20-án délelőtt is elég sokáig aludtam, kb. tízkor keltem. Mivel amúgy is pihenőnap volt, a készülődést sem kapkodtam el, tudtam, hogy elég foghíjasan járnak a buszok. Így történt az, hogy kb. délután ötre készültem el. Annyi baj legyen… Ezúttal inkább lementem a buszállomásra, mert nem voltam benne biztos, hogy a távolságiak megállnak-e fönt a városházánál. A fél hatos buszt azért elértem, szóval felugrottam és irány Csaba.
Háromnegyed hat körül értem Csabára. Szokás szerint az evangélikus sulinál szálltam le, onnan sétáltam a főtérre. A katolikus templom előtt akkor már nagyban építették a nagyszínpadon a Honfoglalás rockopera díszleteit. Egy pillanatra megálltam előtte, de aztán mentem tovább. Az én úticélom ugyanis a kisebb, Csabagyöngye színpad volt, a színház előtt. Ott pedig akkorra már elég szép kis tömeg gyűlt össze és mindenki a zenekart várta.
A műsorvezető röviden felkonferálta a zenekart, majd kijelentette, hogy „tilos a koncert képi-és hangrögzítése”. Én meg csak néztem, közben arra gondoltam, hogy remélhetőleg csak a videózásra értette a dolgot. Olyan nincs, hogy én ne fotózzak ide a beszámolóhoz. Aztán a felkonf és egy intro után végre színpadra lépett a zenekar és végül Viki is. Ahogy az egész indult, egy jó kis két órás rock ’n roll partinak ígérkezett. Főleg úgy, hogy ez most élő koncert volt, nem úgy, mint tavaly Méhkeréken. A közönségből néhányan, főleg a kicsi gyerekek egyből táncra perdültek. Igaz, már ekkor nagyon csúnya, sötét felhők gyülekeztek felettünk, de reméltem, hogy legalább a buli végég megússzuk zuhé nélkül. Na, ez nem jött be. Kb. a harmadik szám elején cseperegni kezdett az eső. Még ekkor nem is törődtünk nagyon vele, csak aztán elkezdett dörögni és villámlani. A dal közben színpadra lépett a műsorvezető és közölte, hogy a koncertet félbeszakítják, míg elül a vihar. Mivel az eső is egyre jobban rákezdte, így nagyon nem kellett biztatni az embereket, hogy húzódjanak védett helyre. Magam részéről én a színház bejárata elé húzódtam be sokadmagammal. úgy néztem, hogy zuhog az eső.
Úgy kb. fél óra múlva lecsendesedett a vihar és lassan az eső is elállt. Mivel a műsorvezető azt mondta, ha vége a viharnak, folytatódik a koncert, kíváncsian vártam, mikor kezdik újra a bulit. Na igen ám, csak mikor azt láttam, hogy a színpadról is úgy kell seperni a vizet, sejthető volt, hogy ebből nem lesz folytatás. Így aztán szép lassan én s elindultam le a buszállomáshoz. Ekkor történt az, hogy a Libri (volt DM) előtt a vizes papucsban megcsúszott a lábam és jó nagyot estem. Most biztos nevettek, ha ezt olvassátok, de amúgy elég fájdalmas élmény volt. Egy nő felsegített, majd mezítláb folytattam utamat a Centerig. Közben óvatosan lépkedtem, egyrészt, mert rohadtul fájt a bokám, másrészt meg nem akartam semmibe belelépni. A Centerben a második emeleti mosdóban kicsit rendbeszedtem magam és mert menet közben megszáradt a papucsom, felvettem, mielőtt tovább sétáltam a buszállomásig. Mikor leértem, első dolgom volt megnézni, mikor van buszom haza. Lett volna, a vésztői, két percen belül, csak nem volt kedvem futni. A következő meg a köröstarcsai volt, 20.20-kor. Szóval azt csináltam, amit általában ilyenkor szoktam. Beültem a vasútállomásra és néztem a vonatokat. Régi dili ez már nálam… Kilenc előtt nem sokkal értem haza és amint tudtam, lefeküdtem, ugyanis másnap számvitel napom volt. Azt hiszem, ezt nem kell ragozni…
Általában úgy jövök el minden koncertről, vagy buliból, hogy remekül éreztem/érzem magam. Ezúttal csalódottan jöttem el. Persze ez nem a zenekar hibája volt, az a három dal, amit eljátszottak, kellően meghozta a kedvemet a folytatáshoz, ám a vihar közbeszólt. Na mindegy, jönnek ők még majd a környékre, ha úgy adódik, nem hagyom k. Az esésről meg annyit, hogy a bal vállam azóta s fáj…
Összvissz három képet tudtam csak csinálni, íme:
Minden készen áll…
Jó bulinak indult
A színpad vihar után
