2012. január 7., szombat

Hooligános Óévbúcsú-1. rész

Mint azt már korábban megírtam, a nyár utolsó Hooligans koncertje számomra a medgyesegyházi dinnyebuli volt. Utána nem sokkal napvilágra kerültek a december 11-i Aréna koncert jegyárai, aminek a láttán konkrétan majdnem szívrohamot kaptam, mikor az árakat megláttam, így azt a bulit sajnos lemondani kényszerültem. Viszont mivel már augusztus végén fülest kaptam egy szilveszteri buli lehetőségéről azonnal ráálltam a dologra és kutakodásba kezdtem. A kezdet kezdetén az volt, hogy Szerencsen lesz szilveszteri buli, így arról kezdtünk el Nonoval, Répyvel és Barbival beszélgetni róla és tervezgetni. Majd közben jött infó egy december 30-i, balatonföldvári óévbúcsúztatásról. Így már ez is azonnal tervbe lett véve. Közben elhatároztam, hogy ha semmi mást nem is kapok Karácsonyra, ezt fogom kérni. Majd november vége felé jött azaz év utolsó napján  újabb infó, miszerint az év utolsó napján Kaposváron lesz Hooligánság.
Miután minden biztossá vált, elkezdtem azonnal tervezni-szervezni a bulit, az utat és mindent. Még Karácsony előtt  összeállítottam az útitervet, illetve a két ünnep közt mindenkivel beszéltem, hogy ki mikor ér oda helyszínre.
Majd végre eljött a várva várt nap, december 30. Hajnal ötre állítottam be a ébresztőmet, majd kiugrottam az ágyból, reggeli, kávé, készülődés, majd reggel hatkor kisétáltam a buszmegállóba, ahonnan 6.17-kor indult a busz Csabára, a vasútállomásra. háromnegyed hét körül ott is voltam, megvettem a jegyet, majd megcsörgettem Mónit, hogy merre jár. Akkor már éppen az OBI-nál járt, ahonnan csak át kell menni a zebrán. Végül sikeresen megérkezett, így onnantól kezdve együtt vártuk a vonatot, ami be is futott rendes időben, negyed nyolckor. Felugrottunk rá, kerestünk egy kabint, majd lehuppantunk és 7.18-kor útnak indultunk Pestre. Szerencsére időben be is érkeztünk 9.50-kor a Keletibe, ahol leugrottunk, majd futás az újságoshoz, vonaljegyért. Végül a harmadiknál sikerült két jegyet venni, így kiléptünk a pályaudvarról megkeresni a metrót. némi kutakodás után ez sikerült is, így időben leértünk induláshoz a megállóba. Ugrás metróra, úticél a Déli pályaudvar. Amint odaértünk, futás fel, szerencsére pont a csarnokba. gyorsan megtaláltuk a jegypénztárt, így jegyet vettem Székesfehérvár felé. Móninak ugye ott a vasúti igazolványa.
A következő vonat, amivel Székesfehérvár felé vettük az irányt, 10.46-kor indult. Megkerestük, majd felültünk rá. Nagyon szép volt ahhoz képest, amit az országnak ezen a felén lehet látni vonatok... És hát mikor elindult, akkor ért még meglepetés, hiszen szinte siklott a síneken, alig volt hangja. Persze személyvonat volt, így hát minden paszulykarónál megállt. Még elhaladtunk a ValóVilág Aréna mellett is. Útközben csörgettük egymást Barbival, vagyis Hoolibulival, aki mondta, hogy a peronon fog várni minket.
11.56-kor aztán sikeresen be is futott a vonat Székesfehérvárra. Már ahogy fékezett a vonat, lestük az én drága fogadott tesómat, hol állhat. Szerencsére megláttuk őt, így amint az első vágányhoz érve leugrottunk a vonatról és vigyorogva-nevetve borultunk egymás nyakába, majd elindultunk Barbiékhoz, ami kb. fél óra gyalog a vasútállomástól. Közben beszélgettünk, nevetgéltünk, ami annyiból is jó volt, hogy terelte a figyelmet a sajgó vállamról. Mikor végre felértünk hozzájuk, lepakoltunk, elővettük a piákat és Csőrit is, akitől Barbi is kapott kacsapuszit, majd lementünk a kis Tescoba még venni ezt-azt, utána vissza Barbiékhoz és negyed három körül ismét elindultunk a vasútállomásra. jegyet vettünk, majd irány a vonathoz, ami akkor már bent állt, így felszálltunk rá, kényelembe helyeztük magunkat és 14.50-kor elindultunk Balatonföldvár felé. Útközben Barbi és én hülyéskedtünk, nevetgéltünk, énekeltünk, ám Móni valamiért csak ült ott velünk szemben fapofával és mondogatta, hogy inkább beszélgessünk.
Útközben végig a Balcsi mellett mentünk el, ami elég fura volt így, télen. Ahogy beszélgettünk, közben néztük az állomásokon a helységnév táblákat is, hogy biztosan jó helyen szálljunk le. Aztán egy helyen mikor megállt a vonat, nem láttuk a táblát, így nyugodtan ültünk tovább. Aztán mikor elindult vonat egy bokor mögül előtűnt a tábla: Balatonföldvár. Ijedtünkben azonnal felugrottunk a helyünkről és rohantunk ki az ajtóhoz. A következő megállónál, Balatonszárszón leszálltunk és nekiálltunk keresni valami helyet, ahol tudnak adni egy taxi telefonszámot. Végül egy ilyen kocsma szerű helyen adtak egy számot, amit én fel is hívtam és kértem egy taxit, hogy vigyen át Földvárra. Szerencsére viszonylag gyorsan jött is értünk a fickó és egész korrekt áron, egész gyorsan átrepített minket, plusz ott tett ki minket a Központi Parkolónál, a buli helyszínén.
Miután kiszálltunk, megindultunk befelé a színpadot is rejtő sátorba, rögtön a kordon elé. Akkor már ott ült egy padon Evelin és Tass Tita, akivel most találkoztam először, bár már Facebookon sokat beszélgettünk. Természetesen mindenki kapott puszit tőlem és még Csőritől is kacsapuszit és ha már találkoztunk, ezt meg is örökítettük. Majd utána kimentem telefonálni, megcsörgettem Betsyt, hogy ők mikor jönnek. Miután visszatértem, befoglaltam a placcot. Szokásos hely, Zsoltika felől. Lábam elé letettem a piákat, majd kezembe vettem Csőrit és úgy ácsorogtunk tovább a placcon, miközben a színpadon is munkához látott a stáb.
Ahogy telt az idő, úgy érkeztek egyre többen az ismerős és az eddig jobbára csak Facebookról ismerős arcok: Dorina, Mess, Heni és Ari, Répy és Sütő Gabi. Nono sajnos nem jött, de a másnapi bulit biztosra mondta. Eközben a színpadon először Dombóvári István nyomott egy stand-upot. És mivel én meg akkor már magamnál tartottam Csőrit, hogy akivel csak találkozunk, nyomjunk neki egy kacsapuszit, Dombi rá is rabolt a kacsára, el akarta kunyerálni. Persze, hogy nem adtam. A nagy röhögés közepette pedig befutott az én Betsy nővérkém Petivel, Hoolianyuval és Natival együtt.
Miután vége lett a humorműsornak, Gabi és én kimentünk hátra a sátor mögé a klotyóhoz, ám mire visszatértünk, három kisgyerek befoglalta a helyemet. Mikor pedig szóvá tettem a dolgot, anyuka hepciáskodni kezdett, hogy majd ő hív valakit, aki kitesz innen minket. Végül beálltam a gyerekek mögé, bízva abban, hogy az éppen akkor következő Animal Cannibals után nem bírják majd a hangos zenét és elviszik őket. Rövid időm belül az egyik kicsi nem is bírta tovább így villámgyorsan visszaálltam a helyemre, Barby mellé és többet sehová. Közben befutott mellém Carmen is, akivel Facebookról és egyéb helyekről ismertük meg egymást és most végre találkoztunk. Neki is mondtam, hogy amint a kölyök elhúz mellőlem, berántom magam mellé, mert az első sorból nem hiányozhat ő sem. Ez meg is történt az AC hakni kellős közepén. Ricsi és Qka is elég jó hangulatot csináltak, utóbbi is megpróbálta tőlem elrimánkodni Csőrit, ám ez nem sikerült neki sem.
Amint a két dumagép lement a színpadról, kissé kiürült a placc, mert az emberek nagy része ment valami tűz show-t vagy mit nézni, mi viszont ugye nem adtuk a helyet. Így viszont lehetőségünk nyúlt egy kis fotózkodásra mindenkinek mindenkivel, így többek közt készült olyan kép is, ahol Peti felkap engem, hogy bebizonyítsa, igenis sovány vagyok... Na persze... És lett plüssös kép is, Andival és Encivel, akik Nagykanizsáról jöttek el. És még jött néhány kemény magos, akiket HooligansWeb Fórumól vagy Hooligán fészekből ismerhetek.
Várakozás közben aztán megjöttek a fiúk is, ugyanis megláttam Déneskét a színpad mellett, illetve a sátorban Endi árnyékát. Persze azonnal integettem, amit Döníz viszonzott is, majd némi piálással egybekötve vártunk tovább a fiúkra.
Végre este fél kilenckor aztán felhangzott a Bohémélet album introja, és közben színpadra ugráltak a fiúk, majd belecsaptak a Legyen valami-vel, amivel kezdetét vette az őrületes tombolás. Én magam részéről kb. kétszer annyi energiával ugráltam, buliztam, satöbbi, mert úgy éreztem, be kell pótolnom mindazt, amire hónapokig nem volt lehetőségem. Persze ugyanúgy tombolt a kezemben Csőri is, Zsoltika meg, mikor látta, csak vigyorgott. Na jó, a Szöszinek ha nem lenne füle, időnként körbemosolyogná a fejét, de nem baj, mert vidámnak lenni jó. És nem is ő lenne, ha nem rabolt volna rá Csőrire. néha még direkt incselkedtem is vele, mintha dobnám felé a kacsát, persze sosem, bár még Betsy "Nővérem" is biztatott. Ami pedig külön öröm volt számomra, hogy végre ismét hallhattam élőben a Várok rád-ot, a kedvencemet. A 2011-es koncertekről piszkosul hiányzott.
A kb. másfél-két óra eszméletlen tombolás után odasoroltunk a sátorhoz, várva, hogy kijöjjenek a fiúk. Szerencsére kijöttek hozzánk, Betsyvel sikerült is elkapnunk Csipát, akivel rögtön át is írattam a saját szignóját a táskámon, hiszen kikopott a filc. Majd kapott tőlem érte egy puszit amiről kép is készült. Másodiknak Endi talált meg minket, neki kicsit jobban el kellett magyarázni, miért is tettem elé a táskámat. De ő is átírta és a képhez jól megölelgettük Betsy nővéremmel. Majd végre elért hozzánk Zsoltika is, akit egy kacsapuszival fogadtam. Miután átírta a tatyómat, én ezt egy kis pohár boroskólával honoráltam neki. Belekóstolt, de egyből fintorogva kérdezte "Milyen borból van ez?" de azért lett egy közös kép és amit én nem nagyon hallottam, de állítólag azt mondta, jó a rövid hajam. Tibit sajnos nem tudtam elcsípni, majd miután a fiúk távoztak a sátorból, mi is kimentünk. Ott pedig jött egy újabb fotózkodás, és búcsúzkodás az elmenőktől. Dorinának a lelkére kötöttem, hogy nagyon vigyázzanak útközben a tehenekkel, mert ilyenkor télen is rettenet falánkak tudnak lenni. Még a fiúkat és a stábot is elcsíptük, így először Zsüléknek integettünk lelkesen, majd a négy Főhooligánnak, míg el nem tűntek a sötétben.
Miután a fiúk elmentek, mi a vasútállomás felé vettük az irányt, ami szerencsére nem volt messze a buli helyszínétől. Ott leültünk az egyik kinti padon, hogy pihenjünk az ácsorgás-ugrálás után. Szerencsére egy álom az új bakancsom, mert nem készült ki benne a lábam és még ugrálni is tudtam tőle. Mi ketten Barbival nagyon jól ellettünk volna ott, ám Móni kitalálta, hogy menjünk vissza a helyszínre, ahol akkor már disco volt. De az sem volt jó, jött azzal, hogy taxit kéne hívni, hogy elvigyen Fehérvárig. Barbival persze azonnal rávágtuk, hogy ezt nem gondolhatja komolyan. Majd csatlakozott hozzánk Andi és Enci, akiknek szintén korán reggel indul az első vonata, együtt pedig beültük egy kocsmába. Kb. egy óra hosszát ültünk ott, majd újra útnak indultunk, Móni ezúttal kitalálta, hogy sétáljunk, így el is indultunk egy darabon a vasút mentén, majd vissza. Hajnal 4 körül aztán odaálltunk a vasútnál a váró ajtajához, várva, hogy mikor nyitják ki, közben megérkezett Andi és Enci is. Mikor végre bemehettünk, azonnal radiátor közelbe ültünk, hogy melegedjünk kicsit.
Végre 5.15-kor befutott a vonatunk, mi felugrottunk rá, és úticél Székesfehérvár. A vonaton kicsit szundikáltunk ugyan, de még cél előtt felébredtünk, így le is szálltunk Fehérváron, majd gyalogoltunk Barbiékhoz. Ott pedig gyors zuhany miegyéb után ágyba bújtunk, mert várt ránk még egy fergeteges buli Kaposváron, de ez már a következő bejegyzés története.

És most jöjjön néhány kép erről a szép napról:

Barby ikertesómmal Földvár felé

A Placcon. Evyvel és Titával

Hugijaim

Andi, Enci, a plüssök, meg én

Hooligirls


"Kis családom"

Ezt nem hagyhattuk ki

Végre Carmennel is együtt buliztunk

Koncert közben Csipa és Tibi

Szintén Csipa, ezúttal Zsoltikával

És persze Endi

A képet köszönöm Jaczkó Verának

Koncert után Csipa kapott egy nagy puszit

"Nővérkémmel" jól megölelgettük Endit

Zsoltika a boroskólának fintorog

És végül Barbi Endivel

Hamarosan jön a szilveszteri beszámoló, képekkel együtt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése