2013. november 24., vasárnap

Előnévnapi kiruccanás

Az októberi glam őrület után újra leülni kényszerültem. De azért kíváncsian vártam a Csaba Center 12. éves szülinapi bulijának a programját, hogy hátha találok benne olyat, amiért ráveszem magam, hogy átmenjek. Aztán november második hetében kikerült a program Facebookra, és rögtön szembetűnt, hogy az egyik fellépő nem más, mint egyik kedvenc lökött showmanünk, Kasza Tibi. Az ő neve már garancia volt a jó hangulatra, így nem volt kérdés, átmegyek. invitáltam Klaut és Nikit is, ám ők sajna nem jöttek, szóval ez a beszámoló kicsit most nekik is készült.
Na de ugorjunk is november 23-a, a buli napjára, azaz tegnapra. Viszonylag későn keltem fel ahhoz képest, ahogy szerettem volna, de ez nem volt túlzottan akadály. Kávé, ebédnek is beillő reggeli és készülődés után elkezdtem gondolkodni, mit is vegyek fel. Általában ezt előre kigondolom, ám most nem így történt. A fél szekrényt kipakoltam, mire kitaláltam, mit is kéne felvenni. Végül a Mötley Crüe póló mellett döntöttem, amihez az első kezembe kerülő farmert választottam, illetve a rózsaszín cipzáras pulcsimat. Miután ez megvolt, bevágtam magam a tükör elé, mert a hajvasalás legalább negyed óra, hogy a tupírozásról ne is beszéljünk. De azért csak meglettem vele, majd csizma, kabát, táska és irány a buszmegálló. Most nem volt előre kinézett busz az útitervemben, de azért szerencsére pont volt egy, negyedórán belül, a 15.32-es. Viszonylag időben ott volt, így felszálltam és közel félóra ácsorgás után leszálltam a Centernél.
Ahogy leugrottam a buszról, áttrappoltam (na jó, nem szó szerint, de azért nem is tyúklépésben mentem) a zebrán és a parkoló felől mentem be, mint általában. Bent egyből a színpad elé mentem, megnézni van e már valami tűrhető program. Már akkor is elég szép kis tömeg gyűlt össze a színpad előtt, természetesen a lépcsőn a kicsi gyerekek ültek. Én hátrébb álltam meg, ott vártam, lesz e valami belátható időn belül. Lett is, méghozzá táncbemutató. Egy csabai tánccsoport tagjai mutatták meg, mit tudnak, és meg kell mondjam, tényleg nagyon ügyesek. Egész sok képet csináltam róluk, bár ebből kevés sikerült igazán jól. Aztán eluntam a dolgot, így megindultam a Centerben. Szétnéztem egy-két helyen, majd a második emeleti mosdó felé vettem az irányt, mert ott nincs akkora tömegnyomor, mint a földszintiben. És ha már ott voltam, megejtettem a sminkelést. Ezúttal kicsit visszafogottabb lett a végeredmény, ugyanis sikerült otthon hagynom a szemceruzámat és a szempillaspirálomat. Na mindegy. Mikor ez megvolt, felszaladtam a harmadikra és nem törődve azzal, hogy valószínűleg tök hülyénk néznek, a fitness klub lőtt lévő tükörben pózoltam egyet :D Aztán mégiscsak elmentem a színpad elé. Bevettem a magam a kicsik mögé a lépcsőhöz, amire a kabátomat és a táskámat dobtam és sehova jó helyről.
Ötkor kezdődött a tényleges program, méghozzá a Voice-győztes Pál Dénes fellépésével. Bevallom, nem néztem a műsort, így igazából véleményt se tudtam alkotni előtte a srácról, de ahogy ott énekelt, engem meggyőzött. A repertoárja ugyebár nagyrészt feldolgozásokból állt, pl. egy Tom Jones dal, aminek most nem jut eszembe a címe, de amúgy tetszik. Mármint a dal... Ezenkívül volt még: The Callnig - Wherever you will go, The Monkees - I'm a believer (Shrek filmzene), Hungária - Csókkirály, Dénes saját dala, a Széltől is óvsz, illetve a Magna Vidéki sanzonja.
Miután Dénes lement a színpadról, a Csaba Center igazgatója lépett színre, hogy pár mondatban összefoglalja az elmúlt 12 évet, majd bejelentette, hogy az idei, 2013 szeletes tortát a lifteknél osztják majd szét. Közben valami zenekar kezdett el pakolni a színpadra. Róluk később kiderült, hogy gyulaiak, a nevüket tényleg ne kérdezzétek, mert nem emlékszem rá. De a gitáros fazon ismerős volt még a szeptemberi méhkeréki buliról, mint a szintén gyulai Blades énekes-gitárosa. Aztán hat óra előtt 10 másdperces visszaszámlálás következett és az addig bepakolt zenekar elkezdte játszani, hogy "Boldog Születésnapot", majd felvágták a tortát. Éppen azon gondolkoztam, hogy be kéne állni a sorba tortáért, mikor észrevettem, hogy a színpad és a New Yorker közti szűk helyen Dénes dedikál és fotózkodik. Gondoltam, ha már tetszett a műsora, beállok én is a sorba. Közben hallgattam a már említett gyulai banda félunplugged előadását. Lassan, de biztosan fogyott előttem a sor, majd végül odaértem Déneshez. Kaptam tőle egy névre szóló aláírást (méghozzá Vadvirág névre), közben mondtam neki, hogy bár a Voice-t nem néztem és most láttam-hallottam őt először élőben énekelni, nagyon tetszett a produkciója. Említettem neki még a blogot is és hogy a kész beszámolót elküldöm majd a hivatalos oldalára. Nos, kedves Dénes, remélem tetszeni fog a kis beszámolóm. :) Végül természetesen közös kép is készült.
Miután kikeveredtem a sorból, beálltam egy másikba. Ugyanis csak csalogatott az a torta. Pici összenyomulás és hasonlók után végül itt is szerencsésen sorra kerültem és a jutalmam egy jó nagy szelet torta lett. Amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam a sorból és félrevonultam egy csendes sarokba, ahol elmajszoltam a tortát. Finom volt, valami csokis, meg nem tudom milyen krémmel, csak egy idő után már besokalltam tőle, annyira édes volt. Mindegy, azért csak megettem, majd kiittam rá a fél üveg ásványvizemet. Tortázás után ismét bevettem magam a színpad elé, a kicsi gyerekek mögé, a cuccomat meg a lépcsőre dobtam. A színpadon még mindig a már említett banda zenélt, nyomták nekünk a sok jó kis régi vagy éppen újabb slágert, amitől egész bulihangulatom lett.
Aztán eljött az este hét óra és színpadra lépett az, aki miatt tulajdonképpen ott voltam: Kasza Tibi. Persze rögtön poénkodással kezdte a show-t, majd a Hullócsillag című dalával. Ezzel és persze a beszólásaival, amin szakadtam a röhögéstől, sikeresen megalapozta a hangulatot. Elővett még egy régi Crystal dalt is, a Sosem múlik el-t, aminek a végén felhívott a színpadra egy kisfiút és egy kislányt, akiket össze akart boronálni. Ennek megint össznépi röhögés lett a vége. Volt még egy Neoton egyveleg is, na itt térnék ki a hagyományra, miszerint minden bulin sikerül hülyét csinálni magamból. Hol spontán, hol ráteszek egy lapáttal és tudatosan... Na szóval... Nyár van után Tibi mondta, hogy hát valami azért hiányzott ebből. Méghozzá a sikítás. Szóval elkezdte énekelni, hogy "És ha lesben áll egy cápa..." én meg bevágtam a "sikítást". Erre Tibi mondta, hogy olyan volt, mintha Csepregi Évát hallotta volna. :D Én meg megint csak röhögtem. Nem csalódtam abból a szempontból sem, hogy volt a szomszédellenes gyöngyszem, a Költözz el is, aminek egy versszakát Hajdú Pétert gúnyolva énekelt. Na meg a Vallomás és koncert zárásaként a Nekem így jó, amit a klasszikus Kasza-mozdulat (megfogom a legyet és elengedem) színesített. Tényleg dilis egy figura, de jókat röhögtem rajta.
Ahogy Tibi lement a színpadról és is újra összeszedelőzködtem és a New Yorker mellé soroltam, hátha elkapom őt. Nemsoká elő is került és elkezdte osztogatni az aláírt autogramkártyákat. Szerencsére én is kaptam egyet egy kacsintás kíséretében. Ám a fotózkodáshoz már nem volt "lelkiereje", így rövidesen a biztonságiak kíséretében a főbejárat felé indult. Egy páran követtük, hátha... De mégsem, mert Tibi menet közben felszívódott. Közben a színpadot már elfoglalta Rúzsa Magdi zenekara és stábja, hiszen ő volt az este utolsó fellépője. Addigra már eléggé fáradt voltam, a lábam is fájt, így úgy döntöttem, ezt inkább kihagyom. A Körös Volán ügyfélszolgálati irodájánál megnéztem mikor megy busz haza, Békésre. Pont volt egy 20.23-kor. Ahogy ránéztem az órámra, 20.05 körül járt, szóval úgy döntöttem, nem sétálok le a buszállomásra. Egy darabig bent ücsörögtem gy padon, de aztán kimentem a buszmegállóba, ahol nem kevesen voltak. Mivel a Körös Volán sem mindig híres a pontosságról, így kb. öt perces késéssel ért oda a Centerhez a köröstarcsai busz. Na mindegy, felszálltam, aztán megálltam a második ajtónál és irány haza. Háromnegyed kilenc körül szálltam le a zeneiskolánál és hazacammogtam. Otthon persze az első dolgom volt kiírni Facere, hogy tök jó volt a buli, aztán esti rutin és nekiálltam beszámolót írni. Fél éjszaka alatt sikerült összehozni, de a képeket másnapra, vagyis mára hagytam.
Mindent összevetve, tényleg nem bántam meg, hogy átmentem. Dénes és Tibi is remek hangulatot varázsoltak, nagyon jól éreztem magam mindkét produkció közben. Remélem jövőre is elcsípem őket, külön-külön valahol. Főleg Kasza Tibit, mert kell az a közös fotó :P

És az elmaradhatatlan képek:

Táncbemutató






Csak úgy "Vadvirágosan" :D

 Pál Dénes :)


Sorban állás tortáért

Dénes dedikál

A közös kép *.* Köszi mindent! :)

Center torta :P Finom volt

Kasza Tibi :D Nem sok bulin röhögtem még ennyit



Tibi koncert után

Aláírások :)

A legközelebbi dátum a bulinaptáramban pedig már tényleg nem más, mint a Hooligans nagykoncert a Symában. Figyeljétek a Facebook oldalamon az eseményt, csatlakozzatok és találkozzunk ott!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése