Másik szemmel - Szerencs

Állandó beszámolós vendégem, Ági megjárta Szerencset és Csokifesztivált. Íme hát az élmény:

Hazai pályán polgármestert vetkőztetve

Ez volt életem első csokifesztiválja, de hogy nem az utolsó, az biztos. Gaál Gyöngyi megszervezte az utat és Adri, Feri, Évi, Ildi meg én már ott is voltunk. Adri aznap délelőtt varratta magára a História-logót meg a fiúk aláírását, szóval már délelőtt huligánosan indult a napja. Parás volt az idő, nagyon esőre állt, de mivel szivárvány fogadott, mikor beértünk Szerencsre… ebből rossz már nem sülhet ki. 

Ahogy odaértünk a fesztiválra, egyből megvettük Gyöngyi ajándékát, mert pont aznap (augusztus 24.) van a szülinapja. Azt mondta, mindig a Szerencsi Csokifesztiválon ünnepli (mert a csokifeszt mindig a szülinapja környékén van, de idén pont aznapra esett) jó kis szerencsi konyakmeggyel meg Hooligans koncerttel. Nekünk se kellett több (Adri, Feri meg én), vettünk neki egy kiló „jó kis szerencsi cucc”-ot… meg még azon felül magunknak is. 
A koncerten meg Csipa elénekelte a „hepi-dzsörzé-tú-jú”-t Gyöngyinek.

Koncert előtt szétnéztünk a Rákóczi várban, ahol az egész hepaj volt. Gombóc Artúrral mindenképpen akartam fotót és lett is. 

Az előzenekar (illetve Hooligans előtti fellépő) a szerencsi Ciráda zenekar volt. Kicsit más stílusban zenélnek, mint a fiúk, de legalább szerencsiek. A menetrendet már ismerjük: Intró, Mindörökké, Egyformán… Királylány után a Metallica Enter Sandman-ja… Játszom és még néhány régebbi szám, kimennek, visszajönnek. Most 2,5 órás koncert volt, nem kettő, de hát… az otthoni közönségnek minimum ennyi jár.

A koncert vége felé Csipa a színpadra hívta Koncz Ferencet, Szerencs polgármesterét megköszönve, hogy minden évben helyt ad nekik a Csokifesztivál programjában és cserébe „Tiszteletbeli huligánná fogadom a polgármester urat – a Tibi, a Csipa, az Endi és a Zsoltika nevében”, majd átadott neki egy Hooligans feliratos fekete pólót. A polgármester úr pedig elég vagány volt ahhoz, hogy több száz ember előtt a színpadon lecserélje az elegáns világoskék ingjét a laza, fekete „huligán-póló”-ra. Szinte kérés nélkül. Látszott rajta, hogy örült a dolognak és igazán büszke a „fiai”-ra. Aztán jött a tűzijáték.

Az volt az egyetlen hibája ennek a koncertnek, hogy Tibi-oldalon már nem volt hely a „két első sor”-ban, szóval Zsolti-oldala keveredtem. De a végén kiderült, hogy jobban is jártam így. A koncerten volt csoki-dobálás: Gombóc Artúr adott néhányat Zsoltikának, ő meg szétdobálta Nekünk, szóval mégis volt valami jó a „rosszban”, mégiscsak igazuk van a fiúknak: „ne legyen félig üres a félig teli pohár”

Szóval most is jót buliztunk. Azzal együtt, hogy már a koncert előtt két nappal elkezdett fájni a torkom és Szerencs előtt egy nappal a Barba Negrában is így buliztunk a fiúkkal… szóval két napot fájós torokkal „énekeltem” végig. Szerencsére Adrinál volt házi pálesz, tehát a torokfertőtlenítőm megvolt és a sofőrünk, Dezső se maradt ám ki a fotózkodásból. Nagyon jófej pasas, remélem még nagyon sokszor visz majd minket koncertekre és Csokifesztünk is sok lesz még együtt. 

Aztán pár nappal a hepaj után Adri nyert belépőt (egy kérdőív kitöltésével) a 2015-ös csokifeszt-re, szóval ő már biztosan ott lesz jövőre is – ingyen. Én is kitöltöttem, de Fortuna őt egy kicsit jobban szerette most. Gratula! Gyöngyinek köszi a szervezést, a sofőrünknek, Dezsőnek kösz a fuvart. Jövőre veletek ugyanitt.


És a képek. Ezúttal jó sokat kaptam....
A képek mindegyike Baranyi Ági tulajdona!!!

A szivárvány - Halvány, de legalább a miénk

A kis csapat

Dezső, a sofőrünk

A Csokifeszt legnagyobb sztárjával - Ági és Gombóc Artúr

Adri és Gombóc Artúr

Csokivilág...

A koncert képei:

Együtt a banda

Két Tibi

Tibi

Zsolti

Metallicásan

Ülő gitárosok

Vetkőző polgármester

Huligánná avatás: Előtte-Utána

Endi és a vendég-blogger, Ági

És ami a hepaj utózöngéje:

Adri nyert belépőt a jövő évi Csokifesztre. Gratu!

Még egyszer köszi a beszámolót, Ági! Legközelebb már egy helyen borulunk, méghozzá október 25-én a Barba Negrában. Ezzel most elárultam, mi a következő tervem. Hogy Ági készít-e beszámolót, az kérdéses, de én tuti.

Kenton

Az augusztus 20-i viharba fulladt Marót Viki koncert után már komolyan vártam a tíz nappal későbbre betervezett Redlight Slipper koncertet. Ám egy héttel előtte kiderült, hogy ez sem jött össze. Hosszú történet, hogy miért, de rohadt ideges voltam miatta. Ez az egyik része. A másik meg az, hogy a suli már annyira leamortizált fejben, hogy… Na, mindegy. időközben hozzájutottam az itthon Békésen minden év szeptember elején megrendezett Madzagfalvi Napok idei programjához. Jobban csak az esti programokat futottam át, hátha találok valamit, amiért érdemes kimenni. egyedül egyet találtam: Utolsó napon, vasárnap a sarkadi Kenton zenekart. Hozzájuk volt már szerencsém élőben, még május 1-én, Sarkadon, mikor a Hooligans előtt létek fel. Akkor eléggé tetszett a produkciójuk, szóval úgy gondoltam, most is megnézem őket.
A tervezéshez képest elég gyorsan eljött a „buli” napja, szeptember 7. Délelőtt lazsáltam, tanultam, miegyéb, aztán délután készülődni kezdtem. Hajmosás, öltözés, ékszerek. Előástam a szekrényből az egyik kedvenc nadrágomat (a szűk virágmintás) hozzá pedig ont a Mötleys póló akadt a kezembe. Annyi baj legyen… Beköltöztem a tükör elé és jöhetett a smink, majd a tupír. Közben magamban azon vigyorogtam, hogy milyen fejet fognak vágni, akik ismernek, ha meglátnak. Mert ugye nem mászkálok így mindennap. Mikor a tupír megvolt, megkoronáztam hajlakkal, a rúzs csak eztán jött. Ahogy kész voltam, fogtam a táskámat meg a bőrdzsekimet és elindultam ki a Grundra.
Néhány perc séta után már ott s voltam. A színpadon én a Városi Ifjúsági Fúvószenekar játszott, de már a vége felé tartottak. Körbesétáltam a placcot, aztán megálltam a színpadtól kicsit távolabb. Mikor a fúvósok lejöttek, teljesen leürült a színpad, ugyanis a következő műsorszám a helyi Fregolina Társastánc Klub bemutatója volt. Na, ekkor már közelebb mentem a színpadhoz, ugyanis egy kedves ismerősünk s táncolt. Gondoltam, készítek róla néhány képet. Hát, nem lettek a legjobbak, d mindegy. Közben a tömegben kiszúrtam tesómat s, de csak odaköszöntem nekik, mert a barátnőjével lófrált.
A táncbemutató után újabb technika szünet jött, mivel időközben megérkezett a Kenton zenekar és hozzáláttak összerakni a színpadot. Ekkor már lassan elkezdtek gyűlni a színpad elé, többeken láttam Edda pólót, vagy kendőt, mert ők voltak az este "fénypontja". Beálltam a kordonhoz, onnan figyeltem az eseményeket. Aztán este hat vagy hét körül, nem emlékszem már, de elkezdődött. rögtön a Born to be wild-al, amit a Halál a májra követett. Nekem éppen elég volt ennyi, a lelkes tapsoláshoz-énkeléshez. egymást váltották a saját dalok (Csókod édes, a klipes Fekete égbolt, Húzd a gázt) és a feldolgozások (Republic - Jó reggelt kívánok, Tankcsapda - Mennyország Tourist, hogy csak azt említsem, am megragadt). A koncert utolsó dala is egyébként egy feldolgozás volt, szintén Tankcsapda: Fiúk ölébe a lányok. Am engem illet: Kicsit visszafogottabban buliztam, mint mondjuk Hoolin, de azét tapsolás-éneklés és egy kis hajrázás volt. A hajamat nem féltettem, a hajlakk egyben tartotta. :D
Koncert után kicsit szétszéledt a kis csapat, am összegyűlt a színpad elé. Én pedig beszélgetésbe elegyedtem Zsolttal, aki mellettem állt koncert közben. Beszélgetés közben kiderült, hogy koncertszervező, és hogy tervei szerint hamarosan elviszi a Kentont Békéscsabára. Az is kiderült, hogy eléggé egyezik az ízlésünk zenei téren, aminek örültem, hogy végre már van valaki ebben a városban, aki nem csak bámul kukán, ha megemlítem a Reckless Love, az Atomic Playboyz, vagy épp a Mötley Crüe nevét. Beszéltem neki a blogról is (Jól van, kell némi reklám, ha már ennyi pénzt és energiát ölök bele, legyen s, aki olvassa) meg arról, hogy ezt a bulit is megörökítem. Közben besötétedett és a tömeg is gyűlt a színpad elé. Hozzánk pedig csatlakozott egyik pultos ismerősöm, Tina, és párja. Megjegyezték, hogy olyan 80-as évek hajam van. ezt akkor dicséretnek fogtam fel, és csak remélni tudom, hogy úgy is gondolták. Amíg a színpadon tartott az ifjúság díjak átadása és a napi összefoglaló, beszélgettünk. De mikor kezdődött az Edda koncert, elbúcsúztam a többektől és elindultam haza. Otthon tesóm rábeszélt, hogy csináljunk egy képet a hajamról, aztán tényleg lemostam a vakolatot és ágyba bújtam.
Igazat megvallva, ezt a bulit kicsit amolyan hiánypótlónak szántam. Úgy értem, valami, am kicsit csillapítja a kétoldali koncerthiányomat. De mégsem bántam meg, hogy elmentem, mert kis lazulásnak ont tökéletes volt. És ki tudja, lehet, hogy majd Csabán is megnézem a Kentont.
Mindemellett szeretnék bocsánatot kérni, amiért két hetet csúsztam a beszámolóval, de meghalt a gépem töltője és csak egy hete tudtam újat szerezni. Hétköznap meg sokszor olyan dögfáradt voltam, hogy egyszerűen nem állt rá az agyam. Remélem, a következőnél már tudom tartani az egy hét limitet.

És néhány kép még a kis kimoccanásról:

Fregolina Társastánc Klub bemutatója

Hajzat

Fotó by Békésmátrix

Kenton 

Este, otthon

Legközelebb mi lesz? Az események közt el van tárolva az október 25-i Hooligans koncert. És ha törik, ha szakad, én ott leszek. Tartsatok velem!

Viharos rock ’n roll

A Nyughatatlan koncert után már tényleg semmit nem terveztem a nyárzáróig, csak egyik nap suli után a buszmegálló felé menet megláttam az augusztus 20-i programot. Kíváncsiságból ránéztem és estére pont Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar koncertjét írta. Én meg úgy voltam vele, hogy az egész havi mókuskerék után ennyi igazán jár nekem.
20-án délelőtt is elég sokáig aludtam, kb. tízkor keltem. Mivel amúgy is pihenőnap volt, a készülődést sem kapkodtam el, tudtam, hogy elég foghíjasan járnak a buszok. Így történt az, hogy kb. délután ötre készültem el. Annyi baj legyen… Ezúttal inkább lementem a buszállomásra, mert nem voltam benne biztos, hogy a távolságiak megállnak-e fönt a városházánál. A fél hatos buszt azért elértem, szóval felugrottam és irány Csaba.
Háromnegyed hat körül értem Csabára. Szokás szerint az evangélikus sulinál szálltam le, onnan sétáltam a főtérre. A katolikus templom előtt akkor már nagyban építették a nagyszínpadon a Honfoglalás rockopera díszleteit. Egy pillanatra megálltam előtte, de aztán mentem tovább. Az én úticélom ugyanis a kisebb, Csabagyöngye színpad volt, a színház előtt. Ott pedig akkorra már elég szép kis tömeg gyűlt össze és mindenki a zenekart várta.
A műsorvezető röviden felkonferálta a zenekart, majd kijelentette, hogy „tilos a koncert képi-és hangrögzítése”. Én meg csak néztem, közben arra gondoltam, hogy remélhetőleg csak a videózásra értette a dolgot. Olyan nincs, hogy én ne fotózzak ide a beszámolóhoz. Aztán a felkonf és egy intro után végre színpadra lépett a zenekar és végül Viki is. Ahogy az egész indult, egy jó kis két órás rock ’n roll partinak ígérkezett. Főleg úgy, hogy ez most élő koncert volt, nem úgy, mint tavaly Méhkeréken. A közönségből néhányan, főleg a kicsi gyerekek egyből táncra perdültek. Igaz, már ekkor nagyon csúnya, sötét felhők gyülekeztek felettünk, de reméltem, hogy legalább a buli végég megússzuk zuhé nélkül. Na, ez nem jött be. Kb. a harmadik szám elején cseperegni kezdett az eső. Még ekkor nem is törődtünk nagyon vele, csak aztán elkezdett dörögni és villámlani. A dal közben színpadra lépett a műsorvezető és közölte, hogy a koncertet félbeszakítják, míg elül a vihar. Mivel az eső is egyre jobban rákezdte, így nagyon nem kellett biztatni az embereket, hogy húzódjanak védett helyre. Magam részéről én a színház bejárata elé húzódtam be sokadmagammal. úgy néztem, hogy zuhog az eső.
Úgy kb. fél óra múlva lecsendesedett a vihar és lassan az eső is elállt. Mivel a műsorvezető azt mondta, ha vége a viharnak, folytatódik a koncert, kíváncsian vártam, mikor kezdik újra a bulit. Na igen ám, csak mikor azt láttam, hogy a színpadról is úgy kell seperni a vizet, sejthető volt, hogy ebből nem lesz folytatás. Így aztán szép lassan én s elindultam le a buszállomáshoz. Ekkor történt az, hogy a Libri (volt DM) előtt a vizes papucsban megcsúszott a lábam és jó nagyot estem. Most biztos nevettek, ha ezt olvassátok, de amúgy elég fájdalmas élmény volt. Egy nő felsegített, majd mezítláb folytattam utamat a Centerig. Közben óvatosan lépkedtem, egyrészt, mert rohadtul fájt a bokám, másrészt meg nem akartam semmibe belelépni. A Centerben a második emeleti mosdóban kicsit rendbeszedtem magam és mert menet közben megszáradt a papucsom, felvettem, mielőtt tovább sétáltam a buszállomásig. Mikor leértem, első dolgom volt megnézni, mikor van buszom haza. Lett volna, a vésztői, két percen belül, csak nem volt kedvem futni. A következő meg a köröstarcsai volt, 20.20-kor. Szóval azt csináltam, amit általában ilyenkor szoktam. Beültem a vasútállomásra és néztem a vonatokat. Régi dili ez már nálam… Kilenc előtt nem sokkal értem haza és amint tudtam, lefeküdtem, ugyanis másnap számvitel napom volt. Azt hiszem, ezt nem kell ragozni…
Általában úgy jövök el minden koncertről, vagy buliból, hogy remekül éreztem/érzem magam. Ezúttal csalódottan jöttem el. Persze ez nem a zenekar hibája volt, az a három dal, amit eljátszottak, kellően meghozta a kedvemet a folytatáshoz, ám a vihar közbeszólt. Na mindegy, jönnek ők még majd a környékre, ha úgy adódik, nem hagyom k. Az esésről meg annyit, hogy a bal vállam azóta s fáj…

Összvissz három képet tudtam csak csinálni, íme:

Minden készen áll…

Jó bulinak indult

A színpad vihar után

És ebből a nyárból már tényleg nincs más hátra, mint a záróbuli. Ami ezúttal egy Redlight Silpper koncert lesz 30-án a Rocktogonban. Ha marad néhány emlékfoszlányom, eskü megosztom veletek.

Másik szemmel - Szigliget

Szinte már állandó beszámolós vendégem, Ági ezúttal szigligeti élményeit írta meg nekem. Én pedig most megosztom veletek.

Ilyen még nem volt

Nem akartam elhinni, amikor a szigligeti koncert előtt 2 nappal megtudtam, hogy ülőhelyek lesznek. Hooligans koncerten? Nóóóórmális??? Mondtam is, hogy én kirúgom a széket magam alól, az biztos. Amikor megérkeztünk és láttam, hogy tényleg igaz, hirtelen nem tudtam, sírjak vagy nevessek. De megnyugtató volt, hogy sziklába ágyazott padok voltak (a hely adottságai miatt), szóval annyira azért mégse borul minden, ha úgy alakul a szituáció.

Aztán Csipa a 2. számnál meg is jegyezte, hogy „Nem kötelező ám ülni.” Ehhez képest amikor az első ülőhelyek elé álltunk pont a kordon elé, elküldtek minket a rendezők, hogy maximum oldalt lehet. Álltunk ott egy ideig (természetesen Tibi oldal), aztán elmentünk szétnézni a Hooli-Shop-ba. Mikor visszajöttünk, jobbnak láttuk leülni… az 5. sor környékén. Török Ferivel, a barátnőjével, Adrival meg Adri két kolleganőjével, Zsuzsával és Anival mentünk. Aztán mikor elhangzott a felszólítás, egyből spuri az 1. sorba. Második lett belőle, mert akik az első sorban ültek, megelőztek, de azért így is szem előtt voltunk és mindent jól láttunk – szúnyogokból is ugyanúgy belaktunk, mint a fiúk, szóval jóban-rosszban együtt.

A menetrend a szokásos volt: Intro, Mindörökké, Egyformán, Van az úgy… Elmennek, visszajönnek, Illúzió, Félember, Hotel Mámor, 2 órás koncert, 4 nap izomláz (de megérte). Most már nem a Good Charlotte „Last Night”-ját nyomatják, hanem a Nirvana „Smells like teen spirit” c. számát, a Mötley Crüe „Shout At The Devil”-jét meg a Led Zeppelin „Whole Lotta Love”-ját. Most is volt énekes-dobos-csere: Csipa ment a dobok mögé, Endi jött énekelni. Aztán fotózkodás, dedikálás. Szóval ezt a koncertet is végig ugráltuk… az első, székes riadalom ellenére. Adrinak még pengetőt is sikerült szereznie. Amit legutoljára dobott el Tibi: zöld.

De olyan se volt még, hogy majdnem egy évvel hamarabb megtudjuk egy koncert időpontját: most amikor levonultak a fiúk a színpadról, bejelentette az egyik szervező, hogy 2015. aug.1-én megint lesz Hooligans koncert a Szigligeti várban. Illetve kérdezte, hogy tudjuk-e mi lesz akkor itt és amikor kiabáltuk, hogy Hooligans, nagyot helyeselt. Szóval az első 2015-ös Hooli-buli időpontja már bevéshető a naptárba. 

Baranyi Ági

Néhány kép, szintén Ágitól:

Kilátás a szigligeti várból

A riadalom oka - Ülős Hooligans koncert

A normál felállás

Csipa

Tibcsi

Zsoltika

Még mindig "rendesen"

Csipa a doboknál

"Endi, a Hooligans énekese"

Zsoltika is átállt Tibi-oldalra

Zsoltis kép az utolsó utáni pillanatban

Ami pedig a saját beszámolóimat illeti: Valószínűleg 20-án átmegyek Csabára Marót Viki és a Nova Kultúrzenekar koncertjére. Na meg ugye még mindig tervben van a Redlight Slipper. Tartsatok velem!

A Nyughatatlan

Dévaványa után igazából nem terveztem koncertet a Dinnyefesztiválig, de Facebookon találtam egy eseményt, ami egyből felkeltette az érdeklődésemet. Méghozzá A Nyughatatlan zenekar koncertje Csabán. Korábban már szintén Facen találtam rá a bandára, bele is hallgattam. Tetszett ez az 50-es évek Amerika és Johnny Cash feeling, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Viszont ha már ők lesznek a Barba Negra Trackben augusztus 23-án a Hooligans előzenekara, így gondoltam, megnézem őket és megosztom élményeimet veletek, hogy mire számítsatok.

De ugorjunk is a koncert napjára, július 25-re. Nagyjából a szokásos rutin: Felkelés, reggeli, kávé, zuhany, hajmosás, még egy kávé, bepakolás, busz, suliban beszélgetés a csoporttársakkal, pénzügy óra, szünetben még egy kávé, pénzügy tovább és próbálni nem bealudni. De fél hatkor szerencsére el lettünk engedve. Gyorsan beszabadultam a mosdóba, feldobtam magamra az ékszereimet, sminkeltem, és tupíroztam. Utóbbi nem lett túl jó, talán a kevés hab, vagy amiatt, hogy siettem. Mindegy, amint végeztem, húztam a Meki elé. Ugyanis Katival oda beszéltünk meg találkát.
Nem siettem, de így is gyorsan odaértem a megbeszélt helyre. Kati egy padon ülve várt. Míg nem volt rajtam rúzs, adtam neki egy puszit, majd leültem mellé és beszélgettünk. Természetesen a téma a dévaványai buli volt, meg még egy-két közös borulásunk. Na meg ugye A Nyughatatlan zenekar. Olyan hat óra felé odaálltunk a színpadhoz. Negyed hét körül valahogy kezdett az este első fellépője, a helyi Keserédes. Elég hallgatható zenét játszottak, bár túlzottam nem maradt meg a fejemben. De talán csak mert nem rájuk koncentráltam. Egyébként nem sokan voltak a placcon, inkább a hátrébb felállított székeken ültek.
Nagyjából a kiírt időpontban, este hét körül végre színpadra lépett A Nyughatatlan. Olyan nagy tombolást most nem adtunk elő Katival, inkább csak álltunk oldalt és hallgattuk az amúgy igencsak kellemes muzsikát. Felváltva játszottak saját számokat és Johnny Cash dalokat, sőt időnként a lányok vették át az énekes szerepét. Külön csemegének számított Michael Jackson Black And White című számának Nyughatatlan-féle feldolgozása. Időnként elmentem Kati mellől, de csak azért, hogy szemből is készítsek fotókat a zenekarról. A kb. egy (vagy másfél? - már nem igazán emlékszem) órás műsor végén persze megtapsoltuk őket.
Koncert után még egy darabig ott álltunk és beszélgettünk Katival, majd őhozzá jött a bátyja és egy-két barátjuk. Ők ugyanis már a Kiscsillag koncertre jöttek. Én pedig elbúcsúztam Katitól és lesétáltam a Centerig. Nem kellett sokat várnom a buszra, este fél kilencre már otthon is voltam.
És hogy összefoglaljam az élményeimet: Abszolút megérte suli után nem egyből hazarohanni, hanem ott maradni és megnézni a koncertet. Kellemes, hallgatható muzsika, ami egy fárasztó nap után ellazít, de ugyanakkor remek bemelegítő is egy fergeteges tomboláshoz. Szóval Hooligánok, ha mentek 23-án a Barba Negra Trackbe, szánjatok figyelmet az előzenekarra, nem fogjátok megbánni!
Ami pedig engem illet: Sajnos kénytelen voltam lemondani a medgyesegyházi bulit, mivel vasárnapra esett, hétfőn meg ugye suli... A Barba Negra Track szintén nem esélyes, ezért is az ajánlás. Ami tervben van? Augusztus 30-án a Redlight Slipper nyárzáró bulija a Rocktogonban. A tanulás mellett minden erőmmel azon vagyok, hogy az a buli sikerüljön, mert már eléggé rám fér. Meg amúgy is. Ja és ha összejön, természetesen lesz beszámoló.

Képek a koncertről:

Bébikeselyű, vagy kopasznyakú galamb?

Keserédes zenekar

Katival. Köszi, hogy ott voltál velem :)

A Nyughatatlan

A következő beszámoló ismét egy vendégbeszámoló lesz, méghozzá állandó vendégem, Ági szigligeti élményeiből. Egy-két nap és fent lesz!