Őszi videók

Szerencsére az ősz folyamán is akadt a naptárban még két őrületes buli, amivel méltóképpen zárhattam a 2013-as főszezont. Ezek egyik volt a szeptember 21-i Méhkeréki Szezonzáró, ami már csak azért is különösen kedves emlék számomra, mert sikerült Endit felköszönteni a szülinapján. Némi gondolkodás után a videó zenéjének az Éltem, voltam-ot választottam.

Még ott, Méhkeréken megígértem Endinek, hogy ott leszek október 18-án a Barba Negrában a KISS Forever Band és Holiday Crüe koncerten. A beszámoló címe egyszerűen csak A Koncert lett, a tavalyi KISS és Mötley Crüe közös turné (A Turné) után szabadon. Ott voltam, hatalmasat buliztam, nagyon jól éreztem magam, és nem sok minden emlékszem belőle, amire meg igen, az nem minden publikus :P Itt már jobban elgondolkodtam, mi is legyen a videóhoz a zene. Végül egy javaslatra a Mötley Crüe Girls, girls, girls című dalát választottam.

Remélem ezek a videóim is tetszenek. Viszlát a Symában! :)

Előnévnapi kiruccanás

Az októberi glam őrület után újra leülni kényszerültem. De azért kíváncsian vártam a Csaba Center 12. éves szülinapi bulijának a programját, hogy hátha találok benne olyat, amiért ráveszem magam, hogy átmenjek. Aztán november második hetében kikerült a program Facebookra, és rögtön szembetűnt, hogy az egyik fellépő nem más, mint egyik kedvenc lökött showmanünk, Kasza Tibi. Az ő neve már garancia volt a jó hangulatra, így nem volt kérdés, átmegyek. invitáltam Klaut és Nikit is, ám ők sajna nem jöttek, szóval ez a beszámoló kicsit most nekik is készült.
Na de ugorjunk is november 23-a, a buli napjára, azaz tegnapra. Viszonylag későn keltem fel ahhoz képest, ahogy szerettem volna, de ez nem volt túlzottan akadály. Kávé, ebédnek is beillő reggeli és készülődés után elkezdtem gondolkodni, mit is vegyek fel. Általában ezt előre kigondolom, ám most nem így történt. A fél szekrényt kipakoltam, mire kitaláltam, mit is kéne felvenni. Végül a Mötley Crüe póló mellett döntöttem, amihez az első kezembe kerülő farmert választottam, illetve a rózsaszín cipzáras pulcsimat. Miután ez megvolt, bevágtam magam a tükör elé, mert a hajvasalás legalább negyed óra, hogy a tupírozásról ne is beszéljünk. De azért csak meglettem vele, majd csizma, kabát, táska és irány a buszmegálló. Most nem volt előre kinézett busz az útitervemben, de azért szerencsére pont volt egy, negyedórán belül, a 15.32-es. Viszonylag időben ott volt, így felszálltam és közel félóra ácsorgás után leszálltam a Centernél.
Ahogy leugrottam a buszról, áttrappoltam (na jó, nem szó szerint, de azért nem is tyúklépésben mentem) a zebrán és a parkoló felől mentem be, mint általában. Bent egyből a színpad elé mentem, megnézni van e már valami tűrhető program. Már akkor is elég szép kis tömeg gyűlt össze a színpad előtt, természetesen a lépcsőn a kicsi gyerekek ültek. Én hátrébb álltam meg, ott vártam, lesz e valami belátható időn belül. Lett is, méghozzá táncbemutató. Egy csabai tánccsoport tagjai mutatták meg, mit tudnak, és meg kell mondjam, tényleg nagyon ügyesek. Egész sok képet csináltam róluk, bár ebből kevés sikerült igazán jól. Aztán eluntam a dolgot, így megindultam a Centerben. Szétnéztem egy-két helyen, majd a második emeleti mosdó felé vettem az irányt, mert ott nincs akkora tömegnyomor, mint a földszintiben. És ha már ott voltam, megejtettem a sminkelést. Ezúttal kicsit visszafogottabb lett a végeredmény, ugyanis sikerült otthon hagynom a szemceruzámat és a szempillaspirálomat. Na mindegy. Mikor ez megvolt, felszaladtam a harmadikra és nem törődve azzal, hogy valószínűleg tök hülyénk néznek, a fitness klub lőtt lévő tükörben pózoltam egyet :D Aztán mégiscsak elmentem a színpad elé. Bevettem a magam a kicsik mögé a lépcsőhöz, amire a kabátomat és a táskámat dobtam és sehova jó helyről.
Ötkor kezdődött a tényleges program, méghozzá a Voice-győztes Pál Dénes fellépésével. Bevallom, nem néztem a műsort, így igazából véleményt se tudtam alkotni előtte a srácról, de ahogy ott énekelt, engem meggyőzött. A repertoárja ugyebár nagyrészt feldolgozásokból állt, pl. egy Tom Jones dal, aminek most nem jut eszembe a címe, de amúgy tetszik. Mármint a dal... Ezenkívül volt még: The Callnig - Wherever you will go, The Monkees - I'm a believer (Shrek filmzene), Hungária - Csókkirály, Dénes saját dala, a Széltől is óvsz, illetve a Magna Vidéki sanzonja.
Miután Dénes lement a színpadról, a Csaba Center igazgatója lépett színre, hogy pár mondatban összefoglalja az elmúlt 12 évet, majd bejelentette, hogy az idei, 2013 szeletes tortát a lifteknél osztják majd szét. Közben valami zenekar kezdett el pakolni a színpadra. Róluk később kiderült, hogy gyulaiak, a nevüket tényleg ne kérdezzétek, mert nem emlékszem rá. De a gitáros fazon ismerős volt még a szeptemberi méhkeréki buliról, mint a szintén gyulai Blades énekes-gitárosa. Aztán hat óra előtt 10 másdperces visszaszámlálás következett és az addig bepakolt zenekar elkezdte játszani, hogy "Boldog Születésnapot", majd felvágták a tortát. Éppen azon gondolkoztam, hogy be kéne állni a sorba tortáért, mikor észrevettem, hogy a színpad és a New Yorker közti szűk helyen Dénes dedikál és fotózkodik. Gondoltam, ha már tetszett a műsora, beállok én is a sorba. Közben hallgattam a már említett gyulai banda félunplugged előadását. Lassan, de biztosan fogyott előttem a sor, majd végül odaértem Déneshez. Kaptam tőle egy névre szóló aláírást (méghozzá Vadvirág névre), közben mondtam neki, hogy bár a Voice-t nem néztem és most láttam-hallottam őt először élőben énekelni, nagyon tetszett a produkciója. Említettem neki még a blogot is és hogy a kész beszámolót elküldöm majd a hivatalos oldalára. Nos, kedves Dénes, remélem tetszeni fog a kis beszámolóm. :) Végül természetesen közös kép is készült.
Miután kikeveredtem a sorból, beálltam egy másikba. Ugyanis csak csalogatott az a torta. Pici összenyomulás és hasonlók után végül itt is szerencsésen sorra kerültem és a jutalmam egy jó nagy szelet torta lett. Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam a sorból és félrevonultam egy csendes sarokba, ahol elmajszoltam a tortát. Finom volt, valami csokis, meg nem tudom milyen krémmel, csak egy idő után már besokalltam tőle, annyira édes volt. Mindegy, azért csak megettem, majd kiittam rá a fél üveg ásványvizemet. Tortázás után ismét bevettem magam a színpad elé, a kicsi gyerekek mögé, a cuccomat meg a lépcsőre dobtam. A színpadon még mindig a már említett banda zenélt, nyomták nekünk a sok jó kis régi vagy éppen újabb slágert, amitől egész bulihangulatom lett.
Aztán eljött az este hét óra és színpadra lépett az, aki miatt tulajdonképpen ott voltam: Kasza Tibi. Persze rögtön poénkodással kezdte a show-t, majd a Hullócsillag című dalával. Ezzel és persze a beszólásaival, amin szakadtam a röhögéstől, sikeresen megalapozta a hangulatot. Elővett még egy régi Crystal dalt is, a Sosem múlik el-t, aminek a végén felhívott a színpadra egy kisfiút és egy kislányt, akiket össze akart boronálni. Ennek megint össznépi röhögés lett a vége. Volt még egy Neoton egyveleg is, na itt térnék ki a hagyományra, miszerint minden bulin sikerül hülyét csinálni magamból. Hol spontán, hol ráteszek egy lapáttal és tudatosan... Na szóval... Nyár van után Tibi mondta, hogy hát valami azért hiányzott ebből. Méghozzá a sikítás. Szóval elkezdte énekelni, hogy "És ha lesben áll egy cápa..." én meg bevágtam a "sikítást". Erre Tibi mondta, hogy olyan volt, mintha Csepregi Évát hallotta volna. :D Én meg megint csak röhögtem. Nem csalódtam abból a szempontból sem, hogy volt a szomszédellenes gyöngyszem, a Költözz el is, aminek egy versszakát Hajdú Pétert gúnyolva énekelt. Na meg a Vallomás és koncert zárásaként a Nekem így jó, amit a klasszikus Kasza-mozdulat (megfogom a legyet és elengedem) színesített. Tényleg dilis egy figura, de jókat röhögtem rajta.
Ahogy Tibi lement a színpadról és is újra összeszedelőzködtem és a New Yorker mellé soroltam, hátha elkapom őt. Nemsoká elő is került és elkezdte osztogatni az aláírt autogramkártyákat. Szerencsére én is kaptam egyet egy kacsintás kíséretében. Ám a fotózkodáshoz már nem volt "lelkiereje", így rövidesen a biztonságiak kíséretében a főbejárat felé indult. Egy páran követtük, hátha... De mégsem, mert Tibi menet közben felszívódott. Közben a színpadot már elfoglalta Rúzsa Magdi zenekara és stábja, hiszen ő volt az este utolsó fellépője. Addigra már eléggé fáradt voltam, a lábam is fájt, így úgy döntöttem, ezt inkább kihagyom. A Körös Volán ügyfélszolgálati irodájánál megnéztem mikor megy busz haza, Békésre. Pont volt egy 20.23-kor. Ahogy ránéztem az órámra, 20.05 körül járt, szóval úgy döntöttem, nem sétálok le a buszállomásra. Egy darabig bent ücsörögtem gy padon, de aztán kimentem a buszmegállóba, ahol nem kevesen voltak. Mivel a Körös Volán sem mindig híres a pontosságról, így kb. öt perces késéssel ért oda a Centerhez a köröstarcsai busz. Na mindegy, felszálltam, aztán megálltam a második ajtónál és irány haza. Háromnegyed kilenc körül szálltam le a zeneiskolánál és hazacammogtam. Otthon persze az első dolgom volt kiírni Facere, hogy tök jó volt a buli, aztán esti rutin és nekiálltam beszámolót írni. Fél éjszaka alatt sikerült összehozni, de a képeket másnapra, vagyis mára hagytam.
Mindent összevetve, tényleg nem bántam meg, hogy átmentem. Dénes és Tibi is remek hangulatot varázsoltak, nagyon jól éreztem magam mindkét produkció közben. Remélem jövőre is elcsípem őket, külön-külön valahol. Főleg Kasza Tibit, mert kell az a közös fotó :P

És az elmaradhatatlan képek:

Táncbemutató

Csak úgy "Vadvirágosan" :D

 Pál Dénes :)

Sorban állás tortáért

Dénes dedikál

A közös kép *.* Köszi mindent! :)

Center torta :P Finom volt

Kasza Tibi :D Nem sok bulin röhögtem még ennyit

Tibi koncert után

Aláírások :)

A legközelebbi dátum a bulinaptáramban pedig már tényleg nem más, mint a Hooligans nagykoncert a Symában. Figyeljétek a Facebook oldalamon az eseményt, csatlakozzatok és találkozzunk ott!

A Koncert

Mint tudjátok, legutóbb megígértem magamnak, nektek, sőt még Méhkeréken Endinek is, hogy ott leszek október 18-án a Barba Negrában a KISS Forever Band és Holiday Crüe koncerten. Régóta kíváncsi voltam már mindkét bandára élőben is, mert szeretem mind a KISS, mind a Mötley Crüe zenéjét. Főleg az utóbbit, de nagyon. Barbyval már jó előre megbeszéltük, hogy ott találkozunk és egy nagyot bulizunk. Készülődésképpen már hetek óta minden nap hallgattam Mötley Crüe-t és előástam néhány KISS dalt is, dalszöveg tanulás címszóval.
Végre eljött a várva várt nap, október 18. péntek. Viszonylag korán keltem megint, olyan hét óra körül. Reggeli rutin és észheztérés után nekiláttam készülődni. A ruhát már kb. egy hónappal korábban elterveztem, miben megyek: Szaggatott farmer és a Mötley Crüe póló, amit még augusztusban vettem a Shark & Roll-ban. Na meg a tornacipő. Mivel sajnos a nyárnak vége, így a nadrág alá vettem harisnyát is és a táskába bedobtam az egyik pulcsimat. Öltözködés után irány a tükör elé. A szokásos hajvasalás után megint feltupíroztam a hajam. Már csak a feeling miatt is. Frizura után feldobtam némi alapozót, majd vettem a kabátomat és irány a buszhoz. Korábbi busszal mentem át Csabára, így még volt időm beugrani a Sparba némi útravalóért (ásványvíz és energiaital), aztán kényelmesen lesétáltam a vasútállomásra. Mikor megvolt a jegy, egy darabig bóklásztam bent, de aztán inkább kimentem a vonathoz és felültem. Ott gyorsabban telik az idő. Eleinte egyedül ücsörögtem a fülkében, aztán lett egy útitársam, Mariann, aki szintén Pestre ment. Beszélgetésünk során kiderült, hogy a férjével van egy apartmanjuk a Vörösmarty téren, a Hard Rock Caféval szemben, amit turistáknak szoktak kiadni, illetve mesélte, hogy sokáig éltek Írországban. Én pedig meséltem neki a blogomról, majd felírtuk egymásnak az oldalaink címét. Azóta megnéztem a képeket az apartmanról, tényleg nagyon szép. Így, beszélgetéssel ismét nagyon jól telt az út.
Nagy késés nélkül, délután három óra környékén befutottunk a Keletibe. Ahogy leugrottam vonatról, először az újságos felé vettem az irányt, hogy az augusztusról megmaradt vonaljegyem mellé szerezzek még egyet biztonsági tartaléknak. Mikor az megvolt, gyalogosan nekiindultam a városnak. Jó lett volna, ha van velem valaki, akivel elvagyunk közben, de ha már így alakult... Útközben beszaladtam az Europeumba WC-re, meg helyreigazítani a sminkem. Na, a sminkigazítás nem éppen a legjobban sikerült, mert úgy elkentem, ahogy illik. Még a vonaton is jobban sikerült megcsinálni. De nem baj, valamennyire megcsináltam, aztán sétáltam tovább a Shark & Rollhoz. Útközben szembejött velem egy fickó, aki kísértetiesen hasonlított Zsoltikára, mert hasonlóan öltözködött és ugyanolyan pofaszakálla volt. Mikor megláttam, önkéntelenül is elmosolyodtam, mert eszembe jutott a lökött Szöszi, de tuti, hogy nem ő volt az. Aztán anélkül, hogy elcsapott volna egy mentő, odaértem a Shark & Rollba. Belépéskor megint megcsapott a plázamacskizmus szelleme, de célirányosan kezdtem keresgélni. Gyorsan megtaláltam a Hooligans kendőt, amire lecsaptam, majd beszereztem mellé egy kis Hooliganses füzetet is. A továbbiakban szükségem lesz rá.
Shopping után tovább sétáltam a Kálvin tér felé, a villamoshoz. Igaz, előbb még kicsit elidőztem ott, gyerek volt az idő. Egy padon ülve pihentem ki a hosszú sétát, aztán odamentem a megállóba. Nem sokat kellett várni a villamosra, jött, én meg felszálltam és úticél a Fehérvári út. Sajnos ezúttal pont kifogtam egy ellenőrt is, így kénytelen voltam lyukasztani. Ez kicsit elkedvetlenített, így inkább leszálltam az Allee-nál, és onnantól sétáltam a Fehévári úton. Közben megiszogattam az energiaitalomat, majd egy padon ücsörögve újra megigazítottam a sminkem. Elég hamar odaértem a Barba Negrához, még sehol nem volt senki, így unaloműzésként először ott a tömbök közt bóklásztam, aztán kisétáltam a Dombóvári úti buszmegállóba, mert Barby azt mondta, hogy Edina és ő oda mennek busszal. Így hát leültem ott és vártam őket.
Barby és Edina olyan fél hét körül szálltak le a buszról. Egyből megöleltük egymást, majd visszasétáltunk a Barbához. Hátul, a recepció bejárata melletti padon ültünk le és beszélgettünk. Közben megjelent mellettünk az este egyik főszereplője, Pocky. Ha valakinek nem tiszta, ő a KISS Forever Band és a Holiday Crüe basszusgitárosa. Barbyval ugye már rég az ismeretség, a Holiday Crüe koncertekről, de most én is összeismerkedtem vele. Ekkor sikerült ellőnöm az est első hülyeségét, mikor mondtam, hogy Barby az ikertesóm. Pocky ránk nézett és úgy mondta, hogy olyanok vagyunk, mint két tojás. Edina volt talán a legtürelmetlenebb hármunk közül, mert neki még nem volt jegye. Aztán Pocky bement, mi pedig hárman maradtunk. Barbynak ekkor adtam oda a Hooligans kendőt, amit ő kért meg, hogy vegyek neki, ha már shoppingolok. Ő meg cserébe ideadta a jegyet, amit kértem, hogy vegyen nekem is elővételben. Aztán megérkezett Böbe és Csilla, akik innen sem hiányozhattak. Fél nyolc után nem sokkal odamentünk a bejárathoz, hogy ott várjuk a kapunyitást. Ott már többen voltak akkor. Amíg várakoztunk, akartam csinálni egy csoportos képet. Csak nem jól sikerült, mert a vaku valahogy mindenkinek bántotta a szemét.
Este nyolckor végre kinyitották a bejárat ajtót és besoroltunk kasszához. Edina vett belépőt, majd mindannyian megkaptuk a karszalagunkat. Persze előbb még áttapogatták a táskánkat. Csak nyugodtan, úgysem volt nálam semmi olyasmi. Bár gondoltam rá, hogy lehet mégiscsak kellett volna hajlakkot vinni, mert itt-ott lelapult a hajam. Na mindegy. A ruhatárba beadtuk a kabátot és a nagy táskát, aztán irány a pulthoz. Illetve előbb még leültünk. Egy ideig bogarásztuk az itallapot, hogy mit is kén inni, de végül döntöttünk. Az én választásom vodkanarancs volt Finlandia vodkából és Strongbow. Mindkettő jéggel, szívószállal. Mielőtt még inni kezdtünk volna, arról is csináltunk egy képet.
20.30. körül kezdett az este első fellépője, a Where Is Cooper? Ők egy nem túl régen alakult Alice Cooper tribute banda. Csilla és Böbe szinte az első perctől beálltak a színpad elé, én még egy darabig ott ücsörögtem Barbyval és Edinával, de aztán inkább mentem tombolni. Eleinte kicsit visszafogottan, de az időközben elpusztított pohár vodkanarancsnak hála, előjött belőlem a Vadvirág. Ha nem is mindegyik dalt ismertem, azért tisztességesen végigtomboltam a koncertet. Na jó, meg közben készítettem pár képet. A koncert helyenként átcsapott igazi showba, köszönhetően a háttérénekesnő "Zombilánykának". A koncertet végül stílszerűen a Poison zárta, ami közben receptre kaptuk kémcsőben a "mérget". Persze csak bor volt benne. A színpadon meg mindenki kidőlt a dal végére.
A Cooper koncert után beállt szünetet kihasználtam sminkigazításra. Ahha... Próbáltál már úgy sminket igazítani, hogy enyhén be vagy csípve? Garantálom, hogy elkened. Sminkigazítás után újabb folyadékpótlás következett, ugyanaz, mint elsőnek. Kis pihi, majd húzás vissza a színpadhoz, mert kezdett a KISS Forever Band. Néhány képet most is elpattintottam a koncert elején, de aztán inkább a bulizást választottam. Akkor már ott volt mellettem három elég régen látott ismerős is. Marcsi, aki újabban Magna csavargó lett, de Holidayre azért még jár. Szandi, akivel eddig csak egyszer találkoztam, két éve Debrecenben, de ő egyébként szinte minden Holiday bulin ott van. És Brigi, akit a Tetoválók Éjszakáján láttam utoljára. Na meg ugye Barby, Edina, Böbe és Csilla. Aztán hogy, vagy hogy nem, de sikerült szert tennem egy új ismeretségre is, Bogi személyében, aki egyik pillanatról a másikra csapódott mellém. Annyi még kb. megmaradt, hogy azt mondta, hasonlítok Lita Fordra. Hűűű... Hát amíg szét nem megy a hajam meg a sminkem, talán... Na de ott azt hiszem, a lényeg az, hogy Európa legjobb KISS tribute zenekara hihetetlenül jó bulit csinált és mind zenében, mind látványban tökéletesen adták vissza a KISS életérzést. És persze jól megünnepelték a saját 18. szülinapjukat. Jelmez, smink, nyelvnyújtogatás, művér, tűznyelés, és a záró dal, a Rock & Roll All Nite közben konfettieső. Egy fél marékkal elkaptam belőle. :D
Az újabb szünetről már csak halvány emlékeim vannak a vodkanarancs-Strongbow párosnak köszönhetően, de arra azért emlékszem, hogy Bogi kivitt a barátaihoz, akikkel elég jól elvoltunk odakint. Méghozzá annyira, hogy közben elkezdődött a Holiday Crüe koncert. Először csak a Wild Side ütötte meg a fülemet, de ekkor még annyira jól elvoltam kint, hogy valahogy nem vett a lábam befelé. Aztán a Saints Of Los Angeles közben már inkább, szóval befelé vettem az irányt. Közben még egy gyors sminkigazítás, csak a lekopott pink szájfény helyére ezúttal a nemrég beújított vadító vörös rúzsom került. Gyorsan visszataláltam a csajokhoz és immáron a kordon előtt buliztunk a jobbnál jobb Mötley Crüe dalokra. Volt szinte az összes ismert dal: Live Wire, Too Fast For Love (egyik személyes kedvencem), ugye a Wild Side, a Girls, Girls, Girls, A Dr. Feelgood, a Same Old Situation, a Rattlesnake Shake, a She Goes Down és még a tavaly kijött SEX is. Ennek tudtam legjobban a szövegét. :D A lista nem teljes, ezekre emlékszem… De lényeg a lényeg, Sidd, Pocky, (igen, ezen az estén Pocky egy személyben volt Gene Simmons és Nikki Sixx a színpadon), Endi és az új gitáros, Wank hihetetlen bulit csaptak 6. szülinapjuk alkalmából. Időközben megérkezett mellém Bogi is, úgyhogy megint előkerült a vadabbik énem, annyira, hogy felugrottunk a kordonra egy rövid időre. A Holiday bulit végül a Kickstart My Heart zárta.
És innentől kezdve csak foszlányaim vannak, bocsánatot kérek mindenkitől. :D Szóval... Kb. arra emlékszem, hogy miután kifújtam magam, valahogy a csajokkal a színpad mellett belefutottunk Endibe. Egy közös kép lett belőle. Ennyi megvan. Utána megint tankoltam vodkanarival és Strongbow-val, aztán kint lógtam a glam arcokkal. Amennyire vissza tudok emlékezni, hihetetlen jó fejek mindannyian. Bár Facebook elérhetőséget csak kettejükkel cserélterm, Bogival és Gábival Közben egyre fogyatkoztunk, Barby és Edina is elmentek. Velük tuti, hogy legközelebb Karácsony után a Symában találkozunk Hooligans nagykoncerten. Végül egyedül maradtam Csillával és Böbével. Hajnal négy felé úgy döntöttünk, mi is megyünk.
Kivettem a nagy táskát és a kabátomat a ruhatárból, felvettem a pulcsimat a kabát alá és indultunk. Gyalog mentünk ki a Kelenföldi pályaudvarig, ahonnan nekik a vonat ment Tatabánya felé, nekem meg a buszom vissza a Keletibe. Én még ráértem, hát bementem én is az állomásra. Addigra már kezdtem kijózanodni, ami nem hatott túl lelkesítően. Aztán jött a vonat így Böbével és Csillával búcsút vettünk egymástól. Visszafelé az aluljáróban az egyik büfében beszereztem egy energiaitalt, mert éreztem, hogy most valami erősebb kell a kávénál. Na igen ám, csakhogy megint megtalált magának valami vagy részeg, vagy belőtt, vagy mindkettő hülyegyerek. Eleinte én hülye még szóba álltam vele, aztán a harmadik mondata után rájöttem, hogy jobb, ha lerázom. Sajnos nem sikerült, egy buszom el is ment közben. De reméltem, hogy oda már nem követ a kisköcsög. Végül olyan 5.50 környékén beállt a busz, szóval felszálltam és leültem. Áll a fene annyit, mikor alig érzem a lábam... Nem józan "barátunk" azonban a buszra is követett. Reméltem, hogy az időközben felszállt ellenőrök majd lepattintják a buszról, de sajnos csak ott maradt. De legalább kussban ült a hátam mögött.
A busz pont 6.10-kor állt meg a Keletinél. Ha nem lettem volna dögfáradt, tuti szétbasz az ideg, hogy az orrom előtt ment el az első vonat. Még jó, hogy a következőre csak egy óra hosszát kellett várni. Közben mint kiderült, a kis mocsadékot még mindig nem tudtam magamról lepattintani, ott lihegett a nyomomban. De mert olyan jó hangulatban voltam amúgy is, sikerült erőteljesebben rászólnom, hogy ha nem húz el, de kurva sürgősen, az itt rendszeresen tébláboló rendőröknek szólok. A határozott fellépés végül megtette a hatását és "barátunk” elkotródott. Én meg leültem egy padra, hogy megigyam az ébresztőt. Közben már a vonatom is beállt, úgyhogy az energiaital után felültem. Pontosan, 7.10-kor indultunk. Az út nagy része is kiesett, szerintem tuti be is aludtam. De Szolnok előtt nem sokkal felébredtem.
10 előtt nem sokkal ugrottam le a vonatról Csabán. A nehezén már túl voltam, ám a busz témát megint megszívtam. Sajgó lábbal másztam fel a Csaba Centerig. De legalább ott megszabadultam a sminkem romjaitól. Fél 11 felé jött a buszom, amivel végre hazajutottam. Otthon zuhany után csak bevágódtam az ágyba és kb. vasárnap estig ki se keltem onnan.
És most jön az, hogy össze kéne foglaljam a bulit... Hűha... Amire emlékszem belőle, őrületes buli volt. Ha láttatok már akárhol tombolni, hát azt szorozzátok meg legalább kettővel. Egy szó, mint száz, Holiday Crüe koncertre jövőre is menni kell!
És az a néhány kép, ami a buli hevében készült. És vállalható.

Megérkeztem

Unaloműző fotó

Bebocsátásra várva

Kezdődhet az este

Where is Cooper? Maybe here was....

Pókhálós dobok

Mr. Cooper és a Zombilányka

"Alice"

KISS Forever Band

Eközben a nézőtéren

A kép a Barba Negra Facebook oldaláról származik, készítő: PHOTOPIUM.HU

Da Crüe

Dög fáradtan... De boldogság van :) :)

Hogy hova megyek legközelebb? Az attól függ, mi lesz a Csaba Center szülinapján. Ha nem lesz olyan, ami érdekel, akkor majd csak december 27-én a Syma Csarnokba a Hooligans nagykoncertre. Viszlát ott! :)