Holiday light (?)

Sörfeszt után a nyár totálisan koncertmentesen telt, bár tervbe vettem az augusztus 28-i klipforgatós bulit a Barba Negra Trackben. Igen ám, csakhogy közben óriási lehetőséghez és melóhoz jutottam, aminek a keretében nyár végén Pestre költözhettem. Azt még költözés előtt láttam, hogy szeptember 2-án ismét Holiday Crüe buli várható a Rocktogonban, így gondoltam, ha a Track nem jött össze, akkor majd Holidayen megünneplem a költözést. Szerencsére a heti beosztásom is úgy jött ki, hogy belefért egy kis esti kilengés.
A szerda reggel még egy kis fejtágítással kezdődött, illetve egy egész napos oktatásban volt részünk. Szerencsére olyan fél hét körül hazaértünk, szóval egy kis időm volt még elkészülni. Tudtam, hogy sietős lesz a tollászkodás, szóval még előző nap kikészítettem a cuccot, amiben menni akartam. Egy fekete miniszoknya és a Mötley Crüe-s topom. Hozzá a szokásos tupír és smink, ja meg tornacipő. A tiara sajnos eltört a költözködésben, így azt most nem tettem fel. Ahogy kész lettem, felkaptam a táskámat és három újdonsült kollégámmal együtt nekivágtunk a városnak. Először irány a sarki buszmegálló, és a 130-as busz, ami a Stadionig vitt, majd onnan metróval (Hát igen, sietősre fogtuk) Blaha, onnan meg villamos (Mikor utoljára voltam a Rockiban, még ráértem sétálni, csak most inkább siettünk).
Mikor leszálltunk a villamosról, szinte futva mentünk a Jókai tér irányába. A fiúk alig győztek követni, meg egyébként is, egyedül én tudtam, merre kell menni. Aztán a téren, ahogy mentünk a Rocki irányába, megpillantottam két régi ismerőst. Hát persze, hogy Norbi és Yeah Tee voltak azok! :D Rögtön odamentem hozzájuk megölelni őket (Norbit már csak azért is, mert előtte pár nappal volt a szülinapja). Picit le is ragadtunk ott, cidereztünk, söröztünk, cigiztünk. Aztán gondoltam, elmegyek a Rocki felé, hátha már ott van Ikrem is. Addigra már megérkezett és február után végre újra megölelhettük egymást. Még bemutatott két csajszinak, akikkel jött, aztán megpillantottuk, Endit, ahogy felénk tart. Naná, hogy megölelgettük őt, aztán útjára engedtük. Utána fogtam magam és lementem. Felrakattam a szép rózsaszín karszalagot, majd bementem megnézni, mizujs a színpadnál. Akkor már a vendég zenekar, az amerikai Lord Bishop játszott. Annyira nem érdekeltek, úgyhogy inkább feljöttem. Fent pedig kiszúrtam még egy rég kedves ismerőst, méghozzá Kikit. Tudjátok, az Endi hajút. :D Lényeg az, hogy őt is elcsíptem és megölelgettem, aztán elindultunk megkeresni Idát. Meg egy dohányboltot, mert addigra már fogyóban volt a cigim. A dohányboltot megtaláltuk, csak Idát nem. Kiki ment tovább és kereste őt, én meg visszatértem a srácokhoz. Úgy kb. kilencig vagy fél tízig... Már nem annyira emlékszem. De az tuti, hogy akkortájt viszont már tényleg lementem.
Épp jókor, mert már Sidd, Wank, Pocky és Endi voltak a színpadon és éppen a Live Wire-t játszották. Persze előrecsúsztam az első sorba Ikrem mellé és együtt tomboltunk tovább. Rögtön a Live Wire után az egyik közös kedvencünkre, a Too Fast For Love-ra. Meg a többire: Primal Scream, Don't Go Away Mad, Same Ol' Situation, Saints Of Los Angeles, Girls, Girls, Girls, és persze a végén az összekapaszkodva éneklős Home Sweet Home. Mi meg Ikremmel meg néhány csajjal szanaszét tomboltuk magunkat a színpad előtt, mint mindig. Ja és még kaptam egy pengetőt is Pockytól, ő meg egy ölelést tőlem.
Koncert után, ahogy elkecmeregtem a színpad elől, először a mosdó felé vettem az irányt és kicsit rendbe kaptam magam. Aztán kimentem a pulthoz, valami ihatóért. Ekkor végre összetalálkoztam Idával és Adrival, akiknek szintén kijárt az ölelés. Közben beindult a rockdisco is. Kb. ha jól emlékszem, két csaj táncolt bent a színpad előtt, én csak akkor csatlakoztam hozzájuk, mikor meghallottam a Hardcore Superstar We Don't Celebrate Sundays című dalát, amit én is végigtomboltam. Aztán ki is mentem volna, ha nem csapja meg a fülem a következő dal, ami a Reckless Love-tól a Hot vlt. Naná, hogy ezt sem hagyhattam ki! (Hisz tudjátok, hogy nagyon szeretem). Innentől már kicsit homályos a dolog, de az biztos, hogy utána megint kimentem a srácokhoz és ott folytattuk, ahol abbahagytuk, azaz, ittunk, dumáltunk, cigiztünk. És persze jól megünnepeltük, hogy Pestre költöztem. Aztán rájöttem, hogy meg kéne keresnem még Ikremet, meg Rolandot és Imit, a két kollégámat, akik elkísértek. Meg is találtam őket, lent. Aztán én is lent ragadtam, Zsomborral beszélgettem. Vele még tavaly a nőnapi Holidayen találkoztam először. Menet közben valahogy aztán lejött Norbi és Yeah Tee is.
Csak lassan már éjjel kettő felé járt, nekünk pedig menni kellett, ezért elbúcsúztam mindenkitől (búcsúölelés mindenkinek), majd összeszedtem Imit és Rolandot és elindultunk. Az első utunk a Mekibe vezetett, mert kellett valami, ami kicsit felszívja a piát (alapvetően nem ittam sokat, mert másnap meló volt), aztán villamosra szálltunk, a Blahán pedig buszra, ami elvitt az Örsig. Ott azonban jött a cumi: Ugyanis nem volt éjszakai busz arrafelé, ahol mi lakunk. Ott töprengtünk, hogy mi a fene legyen, végül találtunk egy taxit. Végül egész korrekt áron hazajutottunk és egy gyors zuhi után bevágódtam az ágyba, mert másnap reggel nyolcra már menni kellett dolgozni.
Ezúton is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyit csúsztam a beszámolóval, de az a szitu, hogy csak ritkán jutok nethez és az is elég lassú. Emellett még a munka miatt sincs mindig időm és energiám írni. De remélem, ez hamarosan megoldódik és továbbra is zúdíthatom rátok vidám-vicces koncertes élményeimet. Ami pedig a bulit illeti: Azt hiszem, méltóképpen sikerült megünnepelnem azt, hogy egy régi álmom végre valóra vált és Pestre költöztem. Persze ez még csak az út kezdete, de előbb-utóbb csak összejön minden, ha elég kitartó maradok.

Nem sok képet csináltam, de ezek szerintem egész jók.

Lord Bishop, akik bemelegítettek a Holiday előtt.

Selfie a dohányzóhelyen

Sidd

Wank Mars

Endiről a legjobb dobolós képek valahogy mindig Holidayen sikerülnek :D

Pocky

Saints of Budapest

Legközelebb az október 17-i Hooligans buli élményeit írom meg nektek. Hogy aztán mi lesz, nem tudom még, de majd ahogy a beosztásom engedi, igyekszem jó sok koncerten ott lenni. És az is biztos, hogy megírom majd.

"It's the same ol', same ol' situation..."

Már a Nőnapi Holidaykor is tudtam, hogy áprilisban ismétlés, csak akkor még eléggé többesélyes volt a dolog. Végül Barby Ikertesóm szava volt a döntő és az, hogy sikerült összehoznia a Holiday Crüe bulit. Onnantól kezdve már én is úgy intéztem a dolgaimat, hogy ott lehessek.
De ugorjunk is a buli napjára, április 9-re. Nem keltem túl korán, olyan reggel nyolc körül. Kávé, "reggeli" (ami nálam általában multivitaminos lötty és újabb kávé), miegyéb után nekiláttam készülődni. Eredetileg a nemrég beszerzett fekete necc combfixet akartam felvenni a fekete miniruhámhoz, csak az időjárás közbeszólt. Szóval a miniruha a táskámban landolt, és maradtam a farmer - top - pulcsi kombónál. Ja és ha már találtam egy picit magasabb sarkú csizmát a cipőkupacban, akkor abba ugrottam bele. Mivel szakadt az eső, a tupírozást is hanyagoltam most. Mivel még nagyon ráértem, odaültem az ablakhoz és véglegesítettem a körmömet. Felváltva fekete és pink lett, utóbbira még húztam néhány fekete csíkot. Végül délután egykor nem bírtam tovább, kabátot vettem és kimentem a buszmegállóba. Ja, tegyem hozzá, épp elállt az eső. Úgy tíz perc múlva jött a busz, szóval irány Csaba. A Centernél szálltam le, aztán irány a Sparba útravalóért. Szokásos keksz - energiaital - rágó variáció. Nem egy nagy valami, de amúgy is fogyásra vagyok fogva. :D Ahogy megvoltam, séta le az alaposan kibelezett vasútállomáshoz. Látszott, hogy káosz van, de azért megtaláltam mindent. Ja és ismét sikerült olyan faszán érkeznem, hogy egy órával a vonatindulás előtt... Mit tehet ilyenkor az ember lánya? Elővettem a hátizsákból "A Bibliát" azaz a Dirtöt és újra belekezdtem. Az elejétől. Na, nem baj, telt vele az idő. Aztán beérkezett a vonatom is, úgyhogy felszállás után ott folytattam az olvasást. Mert hát egy Mötley Crüe tribute bulira a Dirtöt olvasva a legjobb alapozni. Na, jó, a Heroinnaplók lehet, még jobb lenne, de idővel azt is beszerzem majd.
Az építkezős mizéria miatt némi csúszással, de este hatra mégiscsak befutottunk a Keletibe. Innentől sietősebbre vettem, ezért úgy gondoltam, a nemrég használhatóvá tett aluljárón át levágom az utat. Ahha... Gondoltam én, szőke fejjel. :D Majdnem sikerült eltévedni, de azért gyorsan irányba álltam. Első úticél szokásos módon: Europeum. A klotyóban átöltöztem, felvettem a miniruhát és hozzá egy cicanadrágot, aztán visszaugrottam a csizmámba és befoglaltam a helyet a tükör előtt. Sminkkel kezdtem, persze a szemfesték majdnem mindig elkenődik, de nem baj jó az úgyis. Meg mindig azt mondom, ha nagyon szétbaszódik, el lehet adni a dolgot Courtney Love stílusnak. :D Főleg, hogy vörös rúzst használok, ami időnként szintén elkenődik. Smink után a hajamon volt a sor, néhány tincset feltupíroztam, és megkoronáztam hajlakkal. A végén még előttem egy selfie - t és tovább indultam a Rocktogonhoz. Gyalog. Igen. 3 km alatt bicajra se ülök nappal. :P
Valamikor hét óra táján értem oda a Rocktgonhoz. Arra számítottam, hogy kábé sehol senki megint, max Pocky, Wank, Zsül és Janika, ám kellemesen csalódtam. A dohányzóhelynél ugyanis már ott volt Yeah Tee. Róla és az Atomic Playboyzról a legutóbbi beszámoló kapcsán ejtettem szót. Akkor még csak "bulizni" jöttek, most azonban ők voltak az előzenekar. Váltottunk pár szót, aztán lementünk. Illetve én csak a lépcsőfordulóig, ott leültem a padra. Kellett nekem minimális sarkú csizmában annyit gyalogolni... :P Mindegy. De ha már ott voltam, villámgyorsan kidekoráltam a cicanadrágomat a táskámban lévő biztosítótűkkel, aztán elővettem a naplómat és írtam bele pár sort, hogy mi volt addig, mert éltem a gyanúperrel, hogy alig fogok emlékezni valamire. Közben azért jöttek egyre többen. Például Norbi, aki az Atomic Playboyz énekese. Puszit ő se kapott, sajnáltam volna, hogy a szőke fürtjeire rúzs kerüljön. Ja meg ugye nem akartam elkenni én se. Aztán befutott még az Endi frizurájú Kiki és barátja, Szabi is. Kiki képes volt "csókolom" - ot köszönni... Erre én: Csókolnád, ha hagynám. :D De amúgy semmi vész. Amint a ruhatár kinyitott, végül lementem én is. A kabátomat és a hátizsákomat beadtam és kaptam egy szép pink karszalagot. Legalább megy a körmömhöz.
Lent persze egyből a pultot céloztam be, alapozás természetesen vodka-narancs és Somersby, mint mindig. Aztán csatlakoztam Kikiékhez és velük dumáltam. Többek közt pl. arról, hogy őt is sikerült megviccelnem április 1-én, mikor átírtam aznapra a szülinapomat. Igaz, azóta visszaírtam a rendes dátumra, ami mint jó néhányan tudjátok, május 13. Meg ugye belestem a színpadhoz is, ahol Norbi és Yeah Tee épp akkor álltak be. Most csak mint acoustic duo léptek fel, igaz van négyes változat is. De még kevesen voltak, így a kezdés is csúszott. Közben megérkezett az én Barby Ikertesóm, akinek ugye mindig jár az ölelés. Na meg rádumáltam, hogy nézze meg ő is az "Atomplayboyokat". :D Ja de még előtte tankoltam egy Jack-kólával meg még egy ciderrel.
Hogy hánykor kezdett az Atomic Playboyz, ne kérdezze senki. De szerintem nem is annyira lényeg. Inkább az, hogy tényleg egy remek showt nyomtak. Igaz, a dalok, amiket játszottak, egyik sem derengett korábbról, de nem bántam, inkább csak hallgattam őket. Ja meg fotóztam, és ha már úgyis távolabb álltam a színpadtól, egy dalt felvettem tőlük, amit lejjebb a képek közt megtaláltok. Aztán már csak álltam és Jack - kólát szopogatva élveztem a zenét. Norbi, ha ezt olvasod, innen megmondom, de szemtől szembe is, hogy cseszett jó hangod van... :) Egyébként még Barbynak is tetszett a srácok produkciója. Ha valaki kíváncsi rájuk élőben, legközelebb április 18-án játszanak Budapesten, a Yukban, a Redlight Slipper előtt, ezúttal már négyen. Sajnos én kihagyni kényszerülök ezt a bulit, de aki teheti, menjen el, nézze és hallgassa meg őket.
Ami meg ezután történt, az kissé káoszos. Az tuti, hogy a pulcsimat Barbyra bíztam és elmentem tankolni. Ezúttal két vodkanaranccsal és azt hiszem, még egy ciderrel. Meg valahogy még tudom, hogy összetalálkoztam Marcsival és Szandival is, akiket kb. szerintem az elég emlékezetesre sikeredett (azaz két napig nem tudtam, merre vagyok fejjel) október 18-i buli óta nem láttam. Nem baj, most meg lettek ölelve, Szandi már csak azért is, mert előtte való nap volt a szülinapja. Aztán visszakeveredtem Barby mellé, lepakoltam a piákat és készen álltam a bulira. Nem kellett sokat várni, színpadra lépett Sidd, Wank, Pocky és Endi és rögtön kezdésként megkaptuk a Wild Sideot meg a Shout At The Devilt, hogy előjöjjön a vad és ördögi énünk. Na jó, ezt most hülyén fogalmaztam, de mindegy. Az ütős indítást még jobb folytatás követte, dallistát most nem írok, mert sikerült lefotóznom, szóval a képek közt megtaláljátok. Amit még meg kell említsek, az az, hogy a Don't Go Away Mad előtt Sidd felköszöntötte Szandit. Hogy pontosan mit mondott, gőzöm sincs. Ami minket, Ikreket illet: Szokásos módon buliztunk, főleg a két kedvencünk, ami a Too Fast For Love és a Same Ol' Situation. Na jó, ez nálam elég őrült bulizást jelent, aminek hála vagy kétszer majdnem pofára estem. De ahogy magamat ismerem, két sziszegés és egy basszameg után röhögve buliztam volna tovább akkor is, ha eltörik az orrom. :D Ja meg a két mellettünk lévő két csajszi odahúzott magukhoz táncolni. Végül is... Egyszer élünk. Na meg ugye az összekapaszkodás a Home Sweet Home-nál.
Koncert után összekapkodtam a cuccaimat és elhúztam a színpad elől. Az elkövetkező két-három óra hossza meg elég homályos, hála annak a kb. három vodkanarinak meg két Somersbynek, amit menet közben megittam. Szóval, amire tuti emlékszem, az, hogy elöl leültünk Barbyval és a két csajszival, Alice-el és Angiey-vel, azaz az Evil Twinz-el dumálni. Hogy miről, az kiesett, de lényeg az, hogy Facebook elérhetőséget és blogcímet cseréltünk. Csajok, ha ezt olvassátok, remélem hamarosan újra találkozunk. :) Mikor a csajok kimentek rágyújtani, akkor is velük tartottunk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Ja és mert arra téblábolt Endi és Pocky, velük is szóba elegyedtünk. Azt hiszem… Kb. arra emlékszem csak, hogy Barby meg én elsütöttük Pockynak az ikrek vagyunk poént, meg amit én találtam ki, hogy „Melyikünk kicsoda?” De az elég homályos, szóval vagy úgy volt, vagy nem, mindegy. Utána kb. abból álltam ki, hogy ki-be kóvályogtam, mint a Chemotoxos légy. Meg még megittam egy vodkanarancsot. Valamikor két-három óra felé szedtem össze a cuccom és átmentem a Mekibe kajálni. Egy ideig elücsörögtem ott, arra jó volt, hogy ne ájuljak be.
Valahogy négy előtt jöttem el a Mekiből. Villamosra szerencsére nem kellett sokat várni, jött, felszálltam, a Blahán meg le. Onnan busszal tovább a Keletibe. Öt óra előtt valahogy értem oda, szóval volt idő egy kávéra. Hát igen, mindenkinek van valami „káros” szenvedélye, nekem ez. Amikor már beállt a vonat, felszálltam és befészkeltem magam egy üres kabinba. Indulás után nem sokkal elaludtam, szóval kb. semmire nem emlékszem. Ja de, arra igen, hogy reggel hétkor ébresztett a telefon. Háromnegyed kilenc felé valahogy szálltam le Csabán. Szokás szerint első dolgom volt buszt nézni és minő csoda, ott volt a nem távolsági 9.20-as. Szóval megerőltettem magam és felsétáltam a Centerhez, hogy teljen az idő. Aztán az is befutott, szóval fél tíz után nem sokkal otthon voltam. Ledobtam a hátizsákot, lerúgtam a csizmát, zuhany és bevágódtam az ágyba. Aztán valamikor estefelé nekiálltam beszámolót írni.
Na meg megfogadtam, hogy többet sosem iszom. De kevesebbet se. :P :D Mégis azt mondom, hogy megérte minden. Már csak azért is, mert sikerült teljesítenem egy ígéretet. Ugyanis megígértem Vikimnek, hogy helyette is elcsípem az Atomic Playboyzt élőben és megírom beszámolóban, hogy tetszett. Na meg ugye nekik is. És az én Barby Ikertesómmal is végre újra találkoztunk és buliztunk egy nagyot. Amint tudok, visszatérek a glam világba, tervek már vannak.

Az elkapott pillanatok:

Energiaital és „A Biblia”

Kicsit homályos, de én vagyok :D

Atomic Playboyz acoustic duo

Norbi Ramone…

… és Yeah Tee

Egy kis videó

Imádtam a műsorukat :)

Pocky

Endi

Sidd

Wank

Setlist

Girls, Girls, Girls

Legközelebb visszatérek Hoolilandbe, méghozzá hazai terepen, Sarkadon. Tartsatok velem!

Nőnapi Holiday

Mikorra kész lettem a Valentin napi Barba buli beszámolójával, már megvolt a következő esemény terve a naptáramban. Ez pedig nem volt más, mint a Nőnapi Holiday Crüe buli március 6-án, a Rocktogonban. Szerencsére sikerült mindent úgy alakítanom, hogy ott legyek, így már nem is volt más dolgom, csak készülni a bulira. Például egy hajfestéssel, mert már rám fért. Ja és kipróbáltam Viki barátnőm módszerét, aminek a lényeg: Hajmosás után egy marék hajhab, beszárítás, majd másnap tupír. Szóval szerda este beszárítottam, majd kivasaltam a hajam és korán lefeküdtem.
6-án reggel sikerült jó korán kelnem. Nem is baj, legalább nem a rohanásból álltam ki. Reggel nyolctól délig elücsörögtem a suliban, de elütöttem az időt azzal, hogy kifestettem a körmöm. Méghozzá felváltva feketével és pinkkel, illetve utóbbira még dobtam némi ezüstcsillámot. Délben hazasiettem, és villámgyorsan nekiálltam készülődni. Pár cuccot bedobtam a hátizsákomba, aztán átöltöztem. Előkerestem az egyik kedvenc fekete felsőmet, hozzá a kockás miniszoknyámat, cicanadrágot és a tornacipőmet. Na jó, meg még egy pulcsit hozzá, majd fésű elő és tupírozás. Egész jól sikerült megcsinálni, szóval jól bebetonoztam hajlakkal és már indultam is. Negyed háromkor indult a buszom a főtérről és fél óra alatt Csabán voltam a jó alaposan kibelezett vasútállomásnál. Az üzletsort leköltöztették a buszpályaudvar aluljárójába, de azért a Fornettist megtaláltam. A kaja mellé még szereztem be energiaitalt és rágót, aztán tűnés vissza. Sikerült megint egy IC-t kifognom, de nem baj, felszálltam és negyed négykor indultunk. Útközben egyszerre letudtam az ebédet és a vacsit és Szolnok után elővettem az ékszereimet. Ja meg sikerült elkapnom a naplementét.
Hat előtt tíz perccel szálltam le a Keletiben, aztán megindultam "torony iránt". Első útcél: Europeum. A mosdóban gyorsan átöltöztem, azaz levettem a cicanadrágot, a pulcsit és a kabátot. Felkaptam a bőrdzsekimet, majd beálltam a tükör elé sminkelni. Amint kész lettem, tovább indultam a Rcktogonhoz. Persze gyalog, hiszen ráértem. Bá igaz, kicsit fáztam a miniszoknyában-harisnyában és bőrdzsekiben, de akkor valahogy nem érdekelt. Legfeljebb kicsit sietősebben mentem. Útközben szembejött velem két életnagyságú Barbie baba és azon röhencseltek, hogy nézek ki. Hát majd pont bekaphatják.
Még hét óra sem volt szinte, ahogy odaértem a Rocktogonhoz. Konkrétan még senkit nem láttam, akiről úgy gondoltam, oda jött, ahova én. Na jó, mégis. Ugyanis akkor érkezett meg Pocky és Wank, a Hooli stábból már ismerős Zsül és Janika társaságában és elkezdtek bepakolni. Odaköszöntem nekik, aztán idő, mint a tenger alapon kóvályogtam tovább ott a környéken. Aztán ledobtam magam egy padra, kihalásztam a hátizsákból azt, amire szükségem volt odabent is és átraktam a táskámba. Például a kézfertőtlenítő gélt, a kis fésűmet és a zsebhajlakkot. Kezdtem megint fázni, így keringtem ott tovább, majd beszélgetni kezdtem két sráccal, Kikivel és Szabival. Meglepődtek, mikor mondtam, hogy honnan keveredtem oda, de egyébként jól elvoltunk. Közben megérkezett Endi is, aki ezúttal meglepett, mert egyből ölelés, puszi... Bár mondjuk tudtam, hogy ilyenkor Holidayen még lazább, mint Hoolin. Ő is lement, mi pedig ott maradtunk az "Endi hajú" Kikivel és Szabival. Aztán nyolc óra után valahogy lementünk mi is.
Lent beadtam a hátizsákomat a ruhatárba, utána becéloztam a pultot. Az estét egy vodkanaranccsal és egy Somersbyvel indítottam. Beültem Kiki és Szabi mellé, és amíg vártuk a kezdést, beszélgettünk - hülyéskedtünk. Közben a szmem sarkából láttam, hogy megérkezett Sidd, de gyorsan eltűnt hátra. Aztán már csak a hangját hallottam beálláskor. Fél tíz környékére megittam a Somersbyt is, így kénytelen voltam újra feltankolni. Ezúttal a Jack-kóla párosa mellett döntöttem a Somersby mellett, de még gyorsan lefényképeztem, amit ittam, mielőtt bementem a színpadhoz.
Épp jókor, ugyanis már hallatszott valami intro szerűség, ami a kezdést jelezte. Beálltam a színpad elé, valahogy a Sidd és Pocky közti részre. Pont jó hely, bulizás, de fotózás szempontból is. Utóbbi persze mindig úgy végződik, hogy tele van a memóriakártyám béna képekkel, de vagy tombolok, vagy fotózom... Itt végre volt már egy ismerős is, Judit, akit ugye Hooliról már ismerek. Az első dal (Amire már nem emlékszem, mi volt) után oda is köszöntem neki. Aztán visszatértem a tomboláshoz, mert a második dal a Live Wire volt, utána meg az egyik személyes kedvencem, a Too Fast for Love. Ez és persze a menet közben elnyalogatott Jack-kóla meg Somersby pont elég volt ahhoz, hogy elveszítsem a maradék józan eszem is. De azért jókat nevettem, mikor Sidd és Pocky hülyéskedtek. A dalsorrend szintén homály, de az tuti, hogy volt a Same Ol’ Situation, a Don't Go Away Mad (Just Go Away), a Wild Side, a Dr. Feelgood, a Saints of Los Angeles, a Girls, Girls, Girls, a Too Young to Fall in Love, a Kickstart my Heart és persze a Home Sweet Home is, aminél a mellettem lévő két-három csajszival összekapaszkodva lötyögtünk. A végén volt még a Smokin' in the Boy's Room is, amire persze legalább úgy tomboltunk, mint előtte a többire. Ami a fotókat illeti: Megpróbáltam párat összehozni, A nagy része elég béna lett, bár van közte, ami egy-két részletében nagyon is jó. Például Siddről a legjobb kép úgy sikerült. Wankről mondjuk sikerült két nagyon is jó képet csinálnom. Pockyról nem volt olyan könnyű, de azért sikerült legalább egy épkézláb kép. Ja és végre sikerült jó képet csinálnom Endiről dobolás közben. :D Hoolin ugye magas a színpad és elég messze van, itt meg közel volt, csak állandóan takarásban. De rajtam nem lehet kifogni :P
Koncert után összeszedtem a színpad elé bedobott kistáskámat és a bőrdzsekimet, magamra kaptam és kifelé vettem az irányt. Ami ezután történt, az már eléggé kusza, hála a menet közben elnyalogatott, addigra már kb. egy Jack-kólának, két vodkanarancsnak és három vagy négy Somersbynek. A naplómat meg a hátizsákomban hagytam, ami ugye a ruhatárban ült. Na, a lényeg az, hogy valahogy beszélgetésbe elegyedtem két glam sráccal, Yeah Tee-vel és Norbival, akikről villámgyorsan kiderült, hogy az Atomic Playboyz tagjai. A Magyar Glam Rockerek Közösségének és Vuknak hála, már korábban volt szerencsém egy videójukhoz és eléggé elnyerte a tetszésem. Szóba került, hogy áprilisban lesz két (Vagy három?) fellépésük is, szóval megígértem nekik, hogy ha össze tudom hozni a dolgot, akkor tuti megnézem őket. Na meg csábítom Vukot, azaz Vikit is. A többi már tényleg káosz, csak néhány emlékfoszlányom van. Pl. koccintás Endivel, akit mikor elment, búcsúzóul megölelgettem, akárcsak egy párszor körülöttem mindenkit, "Free Hugs" címszóval. A végén már csak arra emlékszem, hogy Norbi, Yeah Tee, Zsombor, én, meg még egy csajszi, azt hiszem Doda, kint a Rocktogon előtt hülyéskedünk és pózolunk. Hogy a képek milyenek, azt hagyjuk... Aztán bent a pultnál ücsörögtünk, beszélgettünk, elvoltunk, de addigra már kb. a kinyúlás határán álltunk.
Valahogy hajnal négy után kivettem a hátizsákomat a ruhatárból és átöltöztem. Felvettem a fekete hosszúnadrágom, meg a pulcsim, mert már eléggé fáztam. Ja meg elővettem a kabátom is. Negyed öt és fél öt közt valahogy összevakartuk magunkat és átmásztunk a Mekihez. Csak a kiadó volt nyitva, de azért beálltam a sorba, mert éhes voltam. De mert akkora szívem van, mint egy sztriptíztáncosnő valaga, gondoskodtam a többieknek is kajáról. 20 db-os McNuggets. Nem nagy durranás, de tűzoltásnak elég. Aztán hogy, vagy hogy nem, de felkeveredtünk a villamosra. Igaz, én csak pár megállót mentem, a Blahánál leszálltam. Előtte még "Free Hugs" és egy nem biztos ígéret. De a reményhal még él.
Ahogy leestem a villamosról, leszaladtam az aluljáróba a Fornettishez reggeliért, aztán fel a buszmegállóhoz. Busz is volt hamarosan, így még fél hat előtt a Keletiben voltam. A vonatom már bent állt, de egy kávé még belefért. És ezúttal nem is volt olyan bűn rossz... Vagy csak jól megborítottam a cukortartót... :D Kávé után aztán mégis felszálltam. Az indulásra már szinte nem is emlékszem, utána nem sokkal végigdőltem az ülésen és elaludtam. Majdnem egy órával később ébredtem fel, aztán átnéztem a képeimet, meg elpakoltam az ékszereim.
A megszokott időben szálltam le Csabán. Húztam volna ki a buszhoz, csak az a kurva vonat pont az átkelő közepén állt meg. Szóval szobrozhattam ott mellette még vagy 3 percig, mire elhúzott. Persze, hogy addigra pont elment egy buszom, a következő meg csak 9.20-kor volt. Na mindegy, gyalog irány a Center, ott kuksoltam buszindulásig. Fél óra múlva meg már otthon is voltam. Bevertem még egy kávét, lezuhanyoztam és ledőltem. Beszámolót meg azt hiszem, csak másnap kezdtem el.
Most jön az, hogy összegezzünk. Három szó: Eldobtam Az Agyam! Másodjára is. Meg még egy párszor el fogom, csak jöjjön össze. Na meg előbb az április, ha már megígértem az Atomic Playboyznak. És természetesen meg is írom majd.

Az a néhány kép, aminek csak egy töredéke tényleg vállalható, de elmegy:

Naplemente

Indulhat az este:

Jack-kóla...

... és Somersby

Véletlenül sikerült lefotózni a dallistát.

Wank. Meglepett, milyen jól sikerült ez a kép

Siddről ez lett a legjobb, igaz részlet

Pockyról ez a "legjobb". Mindegy, jó az...

Endiről ez a legjobb kép, amit valaha készítettem.

Ez meg a szemfülességem eredménye.

Holiday Crüe egyik fél...

...másik fél. Ez csak így sikerült.

I'm very happy to met you. See ya in April :)

Következő hónapra két tervem is van. Az egyik tuti az, hogy megnézem az Atomic Playboyzt. Meg még egyéb. Ja és egy találkozás Vikimmel. Nyár? Elvileg Hooliturné, meg egyéb tervek, majd meglátom. De mindenekelőtt: Leadni 1-2 kilót, hogy rám jöjjenek a nyári cuccok.

Első Fight Club koncert

Mint azt legutóbb írtam, a munka miatt az elmúlt kb. két hónapban eléggé csendben voltam. Áprilisban ugye sajnos kihagyni kényszerültem a gyulai Hooligans koncertet, májusban meg nem találtam semmi olyat, ami érdekelt volna. Aztán Barby egy beszélgetésünk alkalmával felhozta, hogy május 19-én Fight Club koncert lesz Pesten a Rocktogonban. Persze egyből megtetszett az ötlet, főleg úgy, hogy előtte se a Rocktogonban nem voltam még, se Fight Club koncerten, pedig már egy jó ideje hallgatom a dalaikat és kifejezetten tetszenek. Néhány hét alatt sikerült is leszervezni a dolgokat, így a szülinapomon, május 13-án már tűkön ülve vártam a nagy napot. Szombaton pedig még úgy szülinapra megajándékoztam magam egy hajfestéssel. Régóta dédelgetett álmom, hogy szőke hajra váltok, amit most el is kezdtem megvalósítani. Az eredmény végül valami vörösesszőke árnyalat lett, na de egy fecske nem csinál nyarat...
Végre eljött a vasárnap, a buli napja. Viszonylag korán, kilenckor felkeltem, kávé, készülődés, ebéd, majd újabb kávé. Mivel szép napos idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy egy lazább fehér felsőt veszek fel cicanadrággal, hozzá egy fekete övet és a nemrég beújított fehér sarut. Persze minden eshetőségre felkészültem, így a táskámba bedobtam még néhány tartalék cuccot meg a bőrdzsekimet. Különben is, éjszakára esőt mondtak. A hajvasalás most is anyukámra jutott, ő szépen meg is csinálta. Aztán háromnegyed egy körül kisétáltam a buszmegállóba, mert 12.50-kor jött a buszom.
Viszonylag gyorsan, alig húsz perc alatt át is értem Csabára. Bementem a vasútállomásra, de ismét sikerült egy órával korábban odaérnem, ugyanis még a 13.15-ös sem ment el. Beálltam a pénztár elé, ahol most sem voltam túl sokan, jegyet vettem, majd leültem kint egy padon. Közben a már említett vonat is elment, persze így jóval többnek tűnt egy óránál a várakozás. De szerencsémre úgy két óra előtt nem sokkal már beállt a vonat az 5. vágányra, így inkább felszálltam. A vonaton valahogy gyorsabban telik az idő. Gyorsan találtam is egy kabint, amiben egy idősebb nő üldögélt egyedül. Megkérdeztem, szabad lesz e, aztán beültem én is, persze az ablak mellé. Mint kiderült, alkalmi útitársam is Pestre megy, így örültem, hogy nem fogok unatkozni az úton. Aztán a rendes időben 14.15-kor el is indult a vonatunk. Az út egész jól telt, aztán Gyomán még csatlakozott hozzánk egy idősebb házaspár és velük beszélgettük át azt a két órát. Közben sikerült készítenem egy egész jó tájképet is.
A vonat ezúttal is késés nélkül futott be a Keletibe, pontban 16.50-kor. Ahogy leugrottam a vonatról, el is indultam a kijárat felé. Aztán a peronon megláttam Ferit, akivel előzetesen megbeszéltük, hogy a koncert előtt csavargunk egy kicsit. A délután további részében aztán elsétáltunk a Westendig és ott kóvályogtunk, majd kiültünk a tetőkertbe. Jól kibeszélgettük magunkat, de őrá is ráfért, mert nekem is jó volt kicsit pszichológust játszani. Aztán kitaláltuk, hogy kéne egy-két kép a vízesésnél. Előtte még persze sminkeltem is, mert a fotózkodás után már sétáltunk visszafelé az Oktogonhoz.
Úgy beszéltük meg a lányokkal, hogy a villamosmegállóban találkozunk, ám a megállóhoz vezető zebránál megállt mellettünk Evi, aki kivételesen most nem késett. Az üdvözléspuszi és a viszontlátás öröme után Evi mondta, hogy vegyünk valahol pezsgőt. Némi keresgélés után találtunk is egy piaboltot, ami még nyitva is volt, így oda bementünk pezsgőért. Mivel megláttam, hogy van orosz pezsgő is, így meggyőztem a többieket, hogy az jó, így végül azt vettünk. Utána becéloztuk a park eldugottabb padjait, hogy kényelmesen megigyuk a pezsgőt.
Aki ezúttal késett, az Barby volt, Evi párszor meg is csörgette. A pezsgőbontás végül rám hárult, ám amint elkezdtem lecsavarni róla a drótot vagy mit, a dugó jó nagy pukkanással elrepült persze a frászt hozva ránk. Aztán ahogy magunkhoz tértünk az első sokkból, ittunk is egyet a nagy riadalomra, persze csak óvatosan, mert arra kószáltak a rendőrök is és egy bünti nem hiányzott. És persze ki más is nyithatta a sort ivásban, mint én, a "szülinapos" de Evi névnapjára is ittunk egyet. Közben sikeresen befutott Barby is, aki meglepivel készült nekünk . Evi egy pici dobozkát kapott, amiben nem tudom mi volt, míg én egy képet, amin együtt van az összes eddigi közös fotónk (legalábbis a legjobban sikerültek). Természetesen ő is beszállt az ivásba, aminek már csak azért is örültem, mert lassan kezdtem telítődni a pezsgővel. D azét négyen csak megiszogattuk a pezsit, igaz, ennek az lett a vége, hogy enyhén becsípett állapotban sétáltam oda a Rocktogonhoz.
Ahogy beléptünk, először csak leültünk ott az előtérben, ami már csak azért is jó volt, mert már abban az állapotban voltam, mikor Hole dalokat dúdolgatok és a szépségről hadoválok. De jót tett az a kis ücsörgés, valamennyire kitisztult a fejem. Végül csak lementünk a ruhatárhoz, beadtuk a cuccunkat és kaptunk karszalagot is, amihez elkérték még a személyinket is, az nem számítson, hogy már rég elmúltam 18. :P Közben befutott Meli is, aki a napját Szegeden töltötte egy kiránduláson, ami elég jól sikerült neki, így mikor a pulthoz keveredtünk, már csak sört kért. Mivel még nálam is tartott a pezsgő hatása, így a Somersby mellé most befigyelt egy ásványvíz is. Mire azt megittam, valamennyire kijózanodtam a pezsgőtől, így jöhetett a Somersby.
Közben befutott még Zsuzsi is, akit a Tetoválók Éjszakája óta nem láttam, de most váltottunk pár szót. Szóba került például a hajfestés is, hogy neki is többszöri nekifutásra sikerült szőkére, feketére vagy épp barnára váltania. Illetve az is, hogy hogyhogy nem Kistarcsán vagyok Hooligans koncerten. Mondjuk azért az meglepett, miért olyan furcsa, hogy nem Hoolin vagyok, hanem Fight Clubon. Néha jó egy kis változatosság. Végül megérkezett Nati is, akit szintén a Hooligans kapcsán ismertem meg, de gyakori vendég Fight Club koncerteken is. Erre az estére Barby is bevállalt egy lightosabb simnket, amit Evi megcsinált neki. Én maradtam a szokásos fekete-csillám-rikító pink szájfény kombónál, ami szinte már az ismertetőjegyem. Meg a kacsával tombolás is, ám most Csőri helyett annak "kishúga" Sápi volt útitársam, akit egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam és a táskám cipzárjára kötöttem, így ő ott lógva bulizott. Sápiról még annyit tudni kell, hogy őt Barbytól kaptam még februárban.
Kilenc óra körül aztán odamentünk a színpad elé, mert akkor valahogy kellett volna kezdődnie a koncertnek. Igaz, volt egy picike csúszás, de a Fighterek kárpótoltak minket azzal, hogy már az első dallal, ami pont az egyik kedvencem, a B terv volt, fergeteges hangulatot teremtettek. Aztán jött sorba a többi dal is az Underground King albumról, amit annyit túráztattam a bulit megelőző két hétben, meg már előtte is, hogy megtanultam őket: Nem vagyok a legjobb, Csak egy perc, Gyilkolj meg, Nem szeretem, Nem tudom, Szerettem őt, stb. Illetve volt még két dal, amit nem ismertem, mert ugye az albumon nincs rajta és YouTube-on se található. Ráadásul csak az egyiknek a címére emlékszem, Magány party, ami amúgy nagyon is jó dal. Ami engem illet, az egész koncertet végigtomboltam-énekeltem-ugráltam.
Koncert után visszamentünk ahhoz az asztalhoz, ahol előtte voltunk, de aztán inkább kimentünk mi is a többiekkel. Szerencsére addigra már elállt az eső is. Páran rágyújtottak, mi pedig megejtettük Natival az előre megbeszélt közös fotót. Közel három év után épp ideje volt. : És persze nem maradhatott el a közös kép Barbyval sem. Utána még visszaültünk és némi itóka (részemről vodkanarancs) kíséretében eldumcsiztunk. Ekkor készült még Melivel is közös kép, ám sajnos nem sikerült túl jól, így az nem kerül nyilvánosságra.
Nem rémlik annyira már, hogy kb. meddig ücsörögtünk ott, de aztán Barby mondta, hogy nézzünk át az Oktogonnál lévő Mekibe kajálni. Belementem, már csak azért is, hátha az egészségesnek pont nem nevezhető korai reggeli kicsit közömbösíti a piát, így elkerülve a másnaposságot. Bár úgy ténylegesen nem is voltam berúgva... Akkor már... Mindenesetre azért jól jött az a Big Mac meg a többi...
Aztán úgy hajnal felé útnak is indultunk. Egy darabon együtt mentünk Evivel és Barbyval, akik folyamatosan storyztak és mindig az lett a vége, hogy Evi nem iszik. Soha. A baj csak az, hogy én ezt valamiért soha nem hiszem el. :P Aztán eljött a búcsú perce is és az ígéret fogadott tesóimnak, hogy majd még az idén valamikor találkozunk. Legalábbis remélem. Barby elindult gondolom én a Délibe, a vonathoz, Evi pedig vele tartott. Ám én sem maradtam magamra, Feri velem volt és egy darabon elkísért visszautamon a Keletibe.
Megint sikerült reggel hat előtt jóval odaérni a Keletibe, de legalább belefért a reggeli kávé, amiről mg ilyenkor sem mondok le. Aztán mikor már bemondták a vonatomat, inkább odamentem és felszálltam. Elhelyezkedtem egy kabinban és pontban 6.10-kor indultunk is. Hazafelé a tájbámulás mellett a képeimet is átnéztem. A vonat rendes időben beért Csabára. Leugrottam, majd mivel még viszonylag soká jött a buszom, így felsétáltam a Csaba Centerig. Aztán végül befutott a buszom is, ami hazavitt Békésre. Otthon aztán zuhany és irány az ágy, majd nekiláttam a beszámolónak.
Összességében ismét egy remek bulinak voltam részese. Sok jó ember, kicsi helyen, csodás hangulat és egy remek banda. Minden ami kell. Ezek után csak azt tudom mondani, hogy szerintem Csordás Tibi jól tette, mikor visszatért a rockhoz. Ez sokkal inkább passzol hozzá, mint a Fiesta. Egy biztos: Az első Fight Club koncertet biztosan követni fogja még jó néhány!
Ezúton is szeretnék újfent bocsánatot kérni a kb. msfél hóna csúszásért, de sajns a meló miatt nem mindig volt időm és energiám írni, emellett az otthoni gépem sem működött közel három hétig. Mivel időközben megvolt még a csabai Hooligans koncert is júniusban, így pár napon belül igyekszem azt is szállítani, mivel már belekezdtem, csak be kell fejeznem.

És jöjjenek a képek:

Valahol Mende környékén a vonaton

Westend, vízesés, Feri. Jó volt ez a délután

A Fight Club. Nagy nehezen, de összejött...

Natival végre megejtettük a közös képet

Barbyval meg ki sem maradhatott

A kicsi Sápi is élvezte a bulit :D

És végül az ajándék

Hamarosan jövök újra a Sörfeszt beszámolóval.