3. Házibuli hétvége Niki szülinapján

Még az októberi Kolbászfesztiválon szóba került Niki születésnapja, hogy jó lenne együtt ünnepelni. Aztán ahogy telt az idő, úgy kezdtük tervezni-szervezni a november 17-ét. Szerencsére szombati napra esett, így melótól függetlenül is el tudtam menni. Niki ajándékának nem gondolkoztam sokat, összeszerkesztettem néhány közös fotónkat egy képre és melléírtam egy idézetet kedvenc dobosunktól Enditől, ami így hangzik:  "Mert a barátság nem egy lófasz". Úgy terveztem, hogy kidolgoztatom a képet és egy szép borítékban adom át neki. És mert a napokban vettem egy új fényképezőgépet, megoldottam úgy a dolgot, hogy a kidolgozandó képet rámentettem a memóriakártyára.
Végre eljött a szombat, a buli napja. Jó korán keltem, olyan hat óra körül, reggeli, készülődés és kávé után pedig már indultam volna Csabára, mert 9.56-kor indult a vonatom, ám a család közbeszólt már megint... Emiatt aztán nem tudtam azzal a busszal menni, amivel akartam és a vonatot se értem el, így marad felesleges egy órám. Addig telefonáltam Nikinek, hogy sajnos csak a későbbi vonattal tudok menni, illetve vettem egy szép kihajtható képeslapot borítékkal együtt az egyik papírboltban.
Aztán visszasétáltam a buszmegállóba, ahol vártam a 10.02-es buszt, ami be is futott, így felugrottam rá és irány Csaba. Annyiból szerencsém volt a késéssel, hogy mire beértem, már kinyitott a Media Markt, így a Centernél szálltam le és bementem. Gyorsan megtaláltam a fotóautomatát, így kipiszkáltam a memóriakártyámat a gépből és betettem az atomatába. Egy kis nehézség után végül sikerült kiigazodnom rajta, így két példányban is kidolgoztattam az ajándéknak szánt képet. Mikor meglettem, irány a kassza, fizettem és már tűntem is el a Centerből.
Legyalogoltam a vasútállomásra, ahol először jegyet vettem, aztán a Fornettinél egy pizza szeletet ebéd gyanánt. Amíg vártam a vonatot, készítettem pár képet ott a vasúállomáson és megkértem egy lányt, hogy csináljon rólam is egy képet. Aztán fél tizenkettő körül már betolták a 4. vágányra a vonatomat, de én vártam kb. háromnegyedig, csak aztán ültem fel. Közben hallgattam, ahogy bemondják a Pannonia IC késését. "Csak" fél órát késett, kicsit el is mosolyodtam, gondolva, hogy egész jó teljesítmény. A Maros IC egyszer négy óra hosszát késett. A vicces az, hogy a belföldi vonatok meg egész pontosak. A vonat, amin ültem, persze most tele volt, mondtam is a velem szemben ülőnek, hogy tényleg tele van "észlényekkel" a MÁV, mert nem igaz, hogy nem tudnak még egy kocsit hozzákapcsolni. Máskor meg három kocsival majdnem üresen szaladgál. A vonaton aztán megebédeltem és útközben még csináltam pár képet a tájról.
Mikor megérkeztem, Niki és Dalma ott vártak az állomáson. Ahogy leugrottam, egyből futottam oda hozzájuk, Nikit pedig jól megszorongattam. Ölelés és puszi után pedig készítettünk még ott az állomáson két képet és irány Nikiékhez. Érkezésünkkor Klau éppen a haját vasalta szokás szerint, készülődött a családi ebédre, amin ott voltak Niki és Klau nagyszülei is és amire Dalma és én is hivatalosak lettünk. Hupsz... Ha ezt én előre tudom... De előtte még átadtam Nikinek az ajándékomat, a képeslapba csomagolt képet, aminek nagyon örült, én pedig kaptam névnapomra előre egy adventi naptárat, egy tábla Bocit és egy angyalkát, majd miután Klau végzett a hajvasalással, mentünk is.
Ebéd közben aztán akadt néhány vicces pillanat, rögtön az ebédindító pálinkával. Én ugyan nem ittam, mert nem szeretem, de Niki, ha jól emlékszem kettőt is leküldött, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit mellélöttyintette a levest. Ebből persze nem kis nevetés lett, mondtuk is Nikinek, hogy ma már ne igyon többet. Persze ebből nem lett semmi, de pálinka helyett inkább bort ittunk. Ebéd után természetesen a torta következett, amit Dalma aranyköpése kísért, mondta Nikinek, hogy "nem kéne felgyújtani a tortát" ennek persze megint röhögés lett a vége, de a szertartás megtörtént. A torta pedig annyira ízlett mindenkinek, hogy még Niki hajára is jutott belőle.
Ebéd és torta után visszavonultunk a csajok szobájába, ott hülyéskedtünk, felnéztünk Facebookra, hangolódtunk az estére, majd ahogy lassan besötétedett, nekiláttunk készülődni. Kezdetnek Klau átvasalta a haját és nekilátott begöndöríteni Dalma vörös sörényét, az én hajamat pedig Niki vette kezelésbe, nagyon szépen ki is vasalta. Frizurakészítés után átöltöztünk buliszerkóba, majd egy gyors vacsi után sminkelés, amit jó néhány hangulatkép követett. Csak amolyan Forrószél Lányok stílusban. Ilyen az, mikor négy lökött Hooligirl modellest játszik :D Aztán este hétkor útnak is indultunk, persze megint előjött az éneklős kedvem.
Először a Lidl felé kanyarodtunk, ahol beszereztünk egy üveg valami vodkás-vérnarancsos lőtyikét, amit persze meg is ittunk míg a Bierig értünk. Ahogy odaértünk, lepakoltuk a kabátunkat, aztán irány a pulthoz. Mindenki vodkanarival indított, illetve én még egy energiaitallal is. Egy kis alapozás után pedig természetesen a zenegépnél kötöttünk ki és válogattunk a dalok között. Indításnak rögtön kezdtünk rockkal, természetesen közte egy-két Hooligans dallal. Eleinte jobban csak ültünk és énekeltünk, például Michel Telo Ai Si Eu Ti Pego-ját, igaz amúgy mirigyesen, Szívós Szemű Márta-ként. Aztán Hotel Mámor közben elejtettem én is egy újabb hülyeséget: Az "akad, aki térdel" sort néhány kissé félreértelmezhető mozdulattal kísértem, ami Dalmának ugrott be először és hangosan nevetni kezdett. És még nem is ittunk sokat.
Aztán később sorra került még a Republic 67-es út című dala is, amivel megemlékeztünk a pontosan egy évvel azelőtt elhunyt Cápára, aki a Hooligans menedzsere volt. Bár mondogattuk egymásnak, hogy nem fogunk sírni, azért a végén mégis elpityeredtünk egy kicsit. De aztán letöröltük a könnyeinket és folytatódott tovább a buli. Persze ekkor már került a zenegépbe Sugarloaf és Magna is, illetve az egyik nagy retro kedvencem, a Carpe Diem Álomhajója. Közben a vodkanarancsot boroskóla váltotta fel, az asztalnál ücsörgést meg éneklés-táncolás-ökörködés.
Aztán Niki kitalálta, hogy felveszi videóra az én gépemmel, ahogy énekeljük neki a Halász Judit féle Boldog Születésnapot. Igaz, a produkcióval nem nyertünk volna Megasztárt, de a szándék volt a lényeg. A kis produkció után természetesen folytattuk a bolondozást, dobáltuk a százasokat a zenegépbe, táncoltunk és rekedtre kornyikáltuk magunkat. Dalma ekkor jutott el második aranyköpéshez, ami szó szerint így hangzott "G.cire fáj a torkom" Aztán mikor leesett, mindenki elkezdett röhögni. Utána az én őrült ötletem nyomán a zenegépből megszólalt a ZiZi Labortól a Honky Tonk Woman, amire Nikivel együtt bolondoztunk. Aztán mivel nagyon kevesen voltak a Bierben, Klau kitalálta, hogy menjünk át a Bowlingba.
Míg átsétáltunk a tömbök között, énrám megint rám jött az énekelhetnék, csak Klau mondta, hogy inkább halasszam későbbre, mert a Bowlingban karaoke van. Mikor odaértünk, lent a pultnál is voltak egy jó néhányan. Kértünk egy-egy itókát, majd felmentünk a felső szintre, ahol már akkor tartott a karaoke.
Eleinte csak ültünk és néztük, aztán mégis odamerészkedtünk a billiárdasztal mellé és és mikor a szánk elé rakták a mikrofont, beleénekeltünk. Aztán mi is kértünk két Hooligans számot, a Királylányt meg a Játszomot, mert az a kettő volt a gépben és amit természetesen végigénekeltünk. Utána jött még két Queen szám, azt nem mi választottuk, de azért én végigénekeltem. Négyünk közül csak én tudtam a szöveget. Miután kiénekeltük magunkat, még ott voltunk egy kicsit, de aztán eluntuk és hazasétáltunk Nikiékhez. Vacsora és fürdés után lefeküdtünk aludni, bár engem Niki macskája, Tigris ki akart dúrni az ágyból. Persze nem hagytam magam, lelöktem a szőnyegre. Aztán már hagyott aludni.
Vasárnap reggel, vagyis már inkább délelőtt kilenc után ébredtünk fel. Reggeli és a nálam szokásos kávé után lassan felöltöztünk, majd Dalma és én nekiláttunk összepakolni a cuccunkat. Miután ez megvolt, a gép elé telepedtünk, felnézett mindenki a saját facebookjára, közben beszélgettünk és feltettük az én Nikonommal készült fotókat és a videót is Klauék gépére, aztán az ő Samsungjukkal készülteket pedig átettük az én memóriakártyámra, így nem kellett küldözgetni. Persze hülyeségnek most sem voltunk ám híján, végigröhögtük az egész délelőttöt.
Aztán dél körül kajáltunk, majd Niki kikísérte Dalmát a buszhoz. Az én vonatom csak 14.13-kor indult, így amíg Niki visszaért, még egyszer átnéztem a cuccomat, nem hagytam e ott valamit. Mikor Niki is visszaért, cipő, kabát, hátizsák föl és kisétáltunk az állomásra. Még volt egy kis időnk, így csináltunk néhány búcsúfotót. Majd rendes időben befutott a vonat, így felugrottam rá, kényelembe helyeztem magam és már indultam is hazafelé. Távozóban még egy képet készítettm, majd inkább csak hátradőltem és néztem a már nem is olyan idegen tájat.
Kb. egy óra vonatozás után leszálltam Csabán, majd kisétáltam a buszhoz. Kicsit várni kellett ugyan, mert a Körös Volánnál mostanság luxus a pontosság, de azért befutott a busz, felszálltam és irány haza. Itthon aztán én is egyből gépre tettem amit összefotóztam és nekiláttam a beszámolónak. Igen tudom, hogy kicsit későn fejezem be őket mostanában, de ez van, ha az ember lánya napközben nem ér rá, mert melózik, este meg olyan fáradt, hogy max. két értelmes sort képes leírni.
És hogy összefoglaljam ezt a rövidített házibuli hétvégét, azt hiszem sikerült egy igazán emlékezetes 16. szülinapot szereznünk Nikinek. Terveink szerint Szilveszterkor folytatás, ám addig még vár rám december 29-én egy óriási buli a Tetoválók Éjszakáján.

És néhány jól elkapott pillanat:

Útra fel :)

Vártak rám <3

Welcome fotó Dalmával :D

Klau készülődik :P

Niki a tőlem kapott ajándékkal <3

Pálinka szerelme XD

Torta és bor. Tudunk élni :P

Az én frizurám már kész :D

A Forrószél Lányok amatőr modell formáció :D

Akik persze bulizni is nagyon tudnak :P

Az alapozás...

... és amikor már hatni kezd :D

A Bowling-ban kicsit fáradtan már...

Reggeli első fotó a "Picicicával"

Búcsúképek

Viszlát Mezőkovácsháza...

Viszlát a PeCsában!!!!

Kolbászfesztivál videók

Szokásomhoz hűen a legutóbbi, Kolbászfesztiválos beszámolóimhoz is készítettem egy-egy videót. Kicsit ugyan birkózni kellett a YouTube-al mire rendesen feltöltötte mindkettőt, de végül sikerrel jártam. Az első az október 20-i Magna Cum Laude koncert képeiből készült, zenének pedig a gyulai fiúk Sub Bass Mosnterrel közös dalát, a Lehet, hogy eltört-et választottam, mert ez az egyik kedvencem tőlük.

A második pedig az október 22-i délutáni Hooligán Matiné fotóiból készült. Zenének itt sem gondolkodtam sokat, a Hooligans Nézz Rám! című dalát választottam, a Fiatalság=Bolondság jegyében.

Remélem mindkettő elnyeri a tetszéseteket. A következő program novemberben lesz, de vannak már terveim decemberre is.

N.H.N.B.

Hooligánkodás a Kolbászfesztiválon

A vasárnap számomra a pihenéssel telt, illetve azzal, hogy próbáltam valamennyire formába hozni magam a hétfői napra. Valamennyire sikerült kikezelnem a rekedtséget, ám a lábammal egyelőre nem tudtam mit kezdeni. Ezt a problémát végül a tesóm orvosolta. Mivel atlétikára jár, így tudja, hogyan kell kinyújtani az izomlázat, szóval a buli reggelén még szenvedtem egy sort, de aztán jobb volt, hogy tudtam ugrálni.
Készülődés közben még arra is jutott időm, hogy egy rajzlapra felfirkáljam az augusztus végén kihirdetett N.B.N.H. azaz Növessz Bajuszt, Ne Háborúzz szlogen saját átköltését, ami így hangzik: N.H.N.B. vagyis Növessz Hajat, Ne Bajuszt. Mikor mindhárman elkészültünk elindultunk gyalogosan a buszállomásra, mert elméletileg 10.40-kor indult a buszunk. Aztán fél tizenegy körül beállt egy szintén csabai busz, úgyhogy arra felugrottunk és irány a Kolbászfesztivál. Az Evangélikus Giminél szálltunk le, onnan sétáltunk ki a sportcsarnokig.
Szerencsére időben érkeztünk, délig ingyenes volt a belépés, így gyorsan besurrantunk, majd rövid bámészkodás után célba vettük a Mokry Sátrat. Éppen valami nosztalgiazenekar játszott a színpadon, de nem is az volt a lényeg, hanem, hogy már ott volt Niki és Dalma. Persze azonnal egy nagy ölelés és puszi következett majd bemutattam nekik is kicsi családomat. Aztán visszakaptam Nikitől a pulcsimat, majd leültünk ott az egyik sörpadra és beszélgettünk, míg Anyu beállt táncolni Hugival. Közben én megcsörgettem Klau, hogy itt vagyunk, ő pedig nemsokára befutott Szilvivel együtt. A boldog viszontlátás után Klau elővette a kidolgoztatott Forrószél képünket és ideadta nekem az én példányomat, ahogy korábban megbeszéltük. Még egy ideig ott ücsörögtünk a padon, aztán odacuccoltunk az első sorba.
Dél körül már picit türelmetlenül vártam Heniéket, így inkább megcsörgettem őt, hogy merre jár. Végül nagy nehezen elkeveredtünk a sportcsarnokig, ahol a bejárattól nem messze aztán tényleg szembejött velem Heni, Ari és Dia. Nagyon megörültem nekik, hogy végre megtaláltuk egymást, azonnal mindenkinek ölelés és puszi járt, majd elnavigáltam őket a sátorba, ahol már ott voltak a többiek. Közben elkezdtek gyülekezni a koncertre, én meg már fél szemmel a sátor hátsó bejáratát vizslattam, hátha meglátom a stábot. Aztán a felőlünk lévő bejáratnál megláttam Maszit és akkor már tudtam, hogy sínen vagyunk a jó buli felé. Egy kis idő múlva már a stábtagok is előkerültek, legnagyobb örömünkre. Közben valami néptáncos produkció kezdődött a színpadon, amire mi nem igazán figyeltünk oda, hiszen inkább a Hooliganst vártuk.
A néptáncos produkció után előkerült a kedvenc stábunk is és hozzáláttak összerakni a Hooligánok cucát. Közben persze a Bazárosok Gyöngye, Gabi is nekiállt kipakolni a Shopot, Klau vett is egy pólót. Aztán érkeztek sorra a Hooligánok: Dorina, Kati, Kitti, Barbus és Aranka, valamint a kondoros-szarvasi Hooligán szekció, azaz Regi, Magdi és Évi. Várakozás közben még Edit is odajött hozzánk, megismerkedett tesómmal, de gyorsan tovább is ment. Olyan két óra körül végre befutottak a fiúk is, elsőnek pont Zsoltikát láttuk meg. Aztán észrevettem a színpad túlsó oldalánál ácsorgó Dénest és Maszit, és mikor pont felénk néztek, nekik is felmutattam a Növessz Hajat, Ne Bajuszt feliratot. Mikor meglátták, mindketten elvigyorodtak. Mikor a beállás megtörtént, ismét Rákóczi Feri lépett színpadra, ezúttal vele volt az RTL Klub időjósa Pataki Zita is és újabb Kolbászárverés kezdődött. Egy cukorbeteg főiskolás fiúnak gyűjtöttek, elég szép összeg gyűlt össze. Míg az árverés tartott, befutott mögém Mariann is, én pedig a második sorban kiszúrtam Marcsit, akit konkrétan a kaposvári buli óta nem láttam. Aztán végre vége lett az árverésnek, mert mi már egyre türelmetlenebbek voltunk.
Három óra után pár perccel aztán megszólalt a Bohémélet Intro és kicsit késve ugyan, de megjelentek a színpadon a Hooligánok és a Nőben a boldogsággal ismét egy őrületes koncert vette kezdetét. Zsoltika szinte már ismerősként üdvözölte állandó útitársamat Csőrit, illetve mikor mutattam neki a feliratot, csak vigyorgott, mint a vadalma. Mint mikor koncert közben mutattam be neki Krisztit, a tesómat, aki hősiesen tombolta végig mellettem az első Hooligans koncertjét, ami megint tele volt tombolással, borulással és mókával.
Koncert után mindenki szaladt a színpad bal széléhez dedikáltatni. Mi is beálltunk a sorba, közben Klau, Niki, Dalma meg én elővettük a Forrószél fotóinkat én meg előre toltam tesómat, mert ő is szeretett volna közös képet. Közben csatlakozott hozzánk Anyu is, bár ő kijjebb maradt, így rábíztuk a cuccaink nagy részét.
Meglepő módon elsőként Csipa bújt elő, aki mikor odaért hozzánk és odanyújtottuk neki a képeket aláírásra, elvigyorodott. Kriszti hirtelen nem tudta, mit is írasson alá, végül a plüssmacija lett az áldozat, amivel ugyanúgy tombolt, mint én Csőrivel. Aláírás után jöttek a közös fotók, majd időközben kijött Endi is. Ő, mikor meglátta a képeket, megjegyezte, hogy ezt több példányban gyártottuk. A közös kép természetesen vele sem maradt el. Hozzáteszem, Krisztinek mindketten gratuláltak az első koncertjéhez, Csipa még sok további koncertet kívánt, Endi pedig megjegyezte, hogy az első koncertet komolyan kell venni.
Aztán a Shop mellett kiszúrtuk Zsoltikát, így gyorsan odasiettünk hozzá, hátha még elcsípjük. Sikerült is, aláírta mindegyikünknek a képet és nekem még a feliratot is, ám mikor a maci került sorra, odahajolt hozzám és úgy mondta, hogy valami durva dolog jutott eszébe. Hirtelen úgy meglepődtem, hogy meg se tudtam szólalni. Aztán elég furán méregette a maci alfelét és kitalálta, hogy rajzol oda egy "fát". A helyzetet végül Anyukám mentette meg a jelenlétével, így Zsoltika végül csak aláírta a majdnem megrontott mackót, majd összeálltunk egy hármas képre. Ott volt még Tibi is, aki ugyan aláírta a fotókat és a macit, de mikor képet szerettünk volna, fogta magát és szó nélkül lelépett.
Mikor kikeveredtünk a tömegből, ismét összetalálkoztunk Edittel, így most bemutattam neki is a családomat. Akárcsak két régen látott ismerősnek, Juditnak és Lacinak (aki Kaposváron is fotózott minket), akik kivételesen eljöttek az országnak erre a felére. Utóbbit előre fel is köszöntöttem 25-én esedékes születésnapja alkalmából. Közben sikeresen lekeveredtünk Klauéktól, így miután már nem találtuk őket, úgy döntöttem én is, hogy hazamegyek Anyuékkal.
Kifelé menet még egyszer összetalálkoztunk Mariannal is, aki mellettem-mögöttem tombolta végig a koncertet, becsületére legyen mondva, tűsarkúban. Ő is összeismerkedett az én kicsi családommal, majd elindultunk vissza az Evangélikus Gimihez, a buszmegállóba. Mire odaértünk, már elég sokan ácsorogtak ott, várva a buszt. A miénk kb. fél hétkor esett be a megállóba, mi felugrottunk és irány haza. Otthon aztán vacsora után lekuporodtam a gép elé, hogy nekilássak ennek a beszámolónak.
És hogy összefoglaljam az egészet, ez a kis délutáni vadulós matiné ennél jobban nem is nagyon sikerülhetett volna. Azt hiszem, emlékezetessé tudtam tenni tesóm első koncertjét és biztos, hogy még sok fogja követni ezt a bulit. Persze csak ha idősebb lesz.

És a képek:

Mert Hooligans koncertre időben kell érkezni :)

Klau, Kata, Dalma, Niki

"Ördög Csucsu" by Zsoltika

A Bitang

Kárlosz :D

Endi ismét odatette magát

Az első sor Zsoltika felől 

N.H.N.B.

Csőri is velünk tombolt :)

Forrószél :D

Endi olvasta be a szülinapokat

Klau és Mariann <3

Bepakoltunk

Csipa Krisztivel...

...és velem

Endiben most sem csalódtunk

"Az első koncertet komolyan kell venni"

Kriszti, Én, Zsoltika és a maci

Ne feledjétek: N.H.N.B. azaz NÖVESSZ HAJAT, NE BAJUSZT!!!!