2013. szeptember 1., vasárnap

Boldog Szülinapot, Annyi minden vár!

Két évvel ezelőtt, 2011. augusztus 31-én egy totál hirtelen ötletem támadt. A már meglévő, fantasy blogom mellé nyitottam egy másikat, ahová úgy terveztem, megírom addigi Hooligans koncertélményeimet. A 2011. februári Symbol koncerttel kezdtem, mert ezt a bulit kicsit amolyan fordulópontként tartom számon. Onnantól kezdve folyamatosan írtam meg addig szerzett élményeimet. Később a Hooligans mellé felkerült egy Sugarloaf koncertbeszámoló is, ami már sejtetni engedte a folytatást és azt, hogy bővíteni kívánom a blogot.
A sok pozitív visszajelzés hatására a blog 2012-ben folytatódott. Elsőként azt a bizonyos 2 napos Óévbúcsúztatót örökítettem meg, majd a kevés koncert miatt egy-két közbeiktatott házibuli hétvégét is.
Az idei évre több koncert, tehát több beszámoló is jutott, még akkor is, ha a technika ördöge akadályozott néha. Most, hogy elérkeztünk ehhez az évfordulóhoz, itt az ideje kicsit összefoglalni az eddig történteket. Íme  hát egy amolyan Best of videó, amibe összegyűjtöttem az elmúlt két év legjobb pillanatait.


Ez történt két év alatt. És hogy mi lesz az elkövetkező két évben? Csak azt remélem, hogy sok hasonló élményben lesz részem Veletek! Boldog 2. Szülinapot, Annyi minden vár!

"Szabadulsz, túl nagy a súly, túl sok a rács, mi körbezár
Menekülj, hiszen annyi minden vár..."

2013. augusztus 30., péntek

Egy régi-új és a legújabb videóm

Új beszámolóhoz, mint már megszokhattátok, új videó is társul, nincs ez most sem másképp. Ám először még jöjjön egy régi-új darab. Ha még emlékeztek a tavaly novemberi 3. Házibuli hétvégére, nyilván ismerősek lesznek a videó képei. Nos, ez ugyanaz a videó, ami mert a zene miatt (DJ Bobo - Chihuahua) a YouTube letiltotta a videót, így kénytelen voltam más zenét alátenni. A választásom pedig a Magna Cum Laude Pálinka dalára esett, mert az igencsak fogyott aznap.

És akkor jöjjön a legújabb videóm, ami az augusztus 9-i Park-beli Hooligans koncert képeiből készült. Igaz ugyan, hogy az Egyformán-hoz forgatták a klipet, ám én most mégis egy régebbi dalt választottam hozzá. Ez a Ha sírni látsz, merthogy hosszú idő után ezt is elővették aznap.

Remélem ezek a videók is tetszenek. Szombaton pedig a Facebookon megünnepeljük, hogy két éves lett a blog, amiből jut majd természetesen ide is.

2013. augusztus 28., szerda

Hooligánok Parkja

A jubileumi orosházi buli után is kaptam pár meghívást augusztusra, ám ebből konkrét terv csak az augusztus 2-i balatonlellei Class FM buli volt. Gabi invitált, ugyanis ott tartotta a lánybúcsúját. Sajnos úgy alakilt a dolog, hogy Balatonlellére nem jutottam el, így elnapoltam a Hooligánkodást egy héttel, augusztus 9-re, a helyszín pedig a Budapest Park volt. Ez persze igényelt némi előre tervezést is. Szerencsére a jeggyel nem volt gond annyiból, hogy a Ticketportal hálózaton keresztül meg tudtam venni elővételben a csabai Tourinform irodában. Utána már csak az odajutást kellett megtervezni, főleg úgy, hogy "kerülőúton" mentem, na de "Google a barátod". Azzal sem volt gond, hogy a buli pont péntekre esett, mert kaptam kimenőt, így már csütörtökön izgatottan vártam az újabb borulást.
Végre eljött a buli napja. Jó korán, olyan reggel fél hét körül keltem. Kávé, készülődés majd irány anyukám munkahelyére. Ismét ő dolgozott, a hajamat meg más nem tudja olyan szépen kivasalni. Mivel nem nagyon ért rá, így elég kutyafuttában csinálta meg, szóval nem is lett annyira szép. De mindegy volt, mert 8.50-kor indult a buszom Csabára, így felszálltam és úgy 20 perc múlva leugrottam a csabai vasútállomásnál. Mivel már elment a 9.13-as, így nem tűnt olyan soknak az a közel egy óra hossza, amíg az én vonatom indult. Addig jegyet vettem, majd a Fornettisnél valami pótreggeli után néztem. Végül egy pizzaszelet mellett döntöttem, mert a nagy meleg miatt nem voltam igazán éhes.
Mikor már végre bemondták a vonatomat, unalmamban úgy döntöttem, inkább felülök. Ám amint felléptem a vonatra, meglepetés fogadott. Ugyanis  a megszokott külső után egy szép tiszta modern belsővel találtam szembe magam, még az üléseken se az a régi ronda műbőr huzat volt. Gyorsan találtam is egy fülkét, amiben ugyan már ült egy idősebb házaspár, de bekéredzkedtem hozzájuk. Miután helyet foglaltam, beszélgetni kezdtünk. Vicces, mert valahogy mindig az ilyeneket fogom ki utazás során. De amúgy majdnem mindegy, csak legyen kivel beszélgetni útközben. Egy kis csúszással indultunk, szóval aggódtam, hogy időben beérünk e a Keletibe. Főleg már az út végén, mert kb. olyan 500 méterenként megállt a vonat. Az út amúgy egész jó hangulatban telt, bár mindannyian szenvedtünk a melegtől. Az egyik üveg ásványvizem el is fogyott útközben.
A nehézségek ellenére azért nagyjából a kiírt időpontban befutottunk. Ahogy készültem a leszálláshoz pont megpillantottam magam előtt Niki Írótársamat és nagynénjét, Böbit, akikkel megbeszéltük, hogy kijönnek elém és együtt töltjük a délutánt. Ahogy leugrottam a vonatról, egyből megöleltük megpusziltuk egymást, majd elindultunk a kijárathoz. Persze a főbejárat még mindig zárva volt, de nem is baj, mert úgyis az újságos felé akartam menni vonaljegyet venni, hogy legyen, ha ellenőrt látok. Na meg ugye másnap reggelre. Miután az meglett, gyalogosan indultunk neki a városnak. Séta közben még odaadtam Nikinek az eléggé utószülinapi ajándékomat, ami egy piros organza nyakláncra fűzött kinyitható medál. Szerintem azóta már került bele kép.
Aztán sétáltunk tovább, közben beszélgettünk, nevettünk. Első úticélunk a Shark & Roll volt, ugyanis gondoltam, ha már Pesten vagyok, arra kanyarodok és beugrom pár cuccért. Amint beléptünk, én azonnal úgy éreztem magam, mint egy gyerek a cukorkaboltban. Vagy fogalmazzunk úgy, átmentem plázamacskába. :D Egy darabig ott nézelődtünk, próbáltam kitalálni, mit is kéne vennem. Végül némi segítséggel sikerült kiválasztanom, amit akarok. Egy Jack Daniels logós Hooligans póló, szintén Hooliganses bögre, órarend, passtartó és gyújtó. Illetve egy Mötley Crüe-s női póló, ugyanúgy M-es méretben, mint a Hoolis. Nem volt olcsó így együtt, de azt mondom, megérte.
Shopping után sétáltunk tovább, közben beszélgettünk, nevetgéltünk, illetve én néha még énekeltem is. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis az egyik kereszteződésben majdnem elcsapott minket egy mentőautó. De azért sikeresen elértünk a Boráros térig, ahonnan elméletileg ment busz a Közvágóhíd felé, és ahonnan térkép szerint már csak egy irgalmas kiáltásnyira van a Park. Meg is leltük a buszt, felugrottunk és kényelembe helyeztük magunkat arra a három megállóra. A már említett megállónál leszálltunk és elégedetten láttam, hogy pont jó helyen vagyunk, a Parkkal szemben. És ha már ott van egy OBI, bementünk oda wc-re, majd párszor átsétáltunk a járdán felállított párakapu alatt, ami kifejezetten jól esett abban a dögmelegben.
Aztán másik oldalon a Park bejáratánál figyelmes lettem két Hooligánra, akik elsőre olyan ismerősnek tűntek. Aztán, ahogy jobban megnéztem őket, úgy láttam, Heni és Ari azok. Miután lehűtöttük magunkat, átmentünk az úton és ahogy közeledtünk a bejárathoz, láttam, hogy nem tévedtem és tényleg ők voltak. Nem mondanám, hogy futottam hozzájuk, de mikor odaértem, az ölelés és puszi nem maradt el. Aztán bemutattam nekik Nikit és Böbit is és szemmel láthatóan jól kijöttek egymással. Beültünk melléjük beszélgetni és ha már ott voltunk, lőttünk pár képet is, a jól megszokott szlogennel: "Kell a blogra." Mivel még mindig melegünk volt, így megint átmentünk az OBI-hoz, közben az úton megint elment előttünk egy mentő, Nikivel már csak nevettünk rajta, hogy minket mindig megtalál. Ahogy átmentünk a zebrán újabb két ismerőssel találkoztunk. Az egyikük Edina volt, akivel utoljára kb. azon a bizonyos kaposvári szilveszteren találkoztam, a másik pedig az én fogadott ikertesóm, Barby. Mondanom se kell, mennyire örültem mindkettejüknek. Ezúttal Barbynak is készültem egy kis aprósággal, hiszen idén már két éve, hogy "ikrek" vagyunk. Ő is egy olyan nyakláncot kapott kinyitható medállal, mint Niki, de ez fekete volt. Illetve odaadtam még a passtartót, amit ő kért, hogy vegyek neki a Sharkban és majd ideadja az árát. Ez így is történt.
Egy ideig elidőztünk az OBIban, majd visszamentünk a bejárathoz és vártuk az 5 órát, mert akkorra mondták a kapunyitást. Közben egyre többen lettünk. Megérkezett Anna, majd Répy is, akiért kicsit aggódtam, hogy odatalál e, de eszerint mégis. Várakozás közben csináltunk még kapu előtti csoportos képet, mert az nem maradhat ki. Ahogy közeledett az öt óra, úgy érkeztek is a Hooligánok. Például Dorina, akinek szintén bemutattam Nikit, avagy Tibi rajongók tartsanak össze. És persze befutott Csilla és Böbe is, akik innen sem hiányozhattak.
Én már ekkor kezdtem eléggé bulihangulatra váltani, amit az jelez, ha énekelni kezdek. Niki  benyomta telefonon az egyik közös kedvencünket, amit hozzáteszem, ő se véletlenül szeretett meg, a Disco Express XY Baby című dalát. Nekem se kellett több, elkezdtem énekelni, főleg mikor megláttam egy olyan valakit, akiről tudom, hogy jellemző rá a vadrajongás. Nevet nem mondok. Az énekelgetésnek hála megkaptam azt is, hogy nekem kéne az előzenekarnak lennem. Hmmm... Na  majd ha elmegyek az X-Faktorba... Vagy nem.
Délután ötkor végre kinyitották a főbejárati kaput és egy átvizsgálás után beengedtek minket, de csak a második ellenőrző pontig, ahol újra parkolópályára kerültünk. Közben a színpad felől hallottuk a hangbeállást, amitől aztán igazi koncerthangulatunk lett. Főleg, hogy úgy bepréselődtünk a kordon elé, mint "élesben". Eleinte a Last Night-tal hangoltak, amit azóta én is sikeresen megtanultam, hála annak a videónak, amit készítettem rá magyar fordítással. Heninek is, Dorinának is nagyon tetszett, és mondták, hogy bár eddig is sejtették, miről szól, most már biztosak benne. Aztán a fiúk Egyformán-ra váltottak, amit szintén énekeltünk. Mikor meg éppen szólt a zene, én kezdtem el énekelni. Ezúttal a SzerLM volt a soros, amit Edina velem énekelt, mert ő is nagyon szereti. Amíg várakoztunk, még egyszer elmentem egy kis üveg ásványvízért, mert még mindig dögmeleg volt. Persze visszafelé már kisebb tömegen kellett áthámozni magam, mert egyre többen lettünk, köztük szerencsére több ismerős is, mint például Natiék és Meli. Vagyis az első sor. Persze ezzel egyenes arányban a türelmünk is kezdett fogyni.
Este fél hétkor aztán megtörtént, amire annyira vártunk. Végre elhúzták a kordont és egyenként elkezdték csekkolni a jegyeinket. Aki megvolt, az egyből futni kezdett, mint ahogy én is. Persze ez nem volt olyan egyszerű az én papucsomban, azon a fapadlón, de mégis meglett az első sor. Igaz inkább Csipához álltam közelebb most, de akkor is Zsoltika oldal. A táskát persze azonnal leraktam a biztos helyre, hogy engem innen nem robbant ki senki. Örömmel láttam, hogy Répynek, Henrynek, Nikinek és Dorinának is sikerült az első sor, mellém pedig Edina és Barby állt, illetve kicsit arrébb Meli is, akinek ott az első sorban adtam át a búcsúajándékát, ugyanis ez volt az utolsó bulija velünk, mielőtt kimegy Skóciába. Egy szép formájú üveget kapott tőlem, amit kidekoráltam némi festékkel. Konkrétan festettem rá néhány ördögszívet. Nem egy nagy műalkotás, de azért örült neki, remélem. Ahogy ott várakoztunk még, odajött hozzám egy régi kedves Facebook ismerős, akivel előtte mindig úgy jött ki a lépés, hogy sehol nem találkoztunk. Ő Reiter Ildi. Igaz, ez a találkozás most is csak egy rövid kézfogás volt, de legalább ez is összejött. Egyszer még elhagytam a helyem, hogy beszerezzek a bulira valami innivalót, ami ezúttal egy korsó Soproni volt, de utána tényleg sehová.
Este hétkor lépett színpadra az előzenekar, a Barabonto. Korábban már hallottam róluk, de most megtapasztalhattam, milyenek is élőben. Meg kell mondjam, eléggé tetszett a műsoruk, amolyan vendéglátós zene, lendületes rockzenével feltupírozva. Szóval olyan pont lakodalomba való. Na jó, amúgy is egész kellemes, hallgatható és bulizni is lehet rá. A repertoárjuk nagyrészt feldolgozásokból állt, pl. egész érdekes volt ilyen verzióban hallani a Macskajajt, vagy a Manhattan Rossz vagyok című egykori slágere. De azért Répyvel nagyot tomboltunk rá. Már eközben is fotóztak és időnként videóztak is minket, hiszen mint azt előre bejelentették, a Hooligans itt forgatta legújabb klipjét az Egyformánra. A Barabonto után már egyre türelmetlenebbül vártuk tehát őket.
Este nyolc körül végre eljött a várva várt pillanat. Ezúttal új Introt hallhattunk, a megszokott Bohémélet helyett, de ez nem vont le semmit a hangulatunkból. A fiúk megjelentek a színpadon és azonnal bele is csaptak a Nőben a boldogságba. Mi pedig azzal a lendülettel tombolni is kezdtünk, annak ellenére, hogy ki voltunk nyúlva a melegtől. Legalábbis én. Konkrétan minden dal után innom kellett egy fél kortyot, hogy bírjam tovább a tombolást. Ugrálni nem nagyon ugráltam, főleg a helyszűke, a lábamnál csücsülő korsó sör meg amiatt, hogy alig éreztem a lábam. Így inkább csak maradt a tapsolás meg az éneklés, de legalább látszott rajtam, hogy élvezem a bulit. Koncert közben természetesen folyamatosan fotóztak és videóztak minket, remélem majd viszontlátjuk magunkat. A klipforgatás miatt most nem tomboltattam annyit a Csőröst, de azért ott csücsült a táskában és onnan lesekedve élvezte a bulit. Amiben volt minden, amit megszoktunk, és amiért szeretjük a Hooligánokat, vagyis móka, bolondozás és persze rock 'n roll. Meg néhány meglepetés. Például az, mikor színpadra lépett a Barabonto gitárosa, Csülök és az ő közreműködésével játszották el a Ha sírni látsz című dalt. Ezt kb. négy éve játszották utoljára, úgyhogy nagyon jó volt most újra hallani élőben és tombolni rá. A végén azért megörökítettem Zsoltika és Csülök pacsiját.
Akárcsak Orosházán, most is a Szépnek tűnik közben vettem elő jobban a fényképezőgépemet, hogy lőjek pár saját készítésű fotót. Ami ugye általában 1-1 fotó külön a fiúkról meg egy "négyes" kép. Vagy kettő. Vagy három. Aztán az egyik majd csak jó lesz. Aztán eljött sajnos a koncert vége is. A fiúk lementek a színpadról, de mi visszatapsoltuk őket az utolsó három dalra. Illúzió közben nem maradt el a "Hol van az a k.rva?" sor Tibitől, de a Művészúr kedveskedett nekünk egy hátrabukfenccel is a Félember közben. És a gitár ott volt a kezében. Komolyan mondom féltettem, hogy baja esik. Mármint a gitárnak. :D Hotel Mámor után még a megszokott kis párbaj Tibitől és Zsoltikától, illetve a legvégére még egy fotó amin mi is ott vagyunk.
Miután a fiúk lementek a színpadról, igyekeztem elcsípni Répyt és Heniéket, hogy együtt várjuk a dedikálást. Csatlakozott hozzánk Alexa is, akit Park előtt utoljára februárban láttam, a Barba Negrában. A viszontlátás örömére csináltunk is közös képet. Közben Répy és Niki is megkértek, hogy majd róluk is csináljak képet a fiúkkal. Természetesen igent mondtam, a memóriakártyám elbírja. A sor másik végében aztán megláttuk Csipát. Bíztunk benne, hogy ezúttal tovább is jön, de nála ezt soha nem lehet tudni. Szerencsére követték őt a többiek is. Hozzánk először Tibi ért oda, aki aláírta az új, Históriás dedikálókártyát, de a képre azt mondta, majd ha visszafelé kanyarodik. Ám a sor végén elment hátra és már nem jött vissza. Közben odaért hozzánk Zsoltika, akinek az aláírás után odaadtam a gondosan becsomagolt két alkoholos filcet. Ő csak zsebre vágta, majd két puszival köszönte meg. Na és egy közös fotóval. Utánam Répy következett a sorban, csak arra nem emlékszem, hogy én csináltam e a közös képét Zsoltival, vagy sem... De Nikiről tuti csináltam. A Szöszi után Endi következett, akinek megmutattam a Mötley Crüe-s felsőmet és mondtam, hogy úgy szeretnék képet, hogy ketten tartjuk, ő meg belement. Még hozzátette: "Mötley Crüe-Yeah!" Utánam megint Répy és Niki következett, Endivel közös képet tuti csináltam róluk.
Ahogy Endi is elment, fáradtan huppantam le a kordon tövébe. Egy jó ideig elücsörögtem ott, aztán mikor már fájt a hátsóm, felálltam. Még Nikivel is lőttünk egy képet, de utána nem sokkal ők már mentek is, így búcsút vettem tőle. Remélem idén még találkozunk valahol. Utána mi is összeszedtük a cuccunkat Répyvel és Heniékkel és irány a pulthoz. Heniékkel megbeszéltük, hogy ha már 2-t fizet 3-at kap Strongbow akció van, akkor azt iszunk. A két sima cider mellé a 3. mézes volt, azt megtartottam magamnak, bár amúgy annyira nem szeretem (túl édes). A másik kettőt meg nekiadtam Heninek és Arinak. Ahogy a kezünkben volt a Strongbow, el is jöttünk a pult mellől, úgy hallgattuk az időközben beindult discot. Aztán hogy, vagy hogy nem, de belefutottunk Mesibe, akivel ezúttal is lőttem egy közös képet. Dorináék már elmentek, úgyhogy vele ez megint elmaradt. De előbb-utóbb úgyis bepótoljuk. Mesi után Melivel is összefutottunk, vele Répy és Henry is fotózkodott. Azok a képek Meli telefonjával készültek, de én inkább a saját gépemmel akartam csinálni, annak nem olyan brutális a vakuja. Vele amúgy is szerettem volna egy amolyan búcsúfotót, hiszen ki tudja, mikor találkozunk újra. De azért mi mindig visszavárjuk.
A fotózkodás után Meli eltűnt a táncoló tömegben, mi pedig ott topogtunk tovább a fa tövében. Vissza akartunk menni az asztalokhoz, hogy ott pihenjük ki a fáradalmakat, ám ekkor észrevettem az éppen távozni készülő Csipát. Azonnal riasztottam Répyt, aki eltökélte, hogy kép nélkül sehova nem engedi. Na de nem engedtem én se, igaz, hogy fintorgott neki, de ez van. Így jár, aki mindig elhúz egyébként. Miután útjára engedtük Csipát, tényleg pihenőhely után néztünk. Összetoltunk néhány széket egy körbe, hogy tudjunk beszélgetni, majd leültünk. Az éjszaka további részében nem is igazán álltunk fel.
Hamarosan észrevettük Zsoltikát is, aki már előbújt a backsatgeből. Nem messze tőlünk leült ő is, egészen meglepett, hogy ilyen visszafogott volt. De nem baj, ilyennek is kell lenni néha. Nem is túl sokáig ült ott, hamar lelépett, igaz másnap is koncert volt. Mi viszont maradtunk, ültünk, beszélgettünk, illetve mikor megláttam Annát, azért odamentem hozzá egy közös kép erejéig. Közben hozzánk csatlakozott Barby és Edina, akiknek azért valamivel hamarabb indult a vonata, mint nekünk, de jó társaságban az idő is jobban telik. Persze a körülöttünk bömbölő zene miatt nem volt túl egyszerű a beszélgetés, de azért nagyjából értettük egymást. Unaloműzés gyanánt ismét elővettem a fényképezőgépet, hogy megörökítsem magunkat. Kezdve a sort Barby Ikertesómmal, de az első kísérlet nem jött össze. Sebaj, a második már igen. Edina sem maradt ki a sorból, vele úgy készült, hogy mellé térdeltem. Ennek meg is lett az eredménye... És hát Répyt meg Heniéket sem hagyhattam ki, bár róluk külön is csináltam és szerintem nagyon aranyosak rajta. Na de mikor én akartam Henivel, feltámadt a szél,ami megnehezítette a dolgunkat. Végül vagy a negyedik próbálkozásra sikerült egy épkézláb képet összehoznunk. A végén még Csilla és Böbe is befutott a csőbe, ami a fotózkodást illeti.
Ezek után visszaültem a helyemre és letöröltem azt kis minimális és már amúgy is rommá kenődött sminket magamról. Közben megint erősödött a szél, én meg fáztam már a rövidnadrágban, így a mosdó felé vettem az irányt és átvettem a hosszúnadrágomat és a pulcsimat is felvettem. Így már azért jobb volt. Ekkor már éjfél is elmúlt, ám ez nem hatott ránk túl ébresztő módon, főleg úgy, hogy még kb. négy óra hosszánk volt. Az éjszaka további részében fáradtan ücsörögtünk és néztük a táncoló, ám már kissé ritkuló tömeget. Úgy fél három körül aztán Barby és Edina búcsút vettek tőlünk, mert mentek, így négyen maradtunk. Illetve hatan: Henry, Ari, Répy, Böbe, Csilla és én. Bár Csilla a legtöbb időt a parketten töltötte. Eszméletlen, hogy bírta, én meg közben alig álltam a lábamon. Ahogy telt az idő, úgy egyre kijjebb és kijjebb lettünk terelve, ahogy zártak az egyes részlegek. Majd a teraszok is.
Hajnal négy körül zárt be a VIP terasz, ekkor keveredett elő Tibi. Méghozzá nem egyedül, vele volt Dandó Ádi is. Szemmel láthatóan elég jól voltak mindketten, ennek ékes biztonyítéka volt Ádi táncolási kísérlete, valamint Tibi letörölhetetlen vigyora. Vagy az a hölgytársaságnak volt köszönhető? Na mindegy... Bár tény, hogy a Művészúr egyszer majdnem el is esett, mikor a pult mellett ácsorgott. Olyan jókedvűnek tűnt, hogy öröm volt ránézni. Szóval még távozás előtt még ezzel az aranyos kis emlékkel gazdagodtunk.
Negyed öt körül aztán mi is távozóra vettük, mert 4.22-kor indult a villamosunk. Átmentünk a szemben lévő megállóba és vártunk. Hamarosan odacsapódott hozzánk egy fickó, de szemmel láthatóan nem volt józan. Amikor meg megszólalt, egyből tudtam, hogy vagy részeg, vagy be van füvezve. Heni, Répy és talán kicsit Ari is nevettek a hülyeségein, ám nekem semmi humorom nem volt hozzá, túl fáradt voltam. Meg amúgy is. 4.20 körül megérkezett a villamosunk, felszálltunk, lyukasztottunk (úgy voltam vele, nem árt, mert hátha megint ellenőrbe futok) de félnótás "barátunk" ott sem hagyott békén. Mikor finoman el akartam küldeni a halál f.szára, nekem is elkezdte a hülyeségeit, de ekkor felemeltem a hangomat és úgy mondtam, hogy ha nem száll le rólunk, rendőrt hívok.
A határozott fellépés végül megtette a hatását, és emberünk elkotródott a villamos másik végébe. Aztán az ajtók záródtak és a Kossuth tér felé vettük az irányt. Azért ezt választottuk Répyvel, mert a másik vili, a 24-es, ami majdnem követlenül a Keletihez vitt, eléggé "gettós" környéken ment át, mi pedig köszönjük megvagyunk anélkül, hogy kizsebeljenek. Szóval maradt a 2-es. Útközben kicsit kibambultam az ablakon, néztem, milyen szép így a városnak ez a része. Akartam egy-két képet is csinálni róla, de sajnos az elemeim már bemondták az unalmast. 4.40 körül oda is értünk a Kossuth térre, ám nem volt olyan egyszerű átsétálni a metróhoz az építkezés nyomai miatt. Itt kordon, ott kordon, meg némi homok, amit a szél még az arcunkba is fújt... De azért csak odaértünk, majd elbúcsúztunk Heniéktől, akik továbbmentek a Nyugati felé, mi meg Répyvel lementünk a metróba. Bár ellenőrt nem láttam a mozgólépcsőnél, inkább a lyukasztás mellett döntöttünk itt is, mert ki tudja, lent meg lehet. Odalent aztán várnunk kellett még pár percet metróérkezésig, de amint befutott, felpattantunk és meg sem álltunk a Keletiig.
Negyed hat felé járhatott, vagy már el is múlt, ahogy feljöttünk a metróból. Persze a Keleti főbejárata használaton kívül volt még mindig (remélem októberben már használható lesz, mert így nem nyerő) így oldalt mentünk be, majd le az aluljáróba, a pénztárhoz, ugyanis Répynek még jegyet kellett vennie. Én nem aggódtam ilyesmin, pont ezért szoktam oda-vissza megvenni a jegyet Csabán. De amíg Répy sorban állt, én beszeretem egy kávét az aluljáróban lévő büfében. Ízre borzalmas volt, de a célnak megfelelt. Ahogy Répy végzett, felmásztunk a lépcsőn és elindultunk megkeresni a vonatainkat. Illetve inkább a Répyét néztük először a pécsi IC-t, mert az indult hamarabb. Ahogy odamentünk a vágányhoz, már bent állt a vonat, lassan elbúcsúztunk egymástól Répyvel azzal, hogy majd Facebookon beszélünk. Na meg a bőrönd whisky azt' "jóéccakát" (?).
Miután ő felszállt, én is elkezdtem keresni a vonatomat. Először azt hittem, az 1-es vágányról indul, ki is sétáltam odáig, ám nem az a vonat volt ott. Ekkor valahogy bemondták, hogy az 5. vágányról megy a csabai, szóval megerőltettem a lábaimat és odamentem. Szerencsére már bent állt, így fel is szálltam. Minő meglepetés, ismét olyan belső fogadott, mint előző nap, odaútkor. Kerestem egy kabint és ott le is huppantam. Nemsokára társaságom is lett, egy idősebb hölgy személyében, aki szintén Csabára ment. Megkértem, hogy ha elaludnék, Szolnok környékén szóljon nekem. Pontban 6.10-kor indult a vonat, ám számítottam rá, hogy Csabára késve érkezik. Indulás után még megvártam, amíg csekkolják a jegyem, de aztán végigdőltem az ülésen és elszundítottam. Nem aludtam sokáig, még jóval Szolnok előtt felébredtem. Utána már ébren bambultam a tájat. Vissza akartam nézni a Parkban készült képeket is, de ugye az elemek leszusszantak.
Ahogy arra számítottam, némi késéssel, 8.40 helyett 9.10 körül futottunk be Csabára. Leszállás után azért persze az első dolgom volt busz után nézni. Pont volt is egy 9.20-kor. Laza 10 perc, ezért már nem sétálok fel a Centerig. A busz legalább pontos volt, így 10 óra előtt haza is értem. Otthon a gyors zuhany után még írtam Facebookra, hogy egyben hazaértem, majd eldőltem pihenni.
Mindent összevetve, ez a buli azt hiszem, a lehető legjobb folytatása volt az előző húsznak. Külön kiemelném a klipforgatást, aminek mindenképpen nagy élmény volt a részese lenni. Alig várom a klipet és azt, hogy viszontlássuk benne magunkat.

És a képek:

Az elsők

Az 1. sor mi vagyunk

Barabonto, az előzenekar

Tombolás!

Ez szinte biztos, hogy a Szabadon közben készült

Csipa

Tibi gitárt szerel (?)

Zsoltika végre a régi hajjal

Endi állva is tud dobolni

Csülök, a vendég gitáros és Zsoltika pacsija

Vokalistacsajok

Akikről ez az este szólt <3

Tibi bukfenc :D

Ők és mi

Alexával a 3. találkozás, de az 1. igazi közös kép

Zsoltika az ajándékért fotózkodni is hajlandó volt :D

Endi és A PÓLÓ *.*

Barátnő, Írótárs, "Mentorált", Niki <3

Békéscsaba és Békés egy képen :D

Melivel egy búcsúfotó. Mindig visszavárunk!

Répy <3

Csipát sem engedtük el kép nélkül :P

Anna :)

Ikertesók <3

Edinával sajnos ritkán találkozunk. De azért kb. egy évben egyszer sikerül

Répy és Henry, akiket nagyon-nagyon <3

4. kísérlet egy jó képre :D

Csilla és Böbe. Rájuk mindig lehet számítani afteren ;)

És mivel a blog lassan két éves lesz, a Facebook oldalon némi meglepetéssel készülök, amiből ide is jut majd :) Hogy aztán mi lesz a jövőben? Még nem tudom, de Annyi minden vár!

2013. július 25., csütörtök

Nyárindító videók

A tavaszi kényszerpihenő és a májusi utószülinapozás után új hajszínnel és újult erővel vetettem bele magam a  Hooligán életbe. A visszatérő bulim nem volt más, mint a szinte már hagyományosnak mondható júniusi borulás a Csabai Sörfesztiválon. A videó zenéje a Holnapunk a tegnapunk lett, mert "bár néha eltűnünk, de itt vagyunk". És most újra itt vagyok én is.

A csabai borulást újabb egy hónap szünet követte, de így legalább rá tudtam készülni a jubileumi 20. Hooligans koncertemre, amit Orosháza-Gyopárosfürdőn ünnepeltem egy fergeteges strandpartyval. Sajnos nem sikerült annyi képen megörökíteni a bulit, mint ideális lenne egy jó videóhoz, de próbáltam kihozni belőle a legjobbat. Zenének pedig egy régi Hooligans dalt, a Münchausent választottam.

Hogy mi lesz legközelebb? Babonából egyelőre nem árulnám el, de akárhol borulok, annak úgyis nyoma marad itt.

Strandbuli Hooligán módra

Sörfeszt utánra tervben volt még a június 29-i Hooligánkodás Füzesgyarmaton, de abba a technika ördöge beleszólt. Ugyanis tönkrement a gépem töltője és kénytelen voltam újat rendelni, ami persze elvitte a füzesgyarmati bulira szánt pénzemet. Így a következő dátum a koncertnaptárban július 14. vasárnap volt, a helyszín pedig Orosháza-Gyopárosfürdő. Mivel a buli a fürdő területén volt, így a csajokkal (Niki és Klau, ki más?) eldöntöttük, hogy akkor ezt egybekötjük egy jó kis strandolással, vagyis már délelőtt vagy kora délutánra odamegyünk, napközben elvagyunk a vízben, este pedig tombolás.
Miután a tervek megvoltak, izgatottan vártam ezt a bulit, hiszen még sosem voltam Gyopárosfürdőn, de már sok jót hallottam róla. Előtte egy héttel még Csabára is átmentem fodrászhoz. A hajam ismét kapott egy festést és vágattam is belőle. Ezért persze kaptam hideget-meleget Facebookon, de őszintén szólva nem nagyon stresszeltem magam a negatív vélemények miatt. Nekem tetszik így a hajam és ez a lényeg.
Végre eljött a buli napja, július 14. Elég korán keltem aznap, kb. negyed hétkor. Reggeli, kávé és készülődés után fogtam a hátizsákomat és elmentem anyukám munkahelyére, ugyanis ha ő vasalja a hajam, mégiscsak szebb a végeredmény. Most is szép egyenesre húzta, majd rakott egy kis üveg ásványvizet a táskámba, én pedig fél kilenckor már szaladtam is a buszhoz. Pont a debreceni távolsági volt, amit elértem, így viszonylag gyorsan át is értem Csabára, olyan 9 óra körül. Bementem a vasútállomásra, jegyet vettem, majd megnéztem, honnan indul a vonatom. Egész leghátulról, a 7. vágányról. De mivel még volt több, mint fél óra az indulásig, így inkább pótreggeliként megettem egy mini pizzát. Aztán kiültem és vártam, mikor mondják be a vonatomat. Olyan fél 10 körül mondták be a szegedit, amivel én is mentem, így én is fogtam magam és kisétáltam a vonathoz, majd felültem. A kiírt 9.47-es induláshoz képest kicsit késtünk, de csak egy-két percet.
Az út elég eseménytelen volt, minden fennakadás nélkül befutottunk Orosházára. Leugrottam a vonatról, majd irány ki az állomás elé, mert Klauék elmondása szerint ott valahol lehet elcsípni a helyi járatos buszt, ami Gyopásrofürdő felé megy. Na, itt pont nem volt semmi ilyesmi, így fogtam magam és elindultam abba az irányba, ami a térkép szerint el lehet jutni odáig.
Mentem, mentem, aztán végül eljutottam a buszállomásig. Némi informálódás után megtudtam, honnan indul a helyijárat Gyopárosfürdő felé, illetve azt is, hogy az információnál lehet vonaljegyet venni, így beszereztem egyet, majd visszasétáltam a buszállomás másik végébe, ahonnan 11-kor indult a busz. A sofőrnél kellett "lyukasztani" de aztán betámadtam egy ülőhelyet, nehogy már ácsorognom kelljen. Jól is tettem, ugyanis a busz körjárat volt, így jókora kerülővel tettük meg az utat Gyopárosfürdőig, olyan utcákon át, amin még nappal sem szívesen mennék keresztül egyedül.
De aztán nagy nehezen csak odaért a busz. Leszálltam és elindultam be a fürdőhöz. A bejáraton belépve egy tök modern, pofás wellnessközpont fogadott. Odasoroltam én is a jegypénztárhoz és akkor láttam, hogy itt márpedig nem tudok majd diákjeggyel belógni, ugyanis kérték a diákigazolványt. Na mindegy, ha felnőtt, akkor felnőtt. Megkaptam a karszalagomat és befelé vettem az irányt.
Első körben a medencék környékén néztem szét, hátha meglátom a csajokat, meg ugye feltérképeztem a helyet. Aztán összetalálkoztam Katiékkal, akik mondták, hogy már itt vannak Nikiék is. Így hát fogtam magam én is és az öltözők felé vettem az irányt. Bepakoltam egy szekrénybe, csak a naptejet, a törölközőmet és a napszemcsimet hagytam magamnál, a többit bezártam és jött a csajok keresése hadművelet. Vagy kétszer-háromszor oda-vissza körbeszaladtam a kint és a benti medencéket is, de sehol nem találtam őket. Aztán úgy döntöttem, leparkolok az egyik medence mellett és legkésőbb estefelé a színpadnál úgyis találkozom a többiekkel. Ám alig pakoltam le a cuccomat, megláttam Nikit, Klaut és Szilvit arra sétálni. Rájuk köszöntem és a nagy összeborulás után csatlakoztam hozzájuk. A cuccomat odavittem, ahol az övék is volt és együtt céloztuk meg újból a vizet.
Eleinte csak egyik-másik medence szélén ücsörögtünk, beszélgettünk, aztán már lubickoltunk is. Ezúttal nem tettem a fejem a vízbe, mert féltettem a hajam. Csak aztán a csajok rábeszéltek a csúszdára. Először féltem, meg nem annyira akartam csúszni, de mikor már csak ketten vártak előttem, nem volt visszaút. Ahogy előttem lecsúsztak, beültem a rajthoz, megkapaszkodtam és vártam, hogy zöldre váltson mellettem a lámpa. Ahogy szabad volt az út elengedtem a korlátot és háton fekve csúsztam lefelé. Viszont sajnos későn vettem levegőt, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit jobban köhögtem, mikor feljöttem a víz felszínére. A hajamnak meg annyi lett.
A csúszdázás után kezdtem kicsit nem jól érezni magam, meg éhes is lettem, így mondtam a csajoknak, hogy elmegyek kajanézőbe. Niki velem tartott, először az öltözőhöz mentünk, kivenni a pénztárcánkat, utána megnéztük a főépületben lévő gyorskajáldát. Ott elég nagy sor volt, kaja meg nem sok, így inkább a torony környéki büfésor kínálatát vettük szemügyre. A terepfelmérő kör után úgy döntöttünk Nikivel, hogy egy-egy pulykatálat eszünk. Én kértem még hozzá egy Sprite-ot is, mert az ilyesmi kajára mindig szomjas vagyok, a vizem meg kell estére. Miközben vártuk a kicsit késő ebédünket, Nikivel lőttünk egy fotót Facebookra. Közben kész lett a kajánk, ami sajttal töltött pulykamellből, sült krumpliból és némi salátából állt. Nem egy emberes adag volt, de pont elég. Utána még vettem egy mandulás Magnumot, mert már rég ettem és nagyon szeretem. Nikit is meg akartam hívni egy jégkrémre, de ő nem kért.
Alig láttam neki a jégkrémnek, két csajszi leszólított minket. Először csak néztem ki a fejemből, hogy kik azok, de aztán felismertem Gyöngyi Kolleganőt és Petrát. Nikivel mindketten nagyot néztünk, hogy hogy kerülnek ide Miskolcról, de aztán elmondták, hogy meglepetésként érkeztek ide. Miután végeztünk az ebéddel, visszavittük a pénztárcánkat a szekrénybe és újra a hullámok közé vetettük magunkat. Ekkor már én sem fogtam vissza magam,  mert a hajamnak úgyis mindegy volt, szóval fejest ugrottam én is a mókába, bár nem szó szerint, mert azt nem lehetett. Helyette volt, kézenállás bemutató a víz alatt, siklás, víz alatt úszás és persze csúszda is. Kipróbáltuk a sárba zárt csőcsúszdát is, ami a benti medencébe vitt. Na itt már jobban odafigyeltem és befogtam az orromat, mielőtt csobbantam. Ja és nem bírtuk kihagyni az örvényt sem a nagy medencében, nem is tudom hányszor végigmentünk rajta. Meg is lett az eredménye, mert vagy nekiütköztünk valakinek, vagy a medence falát kóstoltuk meg. Aztán mikor már fájt mindenünk és tele voltunk plezúrokkal inkább a medence nyugis részén lazítottunk.
Olyan öt óra körül már úgy gondoltam, áztam eleget, így kiszálltam a medencéből. Mondtam a csajoknak, hogy ha keresnek, majd a színpadnál leszek. Odamentem a cuccunkhoz, kicsit megtörölköztem és ücsörögtem ott, hogy száradjak, aztán bementem az öltözőbe a cuccaimért. Elraktam a töröközőt és a naptejet, majd magamra kaptam a direkt bekészített fehér, "Courtney Love" miniruhámat. Persze a fekete-pink fürdőruci maradt. Átöltözés után leadtam a szekrény kártyáját, majd kifésültem és megszárítottam a hajam. Így nem lett az a vastagon göndör, csak kicsit hullámos.
Ahogy sétáltam le a színpadhoz, felfedeztem hol lehet lehet meggysört kapni. A színpad előtti sátorban, pedig megpillantottam, azt a két ismerőst, akik reméltem, hogy ott lesznek. Henryt és Arit. Természetesen odamentem hozzájuk egy ölelésre és puszira, illetve Henrynek átadtam még a meglepetésként készített ajándékomat. Legjobb fotóinkat mixeltem össze egy képre, majd azt kidolgoztattam és vadásztam hozzá egy keretet. Amolyan utószülinapi-névnapi-ballagási-érettségi ajándék volt. Kicsit megkésve, de annál nagyobb szeretettel. Henry egyből rákezdte, hogy nem kellett volna, de azért mégis örült neki. Egy ideig ott voltam velük, aztán megláttuk Dorinát, ahogy a színpad felé közelített. Odamentem hozzá és mondtam neki, hogy már itt vannak Henryék. Dorina is csatlakozott a kis csapathoz, én meg fogtam magam és beálltam a színpad elé. Mert ugye a placcot időben be kell foglalni.
Közben kezdődött valami karaoke. Korábban megfordult a fejemben hogy jelentkezem énekelni, de a pancsi jobb mókának tűnt. Ahogy a karaoke elkezdődött, Henryék is beálltak mellém és együtt énekeltük egyik-másik dalt. Megkockáztatom, jobban, mint a bátor jelentkezők. Elég vegyes dalválogatás volt, pl. Desperado-Gyere és álmodj, Republic-16 tonna, Ha itt lennél velem, Fluor-Mizu, amibe képes voltam belekornyikálni a Mirigy változatot. És persze a majdnem kihagyhatatlan Bikini-Ki visz haza?. Ezt Henry is velem énekelte.
Aztán végre befutottak a többiek is, akik még annyira se öltöztek fel, mint én, ugyanis magukra kaptak egy rövidnacit, de felül maradt csak a bikinifelső. Ha már strandparty... Ácsorgás közben befutott mellém Mariann, akit utoljára a csabai bulin láttam, de most helyet is szorítottam neki magam mellett. Ezúttal lőttünk egy tisztességes közös fotót is és az első sor kiegészülve várta a Hooligánokat. De előtte még végig kellett hallgatnunk Bunyós Pityu mulatozását. Na ehhez viszont kellett valami, aminek alkoholtartalma is van. Így miután tettem egy kétbetűs kitérőt (WC) és megejtettem a sminkelést arra vettem az irányt, ahol láttam a meggysört. Rögtön két korsóval is kértem és ahogy evickéltem vissza az első sorba, azt ismételgettem, hogy "nem vagyok alkoholista". :D És még szín józan voltam.
Nagy nehezen visszaértem az első sorba, és a meggysörrel a kezemben hallgattam tovább Bunyós Pityut. Az egyik korsóval sikerült is elfogyasztanom a mulatozás alatt, igaz, Gyöngyi Kolleganő is besegített. Illetve kérésemre még csinált is képet rólam amin látszódik a ruhám teljes egészében. Mivel sajnos a kordonon nem hajtották fel azokat kis táblákat, amikre amúgy a táskákat és egyebeket szoktuk pakolni, így sajnos kénytelen voltam a lábamhoz letenni a meggysört. Aztán meg aggódhattam, nehogy valaki tombolás közben véletlen felrúgja. Szerencsére Bunyós Pityu csak egy órát mulatozott ott nekünk, majd lement a színpadról és onnantól ténylegesen a Hooligánoké lett a placc.
Este fél kilenckor aztán végre elsötétült a színpad és felhangzott a már ismerős és várva várt Bohémélet Intro. Majd felbukkant szokás szerint először Endi, majd Tibi és Zsoltika és végül Csipa is megjelent és belecsaptak a Nőben a boldogságba. Mi meg persze csak erre a pillanatra vártunk és azonnal tombolni kezdtünk. Főleg én. Ugyanis kiszámoltam és ez volt szám szerint a 20. Hooligánkodásom. Persze volt minden, ami nem hiányozhat egy Hooligans koncertről: Legyen valami, Van az úgy, Szex és KV és Egyformán is. Bevallom, most kicsit nem esett jól a lelkemnek hallgatni ezt a dalt, mert úgy éreztem, mintha tőlem is azt várnák el, hogy egyformán éljek. Hogy ne olyan legyek, amilyen én akarok. Példa rá, amit azért kaptam, mert szőke hajra váltottam. De emiatt nem depiztem be, mert úgysem hagyom, hogy beledumáljanak abba, hogyan nézek ki. És hát ki nem maradhatott a bolondozás, a Játszom beénekléssel, Csipa balettozása, a kergetőzés Zsoltikával a Keresd a lányt elején, a Szabadon összekapaszkodva és részemről a a lehető legagyamentebb tombolás a Várok rád közben. Ja és Csőri, az én állandó útitársam, aki ezúttal a halálfejes kendőmet viselte. Mondjuk úgy, alkalomhoz illően öltözött. Gyöngyi Kolleganő is alakított, ugyanis egy lapra felírta Csipának, hogy vegye le a pólóját, amiért ő mondta nekünk, mennyire sajnálja, hogy a fürdőrucira felvettük a Hooligans pólókat és egyéb ruhadarabokat. Csak a feliratot Zsé is meglátta és egy perverz vigyorral honorálta.
Én meg olyan jól elvoltam, hogy mire észhez tértem, már a koncert vége felé jártunk a Szépnek tűniknél. Mivel eddigre már kissé kifáradtam, így elővettem a fényképezőgépet. Persze most sem sikerült tökéletes koncertfotókat csinálnom, de nem is azért mentem, hogy fotózzak. Viszont a kis pihi jót tett, mert így maradt energiám még a ráadásra is, Illúzió, Félember (Jégember, ahogy néha elferdítem) és persze a Hotel Mámor. Utána meg még egy laza kis párbaj Tibitől és Zsoltikától. A végén Endi megint bedobta a dobverőket, és megint nem kaptam el egyiket se. Ellenben Klau megkaparintotta az egyiket, amit persze rögtön ki is akartak csavarni a kezéből. De ahhoz nekünk is volt egy-két szavunk, így végül mégiscsak az övé maradt.
Miután a fúk lementek a színpadról, kifújtuk magunkat és vártuk a dedikálást. Addig még kentem fel egy kis szájfényt. Igaz, sikeresen el is kenődött, de kicsit ez is volt a cél. Igazodjunk a ruci stílusához. Aztán végre megláttuk kijönni Csipát aki persze pont a sor másik végéből indult. De reménykedtem benne, hogy idáig is eljut. Zsoltika valahol középtájon állt meg, míg Endi és Tibi nálunk kezdtek. Először Endi jött oda hozzánk, akivel aláírattam a még tavaly decemberben a Tetoválók Éjszakáján beszerzett pólómat és a szintén ugyanott vele készült közös fotónkat. Meg még egyet itt is csináltunk.
Endi után rögtön jött Tibi. Mikor odatartottam neki a szintén a Tetoválók Éjszakáján készült közös fotónkat aláírásra, ránézett a képre, és azt kérdezte: "Neked nem fekete hajad volt?" Hát nem, csak nagyon sötét barna. De a szőkét jobban szeretem. Azét aláírta a fotót és egy újabb vele is készült itt. Közben egész hátul Csipa már elhúzta a csíkot és középtájt Zsoltika is menni készült, így gyorsan odaszaladtunk hozzá, hogy még elcsíphessük. Pont sikerült is. Mikoe odanyújtottam a pólómat aláírásra, ő egyből rácsapott egy "Köszönöm szépen" kíséretében. Lükebóka Szöszi... De aztán aláírta a pólót, majd az egy hónappal korábban Csabán készült közös fotónkat is, amiről azt mondta, hogy "nagyon szépek vagyunk". Ja és ezúttal is mindenki "Bocika" volt neki. Még én is. Aztán én már szabadultam is ki a sorból, bár sajnáltam, hogy Csipa így elhúzta a csíkot már megint. Bár már megszoktam.
Amint kievickéltem a sorból, összepakoltam a cuccaimat, majd elbúcsúztam a távozóban lévő Dorinától és Mesitől, akiknek a lelkére kötöttem ismét, hogy útközben vigyázzanak a tehenekkel, mint két éve szinte mindig. Mivel már Klauék és Gyöngyiék is indultak, így tőlük is elbúcsúztunk. A Kolleganővel megígértük egymásnak, hogy még valahol idén valamikor biztosan tombolunk együtt. Klauékkal pedig még vár egy buli augusztusban.
Ezután csatlakoztam Henryhez és Arihoz, akikkel várt ránk a közös éjszakai csövezés. Csak előbb még a WC-ben átöltöztem. A kis miniruhát egy laza nadrágra és mellényre cseréltem, mert éjszaka már hűvös volt. Meg még gyorsan letöröltem a sminkemet is. Aztán hármasban útnak indultunk az orosházi éjszakába. A gyopárosfürdői vasútállomástól Ari elővette a térképet, mert azon be volt jelölve az útvonal a nagy vasútállomásig. Egy darabon a sínek mellett mentünk, az jó útiránynak bizonyult. Aztán ahogy beértünk a városba, már jobban hagyatkoztunk a térképre. Útközben persze beszélgettünk, storyztunk, meg én néha cikáztam az úton utcanévtáblákat keresve.
Végül szerencsésen eljutottunk a buszállomásra, ahonnan én emlékeztem az útra a vasútállomás felé. Az egy dolog, hogy eljutottunk odáig, ám a nyitvatartást csúnyán benéztem, ugyanis nm 0-24 volt, hanem 4-24. Szerencsére oldalt be lehetett lógin, így belül leültünk egy padra. A csövezés elég jó hangulatban telt, beszélgettünk, storyztunk, nevettünk, főleg mert a fáradtság jeleként kezdett dőlni belőlem a hülyeség. Na meg ugye előjött az összes együtt vagy külön áttombolt buli emléke. Aztán hajnal négykor, mikor végre kinyitották a várót, egyből besoroltunk. Henryvel el akartunk menni WC-re, csak elriasztottak minket az ott uralkodó állapotok. Inkább megvettem a hazafelé tartó jegyet. És mivel már bemondták a csabai és a szegedi vonatot is, hogy 4.30-kor és 4.32-kor indulnak, így kisétáltunk a peronra és elbúcsúztunk egymástól. Hogy hol találkozunk legközelebb? Rejtély. De még az idén valahol biztosan.
Ahogy kényelembe helyeztem magam a vonaton, éreztem, hogy kezdek elálmosodni, de még meg akartam várni a kalauzt. Fél ötkor aztán el is indult a vonat Csabára. Miután csekkolták a jegyemet, tényleg elpilledtem egy rövid időre, de úgy Csorvás környékén felébredtem. 5.10 körül értünk be Csabára, leugrottam a vonatról és siettem ki a buszállomásra, hogy elérjem a reggeli első buszt haza. Szerencsém volt, mert már bent állt a busz, így felugrottam rá és irány haza Békésre. Amint hazaértem, zuhany után csak bedőltem az ágyba.
Ha néhány szóban kéne összefoglalnom a 20. Hooligánkodásomat, ezeket tudnám mondani: Nyár, napfény, élményfürdő, csúszda, strandolás, meggysör, őrületes tombolás és persze azok, akiket nagyon szeretek <3 Ja és egy jó hangulatú csövezés levezetőnek. Azt hiszem, sikerült megadni a módját ennek a szép kerek számnak.

És a képek. Nem sok lett, de legalább van.

Nikivel várjuk az ebédünket

Pancsi. Jobb alsó sarokban világít a szőkeségem :P

Gyöngyi Kolleganő és Petra a gomba alatt.

Henrym és amt tőlem kapott <3 

Mariann <3

"Best Sunday Dress"

Bunyós Pityu. Meggysörrel egész elviselhető volt... Vagy mégsem? :P

Ez egész jól sikerült

Csipa és Tibi

Művszúr külön

Endiről csak így sikerült

Elmosódott, de legalább mind a négyen rajta vannak

Endivel koncert után

Tibi és a "Barátok közt" sapi :D

"Bocika"

Kolleganővel nem utoljára

Az aláírt fotók és a póló. Ezután már fel is veszem :P

Augusztusra is megvannak már a terveim, de hogy mik azok és mi valósul meg belőle, az majd még kiderül.