, meg egyéb tervek, majd meglátom. De mindenekelőtt: Leadni 1-2 kilót, hogy rám jöjjenek a nyári cuccok.

A Koncert

Mint tudjátok, legutóbb megígértem magamnak, nektek, sőt még Méhkeréken Endinek is, hogy ott leszek október 18-án a Barba Negrában a KISS Forever Band és Holiday Crüe koncerten. Régóta kíváncsi voltam már mindkét bandára élőben is, mert szeretem mind a KISS, mind a Mötley Crüe zenéjét. Főleg az utóbbit, de nagyon. Barbyval már jó előre megbeszéltük, hogy ott találkozunk és egy nagyot bulizunk. Készülődésképpen már hetek óta minden nap hallgattam Mötley Crüe-t és előástam néhány KISS dalt is, dalszöveg tanulás címszóval.
Végre eljött a várva várt nap, október 18. péntek. Viszonylag korán keltem megint, olyan hét óra körül. Reggeli rutin és észheztérés után nekiláttam készülődni. A ruhát már kb. egy hónappal korábban elterveztem, miben megyek: Szaggatott farmer és a Mötley Crüe póló, amit még augusztusban vettem a Shark & Roll-ban. Na meg a tornacipő. Mivel sajnos a nyárnak vége, így a nadrág alá vettem harisnyát is és a táskába bedobtam az egyik pulcsimat. Öltözködés után irány a tükör elé. A szokásos hajvasalás után megint feltupíroztam a hajam. Már csak a feeling miatt is. Frizura után feldobtam némi alapozót, majd vettem a kabátomat és irány a buszhoz. Korábbi busszal mentem át Csabára, így még volt időm beugrani a Sparba némi útravalóért (ásványvíz és energiaital), aztán kényelmesen lesétáltam a vasútállomásra. Mikor megvolt a jegy, egy darabig bóklásztam bent, de aztán inkább kimentem a vonathoz és felültem. Ott gyorsabban telik az idő. Eleinte egyedül ücsörögtem a fülkében, aztán lett egy útitársam, Mariann, aki szintén Pestre ment. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a férjével van egy apartmanjuk a Vörösmarty téren, a Hard Rock Caféval szemben, amit turistáknak szoktak kiadni, illetve mesélte, hogy sokáig éltek Írországban. Én pedig meséltem neki a blogomról, majd felírtuk egymásnak az oldalaink címét. Azóta megnéztem a képeket az apartmanról, tényleg nagyon szép. Így, beszélgetéssel ismét nagyon jól telt az út.
Nagy késés nélkül, délután három óra környékén befutottunk a Keletibe. Ahogy leugrottam vonatról, először az újságos felé vettem az irányt, hogy az augusztusról megmaradt vonaljegyem mellé szerezzek még egyet biztonsági tartaléknak. Mikor az megvolt, gyalogosan nekiindultam a városnak. Jó lett volna, ha van velem valaki, akivel elvagyunk közben, de ha már így alakult... Útközben beszaladtam az Europeumba WC-re, meg helyreigazítani a sminkem. Na, a sminkigazítás nem éppen a legjobban sikerült, mert úgy elkentem, ahogy illik. Még a vonaton is jobban sikerült megcsinálni. De nem baj, valamennyire megcsináltam, aztán sétáltam tovább a Shark & Rollhoz. Útközben szembejött velem egy fickó, aki kísértetiesen hasonlított Zsoltikára, mert hasonlóan öltözködött és ugyanolyan pofaszakálla volt. Mikor megláttam, önkéntelenül is elmosolyodtam, mert eszembe jutott a lökött Szöszi, de tuti, hogy nem ő volt az. Aztán anélkül, hogy elcsapott volna egy mentő, odaértem a Shark & Rollba. Belépéskor megint megcsapott a plázamacskizmus szelleme, de célirányosan kezdtem keresgélni. Gyorsan megtaláltam a Hooligans kendőt, amire lecsaptam, majd beszereztem mellé egy kis Hooliganses füzetet is. A továbbiakban szükségem lesz rá.
Shopping után tovább sétáltam a Kálvin tér felé, a villamoshoz. Igaz, előbb még kicsit elidőztem ott, gyerek volt az idő. Egy padon ülve pihentem ki a hosszú sétát, aztán odamentem a megállóba. Nem sokat kellett várni a villamosra, jött, én meg felszálltam és úticél a Fehérvári út. Sajnos ezúttal pont kifogtam egy ellenőrt is, így kénytelen voltam lyukasztani. Ez kicsit elkedvetlenített, így inkább leszálltam az Allee-nál, és onnantól sétáltam a Fehévári úton. Közben megiszogattam az energiaitalomat, majd egy padon ücsörögve újra megigazítottam a sminkem. Elég hamar odaértem a Barba Negrához, még sehol nem volt senki, így unaloműzésként először ott a tömbök közt bóklásztam, aztán kisétáltam a Dombóvári úti buszmegállóba, mert Barby azt mondta, hogy Edina és ő oda mennek busszal. Így hát leültem ott és vártam őket.
Barby és Edina olyan fél hét körül szálltak le a buszról. Egyből megöleltük egymást, majd visszasétáltunk a Barbához. Hátul, a recepció bejárata melletti padon ültünk le és beszélgettünk. Közben megjelent mellettünk az este egyik főszereplője, Pocky. Ha valakinek nem tiszta, ő a KISS Forever Band és a Holiday Crüe basszusgitárosa. Barbyval ugye már rég az ismeretség, a Holiday Crüe koncertekről, de most én is összeismerkedtem vele. Ekkor sikerült ellőnöm az est első hülyeségét, mikor mondtam, hogy Barby az ikertesóm. Pocky ránk nézett és úgy mondta, hogy olyanok vagyunk, mint két tojás. Edina volt talán a legtürelmetlenebb hármunk közül, mert neki még nem volt jegye. Aztán Pocky bement, mi pedig hárman maradtunk. Barbynak ekkor adtam oda a Hooligans kendőt, amit ő kért meg, hogy vegyek neki, ha már shoppingolok. Ő meg cserébe ideadta a jegyet, amit kértem, hogy vegyen nekem is elővételben. Aztán megérkezett Böbe és Csilla, akik innen sem hiányozhattak. Fél nyolc után nem sokkal odamentünk a bejárathoz, hogy ott várjuk a kapunyitást. Ott már többen voltak akkor. Amíg várakoztunk, akartam csinálni egy csoportos képet. Csak nem jól sikerült, mert a vaku valahogy mindenkinek bántotta a szemét.
Este nyolckor végre kinyitották a bejárat ajtót és besoroltunk kasszához. Edina vett belépőt, majd mindannyian megkaptuk a karszalagunkat. Persze előbb még áttapogatták a táskánkat. Csak nyugodtan, úgysem volt nálam semmi olyasmi. Bár gondoltam rá, hogy lehet mégiscsak kellett volna hajlakkot vinni, mert itt-ott lelapult a hajam. Na mindegy. A ruhatárba beadtuk a kabátot és a nagy táskát, aztán irány a pulthoz. Illetve előbb még leültünk. Egy ideig bogarásztuk az itallapot, hogy mit is kén inni, de végül döntöttünk. Az én választásom vodkanarancs volt Finlandia vodkából és Strongbow. Mindkettő jéggel, szívószállal. Mielőtt még inni kezdtünk volna, arról is csináltunk egy képet.
20.30. körül kezdett az este első fellépője, a Where Is Cooper? Ők egy nem túl régen alakult Alice Cooper tribute banda. Csilla és Böbe szinte az első perctől beálltak a színpad elé, én még egy darabig ott ücsörögtem Barbyval és Edinával, de aztán inkább mentem tombolni. Eleinte kicsit visszafogottan, de az időközben elpusztított pohár vodkanarancsnak hála, előjött belőlem a Vadvirág. Ha nem is mindegyik dalt ismertem, azért tisztességesen végigtomboltam a koncertet. Na jó, meg közben készítettem pár képet. A koncert helyenként átcsapott igazi showba, köszönhetően a háttérénekesnő "Zombilánykának". A koncertet végül stílszerűen a Poison zárta, ami közben receptre kaptuk kémcsőben a "mérget". Persze csak bor volt benne. A színpadon meg mindenki kidőlt a dal végére.
A Cooper koncert után beállt szünetet kihasználtam sminkigazításra. Ahha... Próbáltál már úgy sminket igazítani, hogy enyhén be vagy csípve? Garantálom, hogy elkened. Sminkigazítás után újabb folyadékpótlás következett, ugyanaz, mint elsőnek. Kis pihi, majd húzás vissza a színpadhoz, mert kezdett a KISS Forever Band. Néhány képet most is elpattintottam a koncert elején, de aztán inkább a bulizást választottam. Akkor már ott volt mellettem három elég régen látott ismerős is. Marcsi, aki újabban Magna csavargó lett, de Holidayre azért még jár. Szandi, akivel eddig csak egyszer találkoztam, két éve Debrecenben, de ő egyébként szinte minden Holiday bulin ott van. És Brigi, akit a Tetoválók Éjszakáján láttam utoljára. Na meg ugye Barby, Edina, Böbe és Csilla. Aztán hogy, vagy hogy nem, de sikerült szert tennem egy új ismeretségre is, Bogi személyében, aki egyik pillanatról a másikra csapódott mellém. Annyi még kb. megmaradt, hogy azt mondta, hasonlítok Lita Fordra. Hűűű... Hát amíg szét nem megy a hajam meg a sminkem, talán... Na de ott azt hiszem, a lényeg az, hogy Európa legjobb KISS tribute zenekara hihetetlenül jó bulit csinált és mind zenében, mind látványban tökéletesen adták vissza a KISS életérzést. És persze jól megünnepelték a saját 18. szülinapjukat. Jelmez, smink, nyelvnyújtogatás, művér, tűznyelés, és a záró dal, a Rock & Roll All Nite közben konfettieső. Egy fél marékkal elkaptam belőle. :D
Az újabb szünetről már csak halvány emlékeim vannak a vodkanarancs-Strongbow párosnak köszönhetően, de arra azért emlékszem, hogy Bogi kivitt a barátaihoz, akikkel elég jól elvoltunk odakint. Méghozzá annyira, hogy közben elkezdődött a Holiday Crüe koncert. Először csak a Wild Side ütötte meg a fülemet, de ekkor még annyira jól elvoltam kint, hogy valahogy nem vett a lábam befelé. Aztán a Saints Of Los Angeles közben már inkább, szóval befelé vettem az irányt. Közben még egy gyors sminkigazítás, csak a lekopott pink szájfény helyére ezúttal a nemrég beújított vadító vörös rúzsom került. Gyorsan visszataláltam a csajokhoz és immáron a kordon előtt buliztunk a jobbnál jobb Mötley Crüe dalokra. Volt szinte az összes ismert dal: Live Wire, Too Fast For Love (egyik személyes kedvencem), ugye a Wild Side, a Girls, Girls, Girls, A Dr. Feelgood, a Same Old Situation, a Rattlesnake Shake, a She Goes Down és még a tavaly kijött SEX is. Ennek tudtam legjobban a szövegét. :D A lista nem teljes, ezekre emlékszem… De lényeg a lényeg, Sidd, Pocky, (igen, ezen az estén Pocky egy személyben volt Gene Simmons és Nikki Sixx a színpadon), Endi és az új gitáros, Wank hihetetlen bulit csaptak 6. szülinapjuk alkalmából. Időközben megérkezett mellém Bogi is, úgyhogy megint előkerült a vadabbik énem, annyira, hogy felugrottunk a kordonra egy rövid időre. A Holiday bulit végül a Kickstart My Heart zárta.
És innentől kezdve csak foszlányaim vannak, bocsánatot kérek mindenkitől. :D Szóval... Kb. arra emlékszem, hogy miután kifújtam magam, valahogy a csajokkal a színpad mellett belefutottunk Endibe. Egy közös kép lett belőle. Ennyi megvan. Utána megint tankoltam vodkanarival és Strongbow-val, aztán kint lógtam a glam arcokkal. Amennyire vissza tudok emlékezni, hihetetlen jó fejek mindannyian. Bár Facebook elérhetőséget csak kettejükkel cserélterm, Bogival és Gábival Közben egyre fogyatkoztunk, Barby és Edina is elmentek. Velük tuti, hogy legközelebb Karácsony után a Symában találkozunk Hooligans nagykoncerten. Végül egyedül maradtam Csillával és Böbével. Hajnal négy felé úgy döntöttünk, mi is megyünk.
Kivettem a nagy táskát és a kabátomat a ruhatárból, felvettem a pulcsimat a kabát alá és indultunk. Gyalog mentünk ki a Kelenföldi pályaudvarig, ahonnan nekik a vonat ment Tatabánya felé, nekem meg a buszom vissza a Keletibe. Én még ráértem, hát bementem én is az állomásra. Addigra már kezdtem kijózanodni, ami nem hatott túl lelkesítően. Aztán jött a vonat így Böbével és Csillával búcsút vettünk egymástól. Visszafelé az aluljáróban az egyik büfében beszereztem egy energiaitalt, mert éreztem, hogy most valami erősebb kell a kávénál. Na igen ám, csakhogy megint megtalált magának valami vagy részeg, vagy belőtt, vagy mindkettő hülyegyerek. Eleinte én hülye még szóba álltam vele, aztán a harmadik mondata után rájöttem, hogy jobb, ha lerázom. Sajnos nem sikerült, egy buszom el is ment közben. De reméltem, hogy oda már nem követ a kisköcsög. Végül olyan 5.50 környékén beállt a busz, szóval felszálltam és leültem. Áll a fene annyit, mikor alig érzem a lábam... Nem józan "barátunk" azonban a buszra is követett. Reméltem, hogy az időközben felszállt ellenőrök majd lepattintják a buszról, de sajnos csak ott maradt. De legalább kussban ült a hátam mögött.
A busz pont 6.10-kor állt meg a Keletinél. Ha nem lettem volna dögfáradt, tuti szétbasz az ideg, hogy az orrom előtt ment el az első vonat. Még jó, hogy a következőre csak egy óra hosszát kellett várni. Közben mint kiderült, a kis mocsadékot még mindig nem tudtam magamról lepattintani, ott lihegett a nyomomban. De mert olyan jó hangulatban voltam amúgy is, sikerült erőteljesebben rászólnom, hogy ha nem húz el, de kurva sürgősen, az itt rendszeresen tébláboló rendőröknek szólok. A határozott fellépés végül megtette a hatását és "barátunk” elkotródott. Én meg leültem egy padra, hogy megigyam az ébresztőt. Közben már a vonatom is beállt, úgyhogy az energiaital után felültem. Pontosan, 7.10-kor indultunk. Az út nagy része is kiesett, szerintem tuti be is aludtam. De Szolnok előtt nem sokkal felébredtem.
10 előtt nem sokkal ugrottam le a vonatról Csabán. A nehezén már túl voltam, ám a busz témát megint megszívtam. Sajgó lábbal másztam fel a Csaba Centerig. De legalább ott megszabadultam a sminkem romjaitól. Fél 11 felé jött a buszom, amivel végre hazajutottam. Otthon zuhany után csak bevágódtam az ágyba és kb. vasárnap estig ki se keltem onnan.
És most jön az, hogy össze kéne foglaljam a bulit... Hűha... Amire emlékszem belőle, őrületes buli volt. Ha láttatok már akárhol tombolni, hát azt szorozzátok meg legalább kettővel. Egy szó, mint száz, Holiday Crüe koncertre jövőre is menni kell!
És az a néhány kép, ami a buli hevében készült. És vállalható.

Megérkeztem

Unaloműző fotó

Bebocsátásra várva

Kezdődhet az este

Where is Cooper? Maybe here was....

Pókhálós dobok

Mr. Cooper és a Zombilányka

"Alice"

KISS Forever Band

Eközben a nézőtéren

A kép a Barba Negra Facebook oldaláról származik, készítő: PHOTOPIUM.HU

Da Crüe

Dög fáradtan... De boldogság van :) :)

Hogy hova megyek legközelebb? Az attól függ, mi lesz a Csaba Center szülinapján. Ha nem lesz olyan, ami érdekel, akkor majd csak december 27-én a Syma Csarnokba a Hooligans nagykoncertre. Viszlát ott! :)