Tetoválók Éjszakája

Már a novemberi házibuli idején tervezgetni kezdtem december 29-i Tetoválók Éjszakáját, de akkor még attól tettem függővé, hogy mi lesz Szilveszterkor, mert azért mégiscsak szerettem volna amúgy Hooligánosan búcsúztatni 2012-t. Aztán december 10. környékére már kiderült, hogy a PeCsa buli lesz idén az utolsó, így elkezdtem azt szervezni. Utánanéztem, hol lehet elővételben jegyet venni a bulira, mert tartottam attól, hogy a helyszínen nem lesz. Szerencsére a csabai Tourinform Irodában sikerült beszereznem, így efelől már nem volt gond. Karácsonyig még elterveztem mindent, így a két ünnep közti időszakban már csak azon kellett izgulnom, hogy minden rendben megy e.
Végre eljött a várva várt nap, december 29. A reggel hatra beállított ébresztő sikeresen kiverte a szememből az álmot, bár éjszaka alig tudtam aludni. Kb. fél hétig még feküdtem, de aztán mégis kimásztam az ágyból. A szokásos kávém és egy gyors reggeli után készülődés, majd öltözködés. Felvettem egy fekete vastag harisnyát, az egyik szűk fekete topomat, az egyik kedvenc farmeromat, egy fehér pulcsit és a fekete lapos csizmámat. Öltözködés után anyukám kivasalta a hajamat, majd nekiláttam összepakolni az útra. Táskába került a fekete-fehér-szürke kockás miniszoknyám, állandó Hápigán társam Csőri, tesóm Hooligánosra dedikált macija, a jegyem, a hosszú kesztyűm, néhány ékszerem, a sminkcuccaim és tesóm kidolgoztatott közös fotói.
Mikor minden megvolt még leültem kicsit a gép elé és Google térképről kijegyzeteltem az útvonalat, mivel terveim szerint a Keletiből ráérősen elsétálok a PeCsához. Végül, mert már unatkoztam otthon, így reggel 8.50 körül bezártam a lakást és útnak indultam. Pont kifogtam, hogy nem jött busz, így legyalogoltam a buszállomásra, ahonnan 9.12-kor indult a Debrecen-Szeged busz Csabára. Mivel távolsági buszról van szó, így Békésen máshol már nem is állt meg, csak Csabán az evangélikus templomnál, meg hétvége lévén a Centernél. Meg ugye a buszállomáson, én is ott szálltam le. Bementem a vasútállomásra, megvettem a jegyet, ám mivel még laza másfél órám volt vonatindulásig, így átmentem a Pennybe egy kis útravalóért, ami egy nagy zacsi chips, egy ásványvíz és egy energiaital volt.
Mikor visszasétáltam, éppen csak elmúlt tíz, így leültem belül és untam az agyam még több mint egy órán át. Aztán, hogy csináljak valami értelmeset is, fogtam a tükröt meg a szemceruzát és kihúztam a szemem, mert azt ugyebár vonaton képtelenség. Vég 11.12-kor befutott az Alföld IC, vagyis az a vonat, amelyikkel menni akartam, így felszálltam és elhelyezkedtem az egyik fülkében. Aztán lett társaságom is, egy idősebb hölgy, aki Hatvanba ment, és Szolnokon kellett átszállnia. A vonat pontban 11.18-kor el is indult, ahogy kell, én pedig megnyugodva dőltem hátra, hogy most már semmi nem üthet be, így Szolnokig kellemesen elbeszélgettem alkalmi útitársammal. Miután ő leszállt Szolnokon, egyedül folytattam utamat. Többnyire csak figyeltem a mellettem elsuhanó tájat és készítettem még kb. két fotót is.
A vonat ugyan késett egy picit, de nem volt vészes, mert 13.53 körül befutott a Keletibe. Elsők között ugrottam le, majd elkezdtem keresni a WC-t. Megtaláltam, bementem és a farmert miniszoknyára cseréltem, majd kijöttem és szép kényelmes tempóban útnak indultam a PeCsához. Ehhez persze jól jött a kis jegyzetem, hogy merre kell menni, mert kinézem magamból, hogy eltévedjek. De így elboldogultam.
Kb. húsz percnyi séta után már ott is voltam a Városligetben, ami szombat délután lévén tele volt kutyásokkal, családokkal, gyerekekkel, stb. Én meg, ha már ott voltam, elővettem a Nikont és lefényképeztem magam, hogy itt is jártam, majd folytattam utamat, igaz kezdtem kicsit megkavarodni, hogy tényleg jó irányba megyek e. Aztán megláttam a PeCsa szabadtéri színpadának hatalmas ponyváját, így egyből tudtam, merre kell menni. Mikor odaértem, még nem volt nagy mozgolódás, hát leültem én is egy padra és megittam a maradék vizemet, majd úgy voltam vele, hogy lassan teszek egy kört, aztán majd beállok a bejárathoz. Végül egy fél kör lett belőle, mert közben találkoztam két régi Facebook ismerősömmel, Ginával, azaz Ördögömmel és unokatesójával Rékával, vagy Üdvöskével. Üdvözlés puszi után beálltunk a sorba, közben beszélgettünk és készítettünk kb. két képet is "kell a blogra" címszóval.
Közben lassan három óra lett és elkezdtek gyűlni az extrémebbnél extrémebb külsejű fazonok. Oké, én bírom az extrém külsőt, sokszor jobban, mint az átlagost, de egyik-másik még engem is meghökkentett és elgondolkoztam azon, hogy vajon ők hétköznap hol vannak és mit csinálnak. Ahogy közeledett a fél négy, vagyis a kapunyitás, úgy gyűlt fel mögöttünk a sor, majd' egy kilométer hosszan. Végül nyitni is csak majdnem háromnegyed négykor nyitottak, ekkor kicsit végre meglódult a tömeg. A jegyet előkészítettük még sorbaállás közben, így a bejáratnál csak felmutattuk. Az egyik srác letépett belőle egy darabot, egy másik karszalagot ragasztott rám, egy harmadik meg kinyittatta velem a táskámat. Én kinyitottam, ám mikor a csávó meglátta a kacsát, elröhögte magát és beengedett.
Házon belül már tényleg minden idegességem elszállt, a ruhatárban letettük a kabátot, majd bementünk Még konkrétan a nagy semmi volt csak, páran lézengtek belül, igaz a színpadon már össze voltak rakva a bandák cuccai. Úgy nagyjából. Mivel még sehol nem volt senki, így inkább Ördögömmel és Üdvöskével megkerestük a WC-t. És ha már ott voltunk, befejeztem a sminkemet is. Miután visszamentünk, még mindig nem volt ott senki, ám én letáboroztam a szokásos helyemen, míg Gináék a túloldalra álltak be. Közben én nézelődtem, hátha látok még valami ismerőst. Nem is olyan túl soká megláttam Bankó Kati Művésznőt, rá is köszöntem. Mikor felismert, oda is jött hozzám barátjával, Zsomborral együtt, én pedig bemutattam nekii Csőrit. Kérdeztem tőle, látott e még valakit, mondta, hogy nem és hogy beszélt Melivel, sajnos ő sem lehet ott, majd ők elmentek kóvályogni én meg vártam tovább valami ismerőst.
Nem is olyan túl sokára befutott Heni és Ari, akiknek természetesen mindig van helyük mellettem. És ha már Tetoválók Éjszakája, mindketten frissen varrva jöttek, még ott volt a fólia a csuklójukon. A BP -ink művésze, Anita nagyon szép munkát végzett, azt hiszem, ha arra kerül sor, én is őt választom. Várakozás közben odajött még mellém egy lány, Alexa, aki korábban már jelölt Facebookon, ám én csak korlátozva jelöltem vissza, de ő felismert, így most összeismerkedtünk. Kiderült, hogy Pécsről jöttek, és hogy egy csomót késett a vonatuk. Beszéltük azt is, hogy még elméletileg jönni fog Kincsverő Kata "Kolléganőm. Ő öt körülre ígérte, hogy jön, de már egyre inkább aggódtam, hogy nem tudok neki helyet szorítani. Aztán végül csak befutott Kata, akinek természetesen járt a puszi és egy üdvözlés Csőritől, majd együtt vártuk a kezdést.
Öt óra körül aztán elkezdődött a buli. Először maguk a tetoválóművészek léptek színpadra, akik bemutattak egy-egy mintát, hogy ezt rávarrják egy szerencsés jelentkezőre. Sajnos a móka ezen részéből kénytelen voltam kimaradni, ugyanis a hátamon előjött valami hülye allergiám. De amúgy egyik minta sem olyan volt, amilyet én a hátamra álmodtam. Miután a művészek elvonultak a jelentkezőkkel, következett a színpadon az este első fellépője, a Dorothy. A három gyöngyösi lány tényleg zúzott, azt hiszem, ők az egyik példája annak, hogy a csajok igenis tudnak jó rockzenét csinálni. Én már ekkor elkezdtem a tombolást, már a második refrénnél énekeltem egyik-másik dalukat, főleg az utolsónak játszott Csajok, Pasik Rock n' roll-t.
A csajok után egy ordibálósabb kicsit punk, kicsit metál banda, a Till We Drop következett. Ám előtte én még kiosontam a büféhez szemügyre venni az italkínálatot. Mikor megláttam, hogy van forralt bor, egyből felcsillant a szemem, mert azért elég hűvös volt belül, mivel a bejáratok nyitva voltak. Aztán oda is mentem és  beszereztem egy jó nagy pohárka lélekmelegítőt. Egyben megoldjuk az alkoholgondokat is. Mikor visszatértem a helyemre, egy darabig csak melengettem a kezem vele, de aztán csak belekortyoltam. Persze szívószállal és hát milyen a formám, sikeresen le is égettem a nyelvemet. De nem baj, vártam vele egy kicsit, aztán lassan, de biztosan csak elszopogattam.
A Till We Drop utáni szünetben aztán még a szintén régebbi Facebook ismerős Annával is készítettem képet, természetesen "kell a blogba" szlogennel, akárcsak Kata Kolléganőmmel. Egyébként mindketten rendszeres olvasói a blognak. Szünetke után megint egy kis metálkodás jött, amit ezúttal a Blind Myself tolmácsolt. Bevallom, ezért a fajta metálzenéért sosem voltam igazából oda. Inkább egy kis faszántos, dögös-mocskos glam metál. Mikor a fémbulinak vége lett, ismét kiosontam előbb a mosdó felé majd, hogy nehogy kiszáradjak, természetesen a büfé felé is, ám ezúttal a folyadékpótlásomat egy jó nagy maci, azaz egy 3:2-es boroskóla szolgáltatta.
Visszafelé menet találkoztam a fővárosi partyarc-különítmény három tagjával, vagyis Zsuval, Judittal és Lacival. Pár szót váltottam velük, de aztán én mentem is vissza az első sorba, mert bár Alexára és Henryre rábíztam a helyem, tudtam, hogy nagyon sokáig ők se tudják foglalni. A leégett nyelvemnek meg még jól is esett a hideg lőtyi, amit persze szintén szívószállal ittam "mert úgy jobban üt". Közben kezdett a The Grenma is, akik már inkább közelebb álltak a Hooligánok ízlésvilágához. Bevallom, még nekem is tetszett. De csak egy kicsit. :P Ezek után pedig már tényleg csak a Hooligánkodás volt hátra, amit egyre türelmetlenebbül vártunk.
Végre a kiírt időpontban 21.20-kor felhangzott az Intro, amit természetesen hatalmas sikítás követett. Főleg, mikor a fúk egyesével a színpadra soroltak és belecsaptak a Nőben a boldogság-ba. Az első sor persze egyből ugrálni, tombolni és énekelni kezdett, illetve én még elővettem a macit, ugyanis feltett szándékom volt, hogy szembesítem Zsoltikát vele. Ez meg is történt, ugyanis mikor odanézett a borotvájával még mindig haragban álló Szöszi, én meg mutattam neki a macit, csak vigyorgott. Na most, hogy felismerte e, vagy sem, az rejtély. Aztán a Legyen valami közben színpadra keveredett egy kisebb horrorcsapat, akik a dal alatt ott is maradtak bolondozni. Az én kezemben ekkor már a Csőrös volt, aki ezek után szinte az egész koncertet a kezemben tombolta végig. Kivéve, mikor tettem néhány kísérletet pihenésképpen arra, hogy csináljak néhány fotót. Aztán visszanézve rájöttem, hogy eddig is miért használtam fel többször profik által készített anyagot a munkáimhoz. Mert első sorból tombolás közben tuti nem csinálsz jó képet. De úgyis a tombolás a lényeg, nem? A koncert sajnos rövidített volt, de szorgalmas Hooligánok módjára azért ezt is végigtomboltuk.
Koncert után, mikor lazult a szorítás az első sorban, én is felvettem a pulcsimat, fogtam a táskámat és kifelé vettem az irányt. Útközben még összetalálkoztam egyszer Gináékkal, de ők már mentek el, valamint Dorinával és Mesivel. Velük is váltottam pár szót, majd bedobtam, hogy kéne csinálni egy-két képet a blogra. Szerencsére ott volt a sok Hooligans koncerten ott tomboló és fényképező Godó Sanyi, akit egy gyors összeismerkedés után megkértem, örökítsen meg a MeDo formációval. Odaadtam neki az én gépemet, amivel ugyan csinált is egy képet, de mert állítása szerint ő az ilyen kicsi gépekkel annyira nem tud fényképezni, így csinált egyet az ő, jóval komolyabb fotómasinájával is. A kép után kifelé vettem az irányt, közben találkoztam Böbével és Csillával is, akik azt hiszem, nem is hiányozhattak volna innen. Velük kimentem, és mivel úgy volt, hogy végig ott maradnak ők is, így gondoltam hozzájuk csapódom, ne egyedül mászkáljak, mint egy rakás szerencsétlenség. Aztán jött még egy Facebook ismerős, méghozzá Török Feri, akit a legújabb tetkójáról ismertem fel, így persze ezt is meg kellett örökíteni.
Mivel úgy tudtuk, hogy a Ganxta koncert miatt nem lesz Hooli dedikálás, így nem is nagyon erőlködtünk, hogy bent maradjunk, inkább csak kóvályogtunk kívül. Közben én megpillantttam az InterYou-ból ismrt Dandó Ádit, majd egy perccel később Talán Attilát is, akik szintén jöttek bulizni. Rövid időn belül mindketten eltűntek bent, mentek tombolni. Csilla eközben megint szomjas lett, így elment sörért, én meg kódorogtam tovább. Közben összetalálkoztam az ördöggel a horrorszekcióból, így vele is lett egy közös képem.
Ezek után, mivel észrevettem, hogy a szép fehér pulcsim, ami tombolás közben egyszer a földön kötött ki, kicsit piszkos lett, inkább kibújtam belőle. De közben meg fáztam is, mint a vadászkutya, így a ruhatár felé vettem az irányt, hogy kivegyem a kabátom. Csak megálltam a bazárnál nézelődni, ahol természetesen ott voltak a Hoolis cuccok is. Gondoltam, veszek is egy pólót. Kérdeztem, van e S-es, erre kaptam egy M-es nőit. Ránézésre pont jó volt, szóval "ha megnyertem, hadd vigyem". Ám nem sokkal azután, hogy elpakoltam a pólót, megláttam a bazársornál Tibit. Beállt ott, pózolgatott, aztán gyűltek még páran köré, így előkaptam én is a Nikont és a pólót, majd beálltam a sorba, a szintén ott bóklászó Heniékkel együtt. Tibi aláírta a pólómat majd egy képhez becsúsztam mellé az asztal mögé. Még jó, hogy odafértem, avagy áldom az eszem a négy napig tartó fogyókúráért, amit a buli előtti napokban folytattam.
Miután ez megvolt, kószáltunk tovább, aztán hátul a büfénél elcsíptük az éppen szomjas hangulatában lévő Zsoltikát is. Persze hagytuk, hogy előbb leküldjön egy-két jól megérdemelt sört meg miegyebet, de aztán csak odamerészkedtünk hozzá, Henry, Ari, Böbe, Csilla és én. Zsoltika meg rögtön azzal kezdte, hogy Ari gépével csinált rólunk egy képet. Aztán, ha jól emlékszem Henry következett, majd én. Odaadtam neki a képet, amin a tesómmal Krisztivel, a macival és velem van, hogy írja alá, mert ezt szántam Kriszti újévi ajándékának. Aláírta, majd odanyomtam a kezébe  Csőrit, hogy ő is szeretne egy közös képet. Zsoltika először még nm akarta megfogni, mert "neki nem szabad" de mondtam neki, hogy lehet, csak el ne vigye. Erre a fogai közé kapta a Csőröst a "hajánál" fogva, majd mire elkattinthattam volna a fényképezőgépet, már egy jó nagy "kacsapuszit" nyomott a kis hápogós csőrére. Ezen aztán már annyira nevettem, hogy nem is sikerült rendes képet csinálnom róla. Szerencsére Böbe és Ari szemfülesebb volt, de a harmadik kísérletem már nekem is szerencsével járt. Csőrös után aztán meggondltam magam, így két csaj után még én is odaálltam egy közös fotóért, mert az nekem úgymond "munkaanyag". És ha már úgyis ott voltunk, még megközelítettük az éppen ott tartózkodó Atit is, így végül vele is összejött egy közös kép. Csak jöjjön erre idén, tuti ott leszek az első sorban.
Mivel közben vége lett a Ganxta bulinak is, így lassan visszafelé tipegtem, mert hátha jó lesz a rockdisco. Igaz, a lábamat már nem igazán éreztem. Aztán a bazársornál megláttam Endit, akire persze ekkor már rá is csapott egy kisebb csapat, hát gondoltam, beállok itt is a sorba. Tőle is megkaptam a Krisztivel közös képre az aláírást, majd a közös fotót, aztán bevártam Heniéket, akikkel váltottam még pár szót, de utána elbúcsúztunk egymástól. Nemsoká Endi is elment, én meg visszasétáltam Csilláékhoz. Mivel már mindannyiunknak gondja volt a két lábon állással inkább bementünk és leültünk hátul, hogy pihentessük a talpunkat. Így utólag is áldom az eszem, hogy a lapos csizmámban mentem, mert ha a kicsit vagányabb tűsarkút választom, akkor azt hiszem eléggé megszívtam volna.
Az elkövetkező nem tudom mennyi időben ott ücsörögtünk és beszélgettünk, hülyéskedtünk, ám fél három körül kitereltek mindenkit azzal, hogy zár a bazár. Namármost, papírforma szerint a rockdisco hajnal négyig tartott volna, emiatt egy kicsit csalódottak voltunk. De inkább fogtuk magunkat és távoztunk. Először Csilla tesójáék azon voltak, hogy taxizzanak, de végül mégis inkább arra a döntésre jutott a csapat, hogy gyalog megyünk a buszmegállóig. Kb. negyed óra alatt el is jutottunk a Stefánia úti buszmegállóhoz, ám a busz nem jött, csak 3.03-kor. Közben Csillánál a sok sör is megtette a hatását, de végül megoldotta a dolgot. Én meg őrt álltam. Aztán nem sokkal később be is futott a busz, felugrás, és mentünk tovább.
Én mindössze két megállót mentem a többiekkel, mert a Keletinél leszálltam, ők pedig mentek tovább Kelenföld felé. Odasétáltam a bejárathoz, ám a csarnok zárva volt. Megkérdeztem egy szintén ott várakozó lányt, ő azt mondta, háromnegyed négykor nyitnak. Amúgy is fáztam, fáradt voltam, egy kicsit éhes is, szóval ez az ácsorgás még úgy jól jött. De szerencsére háromnegyedkor ki is nyitott a Keleti, az első utam pedig célirányosan oda vezetett, ahol tudom, hogy isteni gyrost lehet kapni. Így hát ezzel indítottam a napot, meg egy kávéval.
Reggeli után még egy darabig unatkoztam a csarnokban, aztán mikor már nagyon vacogtam, inkább beültem a jó meleg váróba. Ott meg azon erőlködtem, hogy ne szundítsak be, amire erős késztetést éreztem, dacára a kávénak. Aztán 5.50 körül, mikor már bemondták a vonatomat is, ami 6.10-kor indult, felálltam és kisétáltam az 5. vágányhoz. Már ott állt a vonat, így felültem. Találtam gy tök üres fülkét, oda beültem, magamra húztam az ajtót, előkerestem a pulcsimat, felvettem, mert mégiscsak fáztam, majd rá a kabátomat és cipzár fel. Sokat nem jelentett az amúgy is minimál fűtés miatt, de több, mint a semmi.
A vonat el is indult pontban 6.10-kor, még a sötétben, úgyhogy nem láttam semmit abból, ami körülöttem történik, emiatt kezdtem aggódni, hogy vajon tényleg a jó vonatra szálltam e fel. Vártam is a kallert, mert ugyebár ő úgyis szól, ha nem a jó vonaton ülnék. De jött és minden rendben volt, úgyhogy nyugodtan dőltem hátra és észre sem vettem, hogy elpilledtem. Mikor kinyitottam a szemem, már világos volt és valahol a pusztában robogtunk. De már nem izgultam, csak ültem a fülke csendes magányában és bambultam a tájat. Na jó, meg újra és újra visszanéztem a képeimet és mikor a kacsapuszis részhez értem önkéntelenül is fülig szaladt a szám.
8.38-kor aztán végre beértem Csabára. Persze a hatodik vágányra futott a vonat, nehogy már ne kelljen annyit gyalogolni. Leszálltam és kisétáltam a buszállomásra, de persze busz is csak 9.20-kor volt. Az már más tészta, hogy az is távolsági, de legalább megállt a városházánál. Így nem tartott negyed óráig hazasétálni, csak öt percig. Mikor végre hazaértem, lerúgtam a csizmát, pizsibe bújtam és irány az ágy. Néhány óra alvás után feltettem gépre a fényképeket és nekiláttam írni.
Mindent összevetve, szerintem egész jó buli volt. Igaz, voltak fennforgások, például a vacakolás kapunyitáskor, vagy ahogy visszahallottam, nem volt elég helyszíni jegy és végül az, hogy a kiírtnál másfél órával hamarabb zárt a bazár. De lényeg a lényeg, hogy én ott voltam, bejutottam, jól éreztem magam és azt hiszem, méltókén búcsúztam el a 2012-es évtől, még ha kicsit korábban is.

És a kihagyhatatlan képek:

Valahol a pusztában, de úton a cél felé

A Városliget egy decemberi délutánon

Itt is jártam

Első találkozásom Ördögömmel

Ördögömmel és Üdvöskével várjuk a kapunyitást

Dorothy. A buli velük kezdődött

Csőri is alkalomhoz öltözött :D

Kata Kolléganőmmel első találkozásunk alkalmából

És egy másik első találkozás, Annával

The Grenma. Ők már tényleg a Hooligansre melegítettek be minket

A Sötét Télapó. De nem, ő csak Zsoltika

Endi

Csipa nagyon integet

Tibi, a Gitárnyúzó

Kicsit ferde, kicsit homályos, de a Hooligánok vannak rajta :)

Henivel sokadjára, Alexával először

Sosem akkor pózolt, mikor fényképeztem volna :P

Dorina, Mesi és én. Ez az én gépemmel készült...

Ez pedig a Sanyiéval. Döntsétek el, melyik a jobb

Feri, Böbe, Vadvirág és Csilla. A sör meg a boroskóla azért befigyel :D

Egy közelről cseppet sem rémisztő ördög

Tibivel shopping után :)

Fotó by Zsoltika

Először ráharapott...

Majd jól megpuszilta :DD

Én meg a röhögéstől alig tudtam fényképezni :DD

De azért csak sikerült :P

És persze itt vagyok én is, mert kell a "munkaanyag"

Ati *.* Ha már ő is ott volt...

És végül Endivel :))

Ezúton is Kívánok Koncertekben Gazdag, Boldog Új Évet Hooligánok! 2013-ban is Annyi minden vár!!!