Hagyományos Sörfesztivál

Az őrületes húsvéti Santa Cruz buli után fix tervem a már hagyományos nyárindítónak számító békéscsabai Sörfesztivál volt. Igaz, még gondolkoztam a május 15-i körösladányi buliban is, hiszen előtte két nappal volt a szülinapom, de az végül meghiúsult a fizetős pótvizsga miatt. A vizsga egyébként sikerült és a bizonyítványom is megvan. És mert a gépem töltője ismét meghalt, azt is szereztem egy újat. Így már semmi akadálya nem volt egy jó kis bulizásnak.
A nagy napon, június 11-én, az eddigiektől eltérően nem keltem túl korán, olyan nyolc óra körül. Így is belefért minden a szokásos kávétól a körömlakkozásig. Mivel dögmeleg volt, így egy egyszerű fekete pántos top és a kockás miniszoknyám mellett döntöttem, hozzá a fehér sarum. Háromnegyed egykor kimentem a buszhoz és irány a második városom, Békéscsaba. A vasútállomáson szálltam le ezúttal, mert meg volt beszélve egy találkozóm. Háromnegyed kettőkor vége befutott az IC Pestről és ahogy arra számítottam, a leszállók közt ott volt Répy. Jó sokat utazott és igazából csak azért, mert a MÁV a Sörfeszt idejére csinált egy akciót, hogy aki Békéscsabára utazik vonattal, annak 50% kedvezményt adnak. De lényeg az, hogy mikor leszállt a vonatról, rögtön megöleltük és megpusziltuk egymást.
A viszontlátás öröme után elindultunk, mert még hosszú gyalogtúra várt ránk. A vasútállomáson a hőség miatt egy nő ásványvizet osztogatott. Még én is kaptam egyet. Ennek külön örültünk, mert legalább nem kellett venni. Séta közben Répy néha előkapta a telefonját és fotózott, ha már világot lát. Például a Csaba Centert is. Bár nagyrészt árnyékban sétáltunk (hála annak, hogy az Andrássy út tele van fákkal), azért megkönnyebbültünk, mikor odaértünk a Hajvágás Expresszbe. Ugyanis kb. egy héttel korábban bejelentkeztem hozzájuk egy nagygenerálra. Már csak azért is jó volt, mert itt valamennyire ment a klíma és egy kicsit rápihenhettünk a következő gyalogtúrára, ki a csarnokhoz. Direkt kettőre volt az időpontom, hogy még időben végezzünk, ám a festés kicsit elhúzódott. Máskor emiatt nem aggódtam volna, de most ugye ott volt a megbeszélt program. Közben Répy visszament a Centerbe, én pedig mondtam neki, hogy ha végzek, én is oda megyek. Festés után még vágattam is a hajamból (fazon maradt, csak a hosszából kicsit) és a végén Viki (fodrász) még fel is tupírozta.
Mikor kész lett a hajam, visszamentem én is a Centerhez. Elöl, a színpadnál nem találtam senkit, úgyhogy inkább elindultam a mosdó felé, hogy ha a Répy és Klauék már nincsenek ott, megejtem a sminkelést és majd a csarnoknál találkozunk. Aztán a Sparnál valaki rám köszönt. El voltam bambulva, ezért csak két másodperc késéssel fogtam fel azt, hogy Klau és Szilvi köszöntek rám. Az ölelés mellé most kaptak puszit is, mert nem voltam még kirúzsozva, majd mondták, hogy Niki és Répy bementek a Sparba még vízért. Követtem a példájukat, bár én csak kaját vettem meg egy energiaitalt (kell a koffein éjszakára). Szerencsére kifogtam az egyik rövid sort, úgyhogy gyorsan végeztem. Mikor együtt volt a csapat, nekivágtunk a jó hosszú gyalogtúrának a Centertől a csarnokig. Közben előkerültek a jó kis koncertes storyk.
Már jóval elmúlt öt óra, mire kiértünk a csarnokhoz. Megvettük a belépőket, majd egy kis várakozásra kényszerültünk, mert nem találták a bélyegzőt, amivel Répy vonatjegyét le kellett bélyegezni ahhoz, hogy hazafelé is érvényes legyen. Közben megérkezett hozzánk Kati is. Mikor végre meglett a bélyegző, mindannyian bementünk, bár igaz, hogy én már kicsit hamarabb. Előre szaladtam a színpadhoz, hogy amennyire lehet, csináljak helyet a többieknek, de szerencsére még majdnem üres volt az első sor. Rögtön bevágódtunk előre, én természetesen Zsolti elé, és ledobtam a cuccaimat is, hogy engem onnan nem robbant ki senki. Mellém Kati állt be, mellé Szilvi, Niki, Klau és Répy. Ha jól emlékszem, én már nagyon el sem mozdultam onnan, de ha már stabil helyen álltam, elővettem a sminkcuccaimat és nekiálltam kifesteni a szemem. Nem lett tökéletes, de nem baj. Várakozás közben még Katival lőttünk egy selfie-t is. A színpadon közben már állt a Neoton cucca, és ahogy telt az idő, úgy gyűltek mellénk-közénk a rajongók. Például Kati és közém egy nő. A másik oldalamra pedig egy házaspár, akik Torontóból jöttek el. A nő kubai volt, de nagyon jól beszélt magyarul. Velük úgy elbeszélgettünk, míg vártuk a történéseket. Olyan hat óra körül kezdődött a tényleges program, méghozzá az ejtőernyősökkel. Ugyanis szokás szerint az első söröshordó az égből érkezett. Először két ejtőernyős szállt le a színpad előtt, majd a harmadik hozta magára erősítve a söröshordót. Amit aztán persze csapra is vágtak. Csábító volt az ingyen sör gondolata, de inkább kihagytam, mert már semerre nem akartam menni.
A kiírt este hét helyett kb. fél nyolckor kezdődött a Neoton koncertje (Mivel jól elhúzták a megnyitóbeszédeket). Őket ugyebár senkinek sem kell bemutatni, hiszen rengetegen nőttek fel az ő zenéjükön. Most is eljátszották minden ismert és kevésbé ismert dalukat a Tini daltól és a Nyár van-tól a Sandokan-on át a Kell, hogy várj-ig. Annyira jó hangulatot teremtettek, hogy még mi is ugrálni és táncolni kezdtünk. Legalábbis én biztosan. A Neotonról egyébként azt szoktam mondani, hogy a szüleink zenéje, de én is elhallgatom. És hát remek bemelegítés volt az igazi nagy tomboláshoz. Közben megjelentek mögöttem a Hooligánok is, akik a Neoton koncert után mellém-mögém keveredtek. Margit, Lexi, Ida, Adri, Feri, egyik oldalt, másik oldalt pedig Földesi Ági és Tar Vera. Utóbbi kettővel talán már találkoztam korábban is (lehet, hogy a Barba Negrában) csak nem emlékeztem rájuk, mikor megkerestek Facebookon. Nem baj, most találkoztunk ténylegesen. Amint együtt volt a kis csapat, már türelmetlenül vártuk a Hooliganst.
Úgy fél 10 lehetett valahogy, mikor a színpad ismét elsötétült és megszólalt az új Hooligans 19-es járat Intro. Majd megjelent a színpadon Endi. Aztán Zsolti és Tibi. Majd végül Csipa és belekezdtek a Mindörökké-be. Mi meg csak erre vártunk, azonnal ugrálni, énekelni és tombolni kezdtünk. Az ébresztőt az Egyformán követte, majd jött a Tedd el, az Idegen, a Küzdj, a Királylány (Metallica változatban is) Van az úgy... Magam részéről úgy tomboltam ismét, mint aki hónapok óta nem volt Hooligans koncerten (Na jó, Valentin napon voltam utoljára), csak szusszanásként vettem elő néha a fényképezőgépet. De ahogy szétnéztem, a többiek mellettem-mögöttem is mind ugyanúgy tomboltak. Bolondozásból nem volt hiány ezúttal sem, hála annak, mikor Csipa tánccal köszöntötte fel a szülinaposokat. Na de Zsolti és Tibi is kivették a részüket a mókából. Volt még Játszom, Másik szemmel, Szabadon, Legyen valami, Ringass el, Nőben a boldogság, meg egy kis improvizáció Tibi, Zsolti és Endi jóvoltából. Ja meg Csipa egyszer leszaladt a színpad elé és lepacsizott az első sorral. Én csak három ujjammal "pacsiztam" vele, de nem baj, legalább sikerült. Ja és bejelentette, hogy október 17-én a Barba Negrában lemezbemutató koncert. Na, ezt nem kéne kihagyni. Az Illúzió ezúttal kicsit előrébb került, majd ezt a Paradicsom követte, ami nekem, meg azt hiszem másoknak is, kicsit keserédes, hiszen ez volt Cápa kedvenc Hooligans dala... Ezután a fiúk lementek a színpadról, de olyan nincs, hogy ne tapsoljuk őket vissza. És vissza is jöttek, a Félemberrel (Jégember) és a Hotel Mámorral, mert akad, aki... Tudjátok :D A koncert végén természetesen repültek a dobverők, sajna megint nem nekem, de az egyiket az egyik kedves ismerősöm, Kitti kapta el.
Koncert után lassan meglazult mögöttünk a tömeg, de nem mentünk nagyon messzire, mert a színpad előtt retro disco kezdődött. Közben Klau, Niki és Szilvi elbúcsúztak tőlünk, mert mentek el. Szerintem legközelebb Gyopárosfürdőn találkozunk. Mi meg odasoroltunk a shophoz, ahol végre én is beszereztem az útlevelemet a Hooligans 19-es járatára, meg bele az első pecsétet. Aztán majd még gyűlhet a többi. Ahogy ez megvolt, odamentem egyik volt munkatársamhoz, aki szintén Hooligán és váltottam vele pár szót. Aztán Ágival, Verával és Idával fotózkodtam. Majd vissza a színpadhoz, várva, hogy kijöjjenek a fiúk. Itt még találkoztam Mariannal és Anival is, bár ők már nem kaptak puszit. Egy jó darabig nem úgy tűnt, hogy ki akarnak jönni a Hooligánjaink, Kittivel már azon gondolkoztunk, hogy be kéne menni. És most még azt se tudtuk meglépni, hogy megkerüljük a színpadot, mert felhúztak mellé egy amolyan VIP sátrat, Meg jól kihúzták a kerítést, szóval lehetetlen volt a backstage mögé kerülni. Aztán megláttuk, ahogy Endi és Zsolti, Sanyi kíséretében felénk tart. Az üdvrivalgás mellett azonnal előkerültek a fényképezőgépek is. Sanyi ugyan osztgatott autogramkártyákat, de mert aláírásom van már annyi, hogy nem is számolom, inkább a közös képre gyúrtam, meg arra, hogy pár szót válthassak a fiúkkal. Mellettem Lexi volt, akinek természetesen én csináltam meg a közös képet, bár úgy remegett a kezem, hogy két kézzel kellett tartanom a gépet. Mikor Zsolti odaért hozzám, egyből egy öleléssel fogadtam. Közben megkérdeztem tőle, milyen volt a Santa Cruz koncert (mint azt a beszámolóban is említettem, ott láttam őt) és azt mondta, király volt. Ja meg amin meglepődtem, hogy a kacsa iránt érdeklődött. Mondtam, hogy ott van a táskámban (a kicsi, amit mindig magamnál tartok koncerten), de nem vettem elő. Közös képünk viszont lett vagy 3-4 is, mert kettő nem lett jó, egyet Répy csinált úgy paparazzi módra, az utolsó meg végre jó lett. Aztán Endi következett, az ölelés meg természetesen neki is jár. Mondtam neki, hogy a Novarock sajna nem jött össze, de gyúrunk a müncheni Mötley koncertre. Vagy Helsinki... Ki tudja, mit hoz az élet... Közös képünk meg kettő is lett, mert az első megint bénán sikerült. De nem baj, az ölelés mindig jár. Mikor ez kész lett, mondtam Lexinek, hogy majd megírom neki az email címemet, ahova kérem a közös képeket.
A fotózkodások után szétszéledt a csapat. Katitól elbúcsúztunk, meg azt hiszem, Lexitől is, Idáék meg elvonultak inni valamerre, így ketten maradtunk Répyel. Egy darabig tanakodtunk, hogy merre tovább, majd abban maradtunk, hogy keresünk egy mosdót. Semmi kedvem nem volt még arra is költeni, de kénytelen voltam, mert át kellett öltözzek. Felvettem a cicanadrágomat, meg a pulcsimat, aztán kint leültünk egy padra Répyvel. Koncert közben én elég sokat ittam az ingyen ásványvízből, szóval már inkább tartalékoltam a többit. Ahogy ott ücsörögtünk, arra jött egy biztonsági őr szerű fazon és mondta, hogy zár a bazár. Igaz, már akkor egy óra is elmúlt, szóval Répyvel szép lassan mi is útnak indultunk. Nem siettünk, időnk volt, mint a tenger. A kórháznál leültünk egy padra pihenni. Nem is bántam, mert már eléggé fájt a talpam. Nem tudom, meddig ücsörögtünk ott, de aztán megerőltettük magunkat és mentünk tovább. A főtéren megint leültünk egy padra, ott Répy már kicsit elbóbiskolt a vállamon. Fél három-háromnegyed három közt valahogy megint összeszedtük magunkat és tovább mentünk, ezúttal a Centerig jutottunk. Itt már tovább maradtunk, lassan világosodni kezdett, ahogy nekivágtunk az utolsó etapnak, a vasútállomáshoz. Mikor odaértünk, az első dolgunk az volt, hogy megnézzük, mikor nyitnak a büfék és a kisboltok. Szerencsére mindegyik ötkor nyitott, úgyhogy csak kb. egy órát kellett várni. Bekuporodtunk a váróba és Répy megint elbóbiskolt a vállamon. Talán kicsit én is. Legalábbis azon a néhány selfie-n, amit ott kuporogva csináltunk.
Hajnal ötkor mégis felébresztettem Répyt és lementünk az aluljáróba. Ő beszerzett az útra egy nagy üveg ásványvizet, én meg egy kis reggelit, meg egy kávét. Míg vártuk a vonatot, megreggeliztünk. 6,10 könyékén kimentünk a peronra. A vonat egész pontosan jött, én meg mutattam Répynek, hogy melyik kocsiba szálljon, ahová nem kell IC pótjegy. Búcsúzóul még megöleltük-megpusziltuk egymást és megígértem, hogy ha hazaértem, írok neki. Majd Répy felszállt, én meg elindultam ki a buszhoz. Nem kellett sokat várnom, ám gyorsan rájöttem, hogy már megint megszívtam. Ugyanis kifogtam a miskolci buszt, ami persze csak a buszállomáson állt meg, szóval kb. reggel hétre értem haza. Itthon meg egy zuhany után még írtam Répynek, kiírtam Facebookra, hogy megérkeztem, és hogy aki Novarockra megy Mötley Crüe koncertre, annak jó bulizást, majd eldőltem aludni. Aztán délután nekiálltam a beszámolónak.
Ez a buli egy hatalmas hiánypótló volt, hiszen már Valentin nap óta nem voltam Hooligans koncerten. Oké, ott voltak az áprilisi bulik, de azt meg kihagytam a Santa Cruz miatt, mert na... Igaz, hogy egész délután pácolódtunk a tűző napon és napokig alig tudtam lábra állni, de itt volt velünk Répy, akivel mindig egy élmény a közös tombolás, és a Hooligánokban nem csalódtam most sem.

Bocsi a képek minőségéért, a kordon elég messze volt a színpadtól most is.

Várakozós selfie Katival

Égbőlpottyant söröshordó

Neoton.

A szüleink zenéje, de én is elvagyok vele

Királylány közben

Endi és Zsolti

Csipa

Tibi

Zsolti itt egyedül

Már nagyon hiányoztak

Endi és egy fél Csipa

Paradicsom

Csipa egész előre jött

Vera, Ági, Kat

A két bolondos szőke megint találkozott :D

Endivel alap az ölelés :)

És Idával

Legközelebbi cél augusztus 20-án egy jó kis strandparty Gyopárosfürdőn. Hogy addig lesz-e valami, még nem tudom, de ez tuti. Tartsatok velem akkor is!

Mirigy a Centerben

A kis szeptember eleji kimoccanás után igazából nem sok tervem volt, inkább a tanulásra koncentráltam. Na meg ugye ott volt a nyűg a töltővel. Aztán szeptember közepén kaptam egy meghívást Répytől: Hooligans koncert, Barba Negra, október 25. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy ott leszek. Azon mondjuk még nyűglődtem, hogy hogyan tudok elővételes jegyet venni, de hála a Ticketportal hálózatnak, Csabán a Tourinformban ezt is letudtam. Ja, mondjuk 6-án még várt rám egy vállalkozásgazdálkodás modulzáró vizsga. A vizsgán elvileg átmentem, szóval úgy voltam vele, hogy némi szórakozás igazán kijár. Aztán egyik nap a Csaba Centerben megláttam az idei Őszi Divatnapok és Akciók Éjszakája programját. Meg péntek esti fellépőként az Irigy Hónaljmirigyet. Hát igen… Szerintem nem sokan vannak, akik ne ismernék-szeretnék a bandát. Én konkrétan rajtuk nőttem fel. Elég régen láttam már őket élőben, szóval úgy voltam vele, hogy ha már itt a lehetőség, nem hagyom ki.
A buli napján, október 11-én, pénteken is olyan kilenc körül keltem. Szokásos napi rutin, majd négy és fél óra a suliban. Ráadásul új anyag, de nem mennék most bele. Este negyed hatkor szabadultam ki, utána siettem haza. otthon aztán vacsi közben megkérdeztem tesómat, van-e kedve velem jönni. Persze neki se kellett kétszer mondani a dolgot, úgyhogy vacsi után gyorsan elkészültünk és irány a buszhoz. Na igen, d busz csak 19.50-kor volt. Szóval séta a buszállomáshoz. Az út vég felé aztán Csabán felszállt két ellenőr. Ráadásul az egyik pont az, aki állandóan kukacoskodik. Még jó, hogy minket nem ő, hanem a másik csekkolt. De azért így s kaptam beszólást, mikor egy kanyarban elvesztettem az egyensúlyomat. Bár kapaszkodtam. Kapja be…
Krisztivel (tesóm) a Centernél szálltunk le, és hátul mentünk be. Az első utunk a Sparba vitt, mert bár volt nálunk ásványvíz, én számítottam rá, hogy az nem lesz elég. A Centerben ugyanis ilyenkor általában dögmeleg van, én s csak egy trikót viseltem a kabát alatt. Aztán Kriszti mondta, hogy éhes. Ám legyen, irány a második emelet és a Pizza King. Ezúttal tortilláztunk mindketten. A pótvacsora tán visszamentünk a színpadhoz, ahol épp akkor kezdett Takács Nicolas. Kicsit hátrébb álltunk meg, onnan néztük. Nem nagy kedvencem Nicolas, d szódával elment. Aztán egyre közelebb haladtunk a színpadhoz. Mikor Nicolas lejött a színpadról, leürült a nézőtér, így odamentünk a meghosszabbított színpad elejéhez. A lépcsőre dobtuk a kabátot és a táskánkat és ott maradtunk. Akkor valahogy láttam meg a mozgólépcsőn az egyik csoporttársamat, Diát. Köszöntünk egymásnak, majd ő eltűnt a szemem elől.
A szünet tán újabb divatbemutató következett, méghozzá a CCC cipőbolt és az Avanglion bemutatója. Közben, mikor oldalra fordultunk, láttuk, hogy megérkeztek Mirigyék s. Legalábbis Győző, Feri és Uszi. De inkább a bemutatókat néztük. Ja, meg amit tudtam, fotóztam. Nem mondom, volt a cipők közt egy-két elég szép darab. Na jó, a táskák is jók voltak, és az Avanglionos cuccok is tetszettek. Egy-két sál, meg kesztyű legalábbis.
Fél tizenegy után nem sokkal a műsorvezető felkonferálta Mirigyéket. Egy rövidke intro után megjelent a színpadon Tomi és Uszi, akik a jó hangulatot megalapozandó, egyből a Numerakirállyal nyitottak. Mi meg Krisztivel naná, hogy tapsoltunk, énekeltünk, nevettünk. És ez még csak a kezdet volt, mert jöttek sorban a közönségkedvencek. Volt a Modern Talking paródia, a Tik vagytok parasztok (Győzike paródia), A ByeAlex paródia (külön plusz pont az „anorexiás Bud Spencer” kifejezésért, szakadtam), A Mondd, ez hogy lett sztár? (Gangnam Style), a Világít a számban a Negro, és még a Bugázott réz (Bódi Guszti paródia) is. Utána a fiúk lementek, de még egy dalra visszajöttek: Ez volt a Rajzfilmslágerek Mirigy módra. Meg még a végén Tomi kampányolt egy kicsit Peti mellett is, hogy szavazzunk rá a Sztárban Sztár műsorban. :D
Mikor Mirigyék lementek a színpadról, Krisztivel mi is szedelőzködni kezdtünk. Ekkor odajött hozzánk Dia és megkérdezte, hogy megyünk-e velük haza. Ugyanis ő és árja, Sanyi kocsival voltak, és felajánlották, hogy hazarepítenek minket. Megköszöntük és elfogadtuk, így legalább nekünk se kellett csövezni reggel negyed hatig. A zeneiskolánál kiszálltunk Krisztivel és hazasétáltunk. Otthon meg amilyen gyorsan csak tudtunk, bevágódtunk az ágyba. Magam részéről persze egyből hozzáláttam a beszámolónak. És még az éjszaka meg is lett.
Ami azt illeti, jól jött ez a kis kimozdulás. Igazából a Divatnapokra csak a Mirigy matt mentem át, akikben most sem csalódtam. Kár, hogy csak a fél csapat (Tomi, Feri, Uszi és Győző) volt itt, de csak így négyen is nagyon jó hangulatot csináltak. Könnyesre nevettem magam. Azét remélem, legközelebb már mind a nyolcan jönnek. :D

Néhány kép az estéről:

Nicolas énekel

Cipőbemutató. Ez a piros tűsarkú nagyon is tetszett

Numerakirály, rögtön indításnak

Feri, a „medve”

 „Győzike” vagyis Győző

„Az anorexiás Bud Spencer” vagyis Feri, mint ByeAlex :D

„Világít a számban a Negro” by „Vili a suttyó” :D

„Mondd, ez hogy lett sztár?” És a tánckar :D

Még Bódi Gusztit is megidézték

Feri és a „vándorkeblek” xDD

És ráadásként néhány átértelmezett rajzfilmsláger. Meg a fél Mirigy.

Viszlát a Barba Nergában!

Viharos rock ’n roll

A Nyughatatlan koncert után már tényleg semmit nem terveztem a nyárzáróig, csak egyik nap suli után a buszmegálló felé menet megláttam az augusztus 20-i programot. Kíváncsiságból ránéztem és estére pont Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar koncertjét írta. Én meg úgy voltam vele, hogy az egész havi mókuskerék után ennyi igazán jár nekem.
20-án délelőtt is elég sokáig aludtam, kb. tízkor keltem. Mivel amúgy is pihenőnap volt, a készülődést sem kapkodtam el, tudtam, hogy elég foghíjasan járnak a buszok. Így történt az, hogy kb. délután ötre készültem el. Annyi baj legyen… Ezúttal inkább lementem a buszállomásra, mert nem voltam benne biztos, hogy a távolságiak megállnak-e fönt a városházánál. A fél hatos buszt azért elértem, szóval felugrottam és irány Csaba.
Háromnegyed hat körül értem Csabára. Szokás szerint az evangélikus sulinál szálltam le, onnan sétáltam a főtérre. A katolikus templom előtt akkor már nagyban építették a nagyszínpadon a Honfoglalás rockopera díszleteit. Egy pillanatra megálltam előtte, de aztán mentem tovább. Az én úticélom ugyanis a kisebb, Csabagyöngye színpad volt, a színház előtt. Ott pedig akkorra már elég szép kis tömeg gyűlt össze és mindenki a zenekart várta.
A műsorvezető röviden felkonferálta a zenekart, majd kijelentette, hogy „tilos a koncert képi-és hangrögzítése”. Én meg csak néztem, közben arra gondoltam, hogy remélhetőleg csak a videózásra értette a dolgot. Olyan nincs, hogy én ne fotózzak ide a beszámolóhoz. Aztán a felkonf és egy intro után végre színpadra lépett a zenekar és végül Viki is. Ahogy az egész indult, egy jó kis két órás rock ’n roll partinak ígérkezett. Főleg úgy, hogy ez most élő koncert volt, nem úgy, mint tavaly Méhkeréken. A közönségből néhányan, főleg a kicsi gyerekek egyből táncra perdültek. Igaz, már ekkor nagyon csúnya, sötét felhők gyülekeztek felettünk, de reméltem, hogy legalább a buli végég megússzuk zuhé nélkül. Na, ez nem jött be. Kb. a harmadik szám elején cseperegni kezdett az eső. Még ekkor nem is törődtünk nagyon vele, csak aztán elkezdett dörögni és villámlani. A dal közben színpadra lépett a műsorvezető és közölte, hogy a koncertet félbeszakítják, míg elül a vihar. Mivel az eső is egyre jobban rákezdte, így nagyon nem kellett biztatni az embereket, hogy húzódjanak védett helyre. Magam részéről én a színház bejárata elé húzódtam be sokadmagammal. úgy néztem, hogy zuhog az eső.
Úgy kb. fél óra múlva lecsendesedett a vihar és lassan az eső is elállt. Mivel a műsorvezető azt mondta, ha vége a viharnak, folytatódik a koncert, kíváncsian vártam, mikor kezdik újra a bulit. Na igen ám, csak mikor azt láttam, hogy a színpadról is úgy kell seperni a vizet, sejthető volt, hogy ebből nem lesz folytatás. Így aztán szép lassan én s elindultam le a buszállomáshoz. Ekkor történt az, hogy a Libri (volt DM) előtt a vizes papucsban megcsúszott a lábam és jó nagyot estem. Most biztos nevettek, ha ezt olvassátok, de amúgy elég fájdalmas élmény volt. Egy nő felsegített, majd mezítláb folytattam utamat a Centerig. Közben óvatosan lépkedtem, egyrészt, mert rohadtul fájt a bokám, másrészt meg nem akartam semmibe belelépni. A Centerben a második emeleti mosdóban kicsit rendbeszedtem magam és mert menet közben megszáradt a papucsom, felvettem, mielőtt tovább sétáltam a buszállomásig. Mikor leértem, első dolgom volt megnézni, mikor van buszom haza. Lett volna, a vésztői, két percen belül, csak nem volt kedvem futni. A következő meg a köröstarcsai volt, 20.20-kor. Szóval azt csináltam, amit általában ilyenkor szoktam. Beültem a vasútállomásra és néztem a vonatokat. Régi dili ez már nálam… Kilenc előtt nem sokkal értem haza és amint tudtam, lefeküdtem, ugyanis másnap számvitel napom volt. Azt hiszem, ezt nem kell ragozni…
Általában úgy jövök el minden koncertről, vagy buliból, hogy remekül éreztem/érzem magam. Ezúttal csalódottan jöttem el. Persze ez nem a zenekar hibája volt, az a három dal, amit eljátszottak, kellően meghozta a kedvemet a folytatáshoz, ám a vihar közbeszólt. Na mindegy, jönnek ők még majd a környékre, ha úgy adódik, nem hagyom k. Az esésről meg annyit, hogy a bal vállam azóta s fáj…

Összvissz három képet tudtam csak csinálni, íme:

Minden készen áll…

Jó bulinak indult

A színpad vihar után

És ebből a nyárból már tényleg nincs más hátra, mint a záróbuli. Ami ezúttal egy Redlight Silpper koncert lesz 30-án a Rocktogonban. Ha marad néhány emlékfoszlányom, eskü megosztom veletek.

A Nyughatatlan

Dévaványa után igazából nem terveztem koncertet a Dinnyefesztiválig, de Facebookon találtam egy eseményt, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet. Méghozzá A Nyughatatlan zenekar koncertje Csabán. Korábban már szintén Facen találtam rá a bandára, bele is hallgattam. Tetszett ez az 50-es évek Amerika és Johnny Cash feeling, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Viszont ha már ők lesznek a Barba Negra Trackben augusztus 23-án a Hooligans előzenekara, így gondoltam, megnézem őket és megosztom élményeimet veletek, hogy mire számítsatok.

De ugorjunk is a koncert napjára, július 25-re. Nagyjából a szokásos rutin: Felkelés, reggeli, kávé, zuhany, hajmosás, még egy kávé, bepakolás, busz, suliban beszélgetés a csoporttársakkal, pénzügy óra, szünetben még egy kávé, pénzügy tovább és próbálni nem bealudni. De fél hatkor szerencsére el lettünk engedve. Gyorsan beszabadultam a mosdóba, feldobtam magamra az ékszereimet, sminkeltem, és tupíroztam. Utóbbi nem lett túl jó, talán a kevés hab, vagy amiatt, hogy siettem. Mindegy, amint végeztem, húztam a Meki elé. Ugyanis Katival oda beszéltünk meg találkát.
Nem siettem, de így is gyorsan odaértem a megbeszélt helyre. Kati egy padon ülve várt. Míg nem volt rajtam rúzs, adtam neki egy puszit, majd leültem mellé és beszélgettünk. Természetesen a téma a dévaványai buli volt, meg még egy-két közös borulásunk. Na meg ugye A Nyughatatlan zenekar. Olyan hat óra felé odaálltunk a színpadhoz. Negyed hét körül valahogy kezdett az este első fellépője, a helyi Keserédes. Elég hallgatható zenét játszottak, bár túlzottam nem maradt meg a fejemben. De talán csak mert nem rájuk koncentráltam. Egyébként nem sokan voltak a placcon, inkább a hátrébb felállított székeken ültek.
Nagyjából a kiírt időpontban, este hét körül végre színpadra lépett A Nyughatatlan. Olyan nagy tombolást most nem adtunk elő Katival, inkább csak álltunk oldalt és hallgattuk az amúgy igencsak kellemes muzsikát. Felváltva játszottak saját számokat és Johnny Cash dalokat, sőt időnként a lányok vették át az énekes szerepét. Külön csemegének számított Michael Jackson Black And White című számának Nyughatatlan-féle feldolgozása. Időnként elmentem Kati mellől, de csak azért, hogy szemből is készítsek fotókat a zenekarról. A kb. egy (vagy másfél? - már nem igazán emlékszem) órás műsor végén persze megtapsoltuk őket.
Koncert után még egy darabig ott álltunk és beszélgettünk Katival, majd őhozzá jött a bátyja és egy-két barátjuk. Ők ugyanis már a Kiscsillag koncertre jöttek. Én pedig elbúcsúztam Katitól és lesétáltam a Centerig. Nem kellett sokat várnom a buszra, este fél kilencre már otthon is voltam.
És hogy összefoglaljam az élményeimet: Abszolút megérte suli után nem egyből hazarohanni, hanem ott maradni és megnézni a koncertet. Kellemes, hallgatható muzsika, ami egy fárasztó nap után ellazít, de ugyanakkor remek bemelegítő is egy fergeteges tomboláshoz. Szóval Hooligánok, ha mentek 23-án a Barba Negra Trackbe, szánjatok figyelmet az előzenekarra, nem fogjátok megbánni!
Ami pedig engem illet: Sajnos kénytelen voltam lemondani a medgyesegyházi bulit, mivel vasárnapra esett, hétfőn meg ugye suli... A Barba Negra Track szintén nem esélyes, ezért is az ajánlás. Ami tervben van? Augusztus 30-án a Redlight Slipper nyárzáró bulija a Rocktogonban. A tanulás mellett minden erőmmel azon vagyok, hogy az a buli sikerüljön, mert már eléggé rám fér. Meg amúgy is. Ja és ha összejön, természetesen lesz beszámoló.

Képek a koncertről:

Bébikeselyű, vagy kopasznyakú galamb?

Keserédes zenekar

Katival. Köszi, hogy ott voltál velem :)

A Nyughatatlan

A következő beszámoló ismét egy vendégbeszámoló lesz, méghozzá állandó vendégem, Ági szigligeti élményeiből. Egy-két nap és fent lesz!

Fuss a Sörfesztiválra!

Sarkad után a május elég csendesen telt koncertszempontból. Pedig elvileg egész hónapban a szülinapomat szoktam ünnepelni. :P Mindegy, idén az ajándékom az lett, hogy felvettek bérügyintéző suliba. De ez sem volt akadálya annak, hogy a már kora tavasszal betervezett június 13-i (pont, mint tavaly) Hooligans koncerten kitomboljam magam. Igaz, a suli miatt kénytelen voltam előre tervezni, de ezt most kicsit jobban.
Végre eljött a buli napja. Elég korán keltem, mert ezúttal a szokásosnál kevesebb időm volt készülődni. De tíz óra körül sikerült elkészülnöm. A 11.50-es busszal mentem át Csabára, mint minden hétköznap. Délután egytől fél hatig a suliban ültem és próbáltam agyamba építeni a pénzügy tananyagot. Mikor végre kiszabadultam, egyik csoporttársammal, Ernával rohamtempóban mentünk a Centerhez. Illetve inkább én voltam az, aki sietett. Felmentünk a második emeleti mosdóba, mert ott kevesebben vannak és ott átváltoztam Vadvirággá. :D Azaz átöltöztem, feltupíroztam a hajam és sminkeltem. Utóbbi most csak a szememre vonatkozott, a rúzs később is ráért. Mikor végeztem, lifttel lementünk a földszintre, és örömmel láttam, hogy a 17.55-ös busz, amivel egyébként haza szoktam menni, még nem ment el. Így mikor az befutott, felugrottam rá és azzal mentem az evangélikus templomig. Ott leszálltam és gyalog mentem tovább a sportcsarnokig. Szinte futottam, úgy vitt a lábam.
Negyed hét után nem sokkal értem oda a csarnokhoz. Azt hittem, elég nagy sor lesz, de viszonylag gyorsan ment a beléptetés. Miután megkaptam a karszalagomat, gyorsan elslisszoltam a biztonsági őrök elől, nehogy eszükbe jusson kikutatni a hátizsákom. Ugyanis benne volt egy doboz meggyes sör, egy energiaital, meg egy kis üveg ásványvíz. Átvágtam a sátrak közt, egyenesen a színpad elé. Nem nyomultak még be nagyon, így szabad volt az utam Heniékig. Az ölelés mellé most puszit is kaptak, mert még nem volt rajtam a rúzs. Aztán odamentem Klauékhoz, hogy őket is megölelgessem. Persze egyből megkaptam, hogy már megint megtéptek. A tupír miatt. Szilvi mondjuk a miniszoknya-fekete necc combfix párosításomat sem hagyta szó nélkül. A viszontlátás öröme után apránként bepréselődtem Heni mellé az első sorba, a táskámat pedig a kordonra dobtam. Illetve arra a felhajtható miafrancra, ami a kordon belső felén volt.
Háromnegyed hétkor, a kiírt előtt negyed órával már színpadra lépett Rúzsa Magdi és zenekara. Ők indították az estét. Nem sok dalt ismerek Magditól, de amúgy szeretem, ahogy énekel. Főleg két dalt. Hip - hop, ami egyébként egyik tinikori kedvencem, és a Cadillac. Mivel még elég meleg volt, meg spórolni akartam az energiámmal, így visszafogottan „tomboltam”, vagyis jobbára csak tapsoltam meg énekeltem egy-két dalt, amit tudtam. Például a már említett kettőt, vagy a végén a Highway to Hell-t. Bemelegítésnek tökéletes volt, lelkesen vártuk a folytatást.
Miután Magdi lement a színpadról, oszlott a tömeg is. Ezt kihasználva Nikivel gyorsan elszaladtunk wc-re, de ahogy visszafoglaltuk a helyünket az első sorban, már nem mozdultunk sehova. Közben a színpadon elkezdtek valami nagy fém állványt építeni. Mint utóbb kiderült, A Kör, vagyis az Edda dalaiból összerakott musical díszleteit. A darab főszereplője és rendezője is Pintér Tibor volt. Az előadás valamikor este kilenckor kezdődött, mikor már nagyjából besötétedett. Maga a story amúgy nem rossz, amolyan modern rock tündérmese. A szegény utcazenészt ejti gazdag kedvese, így útra kel. Útközben találkozik egy motoros bandával, és beleszeret a banda vezetőjének húgába. Barátai segítségével híres zenész lesz belőle, így a gazdag lányka is megpróbálja őt újra becserkészni. De a vége úgyis happy end. A dalokat is jól összeválogatták a történethez. Szóval, bár nem bírom az Edda dalait, maga a darab tetszett. Akit érdekel, a nyáron megnézheti Szarvason. Hogy pontosan mikor, azt nem tudom. Egyébként eszembe jutott a darab kapcsán, hogy lehetne egy ilyen musical a Hooligans dalaiból is. Szerintetek???
A musical után egy kis technikai szünet jött, nekünk meg kezdett fogyni a türelmünk. Mondanám, hogy ez általános ilyenkor, de tegyük hozzá, hogy most némi csúszás is beállt a programban. Szóval 23.00 helyett úgy fél órával később történt meg az, amit már délután óta vártunk. A színpad elsötétült és felcsendült a História Intro. Majd jöttek a mi drága Hooligánjaink. Szokás szerint először Endi, majd Tibi és Zsolti, végül Csipa. „Ébresztőnek” rögtön a szokásos hármassal: Mindörökké, Egyformán és Van az úgy. Minket meg nem kellett biztatni a tombolásra, az eddig tartalékolt energiát úgy jól kieresztettük. Főleg én, mert eléggé rám fért a négy óra hossza pénzügy tanulás után. Nem maradhatott ki az Idegen sem, ami egyébként a kedvenc dalom a Históriáról és amihez nemrég elkészült a videoklip. Gondolom már láttátok ti is, hát én vinnyogva röhögtem. :D Koncert felétől valahogy kezdtem fáradni, így jobban csak a refrénnél ugráltam. Hiába, öregszem... :P Azért, mikor "elhúzták a nótám" (Nem félreérteni!) azaz a Várok rád-ot, annak megadtam a módját. A Szex és KV-nak nemkülönben, na meg a legvégén a Hotel Mámornak is.
Mikor a koncert véget ért, Heniék szedelőzködtek, mert jöttek értük. Bár eredetileg úgy volt, hogy együtt csövezünk és újfent kapnak egy adagot a "Virág-féle agymenésekből", de mégis így oldották meg dolgot, mert másnap, vagyis már aznap volt Diának, Heni húgának a ballagása. Szóval elbúcsúztam tőlük és csatlakoztam Klauékhoz. Közben előástam a História albumborítót aláírásra, meg igazítottam a combfixemen. :P Egy darabig ott ácsorogtunk a kordonnál, aztán oldalra mentünk, hátha ott könnyebben elkapjuk a fiúkat. Néhány perc és megjelent a „ketrec” mellett Zsolti. Szorgalmasan osztogatta az aláírásokat és fotózkodott, szerencsére engem se hagyott ki. Igaz, a kép kicsit béna lett, de annyi baj legyen… Majd lesz még jó képünk.
Miután meglett, amit akartunk, tanakodni kezdtünk, várjuk-e ott a többieket, vagy mi legyen. Én mindenképpen szerettem volna Endivel közös képet. Na meg Tibivel is. Abban nem bíztam, hogy Csipát sikerül elkapni, mert kiszámíthatatlan. Dorináék vagy talán Nikiék mondták, hogy ők megpróbálkoznak a másik oldalt, hátha be tudnak lopózni akár a backstagebe is. Mit ad isten, oldalt, pont a színpad, meg a turnébusz közt megláttuk Endit. Meg a kis szabad átjárót a backstagebe, és ha már lehet, akkor miért ne... Szegény Endi, rögtön letámadtuk... De ő, mint mindig, most is mosolyogva tett eleget a kérésünknek. A kép előtt még természetesen meg is lett ölelgetve. Utána Nikiékkel beljebb mentünk a backstagebe, hogy megkeressük Csipát. Megtaláltuk, méghozzá ott, ahol azelőtt Zsolti fotózkodott. Természetesen elkaptuk és nem eresztettük fotó és aláírás nélkül. Meglepően jó kedve volt, ezt onnan vettem észre, hogy mikor rám került a sor, ezt mondta nekem: „Gyere, Tina Turner…” A következő percben meg már „Cyndi Lauper” voltam. Hahaha… :D Végül már csak Tibi maradt, de ő meg elbújt a sátorban. Hogy ekkor Nikiék még ott voltak -e , nem tudom már, de Dorina, Mesi és Dorina osztálytársa, akinek ez volt az első Hooligans koncertje, tuti ott volt. Nem tudom, meddig ácsorogtunk ott, de aztán Tibi végre előbújt. Természetesen mindenki megrohamozta őt, de azért sorra kerültünk mindannyian. Utána kicsit káoszos a dolog, amit nem nagyon értek, mert színjózan voltam, a sörömet se ittam meg. :P Mindegy. Lényeg az, hogy egy kis társaság ott fotózkodott a fiúkkal, ha már mind a négyen egybe voltak. Gondoltam, én se hagyom ki a lehetőséget, ám Csipa ekkor is alakított. Konkrétan odarángatott a többiekhez, hogy „Gyere, Cyndi Lauper…” Ám legyen. Szerencsére Endi mellé sikerült beállnom. A nagy helyzet viszont az, hogy bár én mondtam az egyik csajnak, milyen néven talál meg Facebookon, valószínűleg már elfelejtette. Kár… A fotózkodás után még elbúcsúztam azért Enditől és Zsoltitól. Utóbbinak mondtam, hogy puszit nem adok neki a rúzs miatt, erre ellátott jó tanácsokkal, hogy vigyázzak, nehogy a fogamra kenődjön. Köszi Zsolti, betartom. :D
Mikor kikecmeregtem a backstageből, elindultam a nagy sátor felé, ahol akkor már javában tartott a retro disco. Mivel még kb. három óra múlt, úgy voltam vele, hogy ráérek ott ücsörögni. Csak előbb még egy sötét kis zugban gyorsan felvettem a cicanadrágomat, mert elég hűvös volt. Na meg a bőrdzsekimet is. Maga a dizsi egész jó hangulatú volt, csak én voltam már túl fáradt a bulizáshoz. Nem is sokáig ücsörögtem ott, négy óra előtt nem sokkal elindultam. Nm siettem, a buszom 5.10- volt írva, de még így is jó korán sikerült leérnem a vasútállomáshoz. Ha már ott voltam, beültem a váróba és megittam az energiaitalom. Ahogy ott ücsörögtem, azt hittem, sose lesz öt óra, mert akkor nyit lent az aluljáróban a Fornettis. Mikor végre eljött a bűvös időpont, majdnem szaladtam le az aluljáróba. Gyorsan vettem egy pizzát, meg egy sonkás valamit, eltettem és siettem a buszhoz. Persze, mint úgy általában, a busz pont mindig olyankor késik. Még jó, hogy csak néhány percet. De háromnegyed hatkor már otthon is voltam. Gyors zuhany, kávé és a Fornetti reggeli után ledőltem aludni. Aztán délután nekiláttam a beszámolónak.
Azt kell mondjam, nagyon is rám fért már ez a bulizás. Főleg, ha azt nézzük, milyenek a hétköznapjaim. Délután egytől kb. fél hatig a suliban, meg még itthon is kéne tanulni. Ami vagy összejön, vagy nem. Lényeg az, hogy ismét borultam egy nagyot azokkal, akik ismerik az agyament oldalamat. Mert suli ide, káoszos időbeosztás oda, ez mindig kell. Itt jegyezném meg, előfordulhat majd, hogy kicsúszom az egy hetes időkeretből, ami a beszámolóírást illeti. De azért próbálom tartani az egy hetet.

És az elmaradhatatlan képek:

Rúzsa Magdi és zenekara. Ők indították az estét. 

Magdi :) 

A Kör, azaz az Edda musical 

Endi és a fejnélküli Zsolti :D :D 

Itt már fejjel is :D 

Csipa 

Tibi 

Királylány és Enter Sandman, avagy Metallica Hooligán módra :D 

Kedvenc Hooligánjaink 

Kicsit béna fejem van rajta, de legalább Zsoltival :) 

Endi *.* 

„Gyere, Cyndi Lauper” Hahaha… Csipa :D 

És végül Tibi :) 

Legközelebb Dévaványán találkozhattok velem, júliusban. Tervben meg még van ez-az, majd meglátjuk. Tartsatok velem!