Végre eljött a bűvös nap, december 27. Már reggel ötkor kipattant a szemem, de még egy fél órát feküdtem az ágyban. Aztán mégis kilökött az ágy és kávé után irány a fürdőszoba. Zuhany, hajmosás stb. A ruhám is már előre ki volt készítve: Fekete nadrág, Hoolipóló, és még egy hosszú ujjú felső. Miután felöltöztem, jöhetett a neheze. Hajat szárítottam, aztán beleengedtem a hajvasalót. Egész szépen sikerült kiegyenesíteni. Na igen ám, de ha már benne vagyunk, csináljuk rendesen: Tupírfésű elő és nekiláttam a felső tincseimet feltupírozni. Mikor kész lett, megkoronáztam jókora adag hajlakkal, és máris útra készen álltam. A nagy táskába bedobtam a kicsi sminktatyót a rajta lifegő Sápi kacsával (táskadísz), a fénykézőgépet, napszemüveget, és a még októberben vett Hoolis füzetet. Ahogy ez megvolt, csizma, kabát és olyan kilenc óra körül elindultam otthonról. Beugrottam a Sparba ásványvízért meg energiaitalért, onnan mentem tovább a buszállomáshoz. Meg még útba ejtettem a Miftát (pékség) némi útravalóért. De még így is jó korán értem a buszállomásra, szóval szobroztam ott egy félórát, mire befutott az egri busz, amire felugrottam és irány Csaba.
Nem sokkal fél tíz után ugrottam le a buszról Csabán a vasútnál. Szerencsére most nem tűnt annyira hosszúnak az idő, amíg jött a vonat. Pontban 11.12-k befutott az Alföld IC, amit kinéztem magamnak, hogy azzal megyek. Felugrottam, és kabint kerestem. Találtam, ám nem volt üres. Alkalmi útitársam egy újabb idős hölgy volt. Valahogy mindig belefutok vonaton ezekbe az amúgy nagyon kedves öreglányokba. 11.20-kor indult a vonat, a két és fél órás út nagy részét átbeszélgettük alkalmi útitársammal. Illetve már itt elővettem a füzetet, hogy irkáljak ezt-azt. Már amit a zötykölődéstől sikerült.
Késés nélkül, 13.50-k értünk a Keletibe. Ahogy leszálltam, az első dolgom volt megnézni, hová érkezik majd a pécsi IC, ami elméletileg Répyt hozta. Aztán kimentem a trolimegállóhoz, mert oda beszéltünk meg találkozót Krisztivel még Facen. Egy darabig császkáltam ott figyelve, hátha meglátom őt a parkolóban, de végül őt talált meg engem. Odajött, kézfogás, puszi, majd bementünk a 9. vágányhoz, mert oda vártuk Répy vonatát. Ami pontban negyed háromkor futott be. A vonat elejénél lestük, mikor bukkan fel Répy. Mikor végre észrevettem őt, elindultam felé és persze azonnal megöleltem - megpusziltam. A viszontlátás öröme után elindultunk a jelzőtáblák felé, ugyanis Répy oda beszélt meg találkozót Polényi Judittal. Faceről már nagyjából tudtam korábban, ki ő, az oldalamon is többször láttam őt, hogy lájkolt ezt-azt, de igazából nem találkoztunk vagy beszéltünk előtte. de most összeismerkedtünk. :) A találkozás után megvitattuk, hogy gyalog menjünk-e a Symához, vagy inkább metrózzunk egy megállót. Én inkább amellett voltam, hogy gyalogoljunk, de a többiek siettek volna, így a metrózás mellett döntöttünk.
Fél három körül jöttünk fel a metróból a Stadionoknál. Egy kis séta következett, közben elmentünk a Sportaréna mellett is, emlékeztetve Répyt a két évvel ezelőtti nagykoncertes kalandjára. Aztán valahogy átvergődtünk itt-ott az úton, persze nem a zebrán, de végül odaértünk a Symához. Nem mi voltunk az elsők, már álltak ott jó néhányan. Szerencsére néhány ismerős is volt köztük, például Annáék, de ott volt már Gabi Mami is, akivel majd' két éve, a kaposvári őrült Szilveszter óta nem találkoztam, úgyhogy nagy ölelés járt neki. És még valaki ott volt, akivel már régóta szerettem volna találkozni. Ő nem más, mint Baranyay Nati Kolléganő. Most végre találkoztunk, ölelés, puszi és beállt közénk várni.
Ahogy telt az idő, úgy gyűltek a bejárathoz a Hooligánok. Akiket talán leginkább vártam, a mezőkovácsházi szekció, azaz Niki és Klau. Na, velük alap volt az ölelés és a puszi, főleg, hogy szeptember óta nem láttam őket. A viszontlátás öröme után behúztam őket is magam mellé, hogy együtt várjuk az estét. Nemsoká befutott Szilvi is hozzájuk, így a Békés megyei csapat kiegészült. Illetve nem ekkor, hanem később, mikor már Mesi is ott volt. Ő meg szokás szerint Dorináékkal érkezett. Én meg várakozás közben lőttem még egy "tájképet". Délután négy felé futott be Feri és Tóth Niki, akikkel megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Na, innentől kezdve mindjárt másabb volt a várakozás, mert Niki itt is bedobta azt, amit Facebookon szokott, szóval szakadtam a röhögéstől. Amíg még világos volt, gyorsan sminkeltem is. Nati Kolléganő segített nekem, tartotta a tükröt. A szokásos fekete-ezüst szemsmink után ezúttal a vörös rúzst választottam. Persze ez kissé komplikált volt, főleg, hogy korábban eltört, így rúzsecsetet kellett használnom hozzá, de csak megoldottam. Na meg Niki is rátett egy lapáttal, mert folyamatosan röhögtetett. De legalább jó hangulatban telt az idő.
Amint besötétedett, mindannyian zizegni kezdtünk. Na jó, előtt is már nehezen viseltük a várakozást, de ugye nem volt más választásunk. Ekkortájt futott be Edina és Barby ikertesóm is. Be akartam őket húzni magam mellé, de ők hátrébb maradtak. Közben megittam a vizemet is, mert ugye azt nem lehetett bevinni. Illetve lehet, hogy be tudtam volna csempészni, de tartottam tőle, hogy kikutatnak beengedéskor. Hat órakor végre megtörtént a várva várt kapunyitás. Ahogy elhúzták előttünk a kordont, a szigorú biztonságiak figyelő tekintete előtt megindultunk befelé. Az ajtónál még letéptek a jegyünkből, aztán futni kezdtünk a csarnokhoz. Ám ott ismét parkolópályára kerültünk. A csarnok ajtaja előtt zsúfolódtunk össze, de legalább nagyjából egy kupacban voltunk. A ruhatárat ezúttal mellőztem, úgy voltam vele, hogy nem pazarlom rá az időt, a helyem fontosabb. Néhány percet parkoltunk ott, aztán elhúzták az ajtót és mindenki megőrült. Magam részéről én futottam, ahogy bírtam, közben fél szemmel arra figyeltem, ne nagyon veszítsem el magam mellől Répyt. Végül odaértem a színpad elé, ám kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy az első sor nem jött össze. Na nem baj, álltunk a másodikba. Középre, Csipa elé kerültünk, de nem baj, jó volt az is. Szerencsére mellém keveredett Répy, Gabi Mami, Klauék és még Gina is, akit ezúttal barátja, Balázs is elkísért. Nagyjából így kitöltöttük a második sort. Rövidesen a két fickó, akik előttünk álltak, elmentek, ám én ezúttal feláldoztam magam, betoltam magam elé Répyt és Gabi Mamit. Ők megérdemlik az első sort, én meg úgyis magasabb vagyok annyival, hogy így is látok.
Fél hét körül lépett színpadra az előzenekar, a Best Of. Ők egy amolyan baráti körből alakult hobbizenekar féleség, a felét Class FM-esek alkotják. Feldolgozásokat játszottak, pop, rock, mulatós kategóriában, de általában a végére minden dalt felrockosítottak és rengeteget bolondoztak. Nagyon jól bemelegítettek minket, majd a vége felé felhívták magukhoz az este első meglepetését, a Republicot. Most először láttam az új felállást, de igazából nem is volt nagy elvárásom velük kapcsolatban. Sipi egész jól énekelte a régi dalokat, persze a hang másabb, de a dalok lelke megmaradt és az a lényeg. Közben megszabadultam a kabátomtól, amit a kordonra tettem, a hosszú ujjú felsőmet meg a nagy táskába, amit a lábam közt tartottam a padlón. És hogy ne hagyjam el, az oldalláncomra fűztem. Amíg a Hoolit vártuk, készült néhány kép rólunk, amik talán nem a legjobbak, de a legjobb fotók soha nem konzervdobozban készülnek. :D Felfedeztem még a közelünkben Godó Sanyit is, aki koncertről koncertre csodás fotókkal kényeztet minket. Természetesen itt is csinált képeket, amit a GodóFotó oldalon megnézhettek. És egy újabb ismeretségre tettem szert Varga Kata, a motoros modell személyében. Kép ugyan nem készült, de azt majd bepótoljuk.
Este nyolckor végre eljött a várva várt pillanat. A csarnok elsötétült és reflektorok pásztázták a színpadot. A színpadra sétált a Csillag Születik egykori győztese, Mészáros János Elek, akinek az éneke festette alá a História Introt. Majd ugyanúgy lesétált. Ekkor kirobbant a színpadra a négy főhooligán és belecsaptak a közepébe a Mindörökké-vel, amit az Egyformán és az Idegen követett. Pont a História album első három dala. De ezt a Van az úgy követte és a többi. Ezúttal a fiúk kiegészültek néhány vendégzenésszel is, úgy mint Dandó Zoli - gitár, Pulius Tomi - billentyű, illetve két vokalista csajszi színesítették a műsort. Amiben egymást váltották a régebbi, már ismert és szeretett dalok és a História dalai. Úgy mint Másik szemmel, Szárnyas lázadó és Áldatlan múlt. Meglepetések még mindig voltak, ugyanis a koncert közepén színpadra lépett Majka és Curtis is, akik magukkal hozták Belehalok című dalukat és együtt nyomták a Hooligánokkal. Sőt, ott maradtak a Legyen valamire is. Meglepetés volt még az is, mikor színpadra hívták Sipos Dávidot, Cápa fiát, és az ő kongakíséretével játszották el a Paradicsomot. Nagyon szép gesztus volt. Az is különleges pillanat volt még, mikor A vér nem válik vízzé közben Endi időnként előbújt a dobok mögül egy csörgőszerű valamivel a kezében és még vokálozott is. A magam részéről most nem tomboltam annyira eszement módon, mint általában szoktam, a második sor, a helyszűke és a vízhiány miatt, de a tapsolás és éneklés persze megvolt. Viszont most jóval többet fotóztam. Na jó, a nagy kedvencemet, a Várok rád-ot azért tisztességgel végigugráltam, de a többit visszafogottan tomboltam végig. Közben meg még összeismerkedtem a mellettem jobbra tomboló lánnyal, Fannyval is. Balra tőlem Gina volt. Meglepő módon a fiúk előrébb hozták a Hotel Mámort, ugyanis nem a végén játszották el. Ráadásként az új albumról a Tavalyi hó volt, a Félember és a Nőben a boldogság. Koncert végén mindannyian előjöttek meghajolni, majd Endi bedobott vagy hat dobverőt, amiből persze egyet se én kaptam el. A koncertet egyébként végigvideózták, és nekem úgy tűnt, elég profi forgatócsoport volt ott, szóval ki tudja... Lehet, hogy még DVD is lesz belőle majd valamikor.
Ahogy a csarnok kivilágosodott és lazult körülöttünk a tömeg, magamhoz vettem a cuccomat és nekidőltem a kordonnak, hogy kifújjam magam. Meg még csináltunk egy képet Fannyval is, megismerkedésünk örömére. Ahogy ott pihentem, odajött hozzám Feri és Niki elbúcsúzni, mert ők már mentek is. Persze megígértem, hogy itt a beszámolóban mindenképpen meg lesznek említve. Utána odajött Alexa és Nati Kolléganő is. Kissé elkeveredtünk egymástól koncert előtt, de most lőttünk egy közös képet. Meg akkor már a többiek is fotózkodni kezdtek. Aztán váratlanul valaki felkapott. Persze ki más lehetett volna, mint Peti, akit Betsy Nővérkémmel együtt végre viszontláttam két év után. Mondanom se kell, mennyire örültem nekik. Klauékkal is még összeálltunk egy csoportos képre, ami Szilvi gépével készült. Aztán ők mentek is. Ha előbb nem, Csabán a Sörfeszten találkozunk. Utána csatlakoztam a többiekhez. Két év után újra találkoztam Trixiékkel, Hoolianyuval és augusztus óta Natival. Ekkor újabb fotózkdás jött, ezúttal Nati gépével készültek a képek. Nagyon nem tudtam, hova álljak, így fogtam magam és előre guggoltam a képhez.
Fotózkodás után búcsúztunk Gináéktól, és lassan mindenkitől, mert folyamatosan terelték ki az embereket. Mi meg becéloztuk a büfét némi ásványvízért. Tényleg szomjas voltam, mert majdnem egy húzásra megittam az egész üveggel. Aztán a biztonságiak szóltak, hogy lassan jó lenne, ha mi is mennénk, mert zár a bazár. Répyvel és Gabival még elmentünk WC-re, aztán mi is kifelé vettük az irányt. Igen ám, csak előbb hátul mentünk ki, ami nekünk nem jó, így megfordultunk, hogy a főbejárat felől menjünk ki. Szerencsére kiengedtek minket arról is. Itt találkoztunk össze Heniékkel, akiknek ezúttal ülőhelye volt. És mint utóbb kiderült, backstage belépője is. Mindenesetre nagyon örültem, hogy találkoztunk, ott a Syma előtt lőttünk is egy képet, egy utolsót az évben. Aztán útnak indultunk az éjszakában. Velünk tartott még Csilla, Böbe, Annáék, és egy darabon, az Arénáig még Barby és Edina is, de értük jöttek. Utána már csapatosan mentünk a buszmegállóig. Mentünk? Csilla és én inkább sántikáltunk, mert alig éreztük a lábunkat. De nagy nehezen csak eljutottunk a buszmegállóhoz. Heniről és Répyről itt is csináltam egy képet, míg vártuk a buszt. Ami valamikor 11 körül befutott. Heniéktől elbúcsúztunk azzal, hogy 2014-ben is találkozunk majd valahol, mi öten meg buszra szálltunk és irány a Széll Kálmán tér.
Miután leszálltunk a buszról, bementünk a Mekibe "csövezni" Egy ideig gondolkodtunk, mit is kéne kajálni, végül döntöttünk. Magam részéről elég volt egy almás pite és egy cappuccino. Amolyan késői vacsi, vagy korai reggeli. Miután megkajáltunk, még órákig ücsörögtünk ott és beszélgettünk. Csilla és Böbe leléptek korábban, három óra táján, mi Répyvel és Gabival még ott maradtunk. Gabi kicsit el is pilledt, mi Répyvel élénkebbek voltunk. Mondjuk nálam hozzátett a cappuccino is. Közben felvettem a hosszú ujjú felsőmet is, mert már kezdtem fázni. Aztán fél négy és négy óra közt valahogy mi is útnak indultunk. Úgy volt, hogy gyalog megyünk le a Délibe, mert Répynek és Gabinak onnan ment a vonata. Csak pontosan nem emlékeztünk, merre kell indulni. Aztán megtaláltuk a 18-as villamos megállóját, ami meg úgyis arra megy, így a sínk mentén sétáltunk le oda. Közben át egy töksötét parkon. Nem mintha annyira féltem volna, csak nagyon a lábam elé néztem, mert nem akartam semmibe se belelépni. Végül odaértünk a Délibe. Még Csilla és Böbe is ott voltak, a váróban ücsörögtek, így csatlakoztunk hozzájuk. Csak aztán az ő vonatuk ment fél öt körül, így megint hárman maradtunk. Répy még beszerzett egy nagy üveg ásványvizet, utána ott álltunk a peronon és beszélgettünk. Aztán háromnegyed öt táján valahogy Répy és Gabi Mami is felszálltak a vonatukra. Remélem, a következő találkozásra nem kell éveket várni.
Mikor egyedül maradtam, elindultam én is "hazafelé". Lementem a metróba, ahol még ácsorogtam pár percet, de amint az is befutott, és felszálltam, már inkább ültem egész a Keletiig. Ott feljöttem és oldalt belógtam. Először megnéztem, honnan megy a vonatom, aztán bementem a fűtött váróba, mert hiába öltöztem fel, azért mégiscsak hideg volt. Vagy csak a fáradtság miatt fáztam. Háromnegyed hat körül aztán inkább kimentem a vonathoz. Szerencsére már bent állt, így felszálltam. Na igen ám, de most megszívtam, sikerült pont egy fűtetlen kabinba beszabadulni. Mindegy volt, legalább pontosan indult, 6.10-kor. Útközben megint elpilledtem, de most nem annyira, mint általában. Nem baj, legalább tuti nem aludtam be, helyette útközben lemostam a sminkemet, meg irkáltam a füzetbe.
8.40-kor futottunk be Csabára. Leszálltam és irány a buszállomás, megnézni, mikor van busz. Persze nem volt, csak a 9.20-as. Úgyhogy hiába fájt úgy a lábam, hogy alig éreztem, még felsétáltam a Centerig. Azzal legalább eltelt az idő, így nem tűnt olyan soknak, míg jött a busz, ami hazarepített. Fél 10 után valahogy szálltam le a zeneiskolánál és irány haza. Amint tudtam, bedőltem az ágyba, délután meg nekiálltam a beszámolónak.
Mindent összevetve, ezúttal sem bántam meg semmit az egészből, mert megérte minden a jegy árától kezdve, az odaúton, a várakozáson, a futáson, a vízhiányon, a lábfájáson át a csövezésig minden. Mert találkoztam azokkal, akikkel csak ritkán látjuk egymást, de sokat jelentenek, akikkel eddig csak Facebookon beszélgettünk és még új ismeretségekre is szert tettem. És persze ismét átélhettem a Hooligán csodát, most sokkal nagyobb adagban. Remélem 2014-ben is együtt borulunk valahol!
És a képek. Most jóval több lett, mint szokott, az eseményre való tekintettel.
"I'm on my way…”
A tájkép
Gina és Balázs. True Love :)
Répy, Gabi Mami és én. Répy gépével...
...és az enyémmel
Gina és én :)
Best Of, az előzenekar
Az első meglepetés, a Republic 67
Mindörökké Hooligans <3
Vokalista lányok
Pulius Tomi, aki billentyűkön segített be. Csak nem nagyon látszik.
Majka és Curtis. Egy kicsit "Belehaltunk", de aztán lett valami velük
"A vér nem válik vízzé..."
...közben Endi is előbújt
Sipos Dávid, a kongabűvölő
Paradicsom :/
Borult minden. Háttérben Zsolti mellett Dandó Zoli
Meghajlás
Fanny. Örülök, hogy megismertelek :)
Alexa, Nati Kolléganő és én koncert után
Csapat. A fotó Szilvi gépével készült
Csapat 2. Fotó by Nati
Búcsúfotó Heniékkel. Viszlát 2014-ben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése