Hooligánkodás a Kolbászfesztiválon

A vasárnap számomra a pihenéssel telt, illetve azzal, hogy próbáltam valamennyire formába hozni magam a hétfői napra. Valamennyire sikerült kikezelnem a rekedtséget, ám a lábammal egyelőre nem tudtam mit kezdeni. Ezt a problémát végül a tesóm orvosolta. Mivel atlétikára jár, így tudja, hogyan kell kinyújtani az izomlázat, szóval a buli reggelén még szenvedtem egy sort, de aztán jobb volt, hogy tudtam ugrálni.
Készülődés közben még arra is jutott időm, hogy egy rajzlapra felfirkáljam az augusztus végén kihirdetett N.B.N.H. azaz Növessz Bajuszt, Ne Háborúzz szlogen saját átköltését, ami így hangzik: N.H.N.B. vagyis Növessz Hajat, Ne Bajuszt. Mikor mindhárman elkészültünk elindultunk gyalogosan a buszállomásra, mert elméletileg 10.40-kor indult a buszunk. Aztán fél tizenegy körül beállt egy szintén csabai busz, úgyhogy arra felugrottunk és irány a Kolbászfesztivál. Az Evangélikus Giminél szálltunk le, onnan sétáltunk ki a sportcsarnokig.
Szerencsére időben érkeztünk, délig ingyenes volt a belépés, így gyorsan besurrantunk, majd rövid bámészkodás után célba vettük a Mokry Sátrat. Éppen valami nosztalgiazenekar játszott a színpadon, de nem is az volt a lényeg, hanem, hogy már ott volt Niki és Dalma. Persze azonnal egy nagy ölelés és puszi következett majd bemutattam nekik is kicsi családomat. Aztán visszakaptam Nikitől a pulcsimat, majd leültünk ott az egyik sörpadra és beszélgettünk, míg Anyu beállt táncolni Hugival. Közben én megcsörgettem Klau, hogy itt vagyunk, ő pedig nemsokára befutott Szilvivel együtt. A boldog viszontlátás után Klau elővette a kidolgoztatott Forrószél képünket és ideadta nekem az én példányomat, ahogy korábban megbeszéltük. Még egy ideig ott ücsörögtünk a padon, aztán odacuccoltunk az első sorba.
Dél körül már picit türelmetlenül vártam Heniéket, így inkább megcsörgettem őt, hogy merre jár. Végül nagy nehezen elkeveredtünk a sportcsarnokig, ahol a bejárattól nem messze aztán tényleg szembejött velem Heni, Ari és Dia. Nagyon megörültem nekik, hogy végre megtaláltuk egymást, azonnal mindenkinek ölelés és puszi járt, majd elnavigáltam őket a sátorba, ahol már ott voltak a többiek. Közben elkezdtek gyülekezni a koncertre, én meg már fél szemmel a sátor hátsó bejáratát vizslattam, hátha meglátom a stábot. Aztán a felőlünk lévő bejáratnál megláttam Maszit és akkor már tudtam, hogy sínen vagyunk a jó buli felé. Egy kis idő múlva már a stábtagok is előkerültek, legnagyobb örömünkre. Közben valami néptáncos produkció kezdődött a színpadon, amire mi nem igazán figyeltünk oda, hiszen inkább a Hooliganst vártuk.
A néptáncos produkció után előkerült a kedvenc stábunk is és hozzáláttak összerakni a Hooligánok cucát. Közben persze a Bazárosok Gyöngye, Gabi is nekiállt kipakolni a Shopot, Klau vett is egy pólót. Aztán érkeztek sorra a Hooligánok: Dorina, Kati, Kitti, Barbus és Aranka, valamint a kondoros-szarvasi Hooligán szekció, azaz Regi, Magdi és Évi. Várakozás közben még Edit is odajött hozzánk, megismerkedett tesómmal, de gyorsan tovább is ment. Olyan két óra körül végre befutottak a fiúk is, elsőnek pont Zsoltikát láttuk meg. Aztán észrevettem a színpad túlsó oldalánál ácsorgó Dénest és Maszit, és mikor pont felénk néztek, nekik is felmutattam a Növessz Hajat, Ne Bajuszt feliratot. Mikor meglátták, mindketten elvigyorodtak. Mikor a beállás megtörtént, ismét Rákóczi Feri lépett színpadra, ezúttal vele volt az RTL Klub időjósa Pataki Zita is és újabb Kolbászárverés kezdődött. Egy cukorbeteg főiskolás fiúnak gyűjtöttek, elég szép összeg gyűlt össze. Míg az árverés tartott, befutott mögém Mariann is, én pedig a második sorban kiszúrtam Marcsit, akit konkrétan a kaposvári buli óta nem láttam. Aztán végre vége lett az árverésnek, mert mi már egyre türelmetlenebbek voltunk.
Három óra után pár perccel aztán megszólalt a Bohémélet Intro és kicsit késve ugyan, de megjelentek a színpadon a Hooligánok és a Nőben a boldogsággal ismét egy őrületes koncert vette kezdetét. Zsoltika szinte már ismerősként üdvözölte állandó útitársamat Csőrit, illetve mikor mutattam neki a feliratot, csak vigyorgott, mint a vadalma. Mint mikor koncert közben mutattam be neki Krisztit, a tesómat, aki hősiesen tombolta végig mellettem az első Hooligans koncertjét, ami megint tele volt tombolással, borulással és mókával.
Koncert után mindenki szaladt a színpad bal széléhez dedikáltatni. Mi is beálltunk a sorba, közben Klau, Niki, Dalma meg én elővettük a Forrószél fotóinkat én meg előre toltam tesómat, mert ő is szeretett volna közös képet. Közben csatlakozott hozzánk Anyu is, bár ő kijjebb maradt, így rábíztuk a cuccaink nagy részét.
Meglepő módon elsőként Csipa bújt elő, aki mikor odaért hozzánk és odanyújtottuk neki a képeket aláírásra, elvigyorodott. Kriszti hirtelen nem tudta, mit is írasson alá, végül a plüssmacija lett az áldozat, amivel ugyanúgy tombolt, mint én Csőrivel. Aláírás után jöttek a közös fotók, majd időközben kijött Endi is. Ő, mikor meglátta a képeket, megjegyezte, hogy ezt több példányban gyártottuk. A közös kép természetesen vele sem maradt el. Hozzáteszem, Krisztinek mindketten gratuláltak az első koncertjéhez, Csipa még sok további koncertet kívánt, Endi pedig megjegyezte, hogy az első koncertet komolyan kell venni.
Aztán a Shop mellett kiszúrtuk Zsoltikát, így gyorsan odasiettünk hozzá, hátha még elcsípjük. Sikerült is, aláírta mindegyikünknek a képet és nekem még a feliratot is, ám mikor a maci került sorra, odahajolt hozzám és úgy mondta, hogy valami durva dolog jutott eszébe. Hirtelen úgy meglepődtem, hogy meg se tudtam szólalni. Aztán elég furán méregette a maci alfelét és kitalálta, hogy rajzol oda egy "fát". A helyzetet végül Anyukám mentette meg a jelenlétével, így Zsoltika végül csak aláírta a majdnem megrontott mackót, majd összeálltunk egy hármas képre. Ott volt még Tibi is, aki ugyan aláírta a fotókat és a macit, de mikor képet szerettünk volna, fogta magát és szó nélkül lelépett.
Mikor kikeveredtünk a tömegből, ismét összetalálkoztunk Edittel, így most bemutattam neki is a családomat. Akárcsak két régen látott ismerősnek, Juditnak és Lacinak (aki Kaposváron is fotózott minket), akik kivételesen eljöttek az országnak erre a felére. Utóbbit előre fel is köszöntöttem 25-én esedékes születésnapja alkalmából. Közben sikeresen lekeveredtünk Klauéktól, így miután már nem találtuk őket, úgy döntöttem én is, hogy hazamegyek Anyuékkal.
Kifelé menet még egyszer összetalálkoztunk Mariannal is, aki mellettem-mögöttem tombolta végig a koncertet, becsületére legyen mondva, tűsarkúban. Ő is összeismerkedett az én kicsi családommal, majd elindultunk vissza az Evangélikus Gimihez, a buszmegállóba. Mire odaértünk, már elég sokan ácsorogtak ott, várva a buszt. A miénk kb. fél hétkor esett be a megállóba, mi felugrottunk és irány haza. Otthon aztán vacsora után lekuporodtam a gép elé, hogy nekilássak ennek a beszámolónak.
És hogy összefoglaljam az egészet, ez a kis délutáni vadulós matiné ennél jobban nem is nagyon sikerülhetett volna. Azt hiszem, emlékezetessé tudtam tenni tesóm első koncertjét és biztos, hogy még sok fogja követni ezt a bulit. Persze csak ha idősebb lesz.

És a képek:

Mert Hooligans koncertre időben kell érkezni :)

Klau, Kata, Dalma, Niki

"Ördög Csucsu" by Zsoltika

A Bitang

Kárlosz :D

Endi ismét odatette magát

Az első sor Zsoltika felől 

N.H.N.B.

Csőri is velünk tombolt :)

Forrószél :D

Endi olvasta be a szülinapokat

Klau és Mariann <3

Bepakoltunk

Csipa Krisztivel...

...és velem

Endiben most sem csalódtunk

"Az első koncertet komolyan kell venni"

Kriszti, Én, Zsoltika és a maci

Ne feledjétek: N.H.N.B. azaz NÖVESSZ HAJAT, NE BAJUSZT!!!!