Hagyományos Sörfesztivál

Az őrületes húsvéti Santa Cruz buli után fix tervem a már hagyományos nyárindítónak számító békéscsabai Sörfesztivál volt. Igaz, még gondolkoztam a május 15-i körösladányi buliban is, hiszen előtte két nappal volt a szülinapom, de az végül meghiúsult a fizetős pótvizsga miatt. A vizsga egyébként sikerült és a bizonyítványom is megvan. És mert a gépem töltője ismét meghalt, azt is szereztem egy újat. Így már semmi akadálya nem volt egy jó kis bulizásnak.
A nagy napon, június 11-én, az eddigiektől eltérően nem keltem túl korán, olyan nyolc óra körül. Így is belefért minden a szokásos kávétól a körömlakkozásig. Mivel dögmeleg volt, így egy egyszerű fekete pántos top és a kockás miniszoknyám mellett döntöttem, hozzá a fehér sarum. Háromnegyed egykor kimentem a buszhoz és irány a második városom, Békéscsaba. A vasútállomáson szálltam le ezúttal, mert meg volt beszélve egy találkozóm. Háromnegyed kettőkor vége befutott az IC Pestről és ahogy arra számítottam, a leszállók közt ott volt Répy. Jó sokat utazott és igazából csak azért, mert a MÁV a Sörfeszt idejére csinált egy akciót, hogy aki Békéscsabára utazik vonattal, annak 50% kedvezményt adnak. De lényeg az, hogy mikor leszállt a vonatról, rögtön megöleltük és megpusziltuk egymást.
A viszontlátás öröme után elindultunk, mert még hosszú gyalogtúra várt ránk. A vasútállomáson a hőség miatt egy nő ásványvizet osztogatott. Még én is kaptam egyet. Ennek külön örültünk, mert legalább nem kellett venni. Séta közben Répy néha előkapta a telefonját és fotózott, ha már világot lát. Például a Csaba Centert is. Bár nagyrészt árnyékban sétáltunk (hála annak, hogy az Andrássy út tele van fákkal), azért megkönnyebbültünk, mikor odaértünk a Hajvágás Expresszbe. Ugyanis kb. egy héttel korábban bejelentkeztem hozzájuk egy nagygenerálra. Már csak azért is jó volt, mert itt valamennyire ment a klíma és egy kicsit rápihenhettünk a következő gyalogtúrára, ki a csarnokhoz. Direkt kettőre volt az időpontom, hogy még időben végezzünk, ám a festés kicsit elhúzódott. Máskor emiatt nem aggódtam volna, de most ugye ott volt a megbeszélt program. Közben Répy visszament a Centerbe, én pedig mondtam neki, hogy ha végzek, én is oda megyek. Festés után még vágattam is a hajamból (fazon maradt, csak a hosszából kicsit) és a végén Viki (fodrász) még fel is tupírozta.
Mikor kész lett a hajam, visszamentem én is a Centerhez. Elöl, a színpadnál nem találtam senkit, úgyhogy inkább elindultam a mosdó felé, hogy ha a Répy és Klauék már nincsenek ott, megejtem a sminkelést és majd a csarnoknál találkozunk. Aztán a Sparnál valaki rám köszönt. El voltam bambulva, ezért csak két másodperc késéssel fogtam fel azt, hogy Klau és Szilvi köszöntek rám. Az ölelés mellé most kaptak puszit is, mert nem voltam még kirúzsozva, majd mondták, hogy Niki és Répy bementek a Sparba még vízért. Követtem a példájukat, bár én csak kaját vettem meg egy energiaitalt (kell a koffein éjszakára). Szerencsére kifogtam az egyik rövid sort, úgyhogy gyorsan végeztem. Mikor együtt volt a csapat, nekivágtunk a jó hosszú gyalogtúrának a Centertől a csarnokig. Közben előkerültek a jó kis koncertes storyk.
Már jóval elmúlt öt óra, mire kiértünk a csarnokhoz. Megvettük a belépőket, majd egy kis várakozásra kényszerültünk, mert nem találták a bélyegzőt, amivel Répy vonatjegyét le kellett bélyegezni ahhoz, hogy hazafelé is érvényes legyen. Közben megérkezett hozzánk Kati is. Mikor végre meglett a bélyegző, mindannyian bementünk, bár igaz, hogy én már kicsit hamarabb. Előre szaladtam a színpadhoz, hogy amennyire lehet, csináljak helyet a többieknek, de szerencsére még majdnem üres volt az első sor. Rögtön bevágódtunk előre, én természetesen Zsolti elé, és ledobtam a cuccaimat is, hogy engem onnan nem robbant ki senki. Mellém Kati állt be, mellé Szilvi, Niki, Klau és Répy. Ha jól emlékszem, én már nagyon el sem mozdultam onnan, de ha már stabil helyen álltam, elővettem a sminkcuccaimat és nekiálltam kifesteni a szemem. Nem lett tökéletes, de nem baj. Várakozás közben még Katival lőttünk egy selfie-t is. A színpadon közben már állt a Neoton cucca, és ahogy telt az idő, úgy gyűltek mellénk-közénk a rajongók. Például Kati és közém egy nő. A másik oldalamra pedig egy házaspár, akik Torontóból jöttek el. A nő kubai volt, de nagyon jól beszélt magyarul. Velük úgy elbeszélgettünk, míg vártuk a történéseket. Olyan hat óra körül kezdődött a tényleges program, méghozzá az ejtőernyősökkel. Ugyanis szokás szerint az első söröshordó az égből érkezett. Először két ejtőernyős szállt le a színpad előtt, majd a harmadik hozta magára erősítve a söröshordót. Amit aztán persze csapra is vágtak. Csábító volt az ingyen sör gondolata, de inkább kihagytam, mert már semerre nem akartam menni.
A kiírt este hét helyett kb. fél nyolckor kezdődött a Neoton koncertje (Mivel jól elhúzták a megnyitóbeszédeket). Őket ugyebár senkinek sem kell bemutatni, hiszen rengetegen nőttek fel az ő zenéjükön. Most is eljátszották minden ismert és kevésbé ismert dalukat a Tini daltól és a Nyár van-tól a Sandokan-on át a Kell, hogy várj-ig. Annyira jó hangulatot teremtettek, hogy még mi is ugrálni és táncolni kezdtünk. Legalábbis én biztosan. A Neotonról egyébként azt szoktam mondani, hogy a szüleink zenéje, de én is elhallgatom. És hát remek bemelegítés volt az igazi nagy tomboláshoz. Közben megjelentek mögöttem a Hooligánok is, akik a Neoton koncert után mellém-mögém keveredtek. Margit, Lexi, Ida, Adri, Feri, egyik oldalt, másik oldalt pedig Földesi Ági és Tar Vera. Utóbbi kettővel talán már találkoztam korábban is (lehet, hogy a Barba Negrában) csak nem emlékeztem rájuk, mikor megkerestek Facebookon. Nem baj, most találkoztunk ténylegesen. Amint együtt volt a kis csapat, már türelmetlenül vártuk a Hooliganst.
Úgy fél 10 lehetett valahogy, mikor a színpad ismét elsötétült és megszólalt az új Hooligans 19-es járat Intro. Majd megjelent a színpadon Endi. Aztán Zsolti és Tibi. Majd végül Csipa és belekezdtek a Mindörökké-be. Mi meg csak erre vártunk, azonnal ugrálni, énekelni és tombolni kezdtünk. Az ébresztőt az Egyformán követte, majd jött a Tedd el, az Idegen, a Küzdj, a Királylány (Metallica változatban is) Van az úgy... Magam részéről úgy tomboltam ismét, mint aki hónapok óta nem volt Hooligans koncerten (Na jó, Valentin napon voltam utoljára), csak szusszanásként vettem elő néha a fényképezőgépet. De ahogy szétnéztem, a többiek mellettem-mögöttem is mind ugyanúgy tomboltak. Bolondozásból nem volt hiány ezúttal sem, hála annak, mikor Csipa tánccal köszöntötte fel a szülinaposokat. Na de Zsolti és Tibi is kivették a részüket a mókából. Volt még Játszom, Másik szemmel, Szabadon, Legyen valami, Ringass el, Nőben a boldogság, meg egy kis improvizáció Tibi, Zsolti és Endi jóvoltából. Ja meg Csipa egyszer leszaladt a színpad elé és lepacsizott az első sorral. Én csak három ujjammal "pacsiztam" vele, de nem baj, legalább sikerült. Ja és bejelentette, hogy október 17-én a Barba Negrában lemezbemutató koncert. Na, ezt nem kéne kihagyni. Az Illúzió ezúttal kicsit előrébb került, majd ezt a Paradicsom követte, ami nekem, meg azt hiszem másoknak is, kicsit keserédes, hiszen ez volt Cápa kedvenc Hooligans dala... Ezután a fiúk lementek a színpadról, de olyan nincs, hogy ne tapsoljuk őket vissza. És vissza is jöttek, a Félemberrel (Jégember) és a Hotel Mámorral, mert akad, aki... Tudjátok :D A koncert végén természetesen repültek a dobverők, sajna megint nem nekem, de az egyiket az egyik kedves ismerősöm, Kitti kapta el.
Koncert után lassan meglazult mögöttünk a tömeg, de nem mentünk nagyon messzire, mert a színpad előtt retro disco kezdődött. Közben Klau, Niki és Szilvi elbúcsúztak tőlünk, mert mentek el. Szerintem legközelebb Gyopárosfürdőn találkozunk. Mi meg odasoroltunk a shophoz, ahol végre én is beszereztem az útlevelemet a Hooligans 19-es járatára, meg bele az első pecsétet. Aztán majd még gyűlhet a többi. Ahogy ez megvolt, odamentem egyik volt munkatársamhoz, aki szintén Hooligán és váltottam vele pár szót. Aztán Ágival, Verával és Idával fotózkodtam. Majd vissza a színpadhoz, várva, hogy kijöjjenek a fiúk. Itt még találkoztam Mariannal és Anival is, bár ők már nem kaptak puszit. Egy jó darabig nem úgy tűnt, hogy ki akarnak jönni a Hooligánjaink, Kittivel már azon gondolkoztunk, hogy be kéne menni. És most még azt se tudtuk meglépni, hogy megkerüljük a színpadot, mert felhúztak mellé egy amolyan VIP sátrat, Meg jól kihúzták a kerítést, szóval lehetetlen volt a backstage mögé kerülni. Aztán megláttuk, ahogy Endi és Zsolti, Sanyi kíséretében felénk tart. Az üdvrivalgás mellett azonnal előkerültek a fényképezőgépek is. Sanyi ugyan osztgatott autogramkártyákat, de mert aláírásom van már annyi, hogy nem is számolom, inkább a közös képre gyúrtam, meg arra, hogy pár szót válthassak a fiúkkal. Mellettem Lexi volt, akinek természetesen én csináltam meg a közös képet, bár úgy remegett a kezem, hogy két kézzel kellett tartanom a gépet. Mikor Zsolti odaért hozzám, egyből egy öleléssel fogadtam. Közben megkérdeztem tőle, milyen volt a Santa Cruz koncert (mint azt a beszámolóban is említettem, ott láttam őt) és azt mondta, király volt. Ja meg amin meglepődtem, hogy a kacsa iránt érdeklődött. Mondtam, hogy ott van a táskámban (a kicsi, amit mindig magamnál tartok koncerten), de nem vettem elő. Közös képünk viszont lett vagy 3-4 is, mert kettő nem lett jó, egyet Répy csinált úgy paparazzi módra, az utolsó meg végre jó lett. Aztán Endi következett, az ölelés meg természetesen neki is jár. Mondtam neki, hogy a Novarock sajna nem jött össze, de gyúrunk a müncheni Mötley koncertre. Vagy Helsinki... Ki tudja, mit hoz az élet... Közös képünk meg kettő is lett, mert az első megint bénán sikerült. De nem baj, az ölelés mindig jár. Mikor ez kész lett, mondtam Lexinek, hogy majd megírom neki az email címemet, ahova kérem a közös képeket.
A fotózkodások után szétszéledt a csapat. Katitól elbúcsúztunk, meg azt hiszem, Lexitől is, Idáék meg elvonultak inni valamerre, így ketten maradtunk Répyel. Egy darabig tanakodtunk, hogy merre tovább, majd abban maradtunk, hogy keresünk egy mosdót. Semmi kedvem nem volt még arra is költeni, de kénytelen voltam, mert át kellett öltözzek. Felvettem a cicanadrágomat, meg a pulcsimat, aztán kint leültünk egy padra Répyvel. Koncert közben én elég sokat ittam az ingyen ásványvízből, szóval már inkább tartalékoltam a többit. Ahogy ott ücsörögtünk, arra jött egy biztonsági őr szerű fazon és mondta, hogy zár a bazár. Igaz, már akkor egy óra is elmúlt, szóval Répyvel szép lassan mi is útnak indultunk. Nem siettünk, időnk volt, mint a tenger. A kórháznál leültünk egy padra pihenni. Nem is bántam, mert már eléggé fájt a talpam. Nem tudom, meddig ücsörögtünk ott, de aztán megerőltettük magunkat és mentünk tovább. A főtéren megint leültünk egy padra, ott Répy már kicsit elbóbiskolt a vállamon. Fél három-háromnegyed három közt valahogy megint összeszedtük magunkat és tovább mentünk, ezúttal a Centerig jutottunk. Itt már tovább maradtunk, lassan világosodni kezdett, ahogy nekivágtunk az utolsó etapnak, a vasútállomáshoz. Mikor odaértünk, az első dolgunk az volt, hogy megnézzük, mikor nyitnak a büfék és a kisboltok. Szerencsére mindegyik ötkor nyitott, úgyhogy csak kb. egy órát kellett várni. Bekuporodtunk a váróba és Répy megint elbóbiskolt a vállamon. Talán kicsit én is. Legalábbis azon a néhány selfie-n, amit ott kuporogva csináltunk.
Hajnal ötkor mégis felébresztettem Répyt és lementünk az aluljáróba. Ő beszerzett az útra egy nagy üveg ásványvizet, én meg egy kis reggelit, meg egy kávét. Míg vártuk a vonatot, megreggeliztünk. 6,10 könyékén kimentünk a peronra. A vonat egész pontosan jött, én meg mutattam Répynek, hogy melyik kocsiba szálljon, ahová nem kell IC pótjegy. Búcsúzóul még megöleltük-megpusziltuk egymást és megígértem, hogy ha hazaértem, írok neki. Majd Répy felszállt, én meg elindultam ki a buszhoz. Nem kellett sokat várnom, ám gyorsan rájöttem, hogy már megint megszívtam. Ugyanis kifogtam a miskolci buszt, ami persze csak a buszállomáson állt meg, szóval kb. reggel hétre értem haza. Itthon meg egy zuhany után még írtam Répynek, kiírtam Facebookra, hogy megérkeztem, és hogy aki Novarockra megy Mötley Crüe koncertre, annak jó bulizást, majd eldőltem aludni. Aztán délután nekiálltam a beszámolónak.
Ez a buli egy hatalmas hiánypótló volt, hiszen már Valentin nap óta nem voltam Hooligans koncerten. Oké, ott voltak az áprilisi bulik, de azt meg kihagytam a Santa Cruz miatt, mert na... Igaz, hogy egész délután pácolódtunk a tűző napon és napokig alig tudtam lábra állni, de itt volt velünk Répy, akivel mindig egy élmény a közös tombolás, és a Hooligánokban nem csalódtam most sem.

Bocsi a képek minőségéért, a kordon elég messze volt a színpadtól most is.

Várakozós selfie Katival

Égbőlpottyant söröshordó

Neoton.

A szüleink zenéje, de én is elvagyok vele

Királylány közben

Endi és Zsolti

Csipa

Tibi

Zsolti itt egyedül

Már nagyon hiányoztak

Endi és egy fél Csipa

Paradicsom

Csipa egész előre jött

Vera, Ági, Kat

A két bolondos szőke megint találkozott :D

Endivel alap az ölelés :)

És Idával

Legközelebbi cél augusztus 20-án egy jó kis strandparty Gyopárosfürdőn. Hogy addig lesz-e valami, még nem tudom, de ez tuti. Tartsatok velem akkor is!

Fuss a Sörfesztiválra!

Sarkad után a május elég csendesen telt koncertszempontból. Pedig elvileg egész hónapban a szülinapomat szoktam ünnepelni. :P Mindegy, idén az ajándékom az lett, hogy felvettek bérügyintéző suliba. De ez sem volt akadálya annak, hogy a már kora tavasszal betervezett június 13-i (pont, mint tavaly) Hooligans koncerten kitomboljam magam. Igaz, a suli miatt kénytelen voltam előre tervezni, de ezt most kicsit jobban.
Végre eljött a buli napja. Elég korán keltem, mert ezúttal a szokásosnál kevesebb időm volt készülődni. De tíz óra körül sikerült elkészülnöm. A 11.50-es busszal mentem át Csabára, mint minden hétköznap. Délután egytől fél hatig a suliban ültem és próbáltam agyamba építeni a pénzügy tananyagot. Mikor végre kiszabadultam, egyik csoporttársammal, Ernával rohamtempóban mentünk a Centerhez. Illetve inkább én voltam az, aki sietett. Felmentünk a második emeleti mosdóba, mert ott kevesebben vannak és ott átváltoztam Vadvirággá. :D Azaz átöltöztem, feltupíroztam a hajam és sminkeltem. Utóbbi most csak a szememre vonatkozott, a rúzs később is ráért. Mikor végeztem, lifttel lementünk a földszintre, és örömmel láttam, hogy a 17.55-ös busz, amivel egyébként haza szoktam menni, még nem ment el. Így mikor az befutott, felugrottam rá és azzal mentem az evangélikus templomig. Ott leszálltam és gyalog mentem tovább a sportcsarnokig. Szinte futottam, úgy vitt a lábam.
Negyed hét után nem sokkal értem oda a csarnokhoz. Azt hittem, elég nagy sor lesz, de viszonylag gyorsan ment a beléptetés. Miután megkaptam a karszalagomat, gyorsan elslisszoltam a biztonsági őrök elől, nehogy eszükbe jusson kikutatni a hátizsákom. Ugyanis benne volt egy doboz meggyes sör, egy energiaital, meg egy kis üveg ásványvíz. Átvágtam a sátrak közt, egyenesen a színpad elé. Nem nyomultak még be nagyon, így szabad volt az utam Heniékig. Az ölelés mellé most puszit is kaptak, mert még nem volt rajtam a rúzs. Aztán odamentem Klauékhoz, hogy őket is megölelgessem. Persze egyből megkaptam, hogy már megint megtéptek. A tupír miatt. Szilvi mondjuk a miniszoknya-fekete necc combfix párosításomat sem hagyta szó nélkül. A viszontlátás öröme után apránként bepréselődtem Heni mellé az első sorba, a táskámat pedig a kordonra dobtam. Illetve arra a felhajtható miafrancra, ami a kordon belső felén volt.
Háromnegyed hétkor, a kiírt előtt negyed órával már színpadra lépett Rúzsa Magdi és zenekara. Ők indították az estét. Nem sok dalt ismerek Magditól, de amúgy szeretem, ahogy énekel. Főleg két dalt. Hip - hop, ami egyébként egyik tinikori kedvencem, és a Cadillac. Mivel még elég meleg volt, meg spórolni akartam az energiámmal, így visszafogottan „tomboltam”, vagyis jobbára csak tapsoltam meg énekeltem egy-két dalt, amit tudtam. Például a már említett kettőt, vagy a végén a Highway to Hell-t. Bemelegítésnek tökéletes volt, lelkesen vártuk a folytatást.
Miután Magdi lement a színpadról, oszlott a tömeg is. Ezt kihasználva Nikivel gyorsan elszaladtunk wc-re, de ahogy visszafoglaltuk a helyünket az első sorban, már nem mozdultunk sehova. Közben a színpadon elkezdtek valami nagy fém állványt építeni. Mint utóbb kiderült, A Kör, vagyis az Edda dalaiból összerakott musical díszleteit. A darab főszereplője és rendezője is Pintér Tibor volt. Az előadás valamikor este kilenckor kezdődött, mikor már nagyjából besötétedett. Maga a story amúgy nem rossz, amolyan modern rock tündérmese. A szegény utcazenészt ejti gazdag kedvese, így útra kel. Útközben találkozik egy motoros bandával, és beleszeret a banda vezetőjének húgába. Barátai segítségével híres zenész lesz belőle, így a gazdag lányka is megpróbálja őt újra becserkészni. De a vége úgyis happy end. A dalokat is jól összeválogatták a történethez. Szóval, bár nem bírom az Edda dalait, maga a darab tetszett. Akit érdekel, a nyáron megnézheti Szarvason. Hogy pontosan mikor, azt nem tudom. Egyébként eszembe jutott a darab kapcsán, hogy lehetne egy ilyen musical a Hooligans dalaiból is. Szerintetek???
A musical után egy kis technikai szünet jött, nekünk meg kezdett fogyni a türelmünk. Mondanám, hogy ez általános ilyenkor, de tegyük hozzá, hogy most némi csúszás is beállt a programban. Szóval 23.00 helyett úgy fél órával később történt meg az, amit már délután óta vártunk. A színpad elsötétült és felcsendült a História Intro. Majd jöttek a mi drága Hooligánjaink. Szokás szerint először Endi, majd Tibi és Zsolti, végül Csipa. „Ébresztőnek” rögtön a szokásos hármassal: Mindörökké, Egyformán és Van az úgy. Minket meg nem kellett biztatni a tombolásra, az eddig tartalékolt energiát úgy jól kieresztettük. Főleg én, mert eléggé rám fért a négy óra hossza pénzügy tanulás után. Nem maradhatott ki az Idegen sem, ami egyébként a kedvenc dalom a Históriáról és amihez nemrég elkészült a videoklip. Gondolom már láttátok ti is, hát én vinnyogva röhögtem. :D Koncert felétől valahogy kezdtem fáradni, így jobban csak a refrénnél ugráltam. Hiába, öregszem... :P Azért, mikor "elhúzták a nótám" (Nem félreérteni!) azaz a Várok rád-ot, annak megadtam a módját. A Szex és KV-nak nemkülönben, na meg a legvégén a Hotel Mámornak is.
Mikor a koncert véget ért, Heniék szedelőzködtek, mert jöttek értük. Bár eredetileg úgy volt, hogy együtt csövezünk és újfent kapnak egy adagot a "Virág-féle agymenésekből", de mégis így oldották meg dolgot, mert másnap, vagyis már aznap volt Diának, Heni húgának a ballagása. Szóval elbúcsúztam tőlük és csatlakoztam Klauékhoz. Közben előástam a História albumborítót aláírásra, meg igazítottam a combfixemen. :P Egy darabig ott ácsorogtunk a kordonnál, aztán oldalra mentünk, hátha ott könnyebben elkapjuk a fiúkat. Néhány perc és megjelent a „ketrec” mellett Zsolti. Szorgalmasan osztogatta az aláírásokat és fotózkodott, szerencsére engem se hagyott ki. Igaz, a kép kicsit béna lett, de annyi baj legyen… Majd lesz még jó képünk.
Miután meglett, amit akartunk, tanakodni kezdtünk, várjuk-e ott a többieket, vagy mi legyen. Én mindenképpen szerettem volna Endivel közös képet. Na meg Tibivel is. Abban nem bíztam, hogy Csipát sikerül elkapni, mert kiszámíthatatlan. Dorináék vagy talán Nikiék mondták, hogy ők megpróbálkoznak a másik oldalt, hátha be tudnak lopózni akár a backstagebe is. Mit ad isten, oldalt, pont a színpad, meg a turnébusz közt megláttuk Endit. Meg a kis szabad átjárót a backstagebe, és ha már lehet, akkor miért ne... Szegény Endi, rögtön letámadtuk... De ő, mint mindig, most is mosolyogva tett eleget a kérésünknek. A kép előtt még természetesen meg is lett ölelgetve. Utána Nikiékkel beljebb mentünk a backstagebe, hogy megkeressük Csipát. Megtaláltuk, méghozzá ott, ahol azelőtt Zsolti fotózkodott. Természetesen elkaptuk és nem eresztettük fotó és aláírás nélkül. Meglepően jó kedve volt, ezt onnan vettem észre, hogy mikor rám került a sor, ezt mondta nekem: „Gyere, Tina Turner…” A következő percben meg már „Cyndi Lauper” voltam. Hahaha… :D Végül már csak Tibi maradt, de ő meg elbújt a sátorban. Hogy ekkor Nikiék még ott voltak -e , nem tudom már, de Dorina, Mesi és Dorina osztálytársa, akinek ez volt az első Hooligans koncertje, tuti ott volt. Nem tudom, meddig ácsorogtunk ott, de aztán Tibi végre előbújt. Természetesen mindenki megrohamozta őt, de azért sorra kerültünk mindannyian. Utána kicsit káoszos a dolog, amit nem nagyon értek, mert színjózan voltam, a sörömet se ittam meg. :P Mindegy. Lényeg az, hogy egy kis társaság ott fotózkodott a fiúkkal, ha már mind a négyen egybe voltak. Gondoltam, én se hagyom ki a lehetőséget, ám Csipa ekkor is alakított. Konkrétan odarángatott a többiekhez, hogy „Gyere, Cyndi Lauper…” Ám legyen. Szerencsére Endi mellé sikerült beállnom. A nagy helyzet viszont az, hogy bár én mondtam az egyik csajnak, milyen néven talál meg Facebookon, valószínűleg már elfelejtette. Kár… A fotózkodás után még elbúcsúztam azért Enditől és Zsoltitól. Utóbbinak mondtam, hogy puszit nem adok neki a rúzs miatt, erre ellátott jó tanácsokkal, hogy vigyázzak, nehogy a fogamra kenődjön. Köszi Zsolti, betartom. :D
Mikor kikecmeregtem a backstageből, elindultam a nagy sátor felé, ahol akkor már javában tartott a retro disco. Mivel még kb. három óra múlt, úgy voltam vele, hogy ráérek ott ücsörögni. Csak előbb még egy sötét kis zugban gyorsan felvettem a cicanadrágomat, mert elég hűvös volt. Na meg a bőrdzsekimet is. Maga a dizsi egész jó hangulatú volt, csak én voltam már túl fáradt a bulizáshoz. Nem is sokáig ücsörögtem ott, négy óra előtt nem sokkal elindultam. Nm siettem, a buszom 5.10- volt írva, de még így is jó korán sikerült leérnem a vasútállomáshoz. Ha már ott voltam, beültem a váróba és megittam az energiaitalom. Ahogy ott ücsörögtem, azt hittem, sose lesz öt óra, mert akkor nyit lent az aluljáróban a Fornettis. Mikor végre eljött a bűvös időpont, majdnem szaladtam le az aluljáróba. Gyorsan vettem egy pizzát, meg egy sonkás valamit, eltettem és siettem a buszhoz. Persze, mint úgy általában, a busz pont mindig olyankor késik. Még jó, hogy csak néhány percet. De háromnegyed hatkor már otthon is voltam. Gyors zuhany, kávé és a Fornetti reggeli után ledőltem aludni. Aztán délután nekiláttam a beszámolónak.
Azt kell mondjam, nagyon is rám fért már ez a bulizás. Főleg, ha azt nézzük, milyenek a hétköznapjaim. Délután egytől kb. fél hatig a suliban, meg még itthon is kéne tanulni. Ami vagy összejön, vagy nem. Lényeg az, hogy ismét borultam egy nagyot azokkal, akik ismerik az agyament oldalamat. Mert suli ide, káoszos időbeosztás oda, ez mindig kell. Itt jegyezném meg, előfordulhat majd, hogy kicsúszom az egy hetes időkeretből, ami a beszámolóírást illeti. De azért próbálom tartani az egy hetet.

És az elmaradhatatlan képek:

Rúzsa Magdi és zenekara. Ők indították az estét. 

Magdi :) 

A Kör, azaz az Edda musical 

Endi és a fejnélküli Zsolti :D :D 

Itt már fejjel is :D 

Csipa 

Tibi 

Királylány és Enter Sandman, avagy Metallica Hooligán módra :D 

Kedvenc Hooligánjaink 

Kicsit béna fejem van rajta, de legalább Zsoltival :) 

Endi *.* 

„Gyere, Cyndi Lauper” Hahaha… Csipa :D 

És végül Tibi :) 

Legközelebb Dévaványán találkozhattok velem, júliusban. Tervben meg még van ez-az, majd meglátjuk. Tartsatok velem!

A negyedik Sörfesztivál

A májusi Fight Club buli után már alig vártam a júniust, ugyanis már tavasszal tudtuk, hogy a júniusi Sörfesztivál és Csülökparádé keretein belül ismét jönnek a Hooligánok Békéscsabára. Klau, Niki és én már akkor tudtuk, hogy ott a helyünk. Mivel egy ideig úgy volt, hogy utána másnap Szegeden is lesz egy Hooligánkodás, gondoltunk rá, hogy másnap is megyünk és Répy is tervezte, hogy jön. De aztán május végén kiderült, hogy Szeged helyett Egerben lesz az a buli, így sajnos neki ugrott a dolog, és nekünk is maradt a Sörfeszt.
Mivel a koncert csütörtöki napra esett, így kénytelen voltam szabadnapot kivenni péntekre, ugyanis idén nem állt szándékomban biciklivel átmenni, főleg, hogy dögmeleget jósoltak aznapra is. Busz meg ugye csak másnap reggel negyed hatkor van hazafelé. A buli előtti napon összekészítettem a cuccaimat, majd ismét kezelésbe vettem a hajamat ezúttal Palette Mousse Colorral. Az eredmény kb. egy árnyalattal szőkébb lett, mint elsőre. Nem baj, alakul ez.
Végre eljött a csütörtök, a buli napja. Aznap is délután kettőig dolgoztam, majd siettem haza. Gyors ebéd, kávé, átöltözés, készülődés. A csini lila fűzőmet vettem fel, hozzá az egyik kedvenc farmeromat és egyik kedvenc nyári papucsomat. Még a hajvasalót is beleeresztettem a hajamba, úgy-ahogy sikerült is kiegyenesíteni, majd az tóbbi időben eléggé megnőtt frufrumat megtűztem egy csattal, a kék táskába beledobtam a bődzsekimet a kacsák mellé és már indultam is a buszmegállóba. Jött is a buszom háromnegyed négy körül, felszálltam és irány Csaba.
Mivel előzőleg írtam Nikiéknek, hogy találkozzunk a Csaba Centernél, így ott szálltam le. Először is bementem a Centerben a Sparba kicsit feltankolni (energiaital, ásványvíz) aztán kimentem a főbejárat elé és vártam a csajokat. Ám ők nem jöttek, így fél öt körül aztán elindultam inkább ki a csarnokhoz. Jó kis gyalogtúra volt, mit ne mondjak, kicsit el is fáradtam, mire odaértem. Persze jó korán, még talán háromnegyed hat sem volt. Kerestem egy árnyékos helyet és ott leültem. Jó darabig nem jött senki, de aztán felbukkant Kati és Móni. Köszöntem nekik, Katival váltottam is pár szót, majd "hűsöltem" tovább.
Aztán mikor már kényelmetlen volt a beton, inkább felálltam és sétáltam pár lépést. Közben megláttam egy, majd két ismerős. arcot. Persze azonnal felismertem Dorináékat, akik ezt a bulit sem hagyták ki. Oda is mentem hozzájuk és velük sétáltam vissza a bejárathoz. Közben egyre többen lettünk, mert közeledett a hat óra, a kapunyitás. Ahogy beálltunk a sorba, még váltottam pár szót Dorinával, pl. arról, hogy milyen volt a májusi Green Day koncert Bécsben. Elmondása szerint nagyon jó.
Hatkor aztán ki is nyitották a kapukat, így mi is besoroltunk. Közben elkeveredtünk egymás mellől Dorinával, de mindketten arra figyeltünk, hogy mielőbb bejussunk. Megkaptam én is a karszalagomat, utána nagy léptekkel a színpad felé vettem az irány, persze levágva az utat a nagy sörsátoron át. Ahogy közeledtem a színpad felé, megláttam ott Dorinát és még Katit is az első sorban. És még egy valakit felismertem: Gyöngyvirág Kolleganőt, aki apukájával és barátnőjével egészen Miskolcról vonatozott idáig. Eredetileg ők Szegedre jöttek volna, de mivel az ugye meghiúsult, így maradt Csaba. A találkozás végül sikerült és ők is kaptak egy-egy kacsapuszit a kicsit még vizes Csőritől és Sápitól. Utána beálltunk az első sorba.
Rövidesen megérkezett Niki, Klau és Szilvi is, akik szintén bepakoltak mellénk. Mivel a színpadon még semmi nem volt, így inkább a sörsátrak felé bambultam. És akkor a kisebbik sátorból láttam kisétálni két ismerőst. Persze azonnal felismertem Henit és Arit, akik igazi meglepetésként jöttek el. Én meg mint valami hülye, rohantam oda hozzájuk és jól megölelgettem őket. Mikor odajöttek ők is mellém, Gyöngyvirág Kolleganő azonnal rákezdett, hogy "utállak titeket" de persze megölelte-megpuszilta őket. Mivel még mindig dögmeleg volt, így leültünk a kordon tövébe, mert ott legalább árnyék is volt, így hallgattuk a Csík Zenekar beállását. Közben egyszer még elszaladtam WC-re, majd visszafelé menet megnéztem a kisebbik sörsátor kínálatát. Ott láttam, hogy van almasör is, így abból tankoltam fel egy korsónyit, így evickéltem vissza az első sorba. És mivel utolsó találkozásunk, azaz a Barba Negra buli óta Heni is nagykorú lett, így az első korty joga ezúttal őt illette. És még ízlett is neki.
Visszaültem a csajokhoz és persze előkerültek a fényképezőgépek is, hogy megörökítsük a találkozást. Na meg ugye ide is kellenek a képek. Közben Gyöngy Kolleganő és én rázendítettünk másik közös kedvencünk, a Disco Express pár dalára. Elég  sok dalt tud már ő is, pl. Szaladó férfi, Pláza angyal, Nyalóka dal, SzerLM, de azért rendszeresen mutatok neki újabbakat :D
Este hétkor kezdődött a Csík Zenekar koncertje, ekkor már felálltunk mi is. Persze nem nagyon mozdultunk rá erre a népzenés témára, de azért elhallgattuk. Színpadra lépett vendégként Lovasi András is, aki még egy Kispál és a Borz dalt is elénekelt, a Csillag vagy fecskét. Közben volt néhány helycserés támadás, Klau mellém került. Illetve előbb én mögé, mert átadtam a helyem egy kerekesszékes lánynak, aki csak a Csík zenekart szerette volna megnézni. Legyünk angyalkák, bár nem vagyok az, de miért ne... Két óra hosszát csak kibírtunk így. Koncert felénél aztán befutottak a fiúk, majd mindannyian, a stábtagok is, kaptak egy-egy História logós pólót illetve pulcsit.
Este kilenckor aztán elsötétül a színpad és megszólalt a várva várt Bohémélet Intro. A fiúk egyenként felbukkantak a színpadon és belecsaptak a Nőben a boldogságba. Ezúttal is extra energiával tomboltam, hiszen kb. fél évet kihagytam a Hooligánkodásból. Természetesen volt Egyformán és nagy örömömre visszatért a koncertekre a Várok rád is. Na, annál a dalnál tényleg eldobtam az agyam jó Hooligán módjára. Nem mintha amúgy nem szoktam volna. Ezúttal volt még A vér nem válik vízzé is, aminél eszembe jutott Répy, hiszen ez a kedvenc dala és sajnáltam, hogy ő nem tombolhat rá élőben. Mivel addigra kicsit elfáradtam, így pihenésképpen készítettem néhány fotót. Mert "kell a blogra" :P A koncert további részében persze maradt az ugrálás, tombolás, mókázás, egészen a Hotel Mámor végéig. A buli végén Endi, mint mindig, most is bedobta a dobverőit, és persze most se én kaptam el. Nem baj, nem adom fel, egyszer az egyik úgyis az enyém lesz :P
Miután a fiúk lementek a színpadról, megittam az utolsó korty almasörömet és nagyjából összeszedtem a cuccaimat. Reméltük, hogy lesz dedikálás, csak azt nem tudtuk, hogy hol. A színpad elé jönnek ki a fiúk, vagy oldalra? Utóbbi a magas kordon miatt nem igazán nyerő, ráadásul a rács még a vaku fényét is visszaveri. Míg vártunk, készítettünk pár képet, aztán oldalra mentünk, hátha könnyebben előcsaljuk a fiúkat.
Elsőnek Zsoltika jött oda hozzánk és már kezdett volna neki, de szerencsénkre rájött, hogy a színpad előtt több a fény, így arra vette az irányt, mi pedig követtük. Mikor odaért hozzám, az otthon felejtett póló helyett a söröspoharat tartottam oda neki aláírásra. Persze már megint olyan kutyafasza filccel írta alá, ami szinte nem is látszódott. :P Én meg, kapva az alkalmon, bemutattam a mi Szöszinknek a kisebbik hápogóst, Sápit is. Mosolyogva fogadta őt, sőt kérte, hogy a képhez tartsam oda. A végeredmény egy igazi szupi-cuki kép lett. Ezután Sápinak irány a táska, és jött Tibi. Az ő filce már sokkal jobban fogott a pohárra és természetesen megvolt a közös kép is. Klau még mondott neki még valamit, amire már nem emlékszem, csak arra, hogy megemlítette Szabit (Sugarloaf) meg minket, mint a Vadvirág lányokat. De többre tényleg nem emlékszem, és gyanítom, Tibi sem. Meg Klau sem... :D
Csipa már megint nem jött ki sajnos, de Endi igen. A söröspohár az ő aláírásával is gazdagodott, és természetesen készült közös kép is, ami szerintem tök aranyos lett, már csak Endi nagy mosolya miatt is. Aztán odakeveredett valami hülyegyerek, aki bekérdezett Endinek hogy "te vagy az énekes?". Na én azt se tudtam, sírjak e vagy nevessek, inkább nagy levegőt vettem és ahogy Endi továbbment, én is kiálltam a sorból.
Miután mindannyiunknak meglett amit akartunk, sajnos eljött a búcsúzkodás ideje. Először Nikiéktől vettünk "könnyes" búcsút, de megígértük egymásnak, hogy Orosházán újra borulunk. Aztán Gyöngyi Kolleganőtől is elbúcsúztam, hogy remélem találkozunk még idén valahol és ott is lesz Szaladó szőke meg Nyalóka dal ;) Mivel már elég hűvös volt, így elővadásztam a táskából a bőrdzsekimet és felvettem. Hogy hogyan keveredtem megint Henryékhez, nem tudom, de velük beszélgettem, míg várták, hogy jöjjenek értük. Búcsúzóul pedig Heni lelkére kötöttem, hogy ügyes legyen a szóbeli érettségin és még elláttam néhány jó tanáccsal is.
Miután ők elmentek, kódorogtam tovább egyedül. Gondoltam, keresek valami kajás részleget, mert időközben megéheztem. Aztán az egyik hot-dogos mellett ismét összetalálkoztam Gyöngyiékkel. Ahogy ott beszélgettünk, felajánlották, hogy éjszakára tartsak velük a szállásukra. Megköszöntem a kedvességüket, de ezt most nem fogadtam el. Ahogy ők is elmentek, én még ott ücsörögtem egy ideig, közben a nálam lévő sminkletörlő kendővel eltávolítottam magamról a vakolatot.
Ahogy ott bóklásztam a sátrak környékén, még volt egy kajálda, ami nyitva volt. Ettem egy gyrost, aztán beültem a nagy sörsátorba. Igaz, hogy valamit mulatós meg hasonló zenék mentek, de ott elücsörögtem kb. éjjel egy óráig. Aztán meguntam az egészet és eljöttem. Lassan sétáltam le a vasútállomáshoz, útközben megálltam a szépen átalakított főtéren és a Centernél is. Mindkét helyen elücsörögtem egy ideig, mert iszonyúan fájt a talpam. Aztán nagy nehezen mégis leértem a a vasútállomásra. Még jó, hogy a csarnok éjjel-nappal nyitva van, így oda bekucorodtam egy padra és próbáltam nem elaludni. Olyan hajnal négy felé, mikor már tényleg azt éreztem, hogy ott fogok bealudni, inkább megittam a megmaradt energiaitalomat és bambultam tovább magam elé.
Miután elment az éjszakai vonat (Bécs-Bukarest gyors, késett vagy három óra hosszát az árvíz miatt) én is fogtam magam és kisétáltam a buszállomásra. A rendes időben, 5.10 körül be is állt az első busz, felszálltam és negyed hatkor irány Békés. Röpke félóra alatt haza is értem. Otthon még gyors zuhany, aztán bedőltem az ágyba.
Mindent összefoglalva, a Hooligánok ismét óriási bulit csaptak a Sörfeszten. Itt volt majdnem mindenki, akikkel mindig élmény együtt borulni, illetve összejött egy újabb első találkozás. Azt hiszem, úgy sikerült a visszatérésem, ahogy elterveztem..

És a képek:

Kezdetnek beültünk

Nikim <3

Gyöngyvirág Kolleganővel. Jó sokat utaztak

Heni <3 Úgy örültem, hogy mégis jött

Csík zenekar

Az új zászló

Képek A vér nem válik vízzé közben:

A 4 Főhooligán

Várva a dedikálást

Ritka szupi-cuki kép

Tibivel

Endi nagyon mosolygós volt :)

Búcsúfotók. Nem ez volt az utolsó találkozás.

Hamarosan jön az orosházi strandbuli beszámolója.