2015. január 9., péntek

Barba Negra Duplacsavar, avagy szilveszteri nagyborulás

Az október végi Halloween buli óta valahogy mindig úgy alakult az életem, hogy nem jutottam el bulizni, meg még ott volt ugye a számvitel modulzáró vizsga is. De attól függetlenül azért figyeltem Facebookon az eseményeket, hátha becsúszik valami Szilveszterre. Ha jól emlékszem, éppen Répy ajánlotta a Barba Negra szilveszteri Duplacsavar buliját, ahol az egyik fellépő a Kowalsky meg a Vega volt. Eddig még hidegen hagyott volna a dolog, ám közben fülest kaptam, hogy a másik fellépő a Hooligans lesz. Naná, hogy így már én sem hagyhattam ki a dolgot. December közepén megvettem a jegyet és Karácsonyra már minden készen állt egy őrületes borulásra, még a fodrászt is megjártam, hogy frissen festett-vágott hajjal búcsúztassam az óévet. És csak, hogy ne menjen már minden olyan könnyen, Karácsonyra még beteg is lettem. Na de a közelgő koncertnél jobb gyógyszer a világon nem kell, szóval Karácsony után már gyógyultan vártam az újabb borulást.
Végre eljött a borulás napja, december 31. Reggel fél hétre volt beállítva az ébresztőm, de már kb. ötkor fent voltam. Kávé és egyebek után jöhetett a készülődés. Már előre kigondoltam, mit veszek fel, igaz, Karácsony környékén változtattam rajta kicsit. Hooligans póló, fekete cicanadrág, cipzáras pulcsi, bundás csizma és egy vastag, hosszú fehér kabát, ha már kint röpködtek a mínuszok. Kilenc óra előtt nem sokkal már a buszállomáson voltam. Szerencsém volt, mert pont kilenckor befutott egy busz, ami Csabára átvitt. Mikor leszálltam a vasútállomásnál, még bent parkoltatták a 9.17-es IC-t, szóval aggódni kezdtem, hogy mi van, ha késni fog a következő is, amivel menni akartam. Megvettem a jegyet, meg egy kis kaját az útra, aztán beültem a "fűtött" váróba, hogy ne fagyjak szét. Közben hallgattam, hogy meddig marasztalják az IC-t. Már majdnem úgy voltam vele, hogy elmegyek azzal, csak tartottam tőle, hogy még valahol parkoltatják a vonatot, szóval maradtam az eredeti tervnél. Nem is bántam meg, mert a 10.17-es gyors legalább időben jött. És még a fűtés is működött. Na jó, nem egy szál pólóban flangáltam útközben, de a kabátot azért levettem.
Néhány percet csúsztunk azt hiszem, de viszonylag időben beértünk a Keletibe. Mivel rohadt hideg volt, szinte futottam az aluljáróban a BKK irodáig (két vonaljegy mindig kell, bár ha ügyes vagyok, átbliccelem a fél várost), meg aztán az Europeumig (nem volt kedvem még a buszt keresgélni, míg megtalálom, félig odaérek). Így legalább nem fáztam. Egy kis melegedés után kimentem a megállóba és ha már jött a villamos, felszálltam, az Alleenál meg le. Mikor odaértem, a szememmel egyből keresni kezdtem Alexát és Répyt, mert írtam nekik, hogy ott leszek, vagy bent az Alleeban a másodikon a kajáldáknál. Mivel a megállóban nem voltak, így én bementem inkább és irány a második emelet. Ott se találtam őket, szóval kezdtem kicsit kétségbeesni, hogy már megint elkerültük egymást. Végül megnyugtattam magam azzal, hogy a Barbánál úgyis találkozunk. Gondoltam, ha már itt vagyok, megejtek egy korai vacsorát, de nem voltam éhes, szóval a végén a Costa Coffeenál kötöttem ki. Egy pohár latte mellett elücsörögtem ott egy darabig, közben töröltem pár képet a fényképezőgépemből, hogy legyen hely az éjszakai képeknek. A latte egyébként isteni volt, szerintem nem utoljára jártam ott.
A latte után összeszedtem a cuccomat és becéloztam a mosdót. Átöltöztem, majd a tükörnél nekiálltam sminkelni. Erre az alkalomra sikerült szereznem egy új, elég világos színű alapozót, ami még jobb, mint az előzőm, mert fel se tűnt az arcomon. Utána jöhetett egy szemfestés, ami valamiért most sem lett teljesen olyan, amilyet szerettem volna, de úgy nem feltűnő, ha elkenődik. :D Akartam műszempillát is felragasztani, de persze az sem sikerült. Mindegy, inkább nekiálltam a hajamat belőni. Az már jobban sikerült, de mikor beletettem a tiarát, az kicsit szétcseszte :P Nem baj, jó volt az úgy is. Már csak a rúzs volt hátra, meg egy selfie. Ugyanis megígértem Vikimnek, hogy megmutatom, milyen sörényt varázsoltam magamnak. Mikor végeztem, kabát ismét fel, aztán elindultam a Barba Negra felé.
Még fél négy sem volt, mikor én már a Barba Negra felé sétáltam. Esküszöm, nem siettem, de így is már háromnegyedkor ott voltam. Persze még sehol senki, szóval úgy döntöttem, kerülök egyet. Visszasétáltam az Alleehoz, meg vissza a Barbához, de még akkor se volt senki ott. Hogy ne fagyjak a placcra, gondoltam, kisétálok a villamosmegállóhoz, hátha ott elkapom Répyt és Alexát. Jött egymás után vagy öt villamos, de ők egyikről sem szálltak le, szóval mikor tényleg meguntam a dolgot, visszamentem a Barbához, lesz, ami lesz alapon. Minő meglepetés, mire visszatértem, már ott volt Répy és Alexa. Mondanom se kell, mennyire örültem nekik, igaz, puszit most nem kaptak a rúzs miatt, de az ölelés járt nekik. Persze megint úgy jártunk, hogy a recepciónál volt a kordon, pedig most tényleg jól jött volna, ha kicsit beszorulunk a sarokba melegedni. Közben gyűltünk a kordon elé. Megérkezett Mihalik Niki és Koseczki Gabi, meg még két lány jött velük, azt hiszem, Bogi és Szandi, velük is összeismerkedtünk. Még korábban is, mint ígérte, befutott Barbi (Ikrem), ám ezúttal nem egyedül, mert vele jött Edina. Épp ideje volt már vele is találkozni, Syma óta nem láttuk egymást. Aztán nem tudom már, hogy Niki, vagy Répy, valamelyikük szólt, hogy megékeztek Betsyék is. Szóval nagyjából együtt volt a csapat és indulhatott a várakozós buli. Előkerültek a dugi piák, ami azért is jól jött, mert addigra rohadtul fáztunk már mindannyian. A piával párhuzamosan meg a türelmünk is kezdett fogyni.
Végül már a biztonságiak is megsajnáltak minket, hogy ott fagyoskodunk és a hivatalos nyolc óra előtt pár perccel elhúzták előttünk a kordont. Ami ekkor jött, az már rutin: Mindenki futott a bejárathoz, ahogy a lába bírta, majd miután megkaptuk a karszalagunkat, újabb gyors futás a színpadhoz. Igaz, én még kerültem egyet a pulthoz, mert ásványvíz nélkül tuti a kidőlés. Szerencsére Ikrem foglalt nekem is helyet, így mikor beszabadultam mellé úgy középtájra, egyből bepakoltam oda a kabátomat és a táskámat. Mivel még elég hézagosan álltunk, odamentem Betsyékhez, akik éppen Nikivel beszélgettek. Ha már olyan ritkán találkozunk, váltottam én is pár szót Betsy Nővérkémmel, sűrűn bocsánatot kérve, amiért több, mint egy éve nem írtam egyetlen Black and pink részt sem (Ugyanis ő a sorozat egyik első és legnagyobb rajongója). Igaz, ő meg az olvasásban maradt le. :D (Egyébként már vannak vázlataim a Black and pinkhez, ugyanis nemrég támadt néhány új ötletem hozzá, illetve még két történethez is megvan az alapom). Meg ugye kapva az alkalmon, csináltunk pár képet is. Itt voltak érdekes pillanatok, ugyanis Betsy a képhez "felkapott", aztán mégse bírt el, mert majdnem a padlón kötöttünk ki nagy nevetések közt. Aztán én is megpróbáltam ugyanezt Kiscukival, aminek tényleg az lett a vége, hogy seggre ültem. De amíg elröhögjük az egészet, addig semmi vész. Fotózkodás után visszaálltam a helyemre és vártuk, hogy kezdődjön a móka.
Este kilenc után valamivel, a kiírthoz képest kicsit csúszva, de színpadra lépett az előzenekar, a Phoenix Rt. Őket egyrészt az X Faktorból ismerheti a nagyérdemű, másrészt idén együtt turnéztak Kowáékkal. Töredelmesen bevallom, számomra majdnem tök ismeretlen volt a zenekar, mert nem nézem az X Faktort. De azért most megtetszett a zenéjük. Ha jönnek a környékre (Békéscsaba), valószínűleg újra megnézem őket.
A Phoenix Rt. után már eléggé felgyűlt mögöttünk a tömeg, ugyanis beálltak mögénk-közénk a Kowalsky meg a Vega rajongók. Általában nem szoktam engedni, hogy kitúrjanak a helyemről, de egy kerekesszékes srác kedvéért kivételt tettem. Azt hiszem, ekkortájt keveredett mellém Ági és a kezembe nyomott pár guriga szerpentint. Ugyanis Facebookon megbeszéltük, hogy Hooligans koncert végén, Hotel Mámor közben egyszerre eldobjuk őket. Persze nálam volt még anyósnyelv is, ha kezdene elmenni a hangunk, legyen mivel zajt csapni. Kowáéknak elvileg tízkor kellett volna kezdeniük, de mi is lenne, ha nem csúsztak volna ők is... Közel fél órát. Oké, ez nem az ő hibájuk, ennyit még kibírunk. Kárpótlásul hihetetlen hangulatot csináltak, még engem is megugráltattak. Igaz, jobban csak azokra a dalokra, amiket ismerek-szeretek tőlük: Nem minden..., Ennyi csak, Balul sül el, na és az Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek. Kicsit savalltam, hogy az Aki mer, az nyer nem volt, mert azt a dalukat nagyon szeretem, de ne legyünk telhetetlenek. Éjfél előtt kb. 5-10 perccel lett vége Kowáék koncertjének, ekkor a színpad kivetítőjén megjelent egy visszaszámláló. Közben két csaj mondta, hogy éjfél után ők elmennek az első sorból, úgyhogy majd beállhatok a helyükre. Már csak kb. másfél perc lehetett háta a 2014-es évből, mikor színpadra állt mindhárom zenekar legénysége, hogy együtt köszöntsék velünk 2015-öt. Tíz másodperctől az egész Barba Negra együtt számolt vissza hangosan, majd éjfélkor egy nagy durranás kíséretében konfettieső zúdult ránk, amit a Himnusz és pezsgőbontás követett (Már akinél, én az első sorban senkinél nem láttam pezsgőt, amit Edina hozott, azt meg megittuk, mikor vártuk a kapunyitást).
Éjfél után az előttem álló két csaj, ahogy ígérték, kipréselődtek az első sorból, így rögtön beálltam a helyükre. Táska, kabát azonnal lerögzít, én már sehova a jó helyről. Közben még akit értem annak boldog újévet kívántam. Konkrétan itt csak a Kiscsaládomnak és az időközben ismét mellém keveredett Áginak sikerült egy-egy ölelés kíséretében. 2015 első képe egyébként az Ágival közös fotóm lett. Ahogy körbenéztem, úgy láttam, mindenkinek meglett az első-második sor Hoolisok közül, úgyhogy jó hangulatban, bár már elég türelmetlenül vártuk a mi Hooligánjainkat. Akik olyan fél egy körül vették birtokba a színpadot és mindjárt a nyitó hármassal (Mindörökké, Egyformán, Idegen) kíméletlenül megugráltattak minket. Na meg ugye jött utána a többi kedvenc: Királylány, (Metallicásan is), Küzdj, Másik szemmel, Játszom, Szex és KV, Szabadon, Nőben a boldogság, Legyen valami... Amit sajnáltam, hogy ezúttal kimaradt a Várok rád, ezt szóvá is tettem Betsynek. Aki egyébként koncert felétől helyet cserélt Ágival és egymás mellett tomboltunk. Ja meg Illúziónál együtt mutogattunk érdekes dolgokat. Mert azért a záró hármas a szokásos maradt: Illúzió, Félember és a Hotel Mámor, aminél meg időnként én szoktam mutogatni. :D Az meg már szintén rutin, hogy nem kapom el Endi dobverőjét, amit bedob közénk koncert végén. :P
Koncert után összeszedtem a cuccaimat és ahogy lazult a tömeg, eljöttem a színpad elől. Első utam a szinte szokásos koncert utáni gyűjtőhelyünkre, a backstage bejárata előtt részre vezetett. Itt végre már sikerült a többiekkel is boldog újévet kívánni egymásnak egy-egy ölelés kíséretében. Aztán lestük a backstage bejáratát, hátha sikerül elkapnunk a fiúkat. Közben beindult a rockdisco is körülöttünk. Ahogy tudtam, a kabátomat és a táskámat beadtam a ruhatárba, aztán kerültem egyet a pult felé, egy Strongbow-ért. Majd vissza várakozó állásba. Az első, aki kijött a backstageből, Gerri volt, természetesen neki is boldog újévet kívántunk, majd tovább engedtük. Amíg vártunk, készült néhány kép rólunk is. Betsy és Peti ismét bolondosra vették a figurát, én megejtettem egy hajigazítást (lehajol, majd hátracsap), amit Répy meg is örökített (csak az nem lett jó), majd csinált rólunk Ikremmel és Kiscukival is egy-egy képet. Ő pedig még az időközben hozzánk csatlakozott Ginával és Balázzsal is fotózkodott. Ja és még készült egy csoportkép is. Közben talán pont Répy volt az, aki előjött az ötlettel, hogy kérni kéne a DJ-től a Wild Side-ot, hátha arra Endi kiszalad, mint októberben. :D De anélkül is kijött és készségesen fotózkodott velünk. A második "áldozatunk" Zsolti volt, őt sem hagyhattuk ki az újévi ölelésből és fotózkdásból. És mert vele volt, Esztinek is boldog újévet kívántunk páran és megöleltük, ha már egy kicsit átengedte nekünk Zsoltit. Hogy utána mi volt, az már kicsit homályos, de az tuti, hogy még elkaptuk Tibit. Nem volt túl lelkes, hogy így "betámadtuk", de azért fotózkodott velünk. Csipa szokás szerint eltűnt, de nála már megszoktuk.
A fotózkodások után császkálni kezdtem, még egy-két ismerőssel beszélgettem. Többek közt Ágival, Idával, Fannival és Dórival (utóbbi kettővel képet is csináltam), illetve összeismerkedtem "a másik Alexával" és Vivivel is, akiről kiderült, hogy ő is rendszeres Holidayre járó. Na majd tavasszal remélem, megejtünk egyet közösen is. Közben persze szépen lassan mindenki lelépett. Végül hárman maradtunk Ginával és Balázzsal. Négy óra előtt valamivel kivettem a cuccaimat a ruhatárból, mert úgy voltam vele, ha már mindenki lelép, akkor én is. Végül Gináékkal tartottam, akik felajánlották, hogy ha egyfelé megyünk (Keleti), menjünk taxival és háromfelé dobjuk az árát. Belementem a dologba és ahogy kimentünk az utcára Balázs egyből próbálta is hívni a Taxi 2000-et, csak a éppenséggel nem voltak kapcsolhatók. Aztán be akart kanyarodni a Barba parkolójába egy 2000-es taxi, őt elkaptuk. Mivel a sofőrnek nem mondtak semmi konkrétat, csak annyit, hogy Barba Negra, így beültünk és irány a Keleti. Nem tudom már, mennyi idő alatt értünk oda, de elég gyorsan. Mikor bementünk, az első dolgom volt megnézni a vonatot. Nem láttam a táblán a csabai vonatot, de ekkor még azt hittem, csak korán van, azért nem írták ki. Gináék vonata már bent állt, úgyhogy még útba ejtettük az egyetlen nyitva lévő büfét egy kávéért, meg némi reggeliért, aztán kikísértem őket a vonathoz. Mikor egyedül maradtam, beültem a váróba, ahol azért újra megnéztem a menetrendet, ám ekkor jött a cumi: Ugyanis az a bizonyos 6.10-es vonat, újévkor nem ment. Vagyis várhattam még egy óra hosszát az IC-re. Mindegy, ha már így jártam, lemostam a sminkem, levettem az ékszereim, megittam a kávémat és még megejtettem a reggelit is. Ja és próbáltam nem bealudni. Szerencsére már fél hét könyékén beállt a vonat, úgyhogy felültem. Fűtés bekapcs, majd eldőltem az ülésen és úgy bealudtam, mint a huzat. Indulás után nem sokkal ébredtem fel.
Háromnegyed tíz körül szálltam le Csabán. Az egy órával későbbi vonat előnye az volt, hogy mindössze tíz percet kellett várni a buszra. Tízkor jött az is és húsz perc alatt hazarepített. Itthon aztán amilyen gyorsan csak tudtam, bebújtam az ágyba és kb. este nyolcig aludtam. A beszámolónak csak másnap álltam neki.
Ezúton is szeretnék a blog minden olvasójának és minden ismerősömnek és követőmnek koncertekben gazdag, boldog 2015-öt kívánni! Idén is együtt borulunk, valahol, valamikor. Nekem idénre már van két olyan koncerttervem, ami egy-egy álmot váltana valóra. Az egyik a május 19-i Roxette koncert. A másik? Állítólag júniusban Ausztriába, a Novarockra jön a Mötley Crüe. És mert az egyik tétel a bakancslistámon, mindenképpen ki akarom pipálni, Szóval szurkoljatok, hogy sikerüljön!

És a buli képei:

Latte by Costa Coffee. Isteni volt :P

Kész haj, kész smink, készen állok borulni :D

És egy másik selfie, ahol az arcom is látszik :D

Betsy Nővérkém és Niki, már a színpad előtt

Ja és persze Petivel is :D

Betsy "felkapott" és leült :D Még, hogy nincs súlyom :P

A nagy seggreülés :D

Phoenix Rt. az előzenekar

Kowalsky meg a Vega. Nagyon jó hangulatot csináltak ők is :)

"It's the final countdown..."

Éjfél és mindhárom banda a színpadon. BÚÉK 2015!
Kép: Szilágyi Dóri

2015 első képe. A Másik szemmel rovat állandó vendégével, Ágival :)

Zsolti

Tibi, mint aki elbambult

Csipa ismét kieresztette a hangját 3:)

Endi és Zsolti

És csak Endi. Mondtam már, hogy itt lehetetlen róla jó képet csinálni koncert közben :P

Mi, koncert közben
A kép a Barba Negra Facebook oldaláról származik

Ha velük indul az év, az csak jó lehet

Zsolti lazára vette :)

Tibi még egyszer, ha már átjött a mi oldalunkra

Ikremmel koncert után <3

Kiscukival :)

Endivel koccintás, ölelés és közös kép. Mert vele mindig kell

Mint, ahogy Zsoltival is ;)

Tibit is sikerült elkapni :)

Hooligirls és 1 Hooliboy :D

Fannival :)

Dórival. Itt már elég fáradt voltam :P  

Legközelebb februárban tervezek újra koncertet. Már hívtak a Valentin napi Hooligans bulira, de ha minden igaz, abban a hónapban lesz Holiday is és ha lehetséges, inkább oda mennék. De majd ha többet tudok, eldöntöm.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése