2011. december 21., szerda

Videók!

Mivel időnként ráérek kreatívkodni, így az idei koncertek fotóiból kreálgattam videókat. Az egyik az idei hét Hooligánkodást (Budapest - Symbol, Debrecen - Lovarda, Miskolc - MEN, Békéscsba - Sörfesztivál, Körösladány, Gyomaendrőd - Bowling Treff, Medgyesegyháza - Dinnyefesztivál) összefoglaló alkotás, melyhez zeneként az Annyi minden vár párosult, amiről a blog is is címét kapta, hiszen Annyi minden vár!


A másik pedig a novemberi Sugarloaf koncert képeiből készült. A hozzá tartozó zene pedig a Barbie.

A videók szinte önmagukban is történeteket mesélnek el, de igazából kiegészítői az írásoknak. Remélem nektek is tetszik.

2011. december 20., kedd

Sugarloaf koncert

A medgyesegyházi Hooligans koncert után beállt a nagy csend számomra koncertek terén. Már csak azért is, mert szeptember második  felét és az októbert is végigdolgoztam, hála a népszámlálásnak. Viszont november közepére kilátásba került egy buli, méghozzá a Csaba Center tizedik születésnapja november 19-én. A tavalyi is nagyon különleges volt, hiszen akkor a Hooligans volt az este fő attrakciója. Az idei fellépők közül viszont csupán egy volt olyan, amire azt mondtam, hogy érdemes átmenni, a Sugarloaf. Korai tinikorom kedvenc bandája, 14 éves koromban odavoltam értük és egy dalukért különösen: Ez a Vadvirág, mert pont a legjobbkor fogott meg és húzott a rockzene felé, mikor nem találtam a helyem utat mutatott. A lázadás, vadság, őrület és a rock 'n roll útját. Ezért jelent nekem mind a mai napig rengeteget ez a dal. Igaz, azóta változott a Sugarloaf zenekar és én is, de reméltem, hogy ezt a dalt is eljátsszák.
Elég sokáig hezitáltam rajta menjek-e vagy sem, végül Klau és Niki, akiket még a medgyesegyházi Hooligans koncerten ismertem meg, rávettek, hogy menjek. A buli előtt két nappal még egyszer átmentem Csabára, ugyanis egy kedves fodrász ismerősöm felvételizett a Csaba Center harmadik emeletén lévő szépségszalonba és engem kért fel modellnek. Így búcsút vettem eddigi hosszú hajzuhatagomtól, és beköszöntött a rövid tépett séró időszaka.
A buli napján szombaton kicsit korábban keltem, mint szoktam, olyan nyolc óra körül. Még ezt-azt megcsináltam, majd dél körül nekiláttam készülődni. Mivel rémesen hideg volt aznap, így kicsit gondolkoztam, mint is vegyek fel, végül kitaláltam: harisnya, fekete cicanadrág, fekete lazább felső, a kockás miniszoknyám és cipzáros pulcsi és a fekete csizmám.
Miután elkészültem kisétáltam buszmegállóba, majd irány Csaba. Háromnegyed három körül ugrottam le a buszról a Csaba Center megállóban, majd futás át a zebrán, be a Centerbe és fel a másodikra a mozihoz, mert a Facebookon megbeszéltek szerint Klauék ott vártak. Így is volt, mikor megláttuk egymást, egyből egy-egy nagy ölelés és négy puszi járt mindenkinek, majd elindultunk a Centerben, közben dumáltunk. Nem sokkal később Niki és Szilvi bementek a moziba Twilight-ot nézni, mi pedig Klauval grasszáltunk tovább a Centerben.
Először a mosdót vettük célba, ahol megejtettünk egy sminkelést, majd kicsit tükörpózerkedtünk. Utána lementünk a színpad előtti tömeg mögé, ahol akkor már VV Béci csinálta a hangulatot. Mi pedig hátul a tömeg mögött elkezdtünk Hooligans dalokat énekelni :D. Amikor meguntuk Bécit, elléptünk az egyik liftbe, ahol a tükörben pózoltunk, bár az így készült fényképek nem sikerültek jól, így megkértünk egy a liftbe beszálló csajt, hogy csináljon rólunk képet. Persze meg is kaptuk, hogy nem vagyunk normálisak. Aztán, ahogy leért a földszintre a lift, mi is kiszálltunk és elindultunk a színpad felé, mikor is megláttuk, hogy jön velünk szembe Béci, mi pedig, mint a fanatikus rajongók, elkezdtünk szaladni utána, hogy "BÉCIIIIII Légyszíves és egy képet!!!!" majd az egykori villahős beszállt az egyik liftbe, pont abba, ahol mi is voltunk előtte egy perccel és megette őt a tehén.
Miután Béci elment, mi Klauval felmentünk a másodikra a mozihoz, mivel akkor már Nikiék is kijöttek, így együtt mentünk le a színpadhoz, ahol akkor már Király Viktor énekelt. Közben csatlakozott hozzánk Móni is, így együtt nekiindultunk a tömegnek és kissé előre dúródtunk, hogy legyen helyünk az első sorban. illetve akkor még a másodikban, ahol is találkoztunk másik Hooligán társunkkal, Messyvel. Majd miután Viktor lenyomta a műsorát bevettük magunkat az első sorba. Ott aztán ismét előjött belőlünk az őrültebbik énünk, a lányokkal elkezdtünk fotózkodni és a képeket Facebookra tenni. Majd énekelni kezdtem, a kedvenc dalomat, amibe egy idő után mindenki bekapcsolódott, még a műsorvezető, Orosz Barbara is odajött hozzánk, elém tartotta a mikrofont, hogy énekeljek abba és utána mondott valami olyasmit is, hogy jelentkezzek az X-faktorba, mert lehet, hogy jövőre már én leszek ott a Center színpadán. Hahahaa... De azért aranyos volt, csinált velünk egy közös képet.
Közben megérkeztek a Sugarloaf zenekar tagjai is, legelőször Szabi bukkant fel előttünk, neki el is sütöttem a régi, még a Vadvirág klipjéből ismert dumát, hogy "Zenés terápia lesz. Öltönyben."Persze ő egyből értette, miről beszélek, később hangoláskor pedig telefonnal felvette ahogy Niki, Klau és én a Vadvirágot énekeljük. Szóval már jó hangulatban voltunk a koncert előtt is.
Majd eljött a fél nyolc, Ati, Balázs, Szabi és Heni pedig kirobbantak a színpadra és egy fergeteges buli vette kezdetét. Sorra jöttek a jobbnál jobb dalok, igaz, eleinte az újabbak, amiket én már nem annyira ismerek, de a régebbiekre, mint pl. Szingli lány és Tánc megazene, nagyokat buliztam. Illetve az új dalok közül, ami a legjobban bejött, a Szervusztok celebek! volt. Aztán felcsendült egy másik kedvenc dalom is, a Barbie, amit teli torokból énekeltem és közben ugráltam rá, ugyanúgy mint a Neoton-feldolgozás Nyár van-ra. És persze Henivel is sikerült közben lepacsizni. Majd következett a levonulás színpadról és az elég erőteljes visszataps, amit a nagy-nagy kedvenc dal, a Vadvirág. Na itt nem volt mese, őrültként tomboltam, mint ahogy velem együtt Klau és Niki is. Szilvi és Móni visszafogottabban, de Móni közben még a kérésemre fel is vette a Vadvirágot. A koncertet pedig a Luftballon zárta, ami ugyebár Nena 99 Luftballon című '84-es slágerének feldolgozása. Azt pedig majdnem mindegy milyen verzióban tálalják elém, imádom.
Koncert után, mint Barbitól megtudtuk az első emeleten volt a dedikálás így soroltunk is a mozgólépcsőhöz, hogy minél hamarabb feljussunk. Ez sikerük is, így első vonalból vártuk a bandát. Először mindenki kapott egy-egy autogramkártyát, amit mind a négyen aláírtak, én pedig elmondtam Heninek, hogy nagyon örülök, amiért eljátszották a Vadvirágot, nekem még mindig az a kedvencem. Az aláírás osztogatás után pedig jött a fényképezkedés, mindenki fotózkodott mindenkivel. Először külön-külön a tagokkal, majd csoportos képek is lettek. És mert nagyon tetszett nekünk Heni cipője, Klau már a koncert alatt is le akarta fényképezni, csak akkor nem sikerült, így két közös kép közt kértük meg őt, hadd fényképezzük le azt a bizonyos lábbelit.
Miután mindenkinek lett mindenkivel közös képe, még Messyvel is fotózkodtunk kicsit, majd magunkra kaptuk a kabátot és kicsit grasszáltunk tovább, illetve beugrottunk az egyik üvegfalú liftbe nézni a Bikini koncertet. Aztán hirtelen megváltunk egy alakot a hátán Hooligans Crew feliratú pulóverben és már ettől totál bezsongtunk. Ennek örömére ki is léptünk a liftből és a Jankay kávézó mellett néztük tovább a koncertet, illetve nosztalgiáztunk. Aztán Niki, Klau és Szilvi elindultak a kocsihoz, ami hazavitte őket, mivel nekem még sok idő volt a busz indulásáig, így Mónival ketten tettünk egy kört Csabán a sétálón, majd mivel ő már fázott, így hazament, én pedig a buszhoz, ami nemsokára jött is, így már este tizenegykor otthon is voltam. Még átöltöztem, majd egy forró teával leültem Facebookozni. Közben Klauék is hazatértek így rögtön ki is beszéltük az élményt, másnap pedig már mentek a képek Facebookra. Mint ahogy később a videó is, amit Szabi vett fel rólunk.
Egy szó, mint száz, nagyon jó kis buli volt, nem bántam meg, hogy elmentem. Már csak azért sem, mert élőben tombolhattam az örök kedvenc dalomra. Ja és azóta mi lettünk a "Vadvirág Fanok Békéscsabán". Klauval és Nikivel azóta is téma minden aznap elkövetett őrültségünk. Ha jövőre is lesz valahol Sugarloaf koncert a közelben, tuti ott a helyünk!

És a buli képei:

Klauval a liftben

Nikivel

Befoglaltuk a placcot

Orosz Barbi volt a műsorvezető

"Vadvirág Fanok Békéscsabán"-a videó

A koncert

Atival

Balázs és én

Szabival

Két Vadvirág

Heni cipője

A csajok és a Sugarloaf

Klauval és Messyvel

Niki és Mess

Hazaindulás előtt

És mint már írtam, legközelebb az óévbúcsúztató emlékeit hozom el nektek. Addig is rock 'n roll!

2011. december 9., péntek

Dinnyézés Hooligánosan

A gyomaendrődi koncert után még egy dátum volt ami mindenképpen szerepelt még az idei terveim között. Ez a medgyesegyházi Dinnyefesztivált záró Hooligans koncert volt, augusztus 7-én. Július második felében már el is kezdtem a tervezés-szervezést, persze Mónival és Katival együtt, szokás szerint telefonon és Facebookon. És hát mivel ez volt a 11. koncertem és mert mindegyiken sikerült rárántanom valamit az előzőre abból a szempontból, hogy teljesen hülyét csináltam magamból, így ezúttal már egy kis tudatosságot is vittem a dologba. Elsődleges tervem az volt, hogy a koncert előtt elkezdem énekelni a Barbie girl-t, persze pár meggysör után, hogy ne tűnjek totál őrültnek, csak maximum részegnek. A másik az volt, hogy a délután folyamán valami közeli dinnyeföldről lopunk egy méretes példányt és azt dedikáltatjuk a fiúkkal. Aztán Facebookon jött egy fogadás, miszerint ha a posztomra összejön 6 lájk, plüssel mászkálok mindenfelé. Én ezt megváltoztattam arra, hogy ha összejön 10 lájk, plüssel megyek a Hooligans koncertre. Össze is jött 16, szóval elkezdhettem gondolkodni, hogy ugyan melyik plüsst vigyem. Először a barna plüssnyuszkómat, Musz-Muszt akartam, ám őt sajnos megette a tehén, így a választásom a tesóm sárga plüsskacsájára, Csőrire esett.
A buli délelőttjén aztán belegyömöszöltem őt a hátizsákomba, majd készülődés után bicajra pattantam és irány Csaba, mert megint megbeszéltem Katival, hogy ott hagyom náluk a bicót és onnan megyünk vonattal Medgyesegyházára. Persze Hooligans koncertek előtt egy fél nappal általában már elvesztem a józan eszem, és ismét a legnagyobb melegben indultam neki a faszányos kis 12 km-es bicajtúrának, aminek az lett a vége, hogy majdnem rosszul lettem félúton, meg kellett álljak pihenőt tartani. Emiatt aztán sajnos nem megbeszélt időpontban értem be Csabára, hanem valamivel később. Éppen csak letettem a bicajt, kifújtam magam és már indultunk is a vasútállomásra. Mikor kiértünk, még volt időnk a vonat indulásáig, így jegyet vettünk, majd leültünk bent a csarnokban hűsölni, majd kisétáltunk a 4. vágányhoz, mert onnan indult a vonatunk Medgyesegyházára 15:44-kor.
Kb. 45 perc múlva le is szálltunk Medgyesegyházán. Szerencsére a helyszín rögtön ott volt egy percre a vasútállomástól, nem kellett keresgélni. Kezdetnek szokás szerint felmértük a terepet, megkerestük a wc-ket, ahol át is öltöztem a zöld rövidgatyóból és fekete topból a kedvenc fekete miniruhámba. Az a ruha, amit még a szülinapomra vettem. Átöltözés után leültünk a sörsátorban sminket igazítani, majd körbejártuk ismét a terepet. Közben a színpadon valami csaj énekelt, mikor sétáltunk el a színpadtól, éppen a Mizu címet viselő borzalmat. Mi pedig ahogy sétáltunk énekeltük az Irigy Hónaljmirigy verziót. Séta közben még beugrottunk a helyi Coop-ba is, némi energiaitalért meg jégkrémért, majd grasszáltunk tovább. Közben megcsörgettem Dorinát is, aki szintén jött szüleivel és Vanival együtt. Azt mondta, olyan fél hét körül jönnek, én pedig mondtam neki, hogy vigyázzanak a tehénnel.
Közben mi visszatértünk a színpad elé befoglalni a placcot. Természetesen Zsoltika felől ismét. Ahogy ott álltunk, befutott a kék stábbusz is, mi pedig lelkesen üdvözöltük őket. Pár perc múlva megláttuk oldalt a színpad mellett kijönni kedvenc shoposunkat, Gábort. Integettünk neki, erre odajött hozzánk és kicsit beszélgettünk. Miután elment, mi figyeltük a színpadon szorgoskodó többieket. Közben befutottak Dorináék is, illetve mezőkovácsházáról a Balázs tesók, Klaudia és Niki, illetve még Szilvi, így beálltak ők is mellénk a placcra.
Közben a színpadon már a mezőkovácsházi Duma's Színház műsora ment, ami nekem is tetszett kicsit, mert van egy-két olyan musical amit szeretek. Bár az egyik srác kicsit jobban megragadta a figyelmemet, mert szó ami szó, elég helyes pasi volt. Utána pedig amíg szünet volt elléptem meggysörért és mikor visszatértem, elővettem Csőrit és énekelni kezdtem, amibe Kati is bekapcsolódott, hiszen vele is megszerettettem időközben a Disco Express SzerLM című dalát, amit én személy szerint imádok. Aztán Dorináék is bekapcsolódtak, mikor a Mirigy Mizu került sorra.
A színpadon pedig közben az ABBA Sisters, három csaj, akik ABBA dalokat énekeltek. Akkorra már olyan jó lett a hangulatom hála a meggysörnek, hogy elkezdtem táncolni. Mivel a szandálom közben feltörte a sarkam, így mezítláb. közben még befutott az első sorba Mariann és Kitti is. A színpad mögé pedig a fiúk. Az ABBA dalok után pedig ismét mi énekeltünk, persze az én vezetésemmel, volt ott minden: Mirigy Mizu, Sugarloaf Vadvirág (tudjátok miért), de nagy többségében Disco Express: Szaladó Férfi, Pláza angyal, Rekettyés és persze SzerLM.
Majd végre olyan tíz óra körül jött a Hooligans. Zsoltika amikor meglátta Csőrit elvigyorodott, mert hitte, neki vittem. De én meg elkezdtem mutogatni, hogy nem, az enyém. erre ő azt válaszolta, hogy aranyos. Koncert közben aztán ahogy tomboltam én, úgy tombolt a kezemben velem együtt Csőri is. A buli legnagyobb meglepetése az volt, mikor a Királylány előtt kerestek valakit a közönség soraiból, aki elgitározza a dalt. A választás végül egy Rák Dani nevű srácra esett, aki nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. Hozzáteszem, Zsoltikának itt is volt egy elszólása, amin nagyot nevettem, szó szerint "majd a kacsa elgitározza". Ezután folytatódott tovább a fergeteges buli, mi tomboltunk minden dalnál és énekeltünk. Zsoltika pedig egész koncert alatt próbálta tőlem elkunyerálni a sárga hápogóst. Aztán az Illúziónál annyira előre jött, hogy megragadta Csőrit a feje búbjánál, ám én erősebben fogtam, így nálam maradt.
A Hotel Mámor után pedig amint le tudtam egy picit is hajolni, felkaptam a szandálomat és már soroltunk is a dedikálásra. Miközben ott várakoztunk egy lány, Aletta, vagyis Letti megkért minket, hogy csináljunk majd egy közös fotót, mi így négyen csajok. Mivel dinnyét nem sikerült szereznem, így elővettem a szájfényemet, hogy azt íratom alá. Elsőnek Csipa jött ki ismét, mikor odaért hozzánk, odatartottam elé a szájfényemet, amit ő furán nézett, de aláírta. Majd lett egy kép is, amin Csőri puszit ad neki. A második a sorban Endi volt, ő is aláirkált, vele pedig egy csoportos kép lett, illetve kértem őt, szorítson, hogy utána való szerdán eljussak Holiday Crüe bulira. Sajnos az nem jött össze. Harmadjára Tibi ért oda hozzánk, vele is természetesen aláírás, kép kacsapuszi, amitől ő mintha megijedt volna. Végül már csak Zsoltika maradt, őt hívtuk nagyon, még azt is mondtuk neki, hogy a kacsa várja. Erre azt felelte, hogy a kacsát süssük ki neki, mire odaér. Ebből megint röhögés lett. De aztán csak odaért hozzánk. Mikor neki is az orra alá dugtam a szájfényemet, ő is furán méregette, de volt még hely aláírni. Majd jött egy kép egy nagy-nagy kacsapuszival. Amikor pedig már mindenkitől volt aláírás és kép, először Klauékkal álltunk össze egy képre, majd Lettivel.
A fotózkodások után leültünk kicsit kifújni magunkat, majd úgy voltunk vele, hogy csövezünk ott, miközben várjuk a vonatot. Aztán hirtelen kapcsoltunk: Egykor indul visszafelé egy mentesítő járat. ami akkor már pont bent is állt, szóval szaladtunk és felugrottunk rá, majd irány Csaba. Mivel a világításom nem volt túl jó, így pár órára ott maradtam Katiéknál, majd reggel fél ötkor bicajra pattantam és irány haza. Szerencsére most semmi gond nem volt az úton, csak annyi, hogy lassan tekertem, mert hulla fáradt voltam. Így amint hazaértem, pizsibe bújtam és irány az ágy.
Összefoglalva, a nyár számomra utolsó Hooligán bulija is fantasztikus lett. Megvolt benne minden amitől egy ilyen buli jó lehet. délutáni grasszálás, színpad előtt a placcon éneklés, meggysör és valahogy ismét sikerült teljesen hülyét is csinálni magamból. Ja és azóta Klau és Niki rákaptak a DE dalokra.

És jöjjenek a képek:

Katival és Csőrivel koncert előtt 

Csipa kivételesen normálisan mosolygott

Endivel a csoportos kép

Tibi mintha megijedt volna Csőritől...

És az a bizonyos kacsapuszi Zsoltikának

"Álljunk össze, mint a kéthetes gatyó"

És végül Lettivel


Viszlát az óévbúcsúztatón Hooligánok!

2011. november 18., péntek

Gyászhír :'(

Ma kora délután felnéztem Facebookra és a Hooligans Fórumra, ahol egy szörnyű hír fogadott. Tegnap este tragikus hirtelenséggel elhunyt a Hooligans menedzsere, Sipos Tibor, vagy ahogy szinte mindenki ismerte őt, Cápa. Még mindig felfoghatatlan, hogy mi történt. És pont most, mikor annyi tennivalója volt. :(
Ezúton is őszinte részvétem a családnak és a barátoknak. A fiúknak pedig sok sok erőt és kitartást kívánok a folytatáshoz.

A fiúk közleménye, forrás: http://hooligansweb.hu/


Isten veled Cápa! Zenéljenek neked az égi rockerek!

2011. november 13., vasárnap

A 10. Hooligans koncert

A Körösladányban elmulasztott közös kép és az eső miatt nem bánkódtam sokat, hiszen két hétre rá, július 16-án ismét sor került egy Hooligans koncertre. A helyszín ezúttal Gyomaendrőd volt, a Bowling Treff Étterem és Söröző udvara, ami minden évben helyt ad a PartneRock Fesztiválnak. A Hooligánok pedig már visszatérő vendégei a három napos bulinak, ezúttal a második napon léptek fel.
Mónival és Katival ismét telefonon és Facebookon keresztül egyeztettem a dolgokat. Móni eleinte azt szerette volna, ha busszal megyünk, mert az valahol a Treff környékén tett volna le minket, a vasútállomásról meg hosszú a gyalogút a Treffig. De végül meggyőztem őt, hogy inkább vonattal menjünk, mert az korábban indul vissza, így csövezni sem kell annyit.
Végre eljött a buli napja. Arra szombatra dögmeleg ígérkezett, így ezúttal egy laza nyári ruha mellett döntöttem, amihez kedvenc nyári szandálom párosult ismét. Délután kettő körül pedig bicajra pattantam és bemelegítés címén bicajjal mentem át Csabára. Amilyen lökött vagyok, pont a legnagyobb melegben, így éppen hogy nem szédültem le a bicajról, így sajnos nem túl pontosan érkeztem Katiékhoz, mivel megbeszéltük, hogy ott hagyom a bicajt. Katiéknál még aztán egy gyors sminkelés, összekészülődés és elindultunk gyalogosan a vasútállomás felé. Háromnegyed négy körül oda is értünk, jegyet vettünk, majd leültünk bent a csarnokban és vártuk a vonatot, ami be is futott 16:12-kor. Mi meg majdnem lemaradtunk róla, mert benéztük, hogy melyik vágányról megy, azt hittük, a hatosról, de közben a hármasról ment. Azért odamentünk és felugrottunk rá, rögtön az első kocsi legelső kabinjába, majd irány Gyomaendrőd.
A vonatút sima volt, semmi késés, így pontban háromnegyed ötkor le is ugrottunk Gyomán a vonatról. A vasútállomáson ott várt minket Kati egyik ismerőse, aki segített nekünk levágni az utat a Treffig. Konkrétan ez annyi volt, hogy a Fő útig a vasút mellett gyalogoltunk a jó kis bokatörős terepen. De aztán kiértünk az útra, és onnan tovább gyalogoltunk még egy jó kis távot, majd a Lidl környékén lefordultunk a Selyem út felé ugyanis arról volt a közönségbejárat. Elsők közt érkeztünk meg, megkaptuk a kis pecsétet, majd bementünk, lepakoltunk és kicsit felderítettük a terepet. Aztán pár perc múlva megérkezett Heni és Ari is akiket egyből 4 puszival és egy hatalmas öleléssel fogadtam. Egy kis beszélgetés után Heni megcsörgette Dorináékat akik szintén jöttek Gyomára, csak ők kocsival. Dorina, a szülei és Vani. Végül ők is sikeresen megérkeztek, kaptunk is tőlük ajándékot. Méghozzá egy-egy Mr. Szerencs csokit. Majd bejöttek, lepakoltak ők is és a megbeszéltek szerint összeálltunk egy közös képre.
Kicsit később észrevettem, hogy Dorina, Vani és Heni ott állnak a kordon mellett és vártak valakit. Én pedig mint a jó cserkész (ahol tud, segít) odaszaladtam hozzájuk, hogy mi a helyzet. Kiderült, hogy Zsült akarták odahívni, csak hát kicsit szégyellősek voltak, meg nem elég hangosak. De én is beálltam közéjük, így aztán együtt már hangosabbak voltunk. Odahívtuk Zsült, majd kértünk néhány közös fotót. Ő belement, de csak azzal a feltétellel, hogy nem tesszük ki Facebookra. Cserkészbecsszóra megfogadtuk, hogy nem. És ha már ott volt, elcsíptük egy-egy képre kedvenc bazárosunkat, Gábort is. Majd odacsalogattuk Szaszát, hogy ő se maradjon ki a jóból. Ekkor már ott volt Tóth Gabi is, aki ezen a napon az Abrakazabra zenekarral lépett fel és bemelegített minket Hooligansre.
A fotózkodás után mi is bepakoltunk az első sorba, ahol most szerencsére nem volt kordon a színpad előtt. Móni és Kati ezúttal Tibi elé álltak be, én maradtam Zsoltika előtt Dorináékkal. És még mielőtt Tóth Gabi kezdett volna, betankoltam némi meggysörrel, amit megkóstoltattam a lányokkal is. Persze ízlett nekik. Közben megérkezett Marcsi is, akinek természetesen foglaltam a helyet elöl. Mivel még este hétkor is dögmeleg volt, így elég gyorsan fejembe szállt a meggysör, egészen annyira, hogy mikor az Abrakazabra basszusgitárosa megkérdezte hogy ki(k)re várunk, mi meg a lányokkal beleordibáltuk, hogy HOOLIGANS!! Mindezt úgy, hogy én meg közben nekiálltam sminkelni is, így erre is kaptam egy beszólást, hogy akkor ide se jönnek. Én meg bekiabáltam, hogy azért meghallgatjuk Gabit is. Erre megtapsoltattak, de akkor már tökmindegy volt, hogy mennyire csináltam hülyét magamból, én is csak röhögtem az egészen. A bemelegítés egész jól sikerült viszont, a dalok legtöbbjét együtt énekeltük-csápoltuk végig. Közben megérkeztek a Hooligánok is, akiknek lelkesen integettünk, hátha észre vesznek minket. Endi ismét visszaintegetett nekünk mikor látott minket. Persze azért még én is feltankoltam két-három meggysörrel Hooligasre.
Végre eljött az este kilenc és kezdődött a Hooligans koncert. Persze mi már az intronál őrjöngtünk, és közben a partifotósnak is bizonyítottuk, hogy mi jó Hooligánok módjára nem playbackről bulizunk. A koncert most is tartogatott egy kis meglepetést, ugyanis a Játszom közben visszajött Tóth Gabi a színpadra és együtt énekeltek Csipával. Persze mindenki kitett magáért ismét, bolondozásból sem volt hiány, erre a legjobb példa az, mikor Tibi Zsoltika hátán tért vissza a színpadra. És mivel nem volt kordon, így a koncert vége felé, talán az Illúzió közben, Tibi annyira előre jött, hogy elértem a szép fehér gitárját és meg is érintettem.
Az őrületes tombolás után pedig összeszedtük egymást és irány a színpad mellé dedikára. Most is viszonylag sokat vártunk a fiúkra, míg kijöttek, de talán csak mi éreztük így. Csipa megint gyorsan letudta a dolgot, bár most legalább elé tudtam tenni a 8szemközt borítót, hogy írja alá. Így teljes lett a borítóm, ő pedig odébb állt. A második aki odaért hozzánk, Endi volt, akinek Móni és Kati átadott egy kis névnapi ajándékot és fel is köszöntöttük. Majd Zsoltika is előkerült, igaz ő pont a másik sarokban kezdte az aláírás osztogatást és a fotózkodást, minket pedig kis híján megint ott hagyott, de azért visszacsalogattuk valahogy. Így én is aláírathattam a két héttel korábban zsákmányolt pengetőt és két közös fotó is sikerült. Az egyik egy hármas kép Mónival. Tibi eközben kijött az egyik sarokba, egy ideig ott időzött, majd bement, ahol már akkor kezdődött a buli. Kicsit elszomorodtunk, hogy Tibi nem jött oda hozzánk, így Móni és én odamentünk Szaszához, aki akkor már Tibi helyén volt és megkértük, hogy kerítse elő nekünk Tibit, mert "megette őt a tehén". Na, ezen Dorina és Vani megint nagyot nevettek, hiszen egész délután és este, ha valaki vagy valami eltűnt azt "megette a tehén". Mikor Szasza bement még neki is utánaszóltam, hogy vigyázzon, nehogy őt is megegye a tehén. Ebből aztán megint lett nagy nevetés. De azért Tibi mégis kidugta az orrát, így vele is sikerült csinálni néhány képet és aláfirkantotta a pengetőt, majd ismét "megette őt a tehén" illetve akkor feltűnt még Déneske is, akit szintén próbáltunk rávenni egy képre, de ő nem akart fotózkodni. Nem sokkal később le is lépett a szállásra aludni.
Miután Tibi elment, Heniék és Dorináék is elmentek, így szinte csak Kati, Marcsi, Móni és én maradtunk ott. Kicsivel később Szasza kijött hozzánk és konkrétan szinte az egész éjszakát átbeszélgettük vele. A fiúk és akik még a VIP-ben voltak, meg közben egész jól érezték magukat. Egyszer kiszédelgett hozzánk Mariann is, aki ezen a bulin a szerencsések között volt, és láthatóan ő is jól érezte magát. Illetve egyszer Endi is, aki szintén nagyon jól érezte már magát. Egészen hajnal háromig ott maradtunk, majd elindultunk vissza a vasútállomásra. Jó hosszú gyalogút volt, hiszen most a sötétben nem vágtuk le a gyalogutat a vasút mellett, hanem a kerülőúton mentünk.
Hajnali négy és negyed öt között értünk oda a vasútállomásra, szerencsére a váró már nyitva volt, így beültünk, de már elég álmosan. A mi vonatunk 4.46-kor indult, így előtte pár perccel elbúcsúztunk Marcsitól és felültünk. Egy jó fél óra múlva le is szálltunk Csabán, majd mentünk Katiékhoz. Én elővettem a bicajomat, majd elbúcsúztam a lányoktól és tekertem haza. Útközben azért velem is történtek érdekes dolgok, de ezt aki kíváncsi rá, annak elmesélem. De azért szerencsésen hazaértem, pizsibe bújtam és megint átaludtam a délelőttöt.
Ezt a "tehén" dolgot pedig Dorináék azóta is emlegetik. A jubileumi 10 Hooligans koncertem remekül sikerült, ugyanúgy, mint totálisan hülyét csinálni magamból. De nem baj, mert a legszebb az az egészben, hogy én magam is csak nevettem rajta.

A jubileumi buli képei:

Együtt a Hoolilányok

Gábor, aki a bazárosok gyöngye

Móni, Szasza és én

Amikor még Tóth Gabi nyomatta a mókát

Nem fogtuk vissza magunkat

Végre ismét egy normális kép Zsoltikával

És végül Tibi akit szerencsére nem evett meg a tehén :P

Hamarosan jönnek a medgyesegyházi koncert emlékei.

2011. november 1., kedd

Egy Hooligánt az eső nem tarthat vissza!

Egy előre eltervezett fergetegesnek ígérkező bulitól semmiképpen! Mikor ki lettek téve a koncert dátumok, tudtam, hogy a Sörfeszt utáni buli mindenképpen a következő Hooligánkodás július 2-án lesz Körösladányban, a Körösladányi Napok második napján. Előtte egy héttel június 25-re is volt egy tervezett buli, a Disco Express búcsúkoncertje a Club 202-ben (volt Wigwam), de az sajnos meghiúsult, ami rettenetesen elszomorított, már csak azért is, mert a Hooligans mellett a kettes számú kedvenc banda számomra 15 éves korom óta a Disco Express volt, így azon az estén könnyes szemmel hallgattam végig minden egyes dalukat.
De a szomorú nap után inkább minden egyes porcikámmal elkezdtem ráhangolódni a körösladányi bulira. Mónival telefonon  és Facebookon keresztül szerveztem a dolgokat. Ezúttal velünk tartott Móni unokatesója, Kati is, tervek szerint az ő egyik ismerősénél aludtunk volna. Aztán egy nap Móni egy borzalmas hírrel hívott fel: Kati egyik osztálytársa meghalt egy autóbalesetben Békéscsaba és Gyula között. emiatt egy ideig úgy nézett ki, hogy Kati nem jön, tehát csövezünk. Persze nekem ez sem jelentett akadályt soha, és Móninak sem lett volna gond. De végül Kati mégis úgy döntött, velünk jön. Megbeszéltük, hogy a 14:20-as debreceni busszal megyünk, én pedig ismét Békésen szállok fel.
Végül eljött július 2. a buli napja. Erre a napra sajnos nem kegyelmeztek az égiek, így én ismét búcsút mondhattam miniszoknyás terveimnek. Így maradt a legszűkebb farmerem, az egyik kedvenc fekete felsőm, amihez jött még a rózsaszín cipzáras pulcsim és a kedvenc nyári fekete vastag talpú szandálom. Gyors készülődés és smink után célba vettem a buszpályaudvart. Útközben még beugrottam a Pennybe is egy kis ásványvízért meg egy energiaitalért, hogy bírjam az éjszakázást. Majd rendes időben, kb. háromnegyed háromkor meg is érkezett a busz, én pedig felültem. Kevesen voltak rajta, így egyből megláttam, hol ül Móni és Kati. Én pedig melléjük huppantam majd irány Körösladány.
A város közepén, a gyógyszertárnál szálltunk le, ahonnan nem volt már messze a park és a buli helyszíne. Amint odaértünk, körbesétáltunk a terepen, majd leültünk az egyik sörsátorban. Nem sokkal később pedig befutott Kati ismerőse is. Utána már jobban vele kószáltunk a környéken, néztük a táncosok műsorát és mivel láttuk, hogy van meggysör, abból is szereztünk be egy korsóval. Aztán olyan délután öt óra körül megláttuk a kék stábbuszt betolatni a színpad mögé. Persze lelkesen üdvözöltük távolabbról a szorgos stábtagokat, majd tűztünk vissza színpad elé, ahová akkor már megérkezett Heni és Ari is, így beálltunk melléjük a szokott helyre, első sor, Zsoltika felől. Nem sokkal később megérkezett Marcsi is, akinek természetesen helyet szorítottunk az első sorban. Majd szépen lassan gyűlt a tömeg, én pedig azért még kimentem még két meggysörért, majd vissza a helyemre. Ahogy ott várakoztunk Heni Facebookra is kiírta, hogy befoglaltuk a placcot velem és a meggysöreimmel együtt :D. Ami nekem akkor már kezdett kissé a fejembe szállni, szóval itatni akartam őt is. Közben mögém befutott Betty és Mariann is. Betty bicajjal jött át Dévaványáról így ő nem piált, ám Mariann azért meghúzta a meggysört.
Közben be is sötétedett, mi pedig egyre hangosabban követeltük: HOO-LI-GANS!!! HOO-LI-GANS!!!
Majd este kilenc körül el is kezdődött a koncert. Mindenki hozta a szokásos formáját, a fiúk rengeteget bolondoztak megint a dalok közben és alatt, mi pedig szokás szerint őrületesen tomboltunk. Hozzáteszem, akkor először nem leengedett hajjal tomboltam, ugyanis tapasztalat, hogy koncert után általában úgy áll a hajam, mint a szénás szekér. Közben fényképeztek minket, így hát beleadtunk mindent a tombolásba már csak ezért is. A koncert végén pedig sikerült elkapnom Tibi és Zsoltika egy-egy pengetőjét is. Rácsaptam és ki nem eresztettem volna a kezemből soha semmi pénzért.
Koncert után természetesen azonnal soroltunk a sátorhoz, én pedig előhalásztam a táskámból a dedikálásra szánt Nyolcszemközt albumborítót. Végül kijöttek a fiúk a tűzijáték idejére. Csipa megint szokás szerint végigrohant a soron aztán elbújt hátul. Közben mi erősen kapaszkodtunk a kordonba, de még így is kiszorítottak minket elölről, így Tibi, Endi és Zsoltika  elé is éppen oda tudtam tartani az albumborítót, hogy aláírhassák. A közös kép sajnos nem sikerült, pont emiatt, hogy kidúrtak minket, így hátramentünk inkább a színpad mögé, hátha ott még elcsípjük a fiúkat. El is csíptük őket. Éppen szálltak be a kisbuszba, mi emeltük a Hooiligans logós szalagot, hogy Dénes kiállhasson. Majd a szalag a földön végezte, a fiúk pedig elindultak. Mi  megint addig integettünk nekik, amíg el nem tűntek a sötétben.
Mi pedig elindultunk visszafelé négyen, Kati, én, Móni és az a bizonyos ismerős. Aztán útközben valahogy beszédültünk az ottani discoba is, egy kicsit ott melegedtünk, ám közben a gyerek egyszerűen eltűnt. Persze mindannyian kiakadtunk, Kati a legjobban. Így aztán visszasétáltunk a színpad előtti placcra ahol utcabál volt, így ott ücsörögtünk és csöveztünk, egészen hajnal háromig, mikor ott is véget ért a móka, onnantól pedig ott kószáltunk a főutcán a hidegben, majd visszaszédelegtünk a discoba ha másért nem, hát melegedni.
Aztán reggel hatkor ott is bezárt a bazár, mi pedig kisétáltunk a buszmegállóba, ugyanis fél hétkor indult a buszunk vissza Csabára. Sajnos nem Békésen át ment, így volt még egy plusz köröm haza. Olyan nagyon jó volt ez még, főleg úgy, hogy fáradt voltam nem sikerült a közös kép sem és még a busz se állt meg csak a buszpályaudvaron, vagyis gyalogtúra haza. Nem csoda, hogy otthon csak bedőltem az ágyba és aludtam délután kettőig.
De azért végső soron mégiscsak nagyon jó buli volt, megérte az esőben várakozás a buszra, majd az éjszakai fagyoskodás, hiszen ismét egy fergeteges koncertben volt részem és hát zsákmányoltam két pengetőt. Ez azért kárpótolt a kép miatt.

És néhány hangulatkép:

A sakál-vokál szekció

Pengető vadászat

A fiúk megérdemlik a tapsot

Hamarosan jönnek a jubileumi Treff buli emlékei.

2011. október 22., szombat

Ahogy Hoolibuli látta, avagy az együtt csövezés

Kérésemre Barby, azaz Hoolibuli megírta a június 10-i békéscsabai Hooligans koncert emlékeit, majd elküldte nekem. Én pedig most megosztom veletek. Minden, ahogy ő látta, átélte, a tervezéstől a hazatérésig. Íme:

Békéscsabás, Sörfeszkós, Hooliganses, Vadvirágos csövezős éjszaka, avagy Játszomtól és Hotel mámortól kezdve, Neue punk ist borzalommal folytatva, szőke kopaszon át, Black and Pinkig minden

Sziasztok! Módi Barbara vagyok, azaz Hoolibuli egy székesfehérvári hooligan. Leírom Nektek a 2011. június 10-i koncertélményemet.
Amikor kitették az idei év koncertjeinek dátumát rögtön tudtam, hogy Békéscsabára tuti megyek. Ez már a harmadik olyan koncertem volt, amire elszöktem. Otthon azt adagoltam be, hogy az egyik barátnőmhöz megyek házibuliba. Már nagyon vártam, hogy elérkezzen ez a nap. Reggel már korán felkeltem, mert valahogy koncert előtti és utáni napokon nem tudok sokat aludni. Szépen lassan elkészülődtem. Majd elindultam olyan 11 óra körül a vasútállomásra. Odaértem majd megvettem a jegyet és kimentem a vonatomhoz, ami 11:56-kor indult Budapest-Délibe. A vonatom 13:10-kor be is érkezett. Déli pályaudvarról metróval átmentem a Keletibe, ahonnan 14:10-kor indult Békéscsabára a vonatom. Megkérdeztem melyik vágányról megyek, majd azonnal oda is siettem. Aztán felszálltam a vonatra és eljött az indulás ideje, úticél Békéscsaba. 16:38-kor már ott is voltam, onnan meg irány a sörfeszt helyszíne. Kérdezősködtem és eljutottam odáig. Amikor odaértem még nem láttam ismerősöket és még a színpadnál sem állt szinte senki. Majd megérkezett az egyik helyi lány, Móni is, akit még a február 5-i közönségtalin ismertem meg. Aztán befutott Vadvirág is, aki Békésről tekert át Csabára. Őt már láttam korábban, február 12-én a Symbolban, ám akkor még nem beszélgettünk. Majd gyűltek az emberek egyre többen lettünk. Mi Mónival és Vadvirággal Zsoltika oldalán álltunk természetesen első sorban.
A túloldalon meg megláttuk Bettyt, akit fórumon Dodóka néven ismerhet mindenki. Őt még 2010. november 27-én ismertem meg a Club 202-ben, ahova szintén úgy szöktem el, hogy kamuztam otthon egy házibulit. Aztán eljött 19:30 és kezdődött a koncert. Tomboltunk ezerrel. A Fiúk ismét felejthetetlen bulit nyomtak le, nagyon király volt. Konci után vártuk, hogy kijöjjenek a srácok, de sajnos nem jöttek ki. Majd kikeveredtünk a tömegből és láttuk, hogy a fiúk mennek el és még integettünk nekik, amíg csak láttuk őket. Ezután elindultunk Mónival és Vadvirággal kifelé. Vadvirág még elment a bicikliért, majd sétáltunk tovább. Odaértünk a McDonald’s-hoz és fotózkodtunk egy kicsit a csajokkal, aztán Móni elment haza. Vadvirág nagyon aranyos volt, velem tartott a vasútállomásra. Útközben rengeteget nevettünk, hülyéskedtünk és ő még énekelt is. Aztán odaértünk az állomásra, ahol egy ott dolgozó kedves ember beengedett minket, hogy ne keljen kint csöveznünk. Majd tovább folytatódott a hülyülés, ahol szóba került a: „Rövidhajú copfos, szőke kopasz, válligérő kékszemű, barna kócos fogú, francia akcentussal beszélő kövér japán topmodell” is. Ezen nagyot nevettem és megpróbáltam elképzelni is. Kiderült az is, hogy van egy közös ismerősünk Evelin, akit szintén a Club 202-ből ismerek. Ő mindkettőnk hugicája lett időközben. Majd jött egy kis Irigy Hónaljmirigy is, méghozzá a Neue punk is borzalom. Később pedig a Black and Pinkről is beszéltünk, ez egy történet, amit Vadvirág ír. Rendszeres olvasója vagyok a blognak, ahova írja. Aztán megérkezett a vonatom elbúcsúztam Vadvirágtól és felszálltam rá és irány Budapest és onnan meg Székesfehérvár.
Amióta megismertük egymást szinte minden nap msnezünk és nővéremmé fogadtam. Egy életre szóló barátság szövődött közöttünk és ezt a zenekarnak köszönhetjük, mert a HOOLIGANS összehozza az embereket.



Remélem tetszett. Hamarosan én is megírom a körösladányi koncert emlékeit. :D

2011. október 9., vasárnap

Felemás Sörfesztivál

A májusi események után elég negatív fordulatot vett az életem, ezt nem részletezem, aki ismer, tudja mi az oka. De lényeg a lényeg, ez sem tudott eltántorítani a már januárban eltervezett békéscsabai hooligánkodástól. Főleg úgy nem, hogy idén is a Csabai Sörfesztivál és Csülökparádé keretein belül léptek fel a fiúk, bár ezúttal mint az Edda előzenekara.
Eddigiekkel ellentétben erre a bulira nem készültem úgy rá, mint az előzőekre, hiszen csak a szomszéd városba kellett mennem, így gondoltam, buszra nem is költök, inkább bicajjal megyek, ha már egyszer van jól megépített bicikliút. Csak világításról kellett gondoskodni, illetve nemigen ihattam. Egyrészt rendőr veszély, másrészt amiatt, hogy egy szakaszon elég sűrű a csalános. Mónival, akinek aznap délután volt a bizonyítványosztás, így csak arról beszéltünk, hogy hol találkozzunk majd bent a Sportcsarnoknál.
A buli napján, június 10-én, aztán délelőtt tízkor keltem, a nap további részében itthon csináltam ezt-azt, majd délután birtokba vettem a fürdőt és nekiláttam készülődni. Zuhany, öltözés, gyors vacsi, kávé, satöbbi. Mivel picit be volt borulva, így nem a tervezett miniszoknya-fekete póló kombót vettem fel, hanem hosszú farmert, a piros fűzőmet, arra egy piros cipzáras felsőt és a bőrdzsekimet, majd olyan négy óra körül el is indultam. Aláírni valónak ezúttal a már egyszer dedikált táskámat vittem, mivel kissé kikopott az alkoholos filc, így nem árt újraírni. És hát abba pakoltam mindent. Útközben aztán meg kellett küzdenem a muslicákkal is, de szerencsére vittem a napszemcsimet.
Kicsit később érkeztem be Csabára, mint szerettem volna, de alul a kis utcákon át mentem a Konzervgyártól a Gyulai útig, majd ott kanyar a kórház elé, ahol lezártam a "kecskét" (bicajt így nevezik a békésiek) és gyalog mentem tovább a sportcsarnokig. Közben Móni meg is csörgetett, hogy a színpad környékén van. A bejárat előtt még egy másik csabai hoolilánnyal, Messyvel is találkoztam. Ő még nem akart bemenni, várt valakire, én viszont fogtam magam és bementem. A színpad környékén aztán meg is találtam Mónit, ám ő nem volt egyedül. Vele volt ugyanis Barbi, akit a régi HooligansWeb fórumán Hoolibuli néven ismertem meg. És most személyesen is. Székesfehérvárról egészen idáig eljött, ami azért nem semmi.
Az összeismerkedés után kicsit grasszáltunk még a sörsátrak között, vadásztunk egy kis édességet is, majd az egyik sörsátorban találkoztunk Marcsival. Nagyon megörültünk egymásnak, hogy van még ismerős arc itt, bár most barátnője, Kriszta nélkül volt. Utána visszasoroltunk a színpadhoz, a szokott helyre, első sor Zsoltika felől, ahol már ott állt Heni és Ari. Beálltunk melléjük és vártuk a bulit. Közben érkeztek egymás után az ismerős arcok. Olyanok akikkel találkoztunk már és olyanok akik csak Facebookon vagy Fórumon ismerősök. Így felfedeztük a másik oldalon Bettyt is, illetve Kondorosról eljött Regi, Magdi és Évi. Majd ahogy gyűlt a tömeg, mögöttem felbukkant még Anna is, akivel a Symbolban találkoztam először. És beszélgetésünk során kiderült, hogy Barbival is, mikor vártuk, hogy leengedjenek minket, de nem emlékeztünk egymásra. Illetve Békésről átjött még Kitty a családjával és Barbuss. Közben megérkezett a stáb is, ám ezúttal Zsül nélkül. Hogy ki vezetett helyette, arra már nem emlékszem, de az biztos, hogy ezúttal Szaszának kellett a dobokat is belőnie, mikor hozzákezdett, sikerült is megijesztenie. Majd nem sokkal később láttam Dénest is oldalt kimenni az egyik sátor felé, így akkor már ott voltak a fiúk is.
Majd eljött a fél nyolc, kezdődött a buli. Persze előtte beharangozták még, hogy a szokott helyen, Gabi bazáros asztalánál lesz dedikálás, így reménykedhettem benne, hogy mégiscsak felfrissíthetem a táskám aláírását. A koncert ismét a Legyen valami-vel kezdődött, és tökéletesen megalapozta a további hangulatot. Kivetnivalót természetesen most sem találtunk az előadásban, a fiúk ismét ezerrel odatették magukat, mi pedig hatalmasat tomboltunk mint mindig.
Koncert után persze egyből oda is soroltunk ahol a dedikálást sejtettük, jól befoglaltuk a placcot, nehogy lemaradjunk. És vártunk. Közben gyűlni kezdtek az eddások, akik szintén kedvenceikért ordibáltak és hát kaptunk egy két keresetlen szót mi, hooligánok. És hogy még szebb legyen a dolog, elkezdtek minket szinte hozzápréselni a kordonhoz. Közben elkezdődött az Edda is, így még jobban szorultunk a kordonnál és folyamatosan kérdezgettük a securitysokat, hogy kijönnek e és mikor a Hooligánjaink. Közben Gabi is elkezdte lebontani a bazársort, a kétajtós szekrények meg közölték velünk, hogy a Hooligans nem jöhet ki az Edda miatt. Na, ez volt az a pillanat, amikor eldurrant az agyam. Az Eddát alapból nem igazán szeretem, Pataky meg különösképpen irritál, így egy-két Edda számnak el is kezdtem dúdolgatni az Irigy Hónaljmirigy verzióját, hogy menjen le a gőzből. Végül aztán Móni, Barbi, én és a frissen megismert Helga a tettek mezejére léptünk. Mikor kicsit fogyott mellettünk a tömeg, fogtuk magunkat és megkerültük a színpadot, így a backstage mögött reménykedtünk hátha elcsípjük a fiúkat. Közben még azért Csipa is színpadra lépett az Eddával, mint azt tette már pár alkalommal. Szerencsére most nem a Játszom-ot énekelték, mert attól még jobban megy fel az agyvizem. Mármint ha Pataky énekli. Csipától a legjobb az a dal akkor is. Vártunk ott is egy darabig a backstage mögött a kordonnál, láttuk Zsoltikát, elég közel volt, de már készülődött ő is a beszálláshoz. Majd miután mindenki előkerült, beszálltak, Déneske pedig elindult velük. Mi pedig addig integettünk, míg el nem tűntek a sötétben.
Miután a fiúk elmentek, mi is kifelé vettük az irányt, legalábbis el a színpadtól. Aztán útközben valahogy Helga leszakadt tőlünk, akkor úgy nem is tűnk fel. Majd Móni, Barbi és én úgy döntöttünk, megyünk. Útközben a kórház előtt mentünk el, ott megálltunk egy kicsit, hogy kinyissam a "kecskét" majd mentünk tovább és beszélgettünk. Közben Barbi megismerkedett néhány általam használt furcsa kifejezéssel és Disco Express idézettel. Egyik ilyen volt a "Rövidhajú copfos, szőke kopasz, válligérő kékszemű, barna kócosfogú, francia akcentussal beszélő kövér japán topmodell" kifejezés is, amint természetesen hatalmasat nevetett. Majd a McDonald's-nál csináltunk néhány közös képet.
Miután kifotózkodtuk magunkat, elbúcsúztunk Mónitól, ő ment haza, én pedig felajánlottam Barbinak, hogy elkísérem a vasútállomásra és vele maradok, amíg jön a vonata, ne csövezzen egyedül. Én úgyis ráértem, mert bicajjal voltam, másrészt úgy gondoltam, addigra talán kicsit kivilágosodik és nem kell a sötétben tekernem. Így hát folytattuk utunkat a vasútállomás felé közben beszélgettünk és hülyéskedtünk tovább illetve megmutattam egy-két útba eső helyet, pl. a Csaba Centert, ahol fél évvel korábban volt egy jó kis koncert, ott ismerkedtem meg Mónival, Bettyvel, Ercsivel, Bogival és Mariannal.
A vasútállomáshoz érve oldalt belógtunk, majd mivel zárva volt a váró, arra gondoltunk, kint egy padon ülve várjuk a vonatot. Csakhogy az egyik ott dolgozó kedves fiatalember kinyitotta a várót és beengedett minket, így végül is nem a hűvösben csöveztünk. Bent leültünk egy padra és mivel csak mi ketten voltunk a váróban, zavartalanul beszélgettünk és hülyéskedtünk tovább. Kiderült, hogy van egy közös ismerősünk, akit mindketten nagyon szeretünk, sőt nekem fogadott tesóm is, Evelin. Aztán szóba került minden. Eddigi koncertek, vagy éppen hogy melyik Hooligans dalt hiányoljuk a koncertekről. Alapvetően a Tűzzel játszomot mind a ketten a Várok rád-al együtt, bár felmerültek olyan dalok is, amik nem biztos, hogy gyerek fülnek valók, konkrétan a Táncolj az ágyon, illetve az Ami éltet. Utóbbi mindkettőnknek személyes kedvence. És hát persze megismertettem Barbit a Hooligans utáni ezüst érmes kedvenc bandám, a Disco Express néhány dalával is, illetve több idézettel és kifejezéssel, ehhez kapcsolódóan. És persze még énekeltünk is egy kicsit. Hooliganst, Disco Expresst de még Mirigyet is, méghozzá a Neue punk ist borzalom című magyar-német hibrid Nena paródiát. Illetve meséltem neki Black and pink címet viselő, többek közt a Hooligánok főszereplésével is íródó fantasy történetemről.
Majd jött a vonat, ami Pestre vitte Barbit, ahol át kellett szállnia, hogy Székesfehérvárra jusson. Miközben kikísértem, megérkezett Marcsi is, így tőle is elbúcsúztam. Majd miután felszálltak a vonatra és az elindult, én is biciklire pattantam, és irány haza. Útközben még Disco Expresst és Paddy and the Rats-et dúdolgattam, csak hogy kitisztuljon a fejem az Eddától. Szombaton és vasárnap pedig oda-vissza háromszor meghallgattam a Disco Express Ah... Merica és Nyalóka albumait, amivel sikerült is a kedvező hatást elérnem.
A  Sörfeszt utóéletéhez hozzátartozik még, hogy hétfőn a záró Mirigy koncertre is átbicajoztam. Igaz ott nem az első sorban álltam, de nem bántam meg, így is nagyokat nevettem a Mizun és a Lady Gaga paródián, amit ott hallottam először élőben. Illetve talán annyi még, hogy az Eddát még annyira se szeretem ez után a buli után, illetve rájöttem, ha a két banda megint egymás után koncertezne, abból dedikálás és közös kép biztos nem lesz.
És hát azóta Barbi és én majdnem minden este órákat képesek vagyunk dumálni és hülyéskedni MSN-en. Illetve belőle is Hoolitesóm lett. A Black and pinket azóta is olvassa, gyakran együtt találunk ki egy-egy részt hozzá. És már alig várjuk, hogy mindketten újra együtt bulizhassunk.

És a képek a Mekinél:

Itt is voltunk, avagy az egyik hármas csoportkép

Ezt én csináltam

Nem hagytalak egyedül, Hugi

Hamarosan jönnek körösladányi emlékeim.

2011. szeptember 26., hétfő

Hooligánok Születésnapra

A debreceni buli után jó egy hónap kimaradás következett, mivel áprilisban Pécsen volt koncert, az pedig elég messze van. Így mikor felkerültek az új koncert dátumok, és kiderült, hogy a Miskolci Egyetemi Napokra (MEN) május 13-án, pont a születésnapomon a Hooligans jön, így le is csaptam a lehetőségre.
Eredeti terveink szerint füzesabonyi Hooligán ismerősünk, Gina is velünk tartott volna, illetve hogy Móni és én busszal felmegyünk hozzá, onnan pedig vonattal Miskolcra, majd buli után vissza hozzájuk és ott is alszunk. Ám sajnos pont egy héttel előtte beütött amit nem vártunk. Gina sajnos lemondta a bulit, így majdnem dugába dőlt az egész. Végül Mónival kiokoskodtuk, hogy akkor közvetlenül Miskolcra menjünk. Először busszal akartunk menni, de utána rájöttünk, hogy vonattal jobban járunk. A többi készülődés nagyjából ugyanúgy zajlott, mint mikor Debrecenbe mentünk.
A buli napján aztán megint jó korán felkeltem, kb. reggel ötkor. Gyors kávé, reggeli zuhany és öltözés után anyum kivasalta a hajamat , majd felkaptam a cuccomat, ő pedig egy "Boldog Szülinapot" puszival utamra bocsátott. Én célba vettem a buszmegállót és irány Csaba. szerencsére jó korán, hétkor bent voltam és Móni is hamarosan megérkezett. Jegyet vettem, majd kimentünk a peronhoz, mert negyed nyolckor jött a vonatunk,  ami 7:18-kor indult Pestre. Bár mi csak Szolnokig mentünk.
Szolnokon leszálltunk, de mivel volt még kb. három óránk az IC indulásáig, ezért úgy döntöttünk elindulunk a vasútállomásról, egyenesen, nehogy eltévedjünk. Persze előtte még megvettük a pótjegyet. Majd egy kis séta után megtaláltuk a Szolnok Plázát így körbejártuk azt, és egy padra leültünk tízóraizni. Közben felhívott nyékládházi kedves ismerősöm Roni, hogy nem tud a megbeszéltek szerint elénk jönni Miskolcon a Tiszaiba, de segített annyiban, hogy elmondta, melyik buszra szálljunk, ami kivisz a buli helyszínére, Egyetemvárosba. Majd kb. egy óra múlva vissza is mentünk a vasútállomásra, mert inkább mi várjunk, minthogy elmenjen a vonat. Mielőtt jött a vonatunk én át is öltöztem a vasútállomás wc-jében egy fekete miniruhába, amit direkt arra az alkalomra duriztam. Majd befutott a vonat mi pedig felszálltunk rá. Nem mondom szép kis utat tett meg. Indult ugyanis Pestről a Nyugatiból, onnan le Szolnokra ahol ugye mi is felszálltunk majd tovább Püspökladány-Debrecen-Nyíregyháza-Tokaj-Szerencs (<3)-Miskolc-Tiszai-Füzesabony útirányon át vissza Pestre a Keletibe. Szép kis táv, nem mondom, de mi ugyebár csak Miskolcig mentünk.
Miután Miskolcon leszálltunk kicsit szétnéztünk az állomáson, mi merre van, majd kimentünk a busz-és villamos végállomásig. Roni a telefonban a 31-es buszt említette, hogy az visz ki minket Egyetemvárosba. Egy kis kérdezősködés után meg is találtuk, jegyet vettünk (de minek?) és felszálltunk rá. Persze jó korán, már négy óra körül ott is voltunk, persze még sehol senki így körbejártuk a környéket, majd kisétáltunk vissza a buszmegállóhoz és vártuk Ronit aki hamarosan meg is érkezett. Egy üdvözlés puszi és gyors összeismerkedés után be is mentünk, ahol leültünk a padokra és beszélgettünk. Majd szépen sorban érkeztek a többiek is, bár ebből ismerős csak Marcsi volt, aki odajött hozzánk üdvözölni minket. Aztán ahogy megérkeztek Zsülék, mi is is szépen lassan befoglaltuk a placcot Zsoltikával szemben. Ott készült két kép is, míg várakoztunk. Közben  a háttérben újdonsült kedvenceim, a Paddy and the Rats dalai szóltak. Jóféle ír-punk sörlóbálós kocsmazene, itatja magát. Egyszer látnom kell élőben is. De itt ugyebár a Hooligans volt a lényeg.
Majd a kiírt időpontban, 19:30-kor kezdtek is a fiúk. A hangulat természetesen ismét fergeteges volt, mindenki hozta a formáját. A koncert egyik legjobb pillanata az volt, mikor Csipa a Játszom (tudja fene, valamiért nem annyira szeretem azt a dalt...) előtt kézbe kapott egy kamerát és elkezdte velünk énekeltetni a dalt, közben videózott. Ekkor történt meg, hogy a "csak mindig hinni kell" sornál magasra emeltem a kezemben lévő ásvizes üveget és úgy énekeltem, hogy "Csak mindig INNI kell" pont amikor Csipa minket vett. el is vigyorodott akkor. Persze a többiek se maradtak el, főleg Tibi és Zsoltika nem, akik most is élen jártak bolondozásban. Mi pedig természetesen, de főleg én óriásit tomboltunk, ugráltunk énekeltük az összes dalt a Legyen valami-től a záró Hotel Mámor-ig.
Koncert után pedig dedikálás jött de először benéztük, hogy melyik oldalon lesznek, így futhattunk át a sátorhoz. De sikerült elkapni Csipát is újfent aki aláírta a kinyomtatott Cannabis-os promoképet és még egy kép is sikerült. Megint nem túl értelmes fejjel részemről. A sorrendre már nem nagyon emlékszem tovább, csak arra, hogy Tibivel, Endivel és természetesen Zsoltikával is sikerült egy-egy közös kép. illetve Zsoltika aláírta a Debrecenben készült közös képünket. Tibi pedig a tavaly a Csaba Centerben készült közöst írta alá.
Dedikálás után aztán a fiúk elbújtak hátul a backstage-ben, mert időközben a Republic is kezdett. Elvagyok az ő zenéjükkel is, egy időben minden év április 30-án itt koncerteztek Békésen. Én még maradtam volna tovább is, mert később valahol volt a Supernem koncertje, megnéztem volna, de Móni már nagyon menni akart, én meg ugye csak ne hagyjam már egyedül így vele tartottam. Nem sokkal később jött az éjszakai busz és irány vissza a vasúthoz, majd egy kellemes hat órás csövezés vette kezdetét. Isteni szerencse volt, hogy hajnal háromkor kinyitották a várót. Persze én még ott kint a buli helyszínén miniről átöltöztem farmerbe, piros topba és pulcsiba, plusz a bőrdzsekim, mert elég hűvös volt, hiába május közepe.
Így aztán hajnal háromtól már a váróban ücsörögtünk, egy idő után megvettük a visszafelé tartó vonatra a pótjegyet (IC megint pfff...) majd mikor reggel öt körül kinyitott a kis büfé, beszereztem egy jó kis adag kávét. Mondjuk az álmosságon sokat nem segített, de azért jó, hogy volt. Aztán olyan 6:20 körül már bemondták a Hajdú IC-t is, hogy fél hétkor indul, így fogtuk magunkat és kimentünk a 9. vágányhoz, ahol már bent is állt a vonatunk. Rákérdeztünk, felülhetünk e rá, aztán a kedvező válasz után ugrottunk is fel. Elhelyezkedtünk, amennyire lehetett és vártuk az indulást. Ami még úgy-ahogy megmaradt, mint az is ahogy csekkolják a jegyeket, de utána valahogy filmszakadás. Szerencs környékén tértem magamhoz, és csak néztem ki a fejemből, hogy mi van. Aztán egyszer megint bekómáltam, úgy Nyíregyháza környékén, de utána talán hatni kezdhetett a kávé, vagy csak jobban kisütött nap... Ki tudja, de felébredtem. Na meg hát onnantól már oda is kellett figyelnünk, merre járunk, hogy Szolnokon leszállhassunk.
És le is szálltunk, elsőnek, majd megkerestük a menetrendet, hogy melyik vonat megy legközelebb Csabára. Szerencsére pont a Pannonia IC, amire belföldön nem kell helyjegy. Húsz percünk volt még a vonat érkezéséig, így először bent a csarnokban ücsörögtünk majd kiültünk a peronra. Rendes időben jött is a vonat, így felugrottunk és irány Csabára. Háromnegyed tizenkettő körül meg is érkeztünk, de mivel nekem buszom szombat lévén csak 12:30-kor volt, úgy döntöttem, hazakísérem Mónit. Végül persze én is elértem a buszomat és haza is értem olyan egy óra körül. Persze aludni megint nem bírtam estig.
Összefoglalva: Csodálatos egy születésnap volt, tíz éve a legszebb. De egy valamit megfogadtam. Ha csak lehet, nem megyek többet IC-vel. Nem elég, hogy feláras, de nem tudok kényelmesen ülni. Majdnem mint a távolsági busz :S. Azon se tudom kinyújtani a lábamat.

Képek a születésnapi Hooligán buliról:

ÉS IGEEEN!!! ITT VOLTUNK!

Ronival. Végre találkozhattunk

Csipával

Zsoltika kicsit szúrós volt

Tibivel

És persze Endi sem maradhatott ki

Hamarosan jönnek a hazai terep élményei, emlékei

2011. szeptember 13., kedd

Hooligánkodás Debrecenben és Zsoltika szülinapja

A februári hooligánkodás után az a szerencse ért, hogy kb. egy hónap múlva, március 18-án ismételhettem. A helyszín ezúttal a debreceni Lovarda nevű hely volt. Erre a napra nagyon rákészültem, békéscsabai barátnőmmel, Mónival együtt, hiszen úgy terveztük, felköszöntjük kedvenc bolondos basszerosunkat Zsoltikát, aki 10 nappal korábban, március 8-án lett 31 éves. Mindketten készültünk ajándékkal is, Móni egy üveg pezsgővel, amit alá is írtunk, illetve egy kutyát ábrázoló terrakotta plakettel. Én elég sokáig törpöltem, mire kigondoltam, mit is kéne készíteni neki, de abban biztos voltam, hogy saját készítésű dolgot adok, mert amíg készül az ajándék, addig is arra gondolsz, aki kapja. Végül kitaláltam: Egy üveglapra festettem a barnás színű basszusgitárját, amit ő IwIwen "Öthúros Baba" néven mutatott be és egy igencsak szép darab. Így konkrétan a koncert előtti hetem a munka mellett ajándék készítésből, a menetrend egyeztetésből és a ruhaválogatásból állt, hogy miben is menjek. Végül egy duris túrám során ráakadtam a megfelelő darabra. Egy fekete-fehér-szürke kockás miniszoknya, amihez a karácsonyra vett fekete csipke és necc felsőmet, harisnyát és a fekete hegyes orrú, lapos talpú csizmámat választottam, illetve vadásztam még egy barnás övet is. A felső egyébként ugyanaz, amit a Symbolban is viseltem. A csütörtöki napon munka után Mónival elmentünk még Csabán a Pennybe venni ezt-azt az útra, és még egyszer leegyeztettük az utat. A 12:30-as buszra esett a választásunk, úgy beszéltük meg, hogy ő Csabán száll fel, én pedig Békésen.
Végül eljött a péntek. Mivel az előző néhány napban tovább maradtam bent a munkahelyemen, hogy előre ledolgozzam a péntek délutánt, így csak délelőtt voltam bent egy rövid időre, majd irány haza. Otthon egy villámgyors ebéd, majd készülődés és fél egy körül elindultam a buszállomásra, hogy biztosan elérjem a buszt. Közben időnként csörgettük egymást Mónival, hogy éppen merre jár a busz. Aztán szerencsére rendes időben ott volt a buszállomáson és felszállhattam. Persze péntek délután volt és mondanom se kell, hogy a busz tele volt, Szeghalomig állni is csak szűkösen tudtunk. De utána leürült a busz szerencsére, így volt ülőhelyünk.
Debrecenben a vasútállomáson szálltunk le, majd onnan trolival mentünk Kassai út felé. A Főnix csarnok környékén leszálltunk, majd némi kérdezősködés után megtaláltuk a Lovardát. Persze elsőnek mi értünk oda, kb. háromnegyed ötkor és elvileg ötkor volt ajtónyitás. De azért szerencsére beszabadultunk, majd előkerült a lista is azoknak a nevével, akiknek Cápa felajánlotta egy héttel azelőtt a fórumon, hogy félreteszik a jegyet. És amire Móni sikeresen felíratott mindkettőnket, vagyis ingyen mehettünk be. Jeee!
Közben megérkeztek a többiek is, nagy részükkel akkor találkoztam először. Dorina, Vani, Oli, Réka és Eni. Majd nem sokkal később befutott Marcsi és Kriszta és velük még egy kisebb csapat. Beadtuk a cuccot a ruhatárba, majd az ajtó előtt vártuk, hogy beengedjenek minket, amire aztán hatkor sor is került.
Amint kinyitották az ajtókat rohantunk le a lépcsőn, hogy mindenki befoglalhassa az első sort. Mi Mónival Tibi elé kerültünk, bár én magam jobban szeretek Zsoltika előtt állni. Kordon nem lévén, a színpad szélére pakoltuk a táskákat, én különösen vigyáztam az enyémre, hiszen ott lapult benne a gondosan becsomagolt ajándék.
Olyan hét óra körül kezdett a debreceni Hangtapasz zenekar, bár őrájuk nem figyeltünk annyira, mert éppen felváltva rohangáltunk WC-re. Illetve én még meglátogattam a bárpultot is, némi innivalóért. Első körben egy Jack-kólával futottam vissza a színpadhoz. Nagy alakítás volt, pláne úgy, hogy a sima padlón kellett végigszaladnom tükörsima talpú csizmában. De teljesítettem a távot és egy csepp pia se landolt a padlón. Mikor visszaértem a színpadhoz, a Hangtapasz koncert már a végéhez közeledett. Mire félig elszopogattam a whisky-kólámat (szívószállal persze, mert úgy jobban üt) már hangolt az Idiot Side is. Bevallom kicsit vegyes érzésekkel voltam irántuk, talán kicsit ezért is volt, hogy félrészegen felkiabáltam Barnee-nak "Csak mentes víz?" ő pedig válaszolt, hogy igen, mert a bubistól büfiznie kell. Aztán egy perc múlva meg pont én kezdtem el énekelni a Könnyen jön című dalukat. Be kell valljam kellemesen csalódtam a srácokban, hiszen nagyon jó hangulatot csináltak, remekül bemelegítettek minket Hooligansre. Én pedig azért még tankoltam némi vodkanarival és egy jókora pohár boroskólával. és mindezt egyszerre vittem a színpadhoz, futva, és nem tafláztam el, illetve egy csepp se veszett kárba. Mint utólag kiderült Dorina, Vani, Oli és Réka végig ezen nevettek. A végén viszont már picit szégyelltem magam, hogy ilyen hülye voltam Idiot Side koncert előtt, hiszen igenis jó fej srácok és jó kis bulit csaptak.
Majd következett az est fénypontja, a Hooligans. A fiúk szokás szerint a Legyen valami-vel kezdtek és jött sorban a többi megszokott dal,  illetve néhány a Nyolcszemközt-ről. Az első a sorban a Küzdj az álmodért volt, ami az albumon hallgatva könnyeket csalt a szemembe és nem volt ez másként a koncerten sem. De szerencsére a könnyek gyorsan felszáradtak hála a jó kis pörgős bulidaloknak. Persze ismét óriásit tomboltam, míg Móni mellettem kissé lájtosabban nyomta, ő inkább fotózott. Tombolás közbeni élményként talán azt tudnám még megemlíteni, mikor a Nincs két életem közben Tibi annyira előrejött, hogy elértem kezét és a jobb kezem két ujjával végigsimiztem. Erre ő rám mosolygott. Csipa is fenomenális volt, mint ahogy Endi és Zsoltika is minden bolondozásával. Ezért szeretem én őket. Mert ha ott vagyok koncerten egyszerűen kikapcsolok, csak ott vagyok azokkal akiket szeretek és akik engem is elfogadtak olyannak amilyen vagyok és együtt tombolunk. A Hotel Mámorra már alig maradt hangom de teljes bedobással tomboltam végig azt is. Majd koncert után egy kis várakozás következett, én pedig kicsit elkezdtem izgulni amiatt, hogy Zsolti vajon hogy fogadja majd az ajándékomat.
Mikor végre kijöttek a fiúk, először Tibit vettük célba, mert ő volt a legközelebb. Móni aláíratta a karját és csináltunk egy-egy közös képet. Majd megláttuk a másik sarokban Zsoltikát is így átszaladtunk hozzá. Közben elővettük az ajándékokat. Mikor sorra kerültünk, először Móni adta át neki a pezsit és a kutyás plakettet, majd én következtem. Mikor átadtam neki, először ugye megköszönte csillogó szemekkel (Szó szerint: Köszönöm szépen Kata... Vadvirág) majd kicsit forgatta, tapogatta hogy mi lehet, végül nekiállt felbontani. Felbontani... konkrétan úgy tépte szét a légpárnás borítékot, mint a női fehérneműt. És ekkor rájött mi is az a kemény. Az öt húros szépség üvegre festve ezzel a felirattal: Siker. Legyen. Veled! Még egyszer megköszönte, majd a közös képhez jó szorosan átkarolt. Utána Endit csíptük el egy-egy közös képre és egy hármasra is, amin Móni és én közrefogjuk őt. Utána sikerült még Csipát is elcsípni és végre vele is készült egy közös kép és aláírta a táskámat is, melyről már csak az ő keze nyoma hiányzott. És persze vele is készült hármas kép, csak nem éppen tökéletes, mert a hajam sikeresen az arcába lógott szegénykémnek :S utána visszaszaladtunk Zsoltikához még egy hármas képre, amin jól sarokba is szorítottuk. Legalábbis olyan arcot vágott. Utána egyenesen a másik irányba vissza Tibihez vele is egy hármas képre. Valószínűleg tiszta hülyéknek tűnhettünk ahogy ott szédelegtünk mint a Chemotox-os szúnyogok. És még utoljára vissza Zsoltikához is, hogy a tőlünk kapott ajándékokkal is legyen egy kép. Majd éjfél után nem sokkal bezárt a bazár, szépen ki lettünk tessékelve a Lovardából. Bár előtte én még a mosdóban átvettem a magammal vitt farmert, hiszen hideg éjszaka volt megfejelve egy jó kis esővel.
Az éjszaka további részében pedig Marcsiékkal visszagyalogoltunk a vasútállomásra, ott csöveztünk, majd mikor az ő vonatuk elment, következett még egy jó kis gyalogtúra a buszállomásig. Volt is minden bajunk, elvégre megszoktuk, hogy Csabán egymás seggében van a kettő. Aztán ott csöveztünk 6:10-ig, mikor indult a  buszunk. Az út egy részében el is szundítottunk, igaz, csak rövid időre, hogy tudjuk merre járunk. Majd én leszálltam Békésen a buszállomáson, Móni pedig továbbindult Csabára. Még várt rám az a drága jó gyalogtúra hazáig, mikor már amúgy sem nagyon éreztem a lábamat. De ez akkor valahogy nem érdekelt, mert annyira boldog voltam a tudattól, hogy örömet szereztem valakinek, aki pár perc alatt lopta be magát a szívembe és minden alkalommal képes mosolyt csalni az arcomra. Ő Zsoltika.

És a buli képei:

A buli előtt készült kép az előtérből:

Az első igazi közös képem Csipával


 A kép, amit egyszerűen imádok

 Endivel a nagy ölelés

És Tibivel is, avagy kesztyűs Hooligánok

És végül az ünnepelt az ajándékaival, amit tőlünk kapott


Hamarosan olvashatjátok születésnapi emlékeimet is.

2011. szeptember 1., csütörtök

Symbol

Az idei első Hooligans koncertem a Symbol klub Valentin napi bulija volt február 12-én. Már vagy két héttel előtte rákészültem, igaz a családnak csak egy héttel előtte mondtam meg. Persze mikor látták, hogy nem tudnak eltántorítani, belementek. Már a pénteki napom is a készülődés jegyében telt, ruha kikészítése, hajmosás satöbbi és még Betsyvel is megbeszéltem, hogy várjon rám a Keletiben.
Szombaton, a buli napján reggel zizegve ébredtem fel és a fél délelőttömet készülődéssel töltöttem. Majd eljött a délután fél három, mikor kisétáltam a buszmegállóba és vártam a buszt, ami Csabára bevitt a buszpályaudvarra. Onnan irány a pár méterre lévő vasútállomás, ahol várhattam még egy órát a vonatomra. De nem baj, inkább én várjak, minthogy lemaradjak róla. Végül időben befutott a vonat, én pedig azonnal felültem.
És pontosan 17:18-kor el is indult Pest felé. Persze alig hagytuk el Muronyt, a telefonom megcsörrent, anyukám hívott, hogy minden biztosan a jó vonatra szálltam e. Majd folytatódott tovább az utam. Útközben aztán beszélgetni kezdtem egy idősebb úrral, aki a testvéréhez ment Münchenbe. Vonattal. És persze tartottam a kapcsolatot telefonon Betsyvel.
Közben be is sötétedett odakint, de a vonat időben, 19:50-kor befutott, akárcsak Betsy telefonhívása, hogy hol vagyok. Én pedig leugrottam a vonatról és már szaladtam is az aluljáró lépcsőjéhez, ahol már ott várt rám Betsy, a párja Peti és magukkal hozták Hoolianyut is. Mikor megláttak annyira megörültünk egymásnak, hogy szinte egymás nyakába ugrottunk. Majd kimentünk a kocsihoz és irány a budai oldal, hiszen a Symbol a Bécsi úton van. Nem kis táv, szó se róla. Először egy kávézó szerű helyre vitt az utunk, ahol már ott voltak a többiek, Marcsi, Kriszta, Edina, Anna, Evelin és Ercsi, aki mikor meglátott, a nyakamba ugrott.
Én is összeismerkedtem a többiekkel, majd nem sokkal később átsétáltunk a Symbolhoz, ahol aztán szépen lassan elkezdtünk gyülekezni. Találkoztam még Kati Művésznővel is, illetve láttam Répyt is. Szóval majdnem a teljes kemény mag. Majd végre leengedtek minket és befoglalhattuk a helyünket. Sajnos a második sorba kerültem, ám Zsoltika elé.
Ez a buli nem az általam megszokott koncert volt, hanem a 8 fős "unplugged buzi" hogy Csipa szavaival éljek, vagyis csatlakozott a fiúkhoz Fehér Attila gitáros, Rakonczai Viktor billentyűsként és két vokalista csaj. Ettől függetlenül persze óriási hangulat és tombolás kerekedett néhány percen belül. A buli egyébként jó pár meglepetést is tartogatott, hiszen amellett, hogy egyfelől két részből állt, amit egy kb. húsz perces szünet választott el, a megszokott koncertdalok közé jó pár csemegével és szolgált nekünk Csipa, Tibi, Zsoltika és Endi. Így például terítékre került koncerteken nemigen játszott Paradicsom ('97-es verzió), A vér nem válik vízzé, Minden út, Emlékül, illetve egy Matchbox Twenty dal, a How far we've come. Utóbbiban az volt a vicces, hogy Zsoltika majdnem jobban tudta a szöveget, mint Csipa. És ízelítőt kaptunk az új album, a Nyolcszemközt anyagából is, amit a Menj ha menni muszáj és a Szépnek tűnik képviselt, a tavalyi évben már megismert megszokott és megszeretett Illúzió mellett. Előbbi, bevallom, csalt néhány könnycseppet a szemembe, mivel pontosan ezt a nehéz döntést kellett meghoznom nekem is, mint amiről a dal szól.
A koncert előtt, a szünetben és a koncert után is disco volt, bár szerencsére nem azt az agyfűrészelő tuctuc vackot nyomták, hanem régebbi jó zenék. Koncert után még ott voltunk egy kicsit, de aztán szétszéledt a banda. Én Marcsival és Krisztával tartottam, hogy ne kelljen egyedül csöveznem egy vadidegen városban.
Később egyedül maradtam Marcsival, aki felvitt hozzájuk olyan hajnal negyed hat körülig, mikor is jött a buszom, ami kivitt a Keletibe. Pontban hatkor ott is voltam és mivel a vonatom már bent állt így felültem. Majd 6:10-kor elindultam hazafelé. A vonaton szundítottam is egy kicsit, de aztán a telefon a szülőktől felébresztett.
Reggel kilenc körül aztán sikeresen beértem Csabára, ott pedig szintén gyorsan le a vonatról és irány a buszállomás. És persze még egy telefon a szülőknek, hogy már itt vagyok a közelben, semmi bajom. Aztán megjött a busz is, és irány haza Békésre. A gond csak az volt, hogy nem Városházánál tett le, hanem a buszpályaudvaron így várt még rám egy jó negyedóra gyaloglás úgy, hogy alig éreztem a lábam.
De megérte minden tortúrával együtt hiszen egy újabb feledhetetlen élménnyel gazdagodtam és ismét megismertem jó néhány olyan Hooligánt akikkel előtte csak a HooligansWeb Fórumon és Facebookon beszélgettem.

És íme néhány emlék a Symbol buliról.

Betsyvel, akit azóta szinte a nővéremnek fogadtam...


Evelinnel, akit pedig húgomnak..

Egy videó arról a bizonyos Matchbox Twenty dalról.

És végül egy fotó, ami ugyan még koncert előtt készült, de majdnem mindenki rajta van, akiket megismertem itt. Illetve Ercsit korábban.

És hamarosan jönnek márciusi élményeim...