Annyi Minden Vár: Kenton

Az augusztus 20-i viharba fulladt Marót Viki koncert után már komolyan vártam a tíz nappal későbbre betervezett Redlight Slipper koncertet. Ám egy héttel előtte kiderült, hogy ez sem jött össze. Hosszú történet, hogy miért, de rohadt ideges voltam miatta. Ez az egyik része. A másik meg az, hogy a suli már annyira leamortizált fejben, hogy… Na, mindegy. időközben hozzájutottam az itthon Békésen minden év szeptember elején megrendezett Madzagfalvi Napok idei programjához. Jobban csak az esti programokat futottam át, hátha találok valamit, amiért érdemes kimenni. egyedül egyet találtam: Utolsó napon, vasárnap a sarkadi Kenton zenekart. Hozzájuk volt már szerencsém élőben, még május 1-én, Sarkadon, mikor a Hooligans előtt létek fel. Akkor eléggé tetszett a produkciójuk, szóval úgy gondoltam, most is megnézem őket.
A tervezéshez képest elég gyorsan eljött a „buli” napja, szeptember 7. Délelőtt lazsáltam, tanultam, miegyéb, aztán délután készülődni kezdtem. Hajmosás, öltözés, ékszerek. Előástam a szekrényből az egyik kedvenc nadrágomat (a szűk virágmintás) hozzá pedig ont a Mötleys póló akadt a kezembe. Annyi baj legyen… Beköltöztem a tükör elé és jöhetett a smink, majd a tupír. Közben magamban azon vigyorogtam, hogy milyen fejet fognak vágni, akik ismernek, ha meglátnak. Mert ugye nem mászkálok így mindennap. Mikor a tupír megvolt, megkoronáztam hajlakkal, a rúzs csak eztán jött. Ahogy kész voltam, fogtam a táskámat meg a bőrdzsekimet és elindultam ki a Grundra.
Néhány perc séta után már ott s voltam. A színpadon én a Városi Ifjúsági Fúvószenekar játszott, de már a vége felé tartottak. Körbesétáltam a placcot, aztán megálltam a színpadtól kicsit távolabb. Mikor a fúvósok lejöttek, teljesen leürült a színpad, ugyanis a következő műsorszám a helyi Fregolina Társastánc Klub bemutatója volt. Na, ekkor már közelebb mentem a színpadhoz, ugyanis egy kedves ismerősünk s táncolt. Gondoltam, készítek róla néhány képet. Hát, nem lettek a legjobbak, d mindegy. Közben a tömegben kiszúrtam tesómat s, de csak odaköszöntem nekik, mert a barátnőjével lófrált.
A táncbemutató után újabb technika szünet jött, mivel időközben megérkezett a Kenton zenekar és hozzáláttak összerakni a színpadot. Ekkor már lassan elkezdtek gyűlni a színpad elé, többeken láttam Edda pólót, vagy kendőt, mert ők voltak az este "fénypontja". Beálltam a kordonhoz, onnan figyeltem az eseményeket. Aztán este hat vagy hét körül, nem emlékszem már, de elkezdődött. rögtön a Born to be wild-al, amit a Halál a májra követett. Nekem éppen elég volt ennyi, a lelkes tapsoláshoz-énkeléshez. egymást váltották a saját dalok (Csókod édes, a klipes Fekete égbolt, Húzd a gázt) és a feldolgozások (Republic - Jó reggelt kívánok, Tankcsapda - Mennyország Tourist, hogy csak azt említsem, am megragadt). A koncert utolsó dala is egyébként egy feldolgozás volt, szintén Tankcsapda: Fiúk ölébe a lányok. Am engem illet: Kicsit visszafogottabban buliztam, mint mondjuk Hoolin, de azét tapsolás-éneklés és egy kis hajrázás volt. A hajamat nem féltettem, a hajlakk egyben tartotta. :D
Koncert után kicsit szétszéledt a kis csapat, am összegyűlt a színpad elé. Én pedig beszélgetésbe elegyedtem Zsolttal, aki mellettem állt koncert közben. Beszélgetés közben kiderült, hogy koncertszervező, és hogy tervei szerint hamarosan elviszi a Kentont Békéscsabára. Az is kiderült, hogy eléggé egyezik az ízlésünk zenei téren, aminek örültem, hogy végre már van valaki ebben a városban, aki nem csak bámul kukán, ha megemlítem a Reckless Love, az Atomic Playboyz, vagy épp a Mötley Crüe nevét. Beszéltem neki a blogról is (Jól van, kell némi reklám, ha már ennyi pénzt és energiát ölök bele, legyen s, aki olvassa) meg arról, hogy ezt a bulit is megörökítem. Közben besötétedett és a tömeg is gyűlt a színpad elé. Hozzánk pedig csatlakozott egyik pultos ismerősöm, Tina, és párja. Megjegyezték, hogy olyan 80-as évek hajam van. ezt akkor dicséretnek fogtam fel, és csak remélni tudom, hogy úgy is gondolták. Amíg a színpadon tartott az ifjúság díjak átadása és a napi összefoglaló, beszélgettünk. De mikor kezdődött az Edda koncert, elbúcsúztam a többektől és elindultam haza. Otthon tesóm rábeszélt, hogy csináljunk egy képet a hajamról, aztán tényleg lemostam a vakolatot és ágyba bújtam.
Igazat megvallva, ezt a bulit kicsit amolyan hiánypótlónak szántam. Úgy értem, valami, am kicsit csillapítja a kétoldali koncerthiányomat. De mégsem bántam meg, hogy elmentem, mert kis lazulásnak ont tökéletes volt. És ki tudja, lehet, hogy majd Csabán is megnézem a Kentont.
Mindemellett szeretnék bocsánatot kérni, amiért két hetet csúsztam a beszámolóval, de meghalt a gépem töltője és csak egy hete tudtam újat szerezni. Hétköznap meg sokszor olyan dögfáradt voltam, hogy egyszerűen nem állt rá az agyam. Remélem, a következőnél már tudom tartani az egy hét limitet.

És néhány kép még a kis kimoccanásról:

Fregolina Társastánc Klub bemutatója