Ismét Barbavalentin, ami egyúttal farsang is volt

Szilveszter után januárban megint egy kicsit a tanulásra koncentráltam, mert nyakamon voltak a vizsgák. Közben folyamatosan figyeltem az eseményeket Facebookon, hogy még időben elkezdjek tervezgetni. Ami azt illeti, mindjárt találtam is három jónak ígérkező bulit. Az első a lassan már hagyományos Valentin napi Hooligánkodás a Barba Negrában. Idén erősen gondolkoztam neki, hogy menjek-e, mert tervben volt még valahogy az év elején egy Holiday is, csak az januárban nem jött össze. Így végül maradt a Hooligans. Barby Ikertesóm, aki időközben BP-re költözött, felajánlotta, hogy megveszi az én jegyem is, mert mire megérkezett a pénzem, addigra konkrétan elfogyott. Mármint a jegy. Ja és a többi koncert: Az egyiket már tavaly kinéztem magamnak, mert már akkor tudtam, hogy május 19-én jön a Roxette Magyarországra. Igaz, mikor megláttam, hogy júniusban Ausztriába, a Novarockra jön a Mötley Crüe, az egészet újraterveztem. Igaz, már a tavaszt is, mikor megtudtam, hogy jön a Nr. 2. kedvenc finn bandám, a Santa Cruz (Persze csak a Reckless Love után a 2.), Szóval őket is látnom kell. Csak előbb még túlestem az írásbeli és gyakorlati vizsgán, aminek csak a gyakorlati része sikerült. Szóval Valentin napra már úgy ténylegesen rám fért a bulizás.
De ugorjunk is a buli napjára, február 14-re! Kb. hajnal egy óta ébren voltam, egyszerűen képtelen voltam tovább aludni. De tudtam, hogy kell még a pihenés, mert éjszaka úgysem lesz alvás, szóval úgy hajnal négyig ágyban maradtam. Utána viszont tényleg felkeltem, kávé, öltözés, majd Anyuval irány a munkahelyére. Ott lepakoltam és elszaladtam reggelért. Mire visszaértem, megéheztem, szóval amíg jött a buszom, addig megreggeliztem. Mivel elég hideg volt kint, csak fél hatkor mentem ki a buszhoz, mikor beállt. Elég gyorsan átértünk Csabára, aminek külön örültem, mert kb. húsz percem volt, mielőtt jött a vonatom. Az meg sose hátrány, ha nem kell futni, főleg most, hogy szét van bombázva a vasútállomás. Felmásztam a váróba, ahol mindenki a menetrend kijelzőre meredt, mert nem volt rajta kiírva a 6.17-es Ister EN, amivel nekem is mennem kellett volna. Megnéztem a biztonság kedvéért a nyomtatott menetrendet is, hátha azon írnak valamit, hogy esetleg nem közlekedik vagy hasonló. Aztán eszembe jutott, hogy neten meg kiírta, vagyis tuti jönnie kell. Még szerencse, hogy bemondtak rá öt perc késést. Háhh... Pont jókor, már é kint ácsorogtunk a peronon. De legalább behozta a késést, szóval olyan negyed hét körül vége elindultunk.
Pár perc késéssel, 8.50 után valahogy értünk be a Keletibe. Még mielőtt leszálltam, megláttam a peronon Ikremet, akivel megbeszéltük, hogy kijön elém. Próbáltam integetni neki, de nem vett észre. Még akkor sem, mikor leszálltam. Csak mikor rászóltam. De mindegy, a viszontlátás örömére jól megöleltük egymást (Most puszit is kapott, mert nem volt rajtam rúzs), aztán útnak indultunk. Először két vonaljegyet szereztem be szokás szerint (Általában gyalogolok, vagy bliccelek, de vész esetére kell az a kettő), aztán még némi reggelit a Fornettiben. Mikor ez is megvolt, irány gyalog és villamossal a Westend. Jó korán értünk oda, mert konkrétan még akkor valahogy nyitottak az üzletek. De nem baj, mert addig lecuccoltunk a kajáldák mellett megbújva és kényelmesen megreggeliztünk. Közben átbeszéltük, a "haditervet". Ugyanis ezt a napot úgy terveztem, hogy a délelőttöt és a kora délutánt felhasználom arra, hogy ha már Pesten járok, nézek valami melólehetőséget. Ruhaboltba eladónak meg elég egy középfokú végzettség, és kedvesség a vevők felé. Az meg megvan.
Reggeli után ismét felcuccoltunk, kézbe vettem az önéletrajzokat tartalmazó mappámat és irány a 2. emelet. Arra gondoltam, kezdjük ott a melóvadászatot és haladunk egyre lejjebb. Alaposan megnéztük minden üzlet kirakatát és ahol láttuk az "Eladót felveszünk" kiírást, oda bepróbálkoztam. Na jó, nem mindenhova, mert ahová tudtam, hogy kell némi hozzáértés, vagy gyakorlattal rendelkezőt keresnek, vagy részmunkaidőbe kell az ember, oda nem. Nem finnyáskodás, csak részmunkaidőben mint tudjuk, a fizu is annyi. Összesen kilenc helyre adtam be önéletrajzt, egyet meghagytam, hogy tudjunk fénymásoltatni. A két legszimpatikusabb egy papírbolt volt, meg az Intimissimi. Ne is kérdezzétek...
Mikor kifogytunk az önéletrajzokból, eljöttünk a Westendből. Megint villamosra szálltunk, de csak egy megállót, utána ismét lábbusz. Ugyanis Ikrem kitalálta, hogy sétáljunk egyet a Margitszigeten. Oké, én semmi rossznak nem vagyok az elrontója. Azért olyan nagyon nem kószáltunk el, amint tudtunk, leültünk egy padra a futópályánál, ott ültünk, beszélgettünk, nevettünk. Na jó, nem a futóbolondokon, hanem magunkon, mert mi is bolondok vagyunk. "Nm futó, de bolond." Mikor eluntuk, felálltunk és kerestünk egy játszóteret. Mivel Ikrem kitalálta, hogy csináljak róla egy képet a csúszda alján. Oké... Én se maradtam ki a mókából, csak én a hintát vettem célba. Miután kicsit szabadon eresztettük a bennünk élő gyerekeket, ismét sétába kezdtünk, a cél ezúttal Ikrem jelenlegi otthona volt. De tervezzük az összeköltözést és akkor az lenne a mi Éjjel-Nappal Budapestünk. Jó volt egy kicsit pihentetni a vállamat és a lábamat, míg Barby összekészült. Ja meg ugye megkaptam a jegyemet. Közben Répy is üzent, hogy úton van, és kb. negyed ötre ér az Alleeba. Visszaírtunk neki, hogy majd keressen minket a másodikon a kajáldás résznél. Még Barby pendrive-ra mentett egy képet, aztán minden készen állt és útnak indultunk.
Némi séta és vilizés után fél négy és háromnegyed négy közt valahogy értünk az Alleeba. Itt is azzal kezdtük, hogy körbementünk, hátha találunk itt is valami "Eladót felveszünk" kiírást. Igaz, az önéletrajzaim már elfogytak, de felírtam néhány email címet, hogy oda elküldöm őket. Mikor ez megvolt, helyet vadásztunk a kajálda részlegen és felváltva elmentünk kajáért. Először én mentem a Csibefalóhoz, egy csirke grilltálért (Kinézetre, árra és ízre is kb. olyan volt, mint amit a Csaba Centerben szoktam enni, ha ott kajálok), Ikrem meg asszem a Főzelékfalót látogatta meg. Korai vacsi közben megérkezett Répy is és miután megkajáltunk, irány átöltözni. A farmert lecseréltem fekete fodros miniszoknyára, a visszafogott napközbeni sminkemet (Melókereséshez kellett, hogy a lehető legjobban nézzek ki) meg a szokásos vadabbra. Ja és tupír meg a tiara. Még egy picit Répy haján is igazítottam (Nyugi, őt nem tupíroztam be, csak picit átfésültem, meg belakkoztam), aztán irány a Baba Negra.
Mivel siettünk, az Alleetól még egy megállót villamossal mentünk, utána sétáltunk a Barbáig. (Egyedül mindig gyalog megyek). Kb. 10 perc alatt odaértünk, de így se mi voltunk az elsők. Ha jól emlékszem, már akkor ott volt Gabi és KisCuki, szóval melléjük beálltunk. Rádőltem a kordonra és elmerengtem. Amiből az riasztott fel, hogy valaki a seggemre csapott. Legalábbis én úgy emlékszem. Hátranéztem, hogy ki lehetett az és elsőre kicsit meglepődtem, Ugyanis az a valaki Varga Kata volt. Igen, ő az, akit a Syma Nagykoncertől szóló beszámolómban már említettem, ő a "motoros modell". Az első meglepetés után megöleltük egymást, aztán Kata elment. Vagy nem teljesen így volt? Mindegy, ennek egy része törlődött, de az tuti, hogy Kata még elment valahová. De közben gyűltünk a kordon elé. Megérkezett a Fanni-Dóri-Mesi hármas, Alexa, Vali, meg még jó néhányan, nem figyeltem annyira. Mivel megint a recepciónál parkoltattak minket, nem kis bosszúságot okozott, hogy valaki állandóan autóval akart kimenni a kordonon kívül, vagy bemenni oda. Igazán megoldhatták volna, hogy legyen egy külön kocsibejáró, vagy ilyesmi. Közben megiszogattuk, ami nálunk volt, nehogy ezzel is nyűg legyen és úgy hét óra felé előkészítettük a jegyeket. Ekkor ismét borult egy kicsit a felállás, mert kettéosztottak minket. Akinek rendes jegye volt, azt balra terelték, akinek meg netről kinyomtatott, azt jobbra, ahol csatasorba állítottak egy laptopot. Este nyolc környékén aztán vége elhúzták a kordont és indult a futás, ahogy a lábunk bírta. Most rajtam volt a sor, hogy csináljam a helyet Ikremnek is, szóval, kifutottam lelkem a bejáratig. Ahogy beléptem, most fura módon nem osztottak karszalagot, így szabad utam volt tovább egészen a színpadig.
A színpadnál szerencsém volt, mert találtam egy kis szabad rést Zsolti oldalon az első sorban, így villámként bevágódtam oda. Engem innen nem robbant ki senki. Szerencsére nemsoká megérkezett Ikrem is, aki közben beadta a cuccait a ruhatárba. Egy kicsit pakolásztam én is cuccaim közt (Ami kellett, azt átraktam a kistáskámba), aztán Ikremre bíztam a helyünket és én is beadtam a cuccot a ruhatárba. Mire visszaértem, már nehezebben jutottam oda (Na jó, még menet közben elkanyarodtam a pulthoz is egy vodka-narancsért és egy ciderért), de ha Hooligans és első sor, akkor elég harcos típus tudok lenni. Mögénk meg bezsúfolódtak a MDC rajongók, egy kissrácot beküldtek mellénk az első sorba. Barbyt majdnem kiszorította, de csak a kordont támasztotta és mobilozott. Na, ettől fel tud menni a pumpa, de ezt majd később kifejtem másik blogon. Meg még mögöttünk két kiscsaj be akart kéredzkedni elénk MDC-re. Bocs, ez most nem jött össze :P Nehogy már aztán meg ne tudjak a helyemre visszajönni... És ha már MDC, mert ők kezdték a bulit: Nem is voltak rosszak élőben, a Torn (Natalie Imbruglia dala) feldolgozásuk kifejezetten tetszett (Főleg, mert az eredett is imádom). Na jó, meg még a többi is.
MDC után egy kicsit megint kilógtam a sorból (női szakasz és pult, előbbinél Trixiékkel találkoztam, utóbbinál Sovány Zsuzsival), majd nagy nehezen vissza az első sorba. A színpadon akkor már tartott a Joystix koncertje. Csak előbb még egy összeborulás a 3-4 sorban letáborozott Ági-Vivi-Lexi-Ida csapattal. Nem könnyű menet visszamászni, de ismertek... Szóval Joystix. Elég kellemes, pörgős, laza punkrockot tolnak, kifejezetten tetszett. És bár gőzöm se volt a dalokról, legalább a ritmust elkaptam és kicsit buliztam rá. Jól van na, tényleg utálom, ha valaki az első sorban denevérezik. Igaz, mellettem Dóri, Fanni és Mesi inkább Hoolira spóroltak az energiával.
Végül tíz tán néhány perccel megtörtént az, amire egész este vártunk: Megszólalt az Intro, elhúzódott a függöny és megjelent a színpadon először Endi, majd Zsolti és Tibi, végül pedig Csipa és kezdetét vette a Hooligánkdás. Szokásos nyitó hármassal: Mindörökké, Egyformán, Idegen. Az ébresztő elég hatásos volt, bár nem arra figyeltem, ki mit csinál, de amit láttam, körülöttem mindenütt nagy tombolás volt. Ébresztés után pedig a majdnemhogy szokásos forgatókönyv: Királylány, Küzdj, Van az úgy, Nem szól semmiről, Szárnyas lázadó, Éltem, voltam stb. Az Éltem voltam-nál jegyezném még meg Csipa legújabb átköltését, ugyanis "Csak épp életet cserélek" helyett "Csak épp végbelet cserélek"-et énekelt. Hát azon szakadtam. Játszom előtt nem maradt el a közönségénekeltetés, de ezúttal csatlakozott hozzánk még valaki. Méghozzá Tóth Andi, X Faktor győztes. A műsorban is duettként énekelte Csipával ezt a dalt, és most is. Bár a műsort nem néztem, de annyiból szimpi a csaj, hogy közülünk való. Mármint Hooligirl. De nem Andi volt az egyetlen vendég, színpadra lépett még egy dal, a Végső játék (Társasjáték album) erejéig Wolf Kati is. Vele kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, szerencse, hogy sötét harisnyában volt. Aki ott volt, annak nem kell magyarázzam. Na mindegy. De a buli egyik fénypontja mindenképpen az volt, mikor színpadra lépett a KFT zenekar. Ez persze okozott némi hangszercserés támadást, Zsolti leült egy akusztikus gitárral, Endi meg felállt egy csörgővel. Sőt, még vokálozott is. Elég érdekes volt így a Szex és KV, de jó volt nagyon. De nem csak ezt az gy dalt játszották el, hanem a KFT Elizabeth című dalát is. Amit egyébként szintén szeretek. Csipa előadásában meg még viccesebben jön ki a dal szövege. Ja meg amúgy sem maradt ki a Legyen valami, és a Nőben a boldogság, de sajnos a Várok rád igen. :S De a záró hármas ismét a szokásos volt. Illúzió (Hol van az a kurva?), Félember (Jégember) és Hotel Mámor (Mert akad, aki... tudjátok :D ). És még belefért egy közös fotó a közönséggel.
Koncert után összecuccoltunk (Még jó, hogy csak a kistáska, meg a pulcsim volt nálam) és elhúztunk oldalra a backstage kijárat közelébe Hooligánlesre. Gondoltam, előbb a fotózkodás, majd utána megyek inni és táncolni a többiekkel, de csak szomjas lettem, úgyhogy kanyar a pulthoz egy Strongbow-ért. Amíg a fiúkat vártuk, egymással kezdtünk fotózkodni. Illetve hát Répy fotózott minket. Ikremmel a kép most se maradhatott el, mint ahogy KisCukival se. Arra nem emlékszem, Gabival készült-e, de az tuti, hogy az első találkozáskor elmaradt képet most pótoltuk Katával. Meg ha már mellénk csapódott, akkor Ágival is csináltunk. A következő dolog még, ami bevillant, hogy Gerrivel köszöntünk egymásnak. Aztán meg az, de az már később volt, hogy Zsolti és Eszti kijönnek a backstageből. Eleinte óvatosan közelítettünk felé, nem akartuk rögtön letámadni őt. De aztán mégis sikerült elcsípnünk egy-egy fotóra. Na jó, meg egy ölelésre, mert az jár neki. Zsolti után észrevettük, hogy Tibi is előkerült, szóval úgy voltunk vele, ha már ott van, elcsípjük. De mintha ezúttal nem sok kedve lett volna fotózkodni. Legalábbis képen úgy tűnik. Na mindegy, nála amúgy se tudni, mire számítson az ember. Csipáról köztudott, hogy ilyenkor eltűnik (Ezért van az, hogy aki nagyon el akarja őt kapni, az megy Dirtyre és/vagy Kisamerikára), szóval már csak Endi volt hátra. Míg őt vártuk, szépen fogyott a cider, meg időnként ment a megőrülés, ha olyan dal szólt a rockdiscoban. Aztán végre kijött Endi is. Ikremmel csak ezt a pillanatot vártuk, rögtön el is kaptuk. Na jó, velünk jött Ági is. Mikor rajtam volt a sor, mondtam Ikremnek, úgy csinálja a képet, hogy látszódjon a felsőm is. Mondta Endi, hogy nem takarja ki. Hogy ezek után mi történt, az már kissé homály. Egyrészt a fáradtság, másrészt az elfogyasztott pia. De amúgy, nem, nem rúgtam be. Az utoljára Holidayen történt meg velem, ott meg minimál piától is be lehet. Na mindegy, lényeg az, hogy fotózkodás tán jött az ücsörgős-piálós móka, illetve egy-két dalnál felugrottam és csatlakoztam az Ági-Vivi-Lexi trióhoz. Akkor is éppen ott voltam, mikor megcsapta a fülemet az a dallam, amit egész este hiába vártam. A Várok rád. Mondanom se kell, mekkorát sikítottam, mikor meghallottam és a csajokkal eszement módon kezdtünk tombolni rá. Még Ikrem is csatlakozott, pedig ő ekkor már inkább csak fáradtan ücsörgött. Miután a dal lement, visszamentem Répyékhez pihenni. Innentől már én se nagyon ugráltam, mert kezdett kiütéssel győzni a fáradtság. Szóval inkább egy kupacban ücsörögtünk Répy, Gabi, Ikrem, KisCuki, Vali meg én. Egy asztallal odébb meg Ági, Vivi és Lexi. Fotóztunk, dumáltunk, hülyültünk, ittunk. Ja, meg egyszer még elkaptuk Ikremmel Endit, már csak azért is hogy rákérdezzünk nála a Novarock témára. Mondta, hogy ez most neki nem megy, de azt is, hogy mi azért menjünk. Megyünk is, hiszen helyette is ott kell legyünk. Meg nálam amúgy is a bakancslista kiemelt pontja.
Valamikor hajnal négy felé volt, mikor úgy döntöttünk, lassan megyünk. Ikrem egy kicsit korábban lelépett a társaságtól, vele búcsúzóul megígértük egymásnak, hogy dolgozunk tovább a 200 km dacára is az összeköltözésen. Utána Gabi és KisCuki is elindultak. Nem sokkal azután, hogy ők elmentek, én is búcsút vettem Ágiéktól, majd elmentem a ruhatárhoz kivenni a cuccaim. Közben szem elől tévesztettem Répyéket és azt hittem, már rég elmentek. Na, ettől úgy megzavarodtam, hogy kimentem és elindultam futva, hátha utolérem őket. Gabit és Nikit sikerült is utolérnem, de ők mondták, hogy Répyék még biztos odabent vannak, szóval futottam vissza. Végül meglettek és így öten (Kata, Kata barátnője, Répy, Vali és én) elindultunk a vonathoz. Még emlékeztem, merre kell menni gyalog a Kelenföldi pályaudvarig, bár néha azért a többek rákérdeztek, biztos jó irányba megyünk-e, de bíztam magamban. Azt a kb. két km-es sétát is végig beszélgettük-nevettük, bár magam részéről én most nem voltam olyan csacsogós, csak csendben mentem és néha röhögtem a storykon. Mikor odaértünk a buszmegállókhoz, Katáék elbúcsúztak tőlünk, mert nekik hamarabb ment a vonatuk és siettek. Aztán megnéztük, nekem van-e buszom vissza a Keletibe, de rá kellett jönnöm, hogy nincs. Ja hát igen, tavaly február óta nem jártam arra és mióta megvan a metró, gondolom én, kiiktatták a buszt. Na mindegy, akkor majd metrózok, ígyse-úgyse lehet hajnalban bliccelni. Még megvártuk, míg befut Vali busza, addig beszélgettünk, és miután ő elment, mi is bementünk az állomásra. Répy utánaérdeklődött, hogy megy-e a korábbi vonata, vagy kénytelen az IC-vel menni, de szerencséje volt, tudott menni a korábbival. És még lent az aluljáróban vizet is tudott szerezni, ami neki fontos az útra. Kikísértem őt a vonathoz (Már csak azért is, hogy nagyjából felmérjem a terepet, merre kell menni a metróhoz), még beszélgettünk, aztán Répy végül úgy döntött, felül. Megöleltük egymást, még megígértem, hogy üzenek neki, ha hazaértem, majd ő felült a vonatra, én meg elindultam megkeresni a metrót. Gyorsan megtaláltam, igaz, kicsit várni kellett rá, de legalább gyorsan átjutottam a Keletibe.
Annyira gyorsan, hogy még egy csomó időm volt vonatindulásig. Ha már ez van, bementem a váróba, melegedni kicsit. Mivel rajtam kívül senki nem volt ott, így fogtam magam és átöltöztem (Illetve csak a cicanadrágra visszavettem a farmert), levettem az ékszereket, meg lemostam a sminkem. Hámnegyed hat környékén előbújtam és lementem a Fornettihez, mert annál jobb reggeli a világon nem kell. De mire felértem, már bemondták vonatomat is, úgyhogy sietősre fogtam. Késni szerencsére nem késtünk, meg amúgy is, kb. a fél utat átaludtam. Háromnegyed kilenc körül értünk be Csabára. Vasárnap ez ilyenkor elég szívás abból a szempontból, hogy busz csak 9.20-kor van, az is távolság. Azaz még tíz perc séta hazáig. Na mindegy, buszindulásig ellófráltam az OBI-ban, mikor leszálltam Békésen, meg még benéztem Anyumhoz. De nem sokáig maradtam ott sem, mentem haza. Itthon meg se kávé, se kaja, csak egy zuhi és levágódtam az ágyra. Beszámolót meg csak kb. egy nappal később kezdtem el.
Na de hogy összefoglaljam az egész több, mint 24 órát, azt mondom, ismét kurvajó na volt. Az utazás, a hülyülés Ikremmel, a melókeresés, meg ugye maga a buli. Remélem nem hiába jártam köbe délelőtt a Westendet és hamarosan felköltözhetek a "nagy faluba". Vagy ha nem is a Westendben de máshol. Mindegy, dolgozom az ügyön.
És a képek:

"Reach up for the sunrise..."

Ikrem a csúszdán...

Én meg a hintán

MDC, az első előzenekar...

... és Joystix, a második

Zsolti

Csipa taps alulnézetből

Endi és Zsolti

Kivételesen jó kép Endiről

Csipa és Tóth Andi. Játszottak, mint a bohócok

Kép: Barba Negra Facebook

Tibi

Végső játék Wolf Katival

Paradicsom :/

Csipa...

És Tibivel

Ez lett a legjobb Zsoltiról.

Mondanám, hogy borítógyanús, de még meglátom

Mert velük Valentin napozni már hagyomány

Zsolti és Endi "lángokban"

És mosolyogva :)

Endi vokál, Szex és KV :D

Zsolti melyen arcot vág néha... :D

Hooligans, KFT és Elizabeth

Ők és mi <3

Fotó by Barba Negra Facebook

Ikremmel koncert után <3

A motoros modell és szöszi blogger

KisCuki

Blogger-Bika Hoolilányok

Két "Ördög" közt egy "Királylány".

Már ha valaki rám ragasztotta a tiara matt :P

Paparazzifotó by Répy

Zsoltival :)

Tibivel. Egyikünk se arra néz, amerre kéne...

Na jó, itt én...

Endi: "Nem fogom kitakarni" :D Nem is...

Outfit

Hajnalban dögfáradtan Répyvel <3

És egy búcsúfotó. Vali, én Répy. Bealvásgyanús

Legközelebbi tervek? Szinte biztos, hogy április 5-én, Club 202, Amaranthe, Engel, Santa Cruz koncert. De főleg a Santa Cruz miatt. Szurkoljatok, hogy összejöjjön, mert nem a megszokott beszámoló story lesz, az fix.

Barba Negra Duplacsavar, avagy szilveszteri nagyborulás

Az október végi Halloween buli óta valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy nem jutottam el bulizni, meg még ott volt ugye a számvitel modulzáró vizsga is. De attól függetlenül azért figyeltem Facebookon az eseményeket, hátha becsúszik valami Szilveszterre. Ha jól emlékszem, éppen Répy ajánlotta a Barba Negra szilveszteri Duplacsavar buliját, ahol az egyik fellépő a Kowalsky meg a Vega volt. Eddig még hidegen hagyott volna a dolog, ám közben fülest kaptam, hogy a másik fellépő a Hooligans lesz. Naná, hogy így már én sem hagyhattam ki a dolgot. December közepén megvettem a jegyet és Karácsonyra már minden készen állt egy őrületes borulásra, még a fodrászt is megjártam, hogy frissen festett-vágott hajjal búcsúztassam az óévet. És csak, hogy ne menjen már minden olyan könnyen, Karácsonyra még beteg is lettem. Na de a közelgő koncertnél jobb gyógyszer a világon nem kell, szóval Karácsony után már gyógyultan vártam az újabb borulást.
Végre eljött a borulás napja, december 31. Reggel fél hétre volt beállítva az ébresztőm, de már kb. ötkor fent voltam. Kávé és egyebek után jöhetett a készülődés. Már előre kigondoltam, mit veszek fel, igaz, Karácsony környékén változtattam rajta kicsit. Hooligans póló, fekete cicanadrág, cipzáras pulcsi, bundás csizma és egy vastag, hosszú fehér kabát, ha már kint röpködtek a mínuszok. Kilenc óra előtt nem sokkal már a buszállomáson voltam. Szerencsém volt, mert pont kilenckor befutott egy busz, ami Csabára átvitt. Mikor leszálltam a vasútállomásnál, még bent parkoltatták a 9.17-es IC-t, szóval aggódni kezdtem, hogy mi van, ha késni fog a következő is, amivel menni akartam. Megvettem a jegyet, meg egy kis kaját az útra, aztán beültem a "fűtött" váróba, hogy ne fagyjak szét. Közben hallgattam, hogy meddig marasztalják az IC-t. Már majdnem úgy voltam vele, hogy elmegyek azzal, csak tartottam tőle, hogy még valahol parkoltatják a vonatot, szóval maradtam az eredeti tervnél. Nem is bántam meg, mert a 10.17-es gyors legalább időben jött. És még a fűtés is működött. Na jó, nem egy szál pólóban flangáltam útközben, de a kabátot azért levettem.
Néhány percet csúsztunk azt hiszem, de viszonylag időben beértünk a Keletibe. Mivel rohadt hideg volt, szinte futottam az aluljáróban a BKK irodáig (két vonaljegy mindig kell, bár ha ügyes vagyok, átbliccelem a fél várost), meg aztán az Europeumig (nem volt kedvem még a buszt keresgélni, míg megtalálom, félig odaérek). Így legalább nem fáztam. Egy kis melegedés után kimentem a megállóba és ha már jött a villamos, felszálltam, az Alleenál meg le. Mikor odaértem, a szememmel egyből keresni kezdtem Alexát és Répyt, mert írtam nekik, hogy ott leszek, vagy bent az Alleeban a másodikon a kajáldáknál. Mivel a megállóban nem voltak, így én bementem inkább és irány a második emelet. Ott se találtam őket, szóval kezdtem kicsit kétségbeesni, hogy már megint elkerültük egymást. Végül megnyugtattam magam azzal, hogy a Barbánál úgyis találkozunk. Gondoltam, ha már itt vagyok, megejtek egy korai vacsorát, de nem voltam éhes, szóval a végén a Costa Coffeenál kötöttem ki. Egy pohár latte mellett elücsörögtem ott egy darabig, közben töröltem pár képet a fényképezőgépemből, hogy legyen hely az éjszakai képeknek. A latte egyébként isteni volt, szerintem nem utoljára jártam ott.
A latte után összeszedtem a cuccomat és becéloztam a mosdót. Átöltöztem, majd a tükörnél nekiálltam sminkelni. Erre az alkalomra sikerült szereznem egy új, elég világos színű alapozót, ami még jobb, mint az előzőm, mert fel se tűnt az arcomon. Utána jöhetett egy szemfestés, ami valamiért most sem lett teljesen olyan, amilyet szerettem volna, de úgy nem feltűnő, ha elkenődik. :D Akartam műszempillát is felragasztani, de persze az sem sikerült. Mindegy, inkább nekiálltam a hajamat belőni. Az már jobban sikerült, de mikor beletettem a tiarát, az kicsit szétcseszte :P Nem baj, jó volt az úgy is. Már csak a rúzs volt hátra, meg egy selfie. Ugyanis megígértem Vikimnek, hogy megmutatom, milyen sörényt varázsoltam magamnak. Mikor végeztem, kabát ismét fel, aztán elindultam a Barba Negra felé.
Még fél négy sem volt, mikor én már a Barba Negra felé sétáltam. Esküszöm, nem siettem, de így is már háromnegyedkor ott voltam. Persze még sehol senki, szóval úgy döntöttem, kerülök egyet. Visszasétáltam az Alleehoz, meg vissza a Barbához, de még akkor se volt senki ott. Hogy ne fagyjak a placcra, gondoltam, kisétálok a villamosmegállóhoz, hátha ott elkapom Répyt és Alexát. Jött egymás után vagy öt villamos, de ők egyikről sem szálltak le, szóval mikor tényleg meguntam a dolgot, visszamentem a Barbához, lesz, ami lesz alapon. Minő meglepetés, mire visszatértem, már ott volt Répy és Alexa. Mondanom se kell, mennyire örültem nekik, igaz, puszit most nem kaptak a rúzs miatt, de az ölelés járt nekik. Persze megint úgy jártunk, hogy a recepciónál volt a kordon, pedig most tényleg jól jött volna, ha kicsit beszorulunk a sarokba melegedni. Közben gyűltünk a kordon elé. Megérkezett Mihalik Niki és Koseczki Gabi, meg még két lány jött velük, azt hiszem, Bogi és Szandi, velük is összeismerkedtünk. Még korábban is, mint ígérte, befutott Barbi (Ikrem), ám ezúttal nem egyedül, mert vele jött Edina. Épp ideje volt már vele is találkozni, Syma óta nem láttuk egymást. Aztán nem tudom már, hogy Niki, vagy Répy, valamelyikük szólt, hogy megékeztek Betsyék is. Szóval nagyjából együtt volt a csapat és indulhatott a várakozós buli. Előkerültek a dugi piák, ami azért is jól jött, mert addigra rohadtul fáztunk már mindannyian. A piával párhuzamosan meg a türelmünk is kezdett fogyni.
Végül már a biztonságiak is megsajnáltak minket, hogy ott fagyoskodunk és a hivatalos nyolc óra előtt pár perccel elhúzták előttünk a kordont. Ami ekkor jött, az már rutin: Mindenki futott a bejárathoz, ahogy a lába bírta, majd miután megkaptuk a karszalagunkat, újabb gyors futás a színpadhoz. Igaz, én még kerültem egyet a pulthoz, mert ásványvíz nélkül tuti a kidőlés. Szerencsére Ikrem foglalt nekem is helyet, így mikor beszabadultam mellé úgy középtájra, egyből bepakoltam oda a kabátomat és a táskámat. Mivel még elég hézagosan álltunk, odamentem Betsyékhez, akik éppen Nikivel beszélgettek. Ha már olyan ritkán találkozunk, váltottam én is pár szót Betsy Nővérkémmel, sűrűn bocsánatot kérve, amiért több, mint egy éve nem írtam egyetlen Black and pink részt sem (Ugyanis ő a sorozat egyik első és legnagyobb rajongója). Igaz, ő meg az olvasásban maradt le. :D (Egyébként már vannak vázlataim a Black and pinkhez, ugyanis nemrég támadt néhány új ötletem hozzá, illetve még két történethez is megvan az alapom). Meg ugye kapva az alkalmon, csináltunk pár képet is. Itt voltak érdekes pillanatok, ugyanis Betsy a képhez "felkapott", aztán mégse bírt el, mert majdnem a padlón kötöttünk ki nagy nevetések közt. Aztán én is megpróbáltam ugyanezt Kiscukival, aminek tényleg az lett a vége, hogy seggre ültem. De amíg elröhögjük az egészet, addig semmi vész. Fotózkodás után visszaálltam a helyemre és vártuk, hogy kezdődjön a móka.
Este kilenc után valamivel, a kiírthoz képest kicsit csúszva, de színpadra lépett az előzenekar, a Phoenix Rt. Őket egyrészt az X Faktorból ismerheti a nagyérdemű, másrészt idén együtt turnéztak Kowáékkal. Töredelmesen bevallom, számomra majdnem tök ismeretlen volt a zenekar, mert nem nézem az X Faktort. De azért most megtetszett a zenéjük. Ha jönnek a környékre (Békéscsaba), valószínűleg újra megnézem őket.
A Phoenix Rt. után már eléggé felgyűlt mögöttünk a tömeg, ugyanis beálltak mögénk-közénk a Kowalsky meg a Vega rajongók. Általában nem szoktam engedni, hogy kitúrjanak a helyemről, de egy kerekesszékes srác kedvéért kivételt tettem. Azt hiszem, ekkortájt keveredett mellém Ági és a kezembe nyomott pár guriga szerpentint. Ugyanis Facebookon megbeszéltük, hogy Hooligans koncert végén, Hotel Mámor közben egyszerre eldobjuk őket. Persze nálam volt még anyósnyelv is, ha kezdene elmenni a hangunk, legyen mivel zajt csapni. Kowáéknak elvileg tízkor kellett volna kezdeniük, de mi is lenne, ha nem csúsztak volna ők is... Közel fél órát. Oké, ez nem az ő hibájuk, ennyit még kibírunk. Kárpótlásul hihetetlen hangulatot csináltak, még engem is megugráltattak. Igaz, jobban csak azokra a dalokra, amiket ismerek-szeretek tőlük: Nem minden..., Ennyi csak, Balul sül el, na és az Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek. Kicsit savalltam, hogy az Aki mer, az nyer nem volt, mert azt a dalukat nagyon szeretem, de ne legyünk telhetetlenek. Éjfél előtt kb. 5-10 perccel lett vége Kowáék koncertjének, ekkor a színpad kivetítőjén megjelent egy visszaszámláló. Közben két csaj mondta, hogy éjfél után ők elmennek az első sorból, úgyhogy majd beállhatok a helyükre. Már csak kb. másfél perc lehetett háta a 2014-es évből, mikor színpadra állt mindhárom zenekar legénysége, hogy együtt köszöntsék velünk 2015-öt. Tíz másodperctől az egész Barba Negra együtt számolt vissza hangosan, majd éjfélkor egy nagy durranás kíséretében konfettieső zúdult ránk, amit a Himnusz és pezsgőbontás követett (Már akinél, én az első sorban senkinél nem láttam pezsgőt, amit Edina hozott, azt meg megittuk, mikor vártuk a kapunyitást).
Éjfél után az előttem álló két csaj, ahogy ígérték, kipréselődtek az első sorból, így rögtön beálltam a helyükre. Táska, kabát azonnal lerögzít, én már sehova a jó helyről. Közben még akit értem annak boldog újévet kívántam. Konkrétan itt csak a Kiscsaládomnak és az időközben ismét mellém keveredett Áginak sikerült egy-egy ölelés kíséretében. 2015 első képe egyébként az Ágival közös fotóm lett. Ahogy körbenéztem, úgy láttam, mindenkinek meglett az első-második sor Hoolisok közül, úgyhogy jó hangulatban, bár már elég türelmetlenül vártuk a mi Hooligánjainkat. Akik olyan fél egy körül vették birtokba a színpadot és mindjárt a nyitó hármassal (Mindörökké, Egyformán, Idegen) kíméletlenül megugráltattak minket. Na meg ugye jött utána a többi kedvenc: Királylány, (Metallicásan is), Küzdj, Másik szemmel, Játszom, Szex és KV, Szabadon, Nőben a boldogság, Legyen valami... Amit sajnáltam, hogy ezúttal kimaradt a Várok rád, ezt szóvá is tettem Betsynek. Aki egyébként koncert felétől helyet cserélt Ágival és egymás mellett tomboltunk. Ja meg Illúziónál együtt mutogattunk érdekes dolgokat. Mert azért a záró hármas a szokásos maradt: Illúzió, Félember és a Hotel Mámor, aminél meg időnként én szoktam mutogatni. :D Az meg már szintén rutin, hogy nem kapom el Endi dobverőjét, amit bedob közénk koncert végén. :P
Koncert után összeszedtem a cuccaimat és ahogy lazult a tömeg, eljöttem a színpad elől. Első utam a szinte szokásos koncert utáni gyűjtőhelyünkre, a backstage bejárata előtt részre vezetett. Itt végre már sikerült a többiekkel is boldog újévet kívánni egymásnak egy-egy ölelés kíséretében. Aztán lestük a backstage bejáratát, hátha sikerül elkapnunk a fiúkat. Közben beindult a rockdisco is körülöttünk. Ahogy tudtam, a kabátomat és a táskámat beadtam a ruhatárba, aztán kerültem egyet a pult felé, egy Strongbow-ért. Majd vissza várakozó állásba. Az első, aki kijött a backstageből, Gerri volt, természetesen neki is boldog újévet kívántunk, majd tovább engedtük. Amíg vártunk, készült néhány kép rólunk is. Betsy és Peti ismét bolondosra vették a figurát, én megejtettem egy hajigazítást (lehajol, majd hátracsap), amit Répy meg is örökített (csak az nem lett jó), majd csinált rólunk Ikremmel és Kiscukival is egy-egy képet. Ő pedig még az időközben hozzánk csatlakozott Ginával és Balázzsal is fotózkodott. Ja és még készült egy csoportkép is. Közben talán pont Répy volt az, aki előjött az ötlettel, hogy kérni kéne a DJ-től a Wild Side-ot, hátha arra Endi kiszalad, mint októberben. :D De anélkül is kijött és készségesen fotózkodott velünk. A második "áldozatunk" Zsolti volt, őt sem hagyhattuk ki az újévi ölelésből és fotózkdásból. És mert vele volt, Esztinek is boldog újévet kívántunk páran és megöleltük, ha már egy kicsit átengedte nekünk Zsoltit. Hogy utána mi volt, az már kicsit homályos, de az tuti, hogy még elkaptuk Tibit. Nem volt túl lelkes, hogy így "betámadtuk", de azért fotózkodott velünk. Csipa szokás szerint eltűnt, de nála már megszoktuk.
A fotózkodások után császkálni kezdtem, még egy-két ismerőssel beszélgettem. Többek közt Ágival, Idával, Fannival és Dórival (utóbbi kettővel képet is csináltam), illetve összeismerkedtem "a másik Alexával" és Vivivel is, akiről kiderült, hogy ő is rendszeres Holidayre járó. Na majd tavasszal remélem, megejtünk egyet közösen is. Közben persze szépen lassan mindenki lelépett. Végül hárman maradtunk Ginával és Balázzsal. Négy óra előtt valamivel kivettem a cuccaimat a ruhatárból, mert úgy voltam vele, ha már mindenki lelép, akkor én is. Végül Gináékkal tartottam, akik felajánlották, hogy ha egyfelé megyünk (Keleti), menjünk taxival és háromfelé dobjuk az árát. Belementem a dologba és ahogy kimentünk az utcára Balázs egyből próbálta is hívni a Taxi 2000-et, csak a éppenséggel nem voltak kapcsolhatók. Aztán be akart kanyarodni a Barba parkolójába egy 2000-es taxi, őt elkaptuk. Mivel a sofőrnek nem mondtak semmi konkrétat, csak annyit, hogy Barba Negra, így beültünk és irány a Keleti. Nem tudom már, mennyi idő alatt értünk oda, de elég gyorsan. Mikor bementünk, az első dolgom volt megnézni a vonatot. Nem láttam a táblán a csabai vonatot, de ekkor még azt hittem, csak korán van, azért nem írták ki. Gináék vonata már bent állt, úgyhogy még útba ejtettük az egyetlen nyitva lévő büfét egy kávéért, meg némi reggeliért, aztán kikísértem őket a vonathoz. Mikor egyedül maradtam, beültem a váróba, ahol azért újra megnéztem a menetrendet, ám ekkor jött a cumi: Ugyanis az a bizonyos 6.10-es vonat, újévkor nem ment. Vagyis várhattam még egy óra hosszát az IC-re. Mindegy, ha már így jártam, lemostam a sminkem, levettem az ékszereim, megittam a kávémat és még megejtettem a reggelit is. Ja és próbáltam nem bealudni. Szerencsére már fél hét könyékén beállt a vonat, úgyhogy felültem. Fűtés bekapcs, majd eldőltem az ülésen és úgy bealudtam, mint a huzat. Indulás után nem sokkal ébredtem fel.
Háromnegyed tíz körül szálltam le Csabán. Az egy órával későbbi vonat előnye az volt, hogy mindössze tíz percet kellett várni a buszra. Tízkor jött az is és húsz perc alatt hazarepített. Itthon aztán amilyen gyorsan csak tudtam, bebújtam az ágyba és kb. este nyolcig aludtam. A beszámolónak csak másnap álltam neki.
Ezúton is szeretnék a blog minden olvasójának és minden ismerősömnek és követőmnek koncertekben gazdag, boldog 2015-öt kívánni! Idén is együtt borulunk, valahol, valamikor. Nekem idénre már van két olyan koncerttervem, ami egy-egy álmot váltana valóra. Az egyik a május 19-i Roxette koncert. A másik? Állítólag júniusban Ausztriába, a Novarockra jön a Mötley Crüe. És mert az egyik tétel a bakancslistámon, mindenképpen ki akarom pipálni, Szóval szurkoljatok, hogy sikerüljön!

És a buli képei:

Latte by Costa Coffee. Isteni volt :P

Kész haj, kész smink, készen állok borulni :D

És egy másik selfie, ahol az arcom is látszik :D

Betsy Nővérkém és Niki, már a színpad előtt

Ja és persze Petivel is :D

Betsy "felkapott" és leült :D Még, hogy nincs súlyom :P

A nagy seggreülés :D

Phoenix Rt. az előzenekar

Kowalsky meg a Vega. Nagyon jó hangulatot csináltak ők is :)

"It's the final countdown..."

Éjfél és mindhárom banda a színpadon. BÚÉK 2015!

Kép: Szilágyi Dóri

2015 első képe. A Másik szemmel rovat állandó vendégével, Ágival :)

Zsolti

Tibi, mint aki elbambult

Csipa ismét kieresztette a hangját 3:)

Endi és Zsolti

És csak Endi. Mondtam már, hogy itt lehetetlen róla jó képet csinálni koncert közben :P

Mi, koncert közben

A kép a Barba Negra Facebook oldaláról származik

Ha velük indul az év, az csak jó lehet

Zsolti lazára vette :)

Tibi még egyszer, ha már átjött a mi oldalunkra

Ikremmel koncert után <3

Kiscukival :)

Endivel koccintás, ölelés és közös kép. Mert vele mindig kell

Mint, ahogy Zsoltival is ;)

Tibit is sikerült elkapni :)

Hooligirls és 1 Hooliboy :D

Fannival :)

Dórival. Itt már elég fáradt voltam :P  

Legközelebb februárban tervezek újra koncertet. Már hívtak a Valentin napi Hooligans bulira, de ha minden igaz, abban a hónapban lesz Holiday is és ha lehetséges, inkább oda mennék. De majd ha többet tudok, eldöntöm.