Annyi Minden Vár: Magna a Kolbászfesztiválon

A nyári nagy hétvége után nem igazán jutott időm koncertekre, vagy bulira, ugyanis közben dolgozni kezdtem. De amióta Répy belinkelte nekem a Hooliganswebről az október 22-i békéscsabai koncertet, már elkezdtem tervezgetni a dolgot. Aztán kiderült, hogy a Csabai Kolbászfesztiválon lesz a buli és bár hétfői nap, mégis hosszú hétvége lesz, vagyis bár délután háromra írták a kezdést, mégis ott lehetek. Közben az anyukám és a tesóm is bejelentették, hogy jönnének, de az eléggé kétséges volt. Aztán 17-e, szerda tájékán Klau rám írt Facebookon, hogy van e kedvem menni szombaton a Magna Cum Laude koncertre. Néhány napig gondolkoztam neki, végül pénteken igent mondtam.
A szombat, vagyis a koncert napja nekem a gyógymasszőrnél kezdődött, aki helyrehozta a napok óta fájó és recsegő bal térdemet. Miután ott végeztem, még vettem ezt-azt, köztük egy szőke hajszínező sampont és irány haza készülődni. Hajmosás után használati utasítás szerint a fejemre kentem a hajszínezőt és talán még egy kicsit tovább is fenn hagytam, mint kéne, de sajnos, miután lemostam, rájöttem, hogy ez így nem jó, ugyanis nem fogta be a hajam. Azt hiszem, legközelebb feketével próbálkozom.
Miután elkészültem , útnak indultam, először anyukám munkahelyére, beszélni vele pár szót, majd irány a buszpályaudvar. Szerencsére éppen elkaptam egy buszt, ami Csabára ment, így felugrottam rá és kb. húsz perc utazás után le es szálltam a csabai vasútállomásnál. Jó korán érkeztem, kb. még egy fél órát kellett várni a Balázs családra, mire megérkeztek. Ölelés és puszi után pedig elindultunk hosszú utunkra, ki a sportcsarnokohz. Útközben még bementünk a Csaba Centerbe WC-re, majd át a Spar-ba és szereztünk be némi innivalót, ami konkrétan meggyes és málnás Pécsi Radler volt. Laza itóka, mindössze 1,4 %-os alkoholtartalommal. Magam részéről én szereztem még be egy energiaitalt és egy zacskó chipset is. Spóroljunk, amin lehet alapon.
Miután végeztünk a Sparban, ismét nyakunkba vettük A várost és irány a Kolbászfesztivál helyszíne, a Sportcsarnok. A bejáratnál megváltottuk a karszalagot és már ugrottunk is fejest a forgatagba. Először az Expo-s sátorba tévedtünk be, ahol azonnal megcsapta az orrunkat a rengetegféle füstölt kolbász, hús és egyebek illata. Mielőtt még durván megéheztünk volna, inkább át is mentünk egy másik nagy sátorba, a Mokry Sátorba, ahol akkor már a 3+2 húzta a talpalávalót. Mi meg már csak úgy viccből is beálltunk táncolni kicsit. Mikor kifáradtunk, elindultunk szétnézni, hogy mi merre van, majd leültünk a Sportcsarnok egyik bejáratánál a lépcsőre.
Ott elővettük és felbontottuk az itókáinkat. Miközben ott ittunk, beszélgettünk és nevetgéltünk, odajött hozzánk egy Budapest Bankos lány és kérdezte, kitöltethet e velünk egy adatlapot. A nevünket, címünket és a telefonszámunkat kellett megadni, valószínűleg marketingcélra. De cserébe kaptunk egy-egy szép pálinkáspoharat. Mikor a csaj elment megláttunk egy "malacot" és egyből bedobtam az ötletet a lányoknak, hogy fényképezkedni kéne vele. Mire megittuk a "sörünket" előkert a másik két malac is, így elindultunk feléjük. Az egyikük rögtön meg is ölelt, aztán beálltunk velük egy képre. Azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy malacunk volt.
A fotózkodás után még kóvályogtunk a Sportcsarnokban és körülötte, majd visszatértünk a sátorba hátul, a backstage mellett. Ahogy odaértünk, éppen kijött a sátorból a Class FM és a TV2 kettő megyénkbeli (Újkígyós) műsorvezetője, Rákóczi Feri, akit rávettünk egy kis közös fotózkodásra, majd tényleg bementünk a sátorba. A színpadon még mindig a 3+2 muzsikált, de mi bevettük magunkat az első sorba, és onnan már sehova a jó helyről.
A 3+2 "koncert" után ismét Rákóczi Feri lépett színpadra. Sok mindenre nem emlékszem abból, amit karattyolt, csak arra, mikor mondtam neki, hogy jövőre hozza el Kasza Tibit is, azt válaszolta, "mindenképp". Aztán rátért a lényegre, ami a Kolbászárverés volt. Egy beteg fiúnak gyűjtöttek ezáltal, a kolbászok induló ára ötezer forint volt, a legnagyobb ajánlat pedig kb. ötvenezer lehetett, nem igazán emlékszem, nem figyeltem oda, de nagyon Klauék sem, inkább már a Magnát vártuk Az árverés közben lassan aztán elkezdett gyűlni a Magnás közönség. Mellénk került egy Zsófi nevű lány, aki valószínűleg hobbi fotós, vagy profi, mert elég nagy gépe volt. Megkértük, hogy készítsen rólunk is néhány fotót, míg ott vártuk a kezdést, és megbeszéltük, hogy keresni fogjuk őt Facebookon, illetve, hogy kölcsönvennék néhány képet ide, a blogra.
Lassan eljött a kilenc óra, a várva várt kezdés. A színpad elsötétült, megszólalt az Intro, és színpadra léptek a gyulai srácok, akik másodpercek alatt fergeteges hangulatot teremtettek. Eljátszották szinte minden olyan dalukat, ami ismert, vagy kevésbé ismert, vagy csak én fedeztem fel nem túl régen, mint pl. A Főnök című szerzemény, amit mindig nevetve hallgatok-éneklek végig. De felcsendült még többek közt a Te légy most, a Visszhang, a Gondatlanságból elkövetett emberölelés, az Átkozott nők, a Lehet, hogy eltört, a SZINezd újra, vagy éppen a Vidéki sanzon, amit Misi egy stagediving után a közönség közt énekelt. Niki, Klau meg én pedig a kordonnak préselődve énekeltük, csápoltuk és ugráltuk végig a koncertet, amit végül a Pálinka dal zárt. Közben Misi leadott nekünk egy flaska Magna Pálinkát, ami inkább likőr volt, mint pálinka, így rászántam magam én is meg picit meghúztam az üveget. Nem is volt rossz íze.
Koncert után a színpad jobb sarkához siettünk, ahol volt a bazár és a dedikálás. Mindannyian kaptunk egy-egy autogramkártyát, amit a fiúk aláírtak. Illetve Misivel mindhármunknak lett közös képe. Fotózkodás után bementünk a Sportcsarnokba, fel a sportszálló részbe WC-re és melegedni. Közben hazatelefonáltam Anyunak, hogy változott a terv, Klauékat sem viszik haza, hanem együtt csövezünk. Megnyugtattam, hogy nem egyedül leszek és az első busszal úgyis indulok haza.
Közben lent a színpadnál disco kezdődött Klau meg le akart menni bulizni. Lementünk mi is, de végül aztán a "bulizásból" csak ücsörgés és melegedés lett. Mikor meguntuk a nem túl értelmes "zenét", inkább fogtuk magunkat és visszatértünk a Mokry Sátorba, ahol akkor már javában tartott a retro disco. Nikivel gyorsan elkapott minket a hangulat, így beálltnk mi is a tömegbe. Aztán egy idő után már Klau is beállt közénk és hárman nyomattuk a mókát a tényleg elég vegyes retro zenékre.
Kb. hajnal kettőig tartott a retro disco, ezalatt azt hiszem sikerült teljesen letáncolnunk a lábunkat. Mikor véget ért a buli, nyakunkba vettük a várost és irány a vasútállomás, csövezni. Közben Nikire ráadtam a zöld cipzáras pulcsimat, mert nem hozott se pulcsit, se dzsekit és nagyon fázott, nekem meg ott volt a bőrjakóm. Kb. háromnegyed óra alatt le is sétáltunk a vasúlállomásra, ahol szerencsére nyitva volt a csarnok. Igaz, a jegypénztár nonstop nyitva, szóval emiatt se zárhatják be. Mivel minden pad foglalt volt, így a padlóra ültünk le az egyik sarokban és ott beszélgettünk meg fotózkodtunk kicsit. Miután a hajnali vonat, a Mutenia gyors elment, végre felszabadult egy pad, így oda rögtön le is dobtuk magunkat. Nikivel beszélgettünk, hogy terelődjön a figyelmem a hidegről és mert tudtam, hogy ha elszundítok akkor bitztosan lekésem a buszt.
Végül öt előtt öt perccel búcsút vettem Nikiéktől, aztán kisétáltam a buszhoz. 5.10-re volt kiírva, de még így is csúszott kábé 2-3 percet. Mikor vére beállt, felugrottam rá, leültem és csak akkor álltam fel, mikor le kellett szállnom Békésen a Zeneiskolánál. Onnan meg laza két perc, míg hazasétálok. Otthon aztán letusoltam, pizsibe bújtam és irány az ágy.
Összességében egy hihetetlen buli részese voltam ismét. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy vasárnap alig volt hangom, és sajgott a lábam. Ezután, ha eddig nem jártam Magna koncertre, akkor ezentúl biztos fogok. Feltéve, ha itt vannak a környéken.

Néhány kép a buliról:

A Sportcsarnoknál