Annyi Minden Vár: Első Fight Club koncert

Mint azt legutóbb írtam, a munka miatt az elmúlt kb. két hónapban eléggé csendben voltam. Áprilisban ugye sajnos kihagyni kényszerültem a gyulai Hooligans koncertet, májusban meg nem találtam semmi olyat, ami érdekelt volna. Aztán Barby egy beszélgetésünk alkalmával felhozta, hogy május 19-én Fight Club koncert lesz Pesten a Rocktogonban. Persze egyből megtetszett az ötlet, főleg úgy, hogy előtte se a Rocktogonban nem voltam még, se Fight Club koncerten, pedig már egy jó ideje hallgatom a dalaikat és kifejezetten tetszenek. Néhány hét alatt sikerült is leszervezni a dolgokat, így a szülinapomon, május 13-án már tűkön ülve vártam a nagy napot. Szombaton pedig még úgy szülinapra megajándékoztam magam egy hajfestéssel. Régóta dédelgetett álmom, hogy szőke hajra váltok, amit most el is kezdtem megvalósítani. Az eredmény végül valami vörösesszőke árnyalat lett, na de egy fecske nem csinál nyarat...
Végre eljött a vasárnap, a buli napja. Viszonylag korán, kilenckor felkeltem, kávé, készülődés, ebéd, majd újabb kávé. Mivel szép napos idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy egy lazább fehér felsőt veszek fel cicanadrággal, hozzá egy fekete övet és a nemrég beújított fehér sarut. Persze minden eshetőségre felkészültem, így a táskámba bedobtam még néhány tartalék cuccot meg a bőrdzsekimet. Különben is, éjszakára esőt mondtak. A hajvasalás most is anyukámra jutott, ő szépen meg is csinálta. Aztán háromnegyed egy körül kisétáltam a buszmegállóba, mert 12.50-kor jött a buszom.
Viszonylag gyorsan, alig húsz perc alatt át is értem Csabára. Bementem a vasútállomásra, de ismét sikerült egy órával korábban odaérnem, ugyanis még a 13.15-ös sem ment el. Beálltam a pénztár elé, ahol most sem voltam túl sokan, jegyet vettem, majd leültem kint egy padon. Közben a már említett vonat is elment, persze így jóval többnek tűnt egy óránál a várakozás. De szerencsémre úgy két óra előtt nem sokkal már beállt a vonat az 5. vágányra, így inkább felszálltam. A vonaton valahogy gyorsabban telik az idő. Gyorsan találtam is egy kabint, amiben egy idősebb nő üldögélt egyedül. Megkérdeztem, szabad lesz e, aztán beültem én is, persze az ablak mellé. Mint kiderült, alkalmi útitársam is Pestre megy, így örültem, hogy nem fogok unatkozni az úton. Aztán a rendes időben 14.15-kor el is indult a vonatunk. Az út egész jól telt, aztán Gyomán még csatlakozott hozzánk egy idősebb házaspár és velük beszélgettük át azt a két órát. Közben sikerült készítenem egy egész jó tájképet is.
A vonat ezúttal is késés nélkül futott be a Keletibe, pontban 16.50-kor. Ahogy leugrottam a vonatról, el is indultam a kijárat felé. Aztán a peronon megláttam Ferit, akivel előzetesen megbeszéltük, hogy a koncert előtt csavargunk egy kicsit. A délután további részében aztán elsétáltunk a Westendig és ott kóvályogtunk, majd kiültünk a tetőkertbe. Jól kibeszélgettük magunkat, de őrá is ráfért, mert nekem is jó volt kicsit pszichológust játszani. Aztán kitaláltuk, hogy kéne egy-két kép a vízesésnél. Előtte még persze sminkeltem is, mert a fotózkodás után már sétáltunk visszafelé az Oktogonhoz.
Úgy beszéltük meg a lányokkal, hogy a villamosmegállóban találkozunk, ám a megállóhoz vezető zebránál megállt mellettünk Evi, aki kivételesen most nem késett. Az üdvözléspuszi és a viszontlátás öröme után Evi mondta, hogy vegyünk valahol pezsgőt. Némi keresgélés után találtunk is egy piaboltot, ami még nyitva is volt, így oda bementünk pezsgőért. Mivel megláttam, hogy van orosz pezsgő is, így meggyőztem a többieket, hogy az jó, így végül azt vettünk. Utána becéloztuk a park eldugottabb padjait, hogy kényelmesen megigyuk a pezsgőt.
Aki ezúttal késett, az Barby volt, Evi párszor meg is csörgette. A pezsgőbontás végül rám hárult, ám amint elkezdtem lecsavarni róla a drótot vagy mit, a dugó jó nagy pukkanással elrepült persze a frászt hozva ránk. Aztán ahogy magunkhoz tértünk az első sokkból, ittunk is egyet a nagy riadalomra, persze csak óvatosan, mert arra kószáltak a rendőrök is és egy bünti nem hiányzott. És persze ki más is nyithatta a sort ivásban, mint én, a "szülinapos" de Evi névnapjára is ittunk egyet. Közben sikeresen befutott Barby is, aki meglepivel készült nekünk . Evi egy pici dobozkát kapott, amiben nem tudom mi volt, míg én egy képet, amin együtt van az összes eddigi közös fotónk (legalábbis a legjobban sikerültek). Természetesen ő is beszállt az ivásba, aminek már csak azért is örültem, mert lassan kezdtem telítődni a pezsgővel. D azét négyen csak megiszogattuk a pezsit, igaz, ennek az lett a vége, hogy enyhén becsípett állapotban sétáltam oda a Rocktogonhoz.
Ahogy beléptünk, először csak leültünk ott az előtérben, ami már csak azért is jó volt, mert már abban az állapotban voltam, mikor Hole dalokat dúdolgatok és a szépségről hadoválok. De jót tett az a kis ücsörgés, valamennyire kitisztult a fejem. Végül csak lementünk a ruhatárhoz, beadtuk a cuccunkat és kaptunk karszalagot is, amihez elkérték még a személyinket is, az nem számítson, hogy már rég elmúltam 18. :P Közben befutott Meli is, aki a napját Szegeden töltötte egy kiránduláson, ami elég jól sikerült neki, így mikor a pulthoz keveredtünk, már csak sört kért. Mivel még nálam is tartott a pezsgő hatása, így a Somersby mellé most befigyelt egy ásványvíz is. Mire azt megittam, valamennyire kijózanodtam a pezsgőtől, így jöhetett a Somersby.
Közben befutott még Zsuzsi is, akit a Tetoválók Éjszakája óta nem láttam, de most váltottunk pár szót. Szóba került például a hajfestés is, hogy neki is többszöri nekifutásra sikerült szőkére, feketére vagy épp barnára váltania. Illetve az is, hogy hogyhogy nem Kistarcsán vagyok Hooligans koncerten. Mondjuk azért az meglepett, miért olyan furcsa, hogy nem Hoolin vagyok, hanem Fight Clubon. Néha jó egy kis változatosság. Végül megérkezett Nati is, akit szintén a Hooligans kapcsán ismertem meg, de gyakori vendég Fight Club koncerteken is. Erre az estére Barby is bevállalt egy lightosabb simnket, amit Evi megcsinált neki. Én maradtam a szokásos fekete-csillám-rikító pink szájfény kombónál, ami szinte már az ismertetőjegyem. Meg a kacsával tombolás is, ám most Csőri helyett annak "kishúga" Sápi volt útitársam, akit egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam és a táskám cipzárjára kötöttem, így ő ott lógva bulizott. Sápiról még annyit tudni kell, hogy őt Barbytól kaptam még februárban.
Kilenc óra körül aztán odamentünk a színpad elé, mert akkor valahogy kellett volna kezdődnie a koncertnek. Igaz, volt egy picike csúszás, de a Fighterek kárpótoltak minket azzal, hogy már az első dallal, ami pont az egyik kedvencem, a B terv volt, fergeteges hangulatot teremtettek. Aztán jött sorba a többi dal is az Underground King albumról, amit annyit túráztattam a bulit megelőző két hétben, meg már előtte is, hogy megtanultam őket: Nem vagyok a legjobb, Csak egy perc, Gyilkolj meg, Nem szeretem, Nem tudom, Szerettem őt, stb. Illetve volt még két dal, amit nem ismertem, mert ugye az albumon nincs rajta és YouTube-on se található. Ráadásul csak az egyiknek a címére emlékszem, Magány party, ami amúgy nagyon is jó dal. Ami engem illet, az egész koncertet végigtomboltam-énekeltem-ugráltam.
Koncert után visszamentünk ahhoz az asztalhoz, ahol előtte voltunk, de aztán inkább kimentünk mi is a többiekkel. Szerencsére addigra már elállt az eső is. Páran rágyújtottak, mi pedig megejtettük Natival az előre megbeszélt közös fotót. Közel három év után épp ideje volt. : És persze nem maradhatott el a közös kép Barbyval sem. Utána még visszaültünk és némi itóka (részemről vodkanarancs) kíséretében eldumcsiztunk. Ekkor készült még Melivel is közös kép, ám sajnos nem sikerült túl jól, így az nem kerül nyilvánosságra.
Nem rémlik annyira már, hogy kb. meddig ücsörögtünk ott, de aztán Barby mondta, hogy nézzünk át az Oktogonnál lévő Mekibe kajálni. Belementem, már csak azért is, hátha az egészségesnek pont nem nevezhető korai reggeli kicsit közömbösíti a piát, így elkerülve a másnaposságot. Bár úgy ténylegesen nem is voltam berúgva... Akkor már... Mindenesetre azért jól jött az a Big Mac meg a többi...
Aztán úgy hajnal felé útnak is indultunk. Egy darabon együtt mentünk Evivel és Barbyval, akik folyamatosan storyztak és mindig az lett a vége, hogy Evi nem iszik. Soha. A baj csak az, hogy én ezt valamiért soha nem hiszem el. :P Aztán eljött a búcsú perce is és az ígéret fogadott tesóimnak, hogy majd még az idén valamikor találkozunk. Legalábbis remélem. Barby elindult gondolom én a Délibe, a vonathoz, Evi pedig vele tartott. Ám én sem maradtam magamra, Feri velem volt és egy darabon elkísért visszautamon a Keletibe.
Megint sikerült reggel hat előtt jóval odaérni a Keletibe, de legalább belefért a reggeli kávé, amiről mg ilyenkor sem mondok le. Aztán mikor már bemondták a vonatomat, inkább odamentem és felszálltam. Elhelyezkedtem egy kabinban és pontban 6.10-kor indultunk is. Hazafelé a tájbámulás mellett a képeimet is átnéztem. A vonat rendes időben beért Csabára. Leugrottam, majd mivel még viszonylag soká jött a buszom, így felsétáltam a Csaba Centerig. Aztán végül befutott a buszom is, ami hazavitt Békésre. Otthon aztán zuhany és irány az ágy, majd nekiláttam a beszámolónak.
Összességében ismét egy remek bulinak voltam részese. Sok jó ember, kicsi helyen, csodás hangulat és egy remek banda. Minden ami kell. Ezek után csak azt tudom mondani, hogy szerintem Csordás Tibi jól tette, mikor visszatért a rockhoz. Ez sokkal inkább passzol hozzá, mint a Fiesta. Egy biztos: Az első Fight Club koncertet biztosan követni fogja még jó néhány!
Ezúton is szeretnék újfent bocsánatot kérni a kb. msfél hóna csúszásért, de sajns a meló miatt nem mindig volt időm és energiám írni, emellett az otthoni gépem sem működött közel három hétig. Mivel időközben megvolt még a csabai Hooligans koncert is júniusban, így pár napon belül igyekszem azt is szállítani, mivel már belekezdtem, csak be kell fejeznem.

És jöjjenek a képek:

Valahol Mende környékén a vonaton